Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-11-20 / 47. szám

líír/eríi//

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapja — örök élet vasárnapja — az emberi élet végére és az emberiség történelmének záróakkordjaira irányítja figyelmünket. A film lepergett. Az utolsó kockán megjelenik a felírás: Vége. Ki végzi be az életet? Ki fejezi be a világtörténelem egymást váltó korszakait? Én, mi, az ember? Madách Adámja úgy gondolja, hogy majd ő fejezi be: „Egy ugrál:, mint utolsó felvonás .. S azt mondom: vege a komédiának:.” Adám önhitt hite, vagy hitetlen önhittsége mellett azonnal megszólal másik énjének, Lucifernek kétkedő szava: „Ah! vége. vége. mily badar beszéd!” — Ki, vagy mi biztosi! afelől, hogy a vég a mi birtokunkban van. hogy az utolsó ütőkártyánk, hogy a halállal mindennek vége? Hatha folytatódik és a végtelenbe nyúlik? Hátha ismét újra kezdődik az egesz? Ez a végtelen, ez a szűnni nem akaró, ez lenne az örök élet? Nem inkább a pokol?

A SZENTIIIÁS — túl Adam önhittségén (hogy a vég felett ö rendelkezik) és túl a luciferi kételyen (hogy a vég képtelen megszüntetni a lét kínjait) -w azt mondja: a vég nem a mi kezünkben van. Nem mi rendelkezünk vele. Ezt vigasztalásunkra mondja. A vég annak a kezében van, akinek akaratából minden elkezdődött. Aki magát kezdetnek — Alfának — nevezi, egyben az Omega, a vég is. A Biblia szavai ezzel nemcsak önhittségéből gyógyítják szívünket, hanem mindjárt a bizalmat, az életszer etetet és a hitet is életre keltik benne. Ügy tűnik, Madách is tudott erről. Különben miért zárult volna hatalmas színmüve így: .,Mondottam ember: Küzdj és bízva bízzál!'

Ha a vég nem a mi kezünkben van: ha a lég a mi mennyei Atyául; hatalmának van alávetve: ha az ö ..jóságos, rettenetes, erős' kezébe tesszük le — tudva, vagy mit sem tudva — életünket, akkor mi van a halál után? Mi történik akkor velünk?

PRÓBÁLJUK MEG egy egészen hétköznapi szó segítségével kifejezni azt, amit erről a Biblia mond. Akkor majd kiderül. Kiderül — ezzel a szóval azért tudjuk kifejezni mindazt, ami akkor történni fog. mert általános használata mellett, amikor is az időjárás kedvező változását jelöljük meg vele, átvitt értelemben is szoktuk használni. Amikor valami jó szél elfújja rosszkedvűnk felhőit, szétfoszlatja a kedélyünket megütő ködök homályát — kiderül. Lekerül a torzíto fekete szemüveg. Józanul, mindent a maga helyén, a maga méreteiben és saját színeivel látunk. Egészen átfogó értelemben az emberi életre, a világ és az egyház történetére is szoktuk mondani, éppen akkor, amikor érthetetlen események elé állítanak: majd kiderül.

HALÁLUNK UTÁN HÁROM DOLOG FOG KIDERÜLNI. Most még mindhárom kétségbe vonható. Azokat is sokszor elfogja a kétség. akiiv megbizonyosodtak felölük. Akkor azonban minden vitát felülmúlón és minden kétséget kizárón — kiderül. Mert ugyan nyílt, titok mind a három. Mégis titok.

AZ ELSŐ. AMI AKKOR MAJD KIDERÜL, hogy mindaz, amit Jézus mondott magáról, az úgy van. Igaz és Ámen. Valóban ö a Jó Pásztor, aki életét adta a juhokért. hogy csak egy is el ne vesszen. Akkor napnál fényesebben világít, kiderül, hogy igaz, amit magáról mondott. Mind igaz. 0 a mi Urunk és testvérünk. Ö a Biró. Ö teremt rendet az összevisszaságban. Ismer bennünket és mi is ismerhetjük.

KIDERÜL AZUTÁN AZ IS. hogy mennyire igazat mondott miró- lunk. Kiderül, hogy mindnyájarc— egytől egyig — elveszett, de megtalált juhok vagyunk. Kegyelmet nyert elítéltek vagyunk. Hűtlen teremtményei a Teremtő Istenek és mégis szövetségesei. Mert nem.tagadott meg. Oldalunkra állt. Hű maradt. Kiderül, hogy akkor is övéi voltunk, amikor kétségbe vontuk létét, szeretetét, hatalmát. Kiderül, hogy akkor voltunk bölcsek, amikor számoltunk vele, bíztunk Ígéreteiben, engedelmeskedtünk parancsainak. Akkor már csak nevetni lógunk aggodalmainkon, ostobaságainkon, amelyeket most olykor eltitkolunk, olykpr — többnyire késve — megsiratunk.

KIDERÜL VÉGÜL, hogy életünk és az egész emberiség történelme sem volt valami rossz álom, amiből fel kelt ébredni. Valóság volt Kiderül, hogy a nagy törés után mindenki azonos marad önmagával — csak másképpen. Kiderül, hogy az ítélet kikerülhetetlen; hogy az élet nem bíró és játékszabályok nélkül folyó mérkőzés. Kiderül, hogy a világ nem megsemmisülésre. hanem újjáteremtésre vár, mert feltámadt bfnne, aki meghalt miatta és érte. Akkor kiderül majd, hogy a történelemben, annak minden iszonyatos eseménye, az egyház történetében, az egyház minden hűtlensége és erőtlensége ellenére is, alapjában véve minden rendben volt, de az is, hogy ezt nem önmagunknak köszönhetjük, hanem összeszorult szívvel, mégis emelt füvei annak, aki nemcsak elkezdett valamit, hanem amit elkezdett szerétéiből, azt el is végezte.

HA ÉRTJÜK AZ EGYHÁZI ESZTENDŐ UTOLSÓ VASÁRNAPJÁNAK ÜZENETÉT, Lutheri is megértjük, miért beszélt Isten „kedves utolsó napjáról”, noha tudta, hogy az egyben a „dies irae”, a harag napja is. Akkor megértjük, miért tanított Jézus így kérni: „Jöjjön. el a te országod” — noha ebben a kérésben benne van az is, hogy „E testnek porrá kell lenni.”.

AZ EGYHÁZI ÉSZTÉNDÖ UTOLSÓ VASÁRNAPJA az élet megbecsülésére, komolyan vételére, szerelőiére készlet, és arra, hogy szeretettel szolgáljunk abban. Valamit megláthatunk a szőnyeg színéből. hogy a sokszor bonyolult és kusza visszáján azzal a bizonyossággal tartózkodjunk, hogy van értelme az éleinek és az egyszer végleg

kiderül. ' . ..

Benczúr László

LUTHER MÜVEI JAPÁN NYELVEN

Krisztushoz kell közelebb mennünk — akkor egymáshoz is közelebb jutunk

Reformációi emlékünnepély Budapeslen

A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházaiLuther Márton művei a japán keresztyének között is keresettek. Yoshikazu Tokuzen professzor tájékoztatása szerint 36 kötetben tervezik Luther műveinek .lapan nyelven váló megjelentetését. Eddig már megjelent 8 kötet, melyek .közül néhányat a nagy érdeklődésre való tekintettel zsebkiadásban is megjelentettek. Fordítási nehézségek miatt a terv csak 20 év alatt hajtható végre. A kiadással párhuzamosán szerelnék Luthert a japán mentalitás figyelembevételével értelmezni is.

nak küldöttei október 30-án este a Fiudapest. Szilágyi Dezső téri református templomban gyülekeztek össze, hogy megtartsák hagyományos reformációi emlékünnepélyüket. A budapesti gyülekezetek küldötteivel .zsúfolásig megtelt templomban az ünnepélyt dr. Prőhle Károly ökumenikus főtitkár imádsága nyitotta meg. maid dr. Kürti László, a Tiszáninneni

nan beiktatott püspöke Mikeás 6. b—8 alapján hirdette Isten igéjét. A befejező imádságot Lacz- kovszky János, a Baptista Egyház elnöke mondotta. Az est ünnepélyességét emelte a Káli n-kórus. valamint a Lutheránia ének- és zenekar kitűnő előadása: A Kái- vin-kórus Liszt Ferenc: Nyolc boldogság című müvét adta elő Máiké Jánosáé vezényletével és Máiké János orgonakíséretével, a Lutheránia pedig Szokolay Sándor: Alleluja című müvét szólaltatta meg Weltler Jenő vezényletével és Trajtler Gábor orgonakíséretével.

AZ ÜNNEPI ELŐADÁST D. dr. Káldy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke tartotta, amelyből az alábbiakban részleteket ismertetünk:

A MAGYARORSZÁGI EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA áltai rendezett közös reformációi ünnepek jelentősége egyre nö és bizonyos vonatkozásban más hangsúlyt kap, mint évekkel, vagy évtizedekkel ezelőtt. Míg korábban volt némi demonstratív jellege, és jelesen szolgálta a protestáns öntudat erősítését, ma anélkül, hogy a jó értelemben vett protestáns öntudatot el akarnánk szürkíteni, mégis inkább a tagegyházak egymással való közösségének megélésére és gyakorlására tesszük a hangsúlyt, valamint arra. hogy az egymásnak való kölcsönös segítésen túl hogyan tudnánk együtt a lehető legnagyobb segítséget adni népünknek és a népeknek.

MINDEZ ÖSSZEFÜGG A REFORMÁCIÓ ÉRTÉKELÉSÉVEL. A reformáció értékelésénél látnunk kell egyfelől azt, hogy Isten Szentleikének vezetésével a reformátorok olyan felismerésekre jutottak, amelyek nem időlegesek, hanem ma is és az eljövendő korokban is igazságok maradnak, másfelől a maguk korában nem találkoztak olyan kérdésekkel — egyházi, társadalmi, gazdasági téren egyaránt —, amelyekkel ma is találkozunk, tehát nem is adhattak feleletet azokra, következésképpen hitvallási tételeket sem fogalmazhattak azokra nézve.

Akár Luther, akár Kálvin, vagy más reformátorok teológiáját vizsgáljuk, egy pillanatra sem lehet kétségünk afelől, hogy a középpontban Isten igéje ÓH. Mindkét reformátornál a Szentírás tanulmányozásából indult el a reformáció. Az igén keresztül ragadta meg őket Isten egyéni életükben és lendítette őket munkába az egyház megreformálására.

A REFORMÁCIÓ EGYHAZAINAK A 20. SZÁZAD3AN is mindenekelőtt arra kell rácsodálkozniuk. hogy ezt az evangéliumót az Isten nem vonta meg tőlük, hanem az övé is. és benne „mindennemű javuk van bőséggel'’. Az egyház igazi kincse sohasem a világi hatalom, nem is a struktúra, amely talán évszázadokon keresztül kiállta a próbát még a protestáns egyházukban is, nem is a történelme, amelyben sok gyengesége év elesettsége ellenére hitvallók és gályarabok is vannak, nem is Luther. Kálvin. Bornemisza. Sztárai, Méliusz Juhász Pé- ter. Wesley. Spurgeon és a többiek. hanem Jézus Krisztus evangéliuma, amelyet ők is hordoztak, prédikáltak és éltek.

Több oldalról közelíthetjük meg a reformációt, annyi azonban bi- ' zonyos, hogy nem kerülhetjük ki annak központi üzenetét: megiga- zulunk kegyelemből — hit által. Amikor Luther az evangéliumból ezt az igazságot felismerte, „kitárult előtte a menny’’ — ahogy -tő maga vallja. Nem vitás, hogy minden kornak lehetnek olyan kérdései, vagy „kihívásai”, amelyekre .az egyházaknak meg kell felelniük, de ezek egyike sem olthatja ki az emberi szív nagy vágyát. hogy békességre jusson Istennel. Az Istennel való személyes viszony nélkül az egyház vallásos Xigényű széplelkek egyesületévé válik. A reformáció ünnepélyén pedig még külön is

hangsúlyoznunk kell. hogy a protestáns emberek , nem élhetnek meg — különösen a 20. században nem — valamiféle duzzadó protestáns öntudatból, kultúrpro- ♦testantizmusBól. vagy a római katolikus egyház tanításai eileni tiltakozásból. hanem csakis az élő és kegyelmes Istenben való élő hitből és az abból folyó önfeláldozó. diák ón iái éleiből. Mindez azt jelenti, hogy a kegyelem evangéliumából élni kell és a hitnek szeretetté kell válnia a felebarát iránt.

DE ÉPfEN ITT KELL TOVÁBBLÉPNÜNK A 16. SZÁZADHOZ KÉPEST. A 20. században világméretű problémák várnak megoldásra: a háború és béke az atombomba és neutronbomba árnyékában. az igazságtalan nemzetközi. gazdasági rend, a fejlődő országok nyomorúsága, a rasz- szizmus. a még mindig gyarmati sorsban élő népek felszabadítása, az igazságtalan politikai, gazdasági es társadalmi struktúrák megváltoztatása, a Föld nyersanyagkészletével való gazdálkodás. a környezet szennyezettsége, a világ élelmiszerkészletének növelése. a sivatagok hódítása, és még lehetne folytatni. Ezekben az összefüggésekben nem elégséges az individuális jellegű felebaráti szeretet gyakorlása. Most a fele- baráti szeretetet világméretű dimenziókban kell gyakorolni. A diakóniát sokkal szélesebb körben kell végezni. Ez most már nem irányulhat csak az egyes emberre. sokkal inkább az egész emberi közösségre, a társadalomra, a népre, az egész. em beriségre.

ELŐADÁSÁNAK VÉGÉN A PÜSPÖK UTALT ARRA. hogy a világ evangélikus * egyházainak küldöttei a Dar-es-Sataam-i világ- gyűlésen hogyan tettéi* magukévá ezl a tág ólelésű diakóniai szolgálatot és hogyan foglaltak állást az igazságos forradalom támogatása mellett, az előadását így fejezte be:

Most már csak egy kérdést kell befejezésként felvetnem: Hogyan tudnánk mi, Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai, az egymással való közösségünket még az eddiginél is jobban megélni? Amikor ezt felvetjük, megint csak egy névhez jutunk el. Ez a név: Jézus Krisztus neve. Mindnyájunknak Hozzá kell még közelebb mennünk. Benne ntég jobban hinnünk és akkor egymáshoz is még közelebb jutunk. Ahhoz a Krisztushoz, Akiben atyáink hittek, Akire nézve végezték a reformáció munkáját és Aki maga szolgál a 20. szájadban élő reformáció népének, hiszen ő maga mondja: „Az Emberfia nem azért jött. hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és életét adja váltságul sokakért.”

Az újjálereintő Isten színe elé tartunk!

Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján arról a célról hallunk, amely fele a keresztyén ember és az egyház élete tart. Az utolsó vasárnap igéi az „utolsó nap”-ról szólnak, de nem azzal a „világ vége”- hangulattal, amellyel már a középkorban is gondoltak erre a napra. Sokkal inkább azzal a reménységgel, hogy akkor majd teljessé lesz Krisztus müve, akkor majd „valóra válik minden látomás”

Az ítélettől való félelmet az a hit és reménység győzi le, amelyet Isten szeretetének evangéliuma ébreszt szívünkben. Akkor majd azzal a Jézussal lesz találkozásunk, akit már jól ismerünk az evangéliumból.

Ennek a vasárnapnak ősi evangéliuma (Mt 24, 37—51) azt a bizonyosságot tükrözi, hogy az örök életre váró, Isten színe elé tartó keresztyének földi életútjukon azzal tesznek bizonyságot hitükről és reménységükről, hogy életük utolsó pillanatáig a szeretet szolgálatával tanúskodnak a mindent újjáteremtő Isten emberek iránti szere- tetéröl.

Református Egyházkerület újonDr. Kátdy Zoltán püspök-cinok ünnepi előadást tart