Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-12-05 / 49. szám

GYERMEKEKNEK, A szegények és gyermekek püspöke Ősrégi szokás, hogy december S-an, Miklós napján a szülők meg a i á n clé k ózzák gyermek ei két. Kevesen tudják, hogy ez a szokás Miklósra, a szegények és gyerme­kek püspökére vezethető vissza. Az ő emlékét őrzi a rengeteg cso­koládé „mikulás” is az üzletek kirakataiban. MIKLÓS PATARÁBAN, KIS- ÁZSIA DÉLKELETI RÉSZÉN le­vő kis városkában született. Szü­lei keresztyének voltak, és így ő maga is a keresztyén hitben ne­velkedett. Szülei nagyon gazda­gok voltak, és így Miklós tekinté­lyes vagyont örökölt. Miklós ezt a vagyont Isten ajándékának tekin­tette, hogy belőle is megajándé­kozhassa a szűkölködiőket. Élet­felfogását a tőle fennmaradt mon­dás' őrzi a legjobban: „Ne ma­gadnak élj, hanem felebarátai­dért is, mert aki másokért él, az éi igazán önmagáért.” Miklós azonban nemcsak beszélt a szeré­téiről, hűnem ■ élte is azt. Szinte az egész vagyonát szétosztotta a szűkolködők között. Mindezt ti­tokban tette. A szegények soha sem tudták, ki segített rajtuk. Nem is tudták senkinek megkö­szönni a segítséget. Nem maradt más a számukra, mint hogy a templomban Istennek mondjanak köszönetét a megtapasztalt segít­ségért. JÉZUS KRISZTUS IRÁNT ÉR­ZETT SZERETETE arra indítot­ta Miidóst, hogy elzarándokoljon a Szentföldre. Itt telepedett le és folytatta a szegényeket és gyer­mekeket segítő szolgálatát. Itt kapta az elhívást az ige szolgála­tára is. Ügy érezte, hogy nemcsak anyagi javakkal kell támogatni a szegényeket, hanem hirdetni kell számukra Jézus szeretetéröl szóló örömhírt is. Ezért igehirdető lett és visszatért szülőföldjére. Myra városának lelkipásztora, majd ké­sőbb püspöke lett. Hitéért a szen­vedést is tudta vállalni. Ellenségei börtönbe vetették, de ez sem tud­ta megtörni hitét és szeretetét. Nagy Konsztantinosz császár sza­badította őt ki fogságából és meg­engedte, hogy visszatérjen szere­tett gyülekezetébe. Itt halt meg 350 táján. MIKLÓS PÜSPÖK ÉLETE ÉS SZOLGÁLATA arra tanít ben­nünket, hogy az evangélium hir­detésének szolgálatától elválaszt­hatatlan az emberek testi nyo­morúságán és ínségén segítő szol­gálat. Jézus Krisztus ezekkel a szavakkal küldte el tanítványait a világba: „Menjetek és hirdessé­tek: egészen közel van már a mennyek országa! Gyógyítsátok meg a betegeket, tisztítsátok meg a leprásofcat!” (Mt 10, 7—8.) Dr. Selmeczi János — Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltár! igéje: Lk 21, 25—36; az igehirdetés alapigéje: Jak 5, 5—10. — CSABACSÜD. A november 7-én tartott reformációi emlék- ünnepélyen Zátonyi János med- gyesegyházai lelkész tartott elő­adást „Luther harca az egyház­ban az igazi keresztyénekért” címmel. A gyülekezet tagjainak műsorát színezte néhány med- gyégegyházai hittestvér szolgála­ta is. — SZENTETORNYA. Novem­ber 14-én, a gyülekezet szeretet- vendégségén, Zátonyi János med- gyesegyházai lelkész tartott elő­adást „Komoly keresztyének ma a gyülekezetben” címmel. — SEGÉDLEI.KÉSZ-KIKÜL- DÉS. D. Dr. Ottlyk Ernő, az észa­ki egyházkerület püspöke, Rözse István segédlelkészt december 1-i hatállyal a csepeli és a kelenföl­di gyülekezetbe küldte ki segéd- lelkószi szolgálatra. . — KELENFÖLD. December 4- én, szombaton délután fél 6 óra­kor szeretetvendégség lesz a gyü­lekezetben. amelyen D. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke tart előadást „Egyház a nagyvi­lágban” címmel. — KŐSZEG. November 14-én egyházzenei áhítat volt a gyüle­kezetben, amelyen Valtinyi Gá­bor, a barokk zene remekein kí­vül modern, s részben élő szer­zők műveiből adott elő. Az áhíta­tot énekkari számok is gazdagí­tották, amelyeket a gyülekezet énekkara adott elő. — MEDGYESEGYHAZA. No­vember 21-én teológusnap volt a gyülekezetben. Dr. Selmeczi Já­nos otthonigazgató vezetésével Laborczi Géza, Seben István, Varsányi Ferenc és Pecznyik Ilona hallgatók szolgáltak az anyagyülekezetben és a pusztaott- lakai fíliában. A gyülekezet eb­ből az alkalomból 4820 forint Of­ferten umrnal támogatta lelkész- képzésünket. Bevezetés az Újszövetségbe János evangéliuma János Jézus Krisztusban Isten örökkévaló Fiát, a testté lett Igét állítja az Wvasók szeme elé. Az evangélium a bevezetésen és a be­fejezésen kívül, két főrészből és egy későbbi kiegészítésből áll. A testté lett Igéről szóló beve­zetés (1,1—18) betekintést enged Isten örökkévalóságába. Az első főrész (1,19—12,50) az Egyszülött Fiúnak a világ színe előtti működését tárja elénk. A Keresztelő rámutat Jézusra: „íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!” Ezzel máris felra­gyog az Egyszülött Fiú dicsősége. Azután elhívja első tanítványait. A következő szakasz (2,1—4,42) Jézus galileai, jeruzsálemi (első út) és Samáriai működését írja le. A kánai menyegzőn megmutatja dicsőségét (az első „jel”). Kánéból Jeruzsálembe visz az útja, ahol megtisztítja a templomot. Itt is dicsősége tűnik ki. Utána két be­szélgetés következik: Nikodémus- sal és a samáriai asszonnyal (3, 16: „ .. . úgy szerette Isten a vilá­got . ..”). Az ehhez csatlakozó rész (4.43—6,71) Jézus további műkö­dését mondja el Galileában. Jeru­zsálemben (második út) és a Gali- leai-tenger mellett. Meggyógyítja a kapernaumi királyi tisztviselő gyermekét (a második „jel”), majd felmegy Jeruzsálembe és szom­batnapon meggyógyítja a betes- dai beteget (a harmadik „jel”). Ezzel a szombatnapi gyógyítással kihívja ellenfeleinek haragját, de ez egyúttal alkalmat ad neki arra, hogy bizonyságot tegyen istenfiúi méltóságáról. Két csoda követke­zik: a Galileai-tó keleti partján megvendégel ötezer embert (a ne­gyedik „jel”) és jár a tengeren (az ötödjk „jel”). Kapernaumban el­mondja az „élet kenyeréről” szóló nagy beszédét, amin sokan meg- botránkoznak és eltávoznak tőle. Péter viszont a tanítványok nevé­ben vallja: „Uram, kihez men­nénk?” Ezt követően Jézus újra fel­megy Jeruzsálembe (7,1—10,39) a lombsátor ünnepre. Ezen az ünne­pen a csúcspontra jut el a közte és ellenfelei között levő feszült­ség. Jézus egyre nyíltabban be­szél méltóságáról és egyre jobban nyilvánvalóbbá teszi dicsőségét (..Én vagyok a világ világossá­ga...”). E kijelentése után meg akarják kövezni, de ő elrejtőzik előlük. A vakon született testi és lelki szemeinek megnyitásával (a hatodik „jel”) újra felragyogtatia dicsőségét. Következő önvallomá­sában magát jó pásztornak mond­ja, olyannak, aki életét adja a ju­hokért,' s akivel szemben a fari­zeusok csak béresek. A következőkben Jézus a Jor­dán keleti partvidékén munkál­kodik, és újra felmegy Jeruzsá­lembe (10,40—12,50). Betániában „Lázár, jöjj ki!” szavára Lázár feltámad (a hetedik „jel”), s ettől fogva a farizeusok egyre jobban törekszenek arra, hogy valami­képpen megöljék. A szakasz két utolsó története: Jézus betániai megkenetése és Jeruzsálembe való bevonulása. Sorsát maga jelenti ki: „Eljött az óra, amikor megdi- csöül az Emberfia.” A második főrész (13,1—20,29) az Egyszülött Fiúnak a tanítvá­nyok előtti működését rajzolja meg. Ezen belül a 13,1—17,26-ig terjedő szakasz szól Jézus és a DR. GERHARD BOSINSKI EGYHAZFÖTANÄCSOS ti a rfi\r a tanítványok egymáshoz való vi­szonyáról. E szakasz felett külö­nösen is ott ragyog Jézus szere té­tének a fénye. A lábmosás jele­nete után elhangzik az „új pa­rancsolat” : szeressétek egymást! Majd az utolsó vacsorára történő utalás után következnek Jézus „búcsúbeszédei” (14,1—16,33). Ö az Atyához megy, hogy helyet ké­szítsen az Övéinek, de az övéi nem maradnak árván, mert elküldi hozzájuk a Pártfogót. — Ö az igazi szőlőtő és ő a maga békes­ségét adja a tanítványainak. Főpapi imádságában (17. feje­zet) a tanítványokért és az egy­házért könyörög, hogy „mindnyá­jan egyek legyenek”. — Az evan­gélista a következő két fejezetben Jézus szenvedését; elfogatását, el­ítélését, megfeszítését és temeté­sét mondja el, éspedig úgy, hogy Jézus mindvégig a dicsőséges Egy­szülött Fiú marad. A kereszt fe­lett is ott ragyog dicsőségének fé­nye. Húsvét reggelén üres a sír (20.1 —29) s itt jelenik meg Jézus a magdalai Máriának, hogy később megjelenjék a zárt ajtók mögött összegyülekezett tanítványainak is — köztük: külön Tamásnak. A befejező, utolsó fejezetben a csodálatos halfogásról és a Péter­hez intézett kérdésekről olva­sunk: „szeretsz-e engem?”. S vé­gül: az evangélium a. szerző ta- nitványi körének tanúságtételével záródik. D. Káldy Zoltán nyomán: V. J, A LUTHERANS ÉNEK- ÉS ZENEKARA december 19-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban SZOKOLAY SÁNDOR MÜVEIBŐL EGYHÁZZENEI ESTET .tart. Sorrend: , Motetta Alleluja Cantate Domino Gályarab-kantáta Igehirdetés Glória Miniatűrök orgonára Karácsonyi pásztoréi Közreműködnek: Bánffy György. Faragó Laura, Szemere Erzsébet, Berczelly Tstván. Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Szokolay Sándor Igét hirdet: D. KÁLDY ZOLTÁN püspök Meglátogattam a diakóniai tanfolyamot ÖRÖMMEL SZÁMOLOK BE a fóti diakóniai munkásképző tan­folyamon tett látogatásomról, mert jó benyomásokat nyertem. Tudom, hogy milyen sok imádság és nagy érdeklődés veszi körül egyházunknak ezt a munkaágát. Diakóniai intézményeink szépen fejlődnek, egymás után jönnek létre a nagy beruházások. Lapunk mostani számában beszámoltunk a nyíregyházi „Élim” gyermekott­hon kibővítéséről, ugyanaz fog történni Piliscsabán is. Győri ott­honunk központi fűtést kap, Bony- hádon pedig új 50 ágyas otthon létesítését tervezzük. Miközben ilyen fellendülésben van diakó­niai szolgálatunk, gondok mutat­koznak a munkaerővel való ellá­tás Herén. Éppen ezért hívta létre egyházunk a diakóniai munkás- képző tanfolyamot, hogy ott olya­nokat képezzünk ki, akik élethi­vatás szerint választják a diakó­niai szolgálatot mind az öregek, mind a fejlődésben visszamaradt gyermekek körében. • • A FÓTI INTÉZETBEN felvált­va folyik a diakóniai munkáskép­ző tanfolyam. Blázy Lajos orszá­gos diakóniai ügyvivő lelkész, a diakóniai munkásképző tanfolyam igazgatója gyakran keresi fel a fóti tanfolyamok Most is vele együtt léptem be az intézetbe. Kiss János, a fóti Mandák-ptthon vehetője fogadott minket és meg­mutatta a felújított épületet. A nyáron kifestették a termeket és szobákat, új felszerelési tárgyakat is vettek, így most korszerű, szép elhelyezést nyerhettek a tanfo­lyam hallgatói. A TANTEREMBE LÉPVE Po- vázsay Mihály békéscsabai lel­késznek, az ottani szeretetotthon igazgatójának az óráját látogattuk meg. A keresztségről folyt éppen a tanulás, „Az egyházi élet gya­korlata” című tantárgy kereté­ben. A hallgatók előtt jegyzetfü­zet, énekeskönyv, Biblia, és a Hitünk, életünk című hittankönyv. A tanítás modern módszerrel fo­lyik, szemléltető eszközök, ábrák felhasználásával is. Az egyik leány a táblán éppen felrajzolja a keresztség „képletét”, hogy át­tekinthető és jobban megjegyez­hető legyen mindaz, amit erről tanultak. Gyakran van írásbeli dolgozat is. akár önálló fogalma­zással, akár úgynevezett teszt­módszerrel, amelyben kérdésekre kell válaszolni. A DIAKÖNIAI LELKÜLET fe­lől is érdeklődtem. Ekkor a hall­gatók személyes megnyilatkozása után elém tették a dolgozatokat, amelyeket erről a témáról írtak. Az egyik hallgató „diakóniai val­lomását” érdemes lapunk hasáb­jain is idézni, hogy benyomást nyerhessünk arról a magatartás­ról és hitbeli meggyőződésről, amelynek alapján vállalták a dia­kóniai szolgálatot: „Nyomorék gyermekeket ápolok. Nap mint nap megtapasztalom, hogy az em­bernek, legyen az ép vagy beteg, mennyire szüksége van szeretetre. Bármilyen stádiumban legyen az a nyomorék gyermek, de a szere- tetigényét kifejezésre tudja mind­egyik juttatni. Alkattól függő — lelki alkattól —, milyen módon tudja ezt értésemre adni. Kedve­sen vagy darabosan, de meg tudja értetni. Ez a szeretetigény, ami legjobban megdöbbent ebben a környezetben. Ezért tettem az éle­temet arra a vonalra, ahol az Is­tentől kapott szeretetet a legtöbb embernek továbbadhatom. Azért jelentkeztem erre a tanfolyamra is, hogy ne szóval szeressek, se nem nyelvvel, hanem cselekedet­tel és valósággal.” Az ilyen és eh­hez hasonló megnyilatkozások után lermésztesnek tartottuk, hogy kezünk összekulcsolódott és imádságot mondtam a szolgáló Jé­zus színe előtt. A tanfolyamon ta­nult énekek dallamán és szöve­gén keresztül fejeztük ki Isten iránti hálánkat a szolgálatra való biztatásért. A TANFOLYAM SZERKEZETE abból áll, hogy minden előadó egy hetet tölt a fiatalokkal. Reggel és este igehirdetéssel szolgál. Dél­előtt vannak a tanulási órák, dél­után pedig a tanultak gyakorlása, ismétlése. Az előadók és a tan­tárgyak így követték egymást: Kiss János otthonvezető egyházi éneket tanított, s a diakóniai lel- kületet igyekezett elmélyíteni. Ry- bárné Kajos Annamária ceglédi lelkészi munkatárs ószövetségi bibliaismeretet, Szabóné Mátrai Mariann pécsi lelkészi munkatárs pedig újszövetségi bibliaismeretet tanított. Keveházi László pilisi lelkész egyháztörténeti anyaggal foglalkozott. Povázsay Mihály bé­késcsabai lelkész bevezetést nyúj­tott az egyházi élet gyakorlatába. Blázy Lajos újpesti lelkész, orszá­gos diakóniai ügyvivő, a tanfo­lyam igazgatója, egyházunk mai tanítását, egyházpolitikai és poli­tikai döntéseit ismereti a hallga­tókkal. Csizmazia Sándor nyíregy­házi lelkész és az Élim gyermek­otthon igazgatója a dogmatika és etika alapjait tanítja. Muncz Fri­gyes igazgató pedig a diakóniai szakismeretekbe ad betekintést. AZ ELSŐ DIAKÓNIAI TAN­FOLYAM nyolchetes tanulás után, e sorok megjelenésekor fejeződik be. Utána a hallgatók — öt nő és két férfi — vizsgát tesznek az elsajátított anyagból, majd vissza­mennek a budai, nyíregyházi, győ­ri otthonokba, diakóniai gyakor­latra. A második tanfolyam 1977. április 17.—június 11-ig fog tar­tani. összesen négy intenzív egy­házi tanfolyamon vesznek részt a hallgatók. Akiknek nincs még egészségügyi képesítésük, 1977 őszétől kétéves állami egészség- ügyi levelező tanfolyamon fognak részt venni, összesen három év a diakóniai munkásképzés ideje. Ez­után ünnepélyesen kibocsátjuk őket a szolgálatba, hogy egyhá­zunk diakóniai munkájának törzs- gárdáját képezzék. A hallgatók a tanfolyam alatt is ugyanazt a fi­zetést kapják, amif az otthonok­ban végzett munkájukért kapnak. Ez a fizetés a képzettségtől függ, van a hallgatók közt gyógypeda­gógiai tanárnő is, és 16 éves leány is. AZ EVANGÉLIKUS CSALA­DOK ÉS A FIATALOK figyelmét ezúton is felhívjuk a diakóniai szolgálatra és életpályára. Jövő ősszel újabb évfolyamot szeret­nénk indítani. Adja Isten, hogy minél több jelentkező legyen! D. dr. Ottlyk Ernő Családi hírek Fényes Erzsébet, november 14-én ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját, gyermekeik, uno­káik és dédunokáik körében Is­ten igéje melletti elcsendesedés- ben és hálaadásban. Hálaadásu­kat különösen növelte, hogy Fé­nyes János súlyos betegségéből javulóban érhette meg az évfor­dulót, kórházi gyógykezeltetésé­ből hazaérkezve. Győri János, a gyülekezet lelkésze, háza áhítat keretében nyújtotta át a gyüle­kezet üdvözlete- és ajándékaként a bekeretezett emléklapot. — HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ. Kojnok János, a medgyesegyhá­zai gyülekezet presbitere és fele­sége november 14-én ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját. Isten iránti hálájuk jeléül 2000.— Ft-ot és 20 m damaszt asztalte­rítőt adományoztak a gyüleke­zetnek. A gyülekezet új Bibliá­val ajándékozta meg és köszön­tötte az aranylakodalmat megért házias párt. — Fényes János, a nagytarcsai gyülekezet tagja és felesége sz. lyét Ernst Petzold egyházfőtaná­csosnak. Dr. Gerhard Bosinskinak, aki a magyar és az NDK egyhá­zak diákóniai szolgálata kapcso­latainak kiépítéséért sokat fára­dozott, Isten áldását kívánjuk és kérjük! Dr. Gerhard Bosinski, az NDK evangéliumi egyházak belmissziói és segélyszervének igazgatója, ok­tóber utolsó napjaiban töltötte be 65. életévét. Bosinski igazgató, aki 1968 óta töltötte be, tisztét, most nyugalomba vonult és átadta he-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom