Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-31 / 31. szám

Gyékényesi riport-vázlat A faji kérdés világatlasza Nagykanizsától érezhetően a magyar—jugoszláv határ felé te- keredik az út. Váratlanul elnép­telenedik, csak helyi járatú autó­buszok. személykocsik, kavicshor­dó teherautók és mezőgazdasági erőgépek közlekednek rajta. Mik- lóst'a. Surd, Zákány, azután a ha­tártól csak egy lépésnyire kanya­rodik az országút, egészen kö­zel a Drávához. Majd a koprivni- cai vasútvonalat metszve a gyé­kényesi evangélikus templom elé lordul, hogy onnan visszatérjen észak felé, Porrogszentkirály irá­nyába. Somogyiországnak déli. dél­nyugati csücskén vagyunk, s en­nek az „országnak” jellegzetes dombhátjai a Balaton déli part­jaitól a Dráváig húzódnak. És mi­lyen szép ez így! GYÉKÉNYES NEM VILÁG­VÁROS, még csak nem is kiépí­tett határközség, pusztán egy fa­lu a sok ezer magy ar település kö­zül, amelynek jellegzetessége sincs, talán csak annyi, hogy ami­kor a múlt században megépült a budapest—fiumei vasútvonal és Zákányból áthelyezték a Déli vasútvonalat, vasúti csomóponttá lett. Legalábbis így tanultuk ré­gen: „Gyékényes vasúti csomó­pont.” Trianon óta azután tranzit- forgalma hol nőtt, hol csökkent, aszerint, ahogyan a politikai, gaz­dasági kapcsolatok változtak. Mindenesetre a falu centrumától mintegy két kilométerre levő vasútálomás volt mindig az élet, a ritmus és a mozgás, amely a maga vérkeringéséből vala­mennyit pumpált a kissé alvónak ható község életébe. Egyszóval a vasút pezsdítő tényezője a falu­nak. A Dráva itt átkanyarodik ju­goszláv oldalra, Gyékényes vi­szont egy lecsüngő dombhátra, néhány méterrel magasabbra te­lepült, mint az árszint, így az Al­pokból alázúduló víztömeg nem veszélyeztette a községet árhullá­maival. Itt nem voltak nevezetes csaták, híres békekötések, orszá­gos hírű események. A második világháború utolsó napjaiban majdnem beírták nevét a törté­nelembe, de azután az is átsuhant feje felett, alig hagyva nyomot maga után. Csak a szele érintet­te. A menekülő németek aláak­názták ugyan az evangélikus templom tornyát, de az aknák nem robbantak, s a bolgár csapa­tok ellenállás nélkül masíroztak keresztül a falun. Azaz a temp­lom orgonáját mégis szétzúzta egy gránát — azóta is orgona nélkül áll —, s 1964-ben. amikor reho- válták, még találtak elrejtett rob­banóanyagot. A TEMPLOM NAGYON SZÉP! Neogót stílusával kihívólag hat a környék „falusi barokk” temp­lomin között. Tíz év múlva lesz száz esztendős, 1887-ben épült. Tornya emlékeztet a Károlyiak fóti templomára, csak méreteinek és ornamentikájának szegénysége választja el attól. Ahogy mond­ják, ez a harmadik evangélikus templom. Az bizonyos, hogy az evangélikusság — csekély lélek­számú ellenére —. gondos szere­tettel tartja karban, látogatja buzgón, télen inkább, mint nyá­ron, ezzel is kifejezve ragaszko­dását hozzá. A PAPLAK, melyre szinte „rá­épült” a templom, nagy, árnyas fák között áll, szobái hűvösek, s a rekkenő melegben is elviselhe­tő a kábát. Véletlenül toppantam be, régi adósságomat törleszten­dő. Nem számítottam arra. hogy a szürke hétköznapon családi esemény vendége leszek. A lelké­szek kislánya ezen a napon „érett”, s parányi titka lobbant a gyufa fényénél, még a nyáron es­küvője lesz. — Rágyújtottam. Peregtek a szavak, kérdések ke- resztbe-kasul. múltról és jövőről, életről, halálról, illúziókról és va­lóságokról. mint ahogyan ez lel­készhajlékban lelkészek között szokás. (Kívülről kopácsolás hal­latszott. egy presbiter a küszöböt javította.) Emlékeimet idéztem. Először 1953-ban jártam itt. Ak­kor iktatták hivatalába Bándi Ist­vánt, régi. jó barátomat. A „dé­kán” vezetett be a parókiára. Te­le volt a templom, sokan voltak. Itt szerettem meg a „határsáv” kollegáit, akik közül néhányan már visszaadtak mandátumukat Terem tőjüknek. Micsoda idők voltuk azok! A község fejlődésé­nek „státusszimbóluma” a vezeté­kes rádió bömbölt éjjel-nappal, villanyt nem sokkal korábban ka­pott a falu. A gépi hang azonban nem tudta tompítani a lélek han­gos didergését. Elhagyott házak roskadoztak, íaluszerte gaz verte fel a portákat, a község üresnek hatott. Nyomott vólt a hangulat és minden olyan reménytelennek, kilátástalannak látszott. Sok csa­ládot telepítettek ki. Csak ma­gamban mertem felvetni a kér­dést, mit tud majd itt tenni Bán­di István? Hogyan fog Lelket ver­ni a szomorú emberekbe? NEGYEDSZÁZAD TELT EL AZÖTA. S hiába idéztem magam elé a régi Gyékényest, nem ta­láltam. Megújult a falu. A múlt sebei behegedtek, új házak egész sora, szép, tiszta porták, kerttel körülvéve, tarka virágokkal, jó­létről, bizakodásról beszélnek. Visszajöttek azok a családok, akiknek oktalanul el kellett hagy­niuk a falut, s jókedvvel, hoz­záértéssel dolgoznak. A szót a gyülekezetre fordítom. Szépen farnak templomba, különösen a férfiak. Ez szokatlan jelenség, ta­lán éppen a gyékényesi sajátos­ság. Szentháromság vasárnapjáig teli a templom, azután jön a mezei munka, mely nem tűr ha­lasztást, s megritkítja a sorokat, ősszel azután ismét együtt a gyüle­kezet. Érdemes meghallgatni őket, nagyon szeretnek énekelni. A FALU FEJLŐDÉSÉVEL LÉ­PÉST TARTOTT A GYÜLEKE­ZET. 1970-ben kapott vezetékes vizet, s a parókián is felváltotta a fürdőszoba a lavóros mosdót. Re­noválták a templomot, paplakot, villamosították a harangokat. Nagy szó ez kicsiny gyülekezet­ben, ahol félezret sem tesz ki a hívek száma. A papi család a templom körüli szolgálatban ég, mint Lévi családjával, a leviták nemzetségfője. A fejlődő község munkaerő hiányában alig tud se­gítséget biztosítani — 'dékánt — ahogyan itt mondják, s így a pap- né harangozott, míg nem villamo­sították a harangokat. De a pap­nő kántorizal is és rendbon tartja Isten házát. Hogy helyes-e ez? Bi­zonyára nem, de így hozta a szük­ség. Emellett megállja helyét a társadalomban is, útiak az orvos mellett es ebben a minőségében is- nagy szolgálatot végez a község­ben. BÁNDI ISTVÁN, aki ma 75 éves. szintén nem „termett nyug­díjra”. Valamikor iskolákat épí­tett a Duna—Tisza közi homok­buckákra, hogy a tanyasi gyere­kek világossághoz jussanak, ma itt pásztorolja a végeken híveit. Kisé alábbhagyott lobogása, de hűsége töretlen. Jelenleg a 60 ki­lométerre levő Barcs is szolgála­ti terepe, ahová vonattal, vagy hí­vei autóján jár istentiszteleteket tartani. Egyszóval, kicserélt vilá­got találtam itt. Azért a falu mégsem mentes minden problémától. Itt van pl. a cigánykérdés. Nem drámai, de meglevő. Valamikor a „cigányte­lepen” egy-két család lakott. Most tizennyolc családot tartanak nyil­ván. A község jó politikai meg­fontoltságból a. faluban biztosított lakást számukra. Hitelt kapnak, hogy építsenek, vagy vásárolja­nak hazat. Veszik is őket sorra. Sokgyerekesek, s így már jelentős százalékot képviselnek a község­ben. Munkát kaptak a vasútnál, termelőszövetkezetnél. Mégis iszá­kosak, kötekedők, s akadnak dologkerülők. Ennyi előny mellett elvárható a viszontmegbecsülés. De nem tudják átvenni a község ritmusát, munkatempóját. Ez ko­moly gond. De gond olyan érte­lemben is, hogy négy magyar család sem tesz ki egyetlen ci­gánycsaládot. A magyar csalá­doknál egy-két gyermek az átlag. Keveredés nincs s így a nemzeti­ség expanziója feszültséget idéz elő. NYÁRI ZÁPOR SZAKADT A KÖZSÉGRE, amikor búcsúznunk kellett. Átöleltem barátomat, s vele együtt a falu gondját, örö­mét, s röviden csak annyit kí­vántam, hogy még hosszú ideig tudja erőben, egészségben végez­ni szolgálatát: Rédey Pál ADY ENDRE: SE REG ÉL Y ÉS GALAMB Emlékszel-e egy csúf madárra? Hollók és varjak kósza népe így vallat éjről-éjre. Emlékszel-e egy csúf madárra, Egy véres, bűnös, vén seregélyre? Nem láttam soha seregélyt én, Gyönge, finom fióka-szárnyam, Űgy-e, hogy makulátlan? Nem láttam soha seregélyt én. Nem láttam én, jaj, sohse láttam. Éjben, csókban, borban, szemétben Tört szárnnyal én sohse loholtam. Sebekkel, félig-holtan. Éjben, csókban, borban, szemétben Az nem én voltam, az ném én voltam. Nem emlékszem a csúf madárra, I Valaki itt galambnak vélten Járt helyettem a vérben. Nem emlékszem a csúf madárra. Újszülött vagyok, nem is éltem. Előttem egy vén seregély járt Bizonnyal, gonosz, bűnös kedvben. Dacolva, istenetlen. Előttem egy vén seregély járt, De én, íme, újraszülettem. Pihés, fehér, szűzi galambként, . Aki nem küzd, sorsot nem vállal Egy csúf seregély-árnnyal. Pihés, fehér, szűzi galambként. Halok meg szép galamb-halállal. — Szentháromság után a 8. va­sárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: Rm 8, 12—17; az ige­hirdetés alapigéje: Mt 5, 43—48. — HALÁLOZÁS, Ozv. Horváth Olivérné, sz. Papp Mária, a nagy- kanizsai gyülekezet szeretett volt papnéja 81 éves korában Pécsett elhunyt. Hamvainak elhelyezése július 9-én történt Pécsett Balikó Zoltán pécsi és Fónyad Pál nagy- kanizsai lelkész szolgálatával. ......inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a menny­ben”. — Rosta Elekné, sz. Pethő Má­ria. a kemenespáifai leánygyüle­kezet buzgó tagja rövid betegség után 64.éves korában június 12-én elhunyt. Temetésén Garam Zol­tán bobai lelkész hirdette Isten igéjét. — özv. Dénes Józsefné, sz. Do­monkos Margit, az acsádi gyüle­kezet tagja, lapunk hűséges olva­sója hosszú szenvedés után június 25-én elhunyt Temetése június 29-én volt Acsádon igen nagy részvét mellett. „Nincsen itt ma­radandó városunk, hanem az el- jövendőt keressük.” AMIKOR NEW YORKBAN TARTOTTA a Keresztyén Béke- konferencia an ti rasszizmus bizott­sága ülését, az egyes világrészek­ből és országokból elhangzott be­számolók során a faji kérdés mai helyzete, szinte világatlasza tárult fel. Az előadók annak a terület­nek a szakértői voltak, amelyről szóltak. Nem a tudósnak-, hanem az élménybeszámolónak a jelle­gével szóltak területük problé­máiról. Ezekből a tapasztalatok­ból állítok most össze tájékozta­tót. LATIN-AMERIK AB AN sokfé­leség uralkodik nyelvben, szokás­ban, vallásban. A faji kérdés egy­úttal gazdasági különbözőséget, sőt osztálykülönbséget is jelent. A gyarmatosítók a fehérek vol­tak, akik elnyomták a színeseket. Egyik oldalon gazdagság halmo­zódott fel, a másik oldalon pedig a kizsákmányolt feketék és színe­sek' dolgoztak. Egyedül Brazíliá­ban 18 millió fekete él. Egykor a rabszolgakereskedők Afrikából hurcolták be őket az ültetvények­re. Ebből az állapotból indult la­tin-amerikai életük, amíg a kapi­talizmus törvényei szerint kerül­tek kizsákmányolt helyzetbe. Ko­rábban a gyarmatosítók uralkod­tak [előttük, ma pedig a tőkés munkaadók látják el lényegében ugyanazt a szerepet. Még nehe­zebb az ott élő indiánok helyzete, akikkel kapcsolatban a gyarmato­sítás idején népirtás, genocídium folyt. Mexikóban még ma is a la­kosság 20 százaléka indián. Equa- dorban pedig 18 százaléka. A faji megkülönböztetés miatt nem tud­nak az alacsony sorból ma sem feljebb kerülni. Néhány indián­telepet tudósok tanulmányoznak, turisták látogatnak, de semmi sem történik felemelésük ér­dekében. Igen nagy a szociális el­maradottság, terjednek a beteg­ségek, különösen a tuberkulózis, és egv-egy járvány idején hulla­nak az emberek, mint a legyek. Szinesbörűnek és szegénynek len­ni váltófogalmat jelent. A fehérek nepn mind gazdagok, de a kizsák­mányolok mindig fehérek. Domi­nique szigetén a szállodai beje­lentkezésnél a fajt is fel kell tün­tetni. mert színes nem mehet a fehérek szállodájába. Az egyes államok ugyan nem törvényesítik a faji megkülönböztetést, de a társadalom a kapitalizmus eszkö­zein keresztül mégis érvényesíti azt. INDIÁBAN a törvény jogilag ellene van a rasszizmusnak, de a társadalomban mégis funkcionál. Itt a kasztrendszer jelenti az'em­ber és ember közötti különbséget. A felső kaszt az uralkodó osztály, a vagyonosok rétege, ők a földes­urak, kezükben van az államha­talom, a rendőrség, a sajtó. A kö­zépkasztok emberei a hivatalno­kokból. alkalmazottakból, kézmű­vesekből kerülnek ki. Az alsó kaszt tagjai India önállóságáig, 1947-ig rabszolgák voltak, ezek az úgynevezett „érinthetetlenek”. Számuk ma is kb. 80 millió. A felsőbb társadalmi rétegeké az iskolázás monopóliuma. Részre­hajló a bíróság és a rendőrség is az uralkodó osztály javára. Az érinthetetlenek osztálya ma is jogtalan. A gyermekek 68 száza­léka nem jár iskolába, szüleivel dolgozik. Az érinthetetleneknél ez a százalék sokkal nagyobb. Az érinthetetlennel nem lehet együtt enni, inni, lakni. Különösen ki­éleződik a kasztrendszerbeli kü­lönbség a nősülésnél. A családok nem fogadják be az alacsony származásút, az úgynevezett „pá­riát”. Az alsó osztályok számára külön templom, külön temető, külön iskola működik. Az újabb fejlődés fokozatosan lazít a kaszt­rendszer merevségén. A fiatalság egy része a pénz bűvöletében él, üzleti szellemű, a kapitalizálódás útját keresi, ami azonban nem változtat a kizsákmányoló és ki­zsákmányolt viszonyán. Ugyan­akkor igen sokan a megoldást a szocializmusban látják, és jelen­tős haladó tábor alakult ki. Az egyházak nagyobb szerepet nem játszhatnak, mert a keresztyenéit arányszáma összesen sem haladja meg az egy-két százalékot, EURÓPÁBAN a nyugati orszá­gokban élő 10 millió vendégmun­kás jelenti a problémát. A tőkés gazdálkodásnak mindig szüksége van munkanélküliségre, mert így tudja kihasználni a munkaerő- piacot. Nyugat-Európában 16 mil­lió munkanélküli van. Ezekkel a helyzet most éleződött ki, amikor Nyugat-Európán gazdasági válság hullámzik végig. A munkahelyek­ért harc folyik, s ekkor bedobják a faji megkülönböztetés érvét is. Elsősorban a színeseket és ven­dégmunkásokat bocsátják el. Ilyenkor az állásért folytatott küzdelemben hallják a színesek a jelszót: „ki a feketékkel!” Újjá­élednek fasiszta pártok is, ame­lyek felelevenítik a régi fasiszta fajelméletet. Színesnek albérletet nem adnak ki. ezért ók külön há­zakban húzzák meg magukat, a tömegnyomor keretei között. Még az istenfélő svájci bankárok számláján is van bűn. A bank­törvény szerint titokban kell tar­tani a betéttulajdonos nevét. A felszabadító mozgalmak elleni küzdelemre óriási pénzek gyűlnek be a semlegesség nevében a fe­hérkeresztes zászló alatt. A tőke- felhalmozódás mögött a reakciós uralmak és fegyverkereskedők húzódnak meg. Itt közvetett tor­mában jelentkezik a rasszizmus, mint amely segédkezet nyújt a felszabadító mozgalmak elleni harcra. AFRIKÁBAN a fajüldöző rezsi- mek törvényesítették a rassziz­must. Dél-Afrika, Rhodézia, Na­mibia kormányai hivatalosan is alsóbbrendű fajnak tartják a fe­ketét. Ez a rasszizmus mélypont­ja. Igaz ugyan, hogy ennek az ég­bekiáltó igazságtalanságnak nincs már jövője. Vannak, akik azt em­legetik, hogy az USA vietnami vereségéhez hasonló lesz mind­azoknak a kormányoknak a vere­sége, amelyek ezeket a fajüldöző rendszereket támogatják. A fel­szabadító mozgalmak emberei bi­zonyosak afelől, hogy országain néhány éven belül szabadok lesz­nek. Az antirasszizmus bizottság ülésén nyíltan emlegették, milyen nagyra tartják Fidel Castronak és a kubai csapatoknak a segítségét Angolában. Ezek bátran vállalják majd a szocialista fejlődés útját Afrikában. Mivel a fehér az el­nyomó. a főnök, az üzletember, aki kizsákmányol, ezért torkig vannak a kapitalizmussal és an­nak minden megnyilvánulásával. AMERIKÁBAN a négerek el­nyomott helyzete jelenti a rasz- szizmust. Az államgépezet a gaz­dag mellé áll. akié a pénz hatal­ma. A vádlott magas óvadékkal szabadulhat a börtönből. Az el­nyomott helyzetben levő fekete ugyanezt nem teheti meg. Martin Luther Kingnek, a négermozga­lom nagy nevű vezetőjének a gyilkosa megszökhetett a börtön­ből. A közvéleménykutató ameri­kai Galupp Intézet szerint az ame­rikaiak 80 százaléka nem hiszi, hogy Kinget egy ember gyilkolta meg. s ugyanez érvényes Kenne- dyre is. Az USA-ban a szegénység feketékből és színesekből áll. Ók nem juthanak jobb keresethez, ér­vényesüléshez, az ő fiaikat veri a rendőrség. A négergettókban gyű­löletet kelt a fehérek lenézése, el­nyomása. kizsákmányolása. Vi- gasztalódásuk helye a fekete gyü­lekezet. ahol Isten igéje számukra vigasztalás, reménység, új élet forrása. ottlyk Ernő JUSZTIN AZ ÚJ ROMAN PÁTRIÁRKA A Román Ortodox Egyház vá­lasztó testületé egyhangúlag Jusztin metropolitát, eddigi Iasy érseket választotta meg pátriár­kává és Bukarest érsekévé. A 67 éves Jusztin ezzel a közelmúlt­ban elhunyt Jusztinján pátriár­ka utódjaként a 14 milliós egy­ház feje lett. Az új pátriárka, akit jó teológusként tartanak számon, az Európai Egyházak Konferenciájának egyik elnöke és az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának tagja. Trónra lépésére június 19-én ke­rült sor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom