Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-05-08 / 19. szám
Arccal Dar es Salaam felé Küldetésünk alapja Lei készavatás Szarvason — iktatás Csabacsűdön Ismeretes, hogy a Lutheránus Világszövetség Dar cs Salaam- ban tartandó VI. Nagygyűlésének (június 13—26\> ez lesz a ló- témája : „Krisztusban — új közösség”. A fóléina három alté- mára oszlik: 1. Krisztusban — együtt a misszióban 2. Krisztusban — egy közösség a Szentlé- lokben 3. Krisztusban — felelős gondoskodás a teremtett világról. A három allémat 30 csoportban lógják tárgyalni, külön témákra bontva. A 30 témából lapunk következő számaiban 5 témát ismertetünk. Ezek között az első: Küldetésünk alapja. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG 6. VILÁGGYÜLÉSÉ- NEK egyik fontos témája küldetésünk kérdése lesz. Az utolsó világgyülés (Evian, 1970) címében is ott szerepelt ugyan ez a téma, mégis most hangsúlyosabbnak látszik. Szerte a világon élő. evangélikusok a kérdés tisztázásának szükségességét . érzik. Megkísérlem néhány ellentétpárban kifejezni mondanivalónkat. BIZONYTALAN KAPKODÁS HELYETT — BIZTOS ALAP. Küldetésünk Jézus küldésén alapul. Jézus tanítványokat hivott magához, azután a világba külcjte őket: hitessétek Isten Országát és gyógyítsatok! A feltámadott Űr nem akarta, hogy önmagukkal törődő emberek legyenek tanítványai, ezért adta a parancsot: menjetek el széles e világra! Jelenlétét megígérte: vejetek vagyok minden napon a világ végezetéig. Az egyház hús- véttól Jézus visszajöveteléig mindig, mindenütt a ■ küldetés korszakában él. Ezt nem mi találtuk ki, ezt Jézus akarja. Isten eszközei vagyunk, nem bábui, hanem élő. tevékeny „aikalrha- zobbai”, akiket minden alkalmatlanságuk ellenére is alkalmaz Ürült. Jézus kinyilatkoztítta: amiként engem küldött az Atya, én is úgy küldelek titeket. Ez érvényes volt az elmúlt húsz évszázadban, érvényes ma is, holnap is. SUTTOGÓ GYANÜ HELYETT — ŐSZINTE BIZALOM. Ma minden egyháznak bíznia kell a másikban, hogy az a maga helyén küldetésben tudja magát és végzi Urától kapott feladatát. Mi nem végezhetjük el Berlinben, Geníben, New Yorkban vagy akár Tanzániában az ott élő ke-, resztyének feladatát. De a máshol élőket sem kérjük arra, hogy ők végezzék el a ránk bízott szolgálatot. Bízunk egymásban. ’EGYOLDALÜSÁG HELYETT — TELJESSÉG. Küldetésünk az egész emberre irányul. Nemcsak a testére vagy csak a lelkére. A keresztyén új élet az egész embert öleli magába. A Cselekede.tek könyve 2. és 4. fejezetének végén lelki — testi ügyek természetesen . kerülnek egymás mellé. Diakóniai teológiánkban jól össze tudjuk egyeztetni a függőleges és vízszintes irünyt és alig értjük, miért is kell világszerte problémát látni itt. Küldetésünkben nem szükség- szerű az egyoldalúság: vagy igehirdetés, vagy szeretetszolgálat; vagy egyéni üdvösség, vagy társadalmi jólét segítése. Az egyháznak meg keli hirdetnie az evangéliumot emberek üdvössége érdekében, ugyanakkor meg kell tennie mindent az élet segítése. javítása, gazdagítása érdekében. Evangélium-hirdetés és gyógyítás. Jézushoz térés és emberekhez fordulás, hit és szeretet elválaszthatatlanul- összetartoznak. Küldetésünk a teljes ember javát szolgálja. MÜLTBA MERÜLÉS HELYETT — JÖVÖRE IRÁNYÍTOTTSÁG. Megbecsüljük a múlt értékeit, mögöttünk járt nemzedékek bizonyságtételét, de nem tévesztjük szem elől a jelent, készülünk a jövőre. Küldetésünkkel nem fér össze siránkozás, nem a múlthoz, hanem szolgáló Urunkhoz vagyunk kötve, ezért jo reménységgel nézünk a jövőbe. TANÁROK HELYETT — TANÍTVÁNYOK VAGYUNK VALAMENNYIEN. Minden konferenciára. világgyűlésre úgy készülünk, hogy nyitottak vagyunk a tanulásra, de egyedül Jézust valljuk Mesterünknek, tanítvány-testvéreinkkel együtt ülünk le a kerekasztalhoz. Megtapasztaltuk. Isten minden egyháznak adott valamit, amit továbbadhat a másiknak és minden egyháztól elvárja, tudjon elfogadni is testvéreitől. Mint szórványhelyzetben élő, szocializmust építő népben és néppel együtt szolgáló egyháznak, nekünk is van adni- valónk és elfogadnivalónk. LÉGÜRES TÉR HELYETT — VALÓDI VILÁG. Jézus nem küldte ki a pusztába tanítványait. Nem kívül állva, hanem az élet sűrűjében lehet csak tanítványként szolgálni, részt véve népünk hétköznapi életében, küzdelmeiben és sikereiben, mint ahogyan egykor a próféták is hordozták népük sorsát és Jézus is ezt tette. A mi egyházunk egy úgynevezett keresztyén Magyarországból érkezett egy tudatosan világias v ilágba s ma itt ebben a szocialista társadalomban kell küldetését betöltenie. Ehhez szeretet kell. Csak határtalan szeretettel szolgálhat ma az egyház. EGY-EGY SZEMÉLY HELYETT — AZ EGÉSZ EGYHÁZ ÉL KÜLDETÉSBEN. Nem kiváltságosok, különcök, egyesületi tagok, hanem az egész egyház kapott küldetést. Egy-egy nép, faj, ország, földrész, hatalom nem sajátíthatja ki a küldetést. Nem a fehérek küldettek a feketékhez, az európaiak az afrikai althoz. A küldetés az egész egyházé. ÖNCÉLÚ JELENLÉT HELYETT — A VILÁGÉRT FELELŐS SZOLGÁLAT küldetésünk célja. Az egyház nem azért van, hogy legyen, hanem hogy a világért legyen. Ez nem üres formula, , hanerp elengedhetetlen alapelv és életgyakorlat a küldetését teljesítő egyházban. ÖNFÉLTÉS HELYETT — ODASZÁNT SZOLGÁLAT. Jézus nem ígérte sehol, hogy evangéliumot hirdetni, tanítványként élni, szolgálni könnyű. Kérte tanítványaitól, tagadják meg önző önmagukat. Ne féljenek, hanem higyjenek. Ne magukat gondozzák, hanem embereknek szolgáljanak. Az Isten és emberszeretét kiűzi a félelmet. Ha nem a magunk erőtlenségén sóhajtozunk, hanem naponta engedelmesen szolgálunk Urunknak, mindig újra tapasztaljuk, hogy az evangélium ereje megragad embereket. Szívek hitre jutnak, közömbösek szeretetne bátorodnak, magányosok közösséget építenek, reménytelenek reménységre erősödnek. Nem féltenünk keli magunkat, hanem önfeledten belevetni a szolgálatba és a többit rábízni Urunkra. LÁTVÁNYOS GYŐZELMEK HELYETT — EGYSZERŰ SZE- RETETBEN ERTELMES ÉLET. Jézus nem ígér tanítványainak látványos sikereket, de azt sem mondta, hogy haszontalan az élet-ük, értelmessé tette azt a szolgálatban. Ezért járunk küldetésünkben rendíthetetlenül, mint akik tudják, szolgálatuk nem hiábavaló az tJrban. Szerényen és alázatosan, de állhatatosan és reménységben igyekszünk eleget tenni küldetésünknek ma. Dr. Hafenscher Károly Sokáig emlékezetes marad a szarvasi evangélikusok és más gyülekezetekből érkezett vendégek számára március 20-án tartott ünnepi istentisztelet. Ez alkalommal avatta lelkésszé Dr. Káldy Zoltán püspök Nobik Erzsébet lelkészi munkatársat, aki Szarvason született; majd galga- györki és kondorost lelkészi munkatársi szolgálata után az utolsó 7 esztendőben ugyancsak Szarvason szolgált. A felavatásra 13 évi lelkészi munkatársi szolgálat után került sor. Tessedik Sámuel ősi templomában, a szarvas-ótemplomi gyülekezetben került sor a felavatásra. A templomot zsúfolásig megtöltötte a mintegy 3 ezres lelkes gyülekezet. A felavatás! szolgálatban Dr. Káldy Zoltán püspök mellett részt vett Dr. Fa- biny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja és Koszorús Oszkár, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK Kolossébeliekhez írt levél 4, 17 alapján hirdette az igét: „Legyen gondod rá,, hogy teljesítsd azt a szolgálatot, amelyet átvettél az Úrban.” A prédikációban többek között ezeket mondotta a püspök: „Felvethetné valaki azt a kérdést, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban miért avatunk nőket is lelkészekké? Hiszen mondhatná valaki, a Szentírásban arról olvasunk, hogy „a nők hallgassanak” a gyülekezetben. Mindenkinek jól •kell azonban tudnia, hogy a Szentírásnak számos olyan rendelkezése van, amely erősen ahhoz a korhoz kötött, amelyben azt az evangélisták vagy az apostolok leírták. Az apostolok magától értetődően nem tehették túl magukat az akkori társadalmi felfogáson és szokásokon, hanem sok tekintetben alkalmazkodtak azokhoz. Abban a társadalmi rendben pedig, amelyben közel 2 ezer évvel ezelőtt éltek a keresztyén gyülekezetek, úgy rendelkeztek az apostolok, hogy a „nők hallgassanak a gyülekezetben”. Ez azonban semmiképpen nem tartozik Jézus Krisztus evangéliumának lényegéhez, főleg pedig nem következik az evangéliumból. Egyébként is közel 2 ezer esztendő telt el és a nők helyzete a modern társadalomban, különösen pedig a szocialista társadalomban megváltozott. A mi szocialista társadalmunkban, amelyben mi keresztyének is élünk, az egyház nagyon lemaradna, ha a társadalmi fejlődést, nem venné tudomásul és még mindig tartaná magát ahhoz a régi társadalmi szokáshoz, amely rossznéven vette, ha a nők a közéletben részt vettek, különösképpen pedig, ha a gyülekezeti alkalmakon beszéltek. A magunk tapasztalatai is azt mutatják a mi társadalmunkban, hogy a nők a munkahelyeiken éppen úgy meg tudják állni a helyüket, mint a férfiak és még magas állami pozíciókban is milyen derekasan meg tudják állni a helyüket. A TÁRSADALMI VONATKOZÁSOKON TÚLMENŐEN, érdemes felfigyelnünk ezen a lelkészavatáson arra is, hogy Jézusnak nemcsak férfi, hanem női követői is voltak. Lukács evangéliuma 8. fejezete szól árról, hogy a 12 tanítvány mellett — miközben Jézus városról városra és faluról falura járt — vele volt Magdalai Mária, továbbá Johanna és Zsuzsanna „de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból”. Külön is felhívom a figyelmet arra. hogy alig volt olyan férfi, akit Jézus olyan mértékben dicsért meg, mint néhány nőt. Gondoljunk a kanaáni asszonyra, akinek Jézus azt mondotta: „Asszony, nagy a te hited.” Vagy emlékezzünk arra, hogy Jézus Bétáméban a leprás Simon házában mit mondott annak az asz- szoriynak, aki pazarló módon drága kenetet öntött Jézus fejére. Miközben a tanítványok bosz- szankodtak, Jézus ezt mondotta: „Bizony, mondom néktek. hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, azt is el fogják mondani, amit ez az asz- szony tett.” És végül, emlékezzen ez a gyülekezet arra a jelenetre, amely a jeruzsálemi templom ajtajában folyt le. Egy szegény asszony 2 fillért dobott a perselybe, mire Jézus ezt mondotta: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet, dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát.” És húsvét hajnalán is először az asszonyok mentek a sírhoz és ők találkoztak először a feltámadt Jézussal. ebben' A PILLANATBAN nem szeretném lebecsülni a férfiak hitét, hiszen az éppen olyan drága az egyházban, mint a nők hite, de azt ezen a lelkészavatáson szeretném hangsúlyozni, hogy becsüljük meg jobban a nők szolgálatát. hűségét, hitét, szerete- tét a férfiak hite, hűsége, szere- tete és szolgálata mellett. Együtt adjunk hálát Istennek azért, hogy a szarvasi ősi gyülekezetben lelkésszé avathatunk egy nőt, aki eddig közel másfél évtizedig hűségesen szolgált mint lelkészi munkatárs és akit a csa-^ bacsüdi gyülekezet lelkészéül bizalommal meghívott.” * CSABACSŰDÖN március 27-én iktatta be lelkészi hivatalába Nobik Erzsébetet, a gyülekezet új lelkészét Koszorús Oszkár, a nyugat-békési egyházmegye esperese. IGEN SOK EMBER GYŰLT ÖSSZE. Némelyeket a kíváncsiság, de a nagy többséget a Nobik Erzsébet személye iránt megmutatkozó szeretet vonzotta a lelkésziktatásra. Az ünnepi sokaságban nemcsak a csabacsüdie- ket és a szomszédos gyülekezetek lelkészeit, valamint tagjait láthattuk. Ott voltak a távolabbi vidékről, a Pest-környéki és a Galga-völgyi gyülekezetekből érkezettek is, mindazokból a helységekből, amelyekben Nobik Erzsébet teológus évei és eddigi szolgálatai során megfordult. Nem csoda, hogy a templom kicsinek bizonyult a hatalmas ünnepi gyülekezet befogadására. A templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet és a kívülreked- tek ajkán szárnyaló ének után Koszorús Oszkár esperes Jn 1, 1. alapján hirdette az igét. Prédikációjában felidézte a szarvasi Ótemplomban egy héttel előbb történteket, a felejthetetlen eseményt, midőn D. dr. Káldy Zoltán püspök a nagy templomot betöltő gyülekezet jelenlétében lelkésszé szentelte Nobik Erzsébetet. AZ ÜNNEPÉLYES IKTATÁS ÉS ÁLDÁS UTÁN Nobik Erzsébet 1 Kor 2, 1—5 alapján prédikált. Igehirdetése egyértelmű, határozott, Létektől hevített bizonyságtétel volt arról a Jézus Krisztusról, aki szolgálatra hív és küld. „Nem a magam erejével, hanem az Üréval szeretnék szolgálni. Hogy a gyülekezet és a falu előbbre léphessen, boldogabb lehessen,” AZ ISTENTISZTELETET KÖVETŐ KÖZGYŰLÉSEN a jelenlevő lelkészek köszöntötték a beiktatott lelkészt, köztük elődje, Zátonyi Pál. A közgyűlésen hangzott el Berták György egyházközségi felügyelő köszöntése is, aki biztosította az új lelkészt a gyülekezet szeretetéröl és bizalmáról. Az ünnepi közgyűlés után a- csabacsüdiek a gyülekezeti házban és a parókián finom ebédet szolgáltak fel a közelről és távolról érkezett kedves vendégeknek. A KÖZEBÉDEN KÖSZÖNTÖTTE AZ ÜJ LELKÉSZT Varga László, a Hazafias Népfront községi bizottságának elnöke, aki a községi tanács és a társadalmi szervek előlegezett bizalmát tolmácsolta Nobik Erzsébetnek. A csabacsüdi gyülekezet új lelkésze jó feltételek mellett, jó reménységgel végezheti szolgálatát. Az anyaszentegyház Urának kegyelme Sokak szeretéte, imádsága hordozza és segíti őt, • hogy szolgálata jó gyümölcsöt teremjen Isten dicsőségére, a gyülekezet és a társadalom javára. Táborszky László D. Dr. Káldy Zoltán püspök lelkésszé avatja Nobik Erzsébetet — mellette Koszorús Oszkár esperes és dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán ( Ady Endre: Imádság háború után Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szívem S nincs, ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szívemre. Hogy egy kicsit lohadjon. f Lecsukódnak bús. nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van, csak térdem. Nem harcolok és nem csókolok, Elszáradt már az ajkam S száraz karó a két karom már, Uram, nézz végig rajtam. Uram, láss meg Te is engemet, Mindennek vége, vége. Békíts ki Magaddal s magammai, Hiszen Te vagy a Béke.
