Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-15 / 20. szám
GYERMEKEKNEK. Rokonaink keresője Julianus barát Ha fent jártok a budai várban, a Halászbástyán és a nemrég megnyílt Hilton szálló közelében egy szép szoborra figyelhettek fel. Két férfit ábrázol. Az egyik a fáradtságtól térdre roskad, a másik bíztatóan átöleli, tekintete a messzeségbe néz, baljával messze kelet felé mutat. A szobor alatt latin nyelvű felírás mondja el. kiket ábrázol ez a szobor: „Julianus és Gerardus Nagymagvarország felkutatói.” Ki volt ez a Julianus — mert a célhoz egyedül jutott el csupán —, miféle Magyarország után kutatott? TÖBB, MINT HÉTSZÁZ ESZTENDŐT KELL VISSZAMENNÜNK a történelemben. A magyarok akkor már három évszázada mai hazájukban éltek. Átvették a nyugati népektől a keresztyén vallást, a latinos műveltséget. tőlük tanulták a társadalmi berendezkedés új formáit. Földrajzi helyzetüknél és származásuknál fogva azonban több szál kötötte őket Kelet felé. mint Európa többi népeit. Tudták, hogy messze keletről jöttek a Duna— Tisza tájára. Írásbeli nyomait is találták ennek a régi krónikákban, sőt annak is, hogy nem mindnyájan jöttek el annak ideién az óhazából. Az óhaza hollétéről azonban csak bizonytalan sejtéseik voltak. Egy váratlan esemény fordította különösen is Kelet felé a figyelmet: a mongolok megjelenése Magyarországra hamarabb érkeztek el a hírek, mint nyugatabbra. Minél több hír jött a pusztítva nyugat felé terjeszkedő hatalmas birodalomról, annál sürgetőbbé vált annak a tervnek megvalósítása. hogyrt,a. ..magyaroktól keletre élő kunok megtérítésével. s az óhaza felkutatásával és a keresztyénségnez csatolásával a nyugati keresztvénség határát a Volga vidékéig terjesz- szék. E TERV VALÖRAVÁLTÁSÁT, AZ AKKORI KELET MEGTÉRÍTÉSÉT eddig is szívügyüknek tekintő domonkosrendi szerzetesek vállalták. Közéjük tartozott Julianus is. 1235 tavaszán indult útnak három társával, hogy megkeresse a messze keleten maradt rokonokat. Ütjük a Balkánon át Konstantinápolyba vezetett. Majd a Kaukázus feletti száraz pusztán álgyalogolva jutottak el a Volga közelébe. Sok szenvedéssel és nélkülözéssel teli útjukon, két dolog adott mindig újra lendületet: az evangélium örömhíre, amit továbbadni akartak és az ismeretlen rokonok szeretete. A CÉLT EGYEDÜL JULIANUS ÉRTE EL A Volga és Kóma ösz- szefolyásának vidékén megtalálta a „régi” magyarokat. Ezek „nagyon örvendeztek megérkezése felett. Körülvezették őt házaikban és falvaikban . . . megértették őt, és ő is azokat” — írja az útról készült beszámoló. Nem élvezhette azonban sokáig a rokoni vendégszeretetet. s tervét sem sikerült egészen megvalósítania. Ami Európára csak szörnyű sejtésként nehezedett, Juliánus előtt ott állt véres valóságként: az Európára lesújtani készülő hatalmas mongol-tatár hatalom. Elsőnek hozta ennek hírét Európába. Hazatérése után mégegyszer útnak indult, de az előrenyomuló ellenség megakadályozta célja elérésében. KODOLÁNYI JÁNOS HÍRES REGÉNYÉBEN költői szépséggel rajzolja meg ennek az egyszerű szerzetesnek az alakját, aki nem ■került ugyan a középkor szentjei közé, de akinek sa.iát, Európában tanúsított példája mg is fényesen világít, és ösztönig, hogy a ífg- resztyén ember áldozatos szeretettel Istent, népét és hazáját szolgálja. Sárkány Tiborné — Húsvét után az 5. vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 16, 23b—27; az igehirdetés alapigéje: Zsolt 130, 1—8. — Mennybemenetel ünnepén az oltárterítő színe : fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mk 16, 14—20; az igehirdetés alapigéje: Ézs 40, 27—31. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Május 22-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SZABÓ GYULA, debreceni lelkész. — MEZŐLAKON, Mihályhá- zán és nagyacsádon vallásos esteket tartottak Bálint László ma- lomsoki lelkész és felesége. Varsányi Vilma lelkészi munkatárs szolgálatával. Mindketten igehirdetéssel, ének- és zeneszámokkal szolgáltak a szép számmal megjelenteknek. — BÁNK. A gyülekezet Simon Jánost felügyelővé, Petyánszki Pált másodfelügyelővé, Povazsan Andrást számvevőszéki elnökké választotta. A tisztségviselőket a húsz tagú presbitériummal együtt április 10-én iktatta be szolgálatukba a gyülekezet lelkésze L. Kovács András. Olvassuk együtt Péter első levelét 3, 18—22: Irgalma határtalan A kezdő „Mert” kötőszó elárulja. miért került ide ez a szakasz, amely a gondolatmenetet látszólag megszakítja. Krisztus szenvedését ismét példaadásul vonja be írásába a szerző, immár nem csupán a keresztyén rabszolgákhoz, hanem a gyülekezet minden tagjához szólóan: jót cselekedjenek szenvedésük közben is (17. vers). A levél említett megelőző helyéhez hasonlóan (2,21— 25), most is a gyülekezet istentiszteleti életében használt régebbi őskeresztyén szöveget illeszt be. Míg ott feltehetően énektöredéket. Krisztus-himnuszt, itt hitvallási részletet. „Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért”: a „szenvedett” szó helyett jelentős úiszövetségi kéziratokban a „meghalt” olvasható. Az értelme ugyanaz. Az előző szövegváltozat jobban kapcsolódik Jézus szenvedésének példaadó jellegéhez, s szerepelt is már a levélben az őskeresztyén himnuszban (2,21). Az utóbbi változatban viszont hívebben csendül vissza Krisztus halálának egyszer s mindenkorra szóló engesztelő áldozati volta, ahogyan ez különösen a zsidókhoz írt levélben olvasható (0,28 stb.). A hitvallási részlet folytatása — „az Igaz a nem igazakért” — Krisztus halálának másik hagyományos őskeresztyén értékelését ad’a: helyettünk szenvedett. Krisztus halálának ajándéka: „hogy elvezessen titeket az Istenhez”. A hitvallásban a „minket” állhatott, ahogyan az új magyar fordítás mondja a szövegváltozat alapján, s ezt a levélíró tehette át az olvasóira alkalmazva többes szám második személybe. Jézus Krisztus értünk történt halála a bűnbocsánat révén megnyitotta az útat az Istennel való bizodalmas közösségre. „Megölettetett ugyan test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.” A mondat jelentése: Jézust a halál emberi mivoltában érte. a feltámadása az isteni lét körébe vonta. A feltámadt Krisztus már a mennyé, a láthatatlan isteni világ részese: .,igy ment el a börtönben levő telkekhez is. és prédikált azoknak". Ez a gondolat. amely később, a II. század folyamán fordul elő gyakorta a keresztyén iratokban, és lesz az Apostoli Hitvallásnak is része — „alászállt a poklokra” —. csak itt olvasható az Újszövetségben félreérthetetlenül. Nem követhetjük nyomon most a vallástörténeti hátteret, sem a közelebbi magyarázat többféle lehetőségét. A lényeg egyértelmű: Krisztus a halála után hirdette a holtaknak az evangéliumot, Isten kegyelmének örömhírét. MSagntc Rogate azt jelenti: imádkozzatok. Ennek a vasárnapnak régi latin neve nem egy zsoltárversből származik, hanem abból a hagyományból, hogy ezekben a napokban az ún. ökumenikus imádság (nálunk a Miatyánkot megelőző imádság) kérései között az istentiszteleten felhangzik a jó időjárásért, az elvetett mag növekedéséért s a bőséges aratásért való könyörgés. Az imádság vasárnapja ez a mai. Az introitus-zsoltár nem az imádkozásra való felhívásról szól, hanem hálaadás az imádság meghallgatásáért: „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66, 20). Azok az evangéliumi, levélben vagy ószövetségi igék, amelyek ma az istentiszteleten elhangoznak, tanítanak, és buzdítanak az imádkozásra, arra, hogy tárjuk föl szívünket Isten előtt hivő, bűnbánó, hálaadó vagy dicsőítő imádságban. Sok biztatás is hangzik a mai igékből. Isten szívesen fogadja, meghallgatja imádságainkat. Azokat is, amelyeket magunkban, „a belső szobában” mondunk el, és azokat is, amelyek a gyülekezet közössegében, az istentiszteleteken hangoznak el. „Bármit fogtok kérni az Atyától az én nevemben, megadja nektek” (Jn 16, 23). — így biztat Jézus ennek a vasárnapnak ősi evangéliumában. Erre a hétre esik „áldozócsütörtök”, Jézus mennybemenetelének ünnepe is. A megdi- csőült Jézus, akié minden hatalom mennyen és földön, azt Ígéri, hogy velünk van minden napon, amíg ez a világ világ lesz (Mt 28, 20) — ez a biztosítéka az imádság meghallgatásának is. Ma különösen is gyakorolni kell az egymásért, az emberekért, az egész világért való imádkozást. Azért is, mert hisszük, hogy Isten szívesen veszi ezt az imádságot, és hogy ezzel valóságos segítséget nyújtunk mindenkinek. De azért is, mert az ilyen imádság bennünket is formál: akikért imádkozunk azokat megtanuljuk szeretni és segíteni minden jóban. — XAGYTARCSA. Laetare vasárnapján teológusnap keretében Kiss János és Szabó Pál harmadéves, Seben István másodéves és Koskai Erzsébet elsőéves Az őskeresztyén hitvallási töredéket itt valószínűen megszakít-» ja a levélíró, s ő fűz szemléltetést. magyarázatot Krisztusnak a holtak birodalmában tett útjához: azoknak prédikált. „akika egykor engedetlenné lettek, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor”. Az özönvíz nemzedékét különösen megátalkodottnak tartotta a Biblia. Hozzájuk tartoztak a mitikus monda szenint, földi nőkkel összeházasodott bukott angyalok is (lMóz 6,1—8). akik az Ószövetség utáni zsidó hagyomány alapján a föld belsejében megbilincselve várják az Isten ítéletét. Isten türelmes várakozása a földön akkor élt emberek megtérésére, amit levelünk említ, nyilván a bárka készítésének hosszú időszakára vonatkozik. A bárkában „kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vizen át. Most pedig titeket is megment annak képmása, a keresztsét?”. Az őskeresztyén ■ gondolkodás gyakran keresett előképeket az Ószövetségben, amelyek azután az újszövetségi kinyilatkoztatásban más módon, mélyebb tartalommal ismétlődtek meg. Az özönvíz hullámain át menekültek meg Nóé és társai. A keresztség vize ellenképe az özönvíznek: azon át ment meg bennünket Isten az üdvösségre. A keresztség — folytatja a levélíró — „nem a test szennyének lemosása. hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért, jézus Krisztus feltámadása által”. A keresztség tehát nem önmagától, a szertartás elvégzése által hat. hanem benne a bűnbocsánat után való óhaj és ennek megadatása ösz- szegeződik. s az élő Krisztus ereje munkálkodik. Lám. a szerző az őskeresztyén hitvalláshoz fűzött szavaival (20—21. vers) újra elérkezett a keresztséghez, amely az egész levél egyik jellemző tér mája. És most folytatódik a hitvallási részlet: „aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és aláveltettek neki angyalok, hatalmasságok és erők". A feltámadt Krisztus osztozik Isten uralmában. s engedelmeskednek neki — a korabeli elképzelés szerint — az emberek életére több módon ható kozmikus szellemi hatalmak. A most olvasott tartalmas levélrészletből azt emeljük ki, ami a modern embertől legidegenebbnek látszik, de a bibliai világképből áttéve a mai gondolkodásunk síkjára, egyszerre a leghatalmasabb hitigazsággá válik: Krisztus alvilági evangéliumhirdetésének képe Isten irgalmának határtalanságáról tanúskodik. Krisztus halálának áldása érvényes a holtak számára is, bármikor éltek, és Isten kegyelmének nagysága elér a legtávolabbi létig is, legyen az számunkra ismert, vagy ismeretlen. Veöreös Imre Evangélium anyanyelven Tolna —Baranyában A TOLNA—BARANYAI NÉMETAJKÚ LAKOSSÁG falvai egy különálló világot alkottak a második világháborúig. Órákon át lehetett utazni anélkül, hogy az ember magyar szót hallott volna. A német szóhoz szokott fül azonban nagyon hamar észrevette. hogy minden falu másmás dialektust beszél, és az értő szem azt is észrevette, hogy mindegyik falu népviselete különbözik a másikétól. A népviseletről és a beszédről azonnal meg lehetett állapítani az illetőnek falu és felekezet szerinti hovatartozását. Még ma is, jóllehet csak töredéke van itt az egykori lakosságnak. ha nyelvjárásban beszélünk, azonnal tudjuk, hová való az illető. De hát mi volt ebben a nagy „egységben” a sokféleség oka? A törökök kiűzése után nem tudták magyar telpesekkel benépesíteni a lakatlanná vált vidéket. Ezért a földesurak megbízottai királyi pátens alapján német nyelvterületről toboroztak telepeseket. Eleink a nyomorúság és a vállalkozókedv ösztönzésére elindultak az új haza felé amely felől egyelőre csak ígéreteik voltak, de ezek közt is első helyen szerepelt a szabad vallásgyakorlás joga. A mi vidékünk nagy betelepítője Mercy gróf ezen ígéreteit nagyon becsületesen meg is tartotta. Arra is ügyelt, hogy egy faluba egy fele- kezethez tartozó és lehetőleg egy területről származó telpesek kerüljenek. Ezt nagyon bölcs előrelátással a békesség megőrzése érdekében tette. Innen van az, hogy egymás mellett voltak színtiszta evangélikus és katolikus falvak. Elvétve német református gyülekezetek is keletkeztek. AZ EVANGÉLIKUSOK NAGY TÖBBSÉGE Hessenből és Nassau- ból jött. De jöttek Kasselból, Wiirttenbergböl, Pfalzból és Lo- tharingiából is, és találkozunk Szászországból és Thüringiából való jövevényekkel is. A nagyon puritán hitet hozták magukkal és ehhez szívósan ragaszkodtak. Gazdagabb istentiszteleti formák csak azokban a gyülekezeteinkben voltak, amelyek már másodlagos telepítések voltak és Pozsony környékéről kerültek ide. Az ideérkezettek első dolga volt gyülekezetei szervezni és oratóriumot építeni. Első papjaik általában a magukkal hozott prédikátorok voltak, később azonban tősgyökeres magyar lelkészek is szolgáltak a gyülekezetekben, és ezek nagyon sokat segítettek abban. hogy nagyon jó magyarok lettek az eleink, csak éppen magyarul beszélni nem tudtak. Sokszor bebizonyosodott, hogy a magyarság oldalán álltak a Habsburgokkal szemben. Ennek írásban is és szóbeli hagyományokban is komoly nyoma van. EZEKRE A FALVAKRA JELLEMZŐ VOLT a nagy rend és tisztaság. Szigorú rend szabályozta az egész életet. A kollektív, közösségi rend szabályai jutottak érvényre a hétköznapok és az ünnepek megtartása során. Ez szabályozta a családi életet, a népviseletet, a templomi ülésrendet. Mindennek megvolt a pontos szabálya. ez nagyon szép volt, de néha nagyon kegyetlen is tudott lenni. Virágzó állattenyésztés volt a gazdálkodás fő iránya. Ennek országos híre volt. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KŐVETŐ IDŐKBEN nagyon nagy gyérítés ment végbe gyülekezeteinkben. E gyülekezetekben is érvényesülő fasizmus keserű (Volksbund) gyümölcseként— van ahol a gyülekezet egynegyede maradt meg. és ez még nagyon jó létszám. Általában 10—20 %-a maradt meg a gyülekezeteknek. Vannak azonban olyan gyülekezeteink is nem kis számban, ahol csak 1—2 család maradt meg. Ez roppant nagy gondot okoz a gyülekezetek ellátásában. Ezek mind nagyon templomos gyülekezetek voltak. Most epy-egy lelkész 3—4 volt lelkészi állást tölt be. Van lelkészünk, akinek 7 temploma és 4 parókiája van a területén, de az összgyülekezet nem éri el egy régebbi filia létszámát. Híveink nagyon megértik az ebből adódó nehézségeket, és igyekeznek ott segíteni, ahol lehet. Nagyon ragaszkodnak a templomhoz, megszokott ünnepekhez, régi hagyományokhoz. Általános ma már a magyar nyelvű isten- tisztelet, de van még igény a németre is. Az. idősebbek a némethez ragaszkodnak, a fiatalabbak a magyarhoz. Ez így érthető is. Mindegyik generáció ahhoz ragaszkodik. amelyben felnevelkedett. Vannak hagyományos alkalmak. amikor csak német isten- tisztelet és úrvacsora van. mint például a Busstag, amelyet minden gyülekezetünk más alkalommal ünnepel. Van, ahol évenként több is van. KORMÁNYUNK NEMZETISÉGI POLITIKÁJA nagyon támogatja a nemzetiségi nyelv és kultúra ápolását. Iskoláinkban folyik a nemzetiségi német nyelv- oktatás, néha egészen szép eredményekkel. Utcáinkon azonban nem lehet már németül beszélgető gyermekeket látni. Otthon is magyarul válaszolnak a németül beszélő szülőknek, nagyszülőknek. Nagy ütemben folyik a néphagyományok, nemzetiségi kultúrörökségek tárgyi emlékek felgyűjtése és feldolgozása. GYÜLEKEZETEINK NAGY TÖBBSÉGE ma is tudatosan éli a maga gyülekezeti életét. Nagy áldozatokat hoznak mind a gyülekezeti. mind a közegyházi célokra. Vannak családjaink, ahol még drága ereklyeként őriznek egy-egy olyan bibliát vagy postil- láskötetet, amit tarisznyájukban hoztak magukkal őseink valahonnan Darmstadt környékéről. Ezeknek elsárgult lapjain hosszú generációk küzdelmes élete, tragédiája és öröme van feljegyezve, de mindig úgy. hogy az azt olvasó utódoknak erőt és bíztatást adjon, és pedig ezt a biztatást: „Tegyetek félre minden terhet és nézzetek a hit fejedelmére és elvégzőjére, Jézusra!” Lackner Aladár hallgató szolgált dr. Muntag Andor teológiai tanár vezetésével. A szolgálatok összefoglaló témája: „Az élet kenyere.”
