Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-20 / 12. szám

ORSZÁGOS EVAN GELIKU HETILAP XLII.. ÉVFOLYAM 12. SZÁM 1977. március 20. Ára: 2,30 Ft Honnan vegyünk kenyere!? Egyre fenyegetőbben mered ez a kérdés azok eié, akik felelős­séggel szemlélik az emberiség sorsát és jövendőjét. A föld la­kóinak száma robbanásszerűen növekszik, egyre több embert kell kenyérrel kielégíteni, a megmun­kálható. élelmet termő földterület viszont állandóan csökken. Tudó­sok törik a fejüket, kutatóintéze­tek kollektívái kutatják lázas siet­séggel. hogyan lehetne megnövel­ni a föld termő erejét, hol lehet­ne felfedezni új. élelmet termő területeket, vagy lehetőségeket. Izgalmas és gyötrő a kérdés: hon­nan vegyünk kenyeret az egyre nő vekvő emberiségnek ? ■; Jézus is ezt kérdezte tanítvá­nyaitól. amikor az őt hallgató so­kaság megéhezett. Nem azért, mintha ő maga nem tudta volna a feleletet, hanem azért, hogy ki­próbálja tanítványai hitét és bi­zalmát. A tanítványok nem vizs­gáztak valami fényesen. ..Van itt egy gyermek, akinél van öt árpa­kenyér és két hal. de mi ez env- nyinek?” Pedig, valahol mégis itt van a megoldás. Nemcsak Jézus csodája, de a tapasztalat is arról beszél, hogy a meglevővel kell jobban gazdálkodni, okosan ki­hozni beiőle azt. ami szükséges és elegendő. A tudósoknak az a vé­leménye. hogy földünk a mai em­beriségnek többszörösét is el tud­ná tartani, csak okosan kellene gazdálkodni, az emberek munká­ját és földünk természeti kincseit az élelmiszertermelés fokozására és nem a fegyverkezésre kellene fordítani. Azon a szemléletmódon is változtatni kellene, hogy mit törődöm más országokban, vagy más kontinenseken élő emberek­kel. az a fontos, hogy nekem meg­legyen mindenem. Fantasztikusan nagyok a különbségek abban a tekintetben, hogy országonként mennyi az egy főre eső jövede­lem. vagy az egy személy által elfogyasztott kalória mennyisége. Van itt egy gyermek, aki az öt. árpakenyeret és két halat magá­nak akarja megtartani, nem gon­dol arra. hogy másoknak is jut­hatna belőle! Alapjában véve tehát nem a kenyérkérdés, hanem a szemlélet- módkérdés a legfőbb probléma. Hiába növelik meg az élelmet ter­mő földterületet, hiába jönnek rá az élelmiszertermelést megsokszo­rozó termelési módszerekre, ha az önző. csak magára gondoló szemléletmódban nem következik be változás, akkor a szegények és gazdagok közötti különbség egyre nagyobb lesz. s ez a feszült­ség előbb-utóbb tragédiához ve­zet. Amikor Jézus összekapcsolja a kenyérkérdést a lelki kenyér, kérdésével, akkor tanítványainál ezt a szemléletmód-változást, bib­liai nyelven megtérést akarja el­érni. Ezért nem engedi, hogy őt kenyeret adó ..automatává" te­gyék. Mert nem ez a megoldás, hanem a másikkal törődő, a má­sik javát munkáló szolgáló lelkű­iét. Csak ezzel a szemlélettel le­het az emberiség legnagyobb kér­dését, a kenyérproblémát megol­dani. Mi keresztyének tudjuk, hogy Jézus az ige hirdetésében és az úrvacsorában az. igazi lelki ke­nyeret, önmagát adja. Ha ezt hit­tel fogadjuk, akkor szemléletmó­dunk megváltozik, azaz a szolgá­ló Jézus lelkületével mindent megteszünk azért, hogy egyre ke­vesebb legyen az éhező és egyre több legyen a megelégedett, bol­dog ember. Dr_ Sflimcczi Jíin{* Mai bizonyságtétel Jézusról D. DR. KÄLDY ZOLTÁN PÜS­PÖK PRÉDIKÁCIÓS KÖTETE most jelent meg Sajtóosztályunk kiadásában, „Hanem, hogy Ö szolgáljon” címmel, 465. oldalon. Több, mint 80 válogatott igehir­detést tartalmaz. Egyházunk Agendája nyomán követik az ige­hirdetések az ünnepkörök témáit. A textusok az egyházunk által használt perikoparendből valók. Az igehirdetések frissek, eleve­nek, maiak, túlnyomó részük mag­nófelvételről került a kötetbe, ezért bennük lüktet az igehirde­tőnek a gyülekezettel való talál­kozásának a dinamikája. A KÖNYV KIMAGASLÓ ÉR­TÉKET jelent a magyarországi evangélikus egyház életében. Miért? Utunk teológiájának ki­alakításában döntő része van Káldy püspök szolgálatának. Akik hozzá közel állnak, tudják róla, hogy nem célja a diakóniai teoló­giát rendszerré tenni, bár ő maga nem zárja ki annak lehetőségét, hogy később azzá is lehet. Most az a célja, hogy ez a teológia indí­tást adjon, fellelkesítsen, sőt fel­tüzeljen a Krisztus-követés mai .útjára. Sokfelé jelent ez a teoló­gia hatást és benyomást: ennek alapján szolgálunk külföldön, te­hát nemzetközi területen, vagy itthon, a szószéken, a bibliaórán, a katedrán, társadalomban, ha­zánk és a béke ügyében, de magá­nak a teológiai tudománynak is indítást ad. aminek bizonysága egyházunk könyvkiadásának gazdagsága, elsősorban a biblia- rhagyárázaf területén. De amikor arról van szó, hogy a gyülekeze­tekben. az egyház népében ho­gyan gyökeresedik meg utunk teológiája, akkor annak az ige­hirdetés az első számú tényezője. Jellegzetes Káldy-tanítás: az ige­hirdetés maga is diakónia. mert az emberért, annak üdvösségéért és földi boldogulásáért végzett szol­gálat. ÜJ ÉS MAI A MEGKÖZELÍTÉ­SI MÓDJA az egyes igéknek. En­nek konkrét példája a következő. Nemzedékek végtelenbe tűnő sora mélyen szerette az 1 Kor 13-ba foglalt „szeretet himnuszát”. Hír­neves igehirdetök és nagy papok sokat prédikáltak erről. Káldy püspök annyira nagyra értékeli ezt az igét, hogy ezt írja: „Ha fel­olvasnám most lassan, még két­szer ezt a textust, nyugodtan le­mehetnék a szószékről, mert ez önmagában is kész igehirdetés lenne. Nem kellene hozzátennem semmit.” (158. o.) Ahogy ő közelí­ti meg az igét, az ú.i abban, hogy nemcsak egyénektől igényli a szeretetet, hanem a közösségtől, közelebbről Jézus Krisztust köve­tők közösségétől, tehát a keresz- tyénségtöl is. (160. o.). A szeretet dimenziója kiszélesedik, és világ­méretűvé válik. A rá jellemző me­rész és éles fogalmazásával azt mondja, hogy az a kecesztyénség semmi volna, amely nem törőd­ne az emberek gondjával, nem fá­radozna az emberiség békéjéért és a társadalmi igazságosság megva­lósításáért világviszonylatban is. (160. o.) MÉLY ÉRZÉSEK KÖZÖTT fej­ti ki mondanivalóját, szíve-lelke benne van a szavaiban. Amikor az élet legnagyobb ajándékáról, a szerétéiről prédikál, rögtön belép a családok körébe. a különböző emberi életviszonylatok körébe, és egyszerre filmszerűen tud be­szélni, szinte látjuk magunk előtt a megelevenített eseményeket. Pár mondat és megható, megren­dítő helyzetet elevenít meg: „Hal­lottam, hogy egy cserben hagyott feleség — amikor férje a szüle­tésnapján mégis virágcsokorral köszöntötte öt —. így sírta el ma­gát: „Ne a virágot, hanem a szí­vedet’ add nekem!” Arról is tu­dok, hogy amikor Párizsban egy híres író ment el egy utcai koldus előtt és mivel nem volt nála sem­mi pénz, zavartan megszorította a koldus kezét, a koldus így kiáltott fel: „Köszönöm, királyi ajándék volt!” (306. o.) ÁTÉLT ÉS VÉG1GTUSAKO- DOTT SZAVAK azok. amiket ki­mond. Sokan ismertük édesanyja iránti mély szeretetét. izmikor Is­tenről tanít, a saját hittapasztala­tán és könnyein átszűrve mondja: „Amikor odaállsz egy sír mellé, hullanak a koporsóra a kemény hantok, minden azt mondja, hogy Isten nem Atya. Csak ha jön a Lé­lek és szembe áll a te lelkeddel és elkezdi bizonyítani, hogy ember, annak ellenére, hogy temetsz, an­nak ellenéTe, hogy, leszakadt a szívedről, akit talán a legjobban szerettél, annak ellenére, hogy ál­maid dűltek most össze, annak el­lenére Isten: Atya. Szerető meny- nyei Atya a Jézus Krisztusban, Aki akkor leginkább Atya, ami­kor azt hiszed, most gppen nem Atya.” (278. o.) Ennek a személyes hitnek és bizonyságtételnek van magával sodró ereje. AZ ÉLETHEZ KÖZEL ÁLLÓ igehirdetési elvének egyik alapté­tele. hogy mindig az ember sze­mélyes problémájára nézve hir­deti Isten, igéjét. Az embert min­dig úgy látja, amint az családjá­nak, gyülekezetének, egyházának, népének és nemzetének, s mág tágabb vonatkozásban az egész emberiség nagy családjának is a tagja. Amikor az Isten Szentlelke által ébresztett új embernek a magatartását körvonalazza, akkör konkrétan fejti ki, hogy ez mit jelent a családi élet megújulására nézve, vagy a munka értelmének a megtalálására • nézve, vagy a kiszélesített szeretet nyomán mit jelent az egyház számára, amelv küzd az emberiség békéjét táma­dó társadalmi igazságtalanság, az éhség és a háború ördögének tom- bolása ellen. Megkapó képpel kí­vánja az önzö és magának élő tu­lajdonságnak, mint egy elhasznált rongyruhának a levetését, hogy felöltözze az ember a felebarát ja­vát szolgáló életet, amelyben súly­pontáthelyezés történt, mert töb­bé már nem ö áll a középpontban, hanem a másik ember, akiért él­nie és dolgoznia kell. (248. o.) A HIT ÉS A SZERETET EGY­SÉGE Jézus elfogadásának és konkrét cselekedetekben való kö­vetésének az egysége természetes egészként jelenik meg igehirdeté­seiben. Akik Szeretik és magu­kévá tették a diakóniai teológiát, azoknak szívét öröm tölti el. ami­kor frappánsan látják annak a kifejtését és megfogalmazását. Hg lenne még, aki nem érti a diakó-\ niai teológiát, ebben a kötetben sokoldalúan megvilágítva találja annak a lényegét. Ez kifejezetten és eltökélten Krisztus-középpon­tú teológia, amelyből éppen a Jé­zushoz tartozás nyomán következ­nek a gyakorlati cselekedetek a felebarát javára. Jézusra így mu­tat rá: „Olyan lelkülettel ajándé­kozza meg tanítványait a megdi- csöült Űr. melynek birtokában azok készek segíteni az emberi élet minden problémájának meg­oldásában, készek munkálni a másik ember boldogságát, anyagi jólétét, lelki békességét és külső békéjét. Jézus cselekedeteinek to­vábbfolytatásához hozzátartozik az évangélium továbbadása, az el­esetteken. a rászorultakon való segítés. Ezeket, a cselekedeteket Jézus Krisztus a saját cselekede­teinél is nagyobbaknak ítélte.” (242. o.) HAZASZERETETE végigvonul minden igehirdetésén, de különö­sen is kiemelkedik akkor, amikor a második világháború végén a fasiszták által lerombolt vecsési templom helyett épített , új isten­háza felszentelése alkalmából pré­dikált, 1971-ben, vagy amikor a felszabadulás 25 esztendős jubi­leuma alkalmából prédikált a Deák téren a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsa által rendezett ünnepségen. AZ EMBERISÉG JÖVŐJÉÉRT ÉRZETT FELELŐSSÉG a béke, az igazságosság igénylése szintén át­szövi valamennyi igehirdetését, de különös hangsúlyt kapnak ezek a gondolatok, amikor a Keresztyén Békekonferencia kiemelkedő ese­ményeivel foglalkozik, vagy ami­kor a Lutheránus Világszövetség­re tekint. A világ lutheránizmusá- tól sokat vár. s ezért gyakran szolgál tanáccsal és útmutatással, annak a hittapasztalatnak a fé­li vében. amelyre Isten elvezette Magyarországi Evangélikus Egy­házunkat. PRÓFÉTAI ERŐ TÖR ÁT SZA­VAIN, amikor azt a feladatot kap­ta Istentől, hogy egyházunk útját feltárja és mint igehirdető, az egész egyházra nézve prédikáljon. A próféták nyomán fejti ki a megtérés útját, nemcsak egyéni, hanem. közösségi vonatkozásban is, amely szerint az egyháznak magának is meg kell térnie. Ilyen messzire tekintő és nagy távlatú megtérés volt az, amikor egyhá­zunk megtalálta helyét a szocia­lista társadalomban: „Egész egy­házunknak kellett új útra lépnie éspedig úgy, hogy a múltért való bűnbánat, közben felszámolja a múltat, odafordul ahhoz az Isten­hez, aki odaforditja '<—• segítségét, szavát, lelki és szellemi erejét, hétköznapi cselekedeteit — az or­szágépítő nép mellé, hogy segítse azoknak a földi reménységeknek a valóraváltását, amelyek népünk fejlődését mozdítják elő. Mi abban a bizonyosságban végezzük szol­gálatunkat, hogy valóban nem csupán egyes gyülekezeti tag­jaink, hanem egyházunk lépett a ’ megtérés útjára, kezdett újat.” (258. o.) MŰVÉSZI TEHETSÉGE HÁ­ROM IRÁNYBAN nyilvánul meg. Egyrészt végigvonul minden ige­hirdetésén az ízig-vérig igehirde­tőnek és szónoknak az a tehetsé­ge, amellyel lebilincselő', eleven, fordulatos, szemléletes, megszólí­tó erejű tud maradni mindvégig. Lehetetlen nem figyelni rá. Ki­fogyhatatlan az ötletekben. Más­részt a Deák téri hangversenyek alkalmából tartott igehirdetései olyan ember alkotásai, aki maga Is az egyházi ének és zene kedve­lője. Akik közel állnak hozzá, tudják, milyen szívesen és szé­pen ’tud énekelni. A régi klasszi­kusok. Bach és Schütz, és a mai zeneszerzők: Szokolay és Gárdo­nyi karácsonyi, nagyheti és hús­véti tárgyú műveiket ezek a Deák téri igehirdetések a Krisztus-mű nagyszerűségével yilágították meg. Harmadszor az igehirdetéseket át­szövi a verseket szerető embernek a művészi tehetsége. Fiatal korá­ban maga is sokat szavalt, ma pe­dig igen széles körű versismerete tudja fokozni a mély érzést, a nagy érzelmi skálát. ..HALÁL NEM LESZ TÖbIé” összefoglaló címmel szerepelnek temetési igehirdetései, amelyek­kel a feltámadás reménységével vigasztalta a hozzátartozókat, amikor a bölcs egyházpolitikus­nak, Mihályfi Ernőnek, a tudós teológusnak, Pálfy Miklósnak, és a szív emberének Friedrich La­josnak a koporsója előtt állt. A TEOLÓGIA ÉS AZ IGEHIR­DETÉS EGYSÉGE jegyében áll a könyv végén két alapvető fontos­ságú előadása. Az egyiket ,.A dia­kóniai teológia továbbfejlesztése” címmel az országos lelkésztovább­képző konferenciákon tartotta, a másikat „Jézus Krisztus — Űr és Szolga” címmel Amsterdamban, a Lutheránus Világszövetség nagy­gyűlést előkészítő végrehajtó bi­zottsági ülésén. Itt a teológus állt előttünk, aki tudományával — a különböző műfajnak megfelelően — mégis ugyanazt műveli, amit a szószéken. MINDENKI. AKI SZERETI JÉ­ZUST, szeretni fogja ezt a köny­vet is, mert Róla szól, őt hirdeti. Ezt fogják érezni lelkészeink is, amikor a lelkészi munkaközösségi üléseken fogják elemezni a könyv igehirdetéseit. Ezt fogják érezni az olvasói is. gyülekezeteink tag­jai is. Egyetlen Jézusra mutatás a könyv. Minden egyes igehirde­tést egységbe fog a könyv alap­igéje: „Az ember Fia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, ha­nem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.” (Mt 20, 28.) Ennek a szolgáló Űrrtak a tanítványa, bizonyságtevője, kö­vetője, prófétája: Káldy Zoltán, az Isten szolgája. D. dr. Otttyk Ernő A tiszteidben teológiai doktori címről A Teológiai Akadémián adható teológiai doktori fokozatról és tisz­teletbeli teológiai doktori címről 1972. I. 1-i hatállyal Szabályrendelet jelent meg. Ennek III. 18 §-a így hangzik: „Az Akadémia tiszteletbe­li teológiai doktori címet adományozhat olyan személyeknek, akik a teológiai tudomány, az egyházi élet és az egyházak együttműködése ■terén saját egyházuk és a Magyarországi Evangélikus Egyház érde­kében kimagasló és eredményes munkásságot fejtettek ki.” Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári karának 1977. február 18-án tartott ülése e 18. §-hoz egyhangú határozattal az alábbi kiegé­szítést terjesztette fel az Országos Elnökségnek. ..A tiszteletbeli teológiai doktori cím jelölése: Dr.. hivatalos — te­hát teljes megjelölést igénylő — okmányokon: Dr. theol. h. c. — E megjelölés alkalmazandó minden hazai és külföldi teológiai főisko­lán, vagy hittudományi karon elnyert tiszteletbeli teológiai doktori fokozat esetében. Két vagy több rite, illetve tiszteletbeli teológiai doktori fokozatnak, vagy mindkettőnek a birtoklása esetén — első tagként — használható az eddig szokásos D. megjelölés is.” Egyházunk Országos Elnökségének 1977. március 2-án kelt, az Evangélikus Teológiai Akadémia dékánjához írt levele értelmében az Országos Egyházi Elnökség a fenti kiegészítést az Országos Presbité­rium jóváhagyásának reményében jóváhagyta. A LEUENBERGI KONKORDIA NORVÉGIÁBAN A norvégiai evangélikus egyház püspöki konferenciája nagy több­séggel támogatta a Leuenbergi Konkordiát, a püspökök üdvözöl­ték a konkordia célkitűzését és eredményeit. Egyúttal hozzáfűzik azonban, hogy a Leuenbergi Kon­kordia aláírására a norvég evan­gélikus' egyház államegyházi hely­zete miatt, nincs meghatalmazá­suk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom