Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-18 / 51. szám

GYERMEKEKNEK a Áldásoddal Minden istentisztelet és templo­mi összejövetel áldással fejeződik be. A lelkész a Miatyánk elmon­dása után a gyülekezet felé for­dul, mindkét kezét áldásra emeli és egy bibliai áldó igét mond a gyülekezetre. A gyülekezet ámen­nel felel az áldásra, majd a ki­menő ének után eltávozik a tem­plomból. AZ ÁLDÓ IGÉK KÖZÜL LEG­GYAKRABBAN AZ ÁRONI ÁL­DÁST ÉS AZ APOSTOLI ÁL­DÁST hallhatjuk istentiszteletein­ken. Az ároni áldás így hangzik: Az Ür áldjon meg és őrizzen meg téged! Az Űr világosítsa meg az ő arcát, terajtad és könyörüljön raj­tad! Az Űr fordítsa az ő arcát feléd és adjon neked békességet! Az apostoli áldás szövege pedig a következő: Az Űr Jézus Krisz­tus kegyelme, az Isten szeretete és a- Szentlélek közössége legyen m i ndnvá latokkal! Az áldás több mint jókívánság, Isten segítségül hívása, hogy gondviselő szeretetével és kegyel­mével maradjon velünk akkor is, amikor kilépünk a templomból. Amint az istentisztelet elején se­gítésül hívtuk Istent, hogy jelen­létével szentelje meg istentisztele­tünket. úgv az istentiszteletet be- fe.ező áldásban azért könvörgünk, hogy mindennapi életünkben, munkánkban, szórakozásunkban megyünk... is, vagyis minden szavunkban és cselekedetünkben legyen jelen. AZ ISTEN JELENLÉTE ugyan­is keresztyén hitünk meggyőző­dése szerint megőriz minket min­den bajtól. Isten gondviselő és őriző szeretetét legtöbbször az emberek közvetítésével gyakorol­ja. Olyan embereket rendel mel­lénk, akik szeretnek bennünket, gondoskodnak rólunk és óvnak, őriznek minket. Nekünk is vál­lalni kell ezt a szép szolgálatot, hogy Isten gondviselő szerepeié­nek közvetítői legyünk mások felé. Mindez úgy valósul meg, hogy az Isten jelenléte megszabadít bűneinktől és képessé tesz a neki tetsző boldog, örvendező életre. Isten jelenlétéből erőt kapunk go­nosz kívánságaink és indulataink legyőzésére és a jó cselekvésére. A templomban elhangzó igehir­detésben bünbocsánatot kapunk. Isten bűnbocsátó szeretetének és a vele való közösségnek az átélése mások szeretetere indít bennün­ket. A mindennapi életben e kö­zösség erejéből egész életünket a körülöttünk élők szolgálatába tudjuk állítani. Ez az engedelmes szolgálat az öröm és a békesség forrása. A BIBLIÁBAN ARRÓL OL­VASHATUNK, hogy amikor Mó­zes Istennel találkozott, utána Mózes arcának ragyogásából az emberek is észrevehették ezt. Ha az istentiszteleten valóban talál­koztunk Istennel, akkor ez raj­tunk is meglátszik. A boldogság öröme ragyog szemünkből és ar­cunkból és minden szavunk és egész életünk arról beszél, hogy Isten áldó kegyelme velünk van. Akkor nem csak szánk, hanem szívünk és egész életünk énekli az Isten áldásáról szóló öröm­éneket. amit sok gyülekezetünk­ben gyermekórák és ifjúsági ösz- szejövetelek végén is szoktak éne­kelni : Áldásoddal megyünk, megyünk innen el. Néked énekelünk boldog éneket! Maradj mindig velünk, ha útra kelünk, őrizd lépteink minden nap! Selnjeczi János — CSORVAS. Advent első va­sárnapján dr. Fabiny Tibor teo­lógiai akadémia tanár szolgált a gyülekezetben délelőtt igehirde­téssel. este a szeretetvendégségen előadással. — December 11-én szeretetvendégségen az orosházi gvülekezet énekkara több szám­mal, Ben kő István orosházi igaz­gató-lelkész előadással, Németh Pálné ielkészi munkatárs igehir­detéssel szolgált. — SZARVAS—ÜJTEMPLOM. Október 30-án este műsoros re­formációi emlékünnepély volt a gyülekezetben Lupták György teológus szolgálatával. A számadás és a tervezés idején A Sajtótanács ülése Az ősz az egyházban mindig a számadás és a jövő évi tervek el­készítésének az ideje. Ezekkel a gondolatokkal foglalkozott a Saj­tótanács, amikor november 3-án D. dr. Káídy Zoltán püspök-el­nök elnökletével ülést tartott. Harkányi László, a Sajtóosz­tály tördelőszerkesztője jelenté­sében foglalkozott mindazokkal a témakörökkel, amelyek az elmúlt esztendő folyamán felmerültek a sajtómunkával kapcsolatban. Örömmel hallottuk, hogy nagyon sok olyan gyülekezetünk van, ahol á lelkészek és a gyülekezet tagjai a szívükön viselik a sajtó ügyét, elől járnak nemcsak az Evangélikus Élet olvasásában és terjesztésében, hanem a Sajtó­osztály kiadásában megjelenő könyvek vásárlásában és árusítá­sában is. Ugyanakkor érthetet­lenül állunk az előtt a tény előtt, hogy vannak, olyan gyülekezetek, amelyek templomkapuikban nem árusítják az Evangélikus Életet, nem éreznek felelősséget az irat- terjesztés megszervezésére, vagy nagyobb összeggel tartoznak a Sajtóosztálynak. A Sajtótanács az említett kérdésekben fontos dön­téseket hozott. A Sajtótanács megelégedéssel hallgatta a jelentésnek azt a ré­szét, amely a megjelenés alatt lévő könyvekről tett említést. így várakozással tekint a Dóka Zol­tán által írt Márk evangéliuma című kommentár megjelenése elé éppen úgy, mint a jövő év elején megjelenő könyvekre: dr. Rédey Pálnak „Az elfelejtett ember” cí­mű. s Remete László életével foglalkozó könyvére, továbbá dr. Koren Emil „Körképp” címen meg­jelenő szépirodalmi jellegű mun­kájára. A Sajtótanács Karner Anna vezetőkönyvelő előterjesztésé­ben meghallgatta a Sajtóosztály anyagi helyzetéről szóló beszá­molót, majd foglalkozott az 1978. évi kiadói tervvel, amelyben töb­bek között további kommentárok, s más könyvek megjelentetése mellett szerepel Bozóki Éva Claudia című kisregényének a kiadása is, A regény Pilátus fe­leségéről szól. A Sajtótanács a lelkészek, a gyülekezetek és a hivek még odaadóbb érdeklődését és szolgá­latát kéri és várja a sajtómunká­val kapcsolatosan. H . A Nyugdíjosztály Tanácsának ülése November 3-án tartotta a Nyugdíjosztály Tanácsa rendes évi ülését. Egyházi Törvényeink előírása szerint a Nyugdíjosztály munkáját, működését a Tanács ellenőrzi, illetve irányítja. A mostani tanácsülés is rész­letesen tárgyalta az osztály mun­káját. részletes jelentést hallga­tott meg az évközben végzett munkáról, a felmerülő problé­mákról. A jelentésekből most kiemel­jük az 1977-ben nyugdíjazottak névsorát. 1977-ben a következő lelkészek kerültek nyugállomány­ba: Malthaeidesz Gyula, Zátonyi Pál,' Nikodémusz János, (aki idő­közben elhunyt) Békés József, Rusznyák Ferenc, Sáfár Lajos, Komjáthy Lajos. A nyugdíjba vo­nult idős pásztoroknak Isten ke­gyelmét és erejét kérjük, hogy még nagyon sokáig lehessenek közöttünk. A Nyugdíjosztály Tanácsa az ülés keretében búcsúzott el az Osztály volt munkatársától, özv. Gádor Andrásné adminisztrátor­tól. aki betegsége miatt >■ leszáza­lékol ásr a került s így megvált a Nyugdíjosztálytól. Az itt végzett tizenegy esztendős munkájáért a Nyugdíjosztály Tanácsa köszöne­tét. mondott. Ügy szintén foglalkozott az ülés az 1978-as esztendő nyugdíjazási tervével is. Ezek szerint 1978. január 1-én -a következő lelké­szek mennek nyugdíjba: Blat- niczky Jenő cinkotai. Huszák József gádoros! Ormos Elek mo­hácsi. Szomjas Károly pátrói lel­készek. akik magas életkoruk miatt kérték nyugdíjazásukat. Ugyancsak 1978, január 1-től ke­rül nyugállományba Visontai Ró­bert budafoki lelkész is. aki sú­lyos betegségére való tekiniettel nyugdíjkorhatár előtt volt kény­telen nyugdíjazását kérni. Érdemes talán megemlíteni s olvasóink részére is elgondolkoz­tató az az adat. hogy ebben az esztendőben a Nyugdíjosztály pénztára öregségi és özvegyi nyugdíjakra lelkészeknek és lel­készözvegyek részére kb. 2 ?so 000 forintot fizet ki. A Nyugdíjosztály kiemelt mun­kaága egész egyházunknak, hi­szen lelkészekről va'ó gondosko­dás mindannyiunk közös feladata és felelőssége. __r __n Az Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottság ülése Ülést tartott az Egyházi Építke­zéseket Jóváhagyó Bizottság. Ez a bizottság hivatott arra, hogy a gyülekezetekben tervezett építke­zéseket műszaki, szükségesség! es pénzügyi szempontból felülvizs­gálja. Tulajdonképpen — s erre egyházi rendelkezés van —. egy­hazunkban csak ennek a bizott­ságnak az engedélye után lehel bárminemű építkezést vagy ta­tarozást is elkezdeni. A mostani ülés a második volt ebben az esztendőben. Negyven kérést bírált felül. A negyven ké­rés között természetesen voLt egyszerűbb, de volt komplikált kérés is. A gyakorlat szerint min­den kérést a bizottság mérnök tagjai megvizsgálnak, megteszik észrevételüket s annak elbírálása történik, illetve történt a mosta­ni ülésen is. A bizottság ülésén két elgon­dolkoztató probléma merült fel. Az egyik annak szükségessége, hogy a jóváhagyott építési kéré­seket a kivitelezés után is ellen­őrizni kellene. Ezt a problémát egyik tatarozott templomunk ügye váltotta ki. amelynek bel­ső terét — a szakértők egyértel­mű véleménye szerint, korszerűt­lenül festették ki. A bizottság is­mét észrevételezte a túlzott egyé- nieskedést néhány gyülekezet ré­széről, ami ezekben az esetekben nem helyes esztétikai ítéletről ta­núskodik. Pedig a templom ak­kor szép. ha az megfelel a „szép­ség” mai esztétikai követelmé­nyeinek is. A másik probléma ott jelentkezik, amikor a gyüleke^t nem méri fel eléggé rendszeri- zetten anyagi teherbíróképessM- gét. A bizottság többször úgy iK pasztalta, hogy egyik-másik gyü­lekezetnek vannak tervei, jó el­gondolásai. bizonyára szüksége is van a tervezett épületre, csak ép­pen annak kivitelezéséhez szük­séges anyagi eszközökkel nem rendelkezik. Még ma is előfordul, hogy a gyülekezetek az építkezési kéréssel együtt annak kivitele­zéséhez anyagi támogatást is kér­nek a bizottságtól. Ismételten hangsúlyozza a bizottság s ezt most e helyen is megismételjük —. hogy a bizottság csak műsza ki, tervezési és pénzügyi voria kozásban értékeli a benyújtó kéréseket. De a kivitelezéshez szükséges anyagi fedezetet a gyü­lekezetnek magának kell előte­remtenie. — r — n — TÁPIÖSZELE. Szép ünne­pély volt november 6-án Tápió- szelén. A lelkészlakás két szobá­jából gyülekezeti termet alakí­tottak ki, amelyet Keveházi László esperes adott át szolgála­tának. Az igehirdetés Csel 2, 42— 47. alapján hangzott. Az istentisz­teletet szeretetvendégség követte, melyen a gyülekezet fiataljai éne­kelték és verseket mondtak. Mindezt a gyülekezet fiatal se- gédielkésze, ifj. Deme Károly kez­deményezte. TÖBB, MINT HARMINCHÁ­ROM ÉV UTÁN hazajön végre a magyar korona. Nem is tudom, mennyire illik örülnöm nemzeti kincsünk hazatérésén. De eláru­lom. amikor először vettem hírét, örömömben azt mondtam: hála Istennek. Utóvégre is idehaza van a helye, még akkor is, ha a ki­rályság intézményét valamivel korábban már múzeumba helyez­tük. Utoljára 1938-ban. az „eucha- risztia” évében láttam. Siheder, kamaszodó gyerek voltam, s in­kább bámultam a koronaőr viaszmerev arcát, panoptikumba illő figuráját, rubintbársony, csodálatosan szép atilláját, a bog­lárokat, csattokat, ékköves átfo­gót, díszkardot, s az alabárdosok fegyelmezett őrségét, mint a ko­ronázási ékszereket. Némán te­reltek bennünket iskolásokat at egy folyosóvá szűkített termen a királyi palotában. Alig maradt idő. hogy lelkünkre kopírozzük e nemes tárgyak formáit, szikrázó csillogásait. De minden esetre eredetiben láthattam. Faggattam is mindent tudó nagyanyámat, hogy miért ferde a koronán ékeskedő kereszt. S em­lékszem, mint titkot mesélte el, amit ő biztosan tudott, hogy a kereszt véletlen szerencsétlenség áldozata lett. Mert amikor el­vesztettük a szabadságharcot, Kossuth apánknak menekülnie kellett a koronával. A történet szerint Orso-vához érkezve éjsza­Hasajön a magyar korona ka egy erdőn kellett keresztül­mennie. a sötétben nem látott, megbotlott és elesett, éppen rá a koronára. Olyan szerencsétlenül, hogy elgörbült a kereszt. Aztán le­gott azonnal el is ásta. hogy a németek meg ne találják. C to­vább menekült Törökországba. TUDTAM A NAGYMAMA EL­BESZÉLÉSÉBŐL, milyen volt az utolsó koronázási ünnepség. El­mesélte. hogyan tolongott a „rendek”, a vármegyei és a sza­bad királyi városok küldöttei, va­lamint a pesti kíváncsi sokaság között a Dísz téren. Jól megfigyel­te azt a pillanatot, amikor az utolsó király, IV. Károly kijött a koronázási templomból Elmond­ta, milyen kicsinek találta még lóháton is. Szent István koronája beesett a szemébe, oly nagy volt szegénynek. S vacogott a hideg­től. arca lila volt. fekete bajsza alatt a szája kék, s a drága pa­lástban majdnem elveszett. A nagymama mindent tudott. 19Í6. december 30-án volt az utolsó koronázási ünnepség Ma­gyarországon. Mondom, egy-két élményem akadt a koronával kapcsolatban. Azóta persze, ha nem is spe­cializáltam magam a korona tu­dományára. mégis tanultam egy .s mást róla. Azt pl., hogy két részből ötvözték egybe. A felső részt II. Sylvester pápa adomá­nyozta a szentéletű királynak, Istvánnak, az alsó részt Dukas Mihály bizánci császár küldte 1. Gézának. Ez utóbbi ékkövek­kel és email képekkel díszített arany abroncs volt, amelyet mű­vészien összedolgoztak a Sylves­ter által kapott sapkaszerű fel­sőrésszel. MEGÍRTÁK TÖBBSZÖR A KORONA TÖRTÉNETÉT IS. Vi­haros, kalandos múltja volt a közel ezer esztendős élete alatt. Járt Csehországban. Ausztriában, Bajorországban, Erdélyben, s az utolsó időben Németországban és Amerikában. Fogva tartották Prágában, Bécsben, az Egyesült Államokban. Őrizték, menekítet­ték. Megfordult Székesfehérvá­rott, Budán, Pozsonyban, Zó­lyomban, Kassán, Eperjesen, Munkácson, Egerben, Gyöngyö­sön, Debrecenben, Szegeden, Örsován. és ki tudja még hány helyen. Becs—Prága—Linz—Pas- sau vonalra szinte szabadjegye volt a Habsburgok alatt. Legtovább, a mostani esetet megelőzőleg. Mátyás király ural­kodása előtt volt tárol az or­szágból. Huszonnégy évig tartotta rabságban Ausztria, míg 1464-ben a reneszánsz király haza nem hozatta. A mohácsi csata után úgy menekült, mint a fél ország. Északon. Nyugaton és Erdélyben bujdosott, A szabadságharc után Kossuth valóban magával vitte. Szemere Bertalan volt őrzésével megbízva. így jutott Debrecenbe, Nagyváradra, Aradra. Lúgosra. Karánsebesre. s végre Orsovanál egy füzesben elásták. Csak 1853- ban bukkantak rá. De a görbe kereszt legendája sokkal korábbi eredetű. 1301-ben ugyancsak zavaros históriába ke­veredett. Akkor, amikor Vencel király a koronázás után a koro­nát a többi jelvénnyel együtt ma­gával vitte Csehországba. „Később Ottó bajor fejedelem javára le­mondva, átadta neki a koronát. Ottó. hogy a nagy velélylársak figyelmét kijátsza. fatokba zárta és úgy vitte magával. Útközben a korona elveszett és csak hosz- szas keresés után lelték meg a mai Fischamend környékén, mégpedig egy mocsárban”. Állí­tólag ez időtől áll ferdén a ke­reszt rajta. A VIHAR KÖRÜLÖTTESOHA NEM CSILLAPULT, Uralkodók versengtek kegyeiért, s valami mágikus erőt tulajdonítottak ne­ki. Számtalan főt ékesített az ezer esztendő alatt, de o Tibor- cok alig részesültek kegyeiben. Protestáns fejre soha nem illesz­tették, a római egyház minden mozdulatánál vezető szerepet ját­szott. Századunk eleje óta, a forra­dalmi nyugtalanság egyszerű ék­szerként kezelte, miközben köz­jogi fogalommá fejlődött és bo­nyolult tanokat fűztek hozzá. Kritikus helyzetbe a két háború között került, a király nélküli királyságban. Majd a robajos összeomlás alatt elindult leghu­zamosabb külföldi útjára. Per­sze nem magától! S ezt a fel­adatot sokáig magán fogja horda­ni. Mert a nyilasok, — és még szerencse, hogy el nem pusztí­tották ezt az egyedülálló nemze­ti kincset. — magukkal hurcol­ták. Ny ugat - M ag y a r őrs zág, Auszt­ria, Németország volt az útja, s itt amerikai fogságba esett. INNEN KEZDVE TULAJDON­KÉPPEN MEGSZAKAD A TÖR­TÉNETE. Sokáig ismeretlen he­lyen egy széfben őrizték. Szám­talan tárgyalás ellenére húzódott hazujövelele. E tárgyalásokba be­lekapcsolódott a három nagy történeti egyház is, s jószolgálati munkájának néni kis eredmé­nyeképpen végre jövőre hazake­rül nemzeti kincsünk. Most már csak az a gond, hogy a Nemzeti Múzeum vagy a Vár adjon vég­leges hajlékot számára. Rédey Fal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom