Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-03-13 / 11. szám

f • ♦ ✓ A Filippibeliekhez írt levél Dr. Cserháti Sándor kommentárja Eíiakónin Európáért Európa a legkisebb az öt világrész között. De ma mégis ez a legki­sebb kontinens az a része a világnak, ahol az emberiség surskérdései a legnagyobb erővel sűrűsödnek össze. Csak egyet említünk, a legje­lentősebbet a sok közül: Európában megy végbe a legnyilvanvalób- ban — fejlett ipari társadalmak éleiében és százmilliók szívében — a régi és az új gazdasági-társadalmi rend küzdelme. Sikerül-e ennek a világméretű, az emberiség jövőjére, megmaradására nézve sors­döntő folyamatnak a mai, békés formáját mindvégig megőrizni? Ez a kérdés ma mindenkit kell, hogy foglalkoztasson Európában. Mert mindannyian jól tudjuk: ha a földrészünkön kialakult óriási méretű eröösszpontosílás egyszer fegyveres kirobbanáshoz vezetne, ez népek és országok pusztulását, százmilliók világméretű katasztrófáját hoz­ná magával. Merre vezet Európa jövőjének útja? — ezt a megjelölést kapta ez az esztendő, amelyet jelenleg írunk. Ezen a nyáron Belgrádban találkoznak majd újból az európai és észak-amerikai országok képviselői, hogy megvizsgálják a további békés fejlődés lehetőségeit. Két évvel ezelőtt — a Helsinki Záróok­mány aláírásakor — mindenki fellélegzett, aki felelősséget érez föld­részünk jövőjéért. Ez az okmány ugyanis Európa békés fejlődésének „menetrendje’’. Tíz alapelve megjelöli a nemzetközi kapcsolatok fej­lődésének helyes irányát. Három nagy fejezete a nemzetközi és em­beri együttműködés gazdag, sokágú lehetőségeinek lenyűgöző leírása. Ezek az alapelvek és ajánlások mindenesetre olyanok, mint egy bo­nyolult gép használati utasítása. Nem szabad csak a papíron marad­niuk. Követni kell őket a gyakorlatban is, hogy a nemzetközi élet bonyolult gépezete valóban jól működjék. Politikusok, gazdasági ve­zetők. de az egyes országok közvéleménye, a népek és az egyszerű emberek milliói is felelősek Helsinki szelleme és betűje fokozatos megvalósításáért. Aki ma nyitott szemmel figyeli a nemzetközi életet, jól tudja, hogy ez a folyamat — „Helsinki szelleme”, az európai együtlm,űködés és békés fejlődés .— veszélyben van. Újra-ft ifi4'f/fa « bar ii s sav If fi 99 fújnak kontinensünkön. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában nem kevesen próbálkoznak azzal, hogy kétségeket támasszanak a Helsinki Záróokmány értéke és az európai „enyhülés” jövője iránt. Nemzetközi tanácskozásokon, az éter hullámain új meg új formák­ban hidegháborús nyilatkozatok hangzanak el. A kölcsönös bizalom és a sokoldalú együttműködés helyett a „Nyugat pozícióinak” meg­erősítését, a fokozott fegyverkezés és szembenállás szükségességét hirdetik. Sikerül-e ezeknek a „hideg szeleknek” lefagyasztaniuk u bé­ke és együttműködés tavaszi rügyeit földrészünkön? Merre tart Európa? Ebben a vonatkozásban Európa vffifhtítzai és a bírók milliói nagyon komoly felelősséget hordoznak. Mert Európa az a világrész is, ahol jelenleg csaknem a világkereszlyénség fele él: száznál több egyház, sok-sok millió keresztyén. Földrészünkön vannak az egyhá­zak világ központjai és a nemzetközi egyházi szervezetek székhelyei. Az európai egyházaknak, nemzetközi szervezeteiknek és a keresztyé­nek millióinak a magatartása igen jelentős . tényező gz. európai és a vildgközvélemény alakulásában. A földrészünkért, százmilliók sor­sáért hordozott keresztyén, Isten előtti felelőssegünkből következően szembe kell fordulnunk minden hamis és felelőtlen pesszimizmussal és tétlenséggel („mi, keresztyének, semmit sem tehetünk, a jövő nem a mi kezünkben van”); de minden naiv és felelőtlen optimizmussal is („majd elrendeződnek a dolgok minélkülünk is”). A diakónia — jól tudjuk — olyan gyakorlati magatartás, cselekvé­si irány, amely istenhitböl és felebaráti szeretetböl szármázik, amely­nek a bünbocsánat és az imádság a belső energiaforrása. Ez a diá­komul lelkűiét és aktivitás kell, hogy átjárja az egyházak és a hívők gondolkodását, cselekvését. A családban, a. legkisebb emberi közös- ségben. A munkahelyen, a hétköznapok „szürke szolgálatában” a kö­rülöttünk élőkért. A társadalom és a nép nagy közösségében, amely egyéni és közösségi életünk tágabb kerete. De még itt sem ér véget! A diakónia legszélesebb területe számunkra Európa és a népek vi­lága. A népek közötti bizalom, az együttműködés és a békés fejlődés — de mindezek ellentéte, a’ félelem, a gyűlölet, a szembenállást a hi­degháború és ahová ezek vezetnek — végeredményben az egyszerű, szürke százmilliókon fordul meg. Melyik oldalon állnak a keresztyén milliók? Milyen irányba segítik — vagy nem segítik — Európa és a világ jövőjét? Tudnak-e azért imádkozni és cselekedni, a mindenna­pi emberi kapcsolatoktól az egyházak nemzetközi kapcsolataiig, hogy a nepek közölt ne a félelem és szembenállás, hanem a bizalom és együttműködés szelleme és gyakorlata maradjon a győztes? Mert ez a keresztyén diakónia legszélesebb távlata — o diakónia Luropaert és a világ békés jövőjéért/ Dr, Nagy Gyula Halász Béla ny. esperes hetven éves SAJTÓOSZTÁLYUNK CÉLKI­TŰZÉSEI KÖZÉ TARTOZIK, hogy a Biblia fontosabb könyvei­hez írásmagyarázati könyvekkel, kommentárokkal lássa el a lelké­szeket és a Szentírásban jobban elmélyedni kívánó híveinket. A közelmúltban így jelent meg saj­tóosztályunk kiadásában kom­mentár a Zsoltárokhoz. Jeremiás könyvéhez. Lukács evangéliumá­hoz, Jakab leveléhez és János le­veleihez. E sorozatban az elmúlt esztendő végén, szinte karácso­nyi ajándékként kaptuk kezünk­be dr. Cserháti Sándor szegedi lelkésznek a Filippibeliekhez írt levelének kommentárját. Bibliaolvaso híveinkben bizo­nyára felvetődik a kérdés, hogy miért éppen a Fiiippibeliekhez irt levél került sorra a kommen- tarsorozatban. Mindenek előtt azért, mert ez a levél Pál apos­tolnak egyik legszemélyesebb hangú levele, amelyből nemcsak mi magunk kaphatunk számos esetben személyes lelki gondo­zást, hanem azt is megtanulhat­juk, hogy gyülekezeteinkbei) ta­lán ma is erre a személyes pász­tori hangra van a legnagyobb szükség. Lelkész és gvülekezet közötti ilyen, személyes belső kapcsolat nélkül el sem kép­zelhető ma a gyülekezeti élet. De egy másik vonás is nagyon ak­tuálissá teszi e levelet napjaink­ban. Pál apostolnak talán egyet­len más leveléből sem tükröződik annyira a diakóniai teológia, mint ebből a levélből. Gondoljunk el­sősorban a híres Krisztus him­nuszra (2,5—11). amelyből nem­csak a Szolga—Messiás ál] elénk mesterien plasztikus megfogalma­zásban. hanem a Krisztus lelkü- letéből fakadó diakóniai életfor­ma is. A SZERZŐ KOMMENTÁRJÁT az irásmagyarázat hagyományos, klasszikus szabályai szerint írja meg. Mindenekelőtt bevezetést ír a levélhez, amelyben összefog­lalja, mi, a bibliakritika mai ál­láspontja arról, hogy ki Irta rés kiknek írta a levelet, milyen külső és belső körülmények játszottak közre a levél megírásában. Megál­lapítja, hogy a levél szerzője Pál apostol, a címzettek pedig a Filip- pibeli gyülekezet. A levélben ké­sőbb összeszerkesztett két levél közül az elsőt Pál efezusi fogságá­ból irta 55-ben, a másodikat pedig Korintusból 58-ban. A szerző rész­letesen elemzi a filippi gyüleke­zet életét, az apostolokhoz való személyes kapcsolatát, majd szól a gyülekezet problémáiról, ame­lyek szükségessé tették a levél megírását. A tulajdonképpeni írásmagya­rázati munkát a szerző minden szakasznál négy lépésben végzi el. Minden fejezet elején megvi­lágítja a szakasz irodalomkritikai problémáit és helyét az egész le­vél’ gondolatmenetében. Ezután kerül sor a levél szövegére saját fordításban gondolati egységekre bontva. Majd magyarázó meg­jegyzések következnek a szöveg­hez. végül mindezt a tulajdon­képpeni egzegézis tetőzi be, amelyben elsősorban a levél gon­dolatmenetének a kidomboritásá- sára törekszik. ERÉNYE A KÖNYVNEK, hogy a levél üzenetét az evangélium középpontjában, a diakóniai teo­lógiának a szemszögéből igyek­szik kifejteni. Erről maga a szer­ző előszavában így írt: „A levél­lel való viaskodásom során azt tapasztaltam, hogy a diakóniai teológia által felvetett kérdések igen termékeny nézőponthoz se­gítettek, és a levél üzenetének sok, eddig előttem rejtett voná­sát felszínre hozták.” Ennek il­lusztrálására hadd idézzünk a Krisztus himnusz magyarázatából néhány mondatot: .,A himnusz tehát krisztus életútjában azt az utat is elénk tárja, amelyen jár­va kialakulhat a gyülekezetben a szolgáló életforma... Ez döb­benthette rá az egymás fölébe kerekedni kívánó keresztyéneket magatartásuk tarthatatlanságára: Ha Krisztus lemondásából élnek, nem választhatják ők sem az uralkodást a szolgálat helyett.” A 4. rész 8—9. versénél „Töreked­jünk minden ember javára” cím alatt pedig a következőket olvas­hatjuk: „Ha a keresztyén ember 1 a kinyilatkoztatásból valóban Is- I tennek minden emberre érvényes- akaratát ismeri meg, akkor meg kell becsülnie mindazt, ami a szívbe írt törvény alapján az em­beriség éleiében megvalósult. Hi­vő és nem hivő így találhat kö­zös alapot a közös cselekvésre.” A SZERZŐ NEMCSAK TUDO­MÁNYOS APPARÁTUSSAL dol­gozik, hanem gondolatait is tudo­mányos stílusban igyekszik meg­fogalmazni. Kár. hogy több he­lyen ez az igyekezet az érthető­ség rovására megy. Mindez a könyv folyamatos olvasását kissé fárasztóvá teszi. Fokozott figye­lemmel és koncentrálással azon­ban e nehézség legyőzhető. A könyv utószavában a szer­ző arról vall, hogy milyen áldást jelentett számára, hogy hosszú időn keresztül egy aránylag rö­vid bibliai könyvvel foglalkozha­tott. Így tudott igazán mélyre ás­ni az evangélium üzenetének megértésében. Ugyanezt élheti át .a könyv minden olvasója is, ami­kor részletes és alapos tanulmá­nyozás után leteszi a könyvet a kezéből. j>r Selmeczi János Halász Béla a korábbi kapolcsi, majd pápai lelkész két évtizeden keresztül, 1949—1970-ig volt a Veszprémi Egyházmegye esperese. Most töltötte be 70. életévét. A közegyházban is fontos tisztsé­geket viselt esperesi szolgálata mellett. Hosszú időn keresztül volt az Országos Presbitérium tagja, majd az Országos Egyház Számvevőszékének elnöke. Kivá­Köztudomású, hogy az új for­dítású Biblia 1975 karácsonyára jelent meg. Ez időtől fogva a nyomda folyamatosan állítja elő és már eddig is sok tízezer pél­dányban jelent .meg. Ennek elle­nére mind idehaza, mind külföl­dön ismételten lehet hallani, hogy a Biblia Magyarországon nem áll rendelkezésre kellő számban. Fel­hívjuk a lelkészi ■ hivatalok és a ló békemunkájáért az Országos Béketanács annakidején arany békejel vénnyel tüntette ki. D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke meleg hangú levélben köszöntötte Ha­lász Bélé ny. esperest. Lapunk olvasói nevében is tisz- tettei és szeretettel köszöntjük 70. születésnapja alkalmából. gyülekezeti tagok figyelmét, hogy az új fordítású Biblia korlátlan mennyiségben áll híveink rendel­kezésére. Megrendelhető az Evan­gélikus Sajtóosztályon (1088 Bu­dapest, Puskin u. 12.). Ára: 180,-^- Ft. Kérjük a lelkészi hiva­talokat, hogy istentiszteletek és bibliaórák alkalmával ezt hirdes­sék ki és az iratt'erjesztések szá­mára rendeljenek nagyobb meny- nyiséget. Garat Gábor: Miért nem?.,. Miért nem segíthettem rajtad, ahogy te régen a húzó szédületben, a fullasztó veszélyben, a láz jeges hevében megóvtál, segítettél, fészekből hullt fiókát, lekókadt gyönge rózsát szép száddal melengettél, elveszni nem engedtél?! Miért nem hódíthattam vissza közönybe dermedt szádtól elmúlthatatlan hangod, mely küzdve zengett ívén a gyötrelemnek, de végül megbicsaklott, csak száraz sercegés lett, láp lángja, lenge lélek, mert megjárván a poklot, fellobant s elhanyatlott?! Ő, miért, ó, miért nem törhettem sejtjeidnek índázó sűrűjében zöld ösvényt bekerített nyűgös reményeidnek, ösvényt szelíd nyarakba, 'hol az egek porondján nyugvó arany oroszlán, jó nedveket fakasztva a rákot elriasztja?! Ö, miért nem, miért nem? >r Tehetetlen a gyermek. Csak az tanyák szívében terem a gond kegyelmet, halált győző türelmet. A fiú, ha kereszten függ is, csak arra támad, ki őt a vakvilág vad partjára dobta testben — s otthagyta elveszetten. Megjelent a „Visszfény” című kötetben, Anyára könyve ciklusban, 1976. Amikor március tizenötödikét írunk Március 15-én mindig kissé hevesebben ver a szívünk ... A 48-AS FORRADALOMBAN KEZDETTŐL FOGVA KÉT VILÁ­GOS, HATÁROZOTT VONALVEZETÉS különböztethető meg. Az egyik a pozsonyi reformmozgalom vonala volt, a parlamenti út, az alkotmányos átalakulás, időnként hevesebb hangnemben megszó­laló kossuthi követelés. A másik a pesti, amely vitathatatlanul a népi forradalom vonala volt. Eredete mélyen visszavezethető a népjogok százados eltiprására. Táncsics már több mint egy éve ült börtönben „A nép számára írt politikai katekizmus”-a miatt. Ennek a könyvnek a gondolatai kaptak szárnyra a pesti radikális, jakobi­nus érzelmű fiatalok között, akiknek élén fiatal költők. írók, tu­dósjelöltek voltak szép számmal. Közöttük legjobban a 25 éves Petőfi neve csillogott. A két vonalvezetésnek, Pozsonynak és Pestnek meg volt a maga külön-külön „forradalma”. És mintha egybehangolták volna őket egyidejűleg. Mert Kossuth március 17-én jelentette be Pozsony pol­gárainak a „Magyarhon szabadságának napját”, míg Petőfiék két nappal korábban, 15-én zúzták darabokra a régi rend minden intéz­ményét. A pestiek forradalma is vértelen volt, akárcsak a pozsonyiaké. Nagy. szép és merész álom volt. Ahogyan Petőfi fogalmazta: hu­szonnégy óra alatt többet tettek, mint nagyapáik száz év alatt. A 12 pont proletárnál ásta, Táncsics kis zabad ftása, a Landerer-nyomda üzembe helyezése forradalmi célokra, nemzetőrség szervezése, fegy­verek kiadatása csodálatos tett volt a Pilvax-ifjak részéről. Ma is ámulattal adózunk a hős fiataloknak, akik tüneményes gyorsaság­gal „talpra tudták állítani a magyart”, akik a szabadság gondolatát és tetteit március idusán formába öntötték. Félő volt azonban, hogy a pozsonyi mérsékelt és a pesti radikális vonal keresztezni fogja egymást. „Eltiprom”, volt Kossuthnak egyik elsietett kijelentése a pesti ifjúsággal kapcsolatban. Ha nem ismer­nénk mindkét forradalom történelmi hátterét, és azt. hogy mindkét irányzat a nemzetközi eseményekből táplálkozott, és a hazai igé­nyek és lehetőségek áramlatában kapcsolódott, könnyen megosztana véleményünk. A forraladmí események, a felfokozódott sodrás azonban Pozsony és Pest mozgalmát rövidesen egyérdekűvé ková­csolta. Nem következett be az, hogy a 48-ban kipattant két erő egymással szembeforduljon. AZ AZ IFJÚSÁG. AMELY A'PILVAXBAN MEGÁLMODTA A NEMZET SZABADSÁGÁT. Kossuthtal együtt küzdött a forradalom vívmányaiért. Egymásba simultak az erők a tragikus végkifejlő­désig, ahogy egymáshoz simultak a közös sírban Fehéregyházán öreg parasztok holttestei a fiatal Petőfiével. De a márciusi gondolatokat, a szabadságot, egyenlőséget, a nép jogait, s a függetlenséget azóta is a Pilvax-ifjak ajkairól olvassuk le. Dr. Rédey Pál Az új fordítású Biblia korlátlan mennyiségben kapha tó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom