Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-07-03 / 27. szám

ORSZÁGOS E VAN G ÉLIK US H ET ILA P XLIL ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1377. július 3. Ära: 2,50 Ft 0 ► * Modern népvándorlás Idegen tájakat, idegen nepeket, idegen országokat és idegen em­berek életét látni és megismeri, szóval utazni jo. A technika jo ered­ményeként ma egy jó szundításnyi idő alatt olyan távolságra jutha­tunk, melyhez korábban hetek vagy hónapok voltak szükségesek. Száz évvel ezelőtt napokat vagy heteket kellett rostokolni, mig al­kalmas postakocsi vagy hajójárat indult — ma elég néhány gomb­nyomás a komputeren és pontosan tudom, mikor érkezhetem a világ másik felébe és onnan haza. ÉVENTE ANNYI KÜLFÖLDI ÉRKEZIK HAZÁNKBA, amennyi országunk lakossága — és ezt az arányt tekintve az európai elsők között vagyunk. Még Ázsiából is több tízezren jönnek hozzánk éven­te. Külföldön pedig, főleg Európában, szinte nincs az az eldugott hely, ahol ne lehetne magyar turistákkal találkozni. „Modern nép- vándorlás” — mondjuk, ha a nagy utazókedvre, a zsúfolt vonatokra és a végtelen gépkocsisorokra gondolunk. Igen, népvándorlás — de sokkal többen kelnek útra, mint a történelmi népvándorlás idején és persze egészen más szándékokkal. NAPJAINK TURIZMUSÁT a közlekedési eszközök fejlettségén és az utazók nagy számán kívül még valami megkülönbözteti azok­tól az utazásoktól, melyekre előző korok emberei indultak. Hogy nagy tömegek utazhassanak, világot láthassanak, ez nem csupán az egyéni kíváncsiság és az egyén anyagi lehetőségeinek ügye, hanem hivatalos állami politikai ügy is. Európai viszonylatban még fokozot­tabb mértékben, amióta az európai államok vezetői két évvel ezelőtt Helsinkiben ünnepélyesen kinyilvánították, hogy ösztönzik és elő­mozdítják a nemzetközi turizmust, és ennek érdekében konkrét, ösz- szehangolt lépéseket tesznek. A VASÚTI KÖZLEKEDÉS KEZDETÉN, jó száz évvel ezelőtt, még tudós emberek arról vitatkoztak, hogy a „gőzparipák” addig példát­lan sebessége nem lesz-e káros kihatással az emberek testére és lel­kére. Ezen az aggodalmon már csak mosolygunk. Mégis van ebben valami elgondolkodtató, éppen a tömeges turizmus kapcsán. A se­besség lehetővé teszi, hogy gyorsan keresztülhaladjon az ember egy idegen országon és elmondhassa: „ott már jártam”, anélkül, hogy né­zett és látott volna. Még otthon ebédelve, de már idegenben vacso­rázva, egyik óráról a másikra egy új, ismeretlen világba csöppenve könnyen és gyakran megtörténik, hogy a messziről jött idegen ottho­ni — és ezért nem odaillő — mértékkel alkot véleményt. Nem meg­felelő az ilyen szemlélet akkor sem, ha mások gazdagságát vagy sze­génységét látjuk, de akkor se, ha mások szólnak akár lekicsinylőén, akár némi irigységgel a mi helyzetünkről, mit sem sejtve a mögötte levő küzdelemről, harcról, munkáról, szorgalomról, sikerről, kudarc­ról és történelmi tapasztalatról. NEMCSAK KIKAPCSOLÖDÁS, hanem akarva-akaratlanul — és ezért többé vagy kevésbé — tanulmányút is minden utazás, hiszen lépten-nyomon a történelmi múlt emlékeivel találkozunk, és látjuk, miként birkóznak mások a jelenben előttük álló feladatokkal. Még rövid, futó utazások alkalmával is szerezhetünk némi benyomást ar­ról, hogy látják életüket és helyüket a világban mások. Személyes tapasztalataink pedig helyreigazíthatják, kiegészíthetik és szemléle­tessé tehetik, amit eddig is tudtunk vagy már olvastunk róluk, és vi­szont, a látottak ösztönzést adhatnak arra, hogy még jobb megisme­résükre törekedjünk. NEMCSAK LÁTÁSRA, „KÖRÜLNÉZÉSRE” VAN SZÜKSÉG, ha­nem kapcsolatra, beszélgetésre, ha rövid ideig is, de együttélésre, egymás nyelvének és észjárásának jobb értésére is — hiszen így le­het valóság a turizmusnak a helsinki dokumentumokban megfogal­mazott célja: emberek és népek közötti kölcsönös megértés fejleszté­se, egymás vívmányainak jobb megismerése és emberi haladás. HA MAGYARORSZÁGON ÉVENTE TÍZMILLIÓ KÜLFÖLDI FORDUL MEG, akkor ez országos ügy és ezért keresztyének ügye is. Sok hivő ember, gyülekezeteink sok tagja végzi hivatását az idegen- forgalom különféle posztjain, de ezen túlmenően szinte mindannyian vagyunk házigazdák is, turisták is. így aztán számtalan alkalmunk van, hogy előítéletektől megszabaduljunk és megszabadítsunk, mások értékeit meglássuk és a magunkéit is jobban becsüljük, és hogy má­sok tapasztalatával gazdagodjunk, a magunkéival pedig gazdagít­sunk. Mert az utazásokról hozott tárgyak kedves és hasznos emlékek lehetnek, de a feldolgozott élmények gazdagítanak. Re András KBK ANTIKASSZIZMUS BIZOTTSÁG ÜLÉSE ST. ALBANS-BAN A Keresztyén Békekonferencia Antirasszimus Bizottságának ülé­sét június 27-től július 1-ig tartják St. AJbans-ban (New York ál­lam, USA), és az a presbiteriánus gyülekezet a házigazdája, mely­nek lelkésze Charles Gray, Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli dok­torai A bizottság tagjaként részt vesz az ülésen D. dr. Ottlyk Ernő püspök. AMIT OK OTTHON, AZT MI AZ EGÉSZ VILÁGON ... Megdöbbentő élményéről szá­molt be Dr. Ulrich Duchrow, a Lutheránus Világszövetség Ta­nulmányi Osztályának igazgató­ja dél-afrikai útja után az evan­gélikus egyházak össz-afrikai ta­nácskozásán. Látva a fehér em­berek praktikáit Déi-Afrikában arra a meggyőződésre jutott, „a (nyugati) fehér ipari államok globális szinten ugyanazt teszik, amit a fehérek Dél-Afríkában tesznek. Ök kiváltságos kisebb­ség Dél-Afnkában, mi pedig ki­váltságos kisebbség vagyunk az egész világgal szemben” — mondta' Duchrow. „A fehérek Dél-Afnkában ol­csó fekete munkaerőt zsákmá­nyolnák ki, a multinacionális konszernek révén mi Ázsia, Af­rika és Latin-Amerika olcsó munkaerejét zsákmányoljuk ki. Ök Dél-Afrika gazdag ásványi készleteit zsákmányolják ki, mi Ázsia. Afrika és Latin-Amerika gazdag forrásait zsákmányoljuk ki. Ök a jogfosztottakat katonai erővel nyomják el, mi katonai erővel nyomjuk el ezeket az or­szágokat és azzal, hogy fegyvert adunk el, ezen országok velünk együttműködő kiváltságos réte­geinek. Ók feltételeket diktálnak a kereskedelemben és a pénz­ügyekben, mi ugyanazt tesszük.” A finn diakónia vendégei voltunk A MAGYARORSZÁGI EVAN­GÉLIKUS DIAKÓNIA képvisele­tében voltunk május második fe­lében a finn diakónia vendégei feleségemmel és Blázy Lajos or­szágos diakóniai ügyvivő lelkész­szel. A sokoldalú finn—magyar egyházi kapcsolatok sorozatába tartozik a diakónia területe is. Az emberről való gondoskodás közös szolgálatunk mind itt, mind ott. MAGAS SZINTEN FOGAD­TAK MINKET. Simojoki finn ér­sek vacsorát adott tiszteletünkre. Más alkalommal együtt ebédel­tünk. Martikainen finn szociális és egészségügyi miniszterrel. Ugyanennek a minisztériumnak a hivatali helyiségében fogadott dr. Puro egészségügyi államtitkár, három főosztályvezetőjének a kí­séretében. Kansanaho tamperei finn püspök, a diakónia országos vezetöpüspöke otthonában is fo­gadott minket. Vendéglátónk, Hissa esperes, a finn diakónia or­szágos vezetője a diakóniai intéz­mények hosszú sorával ismerte­tett meg minket. Az ő szervezésé­ben tettünk látogatást a finn egy- egyházi központ más hivatalaiban is. Finnországban is kedves élmé­nyünk volt, amikor a magyar A Német Demokratikus Köz­társaság egyházainak diakóniai szervezete június 15-én kibővített közgyűlését tartotta, melyre egy­Paulus B. Mhlungu, a dél-afri­kai evangélikus egyház vezető püspöke európai látogatása során kijelentette, hogy olyan egységre törekszik, mely lehetővé teszi, hogy többféle fajú, politikai meg­győződésű, nyelvű és kultúrájú emberek tartozhassanak az egy­házhoz. Az egyesült evangélikus egyházban minden gyülekezet használhatná saját nyelvét, szo­kásait és tradícióját. Mhlungu Stockholm evangélikus püspöke, Ingmar Ström, azt állítja, hogy még fiatai lelkészeknek is. akik éppen befejezték tanulmányaikat, nehézségeik vannak a hétköznapi svéd emberrel való kapcsolataik­ban. Ström püspök néhány olyan vonást is megemlít, ami a min­dennapi ember számára megne­hezíti az igehirdetés megértését. Gyakran az életkort Szokták eb­ben a vonatkozásban emlegetni, mivel az egyházban régies nyelvet használnak. A püspök azonban úgy véli, hogy sokkal inkább az akadályozza az emberekkel való „Amikor az egyház az új égről és az új földről beszél, akkor ezt a hallgatók az el.iövendővel való vigasztalásnak értik, ha nem ve­szünk igénybe minden rendelke­zésre álló erőt annak érdekében, hogy az éhezők és embertelen kö­rülmények között élők reménysé­get és igazi segítséget kapjanak” — mondta a latin-amerikai evan­gélikus egyházak konferenciájá­nak egyik előadója. Oscar Olofs- son argentínai lelkész, és hozzá­tette „A problémát nemcsak ag nagykövetségre belépve, egy idő­re hazánkban érezhettük magun­kat. Matusek Tivadar, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykö­vetének vendégszeretetét élvez­tük egy kirándulás és egy vacso­ra alkalmából. SZOLGÁLATAINK SORÁBÓL kiemelkedik a Hollóidban levő gyönyörű középkori templomban tartott Istentisztelet, amelyen Kansanaho püspök 18 diakonisz- szát és egy férfi diakónust ava­tott fel a szolgálatra. Ezen az is­tentiszteleten én hirdethettem az igét a finn egyház előírt textusa alapján. A magyar nyelvű igehir­detést Karhumäki esperes, egy­kori magyarországi ösztöndíjas tolmácsolta. Finnek és magyarok egyek voltunk a Krisztus testé­nek és vérének vételében is. Igen sok alkalommal tartottunk elő­adást, beszámolót, tájékoztatót, egyházunk útjáról, teológiájáról, diakóniai intézményeinkről. A FINN DIAKÓNIAI FELE­LŐSSÉG egyre növekvőben van. A finn egyház külön diakóniai törvényt hozott, amely minden gyülekezet kötelességévé teszi a keresztyén szeretet gyakorlását. házunk is meghívást kapott. Blázy Lajos, a Diakóniai Osztály ügyvivő-lelkésze képviselte egy­házunkat ezen a gyűlésen. püspök nem titkolta, hogy még hosszú utat kell megtenni, míg ezt a célt elérik. A fehér egyházak képviselői hangsúlyozzák ismétel­ten, több időre van szükségük, hogy tagjaikat erre a lépésre fel­készíthessék. Problémát jelent az is, hogy a faji elkülönítés követ­keztében fehér és fekete evangé­likusok között nem lehetséges a személyes érintkezés. kapcsolatok kölcsönösségét, hogy a lelkészek képtelenek látni és tu­datosítani azokat az aktuális prob­lémákat, amelyek között az em­berek élnek. A püspök neheztel azokra a lelkészekre, akik an.y- nyira hangsúlyozzák a tiszta evan­gélium hirdetését, hogy valóság­gal elköltöznek annak a világnak tényleges realitásai közül, ahol tulajdonképpen élnek. Ezek a lel­készek nemcsak elszigetelődnek kortársaiktól, hanem bizonytalan­ságot is teremtenek az evangélium körül. jelenti, hogy nem állnak rendel­kezésünkre megfelelő eszöközök, hanem az is, hogy rosszul gazdál­kodtunk, vagy konkrétabban fo­galmazva — az eszközöket fele­lőtlenül osztjuk el: a kevesek min­dig többet kapnak, a sokak pedig egyre kevesebbet.” Komoly prob­lémát jelent a népességrobbanás is, de hiba-lenne a feleletet csak a hatékony születésszabályozás­ban vagy családtervezésben ke­resni. (lwi) Minden lelkész kötelessége a gyülekezeti szeretetszolgálat irá­nyítása, a püspök pedig felügyel ennek hűséges teljesítésére. Má­sik terület a diakóniai intézmé­nyek szolgálata. A kórházak, szo­ciális otthonok fenntartása Finn­országban is elsősorban állami és társadalmi feladat, de az egyház is részt vesz benne, hogy Jézus Krisztus szeretetével szolgáljon a rászorult embereknek. Az intéz­ményekben szolgáló diakóniai munkások kiképzése — a miénk­hez hasonlóan — hároméves tan­folyamon történik, amelyen egy­házi és egészségügyi kiképzést nyernek a hallgatók. Amikor ezt elvégezték, a püspök felavatja őket diakóniai szolgálatra. A MAGYARORSZÁGI SZO­CIÁLIS GONDOSKODÁS ered­ményeiről sokat tudnak Finnor­szágban is. dr. Puro egészségügyi államtitkár -eredeti foglalkozására nézve orvos, elmondta, hogy nemrég járt magyar állami egészségügyi delegáció Finnor­szágban, és tőlük tudják, hogy mennyire fejlett a magyar szo­ciális gondoskodás. Dicsérték szo­ciálpolitikai törvényünket és rendszerünket. Az államtitkár is járt hazánkban, s különösen Deb­recenben szerzett élményeit em­legette melegen. MI TÁRSADALMI DIAKÖ- NIÁNAK NEVEZZÜK mindazt a segítő szolgálatot, amelyben az egyház a társadalom segítésére nézve is részt tud venni. A finn társadalom problémái megsoka­sodtak és bonyolulttá váltak. Ko­rábban a lakosság nagy része falvakban lakott, ahol egvházias életforma és vallási hagyomá­nyok határozták meg az embe­rek életét. Ez megváltozóban van az iparosodás és a városiasodás következtében. 1940-ben a lakos­ság 27 százaléka élt városban, 73 százaléka falun. 1975-ben 59 szá­zalék élt városban és 41 százalék falun. Új életformába kerültek az emberek, újonnan kell kiépíte­niük életük keretét és tartalmát. Megváltoznak az iparban a mun­kakörülmények. Átalakul a régi családi élet. A szociáletikai prob­lémák új formában jelentkeznek. A társadalmi osztályok közti fe­szültséggel is számolni kell. A ha­ladó eszmék tért hódítanak a la­kosság körében, szaporodnak a kérdések, amelyekre az egyháztól választ várnak. Ezek a jelenségek azokat a kérdéseket vetik fel, amelyek az emberen való segítés átfogó szolgálatát jelentik. NAGY AZ ÉRDEKLŐDÉS IRÁNTUNK, hogy miként talál­tuk meg utunkat szocialista tár­sadalmunkban, miként tudunk társadalmunkkal együttműködni, hogyan tudunk egyház lenni a szocializmusban. Azok értenek minket legjobban, akik többször jártak nálunk, és akiknek szemé­lyes tapasztalatuk van hazai egy­házi helyzetünkről. A finnországi feltűnő áremelkedések miatt sok sztrájk van. A dolgozók nyugta­lanságának sok jele van. A mun­kásság körében különösen is ter­jednek a haladó eszmék, a bal­oldali blokk erősödőben van. Finnországban a kommunista párt a legnagyobbak közé tartozik Európa tőkés országaiban. A finn egyház előtt sok kérdőjel mere- dezjk. Érthető, hogy kiváncsiak a mi gondolatainkra, teológiánkra és az embernek végzett szolgála­tainkra. A társadalmi diakónia kérdésével a finn egyház köz­pontjában levő egyház és társa­dalom osztály foglalkozik. A KÖLCSÖNÖS FINN—MA­GYAR SZERETET sok drága lel­ki élményével gazdagodtunk. Mindenütt, nagy szeretettel, előzé­kenységgel fogadtak. Valósággá vált újra a közöttünk fennálló hagyományos testvéri szeretet! D. dr. Ottlyk Ernő ALBERT GREINER KITÜNTETÉSE zetek rendszeres találkozóit szer­vezve hozzájárult a francia—né­met közeledéshez és barátsághoz. Az 58 éves püspököt egyéb­ként most választották meg a franciaországi evangélikus egy­házak nemzeti bizottságának el­nökévé is. EVANGÉLIKUS EGYSÉG DÉL-AFRIKÁBAN MI AKADÁLYOZZA AZ EVANGÉLIUM MEGÉRTÉSÉT? FELELŐTLEN GAZDÁLKODÁS NYOMORHOZ VEZET A Német Szövetségi Köztársa­ság elnöke, Walter Scheel ma­gas állami kitüntetésben részesí­tette Albert Greinert, aki 1976-ig a párizsi evangélikusok aktív püspöke volt. Ezzel a kitüntetés­sel Greiner püspöknek azt a munkáját becsülték meg, hogy a párizsi és müncheni gyüleke­BLÁZY LAJOS AZ NDK-BAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom