Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-18 / 16. szám

Jézus él János 20, X—10 'nŰSVÉTOT ÜNNEPELÜNK KEGYELETBŐL. Talán ez az érzés vitte magdalai Máriát is Jézus sírjához az első húsvét hajnalán. Sajnalta, hogy vége annak a néhány szép évnek, amit együtt tölthetett Jézussal. Megváltoztatni nem tudta azt, ami történt, de a végtisztességet még megadhatja, s utána megpróbálhat élni az emlékeiből. így gondolkodhatott magda­lai Mária útban Jézus sirja jelé. s igy gondolkodik ma sok, húsvétot ünneplő ember. Emlék, megszokás, kötelesség, — húsvét ünnepén megtölti a mi templomainkat is. S az ered­mény is ugyanaz, mint akkor: csalódás. Mária nem nyílott sírra számított, elbizonytalanodott, nem tudta, mitévő legyen. Mint sok mai igehallgató a húsvéti prédikáció hatására ... — Jézussal kegyeletből jót lenni akaró keresztyének, döbbenjünk rá újra: húsvét valami egészen más: mi nem tehetünk semmit J ézusért. x HŰSVÉTOT ÜNNEPELÜNK KÍVÁNCSISÁGBÓL. Talán ez az érzés vitu Pétert húsvét reggelén Jézus sirjához. Mi történhetett? Ellopták Jézus testét? Ki tette volna, és miért? Hogyan lehet, hogy a kendőket és a lepleket otthagyták a rablók? Vagy talán valami csoda történt?' Így töprenghetett Péter, miközben futott Jézushoz. Ez a töprengés nem hiányzik a mai keresztyén ember gondolatából sem. És az eredmény is ugyanaz, mint Péternél. Nincsen magyarázat, hiába „lát” akármilyen sokat és csodálatosat, nem lesz okosabb. Megma­rad a vívódás, a kételkedés tovább. Milyen sok embert visz az érdeklődés, vagy a meggyőződni akarás húsvétkor templomba. De utána ma sem történik több. mint az első húsvét reggelén: .. ezután hazamentek”. — Magyarázatot váró keresztyének — ha máskor nem. húsvétkor okvetlenül —, rá kell döbben­nünk: húsvét valami egészen más; megmagyarázhatatlan. HŰSVÉTOT ÜNNEPELÜNK SZERETETBÖL. Talán ez az érzés késztette gyorsabb futásra a „másik” tanítványt, Jánost, miközben a sírhoz igyekeztek. A Jézus iránt érzett szeretet megerősítette, áldozathozatalra serkentette. A sírnál nemcsak látott, de a jelekből következtetni is tudott: értelmét megha­ladó, csodálatos eseménynek kellett történnie, hiszen minden, amit látott, erre vallott. Ez azonban, mégsem volt igazi hit. mert hiányzott belőle az örvendezés és a továbbadni akarás. — Húsvétkor nem hitetlen embere,fe töltik meg a mi templo­mainkat sem. Sokan sokat tudnának beszélni életük esemé­nyeiről, amelyeket nemcsak meglátlak, de amelyekből tanulni is tudtak. Istenszeretetük még áldbzaihozatalra is képessé tette őket. Mégis, valahogy befelé fordult az életük, sem nekik, sem másoknak nincsen semmi „hasznuk” abból, hogy ők hisz­nek Istenben. — Nyomtalanul tovatűnő húsvétok döbbentse­nek rá arra, hogy valahol hiba van áz ünneplésünkben: húsvét többet akar adni meddő hitnél. HŰSVÉTOT ÜNNEPELÜNK VALAMI MEGMAGYARÁZ- HATATLAN HIÁNYÉRZETTEL. A legfölemelöbb érzések és megtapasztalások sem elegendők arra, hogy maradék nélkül tudjunk húsvétkor ujjongni. Mint ahogy hiába látta húsvét első három tanúja az elhengeritett követ, a nyitott- sírt és a le­pedőket, semmit nem változott meg az életük, nem lettek ör­vendezöbbek, nem kezdték el világgá kiáltani, hogy beteljese? dett, amit Jézus előre megígért. Húsvét reggelén még hiányzott húsuétjukból húsvét lényege: JÉZUS ÉL. Elő Jézus nélkül csak csalódás, vívódás, esetleg meddő hit az, amit elérhetünk. A Feltámadottal való találkozás viszont bizonyságtevö Má­riákat, ,,szikla”-szilárd Pétereket és Krisztust embertársaiban szeretni tudó Jánosokat teremtett. Húsvétot ünneplő keresztyének, ne ünnepeljünk tovább hiányérzettel! A legnagyobbat az életet adta tússzá Krisztus, amikor feltámadásával legyőzte a halált. Nemcsak önmaga számára, hanem hogy nekünk életünk lehessen. Olyan életünk. am.ely itt a földön Krisztus könnytőrlő szeretetét és bűntörlő kegyelmét adja tovább húsvéti erővel, az utolsó „húsvétkor" pedig elkezdheti énekelni az örök, húsvéti hallelúját. Bárány Gyula IMÁDKOZZUNK Urunk! Tisztítsd meg húsvéti ünneplésünket, hogy ne kell­jen csalódnunk. Áldd meg húsvéti ünneplésünket, hogy ne le­gyen hiányérzetünk. Fogadd el húsvéti ünneplésünket, hogy szívből örülhessünk. Feltámadott, élő Jézusunk, tedd veled va­ló találkozássá húsvéti ünneplésünket. Ámen. Valóban f Napjainkban, az ökumené korszakában megtanultuk, hogy a más egyházakhoz tar­tozó testvéreinknél ne arra fi­gyeljünk, ami elválaszt egy­mástól, hanem azt keressük, miben tanulhatunk egymás­tól valamit. Ortodox testvé­reinktől mindenekelőtt azt ta­nulhatjuk meg, hogyan t>e- gyük komolyabban húsvét té­nyét, Krisztus Urunk feltá­madását és hogyan járhatja át jobban húsvéti ünneplésünket és egész keresztyén életünket a húsvéti öröm. Mindehhez az segíthet hozzá bennünket, ha részt veszünk egy ortodox húsvéti istentiszteleten és át­éljük, hogyan ünnepük orto­dox testvéreink húsvét ünne­pét. HÜSVÉT ÜNNEPÉNEK FŐ ISTENTISZTELETE ortodox testvéreinknél már szombat este megkezdődik és rövid megszakítással hajnali négy óráig tart. Az esti istentiszte­let Krisztus Urunk poklokra való alászállására emlékeztet, azért a szolgálatot végző lel­készek fekete liturgikus ru­hákban vannak. Az istentisz­telet e részének végén a lel­kész Krisztus koporsóját át­viszi a „királyi kapun” és az oltártérben, a templom fő ré­szétől az ikonosztázionnal el­választott kis szentélyben he­lyezi el. Pontosan éjfélkor kezdődik a feltámadási istentisztelet. A lelkészek díszes liturgikus ru­hát öltenek. A liturgiát veze­tő lelkész bal kezében egy vi­rággal díszített lámpás, jobb kezében pedig egy tömjén tar­tóba állított feszület van. Az istentisztelet kezdetén némán körüljárja az' oltárt, amit a gyülekezet nem láthat, mert. az oltár az ikonosztázionnal elválasztott részben van. A gyülekezet csendben, szinte lélegzetvisszafojtva hallgat. Ekkor megszólalnak a haran­gok és a lelkész háromszor így kiált: „A te feltámadáso­dat dicsérik az angyalok az égben, megváltó Krisztusunk, méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsérjünk téged!” EZUTÁN A LELKÉSZ KL JÖN A „KIRÁLYI KAPUN”, a gyülekezet pedig felujjong örömében. Mindenki meg­gyújtja gyertyáját és megin­dul a körmenet a templom­ban. Ezalatt szólnak a haran­gok és a gyülekezet állandóan ezt énekli: „Méltass minket is a földön, hogy tiszta szívvel dicsérjünk téged!” Amikor a körmenet a templomot kívül­ről megkerülve a templom be­zárt ajtajához ér, elnémulnak a harangok, a körmenet meg­áll és elnémul az ének is. A lelkész felolvassa a húsvéti evangéliumot, majd liturgikus énekek éneklése közben meg­érinti a templomajtót, amely erre kinyílik. Ekkor hangzik fel a lelkész híres húsvéti éneké: „Krisztus feltámadt”, amelyre a gyülekezet így vá­laszol: „Valóban feltámadt!”. A gyülekezet húsvéti éneke­ket énekelve bevonul a temp­lomba. A gyülekezeten ujjon­gó elragadtatás tör ki: Krisz­tus feltámadásának öröme. A gyülekezet tagjai megcsókol­ják egymást, miközben így zeng az ének: „Feltámadás napja van, örvendezzünk az ünnepnek, öleljük meg egy­mást és bocsássunk meg min­dent egymásnak a feltámadá­sért ...” * A LELKÉSZ EZUTÁN OL­VASSA FEL CHRIZOSZTÓ- MOSZ (Aranyszájú Szent Já­nos) húsvéti prédikációját. Ez a prédikáció, amely évszáza­dok óta minden ortodox temp­lomban minden húsvétkor el­hangzik, tömör egyszerűséggel foglalja össze húsvét tényét és örömét. A prédikáció a nagy lakomára való utalással hívja fel örvendezésre a gyülekeze­V f ifi-- ’• Húsvét as ökumenében Mikor fogja vajon az egész keresztyénség egyszerre, ugyanazon a napon húsvétot. ünnepelni? Bármilyen furcsán is hangzik ugyanis, jelenleg a különböző keresztyén egy­házak eltérnek egymástól Krisztus feltámadásának em­léknapja kijelölésében. Pedig mennyire lerontják ezzel a Krisztus feltámadásában, mint az egész keresztyénség számá­ra Istentől adott csodában rejlő egységet Húsvét ünnepének kialakulása Az első gyülekezetek min­den vasárnap, az Ür napján, megemlékeztek Jézus feltá­madásáról. Az egyházi eszten­dő ünnepeinek rögzítése, a ke­resztyén naptár kialakítása az évszázadok folyamán lassan haladt. A zsidókból lett ke­resztyének először a zsidó naptárt használták, amikor azonban a római birodalom­ban tömegesen pogányok tér­tek be az egyházba, meg kel­lett határozni a pontos nap­tárt a rómaiak számára Julius Caesar által Krisztus előtt tu­bán bevezetett időszámítás szerint is. 325-ben rögzítették a keresztyénségben, hogy hús­vét ünnepe mindig az első ta­vaszi holdtölte utáni vasár­napra -essen. Húsvét ünnepének rögzítése után alakultak ki ehhez szá­mítva a többi ünnepek, hús­vét előtt a böjti időszak, utána pedig pünkösd és így tovább. A 13. század elején már pon­tosan meghatározták az egyes ünnepek színeit is, az ún. li­turgiái színeket, III. Ince pápá' Mg^én. Húsvét színe a osság, a tisztaság és, ^z^őröjjn színe. ‘ L1^'*, .V.J. Ú ■', • ' Pápái naptárreform Az első évszázadok egysé­ges keresztyén naptárát azon­ban megzavarta XIII. Ger­gely pápa 1582-ben végrehaj­tott naptárreformja. A Julius Caesar által bevezetett idő­számítás ugyanis a négyéven­ként beiktatott szökőnapok ellenére is eltért a napévtől és ez a kicsiny eltérés a XVI. századra már tíz napra növe­kedett. XIII. Gergely pápa ezért elrendelte, hogy 1582. október 4. után a következő nap október 15. legyen. A pápai naptárreformot azonban csak a keresztyénség nyugati része fogadta el. A keleti keresztyénség. a külön­böző ortodox egyházak meg­tartották a maguk régi kalen­dáriumát és így az évszáza­dos egységes ünneplés húsvét­kor nem volt többé lehetsé­ges. Egészen a mai napig ez a helyzet, hogy a nyugati és ke­leti keresztyénség naptára el­tér egymástól. Így például eb­ben az évben az ortodoxok ja­nuár 7-én ünnepelték kará­csonyt és húsvétot pedig nem velünk együtt, április 18-án, hanem egy héttel később, áp­rilis 25-én fogják megtartani. A keresztyénség mindkét naptárt használó egyházaiban voltak már kísérletek arra, hogy megpróbálják egységesí­teni az egyházi évet, az egy­házi ünnepek rendjét. Ezek a kísérletek eddig sikertelenül végződtek. 1977. április 10. A következő, 1977-es év azonban rendkívüli évnek ígérkezik. Ugyanis mindkét naptárt megvizsgálva azt ta­pasztalhatjuk, hogy a követ­kező évben húsvét ünnepe a keresztyénség bármelyik nap­tárt használó egyházában is április 10-re esik majd. Hosz- szú idő után először fog meg­történni. hogy a keresztyénség egységesen ünnepli majd Jé­zus Krisztus feltámadásának a napját. Ez az egyezés arra indította az egyházakat, hogy tanácsko­zásokat kezdjenek az egységes egyházi időszámítás bevezeté­séről. Az Egyházak Világtaná­csa, a római katolikus egyház és az ortodox egyházak kép­viselői egy javaslat szerint még ebben az esztendőben összejönnek, hogy megtár­gyalják húsvét ünnepének rögzítését. Az a terv, hogy 1977-től kezdve húsvét ünne­pe mindig egységesen április második szombatja utáni va­sárnap legyen. Ez azt jelenti, hogy például 1978-ban ne március 26-án legyen a grego­rián naptárt használó keresz­tyénség húsvétja, hanem a ju- liánuszi naptárt használókkal együtt április második szom­batja utáni vasárnapon. A keresztyénség egységének sok külső jele van. Az egyes egyházi hagyományok sokfé­lesége. a különböző liturgiák és szokások ellenére is össze­kötő kapocs például a kereszt szimbóluma vagy a kereszt- ség szentsége, az ige, a Szent- Írás használata és így tovább. örülünk annak, hogy remény­ség szerint a következő, 1977. évtől kezdve az egységesített keresztyén naptár, az együtt ünnepelt húsvét is összekap­csolja majd a világ keresz- tyénségét. Ifj. Harmati Béla eltámadt! tét: „Vigadjatok ma! Tele az asztal, üljetek lakomához va­lamennyien! Senki se távoz­zék éhesen. Mindnyájan él­vezzétek a hit lakomáját! Mindnyájan élvezzétek jósá­gát, bőségét! Senki se sirán­kozzék szegénysége miatt, hi­szen megjelent Isten országa. Senki se bánkódjék vétkei miatt, hiszen bűnbocsánat kelt ki a sírból. Senki se féljen a haláltól, hiszen megszabadí­tott tőle Üdvözítőnk halála. Óh, halál, hol a te fullánkod? Óh pokol, hol a te győzelmed? Feltámadt Krisztus és te meg­hódoltál. Feltámadt Krisztus és lehullottak a démonok. Fel­támadt Krisztus és örvendez­nek az angyalok. Feltámadt Krisztus és az élet uralkodik. Feltámadt Krisztus és nem, marad többé halott a sírban. Mert Krisztus feltámadván a halottak közül zsengéje lett az elhunytaknak.” EZUTÁN FELÖLV ÁSSÁK JN 1, 1—17-ET több szakasz­ra felosztva, mindegyik sza­kaszt más-más nyelven: ógö­rögül, ószlávul, latinul, hébe­rül, németül, angolul és ter­mészetesen a gyülekezet anyan nyelvén. Mindezzel azt feje­zik ki, hogy a feltámadás örömüzénete egyetemes: át­fogja a múltat, a jelent és a jövőt és az egész emberiséget Az istentisztelet után szenteli meg a lelkész a húsvéti kalá­csot és a húsvéti ételt (tojás, vaj, sajt stb.), amit a hívők magukkal hoznak az isten- tiszteletre. A nagy húsvéti ka­lácsot, amelyen rajta van a kereszt és a görög nyelvű fel­írás: Jézus Krisztus győz — a másnapi istentiszteleten szen­telik meg és a Jézus Krisztus­ban való közösség jeléül ki­osztják a gyülekezet tagjai­nak. Lehet, hogy számunkra, pro­testánsok számára ez az orto­dox istentisztelet nagyon szo­katlan. Mégis, ha valaki részt vesz ilyen istentiszteleten, an­nak szivét nemcsak megérinti, hanem át is forrósít ja a boldog húsvéti örvendezés, amely minden keresztyén számára a legnagyobb élmény és a leg­főbb éltető erő. Dr. Selmeczi János A halál legyőzője Máté 28, 1—10 A világ legnagyobb csatája dőlt el hús vét reggelén. Két óriási ellenfél állt egymással szemben. Az egyik az ember legnagyobb ellensége: a ha­lál. A másik pedig legigazabb barátunk: Jézus. Az erősebb győzött, s ezzel megszerzett magának minden jogot és minden hatalmat. Az erősebb Jézus volt. Pedig az emberek másképp gondolták és sokan másképp gondolják ma is. Ügy tűnik, a halálé az utolsó s egyben a döntő szó, hisz minden ember életének véget vet. Keresztül­húz minden tervet, derékba tör minden reménységet. Fö­lösleges szembeszállni vele. Ha kopogtat, még késleltetni sem lehet, nemhogy megál­lítani 1 Jézus halálára ugyanígy néztek az emberek. Voltak, akiket eltöltött a káröröm, vagy a keserű csalódás, eset­leg a mélységes fájdalom. Egyben azonban megegyezett mindenki, tanítvány és ve- télytárs, követő és ellenfél. Abban, hogy Jézus ügye nagy­pénteken lezárult. A kereszten minden befejeződött, a Mes­ter megbukott, nagy várako­zásaink sírba hullottak, sem­mi nem sikerült, mindennek vége. Ugyanúgy tekintettek a szemtanúk Jézus halálára, mint minden más emberére: megint legyőzhetetlenriek bizo­nyult a könyörtelen halál. Valaki azonban közbeszólt. Egy valaki tudta: semminek sincs vége, sőt minden most kezdődik. Ez az egyetlen az Atya volt. Álljt parancsolt a halálnak, s Jézus győztesen került ki a hatalmából. Miért történt minden igy? Miért volt húsvét? Közeledjünk elő­ször a feltámadás reggeléhez az Atya felől és Jézus felől! Ha Jézus a sírban marad és elporlad, mint minden ember, A LUTHERÁNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA április 11-én, virágvasárnap és 17-én, nagyszombaton délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja J. S. BACH JÁNOS PASSIÓJÁT Közreműködnek: László Margit (szoprán), Barlay Zsuzsa (alt), Füíöp Attila (tenor, evangélista), Berczelly István (basszus. Jézus), Ütő Endre (basszus. Pilátus) és Trajtler Gábor (orgona). Vezényel: Weltler Jenő Igét hirdet: D. KÁLDY ZOLTÁN (virágvasárnap) DR. HAFENSCHER KÁROLY (nagyszombaton) ha lassan elfelejtik, akkor nem Ö volt a Megváltó. Leg­följebb az emberiség nagy ta­nítója, egy jó szándékú moz­galom vezetője, önfeláldozó emberbarát. Akkor nem őrá várt évezredek óta az embe­riség, s nem ö a szabadító, aki a legszörnyűbb mélységből is képes kiemelni az embert. De Jézust Isten küldte. Iga­zi szabadítónak, valóban Megváltónak. Ezért nem feje­ződhetett be élete nagypénte­ken. Húsvét reggele az Atya nagy igenje, óriási bizonyítéka volt: Jézus az egyetlen, égen- földön nincs más, aki üdvö­zítheti az embert. Csak Öt küldte az Atya, s minden, ami történt, Isten terve szerint alakult. Benne valósult meg minden ígéret, benne teljesült minden várakozás. Győzelem húsvét reggele akkor is. ha önmagunk felől közelítjük meg. Mert Jézus győzött, s ez azt jelenti, hogy övéinek is részt ad győzelmé­ből. Halála érettünk történt. Hogy levegye váltunkról múl­tunk minden nyomasztó ter­hét. Eltörölje az elkövetett bűnöket, bepótolja a jóváte­hetetlen múlasztásokat. Aho­gyan nagypénteken, úgy hús­vétkor is érettünk cselekedett az Atya. Jézus feltámadása a jövőtől való rettegéstől szaba­dította meg övéit, a halálfé­lelemtől. Ha Jézus feltámadt, mi is feltámadunk. S hogy vesztett a halál, azt úgy is mondhatjuk: Jézus föl cserélte a sorrendet. Eddig a halál állt a legutolsó helyen, mindennek véget vetett. Most azonban Jézus állt a helyére. így a ha­lál csak utolsó előtti állomás lehet. Mindig követi valami: a feltámadás és valaki! Jé­zus. Mert Ö volt az erősebb, nem a halai. S így csak neki van joga, hogy kimondja az utolsó, az érvényes szót. Az Ő szava pedig az új élet, a feltá­madás szava. Mátrai Marianna J. S. BACH és az orgonazene mesterei címmel orgonaest lesz április 23-án. pénteken és április 26-án hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Buxtehude: Két korálelőjáték fisz-moll prelúdium és fúga Muffat: g-moll Passacaglia c-moll toccata Bach: c-moll prelúdium és fúga, a-moll fantázia és fúga, e-moll prelúdium és fúga. Orgonái: PESKÓ GYÖRGY Előadók:' Földes Imre és Meixner Mihály Jegyek ára: 12,— Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom