Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-13 / 46. szám

\ •

J

A Él VASÁRNAP IGÉJE

Islenlol megragadodan

Jer 20, 7—13.

Igénk Jeremiás próféta könyvének egyik legszemélyesebb szakasza. Legbensöbb, személyes harcát tárja fel. Mégis tévedés lenne azt gondolnunk, hogy ez csak az ö ügye. Ahogyan a próféta az ige hordozója, ugyanúgy az egyház is az. Mi több: vezetői, lelkipásztorai, de tagjai is, mindenki, akit Isten megragadott ez által az ige által. Azért az ö benső harca, állapota az egyház és tagjai szamára sokatmondó üzenetté válik.

AKIT ISTEN MEGRAGADOTT, ANNAK TOVÁBB KELL ADNIA AZ IGÉT.' Isten üzenetével nem zárkózhat be saját lelki világának és problémáinak szűk belső világába és falai közé. Nem hallgathat sehol az életben, ahol jó és rossz kérdése forog kockán. Az élet szín- te’rére kell lépnie és ott szólnia, vagy ismerősebb kifejezéssel élve: a világban kell hirdetnie és cselekednie Isten akaratát, liiszen ez a világ az övé, s Neki szava van hozzá, terve van vele. Isten-nemcsak megteremtette, de meg is váltotta a világot. Örök szeretetéböl Jézus Krisztust küldte és adta érte. Magába visszahúzódó, csak lelki „iigyű” keresztyénség. egyház .1 saját lényegét tagadja meg. azt. hogy Isten időszerű üzenetének, az igének, legyen hordozója a világban.

EZ A SZOLGÁLAT N.EM KÉNYELMES ÉS DICSŐSÉGES ÁLLAPOTOT JELENT, Nem nyugvó ágy és nem is győzelmi menet, amely andalítóan megpihentet, vagy amelyben az ige hordozói dicsőségesen triumphálva nyomulnak át a világon. Az ige belülről perzselő tűz, amely nem hagy pihenni. Nem, mert nincsen hatalmunk felette, hitnem mi vagyunk hatalmában. Lehetetlen vele visszavonulni, meri isten népe benne él maga is a világban. Egyszerre polgára földi hazájának és Isten országának, ennek a világnak és az eljövendönek. Népének, hazájának sorsa ..szívügye", mint Jeremiásnak is az volt. Az emberiség sorsa, jövője, a világ ugye csakúgy kérdése, mint akárki másnak. Hogyne nézné hát mindezeket Isten igéjének 'fényében. s hogyan tagadhatná meg tőle szeretetéről szóló üzenetét?!

Ez a szolgálat sokszor volt az egyház történetében kigúnyolt, nevetségesnek látszó, sőt veszélyekkel teljes. Az egyházban ugyanis mindig voltak olyanok, akik nem a világban, az érte való szolgálat útját akarják■ járni, hanem saját dicsőségüket keresték, s ezen az úton próbáltak menni.

AKI EBBEN A SZOLGÁLATBAN ÉL. MEGTAPASZTALJA ISTEN MEGTARTÓ EREJÉT. Végül is Jeremiás örvendező hittel vallja, hogy mellette áll az Úr és megszégyeníti ellenfeleit. Hitbizonyossága Isten hatalmának, erejének komolyan vétele. Bizonyos, hogy szivének minden indulatát nem tekinthetjük példának — szolgálata közben is ember maradt — de hitbizonyossága. Istenre való tekintése es hagyatkozása minden körülmények között az lehet.

IM ÍIIKOZZI XK!

Mennyei Atyánk, áldunk és magasztalunk Téged, mert Tiéd az egész teremtett világ, s Jézus Krisztusban váltságot szereztél neki. Áldunk, hogy igéd által megszólítottál és megragadtál minket. Köszönjük. hogy annak hordozását egyházadra bíztad a világban. Kérünk. engedd, hogy ezt a szolgálatot hűségesen betölthesse. Hálát adunk és áldunk hazánkért és benne a mi magyar evangélikus egyházunkért. Add, hogy szolgálatában soha meg ne tántorodjon és meg ne erőtlened jen, hanem benned bízva, read hagyatkozva végezhesse azt. Ámen. _________

V

5)

1

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBANv November 27-én, vasárnap reggel 7 orakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök.

— Szentháromság után a 23. vasárnapon az oltárterítö színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Mt 22, 15—22; az igehirdetés alapigéje: Jer 20. 7—13.

— A GYŐR-SOPRONI EGY:

HÁZMEGYE esperese. Bárány Gyula befedi lelkész október 3-án dr. György Ernő, a Győr-Sopron Megyei Tanács vb-titkára előtt más egyházi. személyekkel együtt letette az esküt. Jelen volt az ünnepségen Horváth Antal egyházügyi titkár. Az eskütétel után dr. György Ernő külön fogadta Bárány Gyula esperest, akivel szívélyes beszélgetést folytatott az állam és az evangélikus egyház kapcsolatáról.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1977. november 13-án

Deák tér de. 9. (úrv.) Hafenseher Károly, de. 11. (úrv.) Harmati Béla. du. 5. Harmati Béla. du. 6. Szeretet- vendégség: Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Muntag Andorné. du. 6. Mun- tag Andorné. Dózsa György út 7. de. lél 9. Muntag Andorné. Üllői út 24. de. tél 1,1. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Redey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. lel 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 3. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Baloghné Szemerei Mária. Náci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. d£. 3. Benczúr László. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. So- roksár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúx. László. Kispest de. 10. Kispest-Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota, MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota-Kis- templom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fel 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél H. Cin- kota de. fél 11. du. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Gáncs Péter. Rákos hegy de. 9. Ferenczv Zoltán. Rákosiidét de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél ll. Kosa László.

Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Mado- csai Miklós; de. fél ll. (német), de. ll. (úrv.) Koren Emil. du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. du. 5. Szeretet- vendégség: Koren Emil. XII., Tartsay Vilmos u. n. de. 9. Ruttkay Elemér, de. ll. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Csengődj' Lászió. Budakeszi de. 8. Csengödy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengödy László. Modori ti. fi. de. !0. Filippinvi János. Kelenföld de. 3. (úrv.). de. 11. (úrv.). du. 6. Németvölgyi út 138. de. 9. Nagytétény de. fél 9. Kelen völgy de. 9. Budafok de. 11. Budaörs du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél ll.

— KARACSŐNYFATELEP létesítéséhez 10—14 cm-es. államilag ellenőrzött

valódi ezüstfenyő csemete százanként 339.— Ft. 15—22 cm-és százanként 600.— rt. Díj mentes szakszerű csomagolás. utánvétes szállítás. Németh ■Jenő 9444 FertŐszentmiklós. Petőházi u. l.

— KERESEM megvételre a teljes Szentirás 1903. vagy 19G4. évi zseb alakú kiadásét,- valamint a nagy alakú 1873. évi kiadást. Cím a kiadóhivatalban.

EVANGÉLIKUS élet

A M a a y y ro rsz £ a1 Evangélikus Egyház Sajtoosztálvának lapia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőséa és kiadóhivatal: 1U88 Budapest vm. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszan - 516—20 412 — Vili

Előfizetési ar: ecv évre 120,— Ft Arushia a Magyar Posta Index: 25211 ISSN Ü133—13U2

@

77.2823

Alhenscum Nyomda Budapest Rotációs magasnvomás Felelős vezető:

Soproni Béla vezérigazgató

„Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus itélőszéke elé. hogy mindenki megkapja. amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszát” (2 Kor 5, 10).

VASÁRNAP. — „örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31, 3

— Mt 25, 31—46 — Zsolt 143). Múló és gyorsan tovaszálló életünk belefér Isten szeretetébe. Hűségét — embertársaink, népünk s az emberiség iránti/hűséggé formáltan is — tovább kell adnunk. Azért vont Isten magához minket, hogy szeretetünk szolgálatával hozzá segítsünk másokat is.

HÉTFŐ. — „Az úr az igaz Isten, élő Isten” (Jer 10, 10 — 1 Pt

1, 21 — Dán 5, 1—30 — 1 Thessz

2, 13—16). Két jelző kíséri ebben a rövid mondatban Isten nevét. Igaz. Jelenti ez azt, hogy valódi, nem hamis, nem ábránd. Megbízható. De azt is, hogy csak az igaz ember állhat meg előtte. Az igaz, aki hitből él. — Élő. Nem temethetjük el fakuló emlékeink közé. Ügy él, hogy életet ad. Ideig és örökkévalót. Fenntartására, védelmére, továbbadására kötelez. Az örök élet bizonyos, reménységével ajándékozza meg azokat, akik e múlandó élet szépségén, jóságán, igazságán fáradozni soha nem restek.

KEDD. — „Vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és sisakként az üdvösség reménységét” (1 Thessz 5, 8 — Zsolt 18, 40

— 1 Móz 19, 15—29 — 1 Thessz 2, 17—3, 5). A páncél is meg a sisak is védő fegyverek voltak a régi idők harcaiban. Mégis fegyverek. A keresztyén élet is harc. S ahol harc van, van ellenség is. Elsősorban nem is kívül. Hitünk s szeretetünk főellensége önzésünk és közönyösségünk. Az üdvösség reménysége pedig megvéd attól, hogy munkánk, szolgálatunk, életünk reménytelensége úrrá legyen rajtunk.

SZERDA. — „Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez” (Zsolt 84, 3 — Lk 15, 22, 24

— Lk 13, 1—9 — 1 Thessz 3, 6— 13). Miért oly szomorú hangulatú sokszor az istentiszteletünk? E hangulat mintha arról tanúskodna, hogy elfelejtettünk örülni az Istennek.’ Nemcsak ajándékainak, áldásainak, hanem annak, hogy Ö van, szeret bennünket, s ideig és örökkévaló örömünket akarja. Utat kell engedni életünkben Isten örömet fakasztó szeretetének.

CSÜTÖRTÖK. — „Én magam oltalmazom mindenfelől — így szól az Űr, mint egy tüzes fal” (Zak 2, 9 — 2 Thessz 2, 17 — Ez 14, 12—23 — 1 Thessz 4. 1 — 12). „Minden felől.” Bizony így van, s ha tetszik, ha nem, be kell látnunk, hogy még önmagunk felöl is. Mert innen támad legalatto- mosabban az ellenség. „Erős vár a mi Istenünk” — mondjuk szívesen, s köszönjük még ma is a régi zsoltárral, Luther nagy énekével h-itvallás gyanánt. Az ellenség azonban idebenn, saját szeretetlenségünkben, közönyünkben van. Isten oltalmazzon meg

— saját hitetlenségünktől.

PÉNTEK. — „Figyeljetek rám, ti népek, hallgassatok rám, nemzetek! Mert tanítás származik tőlem, és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan” (Ézs 51, 4 — Kol 1, 28 — Jel 2, 8—11, — 1 Thessz 4, 13—18). Törvény és tanítás. Nem önmagáért való egyik sem, hanem Isten em- berszeretetének formája ez is, az is. Nincs egyetemesebb, általánosabb törvény, rend, tanítás, mint a szeretet törvénye. Akik megtartják — bárhol éljenek is — másokat boldogítva lesznek boldogok:

SZOMBAT. — „így szólt az Úr: Ha megtérsz, megengedem, hogy újból szolgálatomba állj” (Jer 15, 19 — Zsid 11, 27 — 1 Pt 4, 1—7

— 1 Thessz 5, 1—Ll). Megtérsz, visszatérsz, megfordulsz, jobb belátásra jutsz. Honnan, miből? A próféta korában is' így kérdezték,, akik kibúvót kerestek önző életüknek a felelősségre hívó szó elől. Pedig van honnan is meg miből is. Kinek honnan. Van kinek haragtartó gyűlölködéséből. Másnak szenvedély rabságából. Vagy háládatlanságból, reménytelenségből. Abból, hogy mások felett egy kézlegyintés mondjon ítéletet. Újat lehet kezdeni, a szeretet szolgálatba állni egy elmúló hét sok bűne, fáradsága után is.

Sehreiner Vilmos

ZENÉS ÁHÍTAT

lesz november Í0-án, va-r sárnap délután 6 órakor a fasori templomban (VII., Gorkij fasor 17.). Műsor:

Bruhns:

1 e-moll prelúdium Walther:

Jesu meine -Freude — korálpartita J. S. Bach: c-moll passacaglia Igehirdetés Dubois:

In paradiso Vidor:

Andante cantabile Peskó Zoltán: Chacon,na C. Franck: a-moll korálfantázia * Orgonái:

PESKÓ GYÖRGY

Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN

Rövidülnek a napok, küszöbön a tél. Fagyosak az éjszakák, hidegebbek a nappalok. Behúzzuii' a függönyöket, leeresztjük a rolókat, begyújtunk a kályhába. Lobban a gyufa, a láng belekap a papírba, körülöleli az aprófát, amely gyorsan elégve átadja parazsát a vastagabb, parazsat őrző hasáboknak. Izzik a parázs. Nézzük a vasrácson át. Egy kósza, kék láng végiglépked a parázson, mint tüzérzéketlen fakir, aztán ellobban, ahogy ellobbannak éveink, életünk. Lobogunk, izzun'c és lassan elhamvadunk. Közös sors ez.

A sötét szobában csak az izzó parázs világit: Körül üljük, mint nomád őseink a tüzet. Van ebben az ember-tűs barátságban valami varázsos, valami összetartozás. Régi, meghitt pillanatok őrzője talán egy-egy sötétben izzó párássá cserépkályha.

Őrzi gyermekkorunk első rácsocálko- zását a tűzre, ifjúságunk ábrándozásait, felnőtté serdült éveink ki nem mondott vallomásait, távolba néző szemé tik szomorúságát. eltávozott kedveseink arcát, sóhaját, ujjongását, téli esték meghitt, családi hangulatát. Központi fűtés vetgy távfűtés forró, száraz melege soha vissza nem adhatja a,.zt a hangulatot, amelyet eay nyitott ajtajú cserépkályha ropogó tüze nyújt.

Gyermekkorom emlékéből kilép most a kis vaskályha, amely felett bádogcsö

Kígyózott es amelyet evrol-evre jeliete festékkel kentünk be, jómagam a nyári szalmakalapomat is. Gyorsan termelte a meleget, de csak annyit, ámennyit fűtőanyagban beleinvesztáltunk, lobbanékony volt. hangosan égett, lármával és ahogy kialudt, megkomorult körülötte a világ, meghüvösödött a levegő, mint azok körül az emberek körül, akik köny- nyen fángralobbannak, gyorsan lobognak, lelkesülnek és gyorsan ellankadnak és nem marad utánuk, csak komor hűvösség.

Az iskolánkban is volt vaskályha. Csöve a fal mellett kígyózva vitte ,a füstöt ki, a kéménybe. Vödörbe hordtuk neki a szenet versengve a ki-birja-együtt-vin- ni roppant tétért. És hideg napokon ott topogtunk körülötte indián táncot lejtve és kitárt tenyérrel közeledtünk izzó testéhez, hogy kezünket felmelegitse.

A vicinális vonatot, amely döcögött velünk hazafelé, gőzzel fűtötték és nem volt szabad a vasúti fülke ajtaját nyit- vahagyni, nehogy kiszökjön a meleg. A gyermekek legnagyobb öröme az első hó volt és apánk által összeeszkábált kezdetleges deszkaszán. A templomokat nem fűtötték, de mindig volt ott benne kicsi és nagy, öreg és fiatal. Senki sem fagyott meg, pedig sokszor a saját lehelleiünket is láttuk. Melegített az együtt- éneklés, együtt-imádkozás, együtt-hallga- tás forró akarása.

Nem véletlen, hogy már az ókorban is a legfontosabb családi események a családi tűzhely körül zajlottak le. Aki a családi tűzhelynél keresett menedéket, oltalom alatt állt. Ez a hely szent volt és sérthetetlen. A családi tűzhely az otthont jelentette, a család központját, azt a helyet, amelyet a család körülvett, és amelynek oltalmat nyújtó . melegéhez menekültek a külvilág elől. A családi tűzhelyen a családi szeretet lángja égett egyenletes lobogással, fénye megnyugtató volt, békét adó. Bármikor jöttünk hozzá, mindig betakarta didergő szívünket. A családi tűzhely oltalmazója az édesapa, a tűz őrzője az édesanya volt. Évszázadok óta az édesanyák vigyáztak arra. hogy a szeretet lángja soha ki ne aludjon, mindenkinek legyen mellette helye. Íratlan szabályok tisztasága lobogott benne, befogadott minden hazatérőt.

Amikor a fiatalok kirepültek a házból, magukkal vittek egy kis parazsat és saját otthonukban is meggyújtották a tüzet. így ment ez nemzedékről-hemzedék- re. Mert amióta a világ fennáll, az ember nem élhet szeretet nélkül, szüksége van az éltető melegre, családra.

Modern otthonainkat láthatatlan csövek hálózzák be, amelyek rejtve viszik a meleget, süllyesztett vezetékek hordozzák ct-fényt. Mindegyik gombnyomásra működik. De a családi tűzhely melegét semmi sem pótolja. Érezzük mindannyian, tudom. Kidobtuk a régi tűzhelyet és nincs ami mellé letelepedjünk, nincsen szeretet-parazsunk. amit majd tovább adjunk a következő nemzedéknek. Otthonunkban a fűtés mellett is gyakran fázunk.

Nekem sincs fafütéses cserépkályhám, villanykörtéből hullik rám is a fény. Már családom sincsen, mind elköltöztek, és mégis van családi tűzhelyem. Drága szüleimtől hozott parazsam kis otthonomban szakadatlanul ég. Fáradt és vidám, gondtalan gondbasüllyedt émberelc ülnek tűzhelyemnél. Barátok, öregek és fiatalok, oltalma alá jönnek, hozzák a maguk szeretetlángját és odateszik a tűzhelyre, hogy az enyém jobban lobogjon. Ülünk körülötte, mint egy nagy család. Egyetértésben, szeretetben. Tűzhelyem melege megoldja a némaságot, kibontja a gondcsomókat, együtt nevet az örvendezőkkel és oltalmat nyújt mindenkinek, akit riaszt az élet, fél a magánytól és retteg az öregségtől.

Rövidülnek a napok, küszöbön a tél. Fagyosak már az éjszakák, hidegebbek a nappalok. De izzik a parázs.

Gyarmathy Irén

Családi tíízhclv