Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-21 / 34. szám

raj > Ail VASA Hl \ AI Pl 6 ÉJ E A ma keresztyéné Fii 3,7—14 CÉLJA MINDEN EMBERNEK VAN. Már a gyermeknek is. Az ifjú álmai is lassan határozott célokká tudatosulnak. Pál apostol, a régi Saul is beállt iskolái elvégzése után az önmaga által is elfogadott — cél szolgálatába. Kegyes farizeus volt. Amit tett, azt nem képmutatásból tette. A szabályvallás bűvöletében szi­lárd akarattal, megkövesedett szívvel járta útjait. Felkutatta, össze- fogdosta, börtönbe hurcolta Jézus Krisztus első követőit. Meg volt győződve arról, hogy Istennek tetsző dolgot cselekszik. Nem vette észre, hogy cselekedete nem Isten szerinti, hiszen emberellenes. Nem érintette a szülő nélkül maradó gyermekek, szétszakadt csalá­dok könnye, sóhaja, fájdalma, kiáltása, sőt gyásza sem. Elégedett volt önmagával mindaddig, amíg nem találkozott a feltámadott, élő Krisztussal. Akkortól megváltozott minden. Saul Pál lett. A régiek elmúltak. Üj ember született. KERESZTYÉN, ÜJ ÉLET MA IS AZ ÉLŐ KRISZTUSSAL VALÓ TALÁLKOZÁSKOR SZÜLETHETIK. A feltámadott Jézus Krisztus által megszólított ember átértékeli múltját, önvizsgálatot tartva mérlegeli, bírálja saját személyét, cse­lekedeteit, viszonyát embertársaihoz, javakhoz. Felismeri, ami rossz, helytelen, haszontalan volt. Másként ítél, értékel mindent, mint ko­rábban. Üj utakra indul. A régi utakat elhagyja. Még ha jártak, kitapo­sottak is voltak. Szakít velük. Útja a szolgáló Krisztusé. Iránya új úton vezet az új cél, a mindenkinek szolgáló élet felé. Ezután másként gondol vallásosságára is mint előbb. Ha eddig úgy vélte, hogy csak a saját hitével, lelki világával kell törődnie, elég, ha az ő viszonya rendezett Istennel, nem érdekelte a világ, nem törődött a másik emberrel, annak baja közömbösen hagyta, ezután már tudja, hogy a vallásoskodás, uram-uramozás leple alatt is lehet az em­ber Isten akaratával szemben élő, és embertelen. Ha korábban egy kis közösség érdekeit követte, ezután már tudja, hogy az egyház nem önmagukért élő emberek gyűjteménye, hanem a Krisztus teste. Tudja, hogy az Isten és emberszeretetre vonatkozó nagy parancsolat, a nép, a haza, az emberiség, a nagy közösségek szolgálatára is indítja. Nemcsak az egyéni, nemcsak a szűk, kis, zárt körök, hanem a nagy emberi közösségek békés fejlődését, virágzását is kell segítenie. Ezért örömmel vesz részt mindabban, ami az embe­riség javára szolgál. Ha korábban úgy gondolta, hogy az egyház hatalmi csoportosulás, melynek feladata uralkodni az emberek és népek felett és társada­lomirányító szerepet kicsikarnia, most azt vallja, hogy az egyház útja a világban a szolgáló, a szeretetben munkálkodó Jézus Krisztus nyomában vezet az emberért, a világért. EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNKBAN AZ ŰR ÉS SZOLGA JÉZUS KR.1SZTUSRÓL szóló bizonyságtétel nyomán meghallhatja az önző, magáért vallásoskodó, de alapjában véve Isten- és emberellenes úton járó ember a megállító jézusi szót, hogy megfordulva, a szolgáló Jézus Krisztus nyomában indulva fusson a másokért szolgáló élet egyenes útján a cél fel$:±' .. . ___________________________ Fabry István IM ÁDKOZZUNK! Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. augusztus 21-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, .de. 11. (úrv.) Káldy Zoltán, du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa györgy út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Kará­csony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kál­mán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbá­nya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Matúz Pál. Rá­kosfalva de. 8. Matúz Pál Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr Lász­ló. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok­sár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. l'l. Matúz László. Kis­pest de. 8. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rá­koshegy de. 9. Kosa László. Rákosli­get de. 10. Kósa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) ifj. Foltin Brúnó, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. ifj. Foltin Brúnó. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII. Tar- tsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács Jó­zsef, de. 11. Takács József, du. fél 7'. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László. Modori u. 6. de. 10. Filipoinyi János. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de 11. (úrv.) Rozsé István, dU. 6. Missura Tibor. Német­völgyi út 138. de. 9. Rozsé Istváp. Ke- Ienvölgv de. 9. Budafok de. 11. Mis­sura Tibor. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — Szentháromság után a II. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Lk 18, 9—14: az igehir­detés alapigéje: Fii 3, 7—14. — EVANGÉLIKUS ISTENTISZ­TELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hir­det: Baranyai Tamás, domonyi lelkész. EZLER FORINT JUTALOM REI­CHERT MÁRTON születési bejegyzé­se megtalálójának. Legvalószínűbb ott, ahol valamely Üjfalu — Neudorf van, vagy létezett 1775 körül. Dr. Harmat, 1085 Budapest, József körút 50. Élő Urunk! Közeledsz felénk. Vedd el tőlünk, ami múltunkban értéktelen, haszontalan. Vedd el önzésünket. Ajándékozz meg ma­gaddal, hogy itt és most szolgáljunk az emberi nagy közösségben és végül elérjük a célt, a Veled való örök közösséget. Amen. A TEOLÓGIAI AKADÉMIA keres hivatalsegédi és takarítói munkára férfi vagy női dolgozót. Lehet nyug­díjas is. Jelentkezés: 1147 Budapest, Lőcsei út 32. (Dékáni hivatal.) „Ugyanígy, ti ifjabbak: engedel­mesek legyetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert az Isten a gőgöseknek ellenáll, az alázato­saknak pedig kegyelmet ad.” (I Pt 5, 5). VASÄRNAP. — „Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a könyörületet, és a könyörgés lelkét” (Zak 12, 10 — Ap Csel 10, 45 — Lk 18, 9—14 — Zsolt 68, 1— 21). Isten amit ígért megadta: Jé­zusban a szeretetét, könyörületét, s a Szent Lelkében az erőnek lel­két. Éljünk az Isten adta lehető­ségünkkel és erővel egymás ter­hét felkarolva napról napra. HÉTFŐ. — „Minden útját he­lyesnek tartja az ember, de az Ür vizsgálja meg a szíveket” (Péld 21, 2 — 1 Pét 2, 25 — Mk 9, 33—37 — 3 Móz 1, 1—9). Isten gyermekeivé tett bennünket megváltása által. Hát ne a magunk vélt vagy valódi igazát keressük, hanem megbí­zónkra és küldetésünkre néz­zünk. Mert Isten akarata a mér­ce számunkra, hogy mi a helyes és mi az igaz szavainkban és tet­teinkben. KEDD. — „Én alkottam a föl­det, és én teremtettem rá embert” (Ézs 45, 12 — Ap Csel 17, 25 — 1 Sám 17, 40—51 — 1 Móz 8, 1—13). A világegyetem, az élővilág és az ember alkotója Isten. Szava tehát a „konstruktőr” szava, mely kérdezi tőlünk: „Érted-e?” Neki „használati utasítás”-t ad az éle­tünkhöz. Szavát elfogadva és meg­valósítva tetteink, szavaink, kap­csolataink egy életen át „garan­ciálisak” maradnak. Az Ö akarata szerint rendeltetésszerűen hasz­náljuk hát Isten ajándékait. — SZERDA. — „Az Űr azt mondta Mózesnek: te mondj el mindent, amit én parancsolok ne­ked” (2 Móz 7, 1—2 — Ap Csel 20, 20 — Lk 7, 1—10 — 3 Móz 8, 14— 30). Isten emberének lenni: külde­tés. Ha Isten szava megreked ben­nünk, ha szeretete megáll a szí­vünkben, akkor felmondtuk a Szolgálatot, csődöt mondott esz­közök lettünk, ami sajnálatra mél­tó az embereknek és használha­tatlan az Istennek. CSÜTÖRTÖK. — „Az Űr az én támaszom” (2 Sám 22, 19 — 2 Kor 12, 10 — Jón 3, 1—10. — 3 Móz 9, 1—24). Igen, támasz. De nem „mankóként”, „vészfékként”, nem utolsó mentsvárként határhelyze­tekben. Ű úgy támaszunk, hogy állandó erőnk és útmutatónk a ránk váró feladatok megoldásá­ban, hűséges végzésében. PÉNTEK. — „Én az Űr. szere­tem az igazságot, gyűlölöm a rab­lást, és az álnokságot” (Ézs 61, 8 — Kol 3, 25 — Gal 1, 11—24 — 3 Móz 10. 1—11). Élni kell, s a cél szentesíti az eszközt: így gondol­juk sokszor. Isten viszont nem az agresszió és az ügyeskedés Istene, hanem a vállalni tudásé. Ügy lesz velünk, ha a becsületes munkát, az egyenes utat, az igazság vég­hezvitelét, embertársaink szolgá­latát vállaljuk és végezzük. SZOMBAT. — „örvendeznek ál­tala, akik szeretik nevedet” (Zsolt 5. 12 — Ap Csel 8, 5, 8 — Ézs 57, 15—21. — 3 Móz 16, 1—22). Istenhez kötődve; Öt szeretve mindig megtapasztalhatjuk párt­fogását. szeretetét sikereinkben. De ugyanakkor oda vezet ember­társainkhoz is, hogy az Ö szerete­tét azok felkarolásában, támogatá­sában éljük meg. így válik mun­kánk és szolgálatunk Isten szére- tetében gyökerező örömteli folya­mattá. Ifj. Foltin Brúnó EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkeszti bizottság A szerkesztésért felel: v Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőseg és kiadóhivatal: 1088 Budapest VILI., Puskin u. 12. Telelőn: 142-074 Csekkszámlaszan ; 516—20 412—VIII Előfizetési ar; egy evre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 77.2145 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Ember lenni mindig, minden körülményben" Emlékesés Aprily Lajosra, halála 10. évfordulóján A haláltól megszólított költő a „Csa­vargó a halálra gondol” című versében így felesel a halállal: Ha menni kell, váltamról rongyruhámat / egy rándítás- sal elhullathatom, / saruim szíja sem ma­rad velem. / Uram utálni sem tudom vilá­god. I de indulhatok, amikor kívánod, / igéd szerint: egészen meztelen. Erdély- ország „Nagy csavargója”, a nagy ün­neplések és nagy magányosságok költő­je, Aprily Lajos 10 évvel ezelőtt, 1967 augusztus 6-án, 80-ik születésnapja előtt lerázta „rongyruháját” és egészen „me­zítelenül” távozott népére hagyva kin­csét örökségét: verseit. ÉLETRAJZÍRÓJA CURRICULUM VI- TAE-JÉT igy tömöríti néhány sorba, amikor a súlyos beteg költőt a MÁV kórházban meglátogatja és a portán az­iránt érdeklődik, melyik szobában fek­szik; „A porta nyilvántartó könyvében hiába kerestem a nevét. (Megfeledkez­tem arról, hogy csak költőként használ­ta az Aprily nevet), s amikor megkér­dezték tőlem, hogy hol teljesítette szol­gálatát, hirtelenében csak azt tudtam: az emberek között, mint minden igazi költő. Fölfelé menet már eszembe jutott, hogy hány szolgálati helyet sorolhattam volna fel. Volt a nagyenyedi Bethlen kollégium tanára, Kuncz Aladár bizta­tására elvállalta az Ellenzék vasárnapi mellékletének szerkesztését, tanított a kolozsvári református kollégiumban, ahol egykor diák is volt, megbízták az Erdélyi Helikon szerkesztésével, Ma­gyarországra való átköltözése után a Lá­nyai utcai református kollégiumba ke­rült, közben szerkesztette a Protestáns Szemlét s aztán kinevezték a Baár Ma- das igazgatójának.... de Aprily Lajos mindenek előtt költő volt, s az emberek között teljesített szolgálatot, gyönyörű tehetséggel, s mindig embersége tiszta törvényei szerint.” S ehhez kiegészítésül csak annyi kí­vánkozik, hogy családi neve Jékely volt, Brassóban született, de a Parajdon el­töltött gyermekkor és az ottani élmé­nyek irányadók egész életére. Ezek ha­tározták meg életútját és természetlátá­sát. És még annyi, hogy Magyarországra kerülve nem sokáig marad a Baár Ma- das igazgatója, mert a fasizmus tombo- lása közepette a diákok felvételére és kitiltására vonatkozó, embert az ember­től ősei után megkülönböztető utasítá­sokat nem hajlandó végrehajtani. Csak embersége törvényei szerint tud élni és dolgozni. A „véres mámorú kor”, szel­lemétől megiszonyodva nyugdíjazását ké­ri és véglegesen megtelepszik a Nagy­villám dűlő völgyében, Szentgyörgypusz- tán, a szülőfalura emlékeztető világban. Ez a táj lesz az utolsó otthon, az életéből hátralevő negyedszázad fájdalmainak és örömeinek a tanúja, és ebben a duna­kanyari erdőszéli dűlőben alkotott élete utolsó évtizedeiben. Ettől lett Szent- györgypuszta a „modern magyar költé­szet” kies szigete. Itt őrizte az ember szépbe-szött hitét, amely nem fakul el az idő múlásával, hanem új fényt és hangsúlyt kap minden nemzedék lelké­ben. KÖLTÉSZETÉT ÉRTÉKELVE MEG­ÁLLAPÍTHATJUK, hogy nem tartozott a magyar irodalom nagy forradalmi vo­nulatához amelynek olyan kiemelkedő csúcsai voltak mint Petőfi, Ady és Jó­zsef Attila. Ez a neuraszténiás alkatú, könnyen mélabúra hajló költő, akit in­kább „álmodni szült az anyja” mint cse­lekvésre, nem csatázik sorssal. Sóhajt ott, ahol más zokogna, csak verseinek formájában és nyelvmuzsikájában feje­zi ki mindazt, amit a fent említett köl­tők szívükkel, idegeiknek kitépett da­rabjaival hoznak elénk. De Aprily is az emberért remeg, s új korról álmodik, melyben „testvért szeretni emberül” elv uralkodik. Hiszek Arany János igazsá­gában, melyet életelvül adott tanítvá­nyainak „Ember lenni mindig, minden körülményben”. „Hiszem, hogy a nem­zetáruláson kívül az emberárulás is Dante legmélyebb pokolbugyrába való bűn” —vallja Aprily. S így ő inkább a magyar irodalomnak ahhoz a vonulatá­hoz tartozik ahol Arany és Babits a ki­emelkedő csúcs. KÖLTÉSZETÉNEK NÉHÁNY JEL­LEMZŐJÉRŐL szólok ezután. Akinek csak egy kis forma és ritmusérzéke is van, mindig gyönyörködni fog versei tö­kéletes formáiban, a muzsikáló versso­rok csengő-bongó rímeiben és fárad­hatatlan lejtő jambusaiban. Formaérzékét ötvös őseitől hozta: „Forma van a versem egyszerű soraibdn j ötvös volt az ősöm / Brassó városában.” Híres verse ott muzsikál a fülünkben minden tavaszon: Selymit a barka / már kitakarta, / sárga virágját bontja a som. I Fut, fut az áram a déli sugárban / s hökken a hó a hideg havason. (Március) Másik jellemzője lírájának, hogy az át és át van szőve természeti képekkel és jelenségekkel. Aprily kalauzolásával még szebbnek, tisztábbnak és lenyűgö- zöbbnek találjuk a természetet. Igaza van egyik méltatójának: Aprily úgy összeforrot a természettel, mint egy Pán. Míg Petőfi az Alföld szépségére eskü­szik addig Aprily a havasi fenyők-, er­dők, pisztrángom hegyipatakok bűvöle- tes világába vezet. Szinte misztikus ben­ne a szülőföld, Erdély iránti szeretet. Verseiben háttérbe szorul az önön tech­nikai civilizációja által géppé vált em­ber és a Paradicsomra emlékeztető szép­ségű és bekéjű tájakon járunk. „A som­virágos oldal arannyal integet” „Vér- cseppet hullat a kecskerágó” „Eső — gyöngyös finom-fehér kökörcsin s tüdő­fű” virágzik. Havasi fenyvesek vagy barkás ligetek integetnek felénk. S az évszak minden változását átélhetjük verseiben. VERSEIBEN NAGY SZERETETTEL vall az Édesanyjáról, a sok kö­zül csak azt a néhány sort hadd idéz­zem, amely bizonyosan fennakad a ma­gyar irodalom édesanyákról szóló ver­sek rostáján: Sírod körül harc volt, had­nép rohant, / vad ütközetben reszketett a hant. / Féltél, anyám? És gondoltál e rám? / Te nem féltél, csak• féltettél anyám. / Verseiben csodálatos hangulattal és realizmussal szól az öregségről — nem hiába élt kis híján 80 évet. „Az öregség árnyékában fájdalmas húrokat penget, de lélektanilag és szomatikusán tökéle­tesen jellemzi az öregedés folyamatát: Deresedem, s apad a testem, / Fogy a szó, szerelem, harag. / Egy titkos véső egy szilánknyit, / Belőlem mindennap farag. / Vonásaim, mint régi rézkarc. ] Szigorú rajza élesek. / Sokszor szállni tudnék. I Olyan karcsú és könnyű leszek. I Vala­ki nyílnak szánt / Kivárja / Míg köny- nyebbre szikkadok / Messze repít a nagy komor kéz / ha majd sötét íjába fog. / KÖLTÉSZETÉBEN BENNE CSILLOG A HIT IS. Nem hasonlítható a magyar irodalom nagy vallásos költőihez, Ba­lassihoz vagy Adyhoz. Ezek költészeté­ben zúg, zeng a bűnvallás, a töredelem és a kiút keresés. Aprily egyszerűbb hú­rokat penget. De a gondviseléshit és Krisztus keresztje adja hite alapját. Ars poétikájában, „Vallomás” című ver­sében ezeket a sorokat írja: Ha nem le­szek, nem fogja tudni senki, / sorsom­nak mennyi furcsa titka volt. / A hűlt sorok: megannyi érckoporsó, fsa könyv, a könyvem gránit kriptabolt. / BAR MÁR TÍZ ÉVE NINCS KÖZÖT­TÜNK,,. tudjuk ki volt:■ belőle „magasra szállt az ember dallama”. Matúz LászIÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom