Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-10 / 28. szám

gyermekeknek:

Firenze prófétája

„Dobolnak az éjszakában” ezt a fejezetcímet adta egy egyháztörténetíró, amikor az a közel 30U évet megrajzolta, amiről ezekben a hetekben olvasunk. Mert ..éjszaka” volt a középkor, a népek elnyomásának éjszakája, s ehhez az akkori egyház vezető papsága is hozzájárult. De riasztó dobszó is hallatszott, méghozzá Európa „négy sarkából”. Franciaországból indult W áld

Péter mozgalmával. Angliába is átterjedt Viclif Janos szolgálatával. Csehországban Húsz János riadóztatta népét. S hozzá kell tenni, hogy megszólalt a „dobszó” a pápa hazájában, Itáliában is. Az újért küzdők, más néven elöreüormátorok sorából nem hagyhatjuk ki a nekünk különös nevű. de mindenképpen különös- komorhangú dominikánus szerzetest sem: Savonarola Jeromost.

A MEDICIEK FIRENZÉJÉBEN vegezte jelentős szolgálatát. Ez a két név ebben a korban sok mindent jelentett. A reneszánsz századában vagyunk, tehát a régi művészetek újjászületésének korában. Firenze különösen is kiemlekedett a művészetek pártolásában és ebben nagy szerepet játszott a Medici család. Ehhez azonban pénz kellett és a pénzt most is csak a szegények zsebéből lehetett kivenni. A Me- diciek nemcsak a művészetek pártolásában, hanem az emberek kizsákmányolásában is mesterek voltak. A fényűző élethez pedig hozzátartoztak a laza erkölcsök is. Ez a korszellem az egyház épületébe, a szerzetesrendek falai közé is behatolt.

SAVONAROLA FIRENZÉJE lett azonban hamar a város, Komor hangjával, a bűnök ostorozásával, amely Keresztelő Jánosra emlékeztetett, megváltoztatta a város életét. A pápaság bűnét sem félt ostorozni és a Medici család hibáit sem hallgatta el. Ezekben a napokban a francia király csapatai vették körül a várost s a nép úgy érezte, megszabadult a Mediciek zsarnokságától. Most már annál inkább Savonarolára hallgattak, hiszen ő megjövendölte a Mediciek bukását és a város megújulását. A laza erkölcsű élet után a nép most feketébe öltözött, bűnbána- tott tartott, sőt máglyára hordta minden kincsét, könyvét, és sok szép művészi értékét is. Igaz ugyan, hogy Savonarola ezt íratta szószéke fölé: Jézus Krisztus Firenze királya, de ami a városban volt, az inkább a szigorú törvény uralma volt.

A PÁPA FIRENZÉJE lett vé- gülis a város. Mert Firenze népe megunta a szigort, a „Savonarola gyermekek” uralmát, akik házaikba betörtek, minden „kilengést” jelentettek. Elpártolt prédikátorától. Győzött a pápa: Savonarola börtönbe került, s azon a téren, ahol nemrégen a „hiúságok máglyája” égett, most neki emeltek máglyát. Egyik utolsó szava ez volt: „Történjék bármi, én bizonyosan tudom, hogy az egyház meg fog újulni.” Mi már tudjuk, hogy elvkor Isten legnagyobb eszköze Luther Márton már élt.

Az egyház megújulásával kapcsolatban a kérdés az, hogy mi az igazi újító erő: a törvény szigora, vagy a szeretet hatalma? Mi Lutherrel együtt azt valljuk, hogy a legerősebb életújító hatalom: „Ügy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta.”

Kcveházi László

Luther mozdulata

Az evangélikus ember számtalanszor találkozhat egy képpel, mely lelkészi hivatalaink szokásos dekorációja. Energikus arcú, bőtaláros férfit mutat, amint határozott mozdulattal szorítja magához kódex-méretű könyvét. A könyves-taláros férfi felejthetetlenné vált számomra, mielőtt közelebbről megismertem volna.

Pedig sok könyves ábrázolással találkoztam, s a könyvszeretet sokféle írott emlékével: a szelídszorgalmas másoló barátokkal (köztük ama őszinte szomjazó- val, ki a sorok közé rejtette halk óhaját: „ihatnám”), névtelenekkel, akik nevüket mégis odacsempészték a sorkezdő betűkre; könyvekért mindenre kapható, kultúra habzsoló reneszánsz főurakkal. és szerény, kopott kis antiquáriumok tudós böngészőivel — de ezt a mozdulatot protestáns lelkészeknél is gyakran láttam, akik akarva-akaratlan vették át a falon függő kép mintáját — vagy inkább a belső szenvedélyt, mely a mozdulatot sugallta?

MERT, AKI ÍGY FOGJA. ANNAK A KÖNYV TÖBB MINT SZERETETT TÁRGY, több mint szellemi alkotás és művészeti objektum, annak a könyv táplálék, védelem, fegyver, biztonság — minden. Aki így fogja, el nem ereszti könyvét.

Igaz. Luther könyve (mert hiszen ő a könyves férfi) a Biblia, az Ige, a hit forrása a biztonság, mely nem enged eltántorodni a keskeny ösvényről — mégis van a mozdulatnak jelképes értelme, s a könyvnek is önmaga absztrakciója, általános érvénye felé mutató jelzése. Hiszen a taláros

Még kapható D. Kai elv Zoltán Hanem, hogy Ö szolgáljon

című prédikációs kötete Ára: 136,— Ft.

Megrendelhető a Sajtóosztályon

férfi, amikor egymaga lefordította ezt a könyvet, nyelvet teremtett népe irodalmának. És vajon miféle nyelven szólna a mi szavunk, ha Károli Gáspár, Szenei Molnár Albert, s a többi reformátor nem teremt irodalmi nyelvet e könyv lapjai fölé hajolva, s az ekhós szekereken szállított szegényes kis nyomdák nem ontják, szórják szét a vá- lyogviskós honi tájra az isteni szót —7 magyarul? Nyelvet és olvasót, betűvető embert, s tudatosan gondolkodót ők alkottak, a könyvet keblükre szorítok, mert ők tették nagykorúvá az embert, s felelőssé, olyanná, kit saját lelkiismerete bensőjéből vezérel, és aki épp ezért sokat akar tudni, mert enélkül nem igazodhat el a bonyolult világban.

LUTHER ÉS KÁROLI ELŐTT KIVÁLASZTOTT NEVESEKÉ VOLT A KÖNYV, és a szó vitte az üzenetet. De a fejlődő városokban már nem oly szoros a közösség, s nem teherbíró a kollektív memória. A könyvet tartó mozdulat nyomán már könyvtárakat kíván Coménius; s a nagy fejedelem, Bethlen Gábor könyveinek társzekere nélkül csatába se indul. Talán az ő emléke is ott munkál a kései költő, Ily- lyés Gyula soraiban, amikor leírja: „Karolva könyvem kebelemre / nevetve nézek ellenemre . ..”, És talán az sem véletlen, hogy a vére a továbbiakban éppen Berzsenyi és Petőfi felé kalauzol, akik szintén a taláros, könyvet karoló férfi követői voltak hitükben.

A NYÁR ELEJE NÁLUNK ÜJBÓL A KÖNYVEK IDEJE VOLT. Luther mozdulata kötelezzen bennünket magyar evangélikusokat is tudásra, gondolkodásra, öntudatra, ama egyetlen könyv ismerete mellett mindazon művek befogadására, amelyek tágassá teszik a szellem horizontját, s fogékonnyá a lelket minden szépség iránt. Mert az igazi művészet mindig közvetít egy sugarat Isten országából a titkok titkának tökéletességéből.

Doitáth László

A gondviseléshit kérdései

Hitünk alapvető kérdéseit újra meg újra elő kell vennünk. Nem elég az, hogy valamikor megtanultuk az Apostoli Hitvallást. Az sem elég. hogy vasárnapról- vasárnapra elmondjuk az istentiszteleten. Régi emlék, megtanult lecke, és egy jól ismert szöveg ismételgetése kevés önmagában. Nekünk, mai embereknek, akik annyi mindent átéltünk és átélünk, és akiket a gyorsan változó élet naponta új kérdések elé állít, újonnan meg kell kérdeznünk önmagunkat keresztyén hitünk tartalma felől.

MOST ÜJ SOROZATOT INDÍTUNK. Ez alkalommal arról, hogy mi is a ..keresztyén aondviselés- hit”. Irtunk már az élet napos és árnyékos oldaláról. Most szeretnénk megvizsgálni, úira kérdezni: hogyan viszonyul a gondviselő Istenről való hitünk az élet nagy kérdéseihez?

Miközben örömmel tapasztaljuk harminckét éves békés életünk fejlődését, nap mint nap értesülünk kisébb-nagyobb háborúkról, vérengzésekről, amelyekben emberek százai, néha ezrei, veszítik el életüket, otthonokat, sőt falvakat. városokat dúlnak föl. Miközben mi gondtalanul fogyasztjuk gazdag reggelinket vagy ebédünket, a napi hírekből megtudjuk, hogy milliók éheznek szerte a világon. Mikor a legkisebb fájdalommal is azonnal orvoshoz megyünk, vagy amikor „kilószámra” fogyasztjuk a gyógyszereket, amelyekhez igen olcsón vagy éppen ingyen jutunk hokzá — egy-egy újságcikk eszünkbe juttatja azokat a milliókat, akik súlyos betegségekben sínylődnek orvosi, egészségügyi ellátás és gyógyszerek nélkül.

Azután itt vannak az élet váratlan katasztrófái: földrengések, árvizek, pusztító viharok, szárazság. és nyomában éhínség, pusztulás és halál. Vagy a megdöbbentő egyéni tragédiák: gyógyíthatatlan betegség, alkoholizmus, közlekedési vagy üzemi baleset, öngyilkosság. Meg az elvetemültség okozta tragédiák: emberrablások, terrorcselekmények, más egyéb gyilkosságok.

HOGYAN PRÓBÁLUNK FELELETET ADNI azokra a kérdéselvre, amelyek az életnek ilyen és hasonló tragédiáiból adódnak? Sokszor hallunk ilyesféle kijelentést: Szerencse dolga. Vagy: mindenkivel az történik, ami meg van írva felőle. De ki írta meg és hova? Mások ilyen bölcsességet hangoztatnak: sorsát senki se kerülheti el. De mi az a sors? Ki írja elő? Sokan azt gondolják, ez az igazi istenhit. De hát csakugyan ilyen az Isten? Előre elrendeli az ember sorsát? Vagy kiszolgáltatja a vak szerencsének?

Az is biztos, hogy az ilyen bölcsesség csak addig tart, amíg magáról a megszólaltatójárói. vagy annak szerettérői nincs szó. Mihelyt őrá kerül a sor. közvetlenül érintik az élet sokszor rejtélyes, kiszámíthatatlan eseményei, vége az ilyesféle „megoldások” értelmének. És ha próbálja is valaki önmagát vagy szeretteit nyugtatni ilyesfajta magyarázatokkal, magában érzi, milyen üres. tartalmatlan és haszontalan beszéd az ilyen, sokszor a babonaságíg menő, soíshit.

Budai énekkarok közös szolgálata

Haszonharmadik Canlale-va- sárnapi zenés áhítatukat tartották a budai egyházmegye gyülekezeteinek énekkarai. Ezúttal a buda- hegyvidéki gyülekezet istentiszteleti helyén. Négy énekkar összevont kórusát hallhattuk. A budavári Schütz-kórus. a kelenföldi, a budahegyvidéki, s az imntuir eitó- teljesebben felcsatlakozó óbudai énekkar tagjaiból alakult száztagú kórus szolgált a több budai gyülekezetből összegyűlt szépszámú hallgató előtt.

Az együttest felváltva vezényelték az egyes kórusok karnagyai: Csorba István, Sulyok Imre. Rezess»/ László (Muntag Judit), és Garádi Nóra.

Az áhítat első felében az egyházi énekkincs külföldi gyöngyeiből fűztek füzért. Josquin, Purcellf Mozart, Praetorius és Gebhardi feldolgozások hangzottak. A második felében magyar szerzők müveit hallhattuk. Bárdos, Kapi-Urálik és Kodály. Két-két orgonaszámot is hallhattunk Sulyok Imre és Rezessy László előadásában: Sioeclinck- és Bach-, valamint Sulyok- és Liszt-műveket.

Ezzel a zenés áhítattal a buda- hegyvidéki énekkar fennállásának negyvenedik évére emlékeztek. Az évtizedek során törekedhettek volna arra, hogy egyetlen nagy énekkart alkossanak, nagy művek előadására. Száz énekelni szerető gyülekezeti tag biztató szám volna ehhez. Vannak is közöttük olyanok, akik ezt a maguk szolgálatával segítik a Deák téri Lu- therániában. Ám itt a budai oldalon saját gyülekezetük isten- tiszteleti szolgálatát építik és emelik, s évente csak egyszer jönnek össze így mindnyájan — nem a kimagasló zenei produkció törekvésére, hanem inkább testvéri, biztató találkozóra. Kánonok ölelkező dallamaival erre törnek, s az igényes, szintes művekkel erre biztatnak: lehat és érdemes a gyülekezetben énekelni. Örültünk volna. ha nem csak összevont nagy kórusként, de mindegvik gvüleke- zet énekkara salát számot is adott volna elő. tanúsítván, hogy ők maguk milyen irányban dolgoznak és mire képesek.

Igehirdetést Korén Emil esperes mondott a Cantate-vasámapi zsoltárról.

Egyházunk lelkészképzése a budapesti Evangélikus Teológai Akadémián történik. Az 1974-ben felavatott épület nyugodt tanulási lehetőséget biztosító falai között az egyház Urában való bizakodás és az egyház jövője Tánti felelősség jegyében készítjük fel a hallgatókat a népünk közötti szent szolgálatra.

Hitet és tudást, egyház- és ba- zaszeretetet szeretnénk plántálni az erre a szolgálatra önként jelentkező fiatalok leikébe. Arra törekszünk, hogy a jövő magyar evangélikus lelkipásztorai egyszerre tudjanak hűségesek lenni Istenhez, és egyszerre tudják felelősséggel hordozni az egész emberiség ügyét.

AKIK A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA FELVÉTELÜKET ÓHAJTJÁK, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve —, az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest, XIV., Lőcsei út 32.) küldjék meg. A felvételi kérvény beadásának határideje 1977. augusztus 15. A katonaköteleseknek azonban 1977. július 15-ig kell benyújtani kérvényüket.

Az akadémiai felvételi kérvényhez a kővetkező okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. érettségi bizonyítvány, 3. középiskolai bizonyítvány. 4. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét. szülei foglalkozósát és keresetét. illetve szociális viszonyait feltünteti, 5. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas, 6. keresztelési bizonyítvány, 7. konfirmációi bizonyítvány, 8. részletes

önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 9. esetleges egyházi működésről szóló bizonyítvány.

A FELVÉTELHEZ SZÜKSÉGES TOVÁBBÁ, az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg. külön levélben, közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti.

Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő.

A FELVÉTELI BIZOTTSÁG DÖNTÉSÉT felvételi vizsga előzi meg, amelyen többek között a német vagy angol nyelv ismeretéről is számot kell adnia a jelentkezőnek. A felvételi vizsga időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal, kellő időben értesíti a jelentkezőket.

Az Akadémia hallgatói teljes ellátást kapnak. A férfi hallgatók a Teológus Otthonban, a női hallgatók pedig a VIII. kerületi egyházi épületeinkben kapnak elhelyezést. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók a II. évfolyamtól kezdve ösztöndíjban részesülnek.

KÉTSÉGTELEN, HOGY SOK BAJ, KATASZTRÓFA ELKERÜLHETŐ. Ha a jóakaratú emberek összefognak, meg lehet szüntetni, meg is lehet akadályozni háborúkat, terrorcselekményeket. baleseteket, éhínséget, betegségeket. sok értelmetlen halált és tragédiát. Az is biztos, hogy a keresztyéneknek ezek között a jóakaratú emberek között van a helyük. Nekünk mindnyájunknak össze kell fognunk azokkal, akik le akarják fogni a gonosztevők kezét, és akik el akarják hárítani az emberiséget vagy az egyes embereket fenyegető veszélyeket. És nagyon megszégyenítő számunkra, hu a csapások, tragédiák előidézői között magukat keresztyénnek nevező embereket találunk.

ÉLETÜNKNEK EZ A BONYOLULTSÁGA KÉSZTET ARRA, hogy újra átgondoljuk gondviselés-hitünket, Mit jelent ez a hit akkor, ha váratlqp,. rejtélyes, tragikus eseményekkel találkozunk? Tudunk-e bízni rendíthetetlenül Isten gondviselésében ? Jelent-e magunk és mások számára megoldást és segítséget az, amit így vallunk: hiszek egy Istenben, mindenható Atyában ? És a másik kérdés: ahol pedig a jóakaratú emberek összefogása meg tudja akadályozni a veszedelmet és bajt, és ahol ilyen súlyos problémák megoldódnak. van-e még értelme a gondviselés-hitnek?

Ilyen kérdésekről próbálunk együtt gondolkozni a következő hetekben. Muntag Andor

LETARTÓZTATÁSOK EGY MISSZIÓS KÓRHÁZBAN

A namíbiai Ovambo-íöldön egy missziós kórház négy munkatársát tartóztatták le, mert orvosi kezelésben részesítették a SWA- PO felszabadítási szervezet egy állítólagos tagját.

Egy éjszaka két fegyveres, katonai ruhát viselő férfi egy gyo- morbántalmaktó! szenvedő fekete férfi felvételét és gyógykezelését kérte a finn evangélikus misszióhoz tartozó kórházban. A kísérők azonnal eltűntek, miután a beteget kezelésbe vették. Négy órával később felfegyverzett rendőrök és a biztonsági erők emberei körülvették a kórházat, átkutatták az épületet és a személyzet lakását is, és letartóztatták a vezető orvost. Dr. Thomas Ihuhwat, két ápolónőt és a portást. Magukkal vitték az újonnan felvett beteget is, akiről azt állították. hogy egy felszabadítási szervezet tagja.

A finn missziós kórház titkárának véleménye szerint nem bizonyos, hogy valóban felszabadító harcos volt a beteg, inkább a titkosszolgálat így próbálta megtudni, vannak-e felszabadító harcosok a kórházban. „Mindenkit kezelésben részesítünk, aki orvosi segítséget kér, és nem törődünk a páciensek politikai kapcsolataival” — jelentette ki a kórház titkára.

Felvétel a Teológiai Akadémiára