Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-13 / 11. szám

t.

a VASÁRNAP IGÉJE

A nagy rámutatás

János 1, 29—30

„Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" Ez a mondat nem más, mint egy Isten által rendezett csodálatos drámának a csúcspontja. _

A DRÁMA HÁROM FELVONÁSA. Az elsőben Isten odaállítja az emberiség színpadára Keresztelő Jánost. Nem ő a főszereplő, de fontos szerep jutott neki. Előkészíteni Jézus útját és rámutatni az Isten Fiára. Keresztelő János Judea pusztájában ezt hirdette az öt felkereső embereknek: „Térjetek meg, mert egészen közel van már a mennyek országa!” Amikor pedig papok és léviták mentek hozzá Jeruzsálemből, akkor így szólt: „Én nem a Krisztus vagyok — de közöttetek áll az, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó”.

A második felvonásban színre lép a „főszereplő” is: Jézus. Még nem szól semmit. De annál hangosabban beszél Keresztelő, amikor rámutat Jézusra! „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”

A harmadik felvonásban azután megszólal Jézus is. Másnap Keresztelő két tanítványával vált néhány szót, majd beszél Nátánáellel is, aki azután így vallja meg hitét: „Mester, te vagy az Isten Fia!”

A DRÁMA KÖZPONTI MONDATA tehát igy hangzott el: „Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!"

Ki az, akire így mutatott rá János? Az Isten Fia! Erről az Isten Fiáról tett bizonyságot Nátánáel. Reá utaltak Keresztelő szavai is, amikor arról beszélt, hogy ö csak vízzel keresztel, de köztük van már az, aki mellett olyan méltatlannak érzi magát, hogy még saruja szíját sem merné megoldani, mert előbb volt, mint ő és Szentlélekkel keresztel.

Furcsa ez a hang attól a Keresztelőtől, aki nem szokott ilyen alázatosan beszélni. Sőt keményen szemébe mondta mindenkinek a bűnét, néha éppen nem simára csiszolt, udvarias szavakkal. János tehát tudja, hogy Jézus az Isten Fia, akire úgy mutat rá, mint a világ bűnét hordozó Bárányra.

Az „Isten Báránya” kifejezés aZ ószövetségi bárányáldozatokra utal. amelyeknek célja Isten haragjának kiengesztelése és a bún eltörlése volt. Isten maga rendelte saját Fiát áldozati Bárányként a keresztfára a világ bűnéért.

A „hordozni” kifejezés azt jelenti, hogy Jézus felvesz magára életünkből egy borzalmas és életveszélyes terhet és így eltávolítja azt onnan. Talán így fejezhetném ki: Jézus hatástalanítja bűneinket, mint ahogyan a tűzszerész hatástalanítja a veszedelmes robbanóanyagot, amely emberi életeket fenyeget halállal. „A bűn zsoldja halál” (Róma 6, 23). Az Isten Fia az örök haláltól szabadít meg minket.

JÉZUS ENGEDELMESEN VÁLLALTA EZT AZ ÁLDOZATOT, türelmesen viselte a szenvedést és bűntelenül halt meg értünk! Ez volt Istentől rendelj szolgálatának betetőzése. „Ö engesztelő áldozat a mi bűneinkért, de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is” (1 Ján 2, 2). Ezt a szolgálatot ö tökéletesen el is végezte a keresztfán, nincs szükség tehát semmiféle más áldozatra, amellyel az ember pótolni, vagy kiegészíteni akarná Jézus áldozatszolgálatát, hogy a maga erejéből engesztelje ki az Istent! Egyedül Ö és senki más hordozza és törli el a világ bűnét. Nemcsak a mi egyes bűneinket, hanem „a” bűnt is el fogja törölni, hiszen legyőzte már azzal a hatalmával, amelyet a kereszt áldozatában és szolgálatában mutatott meg a világnak!

Szakái Árpád

IMÁDKOZZUNK!

Áldott légy Isten Fia, hogy vállaltad azt a szolgálatot, bogy megvetett és emberektől elhagyott légy a keresztfán. Magasztalunk azért, Cr Jézus, hogy fájdalmainkat hordoztad és vétkeink miatt kaptál sebeket. Köszönjük Neked Istenünk, hogy Fiadat sújtottad mindnyájunk bűnéért, és az Ö sebei árán meggyógyulhatunk. Ámen.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1977. március 13-án

Deák tér de. 9 (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) dr. Hafenscher Károly, du. 5. dr. Hafenscher Károly, du. 6. Szeretetvendégség: Sólyom Károly. Fasor de. 11., du. 6. Dózsa Gy. út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kis- templom de. 10. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Sashalom de. 9. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Deme Dávid teol. (szuppl.) Rákosliget de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Deme Dávid teol. (szuppl.).

Bécsikapu tér ele. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. D. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor, du. 5. Szeretetvendégség : Schreiner Vilmos. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Rutt- kay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi, de.

8. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de.

9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Bencze Imre. KelenvÖlgy de. 9. Budafok de. 11. Bencze Imre. Budaörs du. 3. Bencze Imre. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11.

Böjt 3. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Ef 5, 1—9; az igehirdetés alapigéje: Jn 1, 29— 30 (31—34).

— KELENFÖLD. Február 17-én dr. Fabiny Tibor teológiai akadémiai dékán tartott előadást a gyülekezetben az ókori egyházatyák teológiatörténeti jelentőségéről és az egyháztörténelem első öt évszázadának mai értékeléséről.

— KÖSZÖNET. Mindazoknak, akik férjem halála alkalmából együttérzésüket fejezték ki gyászomban, ezúton mondok hálás köszönetét. Kincses La- josné, 2660 Balassagyarmat, Szontágh Pál u. 40.

— JAWA 05 motorkerékpárját gyülekezeti szolgálatra odaajándékozná a büki gyülekezet. Cím: Evangélikus Lelkészi Hivatal, 9737 Bük.

— TEMPLOMOK tatarozásához létraállványt adok kölcsönbe. Varga István, 1089 Budapest, VIII., Bíró Lajos u. 53. Telefon: 132-821.

— KÜLÖN szobát, ellátást, gondozást biztosítok most épülő budai kertes házban idős egyénnek megegyezés szerint. ,,Magánház” jeiigére, a kiadó- hivatalba.

„Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem, hogy ö szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20, 28).

VASÁRNAP. — „Örök szövetséget kötök veletek” (Ézs 55, 3 — Zsid 9, 15 — Lk 11, 14—28 — Zsolt 25, 12—22). Milyen bátorító üzenet számunkra, hogy a mindenható Isten az emberrel felbonthatatlan szövetségre lép. A szövetség védelmet is jelent, de kötelez is. Az Űr szeretetének védelmében élünk, de ez arra kötelez, hogy ez az életet védő szeretet hassa át és formálja minden szavunkat, imádságunkat, cselekedetünket.

HÉTFŐ. — „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek” (Jel 3, 20 — 1 Móz 49, 18 — 1 Pt 1, 18—21 — Lk 19, 45—48). Jézus kér az életedbe ! Ránktörhetne, kény szeri t- hetne, de ő azt akarja, hogy belülről nyíljon meg előtte életünk. Kérgük, hívjuk őt, hogy mindaz, amit ad, a béke, a megbocsátás, az élet értelmének meglátása, a.másik emberben a testvér felismerése, a reménységben, az erőben való megújulás valósággá váljon számunkra és rajtunk keresztül mások számára is.

KEDD. — „Én véled vagyok, megőrizlek téged,‘akárhová mégy” (1 Móz 18, 15 — ApCsel 15, 40 — Jn 1, 29—34 — Lk 20, 1—8). Nehogy félreértsük ezt a drága, bátorító mondatot! Ha szeretetlen- ség, testvérietlenség,' szenvedély, bűnös vágy indít el akkor azon az úton az Űr nem megy velünk, akkor nem vállal velünk közösséget, ' és vereség vár, bármilyen erősnek is érezzük magunkat. De. ha szolgálni indulunk, az Űr embermentő szex-etetéről bizonyságot tenni szóval vagy cselekedettel, akkor biztosan számolhatunk megőrző jelenlétével.

SZERDA. — „Ki állhat ellene akaratának?” (Röm 9. 19 — Jób 12, 14 — Jn 10, 17—25 — Lk 20,

9—19). A kicsiny gyermeknek olyan megnyugtató érzés kezét szülője kezébe tenni és tudni azt, hogy az a kéz megvédi. Nekünk is ezzel a bizalommal kell életünket Jézus sebhelyes kezébe letenni. Abban is biztosak lehetünk, hogy akaratát igazságossága, sze- retete és kegyelme irányítja.

CSÜTÖRTÖK. — „Majd megtudod, hogy én vagyok az Űr, nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak” (Ézs 49, 23 — ApCsél 5, 19 — ApCsel 18, 1—11 — Lk 20,

20—26). Hitünkben nem lehetünk bizonytalanok, tudnunk kell, hogy

kiben hiszünk! A meggyőződés nélküli keresztyénség ugyanis nem éli át az Űr szeretetének legkülönfélébb csodáit és így nem tudja azt oda élni a többi embernek. Nem a magunk dicsőségére, vagy igazolására kell ezt tennünk, hanem, hogy Isten minden embert üdvözíteni akaró tervében munkatársai legyünk.

PÉNTEK. — „Amint könyörögtek, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét” (ApCsel 4, 31 — 2 Móz 4, 11—12 — 1 Kor 4, 9—16 — Lk 20, 27—40). A keresztyén szolgáló élet munkarendje áll előttünk: imádkozni, venni a Szentlélek erejét, és azután bátran tovább adni az igét. Imádság nélkül nincs Szentlélek, Szentlélek nélkül nincs erő sem szólni az igét, sem cselekedni azt. A bátorsággal kapcsolatban viszont tudnunk kell azt, hogy nem valakivel szemben, hanem mindig valakiért kell bátornak lennünk.

SZOMBAT. — Világosságom és segítségem az Űr, kitől félnék?” (Zsolt 27, 1 — 1 Kor 7, 23 — 2 Móz 12, 3—14 — Lk 20, 41—44). A világosság az élet feltétele, ugyanígy van szükségünk az Űr közvetlen és közvetett jelenlétére. Ahogy a napfény itt van, mint világosság, de ott van a gyümölcs édes ízében, a virág színében és a búzaszemben is, úgy van itt az Űr az igében, a szentségekben, de ugyanakkor az élet tiszta szépségeiben, az egész teremtett világ erejében. Ezért nincs okunk félni.

Nobik Erzsébet

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evanséliicus Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György

Felelős ttía<?ó:

Harkányi

Szerkesztőség es kiadóhivatal:

1088 Budapest VIIL. Puskin u. 12 Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám : 516—20 412—VILI

Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Arusitla a Magvar Posta

Index: 25211

ISSN 0133—1302

77.0619

Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnvomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

Avignonban rendült meg Róma

Dél-Franciaországban, a Rhone folyó bal partján, a torkolattól alig 50—60 km-re fekszik a középkori, festői szépségű Avignon városa. Várszerű kastélya mintha a hűvös Északról cseppent volna a mediterrán Délre, közel a Földközi-tengerhez. Két kis csipkés tornya, támpillérei és csúcsíves ablakai gót stílűek. A szomszédos Notre Dame-katedrális felé eső zömök őrtornyok parányi ablakai lőrések lehetnének, a bástyák viszont arra engednek következtetni, hogy amikor építették, még nem ismerték Európában a puskaport. A 14. század elején épült. Ha a bástyákról a lomhán hömpölygő Rhone-ra tekintünk, látjuk még a régi hidat négy épen maradt boltívével. A többi leszakadt, s így tekintetünk is csak a folyó közepéig sétálhat rajta.

MAGÁT AVIGNON VÁROSÁT — az időközben felépített erődkastéllyal egyetemben —. a negyedik avignoni pápa, VI. Kelemen vásárolta meg Nápolyi Johannától. Addig „vendégségben” tartózkodtak itt a pápák 1309-től. Vendégségben, noha a történelem itt-tartózkodásukat „fogságnak” nevezi. A közel hét évtizedet úgy is mondjuk: „a pápák babiloni fogsága”. 1309—1376-ig hét pápa sínylette Avignon fogságát, és ugyanakkor ennek a hét évtizednek beláthatatlan következményeit századokon keresztül a római egyház.

Az Avignon előtti két évszázad az egyház hatalmának és uralkodásának két évszázada volt. Avignon azután romba döntötte mindazt, amit a hosszú századok alatt felépítettek. Majd az Avignon utáni évtizedek anarchiája szertefosz- latott minden reménységet, álmot, amelyet az egyház hatalmába és egységébe vetettek. A végzetes történelmi lecke egyik 600 éves évfordulója késztet arra bennünket, hogy néhány sorban megemlékezzünk az eseményekről.

A BONYOLULT TÖRTÉNELMI HÁTTÉR ismertetését mellőzzük. Elégedjünk meg annyival, hogy a nemzeti királyságok kialakulásával egyre terhesebbnek érezték Róma beavatkozó, uralkodó politikáját, s a francia

IV. Fülöpnek sikerült olyan pápát választatnia, aki az Alpokon túlra helyezte székhelyét. Ennek természetes következménye lett, hogy a pápák elvesztették függetlenségüket, s teljesen a francia királyok politikai érdekeiknek uszályába kerültek, mindezeknek messzemenő következményeivel együtt.

AZ AVIGNONI FOGSÁG önmagában hordozta az egyház meghasoniásának és szakadásának gondolatát. Amikor a „francia pápák” intézkedtek, amögött mindig francia érdekek gyanúja lebegett. Nem csoda, ha ennek alapján a pápai döntések elfogulatlanságában és tisztaságában egyre erőteljesebben kételkedtek. A mind gyakrabban felbukkanó ellenállás és támadás két oldalról csapott le a pápákra. Tűrhetetlenné vált Róma anyagi igénye, de sokkal súlyosabban esett latba az egyházjogi, reformokat sürgető igény. Ezek a támadások már fejtették a mélyülő válságot, de egyúttal elvetették a reformáció csíráit is. Avignon egyetlen dolgot tudott átmenteni a régi időkből: a pápák jogfolytonosságát. Ez viszont abban a kritikus helyzetben kevésnek bizonyult.

Szakadár gondolatok tehát már bőven voltak. Az egyházért érzett felelősség, az egység megmentésének szándéka hívek és világiak, teológusok és fejedelmek egyértelmű akarata volt. Napnál világosabban látták, hogy az egyház maradék tekintélyét, egységét csak Rómában lehet helyreállítani Viszont a kérdést aligha oldhatta meg egy-egy jó szándékú avignoni pápa. A francia uralkodók gondoskodtak arról, hogy a konklávéban túlsúlyban legyenek a francia választók, és esetenként francia érdekekkel szimpatizáló személy kerüljön megválasztásra. A választók és a választottak így egyaránt a francia uralkodók tisztviselőivé süllyedtek. Ezért volt fogság Avignon.

AMIKOR az utolsó avignoni pápa, XI. Gergely mégis vállalkozott arra, hogy visszatér Rómába (1377. január 17-én érkezett), az egyházszakadás elkerülhetetlenné vált. Nincs helyünk annak részletezésére, hogy a következő évben, amikor Gergely meghalt, utódját hogyan választották meg, s a francia csoport milyen érvek alapján tartotta törvénytelennek választását. A lényeg az, hogy 1378-tól párhuzamosan két pápa — a római és az avignoni —, uralkodott az egyház felett.

Kölcsönös kiátkozások, ellentmondó rendelkezések láttak napvilágot, s a vetélkedésben elképesztővé vált az anarchia. A pápai tekintély a mélypontra zuhant, s az egyházszakadás megszüntetése szinte reménytelen feladatnak látszott.

EKÖZBEN egyre sürgetőbbé vált az igény az egyház belső reformja iránt. Először Angliában kapott lángra a gondolat, azután ítcsaptak a lángok a kontinensre is. 1380 körül Wiclif, s a század végén Húsz indított fergeteges támadást az egyházban történt visz- szaélésekkel, a pápasággal és egyéb tévtanokkal szemben.

Azok, akik úgy gondolták, hogy a bajokon segíthetnek, egyetemes zsinat összehívását tanácsolták. A zsinat a római egyházban mindig kényes téma volt. A tanok értelmében a pápa a zsinat felett áll,

vagyis a zsinat nem hozhat a pápára érvényes döntéseket. Ez az egyházjogi csomó fékezte a schisma zsinat útján való megoldását. Más kiút azonban mégsem adódott.

A pápaság fekete péntekje azután 1409. június 16-án következett be Pissában, amikor a zsinat a két ellenpápával szemben egy harmadikkal lepte meg a keresztyén világot. Most már tehát három pápa vetélkedett egymással, az anarchia még kiáltóbb lett. Az 1414-re Konstanzba összehívott zsinaton — ahol Huszt megégették —, félő volt, hogy négy pápája lesz egyidejűleg az egyháznak.

ÉVEKIG TARTÓ VITA UTÁN

sikerült az egyház egységét egy új pápában, V. Mártonban helyreállítani. A negyvenéves egyházszakadás ezzel ugyan megszűnt, de a vezetésben, a pápákban történt csalódás nem. A belső reform iránti olthatatlan vágy, s a re- íormációs kísérletek magvai tele- vény talajba hullottak Európa népeinél. Álig egy század múlva Wittenbergben „új tételek” születtek meg, amelyek következtében egy „újfajta szakadás” állt be az egyházban. Ennek a „szakadásnak” a természete azonban merőben más volt. mint az egymással vetélkedő pápák által előidézett egyházszakadásnak. Isten szigorú tanító. Mert lám, ide vezetett egyfajta tévhit, az egyház uralkodásába vetett hit.

Dr, Redey Pál