Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-02 / 1. szám

OlvasstíZ együtt

GYERMEKEKNEK.

Péter első levelét

Fénylenek miként a csillagok

Felbecsülhetetlen jó szolgálatot tesznek az éjszakai vándornak az égbolton ragyogó csillagok. Nemcsak azért, mert fényükkel megvilágítják a göröngyös utat, hanem azért is, mert annak, aki érti a csillagok titkát, segítenek a tájékozódásban is. Sok eltévedt vándor életét mentették már meg az éjszakai égbolton ragyogó csillagok.

AZ EMBERISÉG ÉS AZ EGYHÁZ TÖRTÉNETÉBEN a középkor olyan szakasz volt, mint egy csililagitalan sötét éjszaka. Sötétté tette az emberek maradi gondolkodása, amely félt minden újtól és moderntől. Ezért kellett máglyára kerülni olyan tudósoknak és gondolkodóknak, akik előbbre akartak lépni a tudományban és gondolkodásban. De sötét volt a középkor azért Is, mert az emberek hitükben is maradiak, merevek voltak. Az egyházban egy külön intézmény, az inkvizíció szolgált a másképpen hívők felkutatására és megbüntetésére. Sok vér és könny kísérte az inkvizítorok útját, sok fájdalom és szenvedés járt a nyomukban.

BÁRMENNYIRE IS SÖTÉT VOLT AZONBAN A KÖZÉPKOR, égboltján újra meg újra megjelentek a ragyogó csillagok. Egyszerű emberek, szerzetesek, vagy tudós papok, vagy éppen Isten kegyelmétől áthatott asszonyok és leányok voltak ezek a csillagok, akiknek életén és gondolkodásán ott ragyogott az evangélium világossága, akik tudtak emberi módon gondolkodni, szeretni és szolgálni. Ezek a csillagok belevilágítottak a sötét éjszakába, mutatták

— Óév este az oltárt erí tő színe: fehér. Az istentisztelet oltárt igéje: 2 Tim 4, 5—8; az igehirdetés alapigcje: Mt 9, (14) 15.

— Cjévkor az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Gál 3, 23—29; az igehirdetés alapigéje: Mt 7, 24— 27.

— Az újév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 4, 12—19; az igehirdetés alapigéje: Mt 18, 1—5.

— Vízkereszt ünnepén az ol- tárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2,

1—12; az igehirdetés alapigéje: 1 Jn 2, 7—11.

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 9-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió.

— DUNAEGYHÄZA. 1976. december 1-én gyülekezeti saeretetaiz utat a jövő felé. Sőt nem csak a kor társ számára voltak ilyen útjelző szövétnekek, hanem nekünk, késői utódaiknak is sokat mondanak arról, hogy mi az igaz emberség útja.

LAPUNK KŐVETKEZŐ SZÁMAIBAN ezek közül a ragyogó személyiségek közül fogunk néhányat bemutatni, akik ilyen tündöklő csillagok módjára ragyogtak be a középkor ezer esztendeig tartó éjszakáját. Szólunk azokról a szerzetesekről, papokról, akik életüket az evangélium továbbadásának szolgálatára áldozták. Bemutatjuk a kor nagy tanítóit, akik gondolkodásukkal nemcsak kor társaiknak, de az egész emberiségnek nagy szolgálatot tettek. Végigkísérjük azok útját, akik megszégyenítő szeretetükkel igazi krisztusi módon tudtak szolgálni. Végül szólunk azokról is, akik életüket az. emberiség haladását szolgáló új eszmékért, az emberiség szebb és boldogabb jövőjéért áldozták fed.

MINDEZT AZZAL A REMÉNYSÉGGÉ'.' TESSZÜK, hogy a középkor világába való kirándulásunk nemcsak izgalmas élmény lesz, hanem hogy annak a kornak egén ragyogó keresztyénéit példájából is tanulva a szeretet és szolgálat ragyogásával ma is szebbé és boldogabbá tudjuk tenni a körülöttünk élők életét. Dániel próféta könyvében Isten. gyermekeinek szolgálatáról ezt olvashatjuk; „Az okosok fénytani fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok mindörökké.” (Dán 12, 3) S. J.

vendégség keretében szolgált Szabó István lelkész, egyházmegyei sajtóelőadó. „Az evangélikus keresztyén ember felelőssége saját gyülekezetéért és a közegyházért” címmel tartott előadást. A gyülekezeti est keretében egyházunk Hajtóműnké járói ig szólt. A szép számmal jelenlevő hívek több száz forint értékben vásároltak könyveket.

— MEZÖBERÉNY IL 1976. november 28-án a zsrófolásig megtelt gyülekezeti teremben szeretet vendégséget tartottak, amelyen „Nyitott szemmel az NDK-ban” címen Reuss András külügyi titkár tartott vetítettképes előadást.

— AMBRÖZFALVA. 1976. december 5-én szeretetvendégség volt a gyülekezetben, amelyen Lehoczky Endre szentetornya- rákócziteLepi helyettes lelkész szolgált előadással „Ádventi közügy” címmel és igehirdetést is tartott,

Az Üjszövetségnek ez a kevésbé ismert könyve igen időszerű mondanivalót tartalmaz, mert adott történeti helyzethez kötötten ugyan, de a hivő embernek nem hivő társadalomban való magatartásához ad útmutatást. Kisázsiai keresztyéneknek az első század második felének élet- körülményei és társadalmi viszonyai egészen mások, mint a mi hazai egyházunk mai tagjaié. A levél olvasása közben a korrajzra is figyelünk, mert a Szent- írás mondanivalóját mindig az egykori történelmi helyzetből megértve kell áttennünk korunk összefüggésébe, a mai keresztyének számára újrafogalmaznunk Isten igéjét. Mielőtt belevágnánk Péter első levele közös olvasásába, figyeljünk fel néhány jellegzetességére.

A régi és as új

A levélben megfigyelhető, hogy Írója többször felhasznál korábbi keresztyén hagyományanyagot. Ezért találunk benne elég sok párhuzamot mindenekelőtt a római és az efezusi levéllel, a thesszalónikai levelekkel, Jakab levelével és más újszövetségi könyvvel is. A levél írója beiktat szövegébe Krisztus szenvedéséről szóló őskeresztyén hitvallás- és énekrészleteket. Az átvett, részben szóbeli hagyományt azonban olvasói, a korabeli gyülekezet valóságos helyzetére alkalmazza, és egyetlen fő nézőpont alá vonja. Ez pedig: erősíteni akarja hitükben, reménységükben, helytállásukban a keresztyéneket, hangsúlyozva, hogy a jó cselekvésével, a szeretet megbi- zonyításával szerezhetnek megbecsülést keresztyén voltuknak.

Az egyház mai szava is így jöhet létre helyesen. Elővesszük a „régit”, a protestáns értelemben vett egész hagyományt; elsősorban és főhelyen a Széntirást., és ezen alapulóan, ezt magyarázóan, minden korban újra megszóláltá- tóan az atyák vallástételét. Az egyház örökségének a Szentírást követő gazdag tárházában benne vannak az apostoli atyáktól kezdve az ókori és középkori nagy teológusok, Luther és reformátor társai, az újkor teológiai kutatásai, az egyetemes keresztyén és a külön evangélikus hitvallási iratok, régi énekeink és így tovább.

Az egyház ősi hagyománya azonban mindig arra szolgál, hogy annak felhasználásával megkeressük és kimondjuk az „újat", Isten mai szavát. Péter első levelének írói módszere hallatlanul megerősít bennünket abban, hogy a Bibliát és az egyháztörténelem további bizonyság- tételét nem kezelhetjük ereklyeként, nem ismételhetjük változatlanul, hanem minden részletét a mi korunkban élő emberek egyéni és közösségi helyzetére al- kalmazottan szólaltassuk meg.

Az élet és hit összefüggése

A keresztyén életre vonatkozó útmutatások a levélben a Krisztusban való hitre alapozódnak. Az erkölcsi intelmek a Krisztusról szóló tanításra épülnek. Ezt nem olyan könnyű észrevenni, mint például Pál apostol leveleiben, ahol a kettő — a Krisztusra vonatkozó tanítás és a keresztyén élet szabályai — külön tömbbe sorakozik, mégpedig ebben a sorrendben: először kifejti az apostol hosszú fejezeteken át a Krisztusról vallott meggyőződést, azután következik az etikai rész.

Péter első levele más módszert

használ: az intelmek nem a levél második felét alkotják, hanem a levél egészében, nagyjából szétszórtan, helyezkednek el, s a keresztyén életre vonatkozó egyes tanácsok áfán következik nyomban a hittani megalapozás, a Krisztusra való mutatás. Ez a megváltozott módszer annál erősebben kiemeli, hogy a keresztyén élet minden megvalósítandó feladata a Krisztus-hitből következik, és onnan veszi erőforrását. Az egyes erkölcsi intelmekre következő hitbeli megokolások világossá teszik ebben a levélben is, hogy a keresztyén etika a keresztyén hittanra épül.

— ÉRD. A templom építésének 25. jubileumát ünnepelte nemrég a gyülekezet. A jubileumra Kunos István gyülekezeti felügyelő, Markó János gondnok, Tóth Aladár kántor és özv. Bányai Sán- dorné vezetésével belső festési munkáit végeztek, és új kerítést építettek a gyülekezet tagjai. Az ünnepi istentiszteleten id. Harmati Béla ny. lelkész, aki jelenleg a lelkészí szolgálatot ellátja, megemlékezett a teplornépí bőkről. Külön kiemelte néhai Bányai Sándor szolgálatát, aki 32 éven át volt a nagy kiterjedésű szórvány- gyülekezet hűséges pásztora. Az

istentiszteletet követő közgyűlésein a templomiépi lésben annak idején nagy részt vállalók nevét megörökítendő emléktábla elkészítését határozták el.

— VECSÉS. A templomszentelési évfordulón, 1976. október 10-én szórvány nap volt, amelyen szép számmal vettek részt a gyülekezet szórványaiban élő hittest- vérek. Igehirdetéssel és előadással szolgált Erős Sándor ny. lelkész és Ferenczy Zoltán rákoshegyi lelkész. — Ugyancsak szere- tetvendégségem szolgált Ruttkay- Miklian Géza ny. lelkész 1970. december 5-én.

Korunkban ez annál szembetűnőbb lehet, mert éppen a mi időnkben jött rá a keresztyénség, hogy a keresztyén erkölcsiség alapjában véve nem más, mint az igazi emberi erkölcs. Ritka ponton mond mást a krisztusi etika, mint a humánumot kifejtő világi életeszmény. A keresztyén élet modellje nem sokban különbözik a helyes emberi élet mintájától, de a rugó, a motívum, az indíték a sajátosan keresztyéni,: újra meg újra Jézus Krisztusra tekintünk.

Péter első levelének vázolt módszere arra is figyelmeztethet bennünket, hogy az életünk nem másodlagosan csatlakozik a hitünkhöz, hanem egybeforr vele. A mindennapi élet és a Krisztushit szervesen összefügg. Az életünkbe árad bele, az életünkben valósul meg, amit Krisztusról és Istenről vallunk. Ezért nem jön elő a Péter-levélben a hit és a jó cselekedetek problémája, amely Pál apostolt — érthetően az ószövetségi és zsidó háttérből — sokat foglalkoztatta. Tenni a jót, mert hiszünk Krisztusban — ez a levél logikája, és ez teljesen azonos felfogás Pállal, csak más módon megközelítve és kifejtve.

A keresztség megbecsülése

Sokat gondolkoztak azon a* újszövetségi kutatók, mivel magyarázható, hogy Péter első levele fele van a keresztségre való utalással. Van olyan feltételezés, hogy három és fél fejezeten át keresztelési beszédet közöl a levél. Sőt van, aki keresztelési istentisztelet egész menetét véli felfedezni a levélben. Ezek a feltevések nem bizonyíthatók és nem is valószinűek. De az kétségtelen, hogy a levél írója merít friss megkereszteltekhez szóló őskeresztyén tanításból, és emlékezteti régebben megkeresztelt olvasóit a keresztségükre.

A keresztség ma már nem olyan magától értetődő, mint amikor a régi Magyarországon hozzátartozott a társadalmi szokásokhoz. A népegyházból való átmenet idejét éljük, amiből következik, hogy a keresztség jelentősége megnő az egyháztagok számára. Sokan ugyan még mindig csak családi hagyományból hozzák el gyermeküket megkeresztelni, de ilyen külsőséges gyakorlat csökkenni fog a régi nagyszülők elhunytéval. Egyházunk tagjaiban tudatosítanunk kell a gyermekkeresztség mibenlétét és az ahhoz fűződő további következményeket, szülői és egyházi feladatokat. A felnőtt keresztyének hitéletében pedig a megkeresztelt voltukban rejlő erőforrásokat lehetne jobban megmutatni Segíteni fog bennünket mindkettőben a Péter-le- vél olvasása.

Veöreös Imre

Evangélium anyanyelven

Az anyanydv az embernek őseitől örökölt legdrágább öröksége. Ezért ruházza fel magyar nyelvünk az anyanyelvet ezzel a megtisztelő jelzővel: „édes" anyanyelvűnk. Anyanyelvét úgy szereti az ember, mint édesanyját. Éppen ezért valakit anyanyelvének használatában korlátozni az alapvető emberi jogok legdurvább megsértésének számít. Az anyanyelv használatát és művelését elősegíteni pedig az egyik legnemesebb cselekedet, amit társával tehet az ember. Ahol különböző anyanyelvű emberek élnek együtt, ott erre az egymást segítő szemléletre feltétlenül szükség van, mert — mivel anyanyelvére roppant önérzetes mindenki — az anyanyelv használatának bármi nemű korlátozása olyan feszültségeket é6 konfliktusokat eredményez, amelyek nehézzé és elviselhetetlenné teszik az életet.

HAZÁNK TERÜLETÉN MINDIG KÜLÖNFÉLE ANYANYELVŰ EMBEREK ÉLTEK. A honfoglalás idején már itt éltek a különböző szláv népek és a románok, a történelem folyamán pedig hazánk több vidékére német telepesek érkeztek.. Hosszú időn át a különböző anyanyelvű népek a legteljesebb megértésben és harmóniában éltek együtt. Megtanulták egymás nyelvéit, s hazánk igen sok vidékén természetes volt, hogy az emberek több nyelven értették és egymás nyelvét a legnagyobb tiszteletben tartották. A 19. század folyamán azonban a Habsburgok és az uralkodó osztály uralmuk fenntartása érdekében egymás ellen uszították a különböző nemzetiségeket. Az 1848-as forradalom leverésére is a Habsburgok éppen ezeket a nemzetiségek között fennálló ellentéteket használták fel, holott Kossuthnak egyik legfontosabb célkitűzése volt a nemzetiségek békés együttélésének a megteremtése. A nemzetiségek közötti feszültség csak még fokozódott, amikor az első világháború után a szlovákok, románok és délszlávok külön államban szerveződtek.

A második világháború után fontos változási folyamat kezdődött el, amikor hazánkban és a körülöttünk levő államokban megindult a szocialista társadalmi rend felépítése. Ennek alapelvéhez tartozik a teljes egyenlőséget tükröző nemzetiségi politi- ka. Egy darabig még kísértett a múlt átkofe öröksége, de a lassan kialakult - testvéri kapcsolatok

nyomán megváltozott a nemzetiségekkel kapcsolatos szemlélet. Ma már a hazánk területén élő nemzetiségek államunktól minden támogatást megkapnak nyelvük használatára és művelésére. A nemzetiségi általános iskolákban és gimnáziumokban a fiatalok tökéletesen megtanulhatják anyanyelvűket, a különböző demokratikus szövetségek pedig abban nyújtanak segítséget, hogy szlovák, román, német és délszláv nemzetiségeink irodalmi szinten művelhessék nyelvüket és ápolhassák népi hagyományaikat.

EVANGÉLIKUS EGYHAZUNK A LUTHERI REFORMÁCIÓ SZELLEMÉBEN mindig súlyt helyezett arra, hogy az emberek. az evangélium üzenetét anyanyelvükön hallhassák meg. Számos gyülekezetünkben a reformáció kezdetétől három nyelven: magyarul, szlovákul és németül folytak az istentiszteletek, a két nyelvű szolgálat pedig szinte általános volt. Hogy egyházunkban a nemzetiségek testvéri egyetértésben éltek együtt, az is mutatja, hogy az azbiios területen élő különböző nyelvű hívek

legtöbb esetben közös gyülekezeteket szerveztek. Hazánkban neon volt sok azoknak a helyeknek a szama, ahol nyelvi alapon szervezték volna az evangélikus gyülekezeteket. Sajnos, a múlt század második felében egyházunk sem tudta magát megőrizni a sovinizmus kísértésétől, és a nemzetiségek közötti feszültség egyházunkban is számos konfliktust okozott. Ennek eredménye volt, hogy az első világháború után a testvéri Szlovák Evangélikus Egyházzal jóformán minden kapcsolatunk megszakadt. Hazai szlovák ajkú gyülekezeteinkben azonban ennek ellenére tovább folytak a szlovák nyelvű istentiszteletek. Még szomorúbb következménye lett a német fasizmus agitációjá- nak, amely sok hívünk gondolkodását zavarta meg.

EZEKNEK Á TÖRTÉNELMI HAGYOMÁNYOKNAK MEGFELELŐEN egyházunk a legnagyobb készséggel támogatja államunk nemzetiségi politikáját. Azokban a gyülekezetekben, ahol híveink kívánják a szlovák, vagy német nyelvű szolgálatokat, ma is ’ szlovák, vagy német nyelven, folynak az istentiszteletek. D.

Káldy Zoltán püspök-elnök az elmúlt évi országos presbiteri ülésen arról számolt be, hogy 1974- ben 2809 szlovák és 999 német nyelvű istentiszteletet tartottunk különböző gyülekezeteinkben. „Luther egyháza vagyunk, amely elkötelezettnek érzi magát, hogy anyanyelven hirdesse az evangéliumot azoknak, akik azon a nyelven értik meg azt” — mondotta jelentésében a püspök-elnök.

A MOST INDULÓ SOROZATUNKBAN szeretnénk bemutatni német és szlovák ajkú gyülekezeteink életét: hogyan élnek gyülekezeteinkben a magyarokkal együtt német és szlovák ajkú híveink, hogyan művelik nyelvüket, hogyan őrzik népi hagyományaikat és szokásaikat. A sorozattal elsősorban, azt szeretnénk illusztrálni, hogy egyházunk mindent megtesz; hogy az evangélium üzienebe azon a nyelven szólaljon. meg, amelyen a legjobban értik meg. De szeretnénk kedvet ébreszteni a szlovákul és néraer tül tudó fiatalokban, hogy vállalkozzanak az evangélium hirdetésének szolgálatára, és ezzel elősegítsék azt, hogy szlovák és német ajkú testvéreink a jövőben is anyanyel.vükön. hallhassák meg az evangélium örörnüzenetét.

l)r. Selmeczá János