Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-11 / 2. szám

Espereseinké a szó A Nógrádi Egyházmegye A NÓGRÁDI EGYHÁZME­GYE területileg is egy zárt egységet képez. A Mátra, Cser­hát és Börzsöny festői szépségű hegyei és az Ipoly folyó által határolt területen ól a nógrádi evangélikus gyülekezetek népe. Nagy múltja és tradíciója van a megye evangélikusságának. Nógrádban már Luther Már­ton életében elterjedt a refor­máció. A talajt a lutheri refor­máció számára a huszitizmus készítette elő a túlnyomó rész­ben szlovák eredetű lakosság között és a reformáció lelkes hívei lettek. 1610-ben a váci római katolikus püspökség A közösség újszövetségi értelme Pál apostol azt kívánja, hogy korinthusi keresztyének is részt vegyenek a jeruzsálemi gyülekezet szegényei részére indított és már sok gyüleke­zetben folyó gyűjtésben. Kí­vánságának alapja az a közös­ség, amelyet Jézus Krisztus teremt a benne hívők kö­zött. De tudniuk kell, hogy az Újszövetség nyelvében a „közösség” szó nem annyira az összetartozás mint inkább az együtt részesedés és kölcsö­nös szolgálat, a „közösködés” kifejezésére szolgál. Tehát — páli hasonlattal élve — nem­csak a test tagjainak együtte­sét jelenti, hanem a tagok kö­zött kialakuló életet és össz­munkát is. A jeruzsálemi zsi­dókeresztyének és a korinthusi pogánykeresztyének Krisztus­ban egy test tagjaivá lettek, s ezért mi sem természetesebb annál, hogy részt kérnek és vállalnak egymás életében, az­az „a szentek iránti szolgálat­ban” (4. v.). Ha részesedtek a jeruzsálemi gyülekezet szolgá­lata által az evangélium áldá­saiban, a korinthusiaknak is részeltetniük kell anyagi java­ikban szükséget szenvedő test­véreiket. Így valósul meg a kö­zös hitben és szolgálatban az egyház egysége. Ez a közösség nem merülhet ugyan ki az anyagiakban, de soha sincs anyagi áldozatvállalás nélkül. A makedón gyülekezetek példája 8,1—ti Lehetséges „közösködés” a példaadásban is. A makedóniai keresztyének példájával Pál bátorítani akarja a korinthu- siakat és nem megszégyeníteni. Lám. az Isten kegyelme (1. v.) mit végzett el közöttük! Mert megpróbáltatásaik és mélysé­ges szegénységük ellenére, minden emberi számítást meg- csúfolóan, erejükön felül ada­koztak (2—3. v.). Ez a bőkezű­ség az evangélium iránti hálá­jukból fakadt. Ezért tudtak zú­golódás nélkül, tiszta szívvel, magukat is megrövidítve adni, az áldozatvállalás lehetőségét kegyelmi ajándéknak tekinte­ni, sőt az adományokon túl­menően magukat egészen oda- szánni Istennek (3—5. v.). A makedóniai gyülekezetek pél­dája mutatja, hogy mit jelent a hívek anyagi áldozataiban nélkülözhetetlen „önkéntesség” (3. v.). Semmiképpen sem szűkmarkúságot, hanem bőke­zűséget. Az adakozás ösztönzője Krisztus szolgálata 8,7-15 A korinthusiaknak is van okuk a hálára. Mielőtt bármit is adtak volna, igen sokat kap­tak Istentől. A gyülekezet éle­tét sokféle kegyelmi ajándék tette elevenné és gazdaggá, s most lehetőségük van arra, hogy az adakozás kegyelmi ajándékát is elnyerjék. Mert az adomány mindenekelőtt an­nak ajándék, aki ad. (7. v.) Ne is vegyék parancsnak az apos­tol kérését, hanem szeretetük próbatételének. (3. v.) Mert ha valaki ismeri Jézus Krisztus adományát, készsé­gesnek kell lennie az anyagi áldozathozatalra, ö nem volt önző és szűkmarkú: „Értünk szegénnyé lett gazdag létére, hogy mi az ő szegénysége által gazdagok legyünk.” (9. v.) Ér­jegyzőkönyve keserűen pana­szolja. hogy csak két gyüleke­zet maradt katolikus e terüle­ten: Ecseg és Szöllős. Tehát lé­nyegében a 17. század elején a megye egész területén élő la­kosság a reformáció híve volt. Az ellenreformáció idejében sok üldöztetésben és megaláz­tatásban volt része a nógrádi evangélikusságnak. A lélek- szám erősen leapadt, de a ha­mu alatt ott izzott a parázs. Az evangéliumi hitet nem lehetett elfojtani. A Türelmi Rendelet után újra élednek a nógrádi gyülekezeteink, mint „a porai­ból megelevenedett főnix”. A tünk hozott áldozatának nagy­sága csak a mennyei és a földi lét közötti óriási különbséggel mérhető. Ilyen nagy áldozat van a kersztyének lelki ado­mányokban gazdag élete mö­gött! Hogyne lehetnének akkor készek ők még áldozatok árán is megosztani javaikat! Ez a készség már korábban is meg­volt a korinthusiakban, s most csak arra van szükség, hogy' a szándék valóra is váljon. (10— 11. v.) Nem kíván az apostol tőlük olyan áldozatokat, amelyek tönkretennók őket. Az viszont kétségtelen, hogyha valakinek többje van, mint a másiknak, a többletet Isten azzal a céllal adta, hogy vele a másik hiá­nyát kiegyenlítse. Pál csak ezt a többletet kéri. Mert így való­sulhat meg Istennek az „egyen- lőség”-re (13. v.) vonatkozó és a manna történetében kifeje­zésre jutó jóakarata. (14—15. v.) De ne csaljuk meg magun­kat: A határt a nélkülözhetet­len és a többlet között egyedül a szeretet képes igazságosan megvonná! Az anyagi ügyeknek szervezetinek és ellenőrizlietőnek kell lenniük 8.16-9,5 Pál arról is gondoskodik, hogy a korinthusi gyűjtés lel­kileg és anyagilag alaposan elő legyen készítve. Két ismeret­len keresztyén kíséretében el­küldi hozzájuk Tituszt, nehogy akkor kelljen a korinthusiak­nak kapkodniuk és kényszer- helyzetben adakozniuk, amikor már a többi gyülekezet ado­mányát Jeruzsálembe vivő kül­döttség megérkezett városukba. (8, 16—18; 9, 3—5.) Arra is vigyáz az apostol, hogy a gyűjtésre a gyanú ár­nyéka se vetődhessék. A gyü­lekezeteknek meg kell győződ­niük adományuk rendelteté­sének megfelelő felhasználásá­ról. Rajongás volna a gyüleke­zet pénzügyeit egyedül a biza­lomra építeni. A pénzkezelés­nek nemcsak Isten, hanem emberek előtt is tisztának kell lennie. (8, 20—21.) Ezért in­tézkedik Pál úgy, hogy az ada­kozás előkészítésében és ösz- szegyűjfcésében a gyülekezetek két tekintélyes képviselője is részt vegyen. (8, 18—19 és 22— 23.) Az adakozás sokféle aldasa 9.6-15 Az anyagi áldozat lemondás­sal jár, de aki jókedvvel vál­lalja a kockázatot, az úgy jár, mint a magvető: „Aki bőven vet, bőven is arat.” (6. v.) Nemcsak az jár jól, aki kap. hanem az is, aki ad. Isten ha­talma gondoskodik arról, hogy az adakozó ne lásson szüksé­get. A szűkmarkú keresztyén rosszul számít. De az adakozás­ból az anyagi haszon mellett bőséges lelki haszon is szár­mazik, mind az adakozó mind az elfogadó számára. Az ada­kozó „meggazdagodik teljes tisztaszívűségre”, az elfogadó szíve pedig hálával telik meg Isten iránt. (12—14. v.) Pál tehát ebben a két feje­zetben világossá teszi: Hitünk és anyagi életünk szétválaszt- hatatlan. Hitünk bőkezűségre sarkall, az anyagi áldozatok viszont Isten ..kimondhatatlan ajándékát” (15. v.) dicsőítik. Dr. Cserháti Sándor legtöbb templomunk ebben az időben épült. JELENLEG 21 ANYAGYÜ­LEKEZETBEN. 9 filiában és 107 szórványközségben él a Nógrádi Egyházmegye evangé- likussága. 31 templomban, 4 imaházban hangzik vasárna­ponként az igehirdetés. 6 gyü­lekezetben szlovák nyelvű is­tentisztelet is van. 19 gyüleke­zeti lelkész és 1 helyettes lel­kész látja el a gyülekezetek lelki gondozását. Területileg aránylag közel fekszenek egymáshoz gyüleke­zeteink. A legtöbb homogén fa­lusi gyülekezet, de erősen je­lentkezik az urbanizáció hatá­sa, a gyárak üzemek elszívják az eredetileg földműveléssel foglalkozó gyülekezeti tagokat és jelentkezik az ipari centru­mok felé történő elvándorlás, valamint az ingázás. Az elmúlt 30 év alatt falvainkban soha nem tapasztalható arányú épít­kezések formálták át a falu ké­pét. Egészséges, szép modem lakások épültek, kulturális és gazdasági fellendülés jelentke­zik mindenütt szocialista társa­dalmunk szemmel látható eredményeiként. Két városi gyülekezetünk van: Balassa­gyarmat és Salgótarján; lélek- szám szerint Balassagyarmat a megye legnagyobb gyülekezete. Két gyülekezetünk ÍOOO lelken felüli, kettő 800 lelken felüli, a többi 600—400 lelket számlál, két gyülekezetünk alig haladja meg a 300 lelket. Gyülekezeti tagjaink hasznos, építő tagjai szocialista hazánknak is és be­csületesen helytállnak a min­dennapi életben a munka frontján. E RÖVID CIKK KERETÉ­BEN valamit bemutatok örö­meinkből és gondjainkból. A nógrádi evangélikusok nagyon szeretik templomaikat. Nagy áldozatokra és erőfeszítésekre készek, ha a templomok reno­válásáról van szó. A közel­múltban Csesztvén egy új templom épült, sok gyülekeze­tünk felújította templomát, Lucfalván pedig befejezés előtt áll egy új gyülekezeti te­rem felépítése. Egyházme­gyénknek van Balassagyarma­ton egy Szeretetháza és termé­szetbeni adományaikkal és pénzjuttatással ezen a vonalon is kimutatják áldozatos szere- tetüket. Az Országos Gyüleke­zeti Segély munkájában is je­lentkezik híveink áldozatkész­A néhai Hailé Szelasszié csá­szár hatalmának megdöntése után az új etióp kormányzat bejelentette a nagybirtokok államosítását. Ennek követkéz- ménye az lett, hogy eltűntek az ökrök az országból, a nagy- birtokosok meg akarván hiúsí­tani a változást és mentve, ami menthető, kivitték igás állatai­kat az országból. Ekkor fordult Emmanuel Abraham, az etió- piai Mekane Yesus evangélikus egyház elnöke a Lutheránus Világszövetséghez, segítséget kérve: ha ugyanis a parasztok sége, mert a megye evangéli- kussága adományaival az élen áll. A lelkészi fraternitásban baráti, testvéri kapcsolatban élnek a lelkésztestvérek és megtanultak és tanítgatják a gyülekezeti tagokat közegyházi összefüggésben gondolkodni, túlnézve saját gyülekezetük szűk határain. Egy.mondatban kell utalnunk a hagyományos nógrádi vendégszeretetre is. Aki valaha közöttünk járt az tapasztalhatta gyülekezeteink melegszívűségéből fakadó, fi­gyelmes vendégszeretetét. Örömeink mellett jelentkez­nek gondjaink is. Legnagyobb problémánk, hogy az egyház­megye lelkészeinek átlagos életkora elég magas. Előreveti- tődik az egymáshoz közel fek­vő gyülekezetek összevonásá­nak a gondolata is egy lelkész gondozása alá. Gyülekezeteink erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy önállóak legyenek, de azt is tudatosítanunk kell. hogy az igehirdetői szolgálatot anya­giakban is jobban meg kell be­csülniük. Még mindig több gyülekezetben alacsony a lelké­szek fizetése, ha összehasonlít­juk az ország dolgozóinak át­lagos életszínvonal emelkedé­sével. Az egyházi munkaerő­gazdálkodásnál döntő az a szempont, hogy a gyülekezet megfelelő anyagi feltételeket tud biztosítani a lelkésze szá­mára. Egyházmegyénkben van néhány olyan gyülekezet, ahol még mindig korszerűtlen a lel­készi lakás. Nincs közművesít- ve. Ezt is a gyülekezeteknek kell megoldania. Ráléptünk a diakóniaílag struktúráit gyüle­kezeti élet kialakításának az útjára. Egyre nagyobb teret kell biztosítanunk a presbite­rek és a gyülekezeti munkások számára a gyülekezeti élet ki­alakításában. Felesleges teher­ként hordozzuk még elavult egyházi épületek terhét is, amelyekre fordított összeget hasznos beruházásokra kellene fordítanunk. Építő jellegű, jó közegyházi képletben történő gondolkodásmódot kell megszi­lárdítanunk. TÖMÖREN, FELVILLANÓ KÉPEKBEN EZEK A GOND­JAINK. ÖRÖMEINK. Remény­ségünk, hogy a mi hűséges Urunk felveszi örömeinket és gondjainkat és velünk jár a diakónia útján és a szolgáló szeretet további nagy dolgokra képes. . Garami Lajos nem tudják megművelni föld­jeiket. akkor az éhség csak nö­vekedni fog. A Lutheránus Világszövetség segítséget nyújtott, s 1973-tól 1975-ig 8500 etióp család, vagy­is kb. 50 000 ember jutott a föld megműveléséhez szüksé­ges igavonó állathoz, ökörhöz. Segítséget nyúitottak kútfúró berendezés küldésével is. mely­nek folyamatos üzemeltetésé­vel egymás után látják el a falvakat egészséges ivóvízzel. (lwi) Anyagi kérdéseinkre figyelünk Szempontok egy gyülekezet adakozásához 2 Kor 8—9. fejezet Gyarmathy Irén: MEGTALÁLTALAK A minap e szörnyű rohanásban Istenem, valahol elhagytalak. Tengernyi dolgom zűrzavarában hogy észrevettem, nem találtalak. Kétségbeesve futkostam erre, meg arra, de minden hiába volt, bejártam érted a nagy világot mint eb ki gazdát keresve loholt. Isszonyú ritmust dobolt az élet, elfelejtettem milyen a béke, nyugalmam vesztve nem volt már álmom, Uram Isten, már mindennek vége! Űtszéli padkán földre terültem, az élet mellettem tovább rohant. Téged elvesztve hová kerültem, hűlő szívemben már hit sem fogant. Egy fehér pehely arcomra hullott, pergő ezüstként szállt alá a hó, Karácsony volt. Az egész világot, mindent befedett a hótakaró. A sötét égen egy csillag égett fényénél Uram, végre megkerülsz, két karommal forrón átölellek szívem bársonyán velem egyesülsz. Uram, nélküled nem tudok élni, nem engedlek el már soha többé, megbolydult világ el nem téríthet, Velem vagy és leszel mindörökké. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG SEGÉLYE — ÖKÖRVÁSÁRLÁSRA 11 íí Szép szó a hűség. Hallatán melegség és megnyugvás tölti el az embert. Negatív formájá­nak. a hűtlenség szónak halla­tán viszont bosszús nyugtalan­ság, riadt védekezés. Mert, aki hűtlenül bánik bármivel, ami rábízatott, feladatokkal vagy emberekkel, anyagi értékekkel vagy a közösség javával, az a továbbiakban is kiszámíthatat­lanul cselekszik, megbízhatat­lan, önmagának és másoknak gondot, bajt okoz. A HŰSÉGRE ÉPÍTENI LE­HET. Nem valamiféle látvá­nyos-hangzatos teljesítmények teszik érzékelhetővé, ellenke­zőleg, sokszor alig lehet észre­venni, mert csendes, egyszerű, hivalkodástól mentes magatar­tással jár együtt. Ahol azonban komoly céloik elérésétől, teljes emberi odaadást igénylő fel­adatok teljesítéséről van szó, ott nélkülözhetetlen. Jézus a tálentumoteról mon­dott példázatában nagyszerűen érzékelteti: nem a kapott kin­csek mennyisége, nem a körül­mények alakulása a döntő, ha­nem az adott lehetőségekkel és körülmények között való belső hozzáállás és külső magatartás, a hűség vagy a hűtlenség. Hi­szem, hogy a hazatérő gazda ítélete: „hű voltál a kevesen, ezután sokat bízok rád” — nemcsak az utolsó ítéletkor lesz igaz. hanem már itt földi életünk során is. A hűséget megélő ember, a hűség útján járó egyház vagy bármely kö­zösség megtapasztalja ledkiis- meretében is, de a mindenna­pok gyakorlatában is. hogy jó utat választott, Így érdemes él­ni és munkálkodni. Mert a „ke­vés” nem ritkán szinte a sze­münk láttára válik „sokká”, az elvetett mag gyümölcsöt te­rem. a megragadott lehetőség újabbakat hoz maga után. a hűség alapján kimondott szó újabb gondolatokat és szava­kat hoz a felszínre. EGYHÁZUNK ÉLETÉBEN SZÜNTELENÜL ÉREZZÜK A HŰSÉG GYÜMÖLCSEIT, a megtalált jó utak örömét, mind a gyülekezetek lelki életének és belső fejlődésének jeledben, mind társadalmunkban, ha­zánkban és a nagyvilágban be­töltött szerepének, szolgálata-, nak gazdagodásában és megbe- csültetésében. A hűség fogal­mának egyik legfontosabb jel­lemzője azonban éppen az. hogy soha nem elégedhetünk meg a hátratekintő számvetés­sel. hanem mindig az újabb al­kalmakat és bizonyságokat kell keresnünk, hiszen életünk szüntelen mozgás, haladás, fej­lődés. A soron következő fel­adatok helves felmérése, saját erőink megfelelő megítélése, az áldozatvállalásra való készség fokozása — ezek mind ismér­vei lehetnek a mai és holnapi hűségünknek. Ennek néhány területét érintjük most e sorok­ban. GYÜLEKEZETEINK ÉLE­TÉNEK KERETEI ÉS TAR­TALMA MINDENÜTT HÜ KÉPE AZ EGÉSZ GYÜLEKE­ZET HŰSÉGÉNEK. Ahol a templom düledező vagy kívül- belül a közönyös igénytelenség képét hordozza — ott a temp­lomszeretet hűsége megkopott. Ahol a lelkész úgy érzi. hogy legkomolyabb szavai és lelkesí­tő gondolatai üresen hullanak vissza, mondhatna akármit, jól átgondolt vagy hevenyészve odavetett igehirdetéseket, a hatás, vagy hatástalanság egy­forma lenne — ott a gyüleke­zet lelki igénytelensége árulja el a hűség alapvető hiányát. Ahol a gyülekezeti tagok csa­ládi élete, társadalomépítő munkája nélkülöz minden er­kölcsi tartást, krisztusi vonást, ahol a prófétainak szánt sza­vak is kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy több felelősség töltse be a gyülekezet életében egyébként résztvevő családta­gok, dolgozók, nyugdíjasok, fiatalok és idősek életfelfogá­sát. ott Isten akarata iránti hű­ségről aligha lehet beszélni. Ahol a lelkész nem meri az egyház szolgálatának időszerű politikai természetű kérdéseit, szocialista társadalmunk jó erőfeszítéseinek igenlését, a vi­lág nagy kérdéseinek megoldá­saihoz való felelős hozzájáru­lás szükségességét a szószékre vinni, mert fanyalgó arcokat lát maga előtt. — ott szakadé­kok tátognak a szívekben a hű­ség kérdéseiben. Nyilvánvaló az is. hogy ezekben a kérdé­sekben a lelkész is vizsgázik hűségből, de egy gyülekezet külső és belső arculata na­ség gyobb részben mégis a gyüle­kezeti közösség tagjaitól és hű­ségüktől függ. A HŰSÉGGEL KAPCSO­LATBAN ÁRULKODÓ JEL LEHET AZ IS, hogy egyhá­zunk tagjai és gyülekezetei ho­gyan viszonyulnak a közegyház életéhez és kérdéseihez. Egyhá­zunk rendjét, életmenetét egy­házmegyei, egyházkerületi és országos szintű vezetőség irá­nyítja. Működnek az országos egyház keretében egyes osztá­lyok, melyek saját munkaáguk felelős irányítását végzik. Egy- házvezeitöségünknek rendkívül sokfelé ágazó és sok bölcsessé­get kívánó munkát kell elvé­gezniük azért, hogy minden jó rendben és jó irányban folyjék. Teológiai gondolkodásunk és utunk formálása, a lelkészkép­zés fontos munkája, diakóniai intézmények zavartalan élete, személyes és gyülekezeti kér­dések intézése, külföldi egyhá­zi küldöttségek fogadása és egyházunk képviselete külföl­di konferenciákon és fórumo­kon, valamint aktív részvétel itthon, társadalmunk megbe­csült tagjaiként helyi vagy or­szágos szintű fórumok munká­jában. Még sokáig sorolhat­nánk a felelős munkákat, egy­házirányító és egyházképvise­leti feladatokat, amelyre össze­foglaló szóval ezt szoktuk mon­dani: közegyházd élet. Mindez azonban nem a megválasztott egyházvezetők ügye csupán (az ő személyes munkájukról és hűségükről éppen egyháza heti­lapunk hasábjairól, lelkészek­nek presbitériumok és gyüle­kezetek előtti beszámolóiból és személyes találkozások alapján bőséges alkalom nyílik meg­győződni!), hanem egész ma­gyarországi egyházunk, vala­mennyi lelkész és egyháza éle­tében aktív szolgálatot vállaló egyháztag ügye. Ahogyan gyer­mekek és családtagok arcáról, viselkedéséből következtetni lehet az otthon légkörére és emberi tartalmára, úgy függ össze a közegyház élete egyes gyülekezeteinek és egyháztag- jainak életével. Vezetőink munkában és világos látásban, útmutatásban elöl járnak, de az ő arcukon és erőfeszítéseik­ben ott tükröződik az a háttér, amelyet felelősen vezetnek és képviselnek. Hűségünket e té­rén az együtt-gondolkodás és együttcselekvés jelezze. Erre­ichet építeni, ezt lehet képvisel­ni és továbbfejleszteni. Lelké­szek ismerik azt az érzést, mi­dőn a templom szószékéről a csendből, a szemek feszültsé­géből le lehet mérni mondani­valónk minőségét és célba ta­lálását. Közegyházi életünk ve­zetői is. ha más úton-módon is. erre a megérezhető és érthető visszhangra és alkotó légkörre figyelnek munkájuk áldozatos végzése közben. HŰSÉGŰNKET VÉGÜL NÉ­PÜNK, HAZÁNK ÉS A NAGYVILÁG ÉLETÉNEK ÉGETŐEN IDŐSZERŰ KÉR­DÉSEI IS PRÖBÁRA TESZIK. Jézus Krisztus evangéliuma nincsen semmilyen korláthoz kötve, népek, fajok, földrészek, korszakok nem jelenthetnek sem kizárólagos, sem kizáró tényezőket: minden emberhez szól, minden ember szívébe fo­gadhatja. Ez a tény is. de em­beri felelősségünk isteni ren­delései is kinyitják előttünk a kaput az egész emberiség gondjának felvételére, örömei­ben való osztozásra. Az is tény azonban, hogy minden hivő embernek van hazája és népe is. amelyek javát, boldogulását és megbecsülését minden ere­jével és minden hűségével elő kell mozdítania. Sem földrajzi határtalanság, sem idői tévedé­sek vagy zavarok nem egyez­tethetők össze azzal a kevesen való hűséggel, amelyet Jézus példázatában a gazda elvár megajándékozott szolgáitól. Itt ebben a hazában és ma. ebben a korban kell hűségünket örömmel, értelmesen és lélek­kel megélnünk. AMIKOR JÉZUS AZ UTOL­SÓ ÍTÉLETRŐL SZÓLÓ JÖ­VENDÖLÉSÉBEN megdicséri a hűeket, a jobb keze felől állí- tottakat, fel is sorolja elvégzett jó szolgálataikat. Azok azon­ban csodálkozva válaszolják: nem is emlékeznek ezekre a szolgálatokra. — Valóban így van: a hűség cselekedeteit nem lehet naponta előírni és emle­getni. Az belülről táplálkozik, nem méricskéli, hanem méret­lenül adja. amije van. Isten is építeni tud rá. Ezért olyan szép és igaz szó. Szirmai Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom