Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-03 / 27. szám

ÄlllVASARNAP igéje Elhívottak Ézs 48, 12—17 A vasárnap igéje egy ismeretlen prófétától származik, akit. a teo­lógiai tudomány „második Ezsaiásként” emleget. Személyéről alig árul el valamit, hogy egész világossá váljon: ő egyáltalán nem fon­tos. Személye egészen lényegtelen. Csak a szavai éljenek, mondani­valója, amely korántsem a sajátja. Isten üzenetét adja tovább, eb­ben ismerte' fel a személyére szóló, különleges feladatot. BÜNBOCSÁNATOT, ÜJ KEZDETET HIRDET AZ ISMERETLEN- SEGBOL; szabadulást, új korszakot — Babilonból. Egészen megle­pő, evangéliumi formában szólal meg ajkán a merész üzenet: Isten semmi régiről, hibáról, mulasztásról nem hajlandó tudni. Népe csak jóindulatával, irgalmával találkozik. S úgy indul az új, mintha sem­mi nem történt volna. Szó sem esik többé büntetésről: haragja csak pillanatig tartott; és . nincs kivétel; ennek az üzenetnek egész népe a címzettje. Ember honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen fantasztikus hordere­jű mondatokat fogalmazzon meg? Ha ezt a kérdést tesszük föl, az ismeretlenségbe burkolózó, szerény próféta egyszerre hallatlan öntu­dattal bú: Isten hívta el, felhatalmazta, neki ajándékozta Lelkét, ajkára adta a szót. Amint magára marad, szürke, esendő, hétköznapi emberré válik. Isten elhívásának tudatában azonban világtávlatú eseményeket hirdet meg, történelmi jelentőségű mondatokat ir le. Szavaiban, igehirdetésében maga Isten van jelen, és szólítja meg az embert. NAGYHATALMÚ, ÓKORI URALKODÓ AZ, akiről prófétái: Kó- res, a perzsa király. Röpke évtized alatt egész Elö-Azsia korlátlan hatalmú ura lett. Második Ezsaiás pedig úgy beszél róla, mint Isten választottjáról, elhivottról, akit az Ür szeret. Mi köze lehet egy pogány uralkodónak Istenhez? Tény, hogy Kó- res az, aki lehetővé tette a deportált zsidó népnek a várva várt ha­zatérést, a város és a templom újjáépítését. Ezért a próféta az ural­kodó intézkedése mögött Isten cselekedetét látja, ó a mindenség Ura, a történelem irányítója, aki emberi eszközöket választ népek és a vi­lág javainak munkálására. Ezért beszélhet a próféta Kérésről, mint olyasvalakiről, akit Isten munkatársul választott. Így aztán elhívott prófétái elhivottról. KÉT SZOLGALATBA ÁLLÍTÁS — EGESZEN MEGLEPŐ MÓ­DÓN. Az egyik alany túl hatalmasnak látszik, és jelentéktelennek a másik. Aki ismeri Istennek az ember és világ iránti szeretetét. aki hajlandó komolyan venni Isten munkamódszerét, az együtt láthatja a kettőt. Isten világeseményeket mozgat, de föltárja minden titkát kicsik és névtelenek előtt is. Bármilyen jelentéktelen, hétköznapi emberek vagyunk, szüksége van ránk, tanúkat akar formálni belő­lünk. Munkatársakat, akik felelősen mozognak Isten teljes munkate­rületén. Akik számára nem jelentéktelen egyetlen ember, de nem ide­genek az emberiség legégetőbb problémái sem. Nem ismernek pro­fánt és vallásost, csak Isten szeretett világát. Eszközök Isten szere- tetének a szolgálatában. Felismerhetik, hogy világméretű ügyekben vWfjy hétköznapi eseményekben mi szolgálja az egyes ember és a vi­lág javát, és a maguk helyén készek mindent megtenni az embe- rért Szabónc Mátrai Marianna IMÁDKOZZUNK! Szeretnénk a követségedben járni, Urunk! Tisztíts meg helytelen szavaktól, óvj a hamis gondolatoktól. Add ajkunkra szavad, szi­vünkbe szereteted, telteinkbe a felelősséget mindenkiért, akiknek szolgálatával megbíztál. Hadd éljünk úgy hivatásunkban, életünk minden területén, mint akik nem a maguk urai többé, hanem mun­katársaid. Ámen. ELHUNYT JUSZTINIÁN ROMAN PÁTRIÁRKA Jusztinián pátriárka, aki 1948- tól volt a Romániai Ortodox Egy­ház feje, 76 éves korában Buka­restben elhunyt. Az állam és egy­riárka nevéhez fűződik. Hivatali idje alatt kapott új alkotmányt a román ortodox egyház. A 14 mil­lió hívőt számláló Romániai Or­Istentiszteleti rend Budapesten, 1977. július 3-án Deák tér de, 9, (úrv.) Harmati Bé­la, de, 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du, 6. Harmati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Szirmai Zoltán, üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlo­vák). Cselovszky Ferenc, de. 12. (ma­gyar). Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Bo­ros Károly. Rákosfalva de. 8. Bjoros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Bo­ros Károly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán «. de. fél 10 Benczúr László. Újpest. de. 10. Blá- z.v Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matúz Lász­ló Kispest de. 10. Kispest Wekerle- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Schrei­ner Vilmos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota nagytemplom de. 10. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. fél 11 Cin- kot.» de. fél 11. du fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11 Kosa László. Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) ifj. Fol­tin Brúnó, de. fél 11 (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil. Óbuda de. 9. Gö­rögi Tibor. de. 10. (úrv.) Görög Ti­bor. XX. Tarsay Vilmos u. 11. de. 9. Ruttkav Elemér, de. 11. Ruttkay Ele­mér. du. fél 7. Csengödy László Pest- hidegkút de. fél 11. Csengődv László. Modori u. fi. de. 10. Kelenföld de. 8. Ruttkay—Miklian Géza. de. 11. (úrv.) Rozsé Tstván, du. 6. Rozsé István.- Né­metvölgyi út, 138. de. 9. Rőz^e István. Kelenvötgy de. 9. Missura Tibor. Bu­dafok de. 31. Missura Tibor. Csillag­hegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. — SZÜLETÉS. Mátis András sikátort lelkészéknek június 2-án, Ajkán negyedik gyermekük szü­letett. Neve: INEZ. — Sághy András dabrony— nagyalásonyi lelkészéknek június 10-én, Pápán második gyermekük született. Neve: BALÁZS. HALÁLOZÁS — özv. Kálmán Rezsöné, sz. Orosz Lídia, Kálmán Rezső volt orosházi lelkész özvegye 83 éves korában Nagymágócson elhunyt. Temetésén Koszorús Oszkár es­peres hirdette az igét. Az el­hunytban Kálmán Lajos volt nagvmágócsi lelkész édesanyját gyászolja. „Tudom, kiben hit­tem.” „Ázsiai lutheránus HÍREK” Az ázsiai evangélikus egyházak vezetői a múlt évben határozták el a fenti kiadvány megteremté­sét és kiadását. Céljuk, hogy ez­által az Ázsiában nemcsak el­enyésző kisebbségben, de nagy szétszórtságban is élő evangéli­kusok jobban megismerjék egy­mást és jobban segíthessenek egymásnak. Reméljük, hogy ez a kiadvány lehetővé teszi, hogy ol­vasóink is több hírt kapjanak az ázsiai evangélikusok életéről az Evangélikus Életen keresztül. „Egymás terhét hordozzátok, igy teljesítitek a Krisztus törvé­nyét” (Gál 6, 2). VASÁRNAP. — „Az Ür szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat” (Zsolt 34, 16 — 1 Thessz 5, 17 — Lk 6, 36—42 — Zsolt 107, 10—22). Látni itt veze­tést jelent. Azokét, akiknek éle­tébe, felismerésébe, döntéseibe, életfolytatásába Isten magát és javunkra való akaratát beplán­tálta. Mindig formálni kell őket, mert ők is a maguk igazát hajta­nák nélküle. így azonban nem magukért emelik fel szavukat, nemcsak a maguk ügyében sürög- nek-forognak. Az igazság Urára mutatnak; A hitben járás és az embert igazságért való küzdelem elválaszthatatlanok egymástól. HÉTFŐ. — „Jákob Béléinek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele” (1 Móz 35, 15 — ApCsel 5, 42 — Jn 8. 1—11 — ApCsel 16, 9—15). Kegyhelyekkel és emléktáblákkal teleraktuk a világot. Istennek mára vonatkozó prófétai igéje vajón megszólal-e ezeken a helyeken? Ott van Isten háza szivekben, közösségekben, ahol az egyházban tanúságtevő és építő erőként működik az egyetemes emberiség szerető Is­tenéről. KEDD. — „Ez a nép csak szá­jával közeledik hozzám és ajká­val dicsőít engem, de szíve távol van tőlem...” (Ézs 29, 13 — Lk 6, 46 — 2 Kor 2, 5—11 — ApCsel 16, 16—24). Szív és száj, lélek és szavak kiáltó ellentétben lehet­nek egymással. Istent nem lehet becsapni. Annál inkább egymást, em bertársakat. Nem volt ritka­ság, hogy babona, vagy hamis szándék leplezésére szolgált Isten neve. Isten ítélete kétszeres. Nem­csak szentségét védi. Sokkal in­kább a másokban okozott botrán- kozást bünteti. Jézussal tiszta szí­vű, igaz szavú, egyértelműen cse­lekvő népet akar belőlünk for­málni. SZERDA. — „A nyáj elé áll. és legelteti az Űr hatalmával” (Mik 5, 3 — Fii 4, 1 — Mt 5, 43—48 — ApCsel 16, 25—40). Jézusnak lé­nyéből áradó tekintélye van. Nem fizikai erő, lehengerlő szellemi fölényesség, parancsoló hatalma késztet, hogy kövessük. Ezeket inkább magára zúdítja, amikor a kicsinyeket vezeti és védi. Úgy jár elöl az élet minden küzdel­mében, mint szolgáló és megtartó Űr. Szeretete átragyog emberek életén. Bárki, én, aki hozzá ha­sonlóan szolgál másokért. CSÜTÖRTÖK. — „Ki hitte vol­na el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az Ür hatalma?” (Ézs 53, 1 — Kol 4, 3 — Mt 18, 21—35 — Fii 1, 1—6.) A legragyo­góbb prófécia egyik mondata Is­ten Szolgája jöveteléről. Mióta tudjuk, hogy eljött, azóta sem könnyebb közénk hajló alakjában Istent meglátni és dicsérni. Mégis ilyen jövetelére volt szüksége az egész embervilágnak. Szelídségé­vel, szolgáló szeretetével nyitja meg a szíveket, es hív bennünket ezen az úton követésére. PÉNTEK. — „Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a föl­dön sem gyönyörködöm másban!” (Zsolt 73, 25 — Fii 3, 8 — Rom 15, 1—7 — Fii 1, 7—11.) Isten szere­tete, hűsége és igazsága tölti be életünket. Ebből merítve öröm­mel elégítünk meg embertársa­kat. Nem a magunk érdekét, gyö­nyörűségét, vágyaink betöltését keressük, hanem a másokét. SZOMBAT. — .......aki igét ka­po tt, hirdesse igémet igazán!” (Jer 23, 28 — ApCsel 28, 31 — Jel 22, 1—5 — Fü 1, 12—26.) Elmúlt az az idő, amikor felelőtlenül le­hetett Isten nevében bármit mon­dani. Isten mérlegre teszi minden kijelentésünket. Különösen azt, amivel nevében mai életünk, vi­lágunk alakításában utat kell mutatnunk. Isten igazsága a földi, emberi élet szebbé, jobbá, min­denki számára igazabbá formá­lását kívánja. Ebben is hasson szavunk és tettünk együtt. Bödecs Barnabás — EGYHÁZ tulajdonában levő, fel­újított, öt sípsöros, két manuálos har­monium eladó. Érdeklődni lehet: He­gyi András, 5700 Gyula, Munkácsy M. u. ltl/b. — HARANGÖNTEST, javítást, szol­gáltatást, le- és felszerelést vasállvá­nyok és körmyühúzású koronák ké­szítését, átalakítását vállalja ,,Slezák László arany koszorús harangöntő utó­da és fia”, Gombos Lajos harangöntő mester. 2il62 Örbottyán, Pf. 2. — LUTHER-kabátot szakszerűen “ké­szít Dóczi Zoltán szabómester. 1061 Budapest. VI., Majakovszkij u. 6. — PEDAGÓGUS házaspár egyete­mista fiának életjáradéki szerződést kötne budai lakásért. Cím a kiadó­hivatalban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszán: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25211 ISSN 0133—1302 @ 77.1840 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magas nyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató ház közötti jó kapcsolatok kiépi-' tése Romániában Jusztinián pát­todox Egyház a világon a máso­dik legnagyobb ortodox egyház. Világjárók A KÖLN—BUDAPEST EXPRESS EGYIK FÜLKÉJÉBEN hazafelé utazom. Sok és fárasztó munkám volt. Örültem, hogy már hazafelé tartok. Táskámban két vajaszsemlye — útravalónak, két mű­anyag gyermekpartedli, kis gyermekka­lap, színes szalvéták — vásárfiának. Út­közben jegyzetelek, útijelentésemet ké­szítem. Egyszerre csak kicsapódik az ajtó, és két házaspár robban be rajta. Berob­ban, ez a helyes kifejezés. Köszönés nél­kül, degeszre tömött bőröndökkel. Hang­juk egy perc alatt betölti a kis fülke lég­terét. Hazámfiai, ahogy beszédjükből hallom. — Csak azt sajnálom, hogy azt a kis. hegyes orrú cipőt már nem tudtam meg­venni! — Nincs elég cipőd? Vagy tőlem saj­nálod azt az oltári trikót? — Mit tagadjam! Emlékszel arra ffl fiatalemberre, aki a járda közepén ült és újságot olvasott, hogy a népek csak át­léptek rajta? — Na, és az lehetett egy menő fej ab­ban az Alfa Rómeóban, aki csak úgy elsuhant mellettünk. — Na, és a Francois Jaguárja? Koncentrálni lehetetlen a hangos be­széd mellett. Behunyom hát a szemem, úgy hallgatom őket. Várom, hogy mikor jón az igazi élménybeszámoló arról, amit láttak, ami. maradandó emlék, amiért ér­demes volt ezt a hosszú utat megtenni. Múzeumok, templomok, természeti érde­kességek, emberek, építészeti stílusok, népszokások, emberi kapcsolatok, furcsa­ságok és követésre méltó példák, könyv­újdonságok, kórházi berendezés, hang­verseny, színházi rendezés, énekszám, festmények, szobrok, a tenger . . . Vártam, de elmaradt. Nem volt csak cipő, pulcsi, kocsi, jó nő, klassz srác. Hát ezekből van itthon is elegendő. Ezért kár volt spórolni, felesleges volt utazni, vilá­got látni. Én már megettem a kenyerem javát, de az utazást csak az utóbbi években is­mertem meg, amióta munkakörömhöz tartozik. Magánutazásra ritkán kerül sor, csak sok-sok takarékosság árán, nagy be­osztással. MIÉRT KELL MINDENÁRON UTAZ­NI, ha az csak cipőt, pulcsit, kocsit ad élménynek, ha nem értünk meg arra, hogy világjárók legyünk. És vajon, is­merjük-e hazánkat annyira, hogy itthon már nem találunk látnivalót, hogy szá­munkra csak a nagyvilág boltjai jelente­nek eseményt, élményt? A napokban, hogy a. szabadságokat hangoltuk össze, eszembe jutott, hogyan is nyaraltam. én régebben. Ügy emlékszem, sohasem fordult pieg a fejemben, hogy nekem feltétlenül kül­lőidre kell mennem, ahhoz, hogy nyaralni tudjak. Nem is tellett volna, az is igaz, de mi vakációra, szabadságra, amíg lehe­tett és éltek kedveseink, mindig csak ha­za jártunk. Haza, a szülői házba. Sehol, soha olyan jól nem tudtam pihenni, mint otthon, anyámmal, apámmal. A világ egyetlen helyén sem voltam olyan bé­késen boldog, mint ebben a környezet­ben. Pedig a falunk poros volt és kicsi, a ház, amelyben laktunk repedezett, a szobák berendezése régimódi, de a padló mindig tiszta, a függöny, az abrosz fris- senmosott, mindennek valami jó tiszta­ság szaga volt, A kertünket anyám ma­ga tervezte fűből, virágból és az öreg lugas kemény padjain esténként órákig elüldögéltünk, beszélgetve. Ott hallottam édesapámtól, hogy a mi hazánk nem a nagyvilág, hanem itt, ez a kis ország, ahol élnünk és halnunk kell. Vacsorára, tejet, gyümölcsöt, csemege kukoricát, vízben főtt krumplit kaptunk, ebédünket a kertünk veteményese tette változatossá, amit anyám nagy előrelá­tással idejében bevetett. Szórakozás? Egy kicsi mozi a. falu vé­gén, egy kristálydetektoros rádió, amit nagybátyánktól kaptunk és a zongo­rám. Anyánkkal együtt énekeltünk, apánkkal bejártuk a határt, gyönyörköd­tünk a vetésben. Ismerkedtem a lucerná­val, a lóherével, a kenderrel és a lennel, a hörcsöggel és a pocokkal, és mezei vi­rágokat szedtem a dűlőben, és sárga ví­zililiomot az erdei patakban. Kihallgat­tuk a m,adarak dalát és megtanultuk sze­retni az egész teremtett világot. Es min­den nap minden órájában új meglepe­tésekre bukkantunk. És ott voltak a könyvek, a. drága ba- rálok, amelyek az egész világot elhozták hozzánk, és az élet érzelmi skálájának széles palettáját festették elénk. Barátok voltak a könyvek, barátok, amelyekhez egy életen át fordulhattunk, szórakoztat­tak, tanítottak. UTAZNI? IGEN, UTAZTUNK GYA­LOGSZERREL. A nagy erdőbe, a régi vízi malomhoz, ki a hegyekbe. Ezek vol­tak a mi utazásaink. Csodálatos felfede­zéseket tettünk, egy életre szóló barát­ságokat kötöttünk szavak nélkül. Ezek­nek a tájaknak a képe bclénkivódott, ezek lesznek velünk, ha megöregszünk, a többit elnyeli a feledés. Az elmeszesedő erek mélyén csak ezek a képek futnak, ebből élünk, legyenek bármilyen nyomo­rúságosak vagy szegényesek. De a mieink. A mi boldogságunkból, nyomorúságunk­ból, ifjúságunkból születtek. Hozzánk tar­toznak, a, legszebbek az egész világon, á mi szülőfalunk, a mi templomunk, a m,i országunk, a mi hazánk. — Már itthon vagyunk? — hallom, a fitymáló hanghordozású megjegyzést. Felnyitom a szemem. — Hála Isten, hazaérkeztünk! — mon­dom. Ügy néznek rám, mint aki más csil­lagzatról keveredett ide, s fogalma sincs róla, milyen pulcsikat láttuk a világjá­rofc' Gyarmathy Irén

Next

/
Oldalképek
Tartalom