Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-12-04 / 49. szám

Hálaadás a templomért és a reformációért Templomszentelési jubileum Soltvadkerlen Az elmúlt időben többször sze­repelt Soltvadkert neve lapunk hasábjain. Ez év augusztusának végén ők látták vendégül az Or­szágos Diakóniai Konferenciát, nagyon áldozatosan és sok figyel­mességgel szolgálva azok között, akik a diakóniát élethivatásként végzik egyházunkban. Korábban másfél év leforgása alatt kétszer is hallattak magukról, amikor előbb kívül, majd belül újították meg templomukat igen nagy ál­dozattal és minden külső segítség nélkül. Aki szép templomot sze­retne látni, aki szereti, ha a temp­lom berendezésében is követik az élet előrelépését, haladását, a modernséget — az feltétlenül néz­ze meg a soltvadkerti templomot. De legékesebben akkor látja ezt a templomot, ha istentiszteleti időben lép be, mert teli padso­rokat lát és buzgón éneklő, fe­szülten figyelő embereket. így lát­tuk ezt a reformáció ünnepének estéién is, amikor a gyülekezetei kettős ünnepre hívogatta a ha­rangszó. Hálaadás a reformáció­ért és hálaadás a templomért, a felszentelés 140. évfordulóján. A gyülekezet erre a hálaadásra Kál- dy. Zoltán püspököt hívta meg. hogy igehirdetésével segítse hála­adásukat és utat mutasson mai életükre, szolgálatukra. Meghívták az egyházmegyében szolgáló lelkészeket és a papné- kat is, akik valamennyien ott vol­tak az örvendezek sorában. A templomba belépő püspököt az egyházmegye esperese. Tóth-Szöl- lüs Mihály, és a gyülekezet lel­késze, Káposzta Lajos kísérte, nv'közben a gyülekezet énekkara Istent magasztaló énekét énekelte. „140 ÉVVEL EZELŐTT SZEN­TELTÉK FEL EZT A TEMPLO­MOT — szinte ebben az órában. A felszentelés is. a jubileum is október 31-re esik. Nem véletle- i^il tették erre a napra. Arra ereztek az ősök elkötelezést., hogy a reformáció szellemében legyen itt az igehirdetés és ezt követően a családban, a falu életében e reformációi hitük szerint éljenek is...” — kezdte igehirdetését a püspök, Zsolt 46. 2—12 alapján. Luther zsoltára — melynek alap­ján az Erős vár a mi Istenünk kezdetű diadalénekét írta — na­gyon alkalmas textus volt arra is. hogy a reformációért és a templomért együtt adjon hálát a gyülekezet és együtt lássa értel­mét mindkettőnek. „Velünk az Isten!” Ez a biztatás hangzik a zsoltárból. Luther egyáltalán nem tartotta természetesnek, hogy any- nyi bűn — az; egyházat is elcsú­fító bűn — ellenére mégis „ve­lünk az Isten”. Ez csak azért le­het, mert volt valaki, aki a Golgo­tán ezt a szent Istent kiengesz­telte. Velünk az Isten: bejön a templomunkba, otthonunkba, a temetőnkbe, ahol most sokat já­runk e napokban és ott van ve­lünk! Az az Isten van velünk, aki ve­zette a bibliai atyákat, a refor­mátorokat, az ősöket és a maia­kat. Atyáink Istene van velünk — melegítsen át ennek tudata. Az a szerető Isten, alti Krisztusban únöket bocsát meg... aki Ura a történelemnek is és Ura a ter­mészet világának is, de akinek -an hatalma arra is, hogy kihoz- n a sírból és feltámasszon. Az igehirdetés legmelegebb ré­sze volt, amikor az 5. vers alap­ján szólt a püspök arról a „for­rásról”, mely az Isten városában élőket élteti friss vizével. „Ez a forrás az Isten ig§je, élő víz, él­tető forrás . .. Ma már nem tu­dunk megélni abból az öntudat­ból. amit az ősök mondtak magu­kénak. csak egy módon: ha a gyü­lekezet él az igéből, ha hisz ben­ne. ha cselekszi. Ne szokjatok le róla, ne mondjatok le róla, épít­setek reá ... törőd jetek azzal, hogy ez az élővíz italotok legyen, adjátok tovább fiaitoknak, uno­káitoknak, hogy helyetekbe ők üljenek és tovább dicsérjék Is­tent! ... Éljétek meg ezt az Igét a falu go-ndjának, népünk gondjá­nak felvételében.” AZ ISTENTISZTELET VÉGEN KÁPOSZTA LAJOS LELKÉSZ nemcsak a „nagy” jubileumról emlékezett meg, hanem egy „ki­sebb” jubileumról is. A gyüleke­zet előtt köszöntötte Koltai Béla kántort, aki éppen 25 éve szolgál az orgona mellett, a temetéseken és vezeti a gyülekezetei Isten di­cséretében. Teszi ezt pontosan és fegyélmezetten, annak ellenére, hogy 25 év alatt súlyos betegség nyomán mozgásában korlátozva van, mégis töretlen hűséggel. A hálaadó gyülekezet mindkét jubi­leumot imádságban vitte Isten színe elé. AZ ESTE HÁTRALEVŐ , RÉ­SZE az egyházmegye papjaié és papnéié volt. A fehér asztal mel­lett nagyon meleg, családias lég­körben, közvetlen beszélgetésben töltötték el az időt a lelkészcsalá­dok. Megragadva a személyes ta­lálkozás és beszélgetés lehetősé­gét, csak úgy záporoztak a kérdé­sek. Most különösen a papnék voltak aktívabbak, hiszen a lel­készeknek többször van alkalmuk találkozni a püspökükkel. Volt kérdés Dar es Salaamról és egy­házunk szolgálatának legaktuáli­sabb feladatairól. De a püspök i6 kérdezett: érdekelte a papi csa­ládok élete, a gyermekek előme­netele. Pásztori szeretettel adott tanácsok, családi örömök és derűs vidámság váltogatták egymást a dúsan terített asztalok felett. NAGYON JÓ VOLT ÍGY EGYÜTT LENNI. Testvéri mó­don, feloldódva csendes beszélge­tésekben. örülni egymás örömé­nek, segíteni, tanácsot adni ott, ahol valami nehézség támadt. Észre sem vettük, elrepült az idő. Amikor hazaérkeztem, éppen éjfélt ütött az óra. De mégsem voltam fáradt, sőt inkább felüdí­tett ez az este. Együtt a gyüleke­zettel a hálaadásban, együtt az Isten igéjének megerősítő folyó­vizénél és együtt a lelkészcsalá­dok testvéri közösségében. Hála legyen Istennek az ilyen találko­zásokért! Tóth-Szöllős Mihály A diakónia vasárnapján gyülekezeteink az istentiszteletek offertóriumát a diakóniai munkára adják. Ezen a vasárnapon különösen is az előtérbe kerülnek azok a szeretetotthonaink, amelyek otthont nyújtanak öregjeink, egyházunk megfáradt munkásai és beteg gyermekeink számára. És jó, ha figye­lemmel kísérjük a Piliscsabán épülő új nővérszállást, amelynek munkálatai megkezdődtek, vagy a Konyhádon felépülő új öregotthon terveit. , Nem alamizsnát kérünk ezen a vasárnapon, hanem a diakóniai teológiát egyre jobban megélő gyülekezetek és gyülekezeti tagok szívből jövő adományát. Isién áldja meg szolgáló szeretetünket! Levél hegyek közül hegyek közé Hegyek közül távol hegyek közé száll feléd imádságom, levelem. Együtt gyakoroljuk a zsoltárt: „Szememet a hegyekre emelem.” A Hárshegyre? A Bükk csúcsaira? Teremtőnk nevét magasztalja mind. De mifelénk más hegyek intenek, és a mi szemünk azokra tekint. Ararát. Tábor, Olajfák hegye ... s a legeslegszentebb, a Golgota! Nem lehet napunk, esténk, reggelünk, hogy lélekben ne tekintsünk oda, le ne boruljunk a kereszt alatt, s fel ne ujjongjunk: Isten így szeret! Ebben a hálás, ujjongó örömben hadd találkozzam mindennap veled! Emeljük fel szemünket a hegyekre! Az Űrra! Hű kegyelme végtelen! Hegyek közül távol hegyek közé induljon útnak feléd levelem! Túrmezei Erzsébet Karácsonyi ajándéknak ajánljuk A múlt alkalommal a Bibliá­val kapcsolatos könyveket ismer­tettük. Most azokra a könyvekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek az evangélikus egyház történeté­vel, mai életével függnek össze. Hitvallási iratok I—II. A két kötet az egyetemes ke­resztyén hitvallások mellett az evangélikus hitvallásokat tartal­mazza, így az Ágostai Hitvallást, az Ágostai Hitvallás Apológiá­ját (Védőiratát), a Schmalkaldeni cikkeket, Luther Kis- és Nagyká­téját. Jó, ha egyházunk mai szol­gálatának, a diakóniai teológiának megélése közben visszatekintünk a forrásokra is. (A két kötet ára: 90,— Ft.) Ottiyk Ernő: Ilúség Istenhez és népünkhöz egyházunk történelmében A könyv a magyarországi evan­gélikus egyház történetét tartal­mazza a reformáció magyaror­szági megindulásától a jelenkorig, a magyar reformátorok működé­sétől kezdve az egyház mai éle­téig. (Ara: 82,— Ft.) A reformáció öröksége és kötelezése A reformáció négyszázötven éves jubileumára megjelent ki­advány összegezi reformációi örökségünket, de felhívja a fi­gyelmet arra is, hogy a reformá­ció kötelezést is jelent számunk­ra a mában. A kötet összefogla­lást tartalmaz templomainkról és egyházunk mai szolgálatáról. (Ára: 22,— Ft.) Káldy Zoltán Űj úton Hazánk felszabadulásának 25. évfordulójának esztendejében je­lent meg a kötet, amelynek írá­sai jól tanúskodnak arról a teo­lógiai és egyházpolitikai fejlődésé­ről, amely egyházunkban hazánk társadalmi és politikai forradal­mának összefüggésében végbe­ment. Az írások jelzik az egyház útkeresésének lázát és küzdelmét, valamint az úttalálás örömét. (Ára: 135,— Ft.) Oiilyk Ernő: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban Hazánk felszabadulásával egy­házunk történelmében is új kez­dődött. Az új társadalmi rendben nem volt könnyű megtalálni he­lyünket és szolgálatunkat. Isten azonban azokat igazolta, akik vál­lalták az új társadalmi rendet és azért fáradoztak, hogy egyházunk megtalálja helyét és szolgálatát abban. A kötet az elmúlt harminc esztendőt fogja át. (Ára: 80,— Ft.) A könyvek kaphatók, vagy megrendelhetők az Evangélikus Sajtóosztályon (1088 Budapest, VIII., Puskin utca 12. I. em.) H. „Magyar tanulmányi hét” az NSZK-ban A JOBB TÁJÉKOZTATÁS JE­GYÉBEN került sor a Frankfurt melletti Arnoldshainban a ma­gyar tanulmányi hét megszerve­zésére. Magyar egyházi és köz- gazdasági szakemberek előadá­saikkal és a hozzá fűződő megbe­szélésekkel adhattak képet az NSZK-ban a mai magyarországi valóságról és az egyházak életé­ről. AZ EGYENJOGÚSÁG ÉS KÖLCSÖNÖSSÉG alapján történt az összejövetel megrendezése. Magyar részről Tóth Károly re­formátus püspök, a Keresztyén Békekonferencia főtitkára, szer­vezte és vezette a konferenciát, amelyen a Magyarországi Egyhá­zak Ökumenikus Tanácsának 13 tagú delegációja jelent meg, Bar­illa Tibor református püspöknek, az ökumenikus Tanács elnöké­nek vezetésével. Német részről az arnoldshaini evangélikus akadé­mia igazgatója, Stőhr elnökölt. A hessen-inassaui. a rajnai, a west- fáliai egyházkerület köréből gyűl­tek össze az egyházi vezetők, lel­készek és' fiatalok Hild, hessen- nassaui egyházi elnök, von Staa, rajnai igazgató, Krüger egyház­főtanácsos, az NSZK egyházai külügyi hivatalának egyik veze­tője, voltak a kiemelkedő szemé­lyiségek, de az egyházak együtt­működésének sok más szakembe­re is jelen volt. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSA­SÁG BONNI NAGYKÖVETSÉGE is megtisztelte megjelenésével a konferenciát. Hamburger nagykö­vet és Vincze követségi tanácsos személyében. „AZ" EGYHÁZ A SZOCIALIS­TA TÁRSADALOMBAN” címmel Prőhle Károly, evangélikus pro­fesszor tartotta meg az első elő­adást, amely a fenti tárgyról el­vi-teológiai összképet adott. Azt a tudatformálást vázolta, amin át­ment egyházunk közgondolkodá­sa, ahogyan teológiailag is, gya­korlatilag is megláttuk és meg­találtuk az egyház útját az új társadalom keretei között. „A MAGYARORSZÁGI RE­FORMÁCIÓ TÖTÉNETE” címmel Makkal László, református pro­fesszor adott elő az alapokról, amelyek a magyarországi protes­táns egyházak haladó hagyomá­nyait jelentik. Az előadás nagy értéke volt, hogy a társadalmi vo­natkozásokra tette a hangsúlyt. „A MAGYARORSZÁGI EGY­HÁZAK ÚTJA A XIX. SZ.-TÖL A XX. SZÁZADBA” címmel azt a fejlődéstörténetet vázoltam, amin az egyháznak át kellett mennie a történelem viharaiban, majd a felszabadulás <jta eltelt harminc esztendőnek a 'politlkai- egyházpolitikai-teológiai fejlődé­sén keresztül mutattam be, mi­ként találta meg egyházunk he­lyét a szocialista társadalomban és azt hogyan éli és gyakorolja mind a mai napig. „A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS MAI HELYZETE A SZOCIALIS­TA MAGYARORSZÁGON” cím­mel Kemenes Egon, budapesti egyetemi tanár adott elő. Nagy érdeklődéssel hallgatták a szocia­lizmusban élő ember gazdasági helyzetét, amelyben a társadalom veszi magára az emberről való gondoskodásnak a széles felada­tát. A VITAANYAG IS IGEN SZÍNVONALAS VOLT. Hamar került sor a szocializmus és a ka­pitalizmus közötti alapvető kü­lönbség értékelésére. Ezzel a problémák közepébe léptünk. Bartha püspök felszólalása hozta egyensúlyba ezt a témát, amikor a társadalmi érdek és egyéni ér­dek összefüggésében arra muta­tott rá, hogy az egyén és a közös­ség viszonya nem ellentét. Ezt ki lehet élezni és el is lehet torzí­tani, de a helyes erkölcsi maga­tartás az, ha a közösségi érdek megelőzi az egyéni érdeket. A for­radalmi változásnak sem a gyű­lölet a lényege, hanem az a na­gyobb szeretet, amely a sokak igazságát érvényesíti, miközben nem teszi lehetetlenné az egyé­ni érdek érvényesülését sem. En­nek az útnak az erkölcsi értéke magasan felette áll az egyéni ha­sionra épített életszemléletnek. AZ NSZK-BELI EGYHÁZI HELYZETRŐL elsősorban Hild, hessen-nassaui egyházi elnök adott összképet. Ebben az egy­házkerületben hosszú ideig az a Niemöller volt az egyházi elnök, aki olyan bátran lépett fel a fa­sizmussal szemben, és aki olyan sokat tett a békéért. Utóda, Hild elnök is az ő táborába tartozik. Nem véletlen, hogy éppen ezen a területen lehetett megrendezni ezt a magyar tanulmányi hetet, mert itt őszinte és jóindulatú érdeklő­dés van a szocialista területen élő egyház iránt. Niemöller óta itt már természetesnek számít, hogy az egyháznak politikai felelőssé­get is kell vállalnia. Ez persze egv politikailag megosztott or­szágban, mint az NSZK. sok vi­tát és belső küzdelmet jelent. MAGYARORSZÁGRÓL ÉS AZ ITT ÉLŐ PROTESTÁNS EGY­HÁZAK ÉLETÉRŐL elhangzott előadások és hozzászólások anya­ga 6okat segít abban, hogy az NSZK-ban is jobban ismerjenek minket, eloszoljon, sok helytelen előítélet és félreértés, és gyara­podjék egymás helyes megisme­rése. Ez ennek a konferenciának a jelentősége. otUyk Erná A * tik n tetűseh Az Országos Béketanács Emléklappal tüntette ki Tóth Szöllős Mi­ndly kecskeméti lelkészt, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperesét. Az emléklapot október 24-én Kecskeméten, a Hazafias Népfront megyei székházában Farkas József megyei titkár nyújtotta át a kitünte­tettnek. A kitüntetés megindoklásában kiemelte Tóth-Szöllős Mihály békemozgalmi munkáját, honismereti tevékenységét és a Hazafias Népfrontban hosszú évek óta kifejtett szolgálatait. A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága ..Kiváló társadalmi munkás” kitüntetést adományozta Szirmai Zoltán budapest-fasori lelkésznek. A kitüntetést a Hazafias Népfront Budapest VII. kerületi Bizottságának ünnepi ülésén nyújtották át. Lapunk olvasói nevében is gratulálunk a kitüntetett két lelkész­nek és azt kívánjuk, hogy a társadalomban továbbra is jó munkát végezzehek. — FARAD. November 13-án Is­tentiszteiét keretében iktatta be szolgálatába Szűcs Kálmán lel­kész a gyülekezet tisztségviselőit: Nagy Dénes felügyelőt, Czirák Gyula másodfelügyelőt, Szűcs Gyula másodgondnokot. Baán Sándor, Kovács Ferencné, Gerc Lajosné, Németh Sándorne es Szilvást! Márton presbitereket. — KEMENÉSM AGASI. No­vember 13-án a'győri és böresi szerete tházakkal ka pcsol a tosa n diakóniai vasárnap volt. Az ige­hirdetéseket Tekus Ottó győri lel­kész végezte. Ügy a gyermekek­nek, mint a felnőtteknek képektt is mutatott be a szeretetházak életéből. — FARÄD. A gyülekezet né­hány buzgó tagja a templomba szőnyegeket és művészi faragott bibliatartó ajándékozott. — SZEGED. Az evangélikus gyülekezet a református és s baptista gyülekezetekkel egy üti tartott reformációi emlékünne­pélyt október 31-én a Honvéd- téri református templomban. As ünnepélyt Révész Árpád baptis­ta lelkész igeolvasása és imád­sága vezette be. Énekszámokkal Szabó Imre énektanár. Szentes- Nagytemplomi kántor és a bap­tista gyülekezet énekkara szol­gált. Igét hirdetett Seres Zoltán református lelkész. Az ünnepi előadást dr. Groó Gyula teoló­giai akadémiai tanár tartotta „Reformáció és ökumené” cím­mel. ■— RÁKOSPALOTA.-A gyüle­kezet szeretetvendégségén októ­ber 9-én ...Régi és új a gyüleke­zetben” címen tartott előadást Bencze Imre kelenföldi lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom