Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-04-11 / 15. szám
0 RS ZÁGOS EVANGEL IK US H ETI LAP XLI. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1976. április 1L Ára: 3.50 Forint Közlemény több keleteurópai egyház képviselőinek tanácskozásáról A szocialista országokban élő egyházak kezdeményezésére és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa meghívására néhány kelet-európai egyház képviselője, akik részt vettek Nairobiban az ötödik nagygyűlésen, március 23-án és 24-én testvéri tanácskozásra gyűltek össze Budapesten. A tanácskozásra érkezett delegációk vezetői voltak: D. Dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke, dr. Witold Benedyktowicz professzor, a Lengyel Metodista Egyház elnöke, Filaret, Kiev és Galícia metropoli táj a. az Orosz Ortodox Egyháztól, Kalinik metropolita. a Bolgár Ortodox Egyháztól. D. Dr. Jan Michalko, a Szlovákiai Evangélikus Egyház vezető-püspöke. A tanácskozás célja az volt. hogy a szocialista országokban élő egyházak tapasztalatai alapján a nairobi nagygyűlés eredményeit közösen kiértékeljék és az Egyházak Világtanácsában valamint egyáltalán az ökümenében végzendő közös feladataikról testvéri beszélgetést folytassanak. A főelőadást D. Káldy Zoltán püspök (Budapest) tartotta a következő címen: „Nairobi általános kiértékelése”. A további előadások a következők voltak: ..Nairobi teológiai eredményei” ■— Dr. Josef Smolik professzor (Prágák ..A nemzetközi határozatok kiértékelése” — Dr. Alekszej Bujevszki (Moszkva), „A harmadik világ és Nairobi” — Dr. Witold Benedyktowicz professzor (Varsó), ..Az Egyházak Világtanácsa Nairobiban elfogadott programjának vizsgálata” — Dr. Hartmut Mitzenheim egyházfőtanácsos (Eisenach). A tanácskozáson hangsúlyozták, hogy a nagygyűlésen értékes előadások hangzottak el, és hogy a szekciókban és bizottságokban végzett munka nyomán messzemenően jó jelentések és határozatok születtek. Az egyházak evangélizáció, társadalmi igazságosság és a béke iránti elkötelezettségéről szóló nyilatkozatok. valamint a világ időszerű kérdéseiről, az emberi jogokról, a faji megkülönböztetésről, a közel-keleti kérdésről, a fejlődésről, a környezetvédelemről, stb. hozott konkrét határozatok is reményt nyújtanak arra, hogy az Egyházak Világtanácsa munkája jól halad előre. Ugyanakkor azonban azt a tényt is meg kellett állapítani, hogy a nagygyűlésen messzemenően hiányzott a megértés, a szocialista országokban élő egyházak élete és szolgálata iránt, sőt testvérietlen hangok is megszólaltak, melyek egyoldalú és hamis politikai előfeltételek hatása alatt a szocialista országok egyházait hamis fényben akarták feltüntetni és le akarták őket járatni. A tanácskozás ezért kijelentette sürgető kívánságát, hogy ezeket az egyházakat, melyek teljesen új helyzetben akarják életüket kialakítani és hitüket megvallani, az ökumenikus család egyenjogú és egyenértékű tagjaiként vegyék komolyan, testvérien hallgassák meg és teljes mértékben méltányolják. Az egyházak vezetői kinyilvánították készségüket, hogy egyházainak az ökumenikus együttműködésben való részvételéről az EVT vezetőségével testvéri beszélgetéseket folytassanak. A tanácskozás levelet' küldött az EVT Központi Bizottsága elnökének, Scott érseknek és Philip Potter főtitkárnak, melyben tájékoztatást nyújtottak a tanácskozás eredményeiről és állásfoglalásairól, és táviratot küldtek Nikodim metropolitá- nak, aki az EVT egyik elnökeként a Végrehajtó Bizottság ülése alkalmából Genf ben tartózkodott. Az NDK Kirchentag delegációjának látogatása Magyarországon Az NDK-ban 1974-ben három gyülekezeti találkozót, „Kirchentag”-ot rendeztek, mégpedig Frankfurtban, Mag- deburgban és Stralsundban. Az adakozás eredményét a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának ajánlották fel a Kirchentag célkitűzésének megfelelően a gyülekezetek egymás közötti testvéri kapcsolataink építésére. Ennek az adománynak a hivatalos átadására érkezett hazánkba egy háromtagú delegáció: Horst Krüger-Haye és Ekkehard Runge lelkész, valamint Wolfgang Schnur ügyvéd. Az Ökumenikus Tanács elnöksége március 13-án fogadta őket. Látogatást tettek a Református Zsinati Irodán és az Evangélikus Teológiai Akadémián, megtekintették a leányfalui református szeretetotthont és részt vettek az esztergomi evangélikus gyülekezet istentiszteletén. AMERIKAI EVANGÉLIKUSOK AZ ÚRVACSORÁRÓL A két legnagyobb amerikai evangélikus egyház — az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) és a Lutheránus Egyház Amerikában (LCA), közös bizottsága átfogó nyilatkozatot terjesztett elő az úrvacsora kérdésében, melyet a két egyház vezető testületéi a közeljövőben tárgyalnak meg. A közös nyilatkozat megerősíti az úrvacsora jelentőségét az egyház és a keresztyén ember életében, s hangsúlyozza Krisztus jelenlétének valóságát a kenyérben és borban. Javasolja, hogy az úrvacsorát hetenként ünnepeljék a gyülekezetek közös kenyérrel és közös kehellyel, és ne külön asztaloknál, hanem együtt. A nyilatkozat támogatja azt az, elképzelést is, hogy a gyermekeket — szüleikkel együtt — már konfirmáció előtt is engedjék részesülni az úrvacsorában. A nyilatkozat szerzői szembefordulnak viszont azzal. hogy több lelkész szolgáljon együtt az úrvacsoránál. „Csupán egyetlen lelkész vezesse az úrvacsorát, még akkor is, ha más lelkészek és nem-teológusok is részt vehetnek a kiosztásban.” Támogatják a különböző egyháztestekhez tartozó evangélikusok közös úrvacsoráját és a nem-evangélikusokkal való úrvacsorái közösséget, ahol ez helyénvaló. Tekintettel kell lenni azonban a másik egyházban szokásos gyakorlatra és a részvételnek a kölcsönösségen kell alapulnia. (lwi) Gazdagabb úrvacsorázást! Nagyhéten gyülekezeteinkben többen járulnak úrvacsorához, mint bármikor máskor az egyházi év folyamán. Nagycsütörtökön, az úrvacsora sze- reztetésének ünnepén különösen is középpontba kerül az úrvacsora. Őseink azt vallották, hogy Jézus Krisztus evangéliumának két formája van az egyházban: az igehirdetés és a szentségek. Az egyik hallható, a másik látható forma, de ugyanazt az evangéliumot hirdeti mindkettő. Személyes tapasztalatom és véleményem szerint egyházunkban az úrvacsora értelmezése és gyakorlata szegényesebb, mint lehetne. S talán éppen a nagyhét alkalom arra, hogy ezen gondolkozzunk, esetleg javítsunk. Meggyőződésem, hogy minden irányban gazdagíthatjuk az úrvacsorázást: mélyíthetjük értelmezését, szélesíthetjük gyakorlatát. Nálunk az úrvacsora szinte kizárólag az egyéni gyónásnak és bűnbocsánat elfogadásának alkalma, akkor is, ha a gyülekezet jelenlétében történik ez. Ezt a felfogást és keresztyén életgyakorlatot egyoldalúnak és a teljes tartalomhoz képest szegényesnek tartom, anélkül, hogy kicsinyelném. GAZDAGABB ELÖKÉSZÜ- l.ETET! Szánjunk időt a részletes önvizsgálatra. Énekeskönyvünk imádságos anyagának valóságos kincsestára a gyónó-tükör. Sokaknál kihasználatlan érték. A tényleges bocsánatkérés és bocsánatadás gyakorlata nem szorítkozhat csupán a konfirmációs ünnepi úrvacsoravételre! Rendezni közös dolgainkat állandó feladat. Mindig van miért bocsánatot kérni, s van mit megbocsátani. (Mt 5, 24) Többet, nagyobbat, gazdagabbat merjünk várni a szokottnál, hiszen a végtelenül gazdag Úr asztalához készülünk. GAZDAGABB TARTALMÚ ÚRVACSORAÉRTELMEZEST! Többoldalúan kell és lehet értenünk azt, amit Urunk kínai az úrvacsorában. . Az úrvacsora közösségi alkalom, nem egyedül én részesülök a kegyelem ajándékaiban, hanem egy közösség tagjaként és nem is csak a magam hasznára. Kevés az, ha az egyén kapcsolata rendeződik Istennel -— ez megtörténhet a benső szobában is. Az úrvacsora gyülekezeti aktus, egyházi cselekmény. Ez azt is jelenti, hogy bekapcsol a jelenlevők közösségébe éppen úgy, mint a már elmentek és világon még élő keresztyének nagy családjába. Minden úrvacsora igazi ökumenikus alkalom is, még akkor is, ha éppen ezen a ponton a világkeresztyénségben fájdalmas, nyitott sebek táton- ganak. AZ ÚRVACSORA A SZE- RETETKÖZÖSSÉGÉNEK ALKALMA. Azzal, hogy Jézus Krisztus szeretetközösségébe vesz fel csupa kegyelemből. nyitottá akar tenni más emberek. s az egész világ feltétel nélküli szeretetére. Luther 1524 nagycsütörtökjén elmondott igehirdetésében ez a mondat is elhangzott másoknak odaszánt életre biztatva a híveket: „Az úrvacsora gyümölcse, hogy egész életeddel a másiknak szánod magad, mint ahogy Krisztus is teljesen odaadta magát neked” (WA. 15, 498),. Az úrvacsorának a legjobb értelemben kapcsolata van a világgal. Nem arra való, hogy búvóhellyé legyen, hogy elrejtőzködjünk. hanem arra, hogy erőt kapjunk a szeretetteljes kitárulkozásra. Noha az egyháztörténelem folyamán sokszor tartották valamiféle titkos társaság belső rítusának, beavatottak szertartásának, a valóság az, hogy az úrvacsora nyitottá tehet a világ felé, önzetlen közösségre, feltétel nélküli szeretetközösségre sarkall. A világ többféleképpen is jelen van az úrvacsorában: az egyszerű elemekben: kenyérben és borban, a föld termésében és az emberi munka gyümölcsében. Jelen van szivünkben és gondolatainkban, hiszen sohasem tudunk kívül helyezkedni a világon, mindig visszük magunkkal, sőt mi magunk is „világ” vagyunk. Jelen van kérő imádságainkban is. Az úrvacsorában éppen az is csodálatraméltó. hogy Jézus nem fordul el a világtól, hanem odafordul hozzá. A világért áldozta magát az Élet kenyere. így olvassuk Jn 6, 56-ban: „Az a kenyér, amit én adok az én testem, amelyet odaadok a ri- lágért!” Különböző felekezetű mai teológusok világszerte igyekeznek az úrvacsora-tanítás ősi elemeit a maguk mélységében megérteni és magyarázni. hogy közkinccsé legyen a gyülekezetben, s éppen a világgal összefüggésben. Úrvacsora értelmezésünkben és gyakorlatunkban hiányzik, vagy legalábbis nem hangsúlyos a hálaadás, az öröm és a dicsőítés eleme. Túlságosan komor a magyar evangélikus úrvacsora felfogás és gyülekezeti gyakorlat. Hálaadásban, örömben, dicsőítésben gazdagabb- úrvacsorázást! GAZDAGABB UTÓHATÁST REMÉLHETÜNK! Nemcsak lemosása, vagy lezárása valaminek az úrvacsora, hanem felkészítés, erőnyújtás a keresztyén életre. Aki átélte, hogy vele bűnössel, közösséget vállalt Ura az úrvacsorái gyülekezetben, az a templomkapun kívül is vállal szolidaritást minden emberrel. Akivel Ura megbékélt, az a megbékélés követe lehet mindenki társaságában. Aki elnyerte az örök életet és nemcsak ígéretet kapott rá (Jn 6. 54!), abból az élet erői áradhatnak. Sokkal inkább kell a Szent Lélek műhelyének tekinteni az úrvacsorát, mint ahogyan valljuk és gyakoroljuk. E műhelyben formál, alakít jelenlevő Urunk. Aki maga részesült az Élet Kenyeréből. maga is kenyérré válhat. Kenyérré válni pedig hivatás, ahogyan egy evangélikus és katolikus költő írja tömören: ..Amit én álmodom, nem fényűzés, nem fűszer, csemege. Amit én álmodom: egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér.’’ (Reményik S.) — „Ember! — Nem követ vár tőled: kenyeret, kenyeret. Sebeket nem ütni, orvosiam lettél. Hajítsd el a követ. Kenyérnek születtél." (Sik S.) Az úrvacsora közösségében megérthetjük, átélhetjük és feladatként magunkkal vihetjük: kenyérnek lenni hivatás. NAGYHÉTEN A GAZDAG ISTEN GAZDAGSÁGÁBÓL gazdagodjunk úrvacsorához járuló evangélikus keresztyének! Dr. Hafenscher Károly „Nem kell új program, csupán új ssiv kell Kettős beiktatás a Győr-Soproni Egyházmegyében A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYÉBEN a gyülekezetek és egyházunk vezetőségének bizalma ismét Weltler Rezső soproni lelkész felé fordult, aki már több mint húsz esztendeje pásztorolja az egyházmegye gyülekezeteit és lelkészeit. Gazdag tapasztalatai, az egyház útját, a világ gazdasági és társadalmi összefüggéseit jól áttekintő ember bölcsessége jellemezte eddigi egyházi és közéleti tevékenységét. Töretlenül .képviselte azt az irányvonalat. amelyet egyházunk kimunkált ebben a társadalmi rendben. Mindezek nagyra értékelése és Weltler Rezső személyének megbecsülése jutott kifejezésre az újabb hat esztendőre szóló esperesi megbízatásban. A beiktatás eseményére: az istentiszteletre és a rendkívüli egyházmegyei . közgyűlésre március 11-én került sor a mosonmagyaróvári templomban. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a beiktatáson elmondott igehirdetésében a szolgálatra szóló küldetésről beszélt, amelyre Isten emberközpontú igéje ösztönöz és amely megmutatja a keresztyén ember feladatát egyházunkban és mai magyar társadalmunkban. KETTŐS BEIKTATÁS SZÍNHELYE VOLT a mosonmagyaróvári templom. Sátory Vilmos, volt egyházmegyei felügyelő elhalálozása folytán megüresedett tisztségre Pócza Zoltán mosonmagyaróvári felügyelőt választották az egyházmegye gyülekezetei. Elmoridta, hogy szeretne olyan munkás lenni, mint sok evangélikus keresztyén ebben az országban, akik hűségre! végzik szolgálatukat egyházunk épülésére, hazánk és népünk fölemelkedésére. WELTLER REZSŐ SZÉKFOGLALÓ BESZÉDE széles ölelésű áttekintést és gondolatébresztő elemzést nyújtott az egyház jövőjét illető és a mai keresztyén embert világtávlatú összefüggésben foglalkoztató kérdésekről. Nem kell új program — mint mondta —, mert „ilyen egyszerű és egyben ilyen nehéz is az egyház örök programja gyülekezetben és egyházmegyében: prédikálni, keresztelni, úrvacsorát osztani és szeretettel szolgálni minden embernek”. — „Nem kell új program, csupán új szív kell.?. —, mely a Szentlélek tüzében megtisztulva és felhevülve, reménységben és szeretetben megújulva örömest vállalja az örök programot új szívvel.” Ehhez a gondolathoz kapcsolódóan a lelkészek felé irányítva a szót kiemelte, „akik a szószék alatt ülnek, nemcsak azt tudják és látják, hogy mi történik a falujukban, hanem azt is. hogy mi történik a nagyvilágban. Ez a tény döntően meghatározza gondolkodásukat. érdeklődésüket, élet- és világszemléletüket sőt. még a köznapi és vasárnapi életrendjüket is. Ennek tudatában kell nekünk megszólaltatni Isten mai üzenetét. Az Egyházak Világtanácsa legutóbbi nagygyűlésén elhangzott egyik előadásra utalva. amely az emberiséget fenyegető ötféle fizikai veszedelemre figyelmeztetett, ezek egyaránt fenyegetnek minden embert. „Ezért újból át kei] gondolni a keresztyén etikát, s máris választ kapunk arra, hogy mi köze mindennek igehirdetésünk korszerűségéhez és megújulásához.” Sürgette az egyház anyagi helyzete biblikus és mai történeti hátterének tanulmányozását és gyökeres megvizsgálását. „Nemcsak prédikálni kell korszerűen, adakozni is korszerűen kellene.” Az egyházmegyében folyó szeretetszolgálatot érintve föltette a kérdést: „Diakóniai szolgálatunk egyházmegyénk keretén belül igazolja-e azt a szép és igaz állítást, hogy az egyház nemcsak prédikál, hanem szeretettel szolgál minden embernek?” Ezután a lelkészt munkaerő-gazdálkodás egyházmegyei vonatkozású problémáit taglalta: ..Megfelelő rugalmas intézkedésekkel elébe kellene dolgozni annak, hogy az egyéni és gyülekezeti érdek alárendeltje a közegyházi érdeknek.” Az egyházi világszervezetek nemzetközi találkozói és a hazai ökumenikus együtt- munkálkodás összefüggéseiben az esperes kifejtette: „Hazai egyházunk teológiai gondolkodásával és egyházi szolgálatának távlataival nem szorul meg a belső körben. Mi a diakóniai teológia fogalmában összesűrített teológiai fölismeréseinkkel itthon is, ökumenikus síkon is jó lelkiismerettel vállaljuk a politikai diakóniából ránkeső részt” Határozottan foglalt állást ezekkel a mondataival: „A szocializmus és a béke a mi tudatunkban elválaszthatatlanul összetartozik és a kettőért, a kettő megvalósításáért jó reménységgel, kitartó munkával és jó lelkiismerettel fáradozunk.” AZ ŰJONNAN MEGVÁLASZTOTT ESPEREST ÉS ELNÖKTÁRSÁT köszöntötte D. dr. Ottlyk Ernő püspök. Kovács István Győr-Sopron megyei állami egyházügyi titkár. Az egyházmegye gyülekezeteinek és lelkészeinek köszöntését Rusznyák Ferenc, a testvéregyházakét Csizmadia Károly református esperes tolmácsolta. Kőszeghy Tamás KÖZÖS EGYHÁZI AKCIÓK ESZAK-IRORSZAGBAN Az észak-írországi konfliktus megoldásának kérdései és olyan teológiai kérdések, mint a közös úrvacsora és az úrvacsorái közösség, álltak az Európai Katolikus Püspöki Konferenciák Tanácsának és az Európai Egyházak Konferenciája képviselőinek a közelmúltban tartott háromnapos tanácskozásának középpontjában. A zárcközlemény szerint mindkét fél javaslatokat terjesztett elő jövőbeni közös észak-írországi akciókra vonatkozólag, melyek részleteit azonban nem közölték. Megegyeztek abban, hogy az egyházak közötti teológiai és gyakorlati együttműködés kérdéseinek tanulmányozására közös tanulmányi csoportot hoznak letre. s a következő évben az ideihez hasonló tanácskozást tartanak. A közlemény szerint a katolikus szervezethez 23 regionális püspöki konferencia tartozik összesen 900 katolikus püspökkel, az Európai Egyházak Konferenciájának 26 országban 106 tagegyháza van. (epd)
