Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-08-07 / 32. szám

XLII. ÉVf'OlA AM 32. SZÁM 1971. augusztus 7. Ára: 2,50 Ft Előző cikkünkben beszámoltam a nagygyűlés afrikai, közelebbről tanzániai összefüggéseiről. Most még néhány szóval megemlítem a helyet, ahol a nagygyűlés lefolyt. A Dar Es Salaam-i Egyetemen kaptunk helyet. Ez az egyetem mintegy négy négyzetkilométernyi területen helyezkedik el. Számos épülete van. Egy magasabb dom­bon épült. Hat fakultása van: jogi, művészeti, orvosi, társada-. lomtudományi, mérnöki és mező- gazdasági. A hallgatók száma 3000. Legnagyobb befogadóképes­ségű helyisége a Nkrumah Hall. ahol a nagygyűlés plenáris ülései . is folytak. Az ünnepi megnyitó A megnyitó két részből állt. Június 13-án délelőtt a Nkrumah' Hallban volt a hivatalos megnyi­tás, majd délután ezt követte a Msgomeni nevű evangélikus gyü­lekezetben az ünnepi istentiszte­let. úrvacsora-osztással. Az ünnepi megnyitás előtt né­hány perccel megérkezett Julius Nyerere. a Tanzániai Köztársaság elnöke, akit igen nagy tapssal kö­szöntött a nagygyűlés. Mintegy 1000 ember volt jelen. Az evangé­likusok nagy családja a hat kon- ti' ensről: németek, franciák, své- cek. finnek, osztrákok, szlovákok, magyarok. lettek. amerikaiak, hongkongiak, japánok, argenti­nok, brazilok, stb. fehérek, feke­ték. sárgák. Mégis összekötötte őket Jézus Krisztusban való kö­zös hitük, továbbá az egyetemes és evangélikus hitvallások elfo- gadása. Az evangélikusokon kí­vül római katolikusok, reformátu­sok, anglikánok, metodisták és mások voltak jelen. A Vatikáni F.yvséstitkárságot háromtagú kül­döttség képviselte Stephen Schmidt vezetésével, a Reformá­tus Világszövetséget E. Pcrrct. az anglikán egyházat J. Snveku ér­sek. az F.gvházak összafrikai Konferenciáiét .7. Gatu, az Egy­házak Világtanácsát L. Viseher képviselte. Különösen az afrikai és ázsiai férfiak és nők szép ru­háikkal színesítették a nagygyű­lést. Dr. Carl Mau, az LVSZ főtitká­ra imádságával kezdődött a nagy­gyűlés. majd felhangzott erőtelje­sen az ének: ..The Church ’s One Foundation (Az Egyháznak egy 'alapja van!) Ezt követően elsőnek N. Kaduma, az egyetem kancel­lárhelyettese köszöntötte a részt­vevőket, kiemelve, hogy az LVSZ-t Tanzániában elsősorban az egészségügy és a nevelésügy területén folyó munkájáért becsü­lik. A vendéglátó evangélikus egyház nevében Sebastian Kóló­ivá vezető-püspök mondott kö­szöntő szót: ..Eddig az LVSZ nagygyűléseit Észak és Nyugat fejlett országaiban tartották, ahol nagy és gazdag egyházak vannak. Most úgy döntött az LVSZ. hogy a nagygyűlést a fej­lődő országok egyikében tartják, Délen, amely szegény. Ez ió kez­deményezése a keresztyén testvé­riségnek, amely tudja, hogy Isten előtt az emberiség egyenlő és jó kezdeményezése a szeretetnek, amely nem ismer megkülönbözte­tést (diszkriminációt).” Mikko Juva elnök melegen kö­szöntötte Nyerere köztársasági el­nököt, a vendégeket, és a Ví. nagygyűlést megnyitottnak jelen­tette ki. „Krisztusban — új közösség” Ezt követően elhangzott Mikko Juva megnyitó előadása a nagy­gyűlés főtémájáról. Az előadó nem elvont teológizálással oldotta meg feladatát. Nem szavakon és teo­lógiai fogalmakon rágódott, noha nagyon szilárd teológiai bázisról beszélt. Azonnal a „dolgok sűrű­jébe” vágott. Azzal kezdte, hogy hét évvel ezelőtt. Evianban, az V. nagygyűlésen sokan azt hitték „Krisztusban — új közösség” Beszámoló az LVSZ Dar es-Salaa ni-i nagygyűléséről II. Az úrvacsorái istentisztelet még, hogy sikerül megoldania az emberiségnek a világégető kérdé­seit. Ez az optimizmus — szerinte — hét év után megcsappant. Ugyan szerte a világon számos konferencia és tanácskozás volt, de nem lehetett döntő eredménye­ket elérni. Néha úgy tűnik, hogy „nincs elég erő a világ gazdasági „új közösség adva van”. Jézus meghalt nemcsak a keresztyéne­kért, és „jóakaratú emberekért”, hanem mindenkiért, az egész em­beriségert. Ez' a tény is megtanít­hat bennünket globális összefüg­gésekben gondolkodni. Az egyház, ha hű Urához, nem örülhet csak „saját megáldottságán”, nem kon­Hcliarangozas az úrvacsorái istentiszteletre s tr uk túrájának megváltoztatásá­ra". Az elmúlt években a gazda­gok gazdagabbak, a szegények szegényebbek lettek. Magában az LVSZ-ben közben egyre jobban felismerték a „globális partner­ség” valóságat,' vagyis azt., hogy a népek sorsa elválaszthatatlanul összefügg és hogy az egyházak­nak is minden kérdést világvi­szonylatban kell látniuk. Már Evianban az LVSZ felfigyelt Ázsia. Afrika és Latin-Amerika problémáira, most azt látjuk, hogy figyelmünket ide kell köz­pontosítanunk, „mint ahol az igazságtalanságok a legnagyob­bak”. Egyházi vonatkozásban is növekedett „Afrika hangja”. Mi hallgattunk erre a hangra — mondta Juva. Meghallottuk a na- míbiai ' evangélikus egyházak hangját, amely elítélte a „rassziz­mus ördögét”. Meghallottuk az etiópiai evangélikus egyház hang­ját, amely azt hangsúlyozta, hogy a keresztyén misszióhoz elválaszt­hatatlanul hozzátartozik a gaz­dasági-társadalmi fejlődés segíté­se. Meghallottuk a dél-afrikai egyházak hangját, amely kiállt az emberi jogok érvényesüléséért és a faji egyenlőségért „egy em­bertelen társadalomban”. Afrika eddig aludt, de most felébredt. Ezzel mindenkinek számolnia kell. Ezután jellemezte az „új közös­ségiét a teremtés, a megváltás és a megszentelés oldaláról. Mindnyájunkat, az egész emberi­séget ugyanaz az Isten teremtette. Ez az „egyenlőség” nem ismer semmiféle korlátokat: faji, nem­zetiségi, osztály és vallási meg­különböztetéseket. A teremtésen alapuló emberi közösséget azon­ban szétrobbantotta a bűn, pon­tosabban: a mi bűnünk. Az LVSZ elítél minden faji megkülönbözte­tést és apartheidet gyakorló poli­tikát, ami elsősorban Dél-Afriká- ban dühöng. Ez összeegyeztethe­tetlen Isten igéjével és az emberi jogokkal. A másik tényező, ami szétrobbantja az egyenlőségre te­remtett emberek közösségét a gazdasági egyenlőtlenség és igaz­ságtalanság. Ez sok nemzeten be­lül is fennáll, de méginkább az ipari és a fejlődő országok között szembetűnő. E tekintetben az utolsó 10 év nem hozott pozitív változást. ,,A fejlődés évtizede nem realizálódott.” Nem szabad azonban elfelejte­nünk, hogy az „új közösség” a megváltást elfogadók közössége. Jézus megváltott bennünket a „bűnnek, halálnak ördögnek ha­talmától”. Ilyen értelemben az centrálhat a saját közösségére és nem elégedhetik meg a „saját gyermekeiről való gondoskodás­sal”. Az egész világra kell néznie. Akkor is. amikor az evangéliu­mot hirdeti és akkor is. amikor diakóniai szolgálatot végez. A Krisztusban újjá lett emberek Krisztus erejével munkálkodnak a világban Az ..új közösség” teremtője a Szentlélek. A keresztyének bele- plántáltatnak Krisztus egyházába és Isten gyermekeinek közösségé­be. Ez az egyház egy. Fáradoz­nunk kell az egyház egységének nyilvánvalóvá tételéért. Ugyanak­kor az egyháznak szembesülnie kell a világ problémáival. Több­ször tudott már az egyház pró­fétai szót kimondani, máskor vi­szont elvesztette hitelét, hogy másképpen beszélt, mint cseleke­dett. Helytelen volna, ha az egy­ház a maga útját ajánlgatná a világnak „mint egyetlen lehet­séges utat” a problémák megol­dására. Mindenfajta „triumfá- lás”-ról az egyháznak le kell mon­dania. De le kell mondania az egyháznak mindenféle pesszimiz­musról is, mintha semmit sem tudnánk a világnak segíteni. Növekszik az LVSZ lagegyházainak száma Juva elnök nagy tetszéssel fo­gadott előadása után jelentést tett az a bizottság, mely azoknak az egyházaknak a kérelmét vizsgál­ta meg, amelyek felvételüket kér­ték az LVSZ-be. Kitűnt, hogy 1970. és 1975. között 13 egyház csatlakozott az LVSZ-hez, 1976. és 1977-ben pedig újabb 4 egyház kérte felvételét. A nagygyűlés a felvételeket jóváhagyta. Legújab­ban egy japán, egy új-guineai, egy indonéz és egy amerikai evangélikus egyház lett az LVSZ tagja A több mint 100 országban élő evangélikusságból, mintegy 17 millió még nem tagja az LVSZ- nek (13 millió jórészt az NSZK- ból és az NDK-ból az „uniált” egyházak kötelékében, több mint 3 millió az Egyesült Államokból és Kanadából, 300 ezer Latin- Amerikából és 170 ezer Ausztrá­liából.) Várjuk az ő tagfelvételi kérvényeiket is, hogy szervezeti­leg is egy családba tartozzék a 70,5 millió evangélikusság a hat kontinensen. 'Az ünnepélyes megnyitó folyta­tódott a délutáni úrvacsorái is­tentisztelettel. Ezt az • alkalmat nem fogja senki sem elfelejteni, aki azon részt vett. A Magomeni evangélikus gyülekezetben volt ez az istentisztelet. Ez a gyülekezet Dar Es Salaam külvárosában van. A templom hagyományos afrikai „kunyhó” formájú, természetesen sokszorosan nagyobb, hiszen 1000 ember fér el benne. Ezen az is­tentiszteleten azonban 3000 ember vett részt, minek következtében 2000 ember a templom körül he­lyezkedett el. Nekik hangszórók közvetítették az istentiszteletet. Az istentisztelet előtt, a nagygyű­lés delegátusai ünnepi menetben felkeresték a régi templomot, és úgy vonultak az újhoz, miköz­ben a rendőrség fúvós zenekara egyházi énekeket játszott. Ezután megkezdődött az istentisztelet, amely 2 és fél órát tartott. Fe­lejthetetlen marad a gyülekezeti ének- és zenekarok közreműkö­dése. Volt eset, hogy 15 dobon szólt a zene elevenen, frissen, ter­mészetesen „afrikai stílusban”. Itthon azt mondanák: jazz zene. Az ének- és zenekarok tagjai mozgásukkal is kísérték a zenét. Az óriási gyülekezet pedig — az istentiszteleten! — sokszor nagy tapssal adott kifejezést örömének és köszönetének. Az igehirdetést Sebastian Ko- lowa, a tanzániai evangélikus egyház elnök-nüsnöke tartotta a Római levél 12. fejezetének első versei alapján. Igaz bűnbánat nél­kül az ember nem tudja magát Istennek áldozni — kezdte prédi­kációját. A bűnös és „önközpontú ember” elfogadhatatlan Isten szá­mára a szolgálatban. Az ember csak akkor tud igazán szolgálni, ha újjászületik. Csak így tud használható eszköz lenni az Isten missziójában, tehát abban a misz- szióban, amit végső soron maga Isten végez a világban. Nemcsak az egyeseknek, de masának az egyháznak is. mint „test”-nek oda kell áldoznia magát ..élő áldozat­ként Istennek. Az egyház az em­berek szemében lehet gyenge, de mint az Isten eszköze teljhatal­mú. „Elfogadható áldo?at”-nak lenni nem jelent kevesebbet, mint a „világ világossága” lenni (Mt 5.14). Ez azt jelenti, hogy az egy­háznak „hasznosnak és dinami­kusnak” kell lennie. Az egyház­nak az igazi béke alkalmas szer­vévé kell válnia. Olyan bázissá kell lennie, ahonnan a békesség beleárad minden társadalomba. Ez csak úgy lehetséges, ha napról- napra- megvizsgáljuk magunkat. De szükséges megi'izsgálni a tár­sadalmi struktúránkat is. Szüksé­ges megvizsgálni viszonyunkat Is­tenhez és felebarátainkhoz. Az igehirdetés után következett az úrvacsoraosztás. A szolgálatot sokan végezték: feketék és fehé­rek. férfiak és felavatott női lel­készek. Mindegyik a maga nyel­vén mondta: „ez az én testem', „ez. az én vérem”. Természetesen a közel 3 ezer úrvacsorázó nem tudott az oltárhoz menni. Ezért úgy oldották meg az „osztás”-t, hogy mindenki a helyén maradt, az úrvacsorázók felálltak és nem a lelkészek, hanem maguk az úr­vacsorázók adták egymásnak az ostyát és a bort. (Senkinek sem jutott eszébe, hogy a szomszéd — akitől ő kapja a szent jegyeket — lelkész vagy ún. laikus.) Az egész úrvacsora örömvacsora volt úgy- annyira. hogy a legtöbb afrikai nem ..bánatos” arccal vett abban részt, hanem dfrűs, mosolygó arc­cal, szinte nevetve. Ezek az afri­kai evangélikusok úgy látszik jobban értik az úrvacsora lénye­gét, mint mi európaiak vagy ame­rikaiak. a „tanítómesterek”! Nyerere elnök fogadása Az első nap Nyerőre elnök fo­gadásával ért véget. A nagygyűlés valamennyi tagját vendégül látta a szabadban, az elnöki palota kert­jében. Afrikai táncokat bemutató csoportok Szórakoztatták a meg­hívottakat. Afrikai ételekkel kí­náltak bennünket. Nyerere elnök ott járt a vendégek között. Ezen az estén nagy Luther rózsát vi­selt, noha ő római katolikus. (Legközelebb a nagygyűlés első hetének munkájáról, bibliakörök­ről, témacsoportokról és szemi­náriumokról írunk.) Káldy Zoltán Elhunyt Szent-Ivány Ödön, a Déli Egyházkerület felügyelője Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy Szent-Ivány Ödön, a Déli Egy­házkerület és a Deák-téri gyülekezet felügyelője július 27-én váratla­nul elhunyt. Temetése augusztus 3-án volt a rákoskeresztúri új köztemetőben D. dr. Káldy Zoltán püspök szolgálatával. DR. PRÖHLE KAROLY EVT ÜLÉSEKEN Dr. Prőhle Károly teológiai akadémiai tanár, ökumenikus fő­titkár az EVT Nemzetközi Bi­zottságának meghívására részt vett a Helsinki Záróokmányt aláíró államok egyházainak kép­viselői számára július 12—16. kö­zött Montreux-ban tartott máso­dik ülésén. Ezt követően július 18—23. kö­zött Loccumban, (NSZK) képvi­selte egyházunkat az EVT Hit és Egyházalkotmány Bizottságának ülésén, mely bizottságinak vá­lasztott tagja. Majd pedig, mint ökumenikus főtitkár, részt vett az EVT Központi Bizottságának évi rendes ülésén, melyet július 27— augusztus 7. között tartottak Genfben. BANKHITEL VAGY FAJI MEGKÜLÖNBÖZTETÉS Az amszterdami „Algemene Bank Niederland” bejelentette, hogy a jövőben nem folyósít hi­telt a Dél-afrikai Köztársaság­nak. Ez a bejelentés az Egyházak Világtanácsához intézett levélből vált ismeretessé. A döntést azzal indokolják, hogy a dél-afrikai fa­ji megkülönböztetés egyházi és nem egyházi körökben egyaránt országos és nemzetközi tiltako­zást váltott ki. A tiltakozást a bank vezetősége megértéssel fogadta, mert — mint a levélben írják — „döntéseink­ben nemcsak a profit; érdekel, hanem nem üzleti megfontolások is lényeges szerepet játszanak”. A bank levele hangsúlyozza, hogy csak akkor folyósít kölcsönt a dél-afrikai kormánynak, ha a fa­ji megkülönböztetés kérdésében „valóságos megoldásra” jut. Az „Algemene Bank Nieder­land” ezzel a holland egyházak és az Egyházak Világtanácsa nyo­másának engedett, melyek kije­lentették, hogy megszakítanak a bankkal minden kapcsolatot, ha továbbra is kölcsönt folyósít Dél- Afrikának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom