Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-15 / 20. szám

> i Gondolatok az emberi jogokról Aki köziiletek Eötvös József, Magyarország 1514-ben című regényét ezzel a gon­dolattal fejezi be: „Adjatok jogokat a népnek, nehogy megismét­lődjenek az 1514-es események!” A múlt században a reformmoz­galmak Magyarországának vezéreszméi közé tartozott a „népfel- ség”, „népjog”. írók és költők, titkos forradalmárok emlegették sű­rűn e fogalmakat. 1848-ban azután robbant a bomba. A népjog esz­méje jegyében megszűnt a jobbágytársadalom intézménye. Roppant eredmény volt ez a korábbi évszázadok viszonyaihoz képest. De e vívmány tragikomikussá vált a 48 utáni évtizedekben. Mit ért a jobbágy szabadsága, ha nem adtak földet neki, mit ért a választó­jog lehetősége, ha csak azok élhettek vele, akik birtokkal rendelkez­tek? Az eddig röghöz kötöttek ettől kezdve földönfutókká lettek, perspektívájuk a kivándorlás, a munkanélküliség, a koldus parasz­tok országa lett. Tömören ilyenné növekedett az a gyermek, amely az Eötvös-féle népjogból született. KISSÉ MESSZIRŐL VETTEM A LENDÜLETET, de csak azért, hogy érzékeltessem, a szabadságjog, a népjog mindaddig papírfor­ma marad, míg annak gazdasági feltételeit meg nem teremtik. Ez a mélyreható különbség jelentkezik többek között a nyugati kapi­talista és a szocialista társadalmak között. S ebben sűrűsödik az a kérdés is, amely napjainkban, — a belgrádi értekezlet előtt. — olyan viharos formában jelentkezik. Már korábbi cikkeimben céloztam arra, hogy visszatérek majd az emberi jogok kérdésére, s most semmi mást nem kérek olvasóim­tól, mint figyelmet és megértést. Az emberi jogokról lesz tehát szó, még hozzá abban az összefüggésben, ahogyan a nyugati hírközlő szervek ezt velünk kapcsolatban az utóbbi időben elővették. Rövi­den az az állításuk, hogy az emberi jogok általában a szabadság- jogok a szocialista társadalomban csorbát szenvednek. Nem kisebb egyéniség, mint Carter elnök, ismételten hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok síkraszáll az emberi jogokért. FEL KELL VETNÜNK A KÉRDÉST: MIK AZ ALAPVETŐ SZA­BADSÁGJOGOK, amelyekre az egyéni szabadságjogok rendszere épül. Erre nézve röviden és egyértelműen ebben adjuk meg a vá­laszt: a szocialista társadalomban a szabadságjogok egész rendsze­re a tömegeké. Másszóval kollektív szabadságjogról szólunk. A tő­kés társadalomban fordított a helyzet. Ott egyéni, individuális sza­badságjogról beszélünk. A tőkés társadalom a kevesek számára teszi lehetővé a korlátlan szabadságot, mégpedig a termelőeszközök ma­gántulajdona alapján, míg nálunk a termelőeszközök túlnyomó több­ségének joga a dolgozó társadalom számára van fenntartva. Ez a lényeges különbség határozza meg a jogok gyakorlatát is. Igaz, hogy a második világháború után a fejlett tőkés államok­ban viszonylag magas életszínvonalat értek el, ez azonban nem nö­velte a nyugati országok dolgozóinak politikai, közéleti és egyéb jo­gait. Ez csak magasabb szintre emelte a társadalmi egyenlőtlensé­get, kiáltóbbá tette a különbséget a milliomos és a nincstelen kö­zött. És amelyik pillanatban kritikussá vált a gazdasági helyzet, az alapvető bajok az egyéni jogokban is azonnal jelentkeztek. Itt van pl. az utóbbi évek gazdasági krízise. A munkanélkülivé degradált polgár, vagy dolgozó aligha érezheti magát szabadnak, szólás- és gyülekezési jogainak hangoztatása mellett, ha megfosztották mun­kájától és korlátozták egyéni jogát abban, hogy hasznosítsa, kitel­jesítse önmagát, tanuljon, művelődjék stb., és azt a pozíciót foglal­ja el a közéletben, társadalomban, amelyre emberi értéke predes- tinálja. AZ A TÁRSADALOM VISZONT, AMELY KÖRÜLÖTTÜNK BONTAKOZIK KI, a dolgozó tömegek jogait tartja szem előtt. Ez az alapvető igazság érvényesül az élet egész területén. Alkotmá­nyunk abban a szellemben fogant, hogy senki sem érvényesítheti egyéni szabadságjogait a közösség kárára, viszont korlátlanul ka­matoztathatja a közösség érdekeivel összhangban a maga javára is. A közösségi érdekek szolgálata nem húz korlátokat az egyéni sza­badságjogok elé, sőt kiteljesíti, kiszélesíti azokat. Mindezekhez biz­tosította a gazdasági feltételeket is. Természetesen tudjuk azt, hogy társadalmunkban az egyéni sza­badságjogok kiteljesedése terén még vannak ki nem aknázott lehe­tőségek. Lehetne még növelni a közügyekben való részvételt, bele­szólási jogot, bírálatot stb. Ha eddigi okfejtésünket figyelemmel kísértük, akkor ezekből a gondolatokból levezethetjük egész életünk szabadságjogait. Többek között világossá és értelmessé válik előttünk az alkotmányunkban biztosított lelkiismereti és vallásszabadság joga is. Elidegeníthetetlen emberi jogunk és élünk is vele. A vallásos ember szabadságjoga csak annyiban lehetne pl. korlátozott, amennyiben az a közösség jogainak rovására történne. Vegyünk egy példát! A közösség békés építőmunkát végez. Ha a vallást ennek ellenébe szegeznék, nyilván­valóan korlátokba ütközne a vallás gyakorlása. De tegyük fel a kér­dést, vallás-e az, amely indulatos harcot provokálna a békés épí­tőmunka ellen. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ JOGREND­SZERÉBEN IS némiképpen ez a szellem tükröződik. Gyülekeze­teink — ősi protestáns hagyományok alapján — a közösségi, kollek­tív jogot ismerték. De ma még inkább így van ez diakóniai teoló­giánk alapján. Ezért van ismételten szó az egyház egészéről. Ez a nagy közösség, a tömegek jogait, a kollektív elvet tartja szem előtt. Az egyén imllásos joga, egyházban végzett munkája a közösség­ben oldódik fel, és teljesedik ki. Mindenkinek egyéni joga azt el­dönteni, hogy vállalja-e ezt a közösséget, hogy részt kíván-e ven­ni e közösség szolgálatában, és ha vállalta, akkor a közösség szabá­lyai érvényesek reá is. A közösséget építheti, nem rombolhatja, egyéni értékeit a közösség javára gyümölcsöztetheti. Egyéni sza­badságjogai az egyház, egészében kamatozhatnak kizárólag. Viszont a közösség nem gátolhatja egyéni vallásos boldogulását. ENNEK A KÖZÖSSÉGI, KOLLEKTÍV JOGNAK, amely termé­szetesen a legszélesebb horizonton bontakoztatja ki az egyén adott­ságait — szellemi és fizikai értékeit —, megvan a társadalmi, gaz­dasági alapja, illetőleg feltétele. Nem vagyunk abban a helyzet­ben, mint voltak őseink a 19. században, amikor papiros szabadság­hoz jutottak, mert gyakorlatilag a hatalom sáncaiba nem tudtak betörni. dr. Redey I’al A Pestmegyei Egyházmegye áj elnökségének beiktatása „Én pedig a Pestmegyei Evan­gélikus Egyházmegye gyülekeze­teinek választása, valamint elha­tározásod, kézadásod és esküd alapján, az egyházmegye közgyű­lésének kérésére beiktatlak a Pestmegyei Evangélikus Egyház­megye esperesi tisztségébe: az Atya. Fiú, Szentlélek nevében.” A PESTMEGYEI EGYHÁZ­MEGYE ÚJ ELNÖKSÉGE be­iktatása alkalmával tartott ünne­pi is bén,tiszteletnek — azt hiszem — a legforróbb pillanatai voltak azok. amikor a Déli Egyházkerü­let főpásztora, D. Dr. Káldy Zoltán püspök az egyházmegye gyülekezeteiből egybegyűlt hívek­kel és vendégekkel zsúfolásig megtelt pilisi templomban a fenti szavaikkal esperesj szolgálatának útjára bocsátotta Keveházi Lászlót. Mellette ott állt az egyházkormányzásban ettől kezd­ve felelős elnöktársa Kiss Pál egyházmegyei felügyelő. ORSZÁGOS PÜSPÖK-ELNÖ­KÜNKNEK a Kol 4, 12 alapján elmondott, ünnepi igehirdetésének a legmelegebb mondatai pedig — így éreztem — azok voltak, ame­lyek az igének a címben idézett fél mondatához kapcsolódtak. A sze­mélyes kötődésnek a szálait bon­totta ki itt az igehirdető, amelyek az új esperest elsősorban a nagy múltú és ma is jelentős lélek­számú pilisi, de az egyházmegye területén élő többi gyülekezettel is hosszú időre visszavezethetően egybefűzik. Az egyházmegyét, amelyben észákon a Galga-vidéki dombok emelkednek, délen pedig belenyúlik a Duna—Tisza közti nagy síkságba — s amelynek történeti gyökerei a 18. századi telepítésekig nyúlnak vissza — Keveházi László is szűkebb hazá­jának vallja. Az ország lakossá­gának tizedrészét magába ölelő és elsősorban a mezőgazdaság, de az ipar szempontjából is je­lentős politikai megye fejlődésé­nek annak vezetőivel és népével együtt örül és gondjaiban is osz­tozik az új esperes, aki több cik­luson át tagja a községi tanács­nak is. A gyülekezet és a közélet szolgálatában útközben, ahogy esperesi beköszöntő beszédje címéül is írta, kapta ezen az ünnepi istentiszteleten és az azt követő egyházmegyei közgyűlé­sen az egyházi szolgálat útján a még felelősségteljesebb feladatot. JÉZUS KRISZTUS SZOLGÁ­JAKÉNT kell végeznie az új esperesnek ezt a nagyobb meg­bízatást — hangsúlyozta az ünne­pi igehirdetés; Annak a Jézus Krisztusnak a szolgájaként, aki nemcsak a „belső dolgokkal” fog­lalkozott, hanem az egész ember­rel és az egész élettel törődött, aki felvállalta az emberiség min­den problémáját. Ezért politizált is, mégpedig jól politizált. A Jézus Krisztus szolgájának is így kell együtt látnia az egyházmegye, közegyházunk, társadalmunk és az egész emberiség ügyeit és tö­kéletes, jó meggyőződéssel. hatá­rozott állásponttal végeznie mun­káját. AZ ESPERESI SZÉKFOG­LALÓBAN elhangzott minden­nek a vállalása: Nem vitás, hogy az út a diakóniai teológia által meghatározott út, a szolgálat útja, a mi utunk. — Jézus Krisztus követésében nem is lehet mást választani, mint a diakóniai utat, Öt másképpen nem is lehet kö­vetni, csak szolgálva. — Jézus követésében mindenki szolgál az egyházban mindenkinek, ugyan­akkor az egyház egésze és egye- dei szolgálnak társadalmunknak és az egész emberiségnek is. Ezen az alapon szólt Keveházi László a közegyházi felelősségről, amelynek a szolgálat rendjében kell megvalósulnia. A társadalmi diakóniával kap­csolatban Miklós Imre állam­titkárnak. az Állami Egyházi Hi­vatal elnökének közelmúltban megjelent cikkére hivatkozva mondotta: társadalmunkban is segítjük a munka megbecsülését, a munkaerkölcs javítását, a csalá­di élet szilárdítását, a szülők, öre­gek megbecsülését, a közvagyon és szép kulturális értékeink meg­őrzését. Nagyszerű dolog — mondotta az új esperes — hogy a szocialista tartalmú nemzeti egység ápolásában is helyet ka­punk: a Hazafias Népfrontban való részvételünk ebből a szem­pontból nemcsak fórumot, de ke­retet is ad. Nemzetközi szinten pedig két dolgot kell együtt és egyszerre látnunk és segítenünk: a népek békés egymás mellett élését és a társadalmi haladást. KISS PÁL EGYHÁZMEGYEI FELÜGYELŐBEN olyan munka­társat kapott az új esperes, aki mindezt vele együtt vallja és vállalja. De így sorakoznak fel a jó szolgálat érdekében ifj- Krizsán János egyházmegyei másodfelügyelő. Baranyai Tamás és Csernák Károly egyházmegyei főjegyzők, s a zömmel a felelő- sebb szolgálatra 22 gyülekezetből most először elhívott tisztikar ás egyházmegyei presbitérium tagjai is. A PILISI GYÜLEKEZET TAGJAI olyan szeretettel vették körül fehér asztalokhoz hívogat­va a 29 gyülekezetből érkezett hittestvéreket, hogy egyszeriben mindenki közülük valónak érez­hette magát. A vendégek is. akik közelből vagy távolból érkeztek köszönteni az új egyházmegyei elnökséget az ünnepi közgyűlé­sen. JELEN VOLT AZ ÜNNEPI ALKALMON Lukács József me­gyei egyházügyi titkár, Haluszka Mihály; a pilisi nagyközségi ta­nács VB tagja. Bicskei János a HNF pilisi bizottságának titkára, Erkki Kario, a testvér finn evan­gélikus egyház tájékoztatási hi­vatalának vezetője feleségével, akik szabadságukat Magyarorszá­gon töltötték, Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelő, orszá­gos egyházi munkaági vezetők, a szomszédos egyházmegyék espe­resei és lelkészek. OTT VOLT AZ ÜNNEPLŐK KÖZÖTT Detre László az eddigi esperes, aki dr. Eszlényi Gyula egyházmegyei felügyelővel együtt nehéz időben felvéve a szolgála­tot. 18 év után most átadta azt a fiatalabb nemzedéknek. Mezősi György Egyházunk delegációja Ausztriában Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével egyházunk hivatalos delegációja utazott Ausztriába az Osztrák “Evangélikus Egyház ve­zetőjének. Oskar Sakrausky püspöknek a meghívására. A küldött­ség tagja dr. Vámos József teológiai tanár és Reuss András külügyi titkár. Egyházunk püspök-elnökét útjára elkíséri felesége is. PSZICHIÁTRIAI SZAKKONFERENCIA Herrnhutban (NDK) pszichiát­riai szakkonferenciát rendezett az NDK Egyházszövetségének Diakóniai Osztálya márciusban a fogyatékos gyermekek gondozá­sával kapcsolatos kérdésekről. Meghívásukra egyházunk veze­DR. PRŐHLE KAROLY ANGLIÁBAN Dr. Prőhle Károly teológiai aka­démiai tanár, ökumenikus főtit­kár április 13—15-ig Londonban részt vett az Egyházak Világtaná­csa nemzetközi ügyekkel foglal­kozó bizottsága emberi jogok ta­nácsadó csoportjának tervező ülé­tősége kiküldte Blázy Lajos lel­készt, a Diakóniai Osztály ügy­vivő-lelkészét és Muncz Frigyes igazgató-lelkészt, akik lehetősé­get kaptak néhány diakóniai in­tézmény meglátogatására is. sén, majd április 17—23-ig az ugyancsak angliai Eghamban az EVT nemzetközi ügyekkel foglal­kozó bizottságának és az Igazság és szolgálat egységnek egyesített ülésén. D. dr. Káldy Zoltán püspök beiktatja Keveházi László esperest

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom