Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-06 / 23. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLI. ÉVFOLYAM 23. SZÁM 1976. június 6. Ára: 2.50 Forint Hiszek a Szentiélekben Hiszem a szenteknek közösségét Minden ünnep kérdez bennünket a hitünkről. Hitünk tartalmáról: mi az, amit hiszünk az ünnep által felvetett témakörben? És hogyan hiszünk? Csupán gondolati igazságként kezelve hitünk tárgyát, vagy személyes meggyőződéssel, belső hévvel, az életünket is rátéve? PÜNKÖSD ÜNNEPE A SZENTLÉLEKBE VETETT HITÜNKRŐL kérdez: mit hiszünk a Szentiélekről, és ez a hitünk beleépül-e gondolkozásunkba, érzéseinkbe, életszemléletünkbe, cselekvésünkbe? A Szentlélek az Isten jelenléte az embervilágban, mégpedig' csodálatosan, hatalmasan munkálkodó jelenléte. Isten Lelkének valljuk. Isten a Lelke által hatja át az emberi létet. Ez így persze dadogó szó: emberi módon való jelölése a leírhatatlannak, a kife- jezhetetlennek. De amint Jé- zu£ Krisztusban Isten testté lett, a Róla való hitünk is emberi formát ölt: számunkra érthető fogalmakba, képekbe öltözik. Láthatatlan isteni valóságot másképpen nem tudunk megragadni. A SZENTLÉLEK MUNKA- TERÜLETE AZ EMBERI LÉLEK, és azon át az emberi élet. Isten Lelke belülről dolgozik az emberben. Ezért nem lehet tetten érni. De nyorhá- val. munkája eredményeivel már találkozunk. Nagyon leegyszerűsítve: . Jézus Krisztusban mint Üdvözítőnkben és Urunkban való hitet ébreszt; Krisztus által bizodalmát gerjeszt Isten irgalmas szereteté- ben, kegyelmében; cselekvő, áldozatos szeretetre indít az embertárs iránt közelben és távolban; az örök élet reménységét érleli a szívünkben. Ha valakinek az életében a megfeszített és feltámadt Krisztussal való belső találkozás történik, ez nyilvánvaló jele a Szentlélek működésének. Ha valahol az egyház sokszor igen gyarló köziileté- ben feltűnnek az igazi közösség és a másokért végzett szolgálat fénycsíkjai, a Szentlélek tette a csodát. Mert az önző, önmagának élő, Isten atyai kezét mindig újra elengedő emberben ismételten végbevinni, megteremteni a hivő bizodalmát és a jóra való készséget — ez nem más, mint csoda. A SZENTLÉLEK MUNKÁJÁNAK ESZKÖZE AZ EGYHÁZBAN az Isten igéjének minden változata. A Szentírás, az igehirdetés, a Krisztusról való bárminő bizonyságtétel, s a „látható ige": a keresztség és az úrvacsora. Az egyháztörténet immár közel húsz évszázadának a tapasztalata igazolja ezt a hitvallásos tételünket. Keresztyén hit, Krisztus szeretetéből táplálkozó szeretet, az eljövendő örök élet reménysége mindig ott támadt, ahol a Szentlélek emberi eszközei — vagy azok egyike, másika — jelen voltak. Egy-egy emberi életben a szálak bonyolultsága miatt -olykor nem lehet utána nyomozni, hol, mikor érintkezett az illető Isten igéjének valamilyen hatásával, ami nyomán jóval később a hit kicsírázott benne. Más esetekben világosan kirajzolódik az élet- történetben Isten igéjének szerepe. HÁLÁSAK LEHETÜNK ISTENNEK MINDAZOK, akiknek élete úgy alakult, hogy fiatal korunkban, vagy később Isten igéje dolgozni kezdhetett lelkűnkben. A körülményeink alakulása, emberi környezetünk révén ki voltunk téve a Szentlélek hatásának. Már csak ezért sincs joga senkinek büszkélkednie a hitével, hiszen a hit születéséig vezető út is kívül állt hatalmunkon, Isten sorsunkat formáló rejtett vezetése kellett hozzá. Ugyanez érvényes a hit megmaradására, megőrzésére, megújulására is. Ha valakinek tartósan megszakad ilyen vagy amolyan okból a kapcsolata Isten igéjével, könnyebben fakul, tűnik tova az egykor talán lobogó hite. Az egyház istentiszteleti életében való részvételnek végeredményben az értelme, hogy a Szentlélek titokzatos, csodálatos munkájának a közelében maradhatunk. A közelmúlt hetekben az új nemzedéket is azért konfirmáltuk, hogy a Szentlélek munkája folytatódhassák bennük és rajtuk életük további folyamán. HALLATLAN SZÜKKEB- LÜSÉG LENNE, ha a Szentlélek munkálkodó jelenlétét az egyház falai közé akarnánk zárni. Honnan vennénk az önző merészséget, hogy Isten Lelkének medret szabjunk és gátat emeljünk?! Nem állíthatjuk, , hogy a Szentlélek messze túl az egyház, az Isten igéje hatókörén nem dolgozik emberekben. Sőt, hittel vallhatjuk, hogy Isten Lelkének csodálatos jelenléte az egész emberiségre kiterjed, s mindenütt. mindenkiben munkál* ja a jót, azaz a* mások javára szolgáló szeretetet. Sőt, abban is bizonyosak lehetünk — bármennyire a sejtések terére lépünk ezzel —. hogy a Szentlélek valamiképpen az Istenhez fűző láthatatlan, legtöbbször öntudatlan szálakat is ápolja minden emberben. Ezzel a bizodalommal tekinthetünk szét mi hivő keresztyének az egész földön, hogy az emberiségben is dolgoznak titokzatosan a Szentlélek erőj nemzedékről nemzedékre. Felvillanó fénylő jelek lehetnek szemünkben a Szentlélek egyetemes működéséről azok az érintkezési pontok, amelyeket a mai keresztyénság keres és felfedez a nem keresztyén világvallások Istenhitében és a nem hivő emberek emberségében. Isten Lelkének működése előtt nincs korlát. MIRE E SOROK VEGERE ÉRÜNK, RÁJÖVÜNK, hogy pünkösd ünnepe nemcsak kérdez a Szentlélekbe vetett hitünkről, hanem mindjárt munkálja is bennünk ezt a hitet. Mégpedig megerősítve atyáink vallástételét — ki felejthetné el Luther gyönyörű szavait: „... a Szentlélek híDIETER KNALL SZUPERINTENDENSSÉ VÁLASZTÁSA vott engem az evangélium által ..., amiképpen a földön az egész keresztyénséget hívja, gyűjti, meg világosítja ..Es korunkban újat is ad elénk a Szentlélek világszéles munkájáról! Veöreös Imre PÜNKÖSD AZ EGYHÁZ SZÜLETÉSNAPJA — így mondták sokszor a régiek. És ha az Apostolok cselekedeted ről írott könyv második fejezetében leírt pünkösdi történetre gondolunk, igazat kell adnunk ennek a megállapításAz Egyházak Világtanácsa elnökeinek pünkösdi üzenete AMIKOR URUNK A SZENTLÉLEK ELJÖVETELÉT tanítványainak megígérte, ezt mondta: ,,Ö engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít és azt jelenti ki nektek.” (Jn 16, 14). És ezek a szavai: „...bizonyságot tesz majd énrólam” (Jn 15, 26) ugyanezt a gondolatot juttatják kifejezésre. Pontosan ez történt Jeruzsálemben pünkösdkor, amikor minden apostol együtt volt ugyanazon a helyen. Különböző nyelveken Isten csodálatos tetteiről beszéltek, ez azt jelenti, hogy az üdvtörténet legfontosabb eseményeiről prédikáltak: Krisztus eljöveteléről, életéről és tanításáról, kereszthaláláról, feltámadásáról. Akik ezt az üzenetet hallották és hitték, azok egy új közösséggé lettek, amelyet a közös hit és az új, alkotó életfolytatás tartott össze. Megszületett a keresztyén egyház. ÍGY MUNKÁLKODIK TOVÁBBRA IS A SZENTLELEK. Krisztust hozza azoknak, akik még nem ismerik. Megtartja és megújítja a hívők hitét. Visszavezeti őket hitük forrásához. Bátorságot és erőt ad a keresztyéneknek a Krisztusról való tanúságtételhez. Segít nekik, hogy felismerjék korunk konfliktusaiban és vitáiban, mi Isten akarata népe számára. Olyan közösségbe foglalja össze őket, amely minden emberi megosztottság fölött áll. Ezt tette velünk is a Szentlélek az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén. Nemegyszer elénk állította az evangélium alapvető iga^ágait. Új utakat mutatott nekünk arról, hogy hogyan élhetünk Urunk iránti engedelmességben. És így lett számunkra lehetővé, hogy együtt maradjunk, minden olyan erő ellenére, amely könnyen elválaszthatna bennünket. HA MEGNYITJUK ÉLETÜNKET A LÉLEKNEK, akkor képesek leszünk arra, hogy döntő módon részt vegyünk az emberiség harcában az életbenmaradásért és egy olyan világért, amelyben igazság, szabadság és béke uralkodik. Sürgető figyelmeztetést kaptunk, hogy a világnak meg kell változtatni értékrendszerét, ha el akarja kerülni a katasztrófát. Az a Lélek, aki Krisztust és minden cselekedetét megdicsőíti, meg is fogja nekünk mutatni, mi a fő dolog. ISMÉTELJÜK MEG TEHÁT AZT AZ IMÁDSÁGOT, amely a nairobi nagygyűlés záró istentiszteletén hangzott el: Isten Szentlelke, töits meg minket bizalommal és tégy bennünket készségessé, taníts minket imádkozni és az emberek szenvedésére figyelni, segíts minket az idők jeleit megérteni és készíts elő bennünket Isten országára ma és mindenkor. \ Ámen Beiratds vallásoktatásra A hittanbeiratás az 1976—1977. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban: június 16-án, szerdán délután 14—18 óráig és június 17-én, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kell beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. nak. Amikor eljött a Szentlélek, megjelent az egyház. Nem véletlen hát az sem, hogy amikor a keresztyének megfogalmazták hitvallásukat, a Szentlélekkel kapcsolatban először ezt mondták: hiszem a keresztyén anyaszentegyházat. Amikor aztán közelebbről akarták meghatározni, hogy mi ez az egyház, akkor így fogalmazták meg: a szentek közössége. Vasárnapról vasárnapra ma is ezekkel a szavakkal teszünk vallást az istentiszteleten. Vajon végiggondoljuk-e ilyenkor, hogy mit mondunk? Egyáltalán mit jelent — jelent-e még valamit számunkra az ősi hitvallásnak ez a tömör meghatározása az egyházról? Van valami öröklött hamis képzettársításunk a „szentek” szóval kapcsolatban. A szentek rendkívüli, nagyon jó, becsületes, sőt csodatevő emberek voltak. Némelyikük állítólag olyan igazán szent életet élt, hogy még halála után is csodákat tett azokkal, akik hozzá fordultak segítségért. Vajon ilyenekből állna az egyház? És, hogy ma nincsenek ilyenek, az azt jelenti, hogy nincs is igazi egyház? ELÉG AZONBAN ELOLVASNI AZ APOSTOLOK LEVELEIT, amelyeket az első keresztyén gyülekezetekhez írtak, máris meglátjuk, hogy nem jó helyen tapogatózunk. Pál apostol pl. az efézusiakat levele elején szenteknek nevezi, de ha tovább olvasunk, kiderül, hogy mennyi indulatos, haragtartó, hazudozó, sőt káromkodó és tolvaj volt a gyülekezetben, akiket inteni, feddni, nevelni kellett. Ebben a szóhasználatban valami mást kell, hogy jelentsen a „szentek” kifejezés. Mást is jelent, és ma is így kell érteni. A „szentek” olyan emberek, akik Istenhez, Jézus Krisztushoz tartoznak. Olyanok, akik maguk is vallják, hogy ők az Istenéi, akik hisznek Jézus Krisztusban. Azok a szentek, akikről itt szó van, igazi hús-vér emberek, akiknek sokszor kell szembeszállniuk önmagukkal, hogy legyűrjék saját indulataikat, irigységüket, beképzeltségüket, rossz hajlamaikat, hazugságukat, hanyagságukat. ,.Szent”-voltuk abban van, hogy Istenhez tartoznak, tudnak Jézus Krisztusról beszé1- ni. Jézust megváltó Uruknak vallják és őt akarják követni. Ezek közé a szentek közé tartozunk mi magunk is: a ma élő egyház tagjai. KÖNNYEBBEN MEGÉRTJÜK A KIFEJEZÉS MÁSIK SZAVÁT, azt, hogy az egyház közösség. Ebben még nagyobb segítséget nyújt nekünk az Újszövetség, azokkal a képeivel, hasonlataival, amelyekkel az egyházról szól. Az egyház épülő templom, amelynek „élő kövei” mi vagyunk. Vagy élő test, amelynek tagjai vagyunk, és amelynek feje a Krisztus. De képek nélkül is megértjük, hogy az egyház egymáshoz tartozó emberek közössége, olyanoké, akiknek közös vonásuk azj hogy hisznek Jézus Krisztusban. Ebből azonban mindjárt az is következik, hogy az egyház önkéntes közösség. Igaz, hogy a legtöbbén még mindig olyanok tartoznak ebbe a közösségbe, akik beleszülettek, de helytelen lenne bárkit is bármivel kényszeríteni arra, hogy ennek a közösségnek tagja legyen, vagy maradjon. Csak egy valami hívhat minket ebbe a közösségbe, és tarthat meg benne: az a vonzóerő, amely Isten irántunk való szeretetéből árad. Ez éppen a Szentlélek munkája: megismertet minket Jézussal, aki Isten szeretetét hozta az emberek közé. Aki ezt a szeretetet megismeri, az önként és szívesen marad meg* ebben a közösségben. A TÖRTÉNELEM FOLYAMÁN, SAJNOS, SOKSZOR MEGTÖRTÉNT, hogy erőszakkal, anyagi vagy lelkiismereti kényszerítéssel próbálták növelni, vagy fenntartani az egyház közösségét. Ez mindig olyankor történt, amikor az egyház vezetői, hangadói, kisebb-nagyobb csoportjai uralomra törtek a világ fölött, vagy amikor féltek, hogy addigi uralmukat elveszítik. Ma is nemegyszer vagyunk tanúi ilyen jelenségnek, és „az egyház védelmé”-nek hangoztatása sokszor ilyen törekvéseket takar. Ilyenkor az emberek egyik része nem veszi észre, milyen rossz, Isten akaratával ellenkező úton jár, másik része pedig csalódottan, kiábrándultán fordul el az egyháztól, és számára gyanússá válik minden, amit az egyház nevében akarnak tenni. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a szentek közösségét mindig csak Isten szerete- tének szabad kiáradása hbz- hatja létre és tarthatja fenn. EZ AZ ÖNKÉNTES KÖZÖSSÉG AZOKNAK A KÖZÖSSÉGE. akik szavaikkal és egész életfolytatásukkal arról a Jézusról tesznek bizonyságot, akiben Isten szeretetét ismerték meg. És itt megint arra kell figyelnünk, amiről már sokszor szóltunk: az a Jézus, akit követni akarunk, nem élt vissza azzal, hogy ő Istennel egyenlő, hanem emberré lett, mégpedig az emberek szolgájává. És az, hogy az egyház a szenteknek, azaz a Jézus Krisztusban hívőknek, a róla bizónyságtevőknek. az ő követőinek a közössége, azt jelenti, hogy az egyház szolgáló közösség. Azt a Jézus Krisztust képviseli a világban, aki magára vette az emberek, az emberiség gondját, minden bűnt, ami az életet megronja és tönkreteszi — és aki életével és halálával is az emberiség javát szolgálta. EBBŐL VÉGÜL AZ IS KÖVETKEZIK, hogy az egyház nem zárt. hanem nyitott közösség. Nem tartja magát valami „elit” társaságnak, hanem szolidaritást és testvériséget vállal az egész emberiséggel. Nem tekinti az egyházon kívülieket a kárhozottak tömegének (ahogyan a régiek mondták: „massa peirditionis”- nak). hanem a szolgáló Jézus szeretetével fordul mindenki felé. És ha a béke, a faji megkülönböztetés. a környezetvédelem. az éhező milliók, Afrika, Dél-Amerika, Közel-Kelet vagy hasonló világi kérdés kerül elé. nem mondja, hogy „nem az én asztalom”, hanem áldozatos szeretettel, teljes erőbedobással segít ezeknek a problémáknak a megoldásában, tudva, hogy ezzel azt a Jézust követi, aki kenyeret adott az éhezőknek, meggyógyította a betegeket, akiket hozzá vittek, és szembeszállt minden bűnnel. ’ ami az emberi életet megrontja. AZ EGYHÁZ SZÜLETÉSNAPJÁN ÉRDEMES VÉGIGGONDOLNI. milyen gazdag tartalmú ez a régi- hitvallás: hiszem a szentek közösségét. Érdemes nagyon komolyan venni, hogy ezzel Jézus Krisztushoz tartozóknak, az ő követőinek valljuk magunkat az emberek előtt. Dr. Muntag Andor i dolgozott a Gustav Adolf- Werkben. először teológiai munkatársként, majd 1969 óta főtitkárként. Az ú.i szuperintendenst D. Káldy Zoltán püspök levélben köszöntötte. i Dieter Knall lelkészt, az NSZK-beli Gustav Adolf- Werk 45 éves főtitkárát, aki Magyarországon is többször megfordult már az ausztriai Steiermark szuperintendensévé választották. Knall 1965 óta
