Evangélikus Élet, 1977 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1977-01-02 / 1. szám

* • * Hitünk mai kérdései Beleillik-e Isten tervébe? Óév igéje Öröm a múló időben A Biblia arról tesz bizonyságot, hogy Isten ÜR. Pál apostol így foglalta ezt össze: Isten terem­tette a világot. Azt is, ami benne van. A mennynek és a földnek Ura. ö ad életet mindenkinek. Őbenne élünk, mozgunk, és va­gyunk. (Csel 17,24—28). Tehát Isten teremt, szeret és gondot- mset AMIKOR A VILÁGBAN, A KÖRNYEZETÜNKBEN ÉS A MAGUNK ÉLETÉBEN olyan eseményekkel találjuk magunkat szemben, mint a természeti ka­tasztrófák (földrengés, szökőár, árvíz, szárazság, elemi kár), baleset, emberi eltévelyedés, be­tegség, halál, azonnal kérdésessé tud válni Isten szeretete és gon­doskodása. így fogalmazzuk meg a kérdésünket: minden Isten aka­rata szerint történik a világban? A válasz keresésénél óvakod­nunk kell attól, hogy Istent az emberi gondolkodás fóruma elé idézzük. Válaszadásunk pedig semmiképpen ne azt fejezze ki, hogy a világ Urát most az emberi - ész ítélőszéke elé vonszoljuk! Akár vádolva — nem igaz az az ének, hogy „Mind jó, amit Isten tészen”. Akár mentegetve — „Ugye, Te ezt nem akartad”! Mindkettő az emberi ész. ember­voltunk túlértékelését mutatná. Közelebb kerülünk a kérdés megválaszolásához, ha azon gon- dolkodunk: bele illik-e Isten tér- j vébe mindaz, ami a világban tör- ■ ténik — akár természeti kataszt­rófa, akár egyéni tragédia az?! i AZ ISTEN TERVE EZ: Jézus j Krisztusban üdvözítő kegyelme jelent meg ebben a világban '“'minden embernek. Isten azt akarja, hogy minden ember üd­vözöljön és az igazság ismeretére eljusson. Ez a terv egyértelműen rá­mutat a bűnre, az ember bűne következményére. De arra is, hogy ez nemcsak az egyénre, yagy a környezetre hat ki, hanem ilyen átfogó a rontása: „a terem­tett világ a hiábavalóságnak vet­tetett alá” (Rm 8.20). Tehát az Is­tennek az emberekkel, a világgal, a történelemmel kapcsolatos ter­vét ilyen döntően meghatározza az ember bűne! magyarázatot tudnak adni ezekre ezt a nagy ajándékát: nem — egyelőre sajnos rendszerint akarja a bűnös halálát, hanem csak utólag! Véleményük meg- hogy megtérjen és éljen/ egyezik abban, hogy a fizika, a Másrészt Isten nevelőeszközét geofizika törvényeinek megfelelő ismerhetjük fel — hitben — a vi­— de az embervilág számára ka- lágban történt természeti ka­tasztrófának átélt — események- tasztrófákban. Ezzel is fel akarja ről van szó! ébreszteni közöttünk a felelős A Biblia ezeket az eseménye- szeretetett még inkább ' meg- ket is összefüggésbe hozza az em- ismerjük a természet erőit és bér bűnével: a bűn egyetemes uralkodjék az ember azokon — hatalma miatt a teremtett világ ,az embertársakért! Ezzel az on­es benne az ember Isten haragja magunkkal való elteltségünkből alatt van (Rm 1,18). is fel akar rázni Isten. A fásult­ságból, az önzésből, az elvakult BÁR A TERMÉSZET ÉS A sors-hit közönyösségéből bűnbá- TÖRTÉNELEM VILÁGA ezekkel natra és új életre akar elvezetni. a katasztrófáival inkább elrejti, Diakóniai lelkületű emberekké mint megsejteti Isten igazi arcát, szeretne átformálni (Rm 8,19). ezért kell teljes összefüggései- ' ben keresnünk Istenünk szándé- HELYES TEHÁT, HA EMBERI kát ilyen eseményekben is. ÉLETÜNK, A TERMÉSZET ÉS Hitünket akarja megtisztítani TÖRTÉNELEM VILÁGA ESE- és életünket akarja rávezetni a MÉNYEIT ilyen összefüggésben bűn bilincseitől való szabadu- nézzük. Akkor nem rekedünk lásra. Isten haragjának „villám- meg a „látványnál”, hanem elju- csapásai” között megleljük a sze- tunk az isteni cél meglátására retet és gondviselés Istenét, aki (1 Móz 50,20). Jézus Krisztusban úgy mutatta ki Detre János Lothar Zenetti: Amikor megkapjuk a számlát Egyszer biztosan megkapjuk a számlát: a napsugár, lombsusogás, szelíd gyöngyvirágok, sötét fenyők, a hó. a szél, a madarak röpte, a fű. a lepkék, a belélegzett levegő, felettünk fénylő csillagok, minden nappalunk, esténk, ‘éjszakánk számláját. Egyszer ideje lesz indulni és fizetni: Kérem a számlát! De mi a Gazda nélkül számoltunk, és Ö megszólal mosolyogva: Hiszen én hívtalak vendégül benneteket .erre a széles világra. És örömöm telt benne. Németből ford. Túrmezei Erzsébet AZ ERŐSZAK RIASZTÓ HULLÁMA BRAZÍLIÁBAN A BŰN KÖVETKEZMÉNYE VILÁGOSSÁ VÁLIK EGYÉNI SORSUNKBAN, emberi eltéve­lyedéseinkben, a betegségben, a halálban éppúgy, mint a népek sorsában (gondoljunk a hábo­rúkra, a borzalmakra és annak következményeire). Az Isten az embervilágban úgy uralkodik ma, hogy bizonyos mértékig sza­badságol ad az embereknek. De a bűn' következményeiben egyre inkább fel kell ismernünk azt, hogy Isten mégis irányítja az életünket. Bár az is igaz, hogy egyéni sorsunk, a gond, a szen­vedés, a betegség, a halál mögött értelmünkkel hiába keressük Istent! Nem ismerjük meg öt! Mihelyt teljes összefüggésében nézzük életünknek, környeze­tünknek ezt a baj-jelenségét, s kiindulásként az Istennel való kapcsolatot vesszük, egyet meg kell látnunk: azt a szakadékot, mely elválaszt az Istentől. Á bűnt! Isten előtt — akit Gond­viselőnek, a szeretet Istenének ismertünk meg, de aki szent Isten is — a bűneink miatt kár­hozatra vagyunk méltók! (Rm 3,12) EGYÉNI ÉLETÜNKBEN ÉS A NÉPEK SORSÁBAN jelentkező szenvedésben és rosszban Isten ítéletét kell meglátnunk. ítélete abban lesz nyilvánvaló, hogy hagyja az embereket — büntetés­képpen — a bűn útján járni. Azon az úton, amelyet maga vá­lasztott magának az ember! Ugyanakkor azonban nyilvánvaló az Isten szeretete abban, hogy türelmes, „mert nem azt akarja, hogy némelyek elpusztuljanak, hanem azt, hogy mindenki meg­térjen” (2 Pt 3,9). A TERMÉSZET VILÁGÁBAN ISMÉTLŐDŐ KATASZTRÓFÁK — melyek óriási emberáldozatot, anyagi kárt jelentenek a világ különböző pontjain — a teremtett világ struktúrájából adódnak. A geológusok, meteorológusok és a különféle szakemberek pontos A szegények jogi osztottsága, a föld igazságtalan eloszlása, az in­diánokkal szemben alkalmazott önkény és a bűnügyekbe kevere­dett rendőr-tisztviselők büntetlen­sége a legfontosabb okai az erő­szak légkörének, amely jelenleg Brazíliában uralkodik, és riasztó méreteket öltött — állapítják meg a brazil római katolikus püspö­kök legújabb pásztorievelükben, HELYÉN VALÓNAK ÉREZ­ZÜK A KÉRDÉST új esztendő kezdetén, noha más naptári jel­zés vagy életünk egyéb esemé­nye is alkalmas a kérdés feltevé­sére. Üjévkor azonban a szavak hőfoka a legmagasabb és okát senkinek sem kell magyaráz- gatni. A jövő útjainak fürkészése mindenkinek belső tüzet, izgal­mat jelent. Kíváncsiságok és kí­vánságok, tervek és várható meg­lepetések képei kavarognak az emberben. Milyen jó volna tudni valamit a holnapról! Milyen jó volna már most csak egy kicsit is hatni a jövőre, befolyásolni az eseményeket, hogy minden úgy legyen majd, ahogyan szeretnők! Ki ne érzett volna már így egy- egy esztendő fordulóján? NEM SZEREPELNEK ADA­TOK A STATISZTIKÁBAN, mégis tudjuk, hogy sokan, na­gyon sokan szerte a világon ko­molyan veszik a lehetőséget és próbálnak is valamit ebben az időszakban a jövő megismerése és alakítása érdekében. Jeleket, jel­képeket fedeznek fel maguk kö­rül, amelyekből olvasni vélnek, „jövőt mondani”. Amuletteket vesznek és ajándékoznak, hiszen ezek hozzák, biztosítják — mond­ják — a szerencsét az új évben. Másrészt: óvnak, intenek bizo­nyos ételektől, lépésektől, szá­moktól, mert azok bajba kever­nek, elrontják az évet. Humoros (vagy ijesztő?) Szilveszter-esten a főváros útjain sétálni. A ka­melyben az egyház és a brazil nép aggodalmának adnak kifejezést. A pásztorlevél szóvá teszi Ru­dolf o Lankenbein, az indián pap, valamint Jao Bosco Penido Bur- nier atya megölését és Adriano Hippolito püspök elrablását. Hel­der Camara püspöknek még a ne­vét se szabad . megemlíteni sem a sajtóban, sem a rádióban vagy televízióban. bala-tárgyak készítői és árusai határtalan találékonysággal ter­melik és kínálják „biztos szeren­csét” hozó áruikat. A szerencse ugyan ellenőrizhetetlen, de a vevő biztos. Van, aki nem tulaj­donít nagy jelentőséget a tár­gyaknak, tréfának tartja, mégis jólesik, ha kezében szorongathat szerencsetallérokat, mert hátha mégis használ — ártani nem árt­hat. Van, aki népszokás címen könyveli el a jelenséget és el is fogadja létét. Sokan megsértőd­nek, ha hallják a megbélyegzést erre a gyakorlatra: babona! ÁLTALÁBAN NEM ÉRÜNK EL EREDMÉNYT, ha valakinek a fejére olvassuk ezt a szót. Valószínűleg azért, mert vala­mennyien, kisebb-nagyobb mér­tékben találva érezzük magunkat vele. A kérdés jó ismerői is za­varban vannak: betegség — a babona, vagy az egész emberiség kollektív tulajdonsága ősidők óta; gyermekes gondolkodásmód- e vagy az ősember gondolkodásá­nak formája-e. A kérdés ma még eldöntetlen. Ennek ellenére sem nyugodhatunk bele a dolgok ál­lásába. Nem nézhetjük szótlanul, azt, ami ezen a címen történik és nem csatlakozhatunk könnyel­műen a gyakorlathoz. Bizonyos, hogy a babona nem kizárólag a műveletlen emberek magatartása, de nem korlátoz­Mt 9, 14—15 Az elmúló év utolsó estéjén eléggé általános szokássá vált nagyot mulatni, pezsgőt inni, sőt még fékevesztetten szórakozni is. Sokan ta­lán így próbálnak elmulasztott feladatok felelősségének terhétől me­nekülni. Vannak azonban olyanok is, akiket elgondolkoztat az idő mú­lása. Esetleg el is szomorodnak vagy elkeserednek egyesek, amikor saját életük hibáit veszik számba. A ma esti ige arra mutat, hogy le­het maradandó örömünk is a múló időben. A HIVŐ EMBER SZÁMÁRA JÉZUSSAL LENNI FELEMELŐ ÖRÖM. Örömeink közül sok, amit magunk próbáltunk előidézni éle­tünkben, csak ideig-óráig dobott fel bennünket, s utána még mé­lyebbre zuhantunk. A tanítványok Jézus közelében felemelő öröm részeseivé lettek. Azt látták, hogy Jézus mindenkinek kész szolgálni szeretettel. Leült asztalukhoz. Megbocsátott nekik. Új életre segítette őket is. Az embereket kizsákmányoló, másokat megrövidítő magatar­tásból hasznos szolgálatra hívta el őket. Jézus ma minket is részesíteni akar ebben a felemelő örömben. Velünk van az év utolsó estéjén is. Nem dörgő hangon ítéli meg hibáinkat, mulasztásainkat, hanem bo­csánatával indít új útra. JÉZUS A KÖZÖSSÉG ÖRÖMÉRE TANÍT, ö vállalta a közösséget, hogy melléjük lépve segíthessen rajtuk. Ezért az ö tanítványai sem akarnak Keresztelő János tanítványai vagy a farizeusok módjára elszi­getelődni kortársaiktól. Sőt Krisztus által új közösség formálódik em­bertársaikkal. Ez pedig nemcsak abban jelentkezik, hogy készek szóba állni másokkal, hanem minden módon szolgálnak is ott, ahol csalc lehet. Jézus ma minket tanít ilyen közösség vállalására. Ébresztgeti bennünk a nagyobb felelősséget egymás iránt, gyermekeink, szüléink, munkatársaink, betegek, magányosak, éhezők, elnyomottak, segítségre szorulók iránt. A KEGYELEMBŐL KAPOTT IDŐ MARADÄNDÖ ÖRÖM FOR­RÁSSÁ VÁLHAT. Amíg Jézus tanítványaival van, a tanítványok­nak nincs okuk böjtölésre, gyászra, szomorkodásra. Jézus pedig ma is velünk van. Kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele után most ismét itt van köztünk. Velünk van a világ végezetéig. így mi a vőlegény jelenlétének örvendező lakodalmasok lehetünk. Az elmúlt év is kegyelemből kapott idő volt, amiben megtapasztalhattuk sok aján­dékát. Szava tanított, vigasztalt, hitre hívott, új életre indított. Meg­váltó kegyelmével botlásainkat megbocsátotta. Szolgáló életének pél­dájával előttünk járt, hogy tőle tanuljuk az időt jól kihasználni, erőn­ket egymás szolgálatába állítani. Hálás szívvel áldjuk őt a kegyelmi idő ajándékáért! A hit szemével megláthatjuk azokat az ajándékokat is, amelyekkel Isten népünkkel, a földrészünkön élő többi néppel vagy az emberiség közösségében ajándékozott meg. A MÖGÖTTÜNK LEVŐ ÉV PERCEINEK MÚLÁSA számunkra nem lehet szélsőségekbe sodró erő. Sem eszeveszett mulatozás, sem reménytelen kesergés nem illik hozzánk. Ma igazi örömünk van ab­ban, hogy Jézus az asztalunkhoz telepszik, közösségre lép velünk, de minket is odaültet kortársaink asztalához, hogy részt kérjünk, részt vállaljunk gondjaikból, osztozzunk az egész világ felelősségében. Eh­hez kaptuk eddig a kegyelmi időt, s hisszük, kapunk még ezután is új kegyelmet. Vető Béla IMÁDKOZZUNK! Kegyelmes Istenünk! Köszönjük a mögöttünk levő esztendő kegyel­mi idejét. Köszönjük, hogy Fiadban, a Jézus Krisztusban új közössé­get hívtál életre veled s embertársainkkal. Áldott légy minden aján­dékért, amit tőled nyerhettünk. Tartsd ébren bennünk a felelősséget egymás iránt, hogy a kapott rövid és drága időt jól használjuk testvé­reink javára és a te dicsőségedre. Ámen. PUSPÜKVALASZTAS THüRINGIABAN: 1978 A -Thüringiai Evangélikus Egy- Braecklein püspök augusztusban ház zsinata felkérte D. Ingo töltötte be 70. évét. Utódjának Braecklein püspököt, hogy 1978- megválasztására 1978 tavaszán ig maradjon még hivatalában, kerül sor. ható a szegényekre vagy az élet árnyékos oldalán levőkre sem. A probléma egészen általános. A babona az ember személyiségé­nek olyan rétegeiből ered, ame­lyeken nem ő az úr, amelyeket nem tud kezében tartani és irá­nyítani. Kényszer állapotban lévő ember oldódást keres és azt re­méli a babonás ténykedéstől — mondja egy francia pszihológus. A BABONA GYÖKEREI AZ EMBERI LÉLEK MÉLY RÉTE­GEIBE nyúlnak és onnan táp­lálkoznak, ahol a szorongás, a névtelen félelem bőséges táp­talajt biztosít számukra. így adódik, hogy a babona ellen okos szavakkal, ész-érvekkel sok eset­ben lehetetlen küzdeni. Semmit nem segítene az ügyön, ha rende­letileg, vagy egyházi törvénnyel eltiltanák a talizmánokat. A régi szokások helyébe újak állnának a sorba s titokba folynának a prak­tikák. A szorongó ember minden eszközt megragad, ami enyhülés ígéretével kecsegtet. Az ilyen em­ber néha önmaga előtt is szé- gyenli hiedelmeit, cselekedeteit, de ez sem elég ahhoz, hogy el­hagyja őket: amikor nem látják, önmaga előtt is alakoskod va, mégis csak lekopogja a szeren­csét az asztal lapján, alulról, — ha fából készült. A BABONA HAMIS ÜT, VAK­VÁGÁNY. Az igazi bizalomnak és a bátor életnek torzképe. Ezért érdemes és kell is küzdeni ellene. Igaz, hogy a babona nem beteg­ség, mégis hasonlítanak egy­másra sok tekintetben. Mindkettő az ember ellensége. A múlt század derűlátó bölcsei azt gondolták, hogy neveléssel, felvilágosítással mindkét ellenségünktől meg fo­gunk szabadulni. Ma másként látjuk. Még a tudomány mai fej­lettsége sem tudta megszüntetni teljesen a betegségeket, s a töké­letes egészség még ma is „elérhe­tetlen eszmény”. Ehhez hason­lóan a babonák is az emberiség kísérői maradtak, sőt a régiek­hez esetleg még újak is társul­nak. Még ez a helyzet sem ri­asztja el az arra hivatottakat a küzdelemtől. A KERESZTYÉN EMBERNEK TUDNIA KELL, hogy Jézus eb­ben a küzdelemben is ott van mellette, ö képes, mert hatalma van rá, irányítani és győzni az emberi lélek olyan mélységeiben, ahová saját kezünk már nem ér el. A sötétség hatalmai az ö igazi ellenfelei. Nem a talizmán vagy a fétis s más kétes értékű eljárások adják nekünk a bizton­ságot és oldhatnak fel a jövő iránti félelemből, hanem az Ó szava. így: „Az Úr Lelke van én- rajtam, mert felkent engem . .. hogy hirdessem az Űr kedves esztendejét” (Lk. 4,18.). Muncz Frigyes Mit hoz a jövő?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom