Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-05-08 / 19. szám

Arccal Dar es Salaam felé Küldetésünk alapja Lei készavatás Szarvason — iktatás Csabacsűdön Ismeretes, hogy a Lutheránus Világszövetség Dar cs Salaam- ban tartandó VI. Nagygyűlésé­nek (június 13—26\> ez lesz a ló- témája : „Krisztusban — új kö­zösség”. A fóléina három alté- mára oszlik: 1. Krisztusban — együtt a misszióban 2. Krisztus­ban — egy közösség a Szentlé- lokben 3. Krisztusban — felelős gondoskodás a teremtett világ­ról. A három allémat 30 csoport­ban lógják tárgyalni, külön té­mákra bontva. A 30 témából la­punk következő számaiban 5 té­mát ismertetünk. Ezek között az első: Küldetésünk alapja. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖ­VETSÉG 6. VILÁGGYÜLÉSÉ- NEK egyik fontos témája külde­tésünk kérdése lesz. Az utolsó világgyülés (Evian, 1970) címé­ben is ott szerepelt ugyan ez a téma, mégis most hangsúlyo­sabbnak látszik. Szerte a vilá­gon élő. evangélikusok a kérdés tisztázásának szükségességét . ér­zik. Megkísérlem néhány ellen­tétpárban kifejezni mondaniva­lónkat. BIZONYTALAN KAPKODÁS HELYETT — BIZTOS ALAP. Küldetésünk Jézus küldésén alapul. Jézus tanítványokat hi­vott magához, azután a világba külcjte őket: hitessétek Isten Országát és gyógyítsatok! A fel­támadott Űr nem akarta, hogy önmagukkal törődő emberek le­gyenek tanítványai, ezért adta a parancsot: menjetek el széles e világra! Jelenlétét megígérte: vejetek vagyok minden napon a világ végezetéig. Az egyház hús- véttól Jézus visszajöveteléig mindig, mindenütt a ■ küldetés korszakában él. Ezt nem mi ta­láltuk ki, ezt Jézus akarja. Isten eszközei vagyunk, nem bábui, hanem élő. tevékeny „aikalrha- zobbai”, akiket minden alkalmat­lanságuk ellenére is alkalmaz Ürült. Jézus kinyilatkoztítta: amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket. Ez ér­vényes volt az elmúlt húsz év­században, érvényes ma is, hol­nap is. SUTTOGÓ GYANÜ HELYETT — ŐSZINTE BIZALOM. Ma min­den egyháznak bíznia kell a má­sikban, hogy az a maga helyén küldetésben tudja magát és vég­zi Urától kapott feladatát. Mi nem végezhetjük el Berlinben, Geníben, New Yorkban vagy akár Tanzániában az ott élő ke-, resztyének feladatát. De a más­hol élőket sem kérjük arra, hogy ők végezzék el a ránk bízott szolgálatot. Bízunk egymásban. ’EGYOLDALÜSÁG HELYETT — TELJESSÉG. Küldetésünk az egész emberre irányul. Nemcsak a testére vagy csak a lelkére. A keresztyén új élet az egész em­bert öleli magába. A Cselekede­.tek könyve 2. és 4. fejezetének végén lelki — testi ügyek ter­mészetesen . kerülnek egymás mellé. Diakóniai teológiánkban jól össze tudjuk egyeztetni a függőleges és vízszintes irünyt és alig értjük, miért is kell vi­lágszerte problémát látni itt. Küldetésünkben nem szükség- szerű az egyoldalúság: vagy ige­hirdetés, vagy szeretetszolgálat; vagy egyéni üdvösség, vagy tár­sadalmi jólét segítése. Az egy­háznak meg keli hirdetnie az evangéliumot emberek üdvössé­ge érdekében, ugyanakkor meg kell tennie mindent az élet se­gítése. javítása, gazdagítása érde­kében. Evangélium-hirdetés és gyógyítás. Jézushoz térés és embe­rekhez fordulás, hit és szeretet el­választhatatlanul- összetartoznak. Küldetésünk a teljes ember ja­vát szolgálja. MÜLTBA MERÜLÉS HE­LYETT — JÖVÖRE IRÁNYÍ­TOTTSÁG. Megbecsüljük a múlt értékeit, mögöttünk járt nemze­dékek bizonyságtételét, de nem tévesztjük szem elől a jelent, ké­szülünk a jövőre. Küldetésünk­kel nem fér össze siránkozás, nem a múlthoz, hanem szolgáló Urunkhoz vagyunk kötve, ezért jo reménységgel nézünk a jövő­be. TANÁROK HELYETT — TA­NÍTVÁNYOK VAGYUNK VA­LAMENNYIEN. Minden konfe­renciára. világgyűlésre úgy ké­szülünk, hogy nyitottak vagyunk a tanulásra, de egyedül Jézust valljuk Mesterünknek, tanít­vány-testvéreinkkel együtt ülünk le a kerekasztalhoz. Megtapasz­taltuk. Isten minden egyháznak adott valamit, amit továbbadhat a másiknak és minden egyház­tól elvárja, tudjon elfogadni is testvéreitől. Mint szórványhely­zetben élő, szocializmust építő népben és néppel együtt szolgáló egyháznak, nekünk is van adni- valónk és elfogadnivalónk. LÉGÜRES TÉR HELYETT — VALÓDI VILÁG. Jézus nem küldte ki a pusztába tanítvá­nyait. Nem kívül állva, hanem az élet sűrűjében lehet csak ta­nítványként szolgálni, részt véve népünk hétköznapi életében, küzdelmeiben és sikereiben, mint ahogyan egykor a próféták is hordozták népük sorsát és Jé­zus is ezt tette. A mi egyházunk egy úgynevezett keresztyén Ma­gyarországból érkezett egy tu­datosan világias v ilágba s ma itt ebben a szocialista társadalom­ban kell küldetését betöltenie. Ehhez szeretet kell. Csak határ­talan szeretettel szolgálhat ma az egyház. EGY-EGY SZEMÉLY HE­LYETT — AZ EGÉSZ EGYHÁZ ÉL KÜLDETÉSBEN. Nem ki­váltságosok, különcök, egyesüle­ti tagok, hanem az egész egyház kapott küldetést. Egy-egy nép, faj, ország, földrész, hatalom nem sajátíthatja ki a küldetést. Nem a fehérek küldettek a fe­ketékhez, az európaiak az afri­kai althoz. A küldetés az egész egyházé. ÖNCÉLÚ JELENLÉT HE­LYETT — A VILÁGÉRT FE­LELŐS SZOLGÁLAT küldeté­sünk célja. Az egyház nem azért van, hogy legyen, hanem hogy a világért legyen. Ez nem üres for­mula, , hanerp elengedhetetlen alapelv és életgyakorlat a külde­tését teljesítő egyházban. ÖNFÉLTÉS HELYETT — ODASZÁNT SZOLGÁLAT. Jé­zus nem ígérte sehol, hogy evan­géliumot hirdetni, tanítványként élni, szolgálni könnyű. Kérte ta­nítványaitól, tagadják meg önző önmagukat. Ne féljenek, hanem higyjenek. Ne magukat gondoz­zák, hanem embereknek szolgál­janak. Az Isten és emberszeretét kiűzi a félelmet. Ha nem a ma­gunk erőtlenségén sóhajtozunk, hanem naponta engedelmesen szolgálunk Urunknak, mindig újra tapasztaljuk, hogy az evan­gélium ereje megragad embere­ket. Szívek hitre jutnak, közöm­bösek szeretetne bátorodnak, magányosok közösséget építenek, reménytelenek reménységre erő­södnek. Nem féltenünk keli ma­gunkat, hanem önfeledten bele­vetni a szolgálatba és a többit rábízni Urunkra. LÁTVÁNYOS GYŐZELMEK HELYETT — EGYSZERŰ SZE- RETETBEN ERTELMES ÉLET. Jézus nem ígér tanítványainak látványos sikereket, de azt sem mondta, hogy haszontalan az éle­t-ük, értelmessé tette azt a szol­gálatban. Ezért járunk küldeté­sünkben rendíthetetlenül, mint akik tudják, szolgálatuk nem hiábavaló az tJrban. Szerényen és alázatosan, de állhatatosan és reménységben igyekszünk eleget tenni küldetésünknek ma. Dr. Hafenscher Károly Sokáig emlékezetes marad a szarvasi evangélikusok és más gyülekezetekből érkezett vendé­gek számára március 20-án tar­tott ünnepi istentisztelet. Ez al­kalommal avatta lelkésszé Dr. Káldy Zoltán püspök Nobik Er­zsébet lelkészi munkatársat, aki Szarvason született; majd galga- györki és kondorost lelkészi munkatársi szolgálata után az utolsó 7 esztendőben ugyancsak Szarvason szolgált. A felavatás­ra 13 évi lelkészi munkatársi szolgálat után került sor. Tessedik Sámuel ősi templo­mában, a szarvas-ótemplomi gyülekezetben került sor a fel­avatásra. A templomot zsúfolásig megtöltötte a mintegy 3 ezres lelkes gyülekezet. A felavatás! szolgálatban Dr. Káldy Zoltán püspök mellett részt vett Dr. Fa- biny Tibor, a Teológiai Akadé­mia dékánja és Koszorús Oszkár, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK Kolossébeliekhez írt levél 4, 17 alapján hirdette az igét: „Legyen gondod rá,, hogy telje­sítsd azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban.” A prédiká­cióban többek között ezeket mon­dotta a püspök: „Felvethetné va­laki azt a kérdést, hogy a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház­ban miért avatunk nőket is lel­készekké? Hiszen mondhatná va­laki, a Szentírásban arról olva­sunk, hogy „a nők hallgassanak” a gyülekezetben. Mindenkinek jól •kell azonban tudnia, hogy a Szentírásnak számos olyan ren­delkezése van, amely erősen ah­hoz a korhoz kötött, amelyben azt az evangélisták vagy az apos­tolok leírták. Az apostolok ma­gától értetődően nem tehették túl magukat az akkori társadal­mi felfogáson és szokásokon, ha­nem sok tekintetben alkalmaz­kodtak azokhoz. Abban a társa­dalmi rendben pedig, amelyben közel 2 ezer évvel ezelőtt éltek a keresztyén gyülekezetek, úgy rendelkeztek az apostolok, hogy a „nők hallgassanak a gyüleke­zetben”. Ez azonban semmikép­pen nem tartozik Jézus Krisztus evangéliumának lényegéhez, fő­leg pedig nem következik az evangéliumból. Egyébként is kö­zel 2 ezer esztendő telt el és a nők helyzete a modern társada­lomban, különösen pedig a szo­cialista társadalomban megválto­zott. A mi szocialista társadal­munkban, amelyben mi keresz­tyének is élünk, az egyház na­gyon lemaradna, ha a társadalmi fejlődést, nem venné tudomásul és még mindig tartaná magát ah­hoz a régi társadalmi szokáshoz, amely rossznéven vette, ha a nők a közéletben részt vettek, külö­nösképpen pedig, ha a gyüleke­zeti alkalmakon beszéltek. A ma­gunk tapasztalatai is azt mutat­ják a mi társadalmunkban, hogy a nők a munkahelyeiken éppen úgy meg tudják állni a helyüket, mint a férfiak és még magas ál­lami pozíciókban is milyen de­rekasan meg tudják állni a he­lyüket. A TÁRSADALMI VONATKO­ZÁSOKON TÚLMENŐEN, érde­mes felfigyelnünk ezen a lelkész­avatáson arra is, hogy Jézusnak nemcsak férfi, hanem női köve­tői is voltak. Lukács evangéliu­ma 8. fejezete szól árról, hogy a 12 tanítvány mellett — miközben Jézus városról városra és falu­ról falura járt — vele volt Mag­dalai Mária, továbbá Johanna és Zsuzsanna „de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyo­nukból”. Külön is felhívom a fi­gyelmet arra. hogy alig volt olyan férfi, akit Jézus olyan mértékben dicsért meg, mint néhány nőt. Gondoljunk a kanaáni asszony­ra, akinek Jézus azt mondotta: „Asszony, nagy a te hited.” Vagy emlékezzünk arra, hogy Jézus Bétáméban a leprás Simon házá­ban mit mondott annak az asz- szoriynak, aki pazarló módon drága kenetet öntött Jézus fejé­re. Miközben a tanítványok bosz- szankodtak, Jézus ezt mondotta: „Bizony, mondom néktek. hogy bárhol hirdetik majd az evangé­liumot az egész világon, azt is el fogják mondani, amit ez az asz- szony tett.” És végül, emlékez­zen ez a gyülekezet arra a jele­netre, amely a jeruzsálemi templom ajtajában folyt le. Egy szegény asszony 2 fillért dobott a perselybe, mire Jézus ezt mon­dotta: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet, dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban sze­génységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.” És húsvét hajnalán is először az asszonyok mentek a sírhoz és ők találkoztak először a feltámadt Jézussal. ebben' A PILLANATBAN nem szeretném lebecsülni a fér­fiak hitét, hiszen az éppen olyan drága az egyházban, mint a nők hite, de azt ezen a lelkészavatá­son szeretném hangsúlyozni, hogy becsüljük meg jobban a nők szol­gálatát. hűségét, hitét, szerete- tét a férfiak hite, hűsége, szere- tete és szolgálata mellett. Együtt adjunk hálát Istennek azért, hogy a szarvasi ősi gyülekezet­ben lelkésszé avathatunk egy nőt, aki eddig közel másfél évti­zedig hűségesen szolgált mint lelkészi munkatárs és akit a csa-^ bacsüdi gyülekezet lelkészéül bi­zalommal meghívott.” * CSABACSŰDÖN március 27-én iktatta be lelkészi hivatalába No­bik Erzsébetet, a gyülekezet új lelkészét Koszorús Oszkár, a nyugat-békési egyházmegye es­perese. IGEN SOK EMBER GYŰLT ÖSSZE. Némelyeket a kíváncsi­ság, de a nagy többséget a No­bik Erzsébet személye iránt meg­mutatkozó szeretet vonzotta a lelkésziktatásra. Az ünnepi soka­ságban nemcsak a csabacsüdie- ket és a szomszédos gyülekezetek lelkészeit, valamint tagjait lát­hattuk. Ott voltak a távolabbi vidékről, a Pest-környéki és a Galga-völgyi gyülekezetekből ér­kezettek is, mindazokból a hely­ségekből, amelyekben Nobik Er­zsébet teológus évei és eddigi szolgálatai során megfordult. Nem csoda, hogy a templom ki­csinek bizonyult a hatalmas ün­nepi gyülekezet befogadására. A templomot zsúfolásig meg­töltő gyülekezet és a kívülreked- tek ajkán szárnyaló ének után Koszorús Oszkár esperes Jn 1, 1. alapján hirdette az igét. Prédi­kációjában felidézte a szarvasi Ótemplomban egy héttel előbb történteket, a felejthetetlen ese­ményt, midőn D. dr. Káldy Zoltán püspök a nagy templomot be­töltő gyülekezet jelenlétében lel­késszé szentelte Nobik Erzsébe­tet. AZ ÜNNEPÉLYES IKTATÁS ÉS ÁLDÁS UTÁN Nobik Erzsé­bet 1 Kor 2, 1—5 alapján pré­dikált. Igehirdetése egyértelmű, határozott, Létektől hevített bi­zonyságtétel volt arról a Jézus Krisztusról, aki szolgálatra hív és küld. „Nem a magam erejé­vel, hanem az Üréval szeretnék szolgálni. Hogy a gyülekezet és a falu előbbre léphessen, boldo­gabb lehessen,” AZ ISTENTISZTELETET KÖ­VETŐ KÖZGYŰLÉSEN a jelen­levő lelkészek köszöntötték a beiktatott lelkészt, köztük elődje, Zátonyi Pál. A közgyűlésen hangzott el Berták György egyházközségi felügyelő köszöntése is, aki biz­tosította az új lelkészt a gyüleke­zet szeretetéröl és bizalmáról. Az ünnepi közgyűlés után a- csabacsüdiek a gyülekezeti ház­ban és a parókián finom ebé­det szolgáltak fel a közelről és távolról érkezett kedves vendé­geknek. A KÖZEBÉDEN KÖSZÖN­TÖTTE AZ ÜJ LELKÉSZT Var­ga László, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke, aki a községi tanács és a társadalmi szervek előlegezett bizalmát tol­mácsolta Nobik Erzsébetnek. A csabacsüdi gyülekezet új lel­késze jó feltételek mellett, jó re­ménységgel végezheti szolgálatát. Az anyaszentegyház Urának ke­gyelme Sokak szeretéte, imádsága hordozza és segíti őt, • hogy szol­gálata jó gyümölcsöt teremjen Is­ten dicsőségére, a gyülekezet és a társadalom javára. Táborszky László D. Dr. Káldy Zoltán püspök lelkésszé avatja Nobik Erzsébetet — mellette Koszorús Oszkár esperes és dr. Fabiny Tibor teológiai aka­démiai dékán ( ­Ady Endre: Imádság háború után Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szívem S nincs, ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szívemre. Hogy egy kicsit lohadjon. f Lecsukódnak bús. nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem. Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam. Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammai, Hiszen Te vagy a Béke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom