Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-30 / 22. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLL ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1976. május 30. Ara: 2.50 Forint Készülünk a VI. nagygyűlésre A Lutheránus Világszövetség képviselőinek látogatása Nincsen semmi szokatlan ab­ban, ha a Lutheránus Világ- szövetség képviselői megláto­gatják egyházunkat. Egyhá­zunk a Világszövetség alapító egyházai közé tartozik, s azóta erejéhez mérten részt vett az evangélikus egyházak világcsa­ládjának életében. Küldötteink ott vannak sok jelentős nem­zetközi evangélikus konferen­cián. Teológiai munkánk ered­ményét is eljuttatjuk a testvér­egyházakhoz az egyházi élet híreivel együtt. Elmondhatjuk, hogy a Magyarországi Evangé­likus Egyház életére és szolgá­latára érdeklődéssel és megbe­csüléssel tekintenek. Április végén, egyházunk meghívására, Paul Hansen, va­lamint Risto Lehtonen és fele­sége látogattak hozzánk a Lutheránus Világszövetség képviseletében. Személyük nem ismeretlen előttünk. Paul Hansen dán lelkész, Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli dok­tora, már több mint másfél év­tizede az LVSZ Európa-titká- ra. Sokszor járt már hazánk­ban, maga se tudja, hogy hány­szor. Sok gyülekezetben meg­fordult, ismerik. Jelentős szol­gálatot végzett egyházunk ér­dekében nemcsak a segélyezési ügyekben, hanem a szolgála­tunk iránti megértés és megbe­csülés növelésében is. Másik vendégünk, Risto Lehtonen, finn lelkész, a Lutheránus Vi­lágszövetség megfigyelője volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia során, valamint a moszkvai bé­ke-világkongresszuson is. Leg­újabb feladatköre a Lutherá­nus Világszövetség Dar es Saa- lamban tartandó 1977-es VI. nagygyűlésének tartalmi előké­szítése. Ezért kísérte megkü­lönböztetett figyelem Budapes­ten tartott két előadását. TEOLÓGIAI TANÁROK, TEOLÓGIAI MUNKACSO­PORTOK VEZETŐI és meghí­vott tagjai részére tartotta első előadását Risto Lehtonen a Teológiai Akadémián. Egyhá­zunk és küldötteink felkészü­lése szempontjából is tanulsá­gos volt ilyen korán hallani az előkészületek helyzetéről és a nagygyűléssel kapcsolatos el­képzelésekről. A rendezők úgy tervezik, hogy az evangélikus egyházak összesen 300 küldöt­te. összesen mintegy 600—700 résztvevő lesz jelen a nagygyű­lésen, a tanzániai fővárosban Dar es Saalamban 1977 júniusá­ban, amikor is fennállása óta első alkalommal kerül sor LVSZ nagygyűlésre az afrikai kontinensen. Hangsúlyozottan törekednek arra, hogy a nagy­gyűlés ne csak egy legyen a sok ökümenikus rendezvény sorában és hogy ne csupán is­mételje azt, amit más nagy ta­lálkozókon elmondtak már vagy elmondhatnak, hanem olyan kérdésekkel akarnak foglalkozni, melyekben meg­szólaltathatják az evangélikus egyházak, a lutheri teológia sa­játos hangját. „Krisztusban — új közösség”: ez a nagygyűlés jelmondata. Nem témája, ame­lyet kifejtenek, hanem mottó­ja, melynek jegyében főként a misszió, az ökumenikus elköte­lezettség és a társadalmi prob­lémák kérdéseivel akarnak foglalkozni. zak számára, mint pl. Dél-Af- rikában vagy Chilében, ahol testvéregyházaink vannak ne­héz helyzetben. Bár egyes egy­házak elfordulnak az ilyen kér­désektől, mégis éppen lutheri örökségünk segítségünkre lehet Risto Lehtonen igét hirdet a fasori templomban Csaba József ny. tanár tolmácsolja A KELENFÖLDI gyülekezet tanácstermében a budapesti lelkészek, teológiai tanárok és hallgatók előtt tartott előadá­sában Risto Lehtonen éppen erről a három területről szólt. A misszióval kapcsolatban kifejtette, hogy a legutóbbi nagygyűlés (Evian, 1970) na­gyon dinamikusan határozta meg az egyházat, amikor Isten elhívásáról és küldéséről be­szélt. Főként az afrikai és ázsiai egyházakra való tekin­tettel kerülték a misszió szó használatát, hiszen számukra ez a gyarmatosítás keserű em­lékeit is idézi. Szóhasználatnál többről van azonban szó. A kérdés az, hogy mi az egyház célja és küldetése a világban? Arról van szó, hogy az egyház­hoz tartozókat elvezessük az üdvösségre? Indokolt-e az a megállapítás, hogy a mennyi­ségi veszteség a ma egyházá­ban minőségi növekedéssel jár? Nem az elbizakodottság hangja ez? Nem szűk körbe, gettóba vonul így a keresztyén- ség? Különben se lehet az egy­ház tevékenységét, küldetését lelki és szociális feladatra szét­választani. Előttünk álló fel­adat annak megvizsgálása, hogy lutheri örökségünk nem ad-e olyan útmutatást ezekben a kérdésekben, melyre még ke­véssé figyeltünk és érdemes fi­gyelni. Az ökumenikus kapcsolatok terén továbbélnek régi kérdé­sek, folynak a felekezetközi dialógusok. Új kérdések is fel­vetődnek, elsősorban Afriká­ban, ahol számos független egyház nem akar kapcsolatot a hagyományos keresztyénséggel. Az evangélikus egyházak előtt nagy kérdés az, hogy dialó­gust folytatva másokkal, ők maguk mennyiben változnak, illetve változhatnak meg. A társadalmi igazságosság kérdésében számos probléma égetőbb az evangélikus egyhá­a szociális kérdések megközelítésében. helyes EVANGÉLIUM ÉS POLITIKA SZÉT NEM VÁLASZTHATÓ Helmut Frenz, a chilei evangélikusok egykori püspö­ke, egy nyilatkozatában kije­lentette: a chilei események tapasztalata alapján nem tudja megérteni, hogyan akar­ják a Német Szövetségi Köz­társaságban az egyházak és a keresztyének az „evangéliu­mot” és a „politikát” egymás­tól élesen elválasztani. Á ket­tőt ugyanis nem lehet szétvá­lasztani. Ha a bibliai üzenetre figyelnek, a keresztyéneknek az a hivatásuk, hogy síkra szálljanak az üldözöttek érde­kében és pártjukat fogják. Az ilyen magatartás azonban óhatatlanul politikaivá válik, amint a chilei tapasztalatok is mutatják. Frenz püspök a Német Szövetségi Köztársa­ságban olyan benyomásokat szerzett, hogy az egyházat csak akkor vádolják politizá­lással, ha ellenzéki hangot üt meg, és nem hangzik el ez a vád akkor, ha az uralkodó politikát támogatja. AZ ELŐADÁSOK ÉS HIVA­TALOS TÁRGYALÁSOK MELLETT gazdag és színes program várta vendégeinket. Saját kívánságuk volt, hogy láthassák • a május elsejei fel­vonulást. Paul Hansen rövid látogatást tett az építési fel­adatok előtt álló szarvas-új- templomi és kondorosi gyüle­kezetben és megtekintette a közelmúltban gyönyörűen re­novált békéscsabai kistemplo- mot. Risto Lehtonen igehirde­téssel szolgált a fasori gyüle­kezet istentiszteletén és részt vett Pakson, azon az istentisz­teleten, melyen D. Káldy Zol­tán püspök prédikált, s melyet követően a gyülekezet köszön­tötte jubiláló lelkészét. Ezek a gyülekezeti szolgálatok és láto­gatások az illusztrációi voltak annak a találkozónak, melyen D. Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével az Országos Egy­ház osztályvezetői számoltak be munkájukról, eredményeikről és feladataikról. Reuss András Bakonyi gyülekezetekben D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke a hús­véti ünnepeket rendszerint az egyházkerület más-más tájegy­ségeiben szolgálva tölti el. Az idén a Bakony gyülekezeteit választotta ünnepi szolgálata helyéül. NAGYSZOMBAT ESTÉJÉN érkezett a püspök és felesége Köszeghy Tamás titkár kísé­retében Bakonytamásiba. Az ősi templom harangjai perce­kig zúgtak — „a püspök elé harangozunk” mondták a ta­másiak. Talán csak a műem­lék — a Luther-képes harang a XVII. századból — tudná el­mondani, hogy hányszor csen­dült fel a harangszó püspökre várva. Mert ez a harang elke­rülte társainak ágyúba-öntés halálát, zúgása az életet hir­dette, a felszabaduláskor a megváltozott magyar falu éle­tét. Húsvét szombatján arra az életre is hívott, amelyik az üres sír után „elkészíttetett”. HÚSVÉTVASÁRNAP korán reggel indult az ünnepi esemé­nyek sora. Hét óra után gyü­lekeztek a bakonytamási pres­biterek, s amikor a püspök be­lépett a gyülekezeti terembe, az üvegfalon át szikrázva zú­dult be a húsvét reggeli nap­fény. Ünnepélyes, komoly sze­retettel köszöntötte Németh Pál felügyelő a püspököt, el­mondta, hogy mennyire örül a gyülekezet a rövid időn be­lül harmadszor idelátogató püspöknek. A köszöntések után a püspök és a gyülekezeti lelkész gépkocsiját a bakony­tamási presbiterek autókara­vánja kísérte Bakonyszentlász- lóra, a társgyülekezetbe. A ti­zenöt kilométeres út a Bakony csodálatos völgyein át vezetett, s a Megváltó Isten feltámadá­sának ünnepe a Teremtő Isten alkotásai láttán érzett emberi öröm ünnepe is lett. BAKONYSZENTLÁSZLÓ ha­tárában Szabó Imre felügyelő és a bakonyszentlászlói presbi­terek várták a gépkocsioszlo­pot. Őszinte, meleg szavakkal üdvözölte a felügyelő a kerü­let püspökét, majd a szentlász- lóiakkal bővült gépkocsikara­ván a gyülekezeti házhoz ér­kezett. „Dicsőség néked Iste­nünk ...” zengett a bakony­szentlászlói gyerekek kórusa, Az Európai Ökumenikus Információs Munkaközösség ülése Az Európai ökumenikus In­formációs Munkaközösség az NDK Evangéliumi (protestáns) Egyházszövetsége meghívására április 27—30. között tartotta meg szokásos évi ülését a thü- ringiai Eisenachban. A 13 euró­pai országból érkezett 66 részt­vevő között a magyar protes­táns egyházi sajtót öttagú kül­döttség képviselte. Tagjai vol­tak: dr. Pröhle Károly teoló­giai tanár, az Ökumenikus Ta­nács főtitkára, a Theológiai Szemle felelős szerkesztője, dr. Nagy István esperes, a Lelki- pásztor felelős szerkesztője, dr. Vámos József teológiai tanár, az Evangélikus Élet rovatveze­tője, dr. Pákozdy László Már­ton, a Theológiai Szemle szer­kesztője és Békefi Lajos, a Re­formátusok Lapja munkatársa. A vendéglátók nevében kö­szöntést mondott, illetve beve­zető előadást tartott dr. Ingo Braecklein, a Thüringiai Evan­gélikus Egyház püspöke. A fő­témáról: „Egyház a szocializ­musban”. részletes előadások hangzottak el. Ezek során dr. André Appel egyházelnök (Franciaország) ..Az egyház az együttműködésért és a megér­tésért fáradozó Európában”; Christof Ziemer lelkész, az NDK Evangéliumi Egyházszö­vetsége ifjúsági osztályának titkára „A keresztyén gyüleke­zet a népegyházi időszak után”, és dr. König mérnök (NDK) „Az élet és annak megóvása a szocialista társadalomban, mint keresztyén feladat” címen tar­tottak előadásokat. D. A. Schönherr püspök, az egyházszövetség vezetőségi konferenciájának elnöke sok példával illusztrált tájékozta­tást adott a Német Demokrati­kus Köztársaságban élő egyhá­zak szolgálatáról és tevékenysé­géről. A résztvevők pedig mun­kacsoportokban két témát vi­tattak meg: „Az egyházba világi sajtóban” és „A világ az egyhá­zi sajtóban”. Az ülést befejező napon a munkaközösség tagjai megláto­gatták az arnstadti egyházi or- thopédiai gyermek rehabilitá­ciós intézetet, megtekintették Weimar és Erfurt nevezetessé­geit, s rövid, megemlékező ün­nepség keretében koszorút he­lyeztek el a Buchenwaldban mártírhalált halt Paul Schnei­der lelkész egykori cellájában. A magyar küldöttséget hiva­talában fogadta Hans Seige- wasser, az NDK egyházi ügyei­nek államtitkára. akik az ifjúság és a gyermek­bibliakör nevében virággal kö­szöntötték a vendégeket. A bakonyszentlászlói asszo­nyok terítettek bőséges asztalt a vendégeknek és a társgyü­lekezet presbitereinek. D. dr. Ottlyk Ernő püspök felhasz­nálva az alkalmat, közegyházi beszámolót tartott. Kiemelte, hogyan él a mai magyar való­ságban örömmel és szolgálva az evangélikus egyház. El­mondotta, hogy a baráti és testvéri beszélgetésekből, a hozzá intézett kérdésekből nyilvánvaló, hogy a bakonyta­mási—bakonyszentlászlói gyü­lekezet presbiterei, gondnokai és felügyelői vállalják teljes emberségükkel az egyházveze­tés által mutatott utat. EZUTÁN FELTÁRULT AZ ÚJONNAN KIALAKÍTOTT GYÜLEKEZETI TEREM AJ­TAJA. Az ízléses egyszerűség­gel — a gyülekezet régi csil­lárait, oltárképét felhasználva — berendezett teremben már népes gyülekezet várta az ava­tás szolgálatát végző püspököt. Egyházunk egyik legrégibb temploma — Árpád-kori ko­lostortemplom — a Balaton- felvidéki és Bakony hegység- beni ősi magyar román stílu­sú építészet remeke. Az ősi templomban az isten­tiszteleten a püspök János evan­géliumának húsvéti elbeszélése alapján hirdette Isten igéjét. Az igehirdetés a ma is élő Jézus Krisztusról szólt, arról az Úr­ról, aki szolgálni küldi az ö népét. Beszélt a püspök ennek a szolgálatnak az élet számta­lan szeletében jelentkező lehe­tőségéről. Az istentisztelet kere­tében szolgáltatta ki a püspök az Űr Szent Vacsoráját a gyü­lekezet tagjainak. A BAKONYTAMÁSI IS­TENTISZTELET volt a követ­kező szolgálati alkalom. Az or­szág egyik legértékesebb XVIII. századi orgonáján csen­dült fel a húsvéti himnusz dal­lama. Az ősgyülekezet húsvéti himnuszáról (Jel 1,17—18) pré­dikált a püspök is. Beszélt az ősi hallelujáról — örömének­ről —. amint abban a tudatban énekeltek, hogy egyszer az Is­ten országában is ezt fogják énekelni a megváltottak. Be­szélt az örö'ménekről a mában, arról az öröménekről, amely átjárja a keresztyén emberek szívét ezen az ünnepen, de nemcsak itt, hanem a termelő munkában, a termelőszövetke­zetben vagy üzemekben vég­zett feladatok idején is. Az istentisztelet keretében hosszú sorban járultak az úr­vacsorái asztalhoz a gyüleke­zet tagjai. A püspök azzal az ősi kehellyel szolgáltatta ki az Úr szent vérét, amin az 1715-ös szám olvasható, és ami az itt élt, oltár előtt térdepelt, nem­zedékek sorával kötötte össze a ma gyülekezetének tagjait, és e látható és láthatatlan gyüleke­zet központjában ott állt az, aki így szólt: „Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vé­rem!” A bakonytamási presbiter feleségek várták ünnepi ebéd­del a püspököt és kíséretét. A fehér asztalnál Németh Pál felügyelő köszöntötte most már a két gyülekezet nevében a püspököt Ruttkay Levente lel­kész felköszöntőjében utalt a fehér asztal képére Jézus pél­dázataiban, jelentőségére Lu­ther életében, és végül beszélt arról a fehér asztalról, ami azon a nagy mennyegzőn vár ránk, amit feltámadott Urunk készített számunkra. A püspök válaszában ki­emelte a két gyülekezet jelen­levő presbiterei előtt a társ­gyülekezet egysége felett ér­zett örömét. Jó választásnak bi­zonyult. hogy az ősi gyülekezet legyen a központja a hatalmas bakonyi szórványterületnek. Beszélt a gyülekezetek rendkí­vül értékes múltjáról, arról a féltő szeretetről, amivel ezt a múltat őrzik és ápolják, hala­dó hagyományait továbbviszi k az itt élő evangélikusok. Az it­teni gyülekezet sok szempont­ból példája, modellje lehet az ország többi részén élő kis gyülekezetnek. A délelőtti szolgálatok hosz- szú sorát záró megbeszélésen a lelkészi lakásban Ruttkay Le­vente beszámolt a gyülekezet életének közelmúltjáról. El­mondotta többek között azt is, hogy a Magyar Televízió filmet forgatott a gyülekezet temp­lomszentelési évfordulójáról. A ritka kincs műemlék orgoná­val kapcsolatban pedig a Ma­gyar Rádiónak adhatott tájé­koztatást. AZ EGYHÁZ KERÜLET­PÜSPÖKE DÉLUTÁN három órakor a v eszprémvarsányi templomban, négykor a siká­tort templomban szolgált, majd a gyülekezet presbiteri ülésén vett részt. A szolgálatokban gazdag nap estjét Mátis And­rás lelkész és családja körében töltötte D. dr. Ottlyk Ernő püspök és kísérete. Ruttkay Levente FOLYTATÓDIK A CHILEI BÉKEBIZOTTSÁG MUNRÄJA A chilei katolikus egyház új szervezeti formában folytatni kívánja a katonai kormányzat követelésére feloszlatott egy­házi bizottság munkáját. Ez a bizottság segítette a rászoruló­kat, de emberbaráti segítséget nyújtott a politikai üldözés ál­dozatainak és családjaiknak. Raul Silva Henriquez bíboros közölte a „szolidaritás vikariá- tusa” felállítását, mely a kö­zelmúltban megkezdte tevé­kenységét. Az új egyházi szerv feladata, hogy karitatív segít­séget és emellett jogsegélyt is nyújtson, pl. a letartóztatottak és családjaik jog tanácsolásá­val. Vezetőjéül Christian Frechte Banados katolikus lel­készt, a feloszlatott békebi­zottság vezetőjét nevezte ki a bíboros. A katonai kormányzat vád­ja az volt az egyházi békebi­zottsággal szemben, hogy tag­jai marxisták és a rendszer el­lenségeit támogatják. A bíbo­ros ismételten hangsúlyozta, hogy az evangélium alapján álló szociális intézményről van szó, mely a chilei családok tíz­ezreinek nyújtott segítséget, támogatta a politikai foglyok hozzátartozóit, felkutatott el­tűnt személyeket. 6500 esetben jogsegélyt tudtak adni. Szö­vetkezeti alapon 126 műhelyt szerveztek. Csupán Santiago nyomornegyedeiben 260 gyer­mekélelmezési helyet nyitot­tak, ahol naponta egyszer ételt osztottak. A bizottság számos esetben törvénytelenségekre mutatott rá és kínzásokat bi­zonyított. Több tagját — pa­pokat, apácákat, ügyvédeket, orvosokat és szociális munká­sokat — kiutasították az or­szágból vagy pedig letartóz­tatták. A bizottság munkájá­ban részt vett a chilei evangé­likus egyház is. Devlin atya, akit szintén le­tartóztattak és megkínoztak, kijelentette: „A hatóságok .marxistának’ mondanak min­denkit, aki szociális igazságot követel.” (lwi)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom