Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-03 / 40. szám

/ GYERMEKEKNEK. Akik Krisztus nyomában jártak Gyermekkoromban sokkal na­gyobb telek voltak, mint mosta­nában. Amikor tél idején a nagy térdig érő hóban iskolába men­tünk, olyan jó volt, hogy a fel­nőttek már előttünk jártak az úton. Nekünk csak az ő nyomuk­ba kellett lépni és így sokkal könnyebben jutottunk el a célhoz. A KERESZTYÉNEK 1$ EZT TESZIK: KRISZTUS NYOMÁ­BAN JÁRNAK, őreá figyelnek és úgy viselkednek, mint ő. Bár sok­szor eltévesztik Krisztus lábnyo­mát, Krisztus Urunk azonban ilyenkor mindig visszatekint reá­juk, megkeresi az éltévedteket és ■visszavezeti őket a helyes útra. A következő hetekben azokkal az emberekkel ismerkedünk meg, akik a keresztyénség első száza­daiban Krisztus nyomába szegőd­tek és megpróbáltak nyomában járni. Megfigyelhetjük, hogy mi­lyen különböző módon lettek Krisztus követői és hogy milyen különböző volt az életük. Sokszor kerültek kísértések közé, sokszor léptek hamis ösvényre, de ha fi­gyeltek a többi keresztyén szavá­ra, amelyen keresztül mindig a feltámadott Krisztus keresi az el­veszetteket, akkor mindig vissza­találtak a helyes útra. Sokszor ke­rültek megpróbáltatások közé, amikor hitükért és meggyőződésü­kért szenvedniük is kellett. Uruk­tól azonban mindig kaptak erőt arra, hogy megálljának a hitben. Mert Krisztus nemcsak az utat mutatja meg, hogy merre kell jár­nunk, mit kell tennünk, hanem erőt is ad hozzá, hogy minden kö­rülmények között követői tud­junk maradni. A SOK-SOK KERESZTYÉN KÖZÜL A LEG JELLEMZŐBB SZEMÉLYISÉGEKET VÁLASZ­TOTTUK KI és velük ismerke­dünk meg a következő sorrend­ben: 1. Egy a sok közül (Ignatiosz fi 10). 2. Krisztushordozó (Kristóf f250). 3. E jelben győzni fogsz! (Nagy Konstantinosz +337). 4. A tiszta hit védelmezője (Athaná- ziosz +373). 5. A remeték atyja (Antonius +356). 6. A szerzetesség megszervezője (Nursiai Benedek +547). 7. Az anyai szeretet példa­képe (Mónika +387). 8. A kegye­lem hirdetője (Augustinus +430). 9. A szegények és gyermekek püspö­ke (Miklós +350). 10. Aranyszájú (Krizosztomosz +407). 11. lm ké­szen vár a jászol (Ambrosius +397). HA FIGYELMESEN VÉGIG KÍSÉRJÜK A TIZENEGY ÉLET- UTAT, bizonyára mi magunk is kedvet kapunk ahhoz, hogy Krisztus nyomába szegődjünk. „Krisztus példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek” (1 Pt 2, 19.) Dr. Selmeczi János Az Északi Evangélikus Egyházkerület felhívása Az Egyházkerület Elnöksége felhívja a lelkészek és segédlelkészek figyelmét a megüresedett kővágóörsi (Veszprém m.) lelkészi állásra. A javadalom megfelel az országos lelkészi átlagnak. Az érdeklődők levélben jelentkezzenek egy egyházkerület püspöké­nél (1085 Budapest, VIII., Üllői út 24.) Kőszeghy Tamás tanulmányútja az Északi Birminghamben tartózkodik és titkára tanulmányokat folytat a Selly 16-ig Oak Colleges-ben. Kőszeghy Tamás, Egyházkerület püspöki szeptember 19,—-december — ALBERTI. A csengődi gyü­lekezet népes csoportja szeptem­ber 2-án Huley Alfréd lelkész ve­zetésével meglátogatta az alberti szeretetotthont. Az igehirdetést Huley Alfréd végezte. Bárdossy Tibor igazgató beszámolt a szé- retetotthon életéről. A csengődi gyülekezet tagjai 3500—, Ft ado­mányt hoztak a szeretetotthon részére. Az otthon megtekintése után megnézték az alberti templo­mot. Roszik Mihály lelkész adott tájékoztatót a gyülekezet múltjá­ról és életéről. — HARTA — DUNAEGYHÄ­ZA. Szeptember 12-én Keceltázi László pilisi lelkész és a pilisi énekkar szolgált délelőtt a hartai, délután a dunaegyházai gyüleke­zetben. * Bevezetés az Újszövetségbe A szinoptikus kérdés III. A XX. század elejétől kezdve a kutatók az elmúlt alkalommal be­mutatott megoldási kísérleteknek két gyengéjére mutattak rá. Az egyik az, hogy ezek az elméletek az egyes evangéliumokat, sőt azok forrásait is túlságosan irodalmi műveknek tekintették, az egyes evangélistákat pedig úgy nézték, mint kész írói egyéniségeket, akik egyéni ambícióból írtak és a ma­guk írói céljai szerint formálták a rendelkezésükre álló anyagot. Ezzel szemben: az evangélisták nem egyéni elgondolások alapján írtak, hanem a keresztyén gyüle­kezet képviselői voltak és azt ír­ták le, amit Jézus életével és mű­ködésével kapcsolatban a gyüle­kezet őrzött meg. Figyelnünk kell arra is, hogy az evangélisták az evangéliumokat egyáltalában nem irodalmi céllal írták, hanem a gyülekezet építésére. Az eddigi megoldási kísérletek másik gyengéje az, hogy nincse­nek tekintettel (a hagyományel­mélet kivételével) a szóbeli hagyo­mány jelentőségére. Ezért az újabb megoldási kísérletek éppen arra fordítanak nagy gondot, hogy kikutassák az evangélikumokban megmaradt „anyag” kialakulásá­nak történetét éspedig a hagyo­mányképződés kezdetétől az evangéliumok előállásáig (ez az ún. formatörténeti módszer). Vagyis az evangéliilmok keletke­zésének történetét úgy vizsgálják, hogy kutatnak az evangéliumon belül kisebb egységek (Jézus igéi, szenvedéstörténete, példázatai) keletkezése és kiformálódása után. Ennek az irányzatnak a neves képviselői M. Dibelius, R. Bult- mann, M. Albertz voltak. Mind a mai napig a legelfogad­hatóbb elmélet W. Michaelis pro­fesszoré, aki a formatörténeti szempontok figyelembevételével tovább fejlesztette a két forrás hipotézist. Lényege az, hogy újabb két forráselméletet állított fel, — SZEGED. Augusztus 1-én Tekus Ottó győri lelkész igehirde­tési szolgálatot végzett a gyüleke­zetben. — BÉKÉSCSABA. Augusztus 22-én Győri János nagytarcsai lel­kész végezte az igehirdetés szol­gálatát a gyülekezetben. — MEDGYESEGYHAZA. Au­gusztus 29-én szeretetvendégsé- gen a gyülekezetben Nobik Erzsé­bet szarvasi lelkészi munkatárs tartott előadást „Az úrvacsora a keresztyén ember életében” cí­men. mégpedig úgy, hogy három lép­csőfokban igyekszik tisztázni az evangéliumok kialakulásának me­netét. AZ ELSŐ FOK: már Jézus éle­tében, de még inkább halála után megkezdődött a hagyomány­képzés, vagyis Jézus élete esemé­nyeinek és igéinek terjesztése és szóbeli rögzítése. Elsősorban a legszűkebb tanítványi kör, a szemtanúk voltak ennek a szóbeli hagyománynak a hordozói, de so­hasem úgy, hogy egyéni tetszésük szerint „szőtték volna a hagyo­mányt”, hanem úgy, hogy együtte­sen, közös ellenőrzés mellett vol­tak őrizői, formálói s továbbadó! annak. Ezért beszél később az Apostolok cselekedetei „az apos­toli tanításról” (2, 42). Ez a fok időileg talán 50-lg tarthatott. A MÁSODIK FOK: a szóbeli hagyományból már több, kisebb írásbeli gyűjteményt szerkesztet­tek. A szóbeli hagyomány ezzel nem szűnt meg, hanem tovább is fennmaradt még a jelenlegi evan­géliumok megírása után is. Ennek a foknak a meglétét bizonyítja Lukács 1, 1, ahol ezeket olvas­suk: ......sokan vállalkoztak már ar ra, hogy tudósítsanak bennün­ket a körünkben beteljesedett ese­ményekről ...”. Ezen a fokon ke­letkezett a beszédgyűjtemény is, amely — mint a neve is mutatja — túlnyomórészt Jézus beszédeit tartalmazta. Ez a gyűjtemény ere­detileg arám nyelvű volt (ez volt Jézus „anyanyelve”), de később a Római Birodalomban közhaszná­latú görögre is lefordították. Ugyancsak ezen a fokon — de már a harmadik fokra való átmenet­ben — keletkezett az az irat, ame­lyet ös-Márknak szoktunk nevez­ni. Márk a szóbeli hagyományt már kisebb egységben találta, de magának kellett azt egybeszer­kesztenie s emellett voltak írásbe­— IRSA. Szeptember 12-én dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadé­mia dékánja igehirdetési szolgá­latot végzett a , gyülekezetben a templom felszentelésének 175. év­fordulója alkalmából. — VECSÉS, Augusztus 25-ón szeretetvendégség keretében Ri- bár János ceglédi lelkész előadás­sal szolgált a gyülekezetben. — SZEGED. Augusztus 31-én a gyülekezetben igehirdetéssel szol­gált Sólyom Károly paksi lelkész, a Tolna—Baranyai Egyházmegye esperese. li forrásai is. Ez a második fok időileg 50-től kb. 60-ig tarthatott. HARMADIK FOK: a jelenlegi Márk, Máté és Lukács evangélium keletkezése. Máté és Lukács hasz­nálta az ős-Márkot és a beszéd­gyűjteményt, de ezenfelül mind­egyikük merített a maguk korá­ban még létező szóbeli hagyo­mányból is. Mindez időileg kb. 60 és 70 között következhetett be. Ebből a folyamatból magyaráz­ható meg a szinoptikusok egyezé­se és különbözősége. Természete­sen mindezek után is marad vissza több olyan kérdés, amelyre a kutatók nem tudnak felelni. Le­hetséges az is, hogy egyetlen, min­den kérdést kielégítő módon meg­oldó feleletre nem is tudunk el­jutni és ezért meg kell eléged­nünk olyan megoldási kísérletek­kel, amelyek a megkívánt teljes megoldást csak többé-kevésbé kö­zelítik meg. A legfontosabb — még egyszer — azonban az, hogy az evangéliumok anyagának formá­lódását, későbbi írásbafoglalását a gyülekezetekben élő szem- és fül­tanúk állandóan ellenőrizték. De természetes az is, hogy az egyes történetek megőrzése nem vala­miféle „letétbehelyezés” által, ha­nem az Evangéliumról való állan­dó bizonyságtétel formájában tör­tént. D. Káldy Zoltán nyomán: V. J. A SAJTÓOSZTÁLY felhívása A Sajtóosztály értesíti a Lelkészi Hivatalokat és a Gyülekezeteket, hogy az ÚTMUTATÓ megrendelések október I5-ig, az 1977. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosz­tály az igényeket a beérke­zés sorrendjében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett előjegyzéseket a Sajtóosztály nem tudja fi­gyelembe venni. Mivel a két kiadványból visszavéte- lezés nem lehetséges, a Sajtóosztály kéri megren­delőit, hogy csak a szük­ségnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. Az Útmutató ára 9,— Ft A Naptár ára 14,— Ft Mint az elsüllyedt Atlantiszt, úgy kereshetjük annak okát, hogy a nagy fallal, tengerrel és a szub- kontinenstől elválasztó Himalája hegységgel határolt birodalom ci­vilizációja a legutóbbi időkig miért rekedt meg az ó- és közép­korban. Vallása, társadalmi fel- építettsége, vagy az istencsászárok rendszere bénította meg fejlődésé­ben ezt a múltjában nagy kultú­rájú népet? Egy dologra pl. érde­mes felfigyelnünk! Ez a kínai írás. A legősibb írások egyike. A Kr. e.-i 14. századtól tudjuk ponto­san nyomon követni. Egy-két ki­magasló adat írásukkal kapcsolat­ban: szótárral már száz évvel Kr. é. rendelkeztek. Könyvnyom tatá­suk 593-ban kezdődött, kereken 860 évvel előzte meg az európai nyomtatást. Kézzel írott és nyom­tatásban megjelent könyveikből rekonstruálni lehet vallásuk, kul­túrájuk és történelmük fejlődé­sét. De MINDEN BIZONNYAL EZ A FÉLELMETESEN NAGY MÚLTRA VISSZATEKINTŐ 1RÁSTUDOMÁNY volt kerékkö­tője a kínai civilizáció fejlődésé­nek. Írásuk ún. képírás. Az első szótáruk 9353 szójegyet tartalma­zott. A következő, 600 évvel ké­sőbbem 24 ezret, ma pedig több, mint 60 ezer szójeggyel rendelkez­nek. Aki tehát „mindent” el akar Olvasni, annak mintegy 60 ezer jegyet kell ismernie. (Meg kell jegyeznünk, hogy 2—3 eáer jegy- gyei már fennakadás nélkül lehet boldogulni.) Viszont a szójegyek megtanulása iszonyatos szellemi Tornyok,'minaretek, pagodák A kínai fal mögött igénybevételt, jelent. Lényegében egy ember élete végéig csak ol­vasni tanulhat. Ha összevetjük ezt az európai írásjegyek egyszerű, könnyű formájával, hogy pl. 25 különböző jel (ábc) értelmes egy­másmellé helyezésével mindent ki tudunk fejezni, akkor mered szemünk elé a valóság: hogy gyer­mekeink néhány hónap alatt meg­tanulnak írni-olvasni, míg Kíná­ban egy mandarin úgy halt meg, hogy élete végéig nem tudott min­den szójegyet megtanulni. 1958- ban a népi Kína elrendelte a latin ábc bevezetését. Nem sok siker­rel. Egy probléma a sok közül, amin érdemes elgondolkodni. BEMUTATTUK MÁR KONFU- CSET, A BÖLCSELŐT, ILL. VAL- LÄSALAPITÖT, most egy másik névvel ismerkedjünk meg, amely név ugyancsak fémjelez egyfajta vallásos, ill. világnézeti irányzatot. Ez Lao-ce neve, akinek személye is homályba vész, mivel vannak, akik egyszerűen mondabeli alak­nak vélik. De ha létezett, akkor Konfucius idősebb kortársa volt, tanításában pedig ellenfele. Ha nagyon föviden és felületesen akarnék a két irányzatot megkü­lönböztetni, akkor Konfucse taní­tása abban állt, hogy az egyén társadalmi és szertartásos vi* szonylatban embertársaihoz mi­képpen alkalmazkodik, míg Lao- ce tanítása misztikusabb, az egyé­ni lélek alkalmazkodását jelen­tette a végtelenhez. Színezetében tehát „vallásosabb” volt, mint a másik rendszer. Bizonyos fokig földrajzilag is elkülönült egymás­tói a két rivális felfogás. Észak Konfucséra, Dél Lao-cera eskü­dött. Konfucius tanítása akkor lett a birodalom „vallása”, amikor 1421-ben a fővárost Nankingből Peking be helyezték át. De mind a tanrendszer lényegét, mind pedig az elkülönülést nem szabad euró­pai értelemben vennünk. Más szó­val tökéletes keveredésről, szink­retizmusról beszélhetünk. LAO-CE GONDOLKODÁSÁ­NAK KÖZÉPPONTJÁBAN A „TAO”, a létezés örökkévaló ős­forrása áll, amely mindent létre­hozott. (Mégsem lehet egyszerűen Istennel helyettesíteni a „taot”.) S míg Konfucse a földi élettel ösz- szeíüggő tevékenységben látja az élet értelmét, addig Lao-ce az örökkévalóságban, szemlélődés­ben, vágy nélküli életben. Viszont ebben tökéletesen érinti Buddha tanítását. Nem véletlen, hogy Kí­na „harmadik” államvallása a buddhizmus. De lényegében hin­duk és buddhisták, konfuciánusok és taoisták egyformán hisznek egyfajta természeti és erkölcsi vi­lágtörvényben, amely az élet vég­nélküli folyamatát irányítja. (A buddhizmus erős hatása érvénye­sült a pagodaépítés művészeté­ben, mert pagodáik stílusa emlé­keztet a buddhista pagodákra.) Nincs helyünk a kínai vallásos ság részletezésére, arra, hogy kü­lönböző korokban mint volt ül­döztetésnek kitéve Konfucse tana, vagy éppen Lao-ceé. Arra sem, hogy a nép hitét és hitélményét mennyiben tudták befolyásolni a különböző irányzatok. De arra sem. hogy Kínába eljutottak más vallások is s voltak, akik ezekben keresték az igazságot. Mohamed levele is eljutott ide a 7. század­ban, s később eljutottak neszto- riánus keresztyének és muzulmán misszionáriusok is. S Marco Polo, a 13. század kalandos utazója ab­ban a szerencsés helyzetben lehe­tett. hogy egy időben látott Kíná­ban keresztyén templomtornyo­kat, mohamedán minareteket és buddhista pagodákat. Sokkal dön­tőbb, hogy a vallásos kultúrának ez a formája miképpen befolyá­solta a társadalom fejlődését. Va­ló igaz, hogy egy társadalom fej­lődését nem lehet egyoldalúan a vallásosság szemszögéből vizsgál­ni. Még azt a társadalmat sem, amely számunkra teljesen idegen volt. (Nagy vonásaiban a leg­utóbbi időkig egy roppant nagy tömegű, 350 milliós föld nélküli parasztság élt Kínában, s alig né­hány százezer rendelkezett föld­del. Európai fogalmak szerint ez feudális szerkezetet jelentett, s e két osztály közé ékelődött a mandarinok hada, az állami tiszt­viselők serege, amely egyúttal a papságot pótolta, s bonyolította le a vallás szakrális teendőit. Mel­lettük élt egy széles kereskedő és iparos réteg. Gyáripara, munkás- osztálya viszont egyáltalában nem volt.) MINDENNEK ELLENÉRE A TÖBB ÉVEZREDES VALLÁSOS HATÁS EREDMÉNYE VOLT a „bölcs mosoly”, a megkülönbözte­tett etikett, a társadalmi érintke­zés párját ritkító finomsága. Az ősök, a család tisztelete, a múlt­ba tekintés és annak nagyra ér­tékelése. Mindez apró jeleiben Konfucse hatására vezethető visz- sza. Abban, hogy az egyszerű kí­nai emberek nagy tanítóiktól mo­rált és etikát kaptak túlnyomó többségükben, abban kétség kí­vül társadalomalakító tényezőket keresünk. A három forradalom után, 1949- ben megalakult a Népköztársaság, s Kína vallásos, társadalmi életé­ben robbanásszerű, strukturális változás következett be. A 8—900 milliós népességű ország hírzárla­ta, elszigetelődése a leghomályo­sabb következtetéseket engedi Csak mes. Lényegében és gyakor­latilag ma éppúgy találgatásokra szorulunk a kínai vallásosság kér­déseiben, mint teszem azt Márco Pole idejében. Űr. Rédey Pá!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom