Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-06 / 23. szám

Valóra vált kívánság 4 Móz 11, 24—39 A pusztai vándorlás során Mózes segítőket kap Istentől, het­ven „presbitert”, akik vele együtt hordozzák a nép terhét. Eh­hez a segítéshez Isten nekik is adja azt a Lelket, mely Mózes­ben munkálkodik. S miközben némelyek féltékeny ke dnek, Mó­zes így kiált fel: „Bárcsak az Ür egész népe próféta volna és nekik is adná lelkét az Ür!” AZ ELSŐ PÜNKÖSDKOR JÉZUS VALÓRA VÁLTOTTA AZT, AMIT MÓZES KÍVÁNT: A SZENTLÉLEK AZ O EGESZ NÉPÉÉ. Ami a jeruzsálemi templomban történt betöltése volt a régi ígéreteknek éppúgy, mint Jézus ígéretének. De nemcsak volt! Ma is adja Szendéikét Jézus az egyházban, nekünk is. Így építi közöttünk az egyházat. Mózesnek is azért volt szük­sége a segítőkre, hogy ugyanaz a Lélek másokban is munkál­kodva segítse a népet tiszta látásra, mutassanak Istenre, erő­sítsék a csüggedöket és nemítsák el azokat, akik „más úton” szeretnének járni és ott vélik az Isten útját. HISSZÜK, HOGY EGYHÁZUNKAT MA IS A SZENTLÉ­LEK VEZETI AZ ÚTON, A SZOLGÁLAT ÚTJÁN. Nem mi ta­láltuk ki, Isten Lelke vezetett erre az útra, hitbeli döntések ér­lelték meg azt, hogy mindeddig meg is maradtunk ezen az úton. Megtanultuk és mindig újra tanuljuk, hogy az egyház útja nem kész út, nem is járt út. Üira meg újra meg kell küz- denünk, tusakodnunk a döntésekért, de eközben számíthatunk, támaszkodhatunk Isten Lelkére, aki nem hagy cserben, s egy­szerre sokakban gyújt világosságot, hogy ugyanazt lássák jó­nak, ugyanazon az úton járjanak. így teremt közösséget a Lé­lek és egységet Jézus követői között. Köszönjük meg Istennek pünkösdkor, hogy egyházunknak a szolgálat útjának megisme­résében és követésében ilyen soha nem ismert egységet adott! SZENTLÉLEK NÉLKÜL NINCS PRÓFÉTÁLÁS. Nincs ige­hirdetés, csak fecsegés. Tompán puffannak a bünbocsánatról szóló igék, nincs bűnbánat, megtérés és megújulás, új életre vágyakozás. Üres minden — motor üzemanyag nélkül. „Ami­kor a Lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáitok, de máskor nem.” Érezzük-e, hogy milyen létkérdés a Szentlélek az egy­ház számára? De ahol adatik a Lélek, ott prófétáim kell. Vállalni az üze­net súlyát, a ma érvényes üzenetét a ránk bízott igének, az ösz- szetörő, bűnbánatra indító személyes mondanivalót, azt. hogy engem is elmarasztoj, de engem is felemel, nekem is szól a ke­gyelem hirdetése. Vétkezik, aki hallja, de nem adja tovább, aki látja az utat, de nem vezet azon, vagy aki „féltékenységből” azokat is el akarja némítani, akik a Lélekkel telten prófétái­nak. A SZENTLÉLEK ISTEN AJÁNDÉKA. Nem lehet megszol­gálni. Nem lehet megvásárolni. Nem is lehet kisajátítani. De korlátozni sem. Csak kérni lehet! Olyan mint ,,sebesen zúgó szél zendülése” és nyomában élet van. Élet és lendület, nem egy helyben topogás, hanem bátor előremenetel, nem bizony­talankodó tétovázás, hanem célratörés, nem határozatlanság, hanem határozott, kézzelfogható feladatok és azok megoldásá­ra való igyekezet. Ez azt jelenti, hogy Isten Lelke az egyházat ma sem „ringatja”, hanem feladatokkal ellátva küldi a világ­ba, embertársaink közé, ahol nem tétovázni, hanem segíteni kell'. Tlyen feladat az emberiség békéjéért való küzdelem, ilyen a népünk jólétéért való munka, ilyen a szeretetnek minden efábertársunk felé megmutatása és sok-sok napi feladatunk. Ezek teljesítésében kell „használnunk” az Istentől ajándékba kapott áldott Szentlelket! Tóth—Szöllős Mihály IMÁDKOZZUNK Jövel Szentlélek Űristen! Győzd le erőtlenségünket és kéte­lyeinket, télelmeinket és féltékenységünket, engedetlenségün­ket és ellenszegülésünket. Támassz életet bennünk és lendíts előre a szolgálat útján. Add, hogy meg ne lankadjunk, másokat ne akadályozzunk, legfőképpen pedig ne álljunk uladban, ha­nem legyünk engedelmes eszközeid, a Te erőddel végezzük a prófétálás, a segités, az emberszeretet szolgálatát. Könyörgünk az egyházért, a Te munkaterületedért, hogy Itt elvégezhesd kö­zöttünk munkádat. Gyújtsd össze, erősítsd meg, újítsd meg kö­zöttünk a Te népedet, hogy mindenkor kész szívvel szolgáljunk és teljes szívvel - dicsérjünk Téged. Jövel Szentlélek Üristen! Amen. Teológiai hallgatóinkkal—Szlovákiában Ügy tűnik, Isten „tenyerén hordozza” egyházunk jövő lel­késznemzedékét. Egyik leg­szebb és legnagyobb ajándé­kának. a Teológiai Akadémia új épületének felépülése és birtokbavétele után lehetővé tette, hogy május elején — el­ső ízben — külföldi tanulmá­nyi- és turistaútra keljenek tanárok és hallgatók — Szlo­vákiába. Még frisspn az események és élmények hatása alatt ál­lunk mindannyian. A négy­napos úton mindvégig csodá­latosan szép volt az idő. elő­re eltervezett program szerint történt minden, s az ifjúság is példás magatartást tanúsított. ÚTIRÁNYUNK ELSŐ NAP csaknem egyenesen vezetett észak felé. A Volán Tourist- tól bérelt 45 személyes pano­ráma-autóbusszal Nógrádban, Parassapusztánál léptük át a határt. Már első állomáshe­lyünkön, Zólyomban kedves Hálaadó ünnep Keszthelyen Kettős ünnepet ült 1976. május 9-én a keszthelyi gyü­lekezet. ötv-en évvel ezelőtt, 1926-ban szervezték meg Kő­vágóőrs. Kapolcs és Zalagal- sa szórvány területei bői a keszthely—tapolca—sümegi gyülekezetét. Az anyagyüleke­zetté való szervezés után ha­marosan megindult a tem­A keszthelyi templom plomépíbés. Keszthelyen 1929- ben, Tapolcán 1936-ban és Sü­megen 1937-ben készült el a templom. Mind a hármat Szeghalmy Bálint tervezte. A keszthelyit copf, a másik ket­tőt magyar stílusban. AZ ÜNNEPLÉSRE AZ OKOT A KESZTHELYI TEMPLOM KÜLSŐ MEG­ÚJÍTÁSA alkalmából tartott hálaadás adta. Ebből az alka­lomból meglátogatta a gyüle­kezetét D. dr. Ottlyk Ernő püspök és dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő. Az ünnepi istentiszteleten a püspök 1. Tessz 5, 16—24 alap­ján prédikált. Az istentiszteletet követő köz­gyűlésen Schmidt János gyü­lekezeti és egyházmegyei fel­ügyelő köszöntötte az egyház­kerületi elnökséget, a vendé­geket és a templomot megtöl­tő gyülekezetei. Ezt követően D. dr. Ottlyk Ernő püspök In­tézett erősítő és buzdító sza­vakat a szórványban élő gyü­lekezethez. Köszöntötte a gyülekezetei dr. Mihály Dezső egyházkerü­leti felügyelő és Pécsvárady Béla református lelkész. Vé­gül Mesterházy Ferenc helyi lelkész a templomépítés és a tatarozások történetét mondta el emlékeztetőül a megtett útra. DÉLUTÁN A PÜSPÖK KÍ­SÉRETÉVEL EGYÜTT a sü­megi fiókegyházat látogatta meg. Ütközben megálltunk Baz.n község határában, azon a helyen, ahol Berzsenyi Dá­niel Kemenessöm j énbő 1 a So­mogy megyei Niklára költöző­ben megpihent és megírta bú­csúzó versét Kemenesaljától. Valóban innét, látni utoljára a Ság kéklő kontúrjait. A vers idézésével emlékeztünk a köl­tőre, egyházunk fiára. A sümegi kicsi ékszer- templomunk kapujában Mes­terházy Jenó gondnok fogad­ta a vendégeket, aki negyven­hat éve gondnoka a fiókgyü­lekezetnek. Az istentiszteleten a püspök Csel 4, 32—25 alapján prédi­kált, kiemelve a szív és a lé­lek egységét, mely által a szór­ványban élő is benne él a nagy közösségben. <4 A sümegi közös protestáns templom Az istentisztelet után D. dr. Ottlyk Ernő püspök egyházunk helyzetéről — örömeiről és gondjairól — adott tájékozta­tást. Mesterházy Ferenc Istentiszteleteinken gyakran halljuk az apostoli áldást. Pál apostolnak a korinthusi gyüle­kezethez írott második levelé­ből az utolsó mondat szerint kívánja a lelkész a gyülekezet­nek: „Az Ür Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek közössége le­gyen mindnyájatokkal!” A Szentháromságra utaló ál­dást így is lehet fordítani és körülírni: kegyelmezzen meg nektek Jézus Krisztus, szeres­sen titeket az Isten és része­sedjetek a Szentiélekben, ke­rüljetek kapcsolatba a Szentlé­lekkel. Az egyháztörténet folyamán és a mai keresztyén közgondol­kodásban általában inkább az első két hitágazatra, az Isten­ről és Jézus Krisztusról szóló tanításra került hangsúly, akár az óegyházi vitákra gondolunk a Szentháromságról és Krisz­tus személyéről, akár a refor­mációra vagy az ökumenikus mozgalomra. Az ortodox, ke­leti tradíció viszont hangsú­lyozza a régi görög és latin egyházi atyákra visszavezető, a Szentlélek munkáját előtér­be állító tanítást. Új karizmatikus mozgalmak Napjainkban, a hatvanas évek végétől kezdődően érde­kes jelenségek figyelhetők meg a világ keresztyónségében. Egymástól többé-kevésbé füg­getlenül a különböző egyhá­„A Szentlélek közössége” zakban olyan mozgalmak, te­ológiai irányok jelentkeztek, amelyek közös sajátossága a „Szentlélek közössége” és a „Lélek ajándékainak” hangsú­lyozása. Pál apostol leveleiben és más újszövetségi iratokban sokszor olvasunk a Szentlélek különböző ajándékairól, görög szóval karizmáiról. Ilyen aján­dékok például a prófétálás, a gyógyítás vagy a nyelveken szólás. Egymástól eltérő tör- ténetű és szervezetű egyházak­ban, protestáns és római kato­likus afrikai, európai és ame­rikai egyházakban olyan cso­portokról olvasunk egyre töb­bet, amelyek a híradások szerint ilyen különleges lelki ajándékoknak a birtokosai. Ezek az újabb csoportok nem tévesztendők össze a szá­zad elején az amerikai Los Angelesben elindult pünkösr dista egyházzal. Ezekkel szem­ben ugyanis az a jellegzetessé­gük, hogy nem alkotnak új fe- lekezetet, hanem mint például az olasz „focolarini” (fényvi- vőkl. megmaradnak » régi. az olaszok esetében a római ka­tolikus egyház keretén belül. Sőt, a különböző pünkösdista egyházakra többségükben jel­lemző ökumenéellenes állás­ponttal szemben a karizmati­kus mozgalmak hívei keresik a kapcsolatokat egymással is, Lehetne sorolnunk még az elismerő vagy elítélő vélemé­nyeket, a különböző és sokszor egymásnak ellentmondé teoló­giai tanításokat a karizmati­kus mozgalmak megítélésében Indonéziából és Amerikából, Brazíliából vagy a Német De­mokratikus Köztársaságból. A részletek helyett azonban hadd mutassunk rá a jelenségek alapkérdésére. Hitünk és életünk összefüggése Minden egyháztörténeti kor­ban, minden kisebb vagy na­gyobb keresztyén egyházban vagy gyülekezetben és az egyes keresztyéneknél az a nagy kér­dés, vajon hitünk és remény­ségünk mennyire lesz kézzel­fogható életté. Nem elég tudni vagy szájjal vallani, hogy Krisztushoz tartozunk, hanem ezt cselekedeteinkkel is bizo­nyítani kell. Az évszázadok során sokszor megmerevedett egyházi tradíciók, szokások, in­tézmények keretei között kül­ső formákká vagy szokássá üresedett keresztyénségen be­lül újra és újra jelentkeztek olyan friss áramlatok, amelyek mögött gyakran Isten meg­újulást követelő akaratát kel­lett felismerni. A karizmatikus mozgalmakban a Szentlélek személyére és munkájára tett hangsúly mögött Isten igéjé­nek komolyan vételében az egyház, a keresztyénség mai reformációjának, megújulásá­nak igényét kell észrevennünk. Azt sem szabad azonban el­hallgatnunk, hogy a Szentlé­lek ajándékaival kapcsolatban már az Újszövetségben is sok figyelmeztetést hallunk. Pál apostol korában is voltak, akik a „különleges”, rendkívüli ka­rizmákat tekintették a fonto­sabbnak, különösen is a nyel­veken szólást. Ezért intette Pál a korinthusi gyülekezetei arra, hogy „Isten nem a zűrzavar­nak .hanem a békességnek Is­tene”. Ő maga is azt vallotta: „ ... inkább akarok öt szót ki­mondani értelemmel, hogy má­sokat is tanítsak, mintsem tíz­ezer szót nyelveken”. Pünkösd ünnepén különösen is figyelnünk kell arra, hogy az egyház nem egyszerűen emberek, hívek és lelkészek te­vékenysége révén, hanem a Szentlélek munkája nyomán keletkezett és keletkezik. Az egyház emberi közösség is, de olyan kölönleges közösség, amelyik az Isten igéje és a szentségek működési helye és ezeken a kegyelmi eszközökön keresztül lesz az újszövetségi kifejezések szerint Krisztus teste, Isten népe, a Szentlé­lek közössége. Ezt a közösséget pedig az apostol szerint a Lé­lek gyümölcséről, működési eredményeiről ismerhetjük meg. „A Lélek gyümölcse pe­dig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hű­ség. szelídség, önmegtartózta­tás.” Ifj. Harmati Béla meglepetés ért: dr. Rudolf Kostial püspök a gyülekezet felügyelőjével, több lelkészé­vel és presbiterével fogadott bennüket. Felejthetetlen él­ményt jelentett a szép temp­lomban elmondott meleghan­gú üdvözlés és az azt követő gazdag megvendégelés. Ga- ramszeg egykori artikuláris fatemplomának megtekintése után ugyanígy fogadott min­ket Besztercebányán dr. Ján Dubiny esperes, egyházunk ré­gi barátja, a KBK ismert munkása. A Fátra és az Árvái Magúra hófedte hegyei, ka­nyargós szerpentinjei kísérték utunkat Rózsahegy és Alsóku- bin érintésével a festői Árva várába, Thurzó György és Thököly István sasfészkébe, és fel egészen a lengyel határig, Szlovákia nemrég létesített legnagyobb mesterséges ta­váig. A MÁSODIK NAP Liptó- szentmiklós érintésével a Ma­gas-Tátra tisztán látszó, ho- fedte csúcsai ajándékozták meg az ifjúságot egy életre szóló élménnyel. A még félig befagyott Csorba-tó. Otátra- füred. a drótkötélpályán meg­közelített Tarajka és a tarpa­taki vízesés — lent pedig a virágba borult tavaszi táj: fe­lejthetetlen volt annak is, aki először ámult el rajta, de an-, nak is, aki már sokszor látta. Késmárk ősi falai között Kovarik Sándor lelkész szíves kalauzolásával az 1717-ben épült, gazdag belső díszítésű fatemplomban és az újonnan renovált főtemplomban Thö­köly Imre sírjánál tisztelgett a teológus ifjúság. Itt is fe­lejthetetlen volt az a szeretet, amellyel az egykori nagy múl­tú Líceum falai között egész társaságunkat megvendégel­ték. A PÁRATLAN SZÉPSÉGŰ csütörtökhelyi Zápolya-kápol­na megtekintése után harma­dik nap három egykor neves „szabad királyi város” követ­kezett. Lőcse, „a fekete város” páratlan fekvése és patinás szépsége, Szent Jakab-templo- mának kincsei és az evangé­likus templomban Ján Havira lelkész kalauzolásával tett lá­togatás a Szepességet, a Bra- nyiszkó—B'ricse—Szinve érin­tésével elért „Tarca-parti Athén”: Eperjes és környéke pedig Sárost zárta örökre a szívünkbe. Eperjesen Dzurik Dezső ny. lelkész és Dóbay Sándor történész kalauzolta végig nagy szeretettel csopor­tunkat Caraffa áldozatainak egykori színhelyén, az ősi Kollégiumban és a Rákóczi- házat körülvevő főtér/ sok-sok virággal díszített parkjai és ősi falai között, részletesen is­mertetve templomuk történe­tét is. Kassán U. Rákóczi Ferenc fejedelem emléke előtt róttuk le néma kegyeletünket. Temp­lomunkban Kotinsky Károly pilisi származású lelkész, a városban pedig dr. Julius Filo püspök és Jakubovics nyugal­mazott lelkipásztor kalauzolt bennünket igen nagy szívé­lyességgel. UTOLSÖ NAPUNK GAZ­DAG EMLÉKEI Krasznahor- ka, Rozsnyó. Betlér, Rima­szombat. majd Alsósztregova felejthetetlen erplékeit idézik. Madách Imre sírjától utunk Balassagyarmaton keresztül már haza vezetett.. Múlt és je­len, természeti és művészeti szépségek, történeti és irodal­mi emlékek páratlan élmény­anyagával gazdagodtak Teoló­giai Akadémiánk tanárai és hallgatói. Istennek hálával, egyházi és állami felsőbbségünknek kö­szönettel tartozunk érte. Dr. Fabiny Tibor GYERMEKEKNEK Jézus elküldi a Szentleiket Csel 2, 1—41 Senki sem várakozik szíve­sen. Ha üzletbe vagy másutt esetleg sorban kell áll no tok, hányszor sóhajtotok magatok­ban: bárcsak már sorra kerül­nék! Valami kedves esemény­re — szünidőre, születésnapra várva — pedig tele vagytok gyakran türelmetlenséggel. Ha valamit ígérnek szüléitek — valami szép ajándékot — ak­kor különösen is nehezen, szinte sóvárogva várjátok, hogy az ígéret teljesüljön. ÍGY VÁRTAK A TANÍT­VÁNYOK IS JÉZUS MENNY- BEMENETELE UTÁN arra, hogy Jézus ígérete beteljesül­jön. Az Apostolok Cselekede­téről írott könyvben olvasunk róla — ahol Lukács részlete­sebben leírja Jézus mennybe­menetelét —, hogy Jézus azt ígérte nekik: erőt kapnak, mikor a Szentlélek eljön hoz­zájuk és tanúi lesznek a föld végső határáig. Hogy hogyan teljesült be ez az ígéret, azt ír­ja le a pünkösdi történet. Tíz nap telt már el Jézus mennybemenetele óta, s a ta­nítványok együtt vártak Jeru­zsálemben a .Szentlélek aján­dékára. Nagy ünnepre készü­lődött a város: aratási hála­adásra. A melegebb éghajla­ton gyorsabban nő a gabona, a gyümölcsök is hamarabb ér­nek. Ezen az ünnepen az em­berek a termésükből vitt aján­dékokkal akarták kifejezni Is­ten iránti hálájukat. Az ara­tási hálaadásra, pünkösdre mindig sokan összejöttek Je­ruzsálemben. EZEN A PÜNKÖSDÖN AZONBAN valami egész szo­katlan dolog történt. A tanít­ványok éppen együtt imád­koztak, mikor hirtelen nagy zúgást hallottak, mintha vala­mi nagy vihar közeledne. Még magukhoz sem tértek a meg­lepetéstől, mikor tüzes nyel­vekhez hasonlók jelentek meg előttük. Alig tudták leírni ké­sőbb, mi is történt velük tu­lajdonképpen. Egyben azon­ban bizonyosak voltak: abban a pillanatban beteljesült Jézus ígérete. A Szentlélek ajándé­kát kapták. Mint akiket az erős vihar felkap és odébb tesz, mentek ki; s mintha tűz lett volna a szívükben, forró- sította át szívüket az öröm. Nem tudtak mást tenni, mint kimentek az utcára, s minden­ki előtt szóltak „Isten felsé­ges dolgairól”. Az emberek csodálkozva hallgatták őket. Meglepődve kérdezgették egymást: milyen nyelven beszélnek ezek, hogy mindnyájan úgy értjük őket ,— még az idegenből jöttek is —, mintha anyanyelvűnkön beszélnének. Olyan erővel szóltak, hogy egyre többen hallgatták őket. Csak kevesen gúnyolódtak: bizonyára része­gek, semmit sem értünk be­szédükből. A SZENTLÉLEK MUNKÁ­JA AZONBAN NEM ÁLLT MEG OTT, hogy új erőt öntött a tanítványok szívébe, hanem a megértett ige új életet te­remtett. Mikor már nagy tö­meg vette körül a tanítványo­kat Péter emelkedett szólásra. Bizonyságot* tett arról, hogy Jézus, akit Jeruzsálemben megöltek, feltámadott és él. A hallgatók közül sokan zavaro­dottan és félelemmel hallgat­ták Péter szavait. Ha Jézus él, •s ő a világ Ura, mi lesz ve­lünk, akik vétkesek vagyunk halálában? „Mit tegyünk?” — kérdezték. „Térjetek meg, éP keresztelkedjetek meg vala­mennyien Jézus Krisztus ne­vében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát” — válaszolta ne­kik Péter. S ezen a napon új életet kezdett mintegy három­ezer ember. EZEN A NAPON EGY ÜJ KÖZÖSSÉG SZÜLETETT: a Jézus Krisztusban hívők kö­zössége. Másként így mond­juk: az anyaszentegyház. Kü­lönös közösség ez. Nem számít benne, hogy ki milyen korú, fajú, műveltségű, férfi, vagy nő. Csak egy számít: urának vallja mind Jézus Krisztust és neki akar szólgálni. Ezt a közösséget nem entberi erőfe­szítések hozzák létre és tart­ják fenn ma sem, hanem a Szentlélek Isten, aki ma is hív, gyűjt embereket ebbe a közösségbe és hitet ébreszt a szívekben. EBBE A KÖZÖSSÉGBE, AZ ANYASZENTEGYHÁZ NAGY KÖZÖSSÉGÉBE kerültetek ti is bele, amikor megkeresztel­tek benneteket. Itt van lehe­tőségetek, hogy Jézusról hall­jatok, őt megismerjétek. Eb­ben a közösségben ébresztgeti a Szentlélek a hallott Ige nyo­mán a hitet szivetekben. Es itt tanít meg, hogy Istennek és embertársaitoknak szeretet­tel szolgáljatok. Sárkány Tiborné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom