Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-14 / 33. szám

ni

[TH) VASÁRNAP IGÉJE

Igaz ember?

Róma 4, 2—8

A történelem lapjain nagy igazságok bajnokai, hösök, sőt mártírok állanak előttünk. A mi korunkban is ismerünk sok nagy kiváló, rendkívüli embert. Mégis úgy érezzük, hogy nem is ők, hanem amit magukban hordoznak, ahogyan élnek dolgoznak, az teszi őket különbbé másoknál. Nemes törekvés, szép cél számunkra az igaz emberség.

Egészséges önérzeté emberekre is szükség van. A haladás, fejlődés érdekében is. De milyen rút dicsekvéssé lehet az emberi gőg, hiúság, beképzeltség.

A MAI VASÁRNAP MEGÜJULÓ FIGYELMEZTETÉS Jeruzsálem pusztulásának történetével Isten népe számára. Izráel, a választott nép rálépett a gőg. mások lenézése, az önelégültség útjára. Jézusban nem látta meg a Messiást. Nem ismerte fel, amik békességére valók lettek volna. A hivő Ábrahámra, mint Atyjukra hivatkoztak, miközben megölték azt, akit Isten üdvösségükért küldött. Be is teljesedett rajtuk Jézus jövendölése. Jeruzsálemben kő kövön nem maradt.

Mai igénk ezért a reformáció, egyházunk nagy tanítása felé irányítja figyelmünket. A hit által való megigazulás felé. Drága kincsünk ez a tanítás. Éppen ezért vigyázzunk. Ne legyen élettelen dogmává, merev, holt törvénnyé, szabállyá. Hanem olyan tanítássá, amely a helyes, szolgáló élet alapja. Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék.

A HIT, NEM AyMI SZERZEMÉNYÜNK, ALKOTÁSUNK. Kegyelemből kaptuk. A hit nem állandó tulajdonunk. Olyanná válhat a mi Isten iránti bizalmatlanságunk következtében, mint a változó hold. Hamar elfogy, tölte alig hogy volt. Hol felhat égig, hol meg elhal, s a homályban késik. A hit nagyságáról beszélni tévedéssé lehet. Egyszerű. Krisztusnak szolgáló asszony mondta a nagy hitét di- csérönek, hogy nem az ő hite nagy, hanem a Megváltó, a Krisztus. A hit nem önálló cselekedetünk, amellyel mi támogatjuk Istent és védjük az egyházat. A hit nem válhat párnává, melyen megpihenhetünk.

MI IS HÁT A HIT? Sok kifejezési forma közül ragadjunk ki hármat. A hit alapja Isten cselekedete, amelyért kegyelemből igaznak fogad el. Ez a cselekedet az, amit Jézus Krisztus tett. Felvitte a keresztfára bűneinket, önigazságunkkal és dicsekvésünkkel együtt. Meghalt bűneinkért, de feltámasztatott megigazulásunkra. Ö a mi igazságunk. Másodsorban a hivő ember hite által részesedik Krisztus cselekedetében. Felöltözi Öt és amely életet él, azt úgy éli az Isten Fiában való hitben, hogy vallja: a történeti Jézus, a szolgáló Úr a Krisztus. Harmadsorban a hit a hivő ember teljes életátadása az ö Urának. Életvitel, életfolytatás.

„AZ IGAZ EMBER ” TÖBB SZÁMÚNKRA, MINTSEM EGY ESZMÉNYKÉP. Olyan ember, akiben Krisztus legyőzte az önzést, a hiú dicsőség vágyat és aki hite által, az ö Urában fordul korlátlan szeretettel. szolgálatáldozatával és önzetlenségével az egész világ, minden ember félév Serény, tevékeny, eleven hite bizonyságtétel Uráról, naponkénti öröm. boldogság önmagának és gyarapítója a becsületes, hűséges emberi munka mai eredményeinek, érlelője a ma virágzó fák holnapi gyümölcstermésének. p.. . , .

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1977. augusztus 14-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Harmati Béla. du. 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa György út 7. de. fél 9. Szirmai Zoltán. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 /b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc. de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv) Matúz Pál. Rákosfalva de. 8. Matúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út ,129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de.

10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de.

11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota Máv telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 10. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa Pál.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv) Ottlyk Ernő. de. fé« 11. (német) Ottlyk Ernő, de. ll. (úrv.) Ottlyk Ernő. du. 6. Mado- csai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Ma- docsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Ti- Dor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Nvirő József, de. 11. Nyíró József, du. félyL Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Liska Endre. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 3. Ruttkay-Miklian Géza. de. 11. Missura Tibor. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út. 138. de. 9. Missura Tibor. Kelenvölgy de. 9. Gáncs Péter. Budafok de. 11. Gáncs Péter. Budaörs du. 3. Missura Tibor. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél. ll. Mezősi György.

■j* Jancsó Bertalan

Lapzártakor vettük a hírt, hogy 69 éves korában váratlan hirtelenséggel elhunyt Jancsó Bertalan ny. lelkész. A földi éleitől való búcsúztatására augusztus 3-án. a Budapest—Megyeri úti temetőbe hívta a gyászjelentés népes családját, volt gyülekezetének hálás tagjait és a szólgatársakot, a következő igével: „Aki nekem szolgál, engem kövessen: és at ol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” Jn 12. 26.

IMÁDKOZZUNK!

Örökkévaló, szent Isten! Megvalljuk, hogy ítéletre méltó, bűnös emberek vagyunk. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban kegyelemből elfogadsz, megigazítasz. Kérünk igazíts el, vezess jó utakon a hit által életünk vitelében, folytatásában egészen Hozzád igaz, boldog Isten. Ámen.

— Szentháromság után a Itt. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárt igéjd: Lk 19. 41—48: az igehirdetés alapigéje: Rm 4, 2—8.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 28-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet: Baranyai 1 amás domonyi lelkész.

— HALÁLOZÁS. Pleyer Endre. a csepeli gyülekezet másod- felügyelője. évtizedeken at többféle tisztségben példaadö, hűséges szolgálattevője hosszú, türelemmel hordozott szenvedés után elhunyt. A csendesszavú. de szolgálatra haláláig kész szolga'ars temetésén Mezősi György, a gyülekezet lelkésze hirdette a feltámadás igéjét.

— JO állapotban lévő bécsi gyártmányú (Sponnagel) pianínó, jelentős zongorakotta állománnyal eladó. Cím a kiadóhivatalban.

„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Ür, az a nép. amelyet örökségül választott” (Zsolt 33, 12).

VASÁRNAP. — „Ha teljesítettétek mind azt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt” (Lk 17, 10 — Zsolt 115, 1 — Lk 19, 41—48 — Zsolt 55, 2—17).

Csak Isten kegyelmében bízhatunk életünk és üdvösségünk kérdésében egyaránt: érdemünk őelőtte nincs. De éppen ez a kegyelem — amit ingyen kaptunk — kell. hogy inspiráljon minket elkötelezett feladatvállalásra, minden alkalmat megragadva, ebben a világban.

HÉTFŐ. — „Minden gondotokat hagyjátok őrá. mert neki gondja van rátok” (1 Pét 5. 7 — 2 Kir 19, 14 — V. Móz 7, 6—11 — ApCsel 27. 1—12). Míg műiden erőnket a magunk életének biztosítására fordítjuk, nem tudjuk betölteni Istentől kapott megbízatásunkat. Istenre bízva életünket. ez történik: erőfelszabaditás a szolgálat mind teljesebb betöltésére. Erre küld a gondjainK átvállalásában.

KEDD. — „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és megnyugvást adok nektek” jMt 11. 28 Ézs 61. 2 — 2 Móz 17, 8—15 — ApCsel 27. 13—26). Jézus olyan bázisa életünknek, akihez mindig újra visszatérhetünk, s kiből elindulhatunk. Vissza térhetünk erőt kapni és gyűjteni, és kiindulhatunk példáját követve feladatainkat végezni.

, SZERDA. — „Ne tántorodiátok el az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok” (Kol 1, 23 — Zsolt 119, 114 — 1 Kir 21, 1—16 — ApCsel 27. 27—44). Küldetésünk megvalósításához kevés az elhatározás. Állandó erőforrásra is szükségünk van. mely mozdulást ad a kéznek, tartalmat a szónak, szeretetnek. Az evangélium reménysége nélkül olyanok leszünk. mint a villanykörte áramforrás nélkül. Enélkül csődöt mond minden jószándékonk, akarásunk: használhatatlanokká

válunk.

CSÜTÖRTÖK. — „Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon föl”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2 Kor 4, 6 — Zsolt 57, 6—1 Kir 21, 17—21 — ApCsel 28. 1— 10). Isten adja mindig újra számunkra. hogy Jézusban feüsn «érhetjük az O szeretetét. de ugyanakkor az ő küldő, utat mutató,

vezető akaratát is életünk adott, pillanatnyi kérdései közt. Isten világossága így válik Jézus Krisztusban egyszerre felszabadítássá és útmutatássá,

PÉNTEK. — „Az imádság és könyörgés alkalmával mindenkor hálaadással vigyétek kéréseiteket az Isten elé.” (Fit 4. 6 — Jer 2. 27

— Jer 18, 1—6 — ApCsel 28, 11— 16). Istentől lehet kérni. De nem parancséiban, követelőén, kikényszerítőén. Ö nagy tervekkel, nagy erővel cselekedett Jézusban és azóta is életünk hordozásában. Csak köszönettel és hálával állhatunk eléje vele találkozva imádságainkban.

SZOMBAT. — „Növekedjetek az Isten ismeretében” (Kol 1 10

— Jer 24, ? — Rm 11, 25—32 — ApCsel 28. 17—31). Az Isten cselekvő. A hit az a „módszer” számunkra, ami lehetővé teszi, hogy megismerjük ezt a mindig mozgásban levő. cselekvő Istent. A hitben érzékenyekké váiunK arra, hogy felismerjük: mit tett Isten Jézusban, és mit tesz a világban értünk, s hogy mit akar tenni — általunk. ifj Foltin |}rú,,ó

HALÁLOZÁS

— Kraisell Kornél, az angyalföldi gyülekezet felügyelője lúni- us 27-én. 75 éves korában elhunyt. A gyülekezet nevében dr. Hornyacsek Andor másodfelügyelő búcsúzott tőle. Az igét Benczúr László lelkész hirdette. „A ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Ür közel!” — Fii 4. 5.

evangélikus élet

A Magyarországi Evangélikus Egynáz Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség es kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszán : 5ib—20 412—vili Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Arusit.ia a Magyar Posta Index : 25211 ISSN 0133—1302

77.2143

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyorrias Felelős vezető;

Soproni Béla vezérigazgató

,lv özvegy

Nekiborult a falnak és keservesen sirl. Olyan erővel tört fel belőle a zokogás, hogy nem tudott magán uralkodni. Az emberek csodálkozva néztek rá, volt aki meg meg is fordult, hogy újra lássa. Én már messziről észrevettem. Először azt hittem rosszul van és a ségítségére siettem. Aztán megtorpantam. Valami bániás érte? Van-e jogom másnak a szomorúságába avatkozni? Jót teszek-e, ha vigasztalom idegenként, ismeretlenként. Aztán mégis melléje léptem.

— Ne sírjon! Segíthetek valamiben?

Megfordult, rámnézett.

— Meghalt a férjem! — Ügy mondta, mint akit teljesen kifosztottak, mint akinek egy csapásra elvették mindenét, aminek tegnap még örült, ami életének célja, értelme volt.

Pontosan tudtam mit érezhet. Pontosan tudtam azt is, hogy ez csak a kezdet, a neheze csak ezután jön. Tegnap talán még ő vigasztalt másokat, de csak ma tudta igazán, mit érezhetett az, akit tegnap ö vigasztalt és ö nem értett meg, miért kjell „annyira odalennie.'”

Nem mondtam hát vigasztaló szót, vsak megfogtam a kezét.

— Hazakisérem! Merre lakik?.

Megmondta. Mentünk egymás mellett.

egymás kezét fogva mint régi, jó barátok. Aztán a lakása előtt elbúcsúztam.

— Ha nehéz pillanatai lennének, hívjon fel, vagy jöjjön el hozzám!

Nem szólt, csak bólintott. Lassú léptekkel ment fel a lépcsőkön. Vitte roppant terhét, melyről most úgy érezte, hogy nincs elég ereje elhordani.

Hosszan néztem utána, arhig a kanyarban eltűnt és már csak a lépteit hallottam, amint felfelé igyekezett a lakásba, ahol minden a másikra emlékezteti frissen, fájón, félelmet keltőn.

Amíg az úton visszafelé jöttem, gondolatok rohantak meg. Eszembe jutott egy értekezlet, amelynek egyik témája „az özvegy, az özvegység” volt. Az előadó azt mondta, hogy a hitvestárs elvesztése a legnagyobb stress, amellyel az egyénnek élete folyamán szembe kell néznie. Életünk folyamán sok krízisen kell átesnünk. A kríziseket pontszámokkal jelölte. Az élettárs elvesztése 100 ilyen pontszám. Az özvegynek az alap- stressen, vagyis a kedves elvesztésén kívül, sok új terhet kell viselnie, változások tömegével kell megbirkóznia, amelyek részben személyes jellegűek, részben anyagiak, szociális vonatkozásnak. Az előadó szerint, ha a véletlenül, összejött siessek elérik a második százas pontszámot. az átlag ember bele is pusztulhat, mert nem képes velük megbirkózni,. (Es hány özvegy viselte el ezt a kétszázszoros stresset!)

Itt van például a bánat. A bánat olyan, mint ta betegség. Megzavarja az embert, akit a társadalom is úgy kezel ilyenkor mint azt, aki súlyos betegségen esett át. Mi is óvatosan beszélünk az elhunytról, ha csak lehet, nevét nem ejtjük ki. A barátok is igyekeznek segíteni.

mert a gyász idején különösen szüksége van az özvegynek védelemre, biztonságra. a jövő igenlésére, különösen ha a bánat érzékennyé, sértődékennyé tette. Aztán jönnek az anyagi nehézségek, a megszokott biztonság helyett mindenre magának kell gondolnia, de a bánat olyan, mint a félelem. Bénít, nyugtalanít, bizonytalanná tesz.

Az idő múlásával csökken a fájdalom. Az elhunyt alakja felmagasztosul, már csak az erényei élnek. De a volt barátok el-elmaradoznak, az özvegyet társas ösz- szejövetelekből kifelejtik, az özvegy ezt megérzi, visszahúzódik, elzárkózik, magába fordul.

— Észre sem veszed a szegény embert! — köszön rám egyik ismerősöm.

— Bocsáss meg, elgondolkodtam.

— Most jövök a nyaralásból?

— A régi társaság volt együtt, a nagy „fészek”?

— Igen, csak Valikénak halt meg a férje!

— Hiszen sosem voll beteg!

— Ügy látszik mégis. És nem hiszed, milyenek az emberek! Vali már nem volt, a központ, amióta meghalt a férje. Egyedül ment haza, a búcsúzásnál mindenkinek sürgős dolga volt. Kihagyták ebből is, abból is, nem úgy, mint régen, amikor el sem tudták képzelni a nyaralást Valiék nélkül.

— Özvegy lett!

— Igen. Egy fiókával kevesebb a fészekben. Es bevallom úgy éreztem, mintha Valikét a, többi fióka mindig kijjebb szorítaná. Ott sírt a fészek szélén, próbált megkapaszkodni, kapkodta a szárnyát, vékony lábával még fogódzott, de a végén kihullott, és a többi nem törődött vele.

— Szomorú dolog. Es a világon hányán hullanak ki naponta a fészekből!

Az öregek, az árvák, a sokgyermekes családok problémáin túlmenően, gondoljunk arra is, hogy sok özvegy jár közöttünk. Magába fojtott könnyel, sokszor kétszázas stress értékeket hordozva, gyermekeiért, magáért, egyedül. Hordozza egy életen át és messze elkerüli a közös öröm, az együtt épített tervek öröme, az élmények megbeszélésének az öröme és sokszor nincs mellette csak a sötét éjszakában magányára ébredése, védtelen- sége, kiszolgáltatottsága.

Este későn megszólalt a telefon.

— Ugye, nem haragszik a késői háborgatásért? A kezét, amellyel hazavezetett, még most is érzem!

És akkor megbizonyosodtam arról, hogy a legnagyobb segítség, ha azok, akiket a „sors” özvegyi sorba helyezett és arra választott ki, hogy százas és ha kell kétszázas egységekben viseljék az élet stresseit, kinyújtják egymás felé a kezüket, mert Istenünkön kívül ók tudják csa.k egymásról a legjobban, hogy ilyenkor mi az ami fáj, mi az ami gyóyviL Gyarmathy íren