Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-12-05 / 49. szám
ORSZÁGOS EVA N G ÉLI KUSHETILAP Hliirnna (ha! Zsolt SO. 2, 3, 10. 20. JÜJJl Ez a négy betűből álló szó imádság. Nemcsak az elképzelhető legrövidebb imádság, hanem a keresztyén egyház valószínű legrégebbi, Jézus felé forduló, őt hívó (segítségül hívó!) kérése. Ezzel ai imádsággal végződik a biblia. A Jelenések könyve utolsó fejezetének végén Jézus így szól jegyeséhez, az egyházhoz: Bizony, hamar eljövök. A válasz — a bátor válasz! — így felel az ígéretre: Ámen, Jöjj, Urain. Jézus! JÖJJ URAM! — ezt az imádságot az első keresztyén gyülekezetekben elei:lie Jézus anyanyelvért, araméi nyelven imádkozták: Maratta tha! Nemcsak Palesztinában, hanem görög nyelvterületen is, pl. Ko- rinthusban. Egy második századból származó keresztyén irat. a Di- daché mint úrvacsora ailkalmával mondott imádságot közli. De ott tálaljul; jóval előbb már Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele végén. Ezt olvassuk: ..Ha valaki nem szereti az Urat. legyen átkozott! Marana tha!” (1 Kor IG. 22). Itt szinte S. O. S.-ként hangzik a kérés: Urunk jöjj! Vannak ugyanis a korínthusl gyülekezetben olyan magukat hívőknek tartó emberek, alal; fennhangon szólnak, sürögnek forognak, de bomlasztanak, hitet rombollak, mert „nem szeretik az Urat’’. NEMCSAK SEGÉLYHÍVÁS .4 „JÖJJ", hanem bátor felelet is. Jézus Ígéretére. Jézus szeretete bátorít Dosztojevszkij híres poémájában, a Nagy Inkvizitor letartóztatja, börtönbe veti Jézust amikor egy forró nyári délutánon váratlanul megjelenik Sevilla utcáin. Fél tőle. Vagy inkább egyházát félti tőle. Ezért kéri számon: „Miért jöttél hát. hog.) zavarj bennünket? Mert azért jöttél, hogy zavarj bennünket, ezt magad is tudod.” Végül nem tehet mást, szabadon engedi. De így búcsúzik tőle: „Eredj, és többé ne jöjj ide ... egyáltalán ne jöjj ... soha, soha!” Aki még nem érezte magában a jeleimet, akiben még nem akart szóhoz jutni a tiltakozás: Eredi, ne zavarj, ne jöjj többé... az fel se fogja, milyen merészség kimondani mégis: Jöjj! A hit bátorsága ez. A hit bátran hívja Jézust: Jöjj! zavard meg a te keresztyénségeddel a mi keresztyénségünket. Akkor kezdem szeretni Jézust, amikor bátran merem zavartatni magam vele. Zavartatni? Ez csak a mi oldalunkról látszik így. Jézus többet mond: Íme újjáteremtek mindent! Advent második vasárnapjának bevezető igéje, (introitusa) a SO. zsoltár szavaival fogalmazza meg a hívást: „Urunk, néped pásztora, jöjj el, és üdvözítsd népedet, kelts minket életre.” A zsoltár mostani új fordítása így szól: „Jöjj segítségünkre! Istenünk, újíts meg minket!" A régebbi fordítás szerint: „Jöjj el. hogy szabadíts meg minket! Oh Isten állíts helyre minket!” Üdvözíteni, újjá teremteni, megújítani, szabadítani, helyreállítani — ugyanazt jelenti. Ha egy városrészben, helyreállítás, rekonstrukció indul meg, az más mint a tatarozás. A régit lebontják, s helyén új épületet emelnek. Uram jöjj! Bátor beismerés: rekonstrukcióra van szükségem. Uram jöjj! Bátran nézek előre. Zavarsz? Nem kerülhetem el. De nem teszel tünkre. Megújítasz, rekonstruálsz, üdvözítesz. ..JÖVEL JÉZUS. LÉGY VENDÉGÜNK. ..” mondjuk áz étkezés előtt. Pál apostol idejében az úrvacsorái asztal mellett mondták: Jövel! Persze akkor még nem vontak éles határvonalat az úrvacsorái asztal és az utána következő szeretetvendégség, „agapé”, asztala közölt. Pál apostol körülnézett és 1 Kor 11. leírása szerint két visszaélést vett észre. Olykor összejöttek szereteti'endegségre, de úgy elteltek az evéssel és ivással, hogy úrvacsorára már nem került sor. Máskor ugyan összejöttek úrvacsorát venni, de a szeretetvendégségen mar nem törődtek egymással. Egyesek csak nézték, hogy esznek mások. Ha így lesztek, mondotta az apostol, megvetitek Isten gyülekezetét és megalázzátok a nincsteleneket. Méltatlanul esztek és isztok. Amikor asztalunknál elmondjuk: „Jövel Jézus légy vendégünk” ■nemcsak előre nézünk, hanem körül is tekintünk. Lehetetlen, hogy csak magammal törődjek. Ha viszont körülnézek a világban, látom, a sok bajt. tennivalót, nem válhatok közönyössé, magambatemetkezövé, megtalálom helyemet, ahol tehetek én is valamit, hiszen nem egy cserbenhagyott, hanem egy megújulásra, újjáteremtésre, rekonstrukcióra váró világban élek s az idők jelei közé nem csupán korunk szorongató jelenségei tartoznak, hanem minden jórendet, békét teremtő szó, minden gyógyító, igazságot, kenyeret szétosztó tett. Nem teremtjük újjá, nem üdvözítjük a világot, de bizonyságot tehetünk, hogy végül is valami nagyra, végső szépre várunk. „Jöjj!” — így imádkozni, azt jelenti, (Bonhoeffer szavaival), hogy az utolsó előtti dolgok között a végsőre gondolva élni. Benczúr László DR. MANAS BUTHELEZIT PÜSPÖKKÉ VÁLASZTOTTÁK .i A világszerte — így egyházunkban is — ismert dr. Manas Buthelezit, az 1975 decemberében megalakult dél-afrikai evangélikus egyház főtitkárát választották meg az egyház központi egyházkerületének püspökévé. A püspökké való választása azután történt, hogy az egyházszervezés során szükségessé vált az ú.i, központi egyházkerület kialakítása. Di\ Buthelezi püspök 1977 januárjában veszi át hivatalát Sowetó- ban. Dr. Manas Buthelezi, aki Svédországban szerezte teológiai doktori címét, évek óta folytat küzdelmet honfitársai és tágabb értelemben: az afrikai népek önállóságáért, szabadságáért. Politikai nézetei miatt a dél-afrikai kormány bebörtönözte, de a világméretű tiltakozás nyomására kénytelen volt szabadon engedni. (Iwi) SUNDBY ÉRSEK LÁTOGATÁSA A SZOVJETUNIÓBAN Dr. Alfred Tooming észt és D. Janis Matulis lett érsek meghívására szeptember hó folyamán a két szovjet köztársaságba látogatott dr. Olof Sundby érsek, a svéd evangélikus egyház vezetője, akit erre az útra elkísért három munkatársa is. A svéd egyházi. sajtóközpont angol nyelvű kőnyomatosa kiemeli, a „svéd érsek látogatása mindig történelmi jelentőségű”, röviden bemutatja az észt és lett evangélikus egyházakat s méltatja azok hagyományos kapcsolatait a svéd evangélikus egyházzal. 99 .Hogy teljes emberré legyenek!” Az újjáépített Elint gyermekotthon felavatása November 13-án, ezen a számunkra emlékezetes szombat reggelen — őszi, szomorkás idő köszöntött Nyíregyházára. Mégis örömünnepe volt ez a nap nemcsak gyülekezetünknek, hanem egész Magyarországi Evangélikus Egyházunknak. Ezen a napon avatta fel és adta át újra a szolgálatnak, az újjáépített ÉLIM Egészségügyi Gyermekotthont D. Káldy Zoltán, egyházunk püspök- elnöke'. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELET IGEHIRDETÉSÉNEK ALAPIG ÉJE: 2 Móz 15, 26—27. versei voltak Az igehirdetés bevezetésében D. Káldy Zoltán püspök arról szólt: sokan dolgoztak, sokan imádkoztak azért, hogy az újjáépített, rekonstruált ÉLIMET átadhatjuk szolgálatának. Nemcsak a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezetei; hanem rendkívül nagy áldozatot hozott érte az Egészségügyi Minisztérium, mögötte tulajdonképpen a magyar társadálom. A mi szocialista társadalmunk, amely méltatta az egyházat arra. hogy a gyermekekkel való foglalkozását segítse, bátorítsa és áldozatot is hozzon érte. De itt van e mögött az újjáépített otthon mögött' az NSZK-beli Gustav Adolf Werk jelentős segítése és testveri támogatása is. Áldozatok hozott érte maga Nyíregyháza város társadalma. S benne a nyíregyházi gyülekezet is kivette részét az újjáépítésből. Legyen istennek hála mindezért! Nemcsak a pénzre gondolok — mondotta a püspök —, hanem inkább arra a szeretette, amely egyfelől államunk. a társadalom részéről; másfelől egyházunk, külföldi hittestvéreink és a nyíregyházi gyülekezet részéről megnyilatkozott. Istennek köszönjük meg nemcsak a forintokat — amelyre pedig nagy szükség volt —, hanem a mögötte levő szíveket! AZ IGEHIRDETÉS KŐVETKEZŐ RÉSZE AZ ÉLIM — a frissítő, enyhet adó — oázis képéből bontotta ki, az itt folyó szolgálat feladatát: „otthont adni” azoknak, akik ide kerülnek. Nemcsak kenyeret, tiszta ruhát, télen meleg szobát, hanem emberséges, „meleg szívet!”. Ezért kérem is mindazokat, akik részt vesznek ennek az otthonnak a munkájában, s akik felelősséget éreznek ezért a szolgálatért: szeressék ezeket a gyermekeket! Az ige központi mondanivalóját a püspök ebben az üzenetben szólaltatta meg: Isten a gyógyítás Istene. Nem az „alkalom”, hanem meggyőződésem miatt hirdetem Istent a „gyógyulás”, a „gyógyítás Istenének”. Majd így folytatta : ezzel Isten azt akarja munkálni. hogy minden ember egész ember, teljes ember legyen! Mondjam másképpen? — a fordítottját mondom: hogy ne csonka ember legyen, sem testében, sem lelkében, -sem értelmében. Mai, modern szavakkal élve, Isten azt akarja, hogy az ember meg tudja valósítani önmagát. Ki tudja fejleszteni azokat a képességeit. amik fizikumában, értelmében, lelkében vannak: a teljes embert Ez az a feladat, amit Isten ezek között a gyermekek között is reánk bízott: mindent megtenni azért, hogy emberek lehessenek! A mi társadalmunk nem azt mondja, mint amit a hitleri fasizmus mondott: miért élnek?! Sőt, inkább otthont épít nekik, áldozatot hoz értük, hogy Ma diakónia vasárnapja van Ezen a vasárnapon Isten iránti hálával gondolunk napjainkban megújuló és kiszélesedő intézményes szeretetszolgálatunkra. A szolgálat mögött eddig is ott volt gyülekezeteink áldozatkészsége. A megújuló és új intézmények, a magasabb szintű szolgálat igénye otthonainkban még nagyobb felelősséget ébreszt a szolgáló szeretet útjára lépett gyülekezeteinkben. Ezért bizonyosak vagyunk abban, hogy ennek a vasárnapnak a perselye, amely intézményes diakóniánk céljait szolgálja az eddiginél jelentősebb segítséget fog adni ehhez a közegyházi munkához. TEOLÓGIAI ESZMECSERÉK AZ OROSZ ORTODOX EGYHÁZ ÉS AZ NDK PROTESTÁNS EGYIIAZSZÖVETSÉGE KÖZÖTT „Az Orosz Ortodox Egyház és az NDK-beli Protestáns Egyházszövetség közötti teológiai eszmecserék folytatása mindkét fél számára hasznosnak mondKató. Ezért a megbeszéléssorozat harmadik részét is tervbe vették, s ezt a Szovjetunióban fogják meg- tai'tani.” Ezt állapította meg az a zárónyilatkozat, amelyet az Erfurtban. szeptember 12. és 21. között tartott megbeszélés befejeztével adtak a két delegáció tagjai. Amint ismeretes: az Orosz Ortodox Egyház és az NDK-beli Protestáns Egyházszövetség delegációi között az első ilyen teológiai eszmecserére 1974-ben, a Moszkva melletti Zagorszkban került sor. „Ezeknek a megbeszéléseknek, kezdettől fogva az volt, a jellegzetessége — hangzik az erfurti zárónyilatkozatban —, hogy itt olyan ortodox és reformatori egyházak bocsátkoztak dialógusba, amelyek egyaránt egy szocialista társadalomban élnek.” Annak az erfurti eszmecserének, amelynek a témája „Isten országa, mint jelenvaló és elkövetkezendő valóság” volt, az volt a jellemzője, hogy nem valamiféle elvont teologizálást folytattak a résztvevő felek, hanem nagyon hamar kiderült: „...az Isten országáról szóló igehirdetés, mint Isten által elrejtett titokról hangzó bizonyságtétel, a reménységnek olyan erőit szabadítja fel, amely erők formálják az e világban való életünket.” „Isten országa megújítja az emberek életét, és arra indítja őket. hogy tevőlegesen vegyenek részt a társadalmi változásokban. Az Isten országáról szóló igehirdetés felhatalmaz bennünket arra, hogy együtt munkálkodjunk olyan emberekkel is, akik más kiindulópontból látják elkötelezve magukat egy emberibb jövendő kialakításáért.” „Az Isten országa és az egyház kifejezések szoros kapcsolatban vannak, de mégsem azonosíthatók egymással. Az egyház e Földön az Isten országának eszköze. Isten országa és a világ sem azonosak egymással. Isten országa mégis arra hív bennünket, hogy a jóért, az igazságosságért — beleértve a társadalmi igazságosságot is —, a békéért, a népek közötti kölcsönös megértésért és együttműködésért munkálkodjunk” — olvasható többek között a záróközleményben, fenol személyiségük — emberi méltóságukhoz méltóan — lehetőség szerint kifejlődhessen. A SZÁMOK SZIMBOLIKÁJÁBÓL — az Ótestamentum különös nyelvéből — nagyszerűen tágult az igehirdetés üzenete: világtávlatúvá. Mert Isten ' nemcsak néhány gyermeket, nemcsak egy népet, de az egész lakott földet — az oikumenét — akarja meggyógyítani, „teljességre” juttatni. Mert „csonka” az emberiség, amíg a kenyér nincs egyenlően elosztva; amíg éhség, járványok tizedelik tömegeit: Isten ezzel szemben azt munkálja, hogy a népek eljussanak ahhoz az igazságos társadalmi rendhez, amelyben egyenlően megbecsültek az emberek; és minden faj, minden világnézet, minden vallás egyenlő. S az egyháznak az a feladata ebben a világban; segítse megvalósítani azokat a célokat, hogy a 6 világrészben mindenki elnyerje szabadságát, emberi méltóságát; — hogy ne atombombára adják a pénzt az emberek hanem gyermekotthonokra. kórházakra, a gyógyítás kutatómunkájára, Ezért nem jár egyházunk „idegen területen”, amikor átadjuk szolgálatának ezt az otthont, a rászorultak megsegítésére és Isten dicsőségére. AZ ÜMNEPI GYŰLÉST SZABÓ GYULA DEBRECENI LELKÉSZ, az ÉLIM igazgatótanácsának elnöke nyitotta meg. Tisztelettel és szeretettel' köszöntötte az avatóünnepségen megjelent kedves vendégeinket: az Állami Egyházügyi Hivatal részéről dr. Pozsonyi László főosztályvezetőt, Lóránt Vilmos egyházügyi tanácsost és Magyari Béla egyházügyi, titkárt; az Egészségügyi Minisztérium részéről dr. Eöry Imre főosztályvezetőt és dr. Battay László főelőadót; Czakó Istvánt, a Nyíregyháza Városi Tanács vb- einökhelyettesét; Gulyás Emilné dr.-t. a Hazafias Népfront megj'ei bizottságának első titkárát; a Frau Ley mann vezette küldöttséget, akik az NSZK-beli Gustav Adolf Werk képviseletében jelentek meg közöttünk; dr. Karner Ágoston országos főtitkárt, val amint a testvér egyházközségek küldötteit. EZUTÁN AZ ÉLIM IGAZGATÓJA SZÁMOLT BE, a 3 éve folyó újjáépítés munkáiról. Hálaadással jelentette, hogy a megvalósított építési, központi fűtési és csatornázási munkák költségvetés szerinti végösszege, kereken 2 140 000,— Ft-t tesz ki. Ehhez jön még a berendezés felújításának 1977-re átnyúló része, aminek fedezete biztosítva van. A GYŰLÉSEN MELEG HANGÚ KÖSZÖNTÉST ÉS ÜDVÖZLETÉT ADOTT ÁT dr. Eöry Imre főosztályvezető az Egészség- ügyi Minisztérium; dr. Karner Ágoston főtitkár az országos egyház és Frau Leymann a Gustav Adolf Werk részéről. D. . Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke valasza és zárószavai után. Nagy- váti Pál felügyelő köszönte meg a püspök szolgálatát, vendégeink megtisztelő megjelenését. Este egyházunk vezetősége fogadást adott megjelentek tiszteletére. Másnap pedig D. Káldy Zoltán püspök a templomban igehirdetéssel fejezte be nyíregyházi szolgálatát. MA. AZ EVANGÉLIKUS SZERETETSZOLGÁLAT „VASÁRNAPJÁN”. hadd adjam át — ebben a beszámolóban — az Evangélikus Élet olvasóinak Isten idei nagy ajándékát:- ÉLIM ÚJJÁÉPÜLT. Czlzmazia Sándor 1
