Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1977-07-31 / 31. szám
Többlet vagy minimam ? Mt 5, 43—48 HAMIS ISTENISMERET — HIBÁS ÉLETVITEL — évezredes igazság. Ügy tűnik, mégsem lehet elég sokszor hallani. Hiszen keresztyen életünk teli van tűzdelve a hamis vagy elfelejtett (!) Isten- ismeretből jakadó bűnnel. Cipelünk évtizedes sérelmeket, miattuk keserűvé válik önmagunk és környezetünlc élete: sose mertük komolyan venni, hogy Isten a tényleges és jeltétel nélküli bocsánat jorrá- sa. Valójában nem hisszük. Hogyan gyakorolnánk? Lassan felőrlődik minden emberi kapcsolatunk. Széthullanak a legtermészetesebb kötelékek is. Foltozzuk, javítjuk a magunk módján, sikertelenül. De nem jut eszünkbe, hogy a Golgota magányos, mindenkitől elhagyott Krisztusa képes igazi közösséget teremteni. Nem épültünk bele. Hogyan valósítanánk meg? Rég nem tudunk adni és örömöt szerezni. Üres a kezünk és szegények a ránkbízottak. Sose vállaltuk a kockázatát, hogy mindent Istentől kérjünk és várjunk. Hogyan adhatna ember, aki nem tud elfogadni? ISTEN NEM SZAB TÖRVÉNYT, hanem bemutatkozik. Ma ugyanazt az arcát mutatja, amit régen. Sose követel úgy, hogy ne adna. Nem ró feladatot ránk, hanem követésre hív. Óriási különbség! A mai vasárnap minden gyermekét egyformán szerető Atya áll előttünk. Leghétköznapibb tapasztalatunk a ragyogó illusztráció. Látta már valaki sávokban hullani az életet hozó esőt? Embert, aki fölött nem ragyog föl a nap? Amennyire képtelen föltevés ez, annyira tűrhetetlen Isten számára bármiféle megkülönböztetés. Jó és gonosz, igaz és hamis egyformán gondoskodásának napját és esőjét élvezi, abból él. Ha megbotránkoztatóan és hihetetlenül nagyvonalú ez az Isten-kép, pontosan elég önmagunkra gondolnunk. Minket elvisel, türelmét nem veszti, helyrehoz, irányít és felejt, s közben rohannak az évek. Ugyan miért háborodunk fel, ha épp ezt teszi másokkal is? Milyen jogon csodálkozunk, hogy a többiekkel szemben még mindig türelmes? Hozzánk ugyanez a felfoghatatlan türelem kell. Miért tagadná meg másoktól? EZ AZ ÜT MINDENKI SZÁMÁRA KŐTELEZŐ, aki Hozzá tartozónak vallja magát. Atya és gyermekei között valami hasonlóságnak csak lennie kell! Ez a minimum. Sajnos olyan hátul kullogunk a követésben, hogy komoly keresztyénnek számít az, aki legalább a családjával nincs perben-haragban. Eredmény közöttünk, ha testvérek nem kapnak össze örökségen, ha nemzedékek viszonylag el tudják viselni egymást. Ilyen szégyellnivalóan alacsony a színvonalunk? Járnunk kellene a mindig iára törekvés útját. Nekünk kellene újra együtt továbblépni (legalább becsülettel megpróbálni) akkor is, ha mi vagyunk a sértett fél. Sohasem szabadna kimondanunk a végső szakadást, lemondást jelentő szavakat, ha százszor erre jogosít a természetes észjárás és az általános szokás. Olyan sokszor hazudjak magunkat többnek másoknál. Pedig igazság szerint csak itt kereshetnénk többletet: önfeledtebb szeretetben. sokkal több másokért végzett munkában, határtalan széleskörű megbocsátásban. természetes indokkal nem magyarázható jóakaratban, tökéletes testvériségben. Ez a többlet Istenhez tartozásunk minimális jele. Szabóné Mátrai Marianna IMÁDKOZZUNK! Hozzád tartozásunk jeleit ne engedd elveszítenünk! Bármire ösztönöz saját érdekünk, ha ellenkezőjére biztatnak „jóakaróink", ha mást súg a szokás — hadd legyen a legdöntőbb a Te szavad, leghatásosabb a Te parancsod, hadd tanúskodjon életmódunk arról, hogy gyermekeid vagyunk. Te pedig a mi Atyánk! Ámen. — DIPLOMAS fiatalember albérleti szobát keres, vagy lakrészt bérelne Budapesten. „Leinformálható” jeligére a kiadóhivatalba. Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. július 31-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Harmati Béla, du. 6. j Gáncs Péter. Fasor de. • 11. Miunfcag Andor. du. 6. Muntag Andomé. Dózsa György út. 7. de. fél 9. Muntag Andor. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. Vajda Péter u. Se. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Matúz Pál. Rákosfalva de. 8. Miatúz Pál. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Matúz Pál. Kassák Lajos út 22. de. 11.- Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Crjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de 8. Pestújhely de. 10. Scúreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Scúreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11. Barátú Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél ül. Cinkota de. fél. 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) ifi. Foltin Brúnó, de. fél Ll (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Torockó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor. de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. ír. de 9. Takács József, de. ll. Takács József, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Lehel László. Modori u. 8. de. 10. Filippinyi János. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Rozsé István, du. 6. Bencze Imre XII., Németvölgyi út 138. de. S. (úrv.) Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Rezessy Zoltán. Budafok de. 11. Re- zessy Zoltán. Csillaghegy de. fél 1.0. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Még kapható D. Káldy Zoltán Hanem, hogy Ö szolgáljon című prédikációs kötete Ára: 136.— Ft. Megrendelhető a Sajtóosztályon evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámíaszán : 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre l$D.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 ® 77.2142 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás. Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazság és egyenesség” (Ef 5, 9). VASÁRNAP. — *Az egyháznak tehát egész Júdeábán és Samáriá- ban békessége volt, eközben épült, az Úr félelmében járt.. (ApCsel 9, 31 — Dán 9, 17 — Mt 7, 15—21 — Zsolt 48). Országszerte sorban ünnepük gyülekezeteink a török utáni újratelepülés és az ellenreformáció korszaka utáni megújulás százados évfordulóit. Az előbbiek a községek, városok újralapításának, fejlődése számbavételének ünnepei is. Ahol Isten Lelke élő hitű egyházat teremt, ott a hit szeretetben munkálkodik az egész emberi közösség épüléséért is. Békés, építő közéletben tespedő gyülekezet ellentmondás. \ HÉTFŐ. — „Krisztusban lakik az istenség egész teljessége oszthatatlan egységben és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez” (Kol 2, 9—10 — 2 Móz 33, 20 — Jn 8, 31—36 — ApCsel 21, 15—26). Jézus személyén keresztül Isten ereje, tisztasága és_sze- retete áradt az emberekre. Nem ijesztő hatalom volt, de nem is csak ellobbanó emberi lét. Feltá- madottan ma is dolgozik a legki- sebektől az öregekig, a gyengéktől a ragyogó képességüekig mindegyikünkben. Kívánjuk-e tőle az életnek ezt a teljességét? KEDD. — „Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz és ezt mondták neki: Bocsásd el népemet, hogy nekem szolgálhassanak! (2 Móz 10, 3 — Lk 1, 71, 74 — Gál 6, 7—10 — ApCsel 21, 27— 40). Izrael régi hazájába vágyott rabszolgaságból. Isten népe saját földi hazájából nem vonul ki ahhoz, hogy hitét és istenszolgálatát gyakorolja. A Lélek szerinti istentisztelet szabadsága elszakíthatatlan egységben van a mindennapi élet diakóniai, emberek közötti szolgálatával. SZERDA. — „Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok . . .” (Lk 12, 29—30 — Zsolt 104, 14 — Jak 2, 14—17 — ApCsel 22, 1—22). Isten valóban eleget ad az életfenntartásra minden embernek a Föld javaiban. De éhező, szomjazó, beteg százmilliók tekintete, kétségbeesett küzdelme vádol embertársakat, hogy eljusson hozzájuk is az, ami nekünk már természetes. Olcsó panaszkodás és annak fitvmálása. amink "van, hálátlanság és méltatlan keresztyén emberhez. CSÜTÖRTÖK. — „Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.” (2 Klón 15, 2 — Kol 3, 1 — 1 Kor 12, 12—26 — ApCsel 22, 23—30). Isten Jézusban megkeresett minket, köztünk van. Ezért kereshetjük őt nemcsak a lelki élet közösségében, de a mindennapi élet embertársi kapcsolataiban is. Ilyen értelemben valljuk, hogy Isten öröme, békessége, ereje meglátszik családunk, gyülekezetünk, baráti körűnk, embertársi kapcsolatunk egy-egy eseményében. Aki a maga útját járja, szeretteit és társait is elhagyja, mire számíthatna Istentől? PÉNTEK. — ,... magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé” (Zsolt 90, 8 — 1 Kor 11, 31 — Mt 21, 18— 22 — ApCsel 23, 1—11). Kártevésünk egymás életében sokkal több, mint amit az emberi törvénykezés jogszabályai üldözhetnek. A titkolt, csekélynek tartott bűn csak egy idő után lesz következményeiben nyilvánvalóvá. Isten ezért idején szeretne parancsolatával és Jézus szavával lelkiismeretben megállítani ezen az úton. Ez nem beteges „lelkizés”. Ha barátom tesz szóvá valamit, nem „magánügyembe” való beavatkozás. Vétkünk halmozódása mindig közösségi bajokat is előidéz. Világosságban, egyenes úton akar Isten vezetni. SZOMBAT. — „Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is” (1 Thess 2, 5, 11 — 1 Sám 23, 16 — 1 Kor 12, 27—13, 3 — ApCsel 23, 12—35). Ez a vigasztalás intést és buzdítást is jelent. A kettő együtt segít restséget, tévedést legyőzni, szorgalommal és hűséggel szolgálni. Nyári szabadság idején gyermekeink és ifjaink velünk együtt dolgoznak otthonunk körül, vagy munkahelyeken. A gyülekezet belső és külső építése is folyik, ^z emberi közösség egészének előbbre jutása függ attól, megvan-e ez a „kaláka” köztünk. Bödecs Barnabás Istentiszteletek n Dunakanyarban Budakalász—Lenfonó református templom: a hónap első és harmadik vasárnapján de. fél 8. Dunabogdány, Petőfi u. 3.: a hónap negyedik vasárnapján du. 2. Esztergom, evangélikus templom (Zalka Máté uk 82.) : minden vasárnap, de. 10. Leányfalu Református Szeretetotthon: a hónap harmadik vasárnapján du. 5.. Nagymaros református templom: á hónap harmadik vasárnapján, du. 3. Pomáz, református gyülekezeti ház: minden vasárnap de. 9. Szentendre, evangélikus templom: minden vasárnap de. 11. Vác, evangélikus templom (Eötvös u. 1.) : minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros, református templom: augusztus 2l-én, du. 40. Visegrád, református templom: a hónap negyedik vasárnapján du. 4. Kész vagyok. Kétszer bántották meg élete folyamán úgy, hogy nem tudta elfelejteni. Haragudni? Nem, nem haragudott. Leírta életéből ezt a két embert. Mind a kettő megszűnt, nem létezett, ismeretlenne vált. Ha néha látta őket, meg sem rebbent a szeme, úgy ment el mellettük, mintha idegenek lettek volna. Az évek sodra lassan a közönyt is kimosta belőle. Ha bárhol beszélni hallott róluk, nem érintette. De ez a közöny mégsem volt szabványos. Nem az az ember volt, hogy ne érintse mások baja, sorsa, a körülötte folyó történésé!az élet minden rezdülésére figyelt. Az élet suhanásában kapott bán tások nem fájtak már. a tüskéket befogadta a szív és emlékük beágyazódott valamelyik agysejtbe. Látszólag minden feledésbe merült. Vagy mégsem? Egy ködös, késő november délután történt, amikor fáradtan feküdt a pamlagán és a zárt ablakon át a sötétbe hajló szürke eget nézte, hogy szivén lekottázhatat- lan szomorúságot pendített meg az elmúlás gondolata. Abban az agysejtben, az a két régi emlék feléledt. — Ha egyszerre menni kellene — gondolta —. itt van ez a két tisztázatlan Ügy- Nem ö sértett, öt sértették, az igaz, de mégis. Valahogy bántotta a dolog. Végül, is nem bocsátott meg. Ügy érezte, hogy ez nem méltó hozzá és nyugtalanítja. Az évek múlásával megértette az élet nagy törvényeit türelemről, megértésről, elnézésről, békességről, megbocsátásról. . . ez a két régi emlék nem illett, mai énjéhez. Szürkéből sötétbe hullott az este. Elfe- ketültek az ablakok, megeredt az cső. Tisztára mosta az utcákat, a lombtalan ágakat, az őszi kertben felejtett gyermekjátékokat, az erkélyek kövét, a szív nyári emlékeit, a lélek titkos rezdüléseit. — Ha egyszerre menni kellene — suttogta az elpazarolt évek döbbeneté. A telefon éles hangja felszakitotta az este fekete aggodalmát. A villanyfény sötéthez idomult szemébe vágott. — Meghalt az édesanyja! — hallatszott a telefon másik végén — soha még ilyen elesett, megtört embert nem láttam. Róla volt szó. A bánták egyikéről, — Istenem, borzasztó! — nézett maga elé. Aztán odament az íróasztalhoz és levelet írt. . . Hogy nincs benne harag, a halál, ez a halál mindent feloldott, elsimított, meggyógyított. Nem fáj már semmi, helyét kimondhatatlan szeretet, megértés, segíteni akarás foglalta el, úgy, mint régen. Jöjjön, ne szégyellje magát, mondja el bánatát, örömét, mint valaha régen. Leragasztotta a levelet. Futott a postára, Csak gyorsan, gyorsan, kapja meg minél előbb. Rövid az idő és ha el kell menni, egyszerre, hirtelen, váratlanul. .. Két nap múlva megszólalt a telefon Csengése halk volt, mintha nem is az a telefon lett volna, mint a két nap előtti. — Húsz éve kellett volna hozzád elmennem. hogy bocsánatot kérjek. Köszönöm neked azt a levelet, köszönöm és nagyon messziről könnyektől elcsúkló hang sattogása: köszönőm És akkor ott, ahol állt a telefon melléit, lassan térdre ereszkedett, fejét mélyen meghajtva ismételte maga is: köszönöm. * Es az a másik? Amikor megtudta, hogy kórházba vitték, mintha csak elfújták volna a régi rossz másik emléket. — Nem tudjuk, nem értjük — szólt a híradás —, semmi baja nem volt és most egyszerre, váratlanul, senki nem gondolta volna. — Hol van, melyik kórházban? — kérdezte izgatottan, mintha csak mindig ez lett volna a legfontosabb. És futott a kórházba. Korán ment a munkahelyére, késön tért haza. Nem maradt csak az ebédidő. Nem evett, futott a kórházba. Beszélt, mosolygott, bús- ditott. Szavaiból hit. erő áradt, amely a másikban bizakodássá lett. reménnyé. A régi hántásról nem esett szó. ÉleiháW mesgyéjén eltörpülnek a földi hántások, csak egy vágy van: segíteni, megmenteni, itt-tartani, mindent odaadni, niílliö apró kérdést teljesíteni. — Mi lesz velem? — Mi lenne? Meggyógyulsz. Akarj, légy erős, ne add fel az életet, ne engedd ki a kezedből ezt a drága ajándékot. Kérj, imádkozz, bízzál, higgyél, mi mind, akik körülötted vagyunk, segítem akarunk neked, ne félj. lám. máris jobban nézel ki. látszik, hogy gyógyulsz, ne félj, sohse félj, Isten veled, van, bizhatsz benne, mint senki másban a földön! Jó így segíteni, régi hántásokat kidobni magunkból. Látni a másik csodálkozó, bizakodó tekintetét. Hát nem haragszik? Hát ilyen, ilyen melegszívű, drága? Soha nem sejtettem, hogy ilyen. És amikor felveszi a telefonkagylót és a másik mondja boldogan: hát te vagy, gondoltál ram, olyan jó, megnyugtató a hangod. Erőt ad. Rád hagyom a szeretteimet. — Őrültségeket mondasz. Élned kell, ezt ne feledd! És az orvos: — Tessék hozzá gyakran jönni, ez segít, néha többel, mint a gyógyszerek. Hinni kell az életben, akarni kell, mert különben észrevétlenül kisiklik a kezünkből. * Ahogy ott ül a nagy karosszékben a kályha mellett, az olvasó lámpa fényénél, eszébe jut ez a két emlék. — Ha egyszer menni kellene —. gondolja —, nincs már földi tartozásom. Es egész lényét végtelen boldogság önti el, mintha repülne feljebb egyre feljebb a sötétségből a világosság felé. Még utoljára végignéz az ég kék tengerén, a föld, ahol annyit tanult az életről ezüstösen fénylik alatta. — Készen vagyok — mondja halkan és belevesz a végtelenbe. Boldog. Megbocsátott. Gyarmathy Irén — HÁZASSÁG. Bogya Géza ny. lelkész és Kiss Erzsébet .július 17-én a kőbányai templomban tartották esküvőjüket.
