Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-08 / 19. szám

VASÁRNAP IGÉJE Örvendezve éíieliefjeíei»! Zsoltár 96. 1—13 A bennünk levő érzéseknek és indulatoknak sokféle módon adha­tunk kifejezést. Tudunk sírni és nevetni, panaszkodni és dicsekedni. Az éneklés is egyik kifejezője a lelkiállapotunknak. A régi kuruc énekekben például egy egész nemzet panasza kesergett. A munkáját dallal kísérő ember viszont örömmel dolgozik, szinte nem is fárad el. Amikor a mai vasárnap igéje nekünk azt hirdeti, hogy örvendez­ve énekeljünk, akkor ennél sokkal többre biztat. Vajon mire? Mi a célja a keresztyén ember öröménekének? HÁLAADÁS ISTENNEK. Tehát az örvendező ének Istennek szól. A Zsoltár igen erőteljesen mutat rá Isten értünk való cselekvésére, amiért méltó, hogy hálát adjunk neki. Mindenekelőtt hatalmát hir­deti. Nem tehetetlen, kitalált bálványt dicsőítünk, hanem a világ te­remtőjét és megtartóját, az egyedül erős Istent. De nemcsak erejéért és hatalmáért adunk hálát, mert ez talán önmagában még nem kész­tetne bennünket örömre. Az erőtől és hatalomtól rettegni is lehet, ha azt nem a szeretet irányítja. Isten a hatalmat szeretete gyakorlá­sára használja. Nap mint nap megmutatja szabaditását. Tapasztaljuk ezt egyéni gondjainkban, *de egyházunk és népünk történetében is. Szeretete fölszabadít önzésünk, aggodalmaskodásunk és tehetetlensé­günk rabságából örvendező és hálaadó életre. Megszabadít a halál és kárhozat miatt való rettegésből is, és megújult reménységgel aján­dékoz meg munkánkban, szolgálatunkban, egész életünkben. Hatal­ma és szeretete együtt pedig bölcsességét csodáitatja a zsoltáríróval és velünk is. Bizony sokszor nem tudunk mást tenni, mint csodálat­tal dicsérni őt a világmindenségben, vagy életünk sorsának irányítá­sában érvényesített akaratáért. Még amiért talán ma panaszra is nyitjuk ajkunkat, holnap már kénytelenek vagyunk hálát adni, mert megvilágosodott a bölcsessége. Vagy, amit ma nem értünk, holnapra egyszerűvé válik, megoldódik, talán új lehetőséget teremt stb. Isten hatalma, szeretete és bölcsessége szeretne minket is örvendezővé tenni és ajkunkat hálaadó énekre megnyitni. SZOLGÁLAT EMBEREKNEK, ez a másik célja örvendező éne­künknek. Lehet énekkel is szolgálni? Igen! Az mindenki előtt nyil­vánvaló, hogy milyen szellemi élvezetet nyújt pl. egy színvonalas szóló-, vagy karének. A zsoltár azonban ennél sokkal többről és más­ról tesz bizonyságot. Amikor ujjongó éneklésre biztat, tulajdonkép­pen azt akarja, hogy kapcsolódjunk bele abba az egyetemleges ör­vendezésbe, amely a világban Isten hatalma, igazsága, fensége, ékes­sége stb. miatt van. A szomorkodásra hajlamos emberi természet könnyen átsiklik Isten szeretetének tényei fölött. Az örvendezni pró­bálkozó pedig hamar megtorpan a gondok és nehézségek láttán. Ál­landóan szükséges tehát a biztatás és a bizonyságtétel arról, hogy mindig van okunk az örvendezésre. Ebben a feladatban végez ered­ményes szolgálatot az örvendező énekünk. Magával ragad, bátorít, erőt ad es előbb-utóbb együtt-éneklésre készteti azokat is, akik eset­leg úgy gondolták, hogy nekik csak keseregnivalójuk van még éne­kükben is. Az énekelni tudó ajak és szív közelebb hoz tehát egymás­hoz, szolgálattá teszi a munkánkat és megelégedetté az életünket. Így válhat szolgálatunk eszközévé az éneklés nemcsak Isten dicső­ségére, hanem embertársaink boldogitására is. És ha olykor-olykor megfáradunk az „örvendező éneklés”-ben. ad­jon erőt az a húsúéikor kapott ígéret, hogy hálaadó és szolgáló éne­künkkel az örök, ujjongó énekkar öröménekét gyakoroljuk már most, hogy majd soha ne legyen vége ujjongó énekünknek. Bárány Gyula Istentiszteleti rend Budapesten, 1917. május 8-án Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) dr. Haíenscher Károly, du. 5. Harmati Béla, du. 6. Szeretet- vendégség: Mekis Ádám. Fasor de. 11. dr. Muntag Andorne, du. 6. Szirmai Zoltán. Dóasa György út 7. de. fél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszkv Ferenc, de. 12. (magyar) Tha- ly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veoreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veoreös Imre. Zug­ló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 3. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Ben­czúr László. Újpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Cjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matűz László. Kispest de. 10, du. 6. Jubileumi isten- tisztelet D. dr. Káldv Zoltán. Kispest- Wekerletelep de. 8. Pesttí.ihely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MAV- telep de. 8 Schreiner Vilmos. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Keuss András. Rákosszentmihály de. íél 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Kamer Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoske­resztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil. de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de 1L du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthidegkút de. fél il. Modori u. 6. de. 10. Filipotnyi János. Kelen­föld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (zenés áhítat) Tekus Otto. du. 6. Ben­cze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Tekus Ottó. Nagviétény de., fél-9. dr. Rezessv Zoltán. Kelenvölgy du. 6. Mis­sura Tibor. Budafok de. 11. Foltin Brú­nó. Budaörs du. 3. ifj. Bencze Imre. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fél 11. — ELEKTROMOS na d fűtés, harang villamosítás, villámhárító szerelést vi­dékre is vállalok. Bódy Gyula, 1146 Budapest, XTV.. Erzsébet királyné út 96/a. Tel.: 833-002. — EGYHÁZFIT keres a kelenföldi gyülekezet havi kb. 70 órás elfoglalt­sággal. Cserelakás szükséges. Érdek­lődés: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 1114 Budapest, XI., Bocskai út 10. — BUDAPESTEN idős nénivel eltar­tási szerződést kötne egyedülálló tiszt­viselőnő. ,,Tisztvisel Őnő” jeligére, a kiadóhivatalba. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarország? Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 IMÁDKOZZUNK! Urunk, Istenünk! Hálát adunk azért, hogy örvendező énekkel kö­szönhetjük meg szeretctcdct és szolgálhatjuk embertársaink boldog­ságát. Taníts bennünket a kitartó, mindig rád figyelő éneklésre, hogy hűséggel gyakoroljuk most, amikor ennek az ideje van, és örök hála­énekünkkel is áldhassunk majd téged megváltottaiddal együtt. Amen. 77.1211 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató * Vérszomjas ólomkatonák Bizony a bátyám szobája telis­tele van játékkatonákkal, címkés dobozokba zárt csatákkal: Zama, Poitiers, Sztálingrád — léptékes karton csatamezők, éppúgy, aho­gyan valaha lehettek. Tábornok volt, ma 82 éves. — Igen, Tisztelendő Űr, har­minc éve játszik ebben az örök­ké elsötétített alkovos szobában, felderítőket küld ki. parancsör- tiszteket csúsztat vörös vonalak mentén — közben KUK katona­indulók recsegnek egy tölcséres gramofonból. Elnézem Űt. amint a fal és a terepasztal között szorong, visz- szakérődzi hajdanvolt vérontások senkit sem. érdeklő emlékeit, és évtizedek óta nem tudom: sír- jak-e vagy nevessek. Olyan mint egy öreg állatkerti oroszlán, aki fatuskón élesíti a karmait, de vért lát a lepergő forgácsban. Nem tudom mire gondolhat egy hivatásáért rajongó könyve­lő, vagy kéményseprő, ha kato­naindulókat hall — de a bátyá­mat minden a háborúra emlékez­teti: a Megváltó szerinte csupán egy mondata miatt figyelemre méltó: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, ha^em hogy fegyvert!’’ — Petőfi csak azért nagy költő, mert nem akart ágy­ban párnák közt meghalni. — Madáchot kizárólag azért tisz­teli, mert „Az élet célja a küz­dés maga”. De a legyeket össze­sodort újsággal kergeti ki az ab­lakon, és bezárkózik, amikor ba­romfit vágok a konyhában. Látja: elaludt. Pedig ö kérte, hogy látogassa meg. Ne haragud­jon, de azt mondta: beszélni kí­ván a Nagy tiszteletű Űrral, mert nem jól idézte Simonyi Óbestert va. melyik szentbeszédében. Nézze meg azt a képet ott az ágyúmodellek felett: ilyen volt 1922-ben, hadnagy korában. Ugye daliás, szép férfi? — De sosem nősült meg. Az ütegállások, az össztüzek mindig jobban érde­kelték a teadélutánok eladó lá­nyainál. Én kapafogú, rossztartá- sú kislány voltam, akit mindig csak miatta hívtak meg a ker­ti uzsonnákra. Mellette marad­tam.: díszegyenruhákat keféltem. harctéri leveleket olvastam, és vártam, hogy egyszer csak vége lesz minden hadjáratnak, és szó sem esik róluk többé. Sértetlenül tért vissza mindenünnen, nevet­ve mutogatta átlőtt vállrojtjait, horpadt sisakját — hálaadás, só­haj nélkül emlékezett vissza a borzalmakra, melyekből megme­nekült. Azóta játszik. Visszata­szítóan cinikusan játszótársa lett a szervezett halálnak, mely min­dig felismerte, hunyorított, és el­ment mellette. A szobám alig ötméternyire van az övétől — egy szomorú, magányos öreg kisasszony háló­fülkéje, tele Krisztus-képekkel, hitbuzgalmi találkozók tablóival, békességre hívó bibliai idézetek­kel. Harminc év óta sosem jött be oda. A függöny előtt megáll, és szól, ha akar valamit. Sajnálom öt, imádkozom érte. de érzem, hogy így alszik majd el egyszer makacsul hátat fordít­va az ember örök vágyának, vér­szomjas ólomkatonái között. Tudja Nagy tiszteletű Űr, ami­kor péntek esténként rendet ra­kok a játékpolcain, a Prédikátor megítélő, kemény szavai jutnak az eszembe: „A bolondnak mun­kája elfárasztja öt, mert a vá­rosba sem tud menni.” Olyankor alszik, mint most is, és én sírni kezdek. Bekönnyezem a játékka­tonák apró szúronyait és átszala­dok a szobámba, mert tudom, át­változnának, iszonyatossá lenné­nek, ha tovább nézném őket. Tuchányi Sándor „Énekeljetek az Ornak új éne­ket!” (Zsolt 98, 1). VASÁRNAP. — „Nem az íjam­ban bízom, nem a fegyverem se­gít meg engem” (Zsolt 44, 7 — 1 Kor 4, 20 — Jn 16, 5—15 — Zsolt 98). Harminckét éve ezen a na­pon fejeződött be a második vi­lágháború. Ettől a naptól kezdve már hazaárulás vádja nélkül ér­vényes ez a mondat politikái vo­natkozásban is. Nem hadászati fegyvereinkben, nem atombom­báinkban, nem föld—levegő ra­kétáinkban bízunk, hanem a jó­zan emberi észben. Nem hadiflot­tánkban és légierőnkben bízunk, hanem az emberek békeakaratá­ban. Nem az erőszak démonában, hanem a szeretet és élet Istené­ben. HÉTFŐ. — „Aki titeket hall­gat, az engem hallgat, és aki ti­teket elutasít, az engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt uta­sítja el, aki elküldött engem” (Lk 10, 16 — Ézs 44, 28 — Ef 5, 8—14 — ApCsel 1, 15—26). Milyen óriá­si bizalmat előlegezett tanítvá­nyai számára Jézus e mondattal! Teljesen kiszolgáltatta önmagát nekünk. Saját küldetését kezünk­be adta. A felelősség félelmetes súlyától jobb lenne néha megné- mulni. De még jobb igazat adni e mondatnak: úgy beszélni és szol­gálni — olyan egyértelműen —, mint ő. KEDD. — „Áldott az Úr! Nap­ról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk” (Zsolt 68, 20 — Kol 1, 11 — Jn 6, 66—69 — ApCsel 2, 1—13). „Napról napra”: ez ennek a rovatnak az állandó címe is. Ilyen áz ember. Éjszaká­ról éjszakára szüksége van alvás­ra. Naponta szüksége van ételre és italra. Nap mint nap szüksége van szereiű szívekre. El lehet fá­radni huszonnégy óra alatt úgy, hogy csak az Isten ereje viszi át az embert egyik napról a másik­ra: Ez a rovat nem kíván sokat, csak annyit, hogy egy napra elég legyen. Aztán Isten majd a hol­napról is gondot visel. SZERDA. — „Tartsatok bűnbá­natot és térjetek meg, hogy eltö­röltessenek bűneitek” (ApCsel 3, 19—1 Sám 12. 15—1 Sám 16, 14 —23 — Ap Csel 2. 14—24). Aki be­csületes önvizsgálatot és bűnbána­tot tart, az az emberi fejlődést mozdítja elő. Az ugyanis, aki nemj tart bűnbánatot, lassan elhiszi V magáról, hogy már tökéletes. A tökéletesnek pedig már nincs ho- va fejlődni. A fejlődés: a hibakor állandó kiküszöbölése. Ezt pedig csak az tudja, aki azokat észre­veszi magában. Ezeket bocsássa meg az Isten. A többiekét pedig én. CSÜTÖRTÖK. — „Már elfo­gadtátok Jézus Krisztust, az Urat, éljetek is őbenne” (Kol 2, 6 — Zsolt 16, 8 — 2 Móz 14, 10—14. 24—31; 15, 1—3 — ApCsel 2, 25— 36). Ha már az ember úgy dön­tött, hogy elfogadja Ki-isztust, ak­kor választási lehetőségei a to- , vábbiakban erősen leszűkülnek. I.ehetséges döntéseinek száma csökken. Hiszen nem választhat­ja csak a szolgálatot. Nem dönt­het csak a béke mellett. Nem vá­laszthatja az uralkodást, hiszen az Or az úr. PÉNTEK. — „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindula­ta! Kezeink munkáját tedd ma­radandóvá, kezeink munkáját, tedd maradandóvá!” (Zsolt 90. 17 — Kol 3, 17 — 2 Tim 2. 8—10 — ApCsel 2, 37—41.) Mai szóhaszná­lattal így imádkozhatjuk ugyan­ezt: Istenem, add, hogy minőségi munkát tudjunk végezni! Örökké tartó dolgokat nem tudunk úgy­sem csinálni, de legalább hadd le­gyen tartós, másoknak sokáig örömet szerző, amit teszünk De ne is csak a munkadarab legyen maradandó, még inkább a mun­kakedv, amely azt létrehozta! SZOMBAT. — ..Legyen velünk Istenünk, az Úr, ahogyan őseink­kel volt” (1 Kir 8, 57 — ApCsel 17, 27—28 — Jel 4. 2—11 — ApCsel 2, 42—47). Vajon miért van az, hogy azt hisszük, a ré­gieknek könnyebb volt hinni. Hozzájuk valahogy közelebb volt az Isten? Nem hiszem, ök is csak utólag döbbentek rá. hogy sem­mire sem mentek volna nélküle. Dupla fáradtság menet közben észrevenni a jelenben munkál­kodó Istent. De megéri. Mert ő szavainknak komolyságot, tet­teinknek felelősséget, gondola­tainknak távlatot ad. Így a jelen lesz szebb a múltnál. Bízik László — Húsvét után a 4. vasárna­pon az ollárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igé­je: Jn 16, 5—15; az igehirdetés aiapigéje: Zsolt 96, 1—13. — PESTÚJHELY. Május 15-én, vasárnap délután 5 órakor szere- tetvendégség lesz a gyülekezet­ben, amelyen Virágh Gyula pest- erzsébeti lelkész, a Pesti Egyház­megye esperese tart előadást. — KAPOSVÁR. Húsvétkor Há­zi Magdolna V. évf. teológiai hallgató végzett szupplikációs szolgálatokat a gyülekezetben. Az anyagyülekezeten kívül az antal- száilási, a ltiskorpádi és az oszto- páni szórványokban, valamint a vései gyülekezetben is hirdette Isten igéjét. — MISKOLC. A gyülekezet közgyűlése a megüresedett pres­biteri helyekre megválasztotta Dolniczky Lajosné. dr. Gyuris Jenő, Sztrányai Béla és Vida László gyülekezeti tagokat. — Nagypénteken este a gyülekezet bibliaórájának tagjai 18. századi csíksomlyói székely passiójátékot adtak elő ének- és zeneszám be­tétekkel. EGYHÁZZENEI ESTET tart május 8-án. Cantate vasárnap délután 6 órakor a budai gyülekezetek egyesített énekkara a budahegyvidéki imaházban (XII., Tartsay Vilmos u. 11.). Igét hirdet: DR. KOREN EMIL esperes. — SÄTORALJAÜJHELY. Vi­rágvasárnap Balicza Iván mis­kolci .segédlelkész szolgált a gyü­lekezetben. Délelőtt istentisztele­ten igehirdetéssel, délután a re­formátusokkal közösen rendezett szeretetvendégségen előadással. A szeretetvendégségen Mosoni Edit akadémiai hallgató énekszámok­kal és versekkel, Farkas Zoltán sátoraljaújhelyi református lel­kész záróáhítattal szolgált. — NYÍREGYHÁZA. Március 27-én Lehel Ferenc szombathelyi lelkész végzett szolgálatokat a gyülekezetben. A Nagytemplom­ban igehirdetéssel szolgált, majd a presbitérium és a képviselő-tes­tület tagjai számára és a délutá­ni gyülekezeti szeretetvendégsé­gen előadásokat tartott „A ke­resztyén ember közéleti feladatai és a békemunkában való részvé­tele ma” címmel. J. S. BACH JANOS PASSIÓJÁT az oroszlányi templomban május 8-án du. 3 órakor adja elő a gyülekezet ének- és zenekara. Közreműködnek: Mohácsi Judit (szoprán), dr. Nagy Ervinné (alt), Fülöp Attila (tenor). Berczelly István (bariton), Mezőfi Tibor (basszus), Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Nagy Dániel

Next

/
Oldalképek
Tartalom