Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-03-20 / 12. szám
GYERMEKEKNEK Egy kegyes szerzetes Mai ismerősünk, Clairveauxi (ejtsd: Klervói) Bernát, akit Luther Márton „a legistenf élőbb es legkegyesebb szerzetesnek” nevezett, nagyon komolyan vette az Isten előtti eicsöndesedést, az imádkozást, az igeolvasást. De emellett még másra is jutott ideje, sőt éppen ebből táplálkozva sok minden egyébre is futotta az erejéből. 1090-ben született és 1153-ban halt meg, tehát, akik ió történelmesek, könnyen kiszámolhatják, hogy kb. a mi Könyves Kálmánunk kortársa volt. MÁR IFJÚ KORÁTÓL SZERZETESNEK KÉSZÜLT, és ez a terve olyannyira megvalósult, hogy ő maga is kolostort alapított. De ez a kolostor' sok tekintetben más volt, mint a többi. Bernát például megkövetelte minden szerzetestől, hogy a komoly lelki élet, imádkozás, bibliaolvasás mellett, keményen dolgozzanak is. Nem engedte, hogy mások munkájából éljenek, és ezen a ponton is teljesen egyenlő. testvéri közösséget teremtett. Mindegy volt, hogy ki honnan származott — a nemesi származású barátnak éppúgy meg kellett fogni az ásót, mint a parasztfiúnak. S ez abban az időben egyáltalában nem volt természetes. De milyen is volt az a kor? Az egyház vezetői, a pápák földi gazdagságra, hatalomra törekedtek. s bizony, nagy szükség* volt Bernát figyelmeztető szavára, aki Krisztusra mutatott: ..Jeruzsálembe való bevonulásakor is útrakelt. de nem diadalszekereken és aranyhámos lovakon, nem aranyveretes trónuson, hanem egy kicsiny szamár hátán, amelyre az apostolok ócska ruhája volt terítve”. IGEN, AZ Ö ESZMÉNYKÉPE EZ AZ ALÁZATOS KIRÁLY, a kereszten értünk szenvedő Jézus volt, s kevesen tudtak olyan rajongó lelkesedéssel szólni Jézusról, mint ő. Egyik ilyen forró vallomását versbe öntötte, ás nem kisebb magyar költő, mint Babits Mihály fordította magyarra. Már a címe is sokat árul el a tartalomról: „Űjjongás a Jézus nevére”. íme, az első versszak csupán ízelítőül: „Jézus, édes emlékezet, te adsz szívünknek örömet. Se méz, se semmi nem lehet jelenlétednél édesebb.” Jézus mindenkit átölelő szeretete ragadta meg Bernátot, és ezt a sze- retetet hirdette mindenki felé, még az eretnekek felé is. Ezeket a hivatalos egyházi tantól eltérő módon gondolkodó embereket a pápa megkínoztatta, sőt nemegyszer még máglyahalálba is küldte. Bernát azt hirdette, hogy „Nem fegyverrel kell őket üldözni, hanem érvekkel meggyőzni”. A mi hitünk igazi jele is csak a mindenki felé forduló jézusi szeretet lehet. Erre a kiapadhatatlan forrása mutat rá Bernát egy másik szép versében, melyben a tűz éltető, fényt, meleget adó lángjához hasonlítja az isteni szeretetet: „S ez a láng maga az élet: másra nem lehet szükséged! ...Mind csak tűnő semmiség ...” Könnyű felfedezni a sorok mögött a szeretethimnuse nagy örömhírét: „A szeretet soha el nem fogy” (Kor 13. 8). Gáncs Péter — DEÁK TÉR. Ötvened vasárnapjának hete teológushét volt a gyülekezetben. A keddi gyülekezeti bibliaórán ..Krisztus nyomában járunk” címen a teológusok tettek bizonyságot hitükről és reménységükről. A gyülekezet presbitériumának ülésén is részt vett a Teológiai Akadémia küldöttsége, és dr. Fabiny Tibor dékán és dr. Selmeczi János otthonigazgató beszámolt lelkészképzésünk örömeiről és gondjairól. A vasárnapi szupplikációs szolgálat alkalmával a 9 órai istentiszteleten Dem.e Dávid. V. évfolyamú hallgató, a 11 órai istentiszteleten pedig dr. Selmeczi János otthonigazgató hirdette Isten igéjét. — KECSKEMÉT. Február 20-án gyülekezeti szeretet vendégségen Káposzta Lajos soltvadkerti lelkész szolgált, aki ..Hit és hivatás” címmel tartott előadást. Zeneszámmal szolgáit Borszék Lilian és Tünde. — HÁZASSÁG. Balicza Iván miskolci segédlelkész és Bálint Erzsébet március 12-én Nyíregyházán tartották esküvőjüket. A szertartást Bálint László malöm- soki lelkész végezte. — HALÁLOZÁS — Sonntagh Sarolta, az érdi gyülekezet kedves „Sárika néni”- je. életének 90-ik évében elhunyt. Mindvégig hűséges templomlátogató, az Evangélikus Élet buzgó olvasója volt. Élen járt az adakozásban. Utolsó éveit a helyi Szociális Otthonban élte le. ahol szolgálatkész. emberi magatartását sokan dicsérték. Temetésén id. Harmati Béla ny. lelkész szolgált. „Közülünk senki sem él önmagának ...” — /só Dezső, aki Ingstownban (USA) Született. 00 éves korában elhunyt. Nagy gyülekezet kísérte utolsó útjára Erden. A szertartást id. Harmati Béla ny. lelkész végezte. „Nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.” Olvassuk együtt Péter első levelét 2, 15—17: Keresztyén szabadság Makacsul ismétlődik a gondolat, amellyel par mondattal korábban már találkoztunk (2, 12): az egyetlen lehetséges keresztyen apologia, hitvédelem, „a jó csele k vese”, a szeretet megbizonyi- tása. A keresztyénekről, új vallás követőiről, a római birodalomban különböző hamis nézetek terjedhettek el, amelyek államhűség szempontjából is gyanússá tették őket. A rágalmakra nem szabad másként felelni, mint a keresztyének pozitív életével : „jót cselekedve nemitsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát”. Ez nem pusztán észszérű védekezés, nem taktika, hanem „az Isten akarata”. A lelkipásztori tanácsban a nem keresztyén emberekkel kapcsolatban alkalmazott „értelmetlen” jelző és „tudatlanság” szó nem észbeli vagy műveltségi hiányt fejezett ki, hanem a keresztyén hitre vonatkozó tájékozatlanságot, téves felfogást. Itt vonja be a szerző gondolatfűzésébe a jellegzetes keresztyén önértelmezést, amely Pál apostol teológiájában forrott ki, és Luthert is mélyen ihlette: „mint szabadok”. A keresztyén ember mivoltára jellemző a szabadság. Az Újszövetségben ez' a fogalom határozottan vallási jellegű. Igen nagy különbség választja el a korabeli stoikus gundolkodas életbölcseleti szabadságeszméje- től. Az utóbbi szerint az embernek belsőleg, a lelkében függetlenítenie kell magát az élete külső eseményeitől, kényszerű kötöttségeitől, lerázhatatlan, terhes sorsától. Az Űjszövetségbén a keresztyén szabadság Isten kegyelmének ajándéka a bűnbocsánatban, az örök élet reménységében, az Istennek engedelmeskedő gyermeki bizodalomban. így szabadok a hívők a bűntől, az ószövetségi törvénytől, a haláltól. Ez a szabadságfogalom azonban félremagyarázásra és visszaélésre is adott alkalmat az új- szövetségi kor gyülekezeteiben. Egyes keresztyének úgy vélték, mintha a keresztyén ember szabadsága erkölcsi szabadosságot és a társadalmi rendtől való függetlenséget jelentene. Ezért figyelmezteti a levél az olvasóit, hogy éppen „mint szabadok” vállalják a függőséget az emberi kapcsolatokban, vállalják a felsőbbség- nek való engedelmességet. „Nem úgy, mint" azok a keresztyének, „akik a szabadságot a gonoszság takarójául használják. hanem mint Isten szolgái.” A keresztyén szabadság végső soron egyedül Istenhez kötöttség, s ez éppen ísLaetare Különös neve van böjt negyedik vasárnapjának. „Laetare” azt jelenti: „örülj." Az egyház életének régebbi századaiban ezen a vasárnapon egy prófétai igét olvastak bevezetőkéül az istentisztelet elején: „Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!” (Ézs (i(i, 10.) Ezzel, és minden igével, annyira más ez a böjti vasárnap, mint a többi, hogy joggal nevezték valamikor „kis húsvét”- nak. Ha az első pillanatra különösnek tűnik is, hogy „nagyböjt” egyik vasárnapja az „örvendezz" nevet viseli, nem szabad elfelejtenünk, hogy a vasárnap — bármilyen időszakra essék — Jézus feltámadására emlékeztet minket. A tanítványok Jézus feltámadása után ezt a napot, amely akkor a hét első napja volt, nagyobbnak tartották a szombatnál. A böjti időbe eső vasárnapokon is erre kell gondolnunk. Az üröm alapja az. hogy az Űr maga táplálja népét. Az a prófécia is erről szól, amelyből az ősi introitus való. Az ötezer ember megelé- gítéséröl szóló óegyházi evangélium (Jn tí. 1—15) is ezt mondja. Ez a „táplálás" azt jelenti, hogy az Cr megadja mindazt, ami testnnknek- lelkünknek szükséges. „Jézus az élet kenyere” — ezt hirdeti különböző formában ennek a vasárnapnak minden igéje. Mégpedig úgy, hogy megértsük: Jézus nem tartja jelentéktelen dolognak életünk fenntartásának problémáit, mert számára is fontos kérdés a „kenyérkérdés'’. Azzal is szolgál nekünk, hogy megadja mindennapi kenyerünket. Azt akarja, iiogy sok örömöt találjunk ebben az életben. Hogy pedig önmagát adta ételül és italul (Jn tí. 53—58). az azt jelenti, hogy örökre meg akar tartani minket. Amikor gyülekezeti istentiszteleteinken egyre inkább lehetővé válik a rendszeres és gyakori úrvacsoravétel, a Jézus Krisztusban való öröm új meg új forrása nyílik meg előttünk. IRODALMI DÍJ ANNA-MAI JA rAiTTILANAK ten akaratának teljesítését kívánja az etnoeri közössegedben a jo cseteicvesevet. VissznaugziK itt a hatalmas pali ige: „szabauságra vagytok emiva . .., szeretemen szolgaijától! egymásnál!’ (Gai. 5, 13). Lu- tnernoz ei'Keztünk, kettős téteie- nez: „Keresztyen emoer minden toiott szabad úr, es senkinek nincs alávetve. Keresztyén ember mindennek készséges szolgája, és mindenkinek alá van vetve” (Lutner Marion: Keresztyen emoer szabadsagáról. 132U.). A befejező mondat mintegy összefoglalja a tárgyalt gondolatkört, es a keresztyen emoer négy irányú kapcsolataoan ad tömör tanácsot. „Mindenkinek adjatok meg a tiszteletet”: ezzel a nem keresztyén környezetükben szabja meg az olvasók magatartását. Mai szemmel odafigyelve, rendkívül időszerű felismerések pa- takzanak elő ebből a figyelmeztetésből. A minden emberben levő érték felismerése; az emberi méltóság kiterjesztése mindenkire; a hivő ember megbecsülése a nem hivő iránt; a nem keresztyén gondolkozás lenézésének összeegyeztethetetlensége a keresztyén hittel — és így tovább. Mindez benne rejlik a mindenki iránt tiszteletet kívánó intésben, anélkül, hogy írója ezt úgy tudatosíthatta volna magában, mint a mi korunkban tehetjük. „A testvéreket szeressétek”: az eredetiben a gyülekezetre, mint testvéri közösségre vonatkozik a biztatás, amely az áldozatos, cselekvő, Istentől nyert szeretet megvalósulását kívánja egymás között. „Az Istent féljétek”: ez a felhívás nem az Istentől való rettegés motivumát tartalmazza, hanem inkább az Isten fenségének, korlátlan Úr voltának, félelmetes nagyságának elismerését. A belső és külső magatartást meghatározó lelki tartalmat, amelyet az Istent félni — és nem az Istentől félni — szókapcsolat hordoz. „A királyt tiszteljétek”: így ismétlődik az akkori legfelsőbb emberi hatalom, a római császár iránti magatartásnak az előző számunkban tárgyalt kívánalma (2. 13—14). A rövid mondatnak polemikus, vitatkozó éle is van a korabeli, vallásos természetű császárkultussza] szemben. A római császárok abban az időben istennek tartották magukat. A lévé! ennek csendesen ellene mond. amikor megváltoztatja a- felhasznált ószövetséei idézetet. Ott figy hangzott: ..Féljed, fiam, az Úrat és a királyt” (Péld, 24, 21). Itt ellenben: „Az Istent féljétek. a királyt tiszteljétek”. Isten egyedüli nagyságonem csökkenti a keresztyén ember hazafiúi hűségét — mondhatnánk ma. Vcöt'cös Imre A Keresztyén Békekonferencia Az ökumenikus békemunka fóruma A nemzetközi ökumenikus mozgalom egyik legjelentősebb szerve a Keresztyén Békekonferencia. Üléseiről, a béke érdekében folytatott áldásos munkájáról sok hírt, tudósítást és riportot olvashattunk már lapunk hasábjain. Összefoglaló mű azonban a mozgalom munkájáról magyarul eddig még nem jelent meg. Ezért tarthat nagy érdeklődésre igényt lapunk olvasói és lelkészeink körében a Református Zsinati Iroda Sajtó- osztálya kiadásában nemrég megjelent 108 oldalas könyv. Az eredeti német nyelvű mű szerzője Ingo Roer nyugatnémet protestáns lelkész, aki több éven át titkárként dolgozott Prágában, a Keresztyén Békekonferencia központjában. A fordítás munkáját ifj. Görög Tibor evangélikus lelkész, a mozgalom Prágában dolgozó munkatársa, és Hézser Géza református lelkész végezte el. KOMOLY ÉRDEKLŐDÉSRE TARTHAT IGÉNYT AZ. amit a mű a mozgalom kialakulásáról és történetéről ir. Az euj'ópai nemzetközi helyzet hidegháborútól pattanásig feszült légkörében Bohuslav Pospisilnek, a Csehszlovákiai ökumenikus Tanács titkárának kezdeményezésére ültek össze tanácskozásra Modrában 1957 októberében a prágai Conie- nius-Fakultás és a szlovákiai Evangélikus Fakultas professzorai. hogy megvitassák „a háború és béke, mint teológiai ' kérdés” problémáját. Itt és a két hónap múlva Prágában tartott ökumenikus gyűlésen — melyen a csehszlovák egyházak több. mint 200 vezető személyisége volt jelen — fogant meg a gondolat, hogy a következő évben megrendezik a világkeresztyénség néhány vezető személyiségének összejöveteléi, amely előkészíti a béke érdekében összehívandó „világzsinatot”. Ez az első összejövetel, mely „az első Keresztyén Békekonferencia” néven írta be magát az egyház történetébe. 1958 nyarán jött tétre Prágában. Azonban még két hasonló tanácskozásra volt szükség ahhoz, hogy 1961-ben összeülhessen Prágában 600 résztvevővel az első Keresztyén Békevilággyűlés. A mozgalom további történetét úgy jellemzi a szerző, hogy a második világgyűlésig (1964) megerősödött, a harmadik világgyűlésig (1968) pedig kiszélesedett a mozgalom. Ekkor a csehszlovákiai események miatt sajnálatosan krízisbe került a mozgalom, de a negyedik világgyűlésig (1971) és az ezt követő időben igazolódott, hogy a mozgalom megindítói helyes úton indultak el. Egyházunk a magyar ökumené többi tagegy- házával együtt a megindulás óta mind máig tevékenyen részt vesz a mozgalom munkájában. KÜLÖN FEJEZETET SZENTEL A SZERZŐ annak elemzésére. hogyan viszonyul a mozgalom az ökumenéhez. A keresztyén békemozgalom megalakulására elsősorban azért volt szükség, mert az Egyházak Világtanácsában folyó munkát a kapitalista társadalmi rendhez kötődő politikai egyoldalúság és túlzott intézményszerú gondolkodás jellemezte. A szerző ezután tételesen összefoglalja a Keresztyén Békekonferencia öku- mené-értelmezését. majd részletesen ismerteti és elemzi a Keresztyén Békekonferencia kapcsolatát és együttműködését az Egyházak Világtanácsával, a római katolikus egyházzal és a különböző szekuláris világszervezetekkel (ENSZ. UNESCO, Béke-világta- nács, stb.). EZUTÁN ARRÓL OLVASHATUNK. mi a mozgalom feladata, es mik a jellemző vonásai a mozgalomban folyó békemunkának. A mozgalom célkitűzését a negyedik Keresztyén Békevilággyűlés által elfogadott alapokmány így foglalja össze: „A Keresztyén Békekonferencia olyan ökumenikus mozgalom, melyben kifejezésre jut a keresztyéneknek a béke, a szociális igazságosság és a minden embert megillető, emberhez méltó élet iránti felelőssége.” A mozgalom munkájának jellemző vonásait pedig a mű így foglalja össze: „A Keresztyén Békekonferencia gyakorlati dialógust folytat. Embereket hív össze a célból, hogy egyes problémákról közösen tájékozódjanak, közösen fogalmazzák meg véleményüket. A mozgalom' együttműködik más békeerőkkel, szolidaritását fejezi ki minden ember iránt, különösen azok iránt, akiknek erre a legnagyobb szükségük van: a szenvedők és elnyomottak iránt. Kontaktust teremt azokkal a politikusokkal, és tudósokkal, akiknek munkássága mérvadó a beke szempontjából.” AZ UTOLSÖ FEJEZETBEN A MŰ VÁZOLJA és táblázatban is szemlélteti a mozgalom szervezetét. Ennek ismerete azért fontos, hogy amikor lapunk hasábjain olvasunk a Keresztyén Békekonferencia különböző bizottságainak üléseiről, az olvasottakat be tudjuk állítani a mozgalom egészébe, sőt az egész keresztyénség szolgálatába. Érdeklődésre tarthat számot az a rész is. amelyben a szerző ismerteti a mozgalom mai vezetőinek szem,élyi adatait és a mozgalomban munkálkodott és elhunyt személyiségek nacionálé- jál. Akik a mozgalom történetet és munkáját részletesebben akarják tanulmányozni, azoknak segítséget nyújt a Keresztyén Békekonferencia eddig megjelent kiadványainak felsorolása, valamint a forrásmunkákra való bőséges utalás. I A KÖNYV MEGVÁSÁROLHATÓ. vagy megrendelhető a Református Zsinati Iroda Sajtóosztályának irattérjesztésében. Reméljük. hogy- a tetszetős kiállítású könyv lelkészeink és lapunk olvasói körében áldott szolgálatot fog végezni az emberiségért érzett keresztyén felelősségűik erősítésében és a békéért végzett szolgálatunk elmélyítésében. Dr. Selmeczi János A t inn Evangélikus Egyház irodalmi díjával tüntették ki Anna- Maija Raittila-Nieminent és dr. Jaakko Haaviot, mindketten jól ismert vallásos írók és költők. Aima-Maija Raittila-Nieminen magyar irodalmi fordításairól is nevezetes.
