Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-05-23 / 21. szám

A vasárnap igéje Imádkozzatok! Kol 4, 2—4 Mit tanítunk az új Teológiai Akadémián? / A gyakorlati tanszéken Az igazi keresztyén imádság nem világról, önmagunkról el­feledkező elmélyedés. Mégcsak nem is egyszerűen „Istennel va­ló beszélgetés", amint azt általánosságban gondolni, sőt emle­getni szoktuk. A vigyázva virrasztók éber magatartása az. Nem a saját lelki világunk, gondunk és örömünk az, amire te­kintete elsősorban irányul, hanem kifelé néz. Figyelme kiter­jed. Helyet kap benne a keresztyén testvér, az egész egyház, de azon túl is az ember-testvér és az egész világ. Azoknak minden gondja és minden ügye, minden öröme és minden kér­dése, boldogulása és problémája. Széles, végtelenül széles a lá­tóköre és érzékenyen finom a látása és hallása. Észreveszi a szenvedés halk nyöszörgését, de az öröm és boldogság legki­sebb rezdülését is. A kenyérért való halk sóhajt csakúgy, mint a munka örömében élők vidám hangját. A jogfosztottak kiál­tását és a megelégedettek csendes derűjét. EZERT TUD IGAZÁN HÁLAADÓ LENNI. Így ugyanis min­dig, mindenben képes meglátni azt, ami Isten iránti hálára indít. Hiszen az emberi élet és a világ tele van szeretetének, kegyelmének bizonyságaival. Tények és események közepette nemcsak jeleit fedezhetjük fel gondviselő és cél felé vivő sze- retetének, hanem valóságosan átélhetjük, hogy ebben a szere­iéiben és ebből a szeretetből. élünk magunk és az egész világ. AZ ÉBER VIGYÁZÁSHOZ KITARTÁSRA VAN SZÜKSÉG. Nemcsak azért, mert közben meglanyhul a figyelem, elfárad a tekintet, hanem azért is, mert sokszor várni kell. Ismételten kell újra ugyanazt cselekedni. Könyörögni újra, meg újra vár­va arra, hogy Isten beteljesítse kérésünket. Nem véletlenül buzdított Urunk ismételten arra. hogy egyrészt merjünk ki­tartóak lenni a. könyörgésben, másrészt vállaljuk is a kitartás­nak ezt a fáradozását. Ezért int az apostol is az imádságban való álhatatos, szorgos kitartásra. AZ ÉBEREN VIGYÁZÓ IMÁDSÁG LÁTÓKÖRÉBŐL NEM HIÁNYOZHATIK AZ. EVANGÉLIUM ÜGYE. Pál kettős vo­natkozásban kéri ezért a gyülekezet imádságát. Egyrészt, hogy Isten maga készítsed utat, adjon lehetőséget az ige hirdetése számára, másrészt, hogy általa a Krisztus titkát nyilvánvalóvá tudja tenni, hírül tudja adni világosan. A KRISZTUS TITKÁNAK MEGISMERÉSE LÉTKÉRDÉS AZ EGYHÁZ SZÁMÁRA, ahogy Pál számára is az volt. Szol­gálatának helyes és jó betöltése függ ezen. Kicsoda Krisztus? Miért jött és mit cselekedett? Mi legyen róla szóló bizonyságté­telének tartalma? Csak az ő egyre mélyebb megismerése által lehet ezekre a kérdésekre válaszolni, lehet róla az igazságot mondani. Szogálatunk felelőssége kívánja meg, hogy az ö tit­kát igazán megértsük és így hirdessük. A ma egyházának is döntő kérdése ez, hiszen világban való szolgálatunkat hatá­rozza meg. Mikor ma magyar evangélikus egyházunkban egyre többet hallunk a szolgáló Krisztusról és arról, hogy az egyház a világban a világért való szolgálatra hivatott, legyünk tisztá­ban vele, hogy éppen erről, az ö titkának egyre jobb megérté­séről, van szó. CSAK ÍGY A SZOLGÁLÓ KRISZTUS NYOMÁBAN JÁRÓ EGYHÁZ SZAMARA NYIT UTAT ISTEN A VILÁGBAN SZOLGÁLATÁNAK BETÖLTÉSÉRE. így nyit ajtót előtte az igének. Ne tévedjünk, nein arról van szó, hogy ezt az utat az egyház abból a célból vállalja, hogy lehetősége legyen az ige hirdetésére, vagy, hogy elfogadja a világ a tanúságtételét, ha­nem azért, mert ez tanúságtételének lényegéhez tartozik. A Megváltó Ürról csak úgy tehet bizonyságot, mint aki egész éle­tépei és halálával is szolgált. Viszont így, ha az egyház az ö út­ját,, járja nem hasznossági vagy önérdekének szempontjai mi­att, hanem szolgáló Ura iránti szeretetéböl és a világ iránti szer etet ét követve, lesz tanúságtétele hitelessé. ROGATE VASÁRNAPJÁN IMÁDSÁGRA BUZDÍT AZ IGE. Imádkozzunk azért éberen, kitartóan vigyázva és hálát adva az egész világért, benne az egyházért, hogy Krisztus titkát egyre jobban megismerve tölthesse be szolgálatát annak javára. Bant'i Béla IMÁDKOZZUNK Mennyei Atyánk, Mindenható Isten, áldunk Téged Szent Fiadért Jézus Krisztusért. Kérünk, add egyházadnak Szentlel- ked világosságát, hogy titkát egyre jobban megismerve, őt kö­vetve szolgálhasson ezen a világon. Igéd előtt magad nyiss utat és tárj ajtót. Engedd, hogy az éber, kitartó imádságban el ne fáradjunk, sőt Neked mindenben hálát adjunk. Szívünk és sze­münk be ne záruljon a világ számtalan kérdése előtt, hanem inkább vigyázva könyörögjünk és fáradozzunk annak boldogu­lásán. Amen. A GYAKORLATI TEOLÓ­GIAI TANULMÁNYOKBAN kell célhoz érni és gyümöl­csöt teremni mindannak, amit a többi teológiai tudomány­szakokban tanítunk. így is mondhatjuk: a gyakorlati teológiában kell megtanulni a lelkészi szolgálatra készülők nek, mint használják a gya­korlati életben, mindazt, amit eddig tanultak. Hogyan for­gassák szerszámaikat, kézre állanak-e azok? Mert hiszen minden tanulás, kutatás, fá­radozás célja ez: a gyüleke­zeti szolgálat. Persze nem­csak a lelkész szolgál a gyü­lekezetben; baj lenne, ha így volna. Az egész gyülekezet minden tagjával hordozza a szolgálatot — diakóniailag felépített, így szoktuk mon­dani. Ezt az egyetemleges diakóniá t azonban az erre, mint élethivatásra felkészült lelkésznek kell irányítania. Hogy mindenek ékesen és szép rendben történjenek. Mivel a gyakorlati teológia is tudomány, akár a teológia többi ágazata, rendszeresen és módszeresen kell eljárnia. Tehát a gyülekezeti szolgálat egyes területeit külön-külun kell vizsgálnia és azokról így szólni. A valóságban, az élet­ben persze ezek szorosan ösz- szefüggenek és egybekapcso­lódnak. EGYHÁZUNK AZ IGE EGYHÁZA. így szoktuk mon­dani s ez így is van, a refor­máció drága öröksége ez. Az igehirdetés első renden való feladata a gyülekezet szolgá­latának. Nemcsak az isten- tiszteleti prédikációra gondo­lunk itt, hiszen igehirdetés hangzik a keresztelésnél és a koporsónál is. és a gyüleke­zeti élet számos egyéb alkal­mán ami e kettő közé esik. A feladat itt az. hogy megke­ressük, megtaláljuk és meg­érteni igyekezzünk az Isten­nek az ö teljes Szentírásából éppen most nekünk szóló mondanivalót. És ezt azután úgy tudjuk továbbadni a gyü­lekezetnek, hogy igazán mára szóló mindennapi kenyér és útravaló lehessen. Az igehir­detésre való felkészülés kér­déseivel foglalkozó ága a gya­korlati teológiának a homile- tika. Az igehirdetést akkor ért­hetjük meg és érthetjük jól, ha minél alaposabban ismer­jük hitünk dolgait. Az evan­gélikus ember józan eszét, emberi értelmét is használja — ez is a reformáció öröksé­ge! Luther az anyanyelvre lefordított Biblia mellé oda­tette ajándékul Kátéit is. S ezzel tanításra és tanulásra kötelezte a reformáció gyüle­kezeteit. Az evangélikus gyű­Kóstoló a szolgálatból Végzős teológusok hospitálása a gyülekezetekben Az utóbbi időben Teológiai Akadémiánk egyik legna­gyobb gondja, hogyan tudja a jövő lelkészeit úgy felkészí­teni a szolgálatra, hogy azok a ■fcíjró'vizsgák letétele, illetve a lelkésszé avatás után önál­ló gyülekezeti munkára is al­kalmasak legyenek. A végzős hallgatókat ugyanis várják a pásztor nélkül maradt gyüle­kezetek, s ezért ma már szin­té keresztülvihetetlen az az ősi gyakorlat, hogy a fiatal lelkészek egy-egy principális mellett két-három évig tanul­ják a lelkészi szolgálat gya­korlatát. Ha nem is a káplán­évek pótlására, de a Teoló­giai Akadémián megtanult el­mélet illusztrálására vezettük be a hospitálás gyakorlatai. Ebben az évben hat budapes­ti (Deák tér, Vár, Fasor, Zug­ló, Kőbánya, Rákoskeresztúr) és egy Pest környéki (Csö­mör) lelkész vállalta, hogy két hét alatt a lehetőség sze­rint mindent megmutat a hét szigorló teológusnak (Németh Pál. Szabó Vilmos. Piri Zsu­zsanna. Varsányi Vilma. Ba- licsa Iván. Pecsenya Anna és Rafael József), ami a lelké­szi szolgálat gyakorlatához feltétlen szükséges. A gyiilekesetvesetés titkai A hallgatóknak a hospitá­lásról írt beszámolóiból első­sorban az tűnt ki. hogy a lel­készt hivatali adminisztráció és a gyülekezetvezetés titkai­nak megismertetéséért voltak a leghálásabbak. A Teológia’ Akadémián sok mindent meg­tanulnak a hallgatók, de hogy hogyan kell az anyakönyve­ket vezetni, a költségvetése­ket és zárszámadásokat ösz- szeállítani, a lelkészi munka­terveket, az évi jelentéseket, a jegyzőkönyveket elkészíte­ni, a presbiteri üléseket és a közgyűléseket előkészíteni és levezetni, azt csak a gyakor­latban lehet megtanulni. Jó volt, hogy a legtöbb gyüleke­zetben éppen a hospitálás idején voltak a zárszámadó közgyűlések, s így a hallga­tók bepillantást nyerhettek a gyülekezet vezetésével, lelki és anyagi életével kapcsolatos problémákba. Ha a gyüleke­zetvezetés titkait a két hét alatt nem is sajátíthatták el — hiszen sokszor egy egész élet is kevés erre —. arra azonban mindenesetre jó volt a hospitálás, hogy felhívja a leendő lelkészek figyelmét, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni a gyü­lekezeti élet megszervezésé­nél. Sokszínű szolgálat A két hét alatt a lehetőség szerint minden gyülekezeti szolgálati alkalmon részt vet­tek a hallgatók. Nem ők vé­gezték a szolgálatokat — mert ez túlságos megterhelés lett volna számukra —. hanem a lelkész irányításával csak fi­gyeltek. A lelkészek előzete­sen elmagyarázták nekik, mi­re kell figyelni az istentiszte­letek, bibliaórák, gyermek­bibliakörök, szeretetvendég- ségek . szolgálatánál, 's milyen szempontok szerint kell ösz- szeállítani a temetési, esketés' igehirdetéseket, hogyan kell fogadni a keresztelést, eske- tésl vagy temetést bejelentő híveinket, milyen külső és belső hozzáállással kell vé­gezni a kazuálékat. A hospi- táló teológusoknak volt alkal­muk arra is, hogy a lelkészt lelkipásztori látogatásokra is elkísérjék, s így a gyakorlat­ban láthatták, hogyan lehet ma lelki pásztori szolgálatot végezni, hogyan lehet a kü­lönböző szituációban az em­bereket az evangélium üzene­tével megszólítani. A hallga­tók beszámolói arról tanús­kodnak, hogy a gyakorlati teológiának nagyszerű illuszt­rációja volt számukra ez a két rövid hét. Az igehirdetés műhelyében Igen hasznos volt a jövő lelkészei számára az is. hogy a lelkészek bevonták őket az igehirdetésre való készülés menetébe is. S itt nemcsak arról van szó. hogy egvíitt keresték az előírt igehirdeté­si alapigék üzenetét, hanem arról is. hogy a lelkészek fel­hívták a teológusok figyelmét arra. hogyan kell az ige álta­lános üzenetét konkréttá, gyülekezetszerűvé tenni, A hospitálók láthatták a készü­lekezet tanuló gyülekezet. Sok drága alkalma van a kö­zös tanulásnak, hitünk dol­gaiban való elmélyedésnek: a gyermekek bibliaköreitől kezdve, a konfirmáció és a vallástanítás és a felnőtt gyü­lekezet bibliaórái, gyülekezeti estjei mind-mind erre való. hanem testvérek szeretetkö- zossége. S rendje van a ke­resztyén életnek általában is: akár új tagokkal gyarapítja az Ür népét, akár ifjú pár in­dul a közös életútra. akár ha­zatért vándortól kgll végső búcsút venni. S mindez per­sze mindig egyúttal felkészü­GYERMEKEKNEK Jézus végrendelete Mt 38,16—20 Hallgatók az egyik előadáson Valóban nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem minden keresztyén ember is. Csak hi­tének dolgait jól értő, arról szüntelen eszmélődő, magá­nak és mindenkinek világo­san számot adni tudó keresz­tyén ember tájékozódhat az élet. a hivatás, a munka, a társadalom, a nemzeti élet dolgaiban helyesen. Csak így végezheti el jól szolgálatát, amire hivatott, a só és a vilá­gosság hasonlata (Máté 5, 13—14) értelmében. A gya­■ korlati teológiának az az ága, amely a gyülekezet tanításá­nak és tanulásának kérdései­vel foglalkozik a katechetilca. AZ EGÉSZ KERESZTYÉN ÉLET, A GYÜLEKEZET ■ ÉLETE mindenestül istentisz- 1 telet, istenszolgálat. (Róma 12, 1—2.) Hogy ez mit jelent, arról mindig újra eszmélőd- 1 nünk kell a gyülekezet ünne- 1 pi összejövetelén. Szűkebb ér­telemben ezt a gyülekezeti összejövetelt szoktuk isten­tiszteleteknek nevezni. Un­■ neplés ez. mert örvendező és hálás magasztalása annak, hogy Krisztus Urunk. ígéret« , szerint, közöttünk van hirde­■ tett igéjében, az evangélium- • ban, és asztalának is véndé- . gei lehetünk. Rendje var i ezeknek az összejöveteleknek ■ ez is ősi örökség, amit azon- ; ban tovább kell fejleszte­- nünk, hogy a gyülekezet ott- > hon érezze magát templomá- i ban Családi hajlék legyen a;- inkább, mint múzeum s a;- együttlét ne merev szertartás i lés az élet teljes isten tiszte le- 1 tere is. ami emberszolgálat,- vagyis diakónia a hétközna- ! pok helytállásában. A gya­- korlati teológiának az az ága,- amely az egyház istentisztele­- tének kérdéseivel foglalkozik : a liturgika. \ A DIAKÖNIAI FELÉPÍTÉ- ; SÜ GYÜLEKEZETEK TAG­JAI törődnek egymással és ' általában törődnél« az ember­rel. Felveszik annak testi-lel- ’ ki gondját, ügyét baját. Sokat kell beszélgetnünk egymással. • Senki sem maradhat magára. Öregek, betegek, törődöttek várják a jó szót — az evan- ' gélium hírét — de néha szó- j- szerint is a falat kenyeret, az , otthon melegét. S tanácsra, útmutatásra szorulnak fiata­lok is az élet ezer dolgában. 1 Az emberekkel való törődés­hez. foglalkozáshoz nagyon jól kell ismerni őket, a vilá­got amelyben élnek, kérdé­seiket. örömüket és bánatu­kat. A lélektan, a társada­lomtudomány és a neveléstu­domány sok tekintetben se­gítheti azt, aki lelkipásztori szolgálatot akar végezni a mai gyülekezetben. A pojme- nika, a letkigondozás tana és a diakónia, a szeretetmunká- ról szóló tanítás, a gyakorlati teológiának azok az ágai, amelyek ezekkel a kérdések­kel foglalkoznak. MINDEZEKBEN A TUDO­MÁNYÁGAKBAN NEM „FO­GÁSOKAT” kell elsajátítani, nem technikai készség meg­szerzéséről van szó. hanem sokkal többről. Tudományról, tehát módszeres és rendsze­res és állandó eszmélődésről: miért tesszük ezt, vagy azt a gyülekezeti életben, mit kell tennünk, s amit teszünk, miért nem másként tesszük? Ez a szüntelen vizsgálódó számve­tés belekapcsol az egyház múltjába is: figyelünk az előttünk jártakra, reformátor ősökre és atyákra. Hiszen igaz az ige: abba a barázdába állunk bele. amit már mások szántottak előttünk. És a mi vetésünket mások fogják le­aratni. S figyelünk a világ keresztyénségére is, a velünk egy időben élőkre, hiszen az ökumené közösségében élünk és szolgálunk. S KÖZBEN SZÜNTELEN ÉBREN FIGYELÜNK KO­RUNKRA, a történelmi hely­zetre, amelyben Isten új meg új feladatokat ad, s megszab­ja éppen időszerű tenniva­lóink rendjét. Szolgálatunkat nem bármikor, hanem most és nem akárhol, hanem a szo­cializmust építő magyar ha­zában. népünk között végez­zük. Erre a szolgálatra akar felkészíteni — a többi teoló­giai szaktudományokkal egy­ségben — a gyakorlati' teoló­gia. Groó Gyula lés konkrét eredményét is: meghallgathatták a lelkészek vasárnapi igehirdetését. Mindebből megtanulhatták, milyen nagy segítséget jelent igehirdetői szolgálatunkban az ige üzenetéért való közös tusakodás, s így indítást nyer­hettek ahhoz, hogy gyakorló lelkész korukban is keressék majd az igehirdetésre való közös készülés alkalmait. Reménységgel A hospitálás után a hallga­tók beszámolót írtak tapasz­talataikról, amelynek alapján az akadémia tanárai a hospi- táiókat fogadó lelkészekkel közös megbeszélésen értékel­ték ki a hospitálás tapasztala­tait. A megbeszélésen általá­nos volt a vélemény, hogy nagy szükség van a hallgatók gyakorlati képzésének erre a módjára, s hogy a jövőben vidéki gyülekezetek bevoná­sával még eredményesebbé lehetne tenni a végzős hall­gatók hospitálását. A lelké­szek egyöntetűen úgy nyilat­koztak — s ez megegyezett a gyülekezetek véleményével is —. hogy az idei végzős hall­gatók nagy lelkesedéssel, ér­deklődéssel és a szolgálatra való igazi készséggel vettek részt a hospitáláson. Mind­ezek alapján egyházunk nagy reménységgel nézhet a most vesző hallgatók eljövendő szolgálatára. Szívből kíván­juk. hoav ez a reménység va­lóra váljon, hogy a végzős ha'Ioatók szolgálatba való be­lekóstolását a szolgálatban való odaadó, áldott részvétet kövesse. Dr. Selmeczl János Adtak-e már nektek olyan feladatot az iskolában vagy másutt, amire azt mondtátok: ezt lehetetlen megvalósítani. Mikor lehetetlen számunkra valamilyen feladat végrehaj­tása? Ha meghaladja fizikai vagy szellemi képességeinket. Lehet-e joggal kívánni, hogy ilyen feladatot elvégezzünk? Lehetetlen, erőfeletti fel­adat. Jézus mégis ilyen lehe­tetlennek látszó, megvalósít- hatatlannak tűnő feladatot bízott tanítványai kis csapa­tára. : Húsvét után Jézus tanítvá­: nyai visszavonultak Galilea ■ vidékére. Nem a szülőföld is- . merős hegyei és völgyei von- t zották egyszerűen erre a Vi- I dékre őket — legtöbbjük ide­> való volt — hanem Jézustól ■ kapták húsvétkor a párán­> csőt: menjenek Galileába, ott : akar találkozni velük. így > ment el együtt a tizenegy Ga­lileába arra a helyre, ahova Jézus rendelte őket. S Jézus valóban megjelent közöttük. Igaz, nem az a Jézus volt többé, akinek eddig ismerték. ’ A feltámadott Jézus látása szokatlan volt még a tanít- 1 ványok szemének. Mikor ' meglátták, leborultak előtte, * Jézus ekkor' hozzájuk lé­■ pett. és kételkedőkhöz és őt * imádókhoz egyformán szólt ' félreérthetetlen, nagy. végső ’ parancsa: „Nekem adatott : minden hatalom mennyen és 1 földön. Menjetek el tehát, te- 1 gyetek tanítvánnyá minden ; népet, megkeresztelve őket a? ; Atyának. a Fiúnak és a- Szentiéleknek nevében, tanit­- va őket. hogy megtartsák- mindazt, amit én parancsol- 1 tam nektek, és íme. én véle- s tek vagyok minden napon a- világ végezetéig.” Csoda, hogy a tanítványok * száián ki nem szaladt a tilta- c kozás: nem. ez lehetetlen! Hs ' még ez Jézus utolsó, vésse ’ parancsa is. akkor sem tudjuk 1 ezt megvalósítani! Abban s ^ pillanatban százféle érvei tudtak volna felhozni maguk s mellett: miért alkalmatlanok _ ekkora feladat véghezvitelé- 1 re. Hogyan jutnak el ők. a2 ■1 egyszerű halászokból-vám- s szedőkből lett tanítványok a világ minden népeihez; isme­retlen országutak messzesé­gein ezer veszély és akadály , leselkedett rájuk? Hogyan ta- i nitsanak idegen népeket, ami- ■ kor nyelvüket siem ismerik? Lehetetlenből — lehetséges. Miért nem tiltakoztak még­sem a tanítványok, még a ’ kérdésekkel vívódók sem? Mert nemcsak a hatalmas, le­hetetlenül nehéz feladatra • való felszólítást hallották meg : Jézus szavaiból, hanem az • ígéretet is. „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön... és íme, én veletek , vagyok minden napon a világ . végezetéig.” Megértették: . nem a maguk kicsinységére, . a nehézségekre kell nézniök, hanem Jézusra; nem a saját I erejükben kell bízniok, ha- . nem a feltámadott Jézus ha- L talmában; soha nem kell fél- , niök a magukramaradástól, . mert Jézus megígérte, velük ! lesz minden napon. A feltá- i madott Jézus erejével és ha­talmával a lehetetlen is le- j. hetségessé válik. Ez a parancs ma is kötelez. j Azóta, hogy Jézusnak ez a . végső parancsa, „végrendele- r te” elhangzott, közel 2000 esz­tendő telt el. De mg is ennek ’ a parancsnak engedelmeske- t dik az egyház és minden ke- t resztyén. mikor Jézusról tesz j bizonyságot a világban. S az- t óta a Jézusról szóló örömhír, s az evangélium hihetetlenül . nagy utat tett meg. Hány em- , berhez. hány országba jutott j el! Hányféle nyelven szólalt j meg! Tudjátok-e. hogy ezren _ felül van a különböző n.yel- c veken megjelent bibliafórdí- tások száma? Tudjátok-e, . hogy tavaly nálunk is új bib- j Ráfordítás látott napvilágot? Mégis! Nem túlságosan könnyen mondja ki Jézus ezt v a szót: minden? Minden ha- " talom, minden nép, mindazt, “ amit én parancsoltam nektek, 3 minden nap. Nem. Azért • mondja, mert azt akarja, sén- ? ki_ ki ne maradjon az öröm­ből: Jézus legyőzte a halált, ? megbocsátotta bűneinket. Jé- c zus él. Ezt kell nekünk is to­- vábbmondanunk. hiszen Jézus z mindenkit egyformán vár és- szeret szerte a világon. . i Sárkány Tiborné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom