Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-01-30 / 5. szám
Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLII. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1977. január 30. Ára: 2,50 Ft Közösség és hivatássiereéet Útjelzés 1977-re Marlin Niemöller nyolcvanöt éves Az egyházban Jézus Krisztus a minden. Ha r.épe közösségben van vele, 1977-ben sem lesz hiánya s-enkhuek semmiben. A Déli Egyházkerület Elnöksé- > gének január 1-i köszöntésén ezt s.z alaphangot ütötte meg D. Kál- dy Zoltán püspök — feleletül a kra a kedves szavakra, ame- ly.’ckel Sikter Marika rákospalotai presbiter — ezeknek az aikal- m.E:k'“<aik a sorában talán először egy nő — a pesti lelkészek, felügyelők, presbiterek nevében köszöntötte az egyházkerület püspökét és elnöktársát, Szent-Ivány Ödön egyházkerületi felügyelőt.. Közösségben Jézussal Kulcsszó a közösség az Újszövetségben. Zászlajára írta a Lutheránus Világszövetség is az ebben az évben Dar-es-Salaamban tartandó nagygyűlésére készülve. A közösség kiszélesedésének igénye jelentkezik a szocializmust fejlettebb szinten építő társadalmunk felől is — hogy kiterjedjenek és megvalósuljanak a „szeretet dimenziói”. De a közösség létrejöttének sürgetése csendül ki a belgrádi találkozó előtt Európáért felelősségre hívó bukaresti nyilatkozatból, a világ békeszerető erőinek moszkvai tanácskozásaiból. vagy a világvallásoknak az emberiség egészéért kibontakozó összefogásának előkészületeiből. Családi, gyülekezeti, közegyházi, társadalmi, kontinens- vagy világméretű ügyekben tanácskozásunk. 1977-re tervezésünk, reményeink vagy esetleges aggodalmaink között hív bennünket, magyarországi evangélikusokat Jézus a vele való közösségre. Pontosabban — az újszövetségi koi- nónia szava értelmében, a részvételre, a részesedésre. A Jézus Krisztussal való koinomia sokkal több mint részvétei egy istentiszteleten, vagy úrvacsoraosztásban. Közösködés Krisztusban, részesedés belőle — mint ahogy az egykori falusi lakodalmas kalácsból részesedett mindenki. A Krisztusból való részesedés részesedés az ő szolgálatából, részesedés és részvétel az ö diakóniájában. Ahol a koinónia valósiul, ott a gyülekezetben nem szorulhatnak háttérbe sem a nők, sem az öregek, sem a fiatalok, és nem teliéinek idegenek számunkra a „jött- memtek”. a máshonnan odatelepültek sem. A gyülekezet minden rétege együtt részesedik és együtt szolgál a Jézus Krisztus diakóniájában. Ahol Jézus Krisztus népe vele szolgál, ott nem érzik politizálás- mák., ha az egyház segíti a társadalom előrehaladását, ha szót emel a béke ügyében, ha az elvi aLapok elmosása nélkül keresztyének és marxisták együttmunkálkodnak a társadalom jobbá tétele érdekében, azoknak az erkölcsi normáknak az érvényesítésével, amelyek azonos vonósként jeLsnikezmak a két különböző alapállás fenntartása mellett is. A csalódban, gyülekezetben, társadalomban, a munkahelyen d lakómat lelkülettel való részvétei, résztvállalás képes megváltoztatni az egyházról korábban kialakult képet is, és megbecsülést szerez az egyház szolgálatának, ahogy ez az utóbbi időben (így Miklós Imre államtitkárnak, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének az országos presbitérium ülésén' • elhangzott felszólalásában is) hangsúlyosan jutott kifejezésre. A Déli Egyházkerület Elnökségének, személy szerint D. Káldy Zoltán püspöknek a fentiekben szinte bizonyságtételként kifejtett és a gyakorlatban gyümölcsöző szolgálatát köszönte meg nő- testvérünk az együttűéí kezdetén, és az ebben való osztozús készségét ajánlotta fel zSrómcmdatai- han Virágh Gyula e.speres, a Pesti egyházmegye . lelkészei, felügyelői és presbiterei nevében. Van értelme A diakónia lelkületéveí és a koinónia szélesedő távlatának felismerésével van értelme a munkánknak. Nem felesleges egyetlen részmunka sem — tegyen az igehirdetés, gépelés, könyvtári Szolgálat vagy kiadványaink korrigálása. így folytatódott a gondolatsor az Országos Egyház Üllői úti székházában az esztendő első munkanapján, amikor D. dr. Ott- lyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke az elmúlt esztendő eredményeinek összegezésével köszöntötte az Országos Iroda dolgozóit, az országos munkaágak vezetői és budapesti lelkészek élén D. Káldy Zoltán országos püspök-elnököt, dr. Fekete Zoltán országos egyházi felügyelőt, Szent-Ivány Ödönt, a Déli Egyházkerület és dr. Mihály Dezsőt, az Északi Egyházkerület felügyelőjét. Van okunk, rá, hogy munkánkat jó kedvvel, munkaszeretettel és hivatástudattal végezzük — hangsúlyozta válaszában országos püspök-elnökünk. Mennél inkább azonosulunk azzal a Jézus Krisztussal, aki szolgált, annál kevésbé lesz unalmas és megszokott az a szolgálat, amelyre elhivattunk. Ez ösztönözzön bennünket arra, hogy a gyülekezeteknek és az egész egyháznak a „képernyőn” megjelenő arcán egyre jobban kirajzolódjanak a diükónia vonásai. Így tudunk majd eleget tenni azoknak a feladatoknak, amelyek az 1977-es esztendőben egyházunkban és társadalmunkban ellőttünk állnak. A tervek között szerepel a gyülekezetek és a ialkésai fizetésiek arányosításának a kimunkálása, a piliscsabai diaikóniai nővérott- hon és a bonyhádi szeretetotthon építésének megkezdése, az országos székházi rekonstrukciója, énekkari gyűjtemény kiadása, az új országos énekeskönyv szerkesztése, új sajtókiadványok sora, az evangélikus múzeum létrehozása, papnék konferenciája és más, a „diakónia vonásait” kiáb- rázolni kívánó tervek. Rendhagyó ádventi áhítatra hívogatott a Deák téri templomra függesztett plakát: advent negyedik vasárnapján egyházzenei est Szokolay Sándor műveiből. A rendhagyó műsor is szép számú gyülekezetei vonzott a templomba, hogy mai szerzőtől egyházzenét hallgasson. AHOGYAN NEM SZOKATLAN BACH, vagy más régi mester műveiből egy teljes estet összeállítani, így a ma élő zeneszerzők számára is szoktak szerzői estet rendezni. Szokolay Sándor Kossuth- díjas zeneszerzőnk három opera (Vérnász, Hamlet, Sárnson), énekkari ciklusok, hangszerszólóra írt kisebb-nagyobb darabok, zenekari művek és kísérőzenék alkotója. Ebben az esetben azonban megszorítást jelentett számára az, hogy a Deák téri templomban volt szerzői estje. Egyházzenei művekből kellett egy egész estére valót összeállítani. Bizony, nagy dolog ez! A Deák téren elhangzottak nem merítették ki a művész egyházi témájú repertoárját, s a műsoron szereplő darabok legöregebbje sem idősebb, mint ötéves! A sok, világi megrendelésre írt mű mellett Szokolay Sándornak volt energiája arra is, hogy templomunknak, énekkarunknak, egyházunknak, végső soron Isten dicsőségére komponáljon egyházi műveket. ÖRÖMMEL HALLGATTUK ÚJRA a már ismerős darabokat: a hangulatos és megjelenítő Karácsonyi pásztorán, Faragó Laura előadásában a számára írt Glóriát, a pompás Motettát (örvendjetek az Ürnak) és a mindig élményszámba menő Kantátát, melyet a szerző a gályarabok emlékére írt. Űjra megrázó volt a Szenesei kódex verse Bánffy György érdemes művész tolmácsolásában és a gályarabok panaszát drámaian előadó Berczelly István baritonéneke. HÁROM MÜ ELŐSZÖR CSENDÜLT FEL a templom falai közt. Az első: Miniatűrök orgonára, öt kis orgonadarab, amelyet a szerző Trajtler Gábor orgonaművésznek ajánlott, s az ő tolmácsolásában is hallhattuk az egymással Martin Niemöller, a világ ke- resztyénségének korunkban egyik legismertebb alakja, 1977. január 14-én töltötte be 85. életévét. Szeretnénk ebből az alkalomból életművét, ha csak egészen vázlatosan is, emlékezetbe idézni. Az első világháború egykori tengeralattjáró-parancsnoka, a későbbi Berlin-Dahlemi evangélikus lelkész, a hitleri Németország egyházi harcának egyik elszánt vezetője, a sachsenhauseni koncentrációs táborban „a Führer személyes foglya”, a második világháború után a békemozgalmak egyik kiemelkedő egyénisége, — hosszú életében nagy utat tett meg. „Nem szégyenlem, hogy életem során változott a meggyőződésem, — nem jellemgyengeségből történt ez, hanem mert hangulati ellentétben álló tételek sorát, a csilingelő pásztoréitól a hatalmas, ősi himnuszig. A másik meglepetés a Cantate Domino című orgonakíséretes szopránária. Amilyen finom és törékeny a Glória zenéje, olyan kitörő ez a szopránszóló, tűzbe hozó és lendületes. Szemere Erzsébet jelesen oldotta meg nehéz feladatát, a teljes orgona hangjával kelt versenyre szopránjával. A harmadik új művet, a Hallelúját énekszólóra, énekkarra, orgonára és fuvolára írta a szerző. A nehezebb feladatot itt a hangszeresek vállalták magukra. Ugyanis az énekkari szólam vidéki kis énnekkarnak íródott. Nagyszerű dolog, hogy Szokolay Sándor nemcsak bonyolult, nagy énekkarok tudását is próbára tevő kartételeket komponál, hanem könnyebben elsajátítható kórusművek alkotásával lehetővé teszi, hogy kis falvakban is felcsendülhessen a művészi istendicséret. Az előadás teljes hitelességét az adta, hogy a vezénylés a szerző kezében volt. Ezen az előadáson Weitler Jenő karnagy csak gyönyörködött áldozatos munkájának gyümölcsében, a Lutheránia énekkar szép kórushangzásában. AZ EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT KÖZÉPPONTJÁBAN — a Deák téri szokás szerint — igehirdetés állott. A szolgálatot D. Káldy Zoltán püspök végezte. A rendhagyó adventi estnek megfelelően „rendhagyó igehirdetést” tartott. A karácsonyi örömhír három görög szaváról tartott „nyelvórát”. (A „rendhagyó igehirdetés” és a „nyelvóra” az igehirdető saját kifejezései voltak!) A „béke” és a „békesség” szóra a görögben egy kifejezés van. A belső lelki békesség és az emberek, népek közötti béke nem választhatók el egymástól. A „jóakarat" sem emberi indulatot, cselekvést jelent, hanem Isten jó indulatát az ember irányában. Az „Ökumene” fogalma pedig az egész emberiséget öleli át, ebben nincs különbség hivő és nem hivő között. Isten jóindulata mindenki felé kiáradt a karácsony eseményében, megváltó Jézusunk megszületésében. — r — r mindig hozzátanultam..Talán ez a szüntelen „hozzátanulás”, az időszerű feladatok felismerése és a történelmi felelősség tántoríthatatlan vállalása jellemzi legjobban Niemöllert. A háború után Németországban nem kevésbé küzdelmes évek vártak rá. Az adenaueri rendszer minden eszközzel szorgalmazta az újra- felfegyverkez-ést. Az antikommu- nista hisztéria megteremtette a hidegháborút s a láthatáron feltűnt az atomháború kísérteié. Niemöller minden fronton felvette a harcot. Pedig az egyházi helyzet sem volt rózsás. A nevezetes, 1945 októberi „stuttgarti bűnvalló nyilatkozat”, amelyben a németországi egyházak a világ keresztyénsége előtt megvallottak mulasztásaikat, hamarosan feledésbe ment. Üj.at kezdés helyett a legtöbben az egyházban is ott akarták folytatni, ahol 1933-ban abbahagyták. Vagyis semmit sem felejtettek és semmit sem tanultak. Niemöller felelős magas egyházi posztokon is harcba szállt ezzel a gondolkodással. Évekig volt a Németországi Evangélikus Egyház Külügyi Hivatalának vezetője, majd, részben egyidejűleg a Hessen-Nassaui egyházkerület elnöke (püspöke). Mint az ökumenikus mozgalom egyik úttörője az 1948-ban megalakult Egyházak Világtanácsa vezetőségének különböző tisztségekben tagja. Egyike volt az elsőknek, akik felvették a szocialista országokban élő egyházakkal a kapcsolatot. 1951-ben látogatást tett a Szovjetunióban az orosz ortodox egyház meghívására. Hídépítő, békességet készítgető munkáját, népek, országok, egyházak között fáradhatatlanul végezte mind a mai napig. Kezdettől, úttörőként részt ^ett a békemozgalmakban. „Mint keresztyén és ember megteszem azt a keveset, amit megtehetek, hogy ezzel is hozzájáruljak a béke fenntartásához és megerősítéséhez.” (Stockholm, 1958.) Már nagyon korán rámutatott az ún. „harmadik világ” — akkor még — gyarmati sorban sínylődő, vagy éppen felszabadult népeinek, afrikaiaknak, ázsiaiaknak, latin-amerikaiaknak égető kérdéseire, a volt gyarmatosítók súlyos felelősségére és ‘elkötelezettségére a segítésre s nem utolsósorban a neokolonial izmus, az újragyarmatosítás fenyegető veszélyeire, fondorlatos mesterkedéseire. („Mi és a színes világ”, 1959.) Hazánk és a hazai egyházak őszinte, hűséges barátjaként többször is ellátogatott Magyar- országra. Emlékezetes marad Deák téri templomunkban Jézus tengerjárásáról mondott prédikációja: ez a tanítvány, az egyház elhivatása, hogy Urát kövesse a szolgálat útján, egyedül reá nézve, a nehézségekkel, veszélyekkel mit sem törődve. A Krisztuskövetés útját járta és járja ma is az immár bibliai kort megért Niemöller. Szeretettel, tisztelettel gondolunk rá és Istentől kívánunk további szolgálatához egészséget, békességet, gazdag gyümölcstermést. Groó Gyula A Német Szövetségi Köztársaságban 1975. folyamán 30,5 milliárd márkát^ költöttek alkoholra, ez percenként átlagosan 45 000 márka, vagyis hárompercenként átlagosan egy családi házat isznak el. Másfél millió alkoholistát tartanak számon, köztük 250 000 nőt és 150 000 kilenc és tizenhat év közötti gyermeket és fiatalt. (Tudjuk, hogy a magyarországi adatok is nagyon riasztóak.) Dr. Fekete Zoltán országos felügyelő, D. Káldy Zoltán püspökelnök. Szent-Ivány Ödön és dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelők Mezősi György Egyházzenei áhítat a Deák téren Szokolay Sándor műveiből HÁROMPERCENKÉNT EGY CSALÁDI HÁZ ÁRA
