Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-18 / 51. szám

Hálaadás Cel Megújulás és nevelés a szolgálatra- Talán még sohasem volt ilyen ■ szép a dömölki templom. Pedig f 233 éves története során át is épí­tették és renoválásra is többször állványozták tol Kemenesalja . evangélikusainak egykori anya- ' templomát. Most februártól októ­berig rejtette állványerdő. Elő­ször a gyülekezet tagjai dolgoz­tak a pallókon, verték le a régi vakolatot Majd a kőművesek vo­nultak fel, s hosszú, nagyon gon­dos munkával vakolták a falakat, húzták ki a templomra annyira jellemző szép párkányzatokát. November 13-án szemerkélt ugyan az eső, de a hálaadásra összesereglett 1200 lelkes gyüle­kezet hálás öröme ragyogó nap­sütéssel ért fel. Teljesült a gyü­lekezet vágya: kívülről derűs színt kaptak a falak, belül pedig otthonossá tette a templomot as » ablakmagasságig érő faburkolat. CELLDÖMÖLK ÉS KEME­NESALJA EVANGÉLIKUSAI- ^ NAK ÖRÖME egész egyházunk örömévé vált azzal, hogy D. dr. Ottlyk Ernő püspök elvállalta a hálaadó istentisztelet szolgálatát. ’ Défclőtt 10 órakor a gyülekezet l’ gyA-mekei. presbiterei élén Ben- \jrötléla esperes és tíz környékbe- ■□^Ritherkabátos lelkész kíséreté- ■^ben lépett be a püspök a temp­’ A kerület püspöke a 26. Zsoltár 8. verse alapján «hirdette az igét. Hangsúlyozta, hogy ez a zsoltár olyan vallomást rejt, amely a megújított dömölki templomra épp úgy érvényes, mint minden . idők keresztyén templomára, le­ft ■vgyen az katakomba vagy üveg- beton épületcsoda, fehérfalú templomocska vagy lenyűgöző L méretű székesegyház. Ezt a val- lomást az a gyülekezeti tapaszta­ljak!* szüli, amely a templomban az {HBpnael való párbeszéd, a bűn- '^^bocsánat. a vigasztalás, a meg- iH^rősítés helyét találja meg és in- ^Tcnlásl kap emberek szeretetére. Hk szolgálatára. A megújított temp­lom vall a gyülekezet reménysé­géről is és így összekapcsolja az egymás nyomába lépő nemzedé- keket. A lelkészek „Confirma-éneke." ^Karról vallott, hogy a leghűsége- sebben és a legnagyobb áldozat - végzett ..kezünk munkája'1 is IB'-uk Is'en őrző és gyülekezetét H^krüjüj művével lehet mivudanti-.. KÖZGYŰLÉSEN Berzsenyi Miklós egyházközségi és egv- Bfcben egyházmegyei felügyelő meg­köszönte a püspök szolgálatát. Visszatekintett az építő és űjjá- építő ősök áldozatos munkájára. Hálát adott Istennek a mai gyü­lekezet által elvégzett munkáért. Megrendültén adott hálát Isten­nek, hogy részt vehetett a reno­válás tervezésében és megérhette annak befejezését is. Ezután Jó­ssá Márton lelkész ismertette a belső és külső renoválás esemé­nyeit. Jelentése alaphangját a Fii. 4. 4 örömre szólító apostoli intelme adta meg. Örömünkben a l^^templomépítő ősök közösségében tudjuk magunkat. Megilletődve szemléltük az 1744. évből szármá­ja zó téglákat és mellettük az ^^M894-es átépítés nyomait, ame- ^^lyek mind az ő kezük munkáját hirdetik. Idézte az egykori króni­kást. aid a templomszentelés örö- t mét így örökítette meg: „Leírha- j**tatlan örömzaj között és tötnér- r* dek sokaság jelenlétében ünne­pélyesen felszenteltetett.” Ez az öröm itt maradt a falak között és ott akar maradni a gyülekezet szívében is. A MAI GYÜLEKEZET ÖRÖ­ME AZ. hogy a renoválás nagy munkáját elvégezhette. Számot adott a belső és külső munkák anyag- és munkaköltségéről, a gyülekezet magas szintű anyagi hozzájárulásáról és az ezen felül kétkezi munkával végzett áldo­zatról. 'A gyülekezet áldozatvállalását segítette a közegyház adománya és külföldi hittestvérek segítsége. Köszönettel gondol a gyülekezet dr. Nagy István esperes, egyház­kerületi „Gyülekezeti Segély”- előadó szolgálatára, aki a gyüle­kezet fiaként buzdított az áldo- zathozatalra. Celldómölki templomunk az egyik bevezető út mentén fek­szik. A csupán átutazók szeme is jó érzéssel pihen meg a szép épü­leten. A község lakossága is bizo­nyára örül annak, hogy a fejlődő Celldömölk rendbe hozott köz­épületeinek száma eggyel gyara­podott. Segítséget nyújtott az építke­zéshez a MÁV Építési Főnöksége azzal, hogy a szükséges állvány­pallót kölcsönözte. Az építési dol­gozók pedig Fábián Antal mester irányításával képességük legjavát adták. Hálás a gyülekezet Berzse­nyi J. Miklós felügyelőnek és Ambrus József főgondnoknak, va­lamint sok presbiternek, akik kü­lönböző posztokon helytálltak. A KÖSZÖNTÉSEKBEN is visszhangzott a hála és az öröm szava. Ottlyk Ernő püspök utalt az építő ősök templomszentelési örömére, amely hasonlíthatatla­nul nehezebb időkben, súlyosabb áldozatvállalás terhe alatt is iga­zi volt. A gyülekezet mai nemze­déke az ő nyomukban jár. Nagy István esperes értékelte azt, hogy az évtizedek óta folyamatosan építkező celldömölki gyülekezet közegyházi felelősséggel más gyü­lekezetek gondjait is hordozta. Benkő Béla esperes, mint aki ma­ga is benne él az építkezésben, hangsúlyozta az építkező lelké­szek és gyülekezetek gondjaival való azonosulását. Galavies Sán­dor berndorfi (Ausztria) lelkész az alsó-ausztriai evangélikus egy­házkerület köszöntését adta at. Jakab Lajos református lelki­pásztor a testvéregyház köszönté­sét hozta. Kedves mozzanata volt az ün­nepnek az őrimagyarósdi gyüle­kezet egész autóbuszt megtöltő csoportjának részvétele. Most ad­ták vissza a celldömölki gyüleke­zetitek az őrimagyarósdi temp­lom renoválási ünnepével kap­csolatos látogatását. DÉLUTÁN a szomszédos egy­kori filia: Alsóság harangjai hí­vogattak istentiszteletre. A népes presbitérium ugyan esernyők alatt, de szeretettel várta. Ottlyk Ernő püspököt, akit a zsúfolt templomban Csajbók István, majd két konfirmandus az alsó­sági kertek utolsó rózsáival kö­szöntött. A püspök 1 Pt 1, 17—21 alap­ján arra emlékeztette a gyüleke­zetét, hogy Isten Jézus Krisztus­ban megjelent szeretete értünk van, és ez arra kötelez miítket, hogy mi meg egymásért legyünk. Igehirdetése után a gyülekezet lelkésze köszönte meg szolgála­tát. Kemenesalja evangélikusainak emlékezetében sokáig megmarad ennek az egész napnak öröme. Fehér Károly— Magassy Sándor leged várunk! A Kér. Énekeskönyv 731. éneke dallamára Szép hajnalcsillag, Jézus, ragyogj fel! Teljék meg szívünk tiszta fényeddel: Ádventi csendben téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! Adj erőt nékünk vinni szerteszét Irgalmad fényét! Tűnjék a sötét! Ádventi csendben téged várunk. Jöij, Urunk Jézus, maradj nálunk! Életet, békét hozol Te nekünk. Szolgáljon téged teljes életünk! Ádventi csendben téged várunk. Jöjj, Urunk Jézus, maradj nálunk! Túrmezei Erzsébet Elhunyt Kun Kaiser József — Advent i. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti intentisztelet oltári igéje: Jn 1, 19—28; az igehirdetés alapígéje: Zsolt 100, 1—5. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. De­cember 26-án, karácsony 2. nap­ján, reggel 7 órakor az evangéli­kus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök. — KITÜNTETÉS. A békemoz­galomban végzett eredményes munkásságáért a közelmúltban az Országos Béketanács elismerő oklevelét kapta Garami Lajos ba­lassagyarmati lelkész, a Nógrádi Egyházmegye esperese. A kitün­tetést ünnepélyes keretek között Marczinek István, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizott­ságának titkára adta át. — BAKON YSZOMBATHEEY. November 13-án műsoros est ke­retében adta át rendeltetésének a most létesített gyülekezeti termet dr. Nagy István, a Fejér—komá­romi Egyházmegye esperese. A műsoros est keretében verset mondott Bódai Jánosné, Dákai Jánosné, Szkok Violetta és Varga György né. Énekszámokkal szol­gált a gyülekezet énekkara, szólót énekelt Varga Györgyné. — KECSKEMÉT. Az evangéli­kus és református gyülekezet ez évben is folytatja ökumenikus előadássorozatát. Az őszi első elő­adás Ráday Pálról való megem­lékezés volt, amelyet Benda Kál­mán történész-professzor tartott a szép számú hallgatóság előtt. A kecskeméti Végh Mihály Refor­mátus Énekkar Ráday Pál éne­keiből adott elő Osváth Viktor lelkész-karnagy vezetésével. — SZENTES. Az október havi presbiteri bibliaórán Halasy End­re lelkész írásmagyarázata után Imrényi Tibor, a magyar ortodox egyház lelkésze adott tájékozta­tást egyháza múltjáról és jelen­legi szolgálatáról. Ugyanezen a bibliaórán igen nagy érdeklődés­sel hallgatták meg a Dar es-Sa- laam-i tájékoztatót és az aktuá­lis egyházi kérdésekről szóló be­számolót. — Október 30-án, dél­után a református nagytemplom­ban közös reformációi emlékün­nepély volt. Ezen az ünnepségen Halasy Endre lelkész igehirdetés­sé!. Simon Albert felügyelő sza­valattal szolgált. Presbiteri konferencia Búcsún A fenti összefoglaló címmel tartotta a Bács-Kiskun Egyház­megye körzeti presbiteri konfe­renciáját ádvent 1. vasárnapján Bócsán, a gyülekezet imaházá­ban. Az egyházmegye gyülekeze­teinek az egyik feléből voltak er­re az alkalomra hivatalosak a presbiterek, és a havas-szeles télies időjárás ellenére igen szép számban jöttek el. A bóesai leánygyülekezet nagy szeretettel fogadta be a Soltvadkertről, Kis­körösről, Kecskemétről, Kiskun­halasról és Csengőd—Páhi—Kas- kantyúról egybegyűlteket. Volt oka annak is, hogy éppen Bócsán gyűltek össze, mert 25 , éve épült fel az az épület, melyben ma is otthont talál a tanyák népe is, meg az azóta felépült faluba be­költözött gyülekezet. AZ ISTENTISZTELETEN az igehirdetés szolgálatát dr. Nagy István esperes végezte. A vasár­nap igéje jól megalapozta az egész konferencia mondanivaló­ját: Keressétek az Urat! Az Urat, aki meg akar gazdagítani, aki akkor jön, amikor magadra ma­radsz, amikor hiányzik valami, aki azért jött közénk, hogy a tá­vollevő Istent közel hozza hoz­zánk. EZUTÁN RÖVID MEGEMLÉ­KEZÉS volt az imaház építésé­ről, a telket ajándékozó Font Miklós és felesége bölcs előrelá­tásáról, mert akkor adták a tel­ket, amikor még nem volt falu körülötte. A kis gyülekezet ak­kor is, de most is sok áldozattal cselekszik imaházáért. Legutóbb is önerőből -^eljesen rendbe hoz­ták, kicsinosították az épületet. Gáspár István felügyelő köszön­te meg. hogy ezen az évfordulón az egyházmegye gyülekezeteinek presbiterei eljöttek velük együtt hálát adni. A PRESBITEREKNEK SZÖLÓ ELSŐ ELŐADÁST dr. Nagy Ist­ván esperes tartotta: Megújulás a szolgálatra címmel. A megújulás Isten sürgetése az egyházban. Szükséges azért is, mert megvál­tozott- körülöttünk a világ és ben­ne minden, megváltozott a világ­ban a keresztyénség helyzete, az egyház helyzete. Jézus Krisztus az egész embert mentette meg, ezért nekünk sem lehet „szűk te­rületre” zsugorítanunk szolgála­tunkat. A küldetést Jézustól vi­lágtávlatban kaptuk. A „széles világra” küldettünk el. A mi vi­lágunkba, a szocializmus társa­dalmába, ahol szolgálatunkat a közeli és távoli felebarátunkkal való szolidaritásban kell végez­nünk. Nagy nyomatékkai szólott az előadás Istentől kapott felelős­ségünkről, mely nem csupán ..lel­ki” felelősség, hanem „az egész ember egész életéért” való fele­lősség, így társadalmi és politikai felelősség is. A MÁSODIK ELŐADÁST Tóth-Szöllős Mihály esperes tart tóttá: Nevelés a szolgálatra cím­mel. Ahhoz, hogy másokat nevel­ni tudjak, az önnevelés fárasztó munkáját is el kell végeznem. A presbiternek szüntelenül tanulnia kell és tudatosítani magában, hogy szolgálatra küldetett. A szolgáló szemlélet tudatosításá­hoz az is hozzátartozik, hogy reá­lisan látom helyemet és helyün­ket az emberi közösségben, tár­sadalmunkban. Nyitott szemmel kell járni. Ehhez igen nagy segít­séget nyújt a helyi gyülekezeti alkalmakon túl egyházunk sajtó­ja. Az Evangélikus Élet presbiter- nevelő szolgálatára nyumatékkal mutatott rá az előadás. De ugyan­így vagyunk más sajlókiadvá- nyainkkal is. Olvasó és az olvas­mányainkból tanulni tudó presbi­terekre van ma .szükség. Nem el­szigetelődni, hanem művelődni szükséges annak, aki a ma em­beréért akar felelősen cselekedni. Jézus követőiként így tudunk együttműködni a más világnézetű emberekkel és tudunk Jézus sze- retetével legyőzni olyan akadá­lyokat, mint pl. az emberi bizal­matlanság, magányba való vissza­vonulás és más hasonlók. Jézus szeretetével építjük a szeretet és bizalom légkörét. DÉLUTÁN AZ ELŐADÓ Szabó István egyházmegyei sajtóelőadó volt, aki lelkesen szólott a sajtó- osztály munkájáról, felhívta a presbiterek figyelmét ő is az Evangélikus Élet olvasására, mint ami elengedhetetlen segítsége a presbiteri szolgálatnak. Szemel­vényekkel hívta fel a figyelmet arra, hogy a lap különböző rova­tai miben nyújtanak segítséget a presbitereknek. Külön nyomaték­kai szólt a lap nélkülözhetetlen szolgálatáról a szórványokban és a tanyák népe között. A HÁROM ELŐADÁST MEG­BESZÉLÉS KÖVETTE. A hozzá­szólók egyik csoportját a felelős­ségünkről mondott szavak érin­tették meg. A lelkiismeret hangja szólt azokból a szavakból, melyek a fehérek és feketék kenyere kö­zötti nagy aránytalanságot mu­tatták be és szóltak arról, hogy társadalmi változás szükséges a világ sok országában az Igazság­talan gazdasági struktúrák meg­változtatására. Többen szólották arról, hogy valóban többet ér minden szóbeli bizonygatásnál, ha a keresztyén hivő ember a magatartás tisztaságával, becsü­letességével és őszinteségével végzi munkáját és forgolódik kör­nyezetében. A JANUÁRTÓL NAGYOBB PÉLDÁNYSZÁMBAN ÉS HAT OLDALON MEGJELENŐ LA­PUNKRÓL is sok szó esett. Egy­más után jelentkeztek az új elő­fizetők. Már a tizedik nevet le­gyeztem fel, amikor Brada Pál kiskunhalasi gondnok és dr. Ma- lya János kecskeméti presbiter közös javaslatot tett: mondja ki ez a konferencia, hogy egyház­megyénkre nézve mi úgy látjuk jónak, hogy minden presbiter rendelje meg az újságot. Nem le­het a lap olvasása nélkül, az egész egyházzal való közösség nélkül a legkisebb helyen sem fe­lelősséggel végezni a presbiteri szolgálatot. A konferencia résztvevői a ja­vaslatot helyeselték és megkér­ték az esperest hogy a lelké­szeknek küldött tévéiben ezt min­den gyülekezetnek hozza tudtára. Azt is kérték, hozzuk tudomására ezt az elhatározásunkat a többi egyházmegyének is. A kérésnek most, e cikk keretében szívesen teszek eleget. Tóth-Szöllős Mihály — SZÜLETÉS. Kovács Lajos. mg. főmérnöknek és feleségének, dr. Mesterházy Zsuzsannának el­ső gyermekük született. Neve: ÁGNES. Keresztelését a nagyapa, Mesterházv Sándor lelkész vé­gezte Kemenesmihályfán. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Kozics Pál és felesége, sz. Tóth Rozália, az Evangélikus Élet buz­gó olvasói november 13-án Szarvaskőiden családi és gyüleke­zeti közösségben ünnepelték há­zasságkötésük 50. évfordulóját az anyagyülekezet templomában, Körmenden, ahol gyermekeikkel és unokájukkal úrvacsorát vet­tek. — Ugyanakkor Isten iránti hálából 1 000,— Ft-ot adomá­nyoztak a gyülekezetnek. —■ TEMETÉS. November 22-én helyezték végső nyugvóhelyére a sámsonházai ótemetőben, levő csa­ládi sírkértben Okolicsányi Gyu­lát, az egykori dunán-inneni egy­házkerület volt tb. felügyelőiét, a nógrádi egyházmegye volt felü­gyelőjét. a sámsonházai gyüleke­zetnek 47 éven át volt felügyelő­jét feleségével, sz. Vladár Violá­val. leányaival: Ilonával és Vio­lával, valamint unokahúgával. Be- lic.za Andrásáé, sz. Okolicsányi Éva írónővel együtt, mert a Bu­da pás t-Kerepesi temetőnek az a része, ahol eddig nyugodtak meg­szűnik. Hamvaik felett Sztehló Mátyás sámsonházai lelkész hir­dette a feltámadás igéjét. — HANGLEMEZEN, normál és ka­zettás magnószalagon zenekari és or- gon.akísérettel zsoltárok, karácsonyi, lelki énekek, Bach, Beethoven, Men­delssohn, Sehubejt. Bortnyaszky mű­veiből szólóéneklésben Bakai Gitta énekesnő előadásában kaphatók. 1101 Budapest X.; Csilla u. 3. f. 756. 63 éves korában elhunyt. „A mi Urunk Jézus Krisztus . .. vigasz­talja meg a ti szíveteket és erő­sítsen meg . . .” (2Thess. 2, 16—17) Kun Kaiser József, a mezőbe- rényi II. kerületi gyülekezet lel­késze hosszú betegség után, de mégis váratlanul november 28-án

Next

/
Oldalképek
Tartalom