Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-10 / 28. szám

XL1L ÉVFOLYAM 28. SZÁM 1977. július 10. Ara: 2,50 Ft D. Dr. Káldy Zoltán püspök az LVSZ Végrehajtóbizottságának tagja Június 24-én a Lutheránus Világszövetség vdlággyűlésén, a 6. ple­náris ülés keretében megválasztották az új Végrehajtó Bizottságot. A kelet-európai evangélikus egyházaknak két helyük van a Végrehajtó Bizottságban: az egyikre dr. Káldy Zoltán püspök elnököt, a másikra Jonas Kalvanas litvániai (Szovjetunió) püspököt jelölték, illetve választották meg. Ellenjavaslat ebben a vonatkozásban nem volt, a választás egyhangúan közfelkiáltással történt. Az új Végrehajtó Bi­zottság tagjait feláliva tapssal köszöntötte a mintegy ezer tagú vi­lággyűlés. — Az új Végrehajtó Bizottságnak 29 tagja van, közülük 7 nő és 8, nem lelkész jellegű, úgynevezett laikus személy. Ez a testület van hivatva a következő világgyűlésig a világ evangélikus családjának közös ügyeit intézni, legalább évenként egyszer tart ülést más és más helyen. A tagegyházak ezen a fontos testületen keresztül hallatják hangjukat. A Lutheránus Világszövetség új, módosított Alapokmánya figyelembe veszi a végrehajtó bizottsági tagság kérdésében az illeté­kes tagegyházak létszámát, földrajzi elhelyezkedését, országok és földrészek arányos képviseletét és egyéb összefüggéseket. Jelentős a Végrehajtó Bizottság feladata, mert ez a testület választja meg a Lutheránus Világszövetség állandó tisztviselőit, állandó összeköttetés­ben áll az egyes tagegyházak Nemzeti Bizottságaival, támogatja azok munkáját, évi jelentést kér tőlük, évi munkatervet készít és fogad ed, bizottságokat alakít és képviseli a Lutheránus Világszövetséget min­den külső kapcsolatban, tehát felekezetközi és nemzetközi vonatko­zásokban. Az új Végrehajtó Bizottság már meg is tartotta első ülését közvet­lenül a'világgyűlés után Dar es-Salaamban háromnapos keretben. Amikor őszinte örömünket fejezzük ki dr. Káldy Zoltán püspök- elnök megválasztásával kapcsolatban, egyúttal úgy érezzük, hogy sze­mélyén keresztül egész Magyarországi Evangélikus Egyházunkat ki­tüntető megbecsülésben részesítették, életünket, szolgálatunkat érté­kelik. E nagyon jelentős testületbe bekerült püspök-elnökünk révén hallhatjuk hangunkat, megszólaltathatjuk egyházunk meggyőződését a következő esztendőkben. Tudjuk, hosszú út vezetett el eddig. Magyarországi Evangélikus Egyházunk a szövetség megalakulásától kezdve, vagyis 1947-től aktív tagja volt a Lutheránus Világszövetség­nek. A világgyűlésen nemcsak képviselteti magát, hanem előzetes ta­nulmányi anyagot is készít hozzájárulásként már a harmadik alka­lommal (Helsinki 1963, Evian 1970. Dar es-Salaam 1977). Ezeket az írásbeli hozzájárulásokat egyre nagyobb érdeklődés és megbecsülés kíséri. Szinte elvárják már, hogy a magyar evangélikusok letegyenek' az asztalra egy tanulmányi kötetet. Azt sem feledhetjük e mostani választással kapcsolatban, hogy az utóbbi 10 évben a Magyar Népköztársaság területén a LVSZ egy-egy osztálya, illetve bizottsága ülést tarthatott. Ilyen volt az Evangelizá­ciós és Sáfársági Bizottság ülése, az európai kisebbségi egyházak ta­lálkozója, a Világszolgálati Osztály, s Bizottság ülése és az azóta is sokat emlegetett. Kecskeméten 1972-ben tartott ülés. amit az Együtt­működési Osztály és Bizottság rendezett. Egyházunk vezetői, profesz- szorai és lelkészei a LVSZ több munkaterületén végeztek jelentős munkát, tartottak előadást konferenciákon, beszámolót egyházunkról találkozókon, igehirdetést istentiszteleteken. Mindez öregbítette egy­házunk jó hírét a világ nagy evangélikus családjában és hozzájárult a Végrehajtó Bizottságban való tagság eléréséhez. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök személy szerint Helsinkiben (1963) került az Evangélizációs és Sáfársági Bizottságba. Evianban (1970) az Együttműködési Bizottságba és annak egyik alelnöke lett, így hivatal­ból a volt etiópiai LVSZ rádióadó igazgató tanácsának tagja, részt vett a különböző felekezetekkel párbeszédet folytató, un. dialógusokat koordináló bizottság munkájában is. így jutott el Dar es-Salaam,ig. ahol bekerült a Végrehajtó Bizottságba egyházunk és a szomszédos kelet-európai egyházak képviselőjeként. Istentől kérünk áldást és erőt, hogy püspök-elnökünk új feladatát is egyházunk, népünk és a világ evangéUkusságának és népeinek ja­vára tölthesse be. A Dar es-Sa-laam-i világgyűlés eseményeire, tanulmányi anyására, delegációnk munkájára, személyi választásokra visszatérünk a követ­kezőkben és olvasóinkat részletesen tájékoztatjuk. ■■ K YOSHIRO ISHIDA, AZ LVSZ Ü.l TANULMÁNYI IGAZGATÓJA Dr. Yoshiro Ishida professzort, a Japán Evangélikus Teológiai Főiskola tanárát választotta meg az LVSZ Végrehajtó Bizottsága a tanulmányi osztály új igazgató­jává. A 48 éves teológus a folyó év végén veszi át hivatalát Géni­ben. Dr. Yoshiro Ishida tanulmá­nyait Japánban (Kyoto. Tokió) és, az Egyesült Államokban (Chi­cago, Harvard) végezte. 1955-től gyülekezeti lelkészként szolgált, 1964 és 1968 között az LVSZ Ázsia-ti lkára volt, 1970-ben a végrehajtó bizottság tagjává vá­lasztották. Szei'teágazó ökumeni­kus és teológiai munkát végzett. A tanulmányi osztály eddigi vezetője a nyugatnémet Ulrich Duchrow volt, akit 1970-ben vá­lasztottak meg tisztségére. SZABADEGYHÁZI vendégek hazánkban A Szabadegyházak Tanácsa el­nökének, dr. Palotay Sándornak, valamint a Baptista Egyház el­nökségének a meghívására ha­zánkban tartózkodott dr. A. R. Goldie, a kanadai Baptista Szö­vetség titkára, dr. Walther H. Smyth, a Billy Graham , Evangé­liumi Társaság alelnöke és dr. Haraszti Sándor, az Amerikai Magyar Baptista Szövetség Iro­dalmi és Missziós Bizottságának elnöke. A külföldi vendégek magyaror­szági tartózkodásuk során talál­koztak a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyhá­zainak képviselőivel is. A talál­kozón evangélikus egyházunkat D. Dr. Ottlyk Ernő püspök képvi­selte. Dr. A. íL Goldiet fogadta Mik­lós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke is. Dr. Goldie :és Haraszti Sándor látoga­tást tettek dr. szabó Zoltánnál, a Magyarok Világszövetsége főtit­káránál is. Igaz keresztyénséget - igaz emberséget! Tanévzáró a Teológiai Akadémián Az utóbbi hetekben gondola­taink az iskolák felé szálltak. Szorgos napjaik voltak néha éj- szakába-nyúlóan vizsgákra készü­lő gyermekeinknek, unokáknak. A Teológus Otthon felé szálló gondolat imádsággal társult. Ott, ahogy június 17-én megbizonyo­sodhattunk róla, nemcsak vizsga- eredményekre vártak szorongva, hanem kedves évzáró ünnepségre is készültek. Teológiai Akadé­miánk hallgatói, hogy a napot a végzősök és a vendégek számára emlékezetessé tegyék. ISKOLAI MUNKÁT ÉS ERED­MÉNYT ma komolyabban vet­nek latba, mint a múltban. Ben­S/abo Lajos búcsúzik a végzett hallgatók nevében nem maradt odautazásunk élmé­nye. Ünneplőbe öltözött fiatalok bizonyítványt tartanak a kezük­ben. Az egyik különösen is ma­gára vonta a figyelmemet. Érett­ségiző korú lehetett. Nézte-nézte bizonyítványában a rubrikákat, miközben rohant velünk á Metro. Felülről lefelé, aztán alulról felfelé. Benne volt a tekintetében a holnap lehetősége is. Elgondol­koztam. Valamikor a lehetőséget, a továbbjutás mikéntjét a szü­lők vagyoni helyzete, a testvérek száma szabta meg. Az Evangé­likus Hittudományi Karról is egyszerűen elbocsáttattunk. Re­méltük, talán majd egyszer szük­ség lesz ránk, akkor szólítanak. A most végzősök tudják: kit, hol avatnak és hol lesz a munka­terük. Néha egy után több kéz is nyúlna egyszerre. A TEOLÓGIA I AKADÉMIA ZÁRÖÜNEPÉLYÉN se volt más­képp. mint ma az iskolákban álta­lában. Gyermekeikhez és gyer­mekeikért eljöttek a szülők. A megváltozott világ jeleként autó autó mellett a zuglói templo­munk közelében. Feszült figye­lem kíséri Mekis Ádám békés* csabai lelkész, egyházkerületi fő­jegyző a prédikációját, aki a Dar es Salaami Világgyűlésre ment küldöttséget vezető D. dr. Káldy Zoltán püspök helyett végzi ezt a szolgálatot. A figyelem tovább kíséri dr. Fabiny Tibor dékán beszámolóját. Szülők, Országos Egyházunk felügyelője dr. Fekete Zoltán, a különböző felekezetek teológiai akadémiájának képvi­selői hallgatják az előterjesztést. Ott látjuk az ülésre ünnepélye­sen bevonulok közt államunk nevében Madai Andrást, az Ál­lami Egyházügyi hivatal főosz­tályvezető-helyettesét is. Az Akadémia tanárai és 50 hallgatója jó munkát végzett. Az oktató-nevelő munlca már a tan­év kezdetén új utakon indult, A tanügyi reformot, az emlékezetet felesleges adatokkal megterhelő anyagnak előadásban és számon­kérésben történt mellőzésével, Teológiai Akadémiánk is prog­ramjába vette. Elkezdődött a tanárok előadásainak az eddigi­nél fokozottabb ütemű kiadása jegyzet alakban. Eredményeseb­ben oktatták a modern nyelveket és az egyházi zenét. A diakóniai teológia — amellett, hogy a szelleme az egész oktató­nevelő munkát áthatotta, 3 elő­adó. dr. Nagy István esperes, Baranyai Tamás és Solymár Pé­ter szolgálatba állításával még nagyobb hangsúlyt kapott. A dé­káni jelentés felsorolta a tanév során az illusztris vendégelőadó­kat és előadásuk témáit, kitűnt az előterjesztettek kapcsán az is, hogy jószerint mindegyik proíesz- szorunk kapott lehetőséget arra, hogy a külföldi testvérek között folyt lelkésznevelésbe az illeté­kes akadémiák vagy fakultások meghívottjaiként bekapcsolód­jon. így a munka itt is, ptt is gazdagodott, élénkült, színesedett. A MUNKA — AHOGY EZT A BEVEZETŐ _ ISTENTISZTELET IGEHIRDETÖJE IS aláhúzta — szolgálat-irányú. Mondani se kell, A Finn Evangélikus Egyház püspöki kara állást foglalt amel­lett, hogy megkeresztelt gyerme­kek is részesülhessenek az úrva­csorában szüleik vagy nevelőjük társaságában. A püspökök állásfoglalásáról az egyház zsinata fog; még ta­nácskozni és dönteni. Az állasfog­hogy ez érdekelt legfőképp ben­nünket. Hol állnak a leendő lel­készek tudásban, hitben, szolgál­ni készen-e? Ennek érdekében is mindent megtett egyházunk vezetősége és a tanárok. A fia­talok látogatták a budapesti gyü­lekezetek közönséges és ünnepi alkalmait. A zuglói gyülekeze­tünkben vallásosestet rendeztek, passiót adtak el, ahogy arról la­punk is beszámolt. A vidék gyü­lekezeteivel a teológus-nap és a szupplikációk ismertették meg a holnap lelkészeit. Kitűzött pálya­díjra dolgozatok készültek. Az ifjúság részére fórum-alkalmakat rendeztek és azokra gyülekezeti lelkészeken kívül illusztris köz­életi személyiségeket hívtak meg a politikai, a társadalmi, a mű­vészet, a zene, sőt a sport terüle­téről. Ezek valamint a pár éve elkezdett zenei, majd inkább iro­dalmivá lett estek elevenek vol­tak. Mindebben, valamint az eredményes tanulásban sok mun­ka van. GYÜLEKEZETEK ÉS HIVŐ EMBEREK azért is áldoztak, a jó munka kézzelfogható jutalma­zásban is részesüljön. Olvastunk már pl. egy 5000 Ft-os évről év­re kiadható ilyen jutalomról. Sok más adomány is átadásra került, hisszük, hogy érdemes és azt méltányolni-tudó kézbe. Hat hallgató már átvette vég­bizonyítványát. Az elbírálás egyiket se marasztalta vissza, így közmegnyugvásunkra mind szolgálatba állhatnak, hisszük, hogy a tanulásra tovább nemcsak az élet szorítja őket, hanem vi­lágunknak a sokrétűsége is ösz­tökéli majd. A dókán hangja melegebbre váltott, amikor a volt hallgatói búcsúztatta, illetve most már mint szolgatársakat köszöntötte. Közülük Szabó Lajos köszönte meg mindazt a jót. amit egy­házunk, tanárok, diáktársak, hit­testvérek és államunk részéről kaptak. Elbúcsúzott azoktól, akik még egy vagy több éven keresz­tül a szép új Otthonban végez­hetnek hasznos munkát és tölt­hetnek kedves órákat, ápolva a testvéri együvétartozást. fenn­tartva a kapcsolatot azzal, ami szép, jó. jövőt szolgáló, egyház­ban és társadalomban. MIKOR ÉPP ÉN KÉRETTEM FEL ennek a közlésnek a meg­írására, aligha tárgyiasan hideg írást vártak tőlem. Megvallom nem voltam a történteknek hi­deg vagy kritikus megélője. Az alkalomra találóan választott ének hatott elsőnek rám. Énekes­könyvünkben a 2. és tette je­lentőssé ezeket a mondatokat: „. .. Ki bölcsőnktől fogva mind­eddig eltartott. És számtalan jók­kal minket elárasztott.” A szol­gálatba indulást pedig imádság- szerűen kísérte bennem is — hi­szem más hozzátartozóban is — az, ahogy folytatódik az ének: „A jóságos Isten áldjon tovább is minket Hogy vidáman békén Tölthessük életünket Tartson meg mindvégig minket kegyelmé­lalás nem tartalmaz semmiféle kor szerinti megkötést, de hang­súlyozza, hogy az úrvacsorázó gyermekeknek lehetőleg családi körben tanítást kell kapniuk a szentségről. Jelenleg gyermekek nem vehetnek részt az úrvacso­rán a konfirmáció, tehát kb. 15 éves koruk előtt. A Teológiai Akadémia végzett hallgatói ben .. id. Szabó Lajos FINN PÜSPÖKÖK A G Y ÉRMÉK -Ült V ACSOIt A MELLETT

Next

/
Oldalképek
Tartalom