Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-11 / 2. szám

im ■'ll A keresztyének a világért vannak Mt 5, 13—16 Szem előtt vagyunk mi keresztyének, mint a hegyen épített város. Környezetünk pillantásaitól kísérve tesszük minden mozdulatunkat. Elvárják az emberek, hogy a krisztuskövető — minél közelebb van egyházához, annál inkább — Jelmutassa azt, amit az Ür Jézussal való kapcsolatából merít. Embertársainknak ezt az elvárását semmiképpen sem tekint­hetjük alaptalannak. A Hegyi beszéd e kis részletében is rá­döbbent Krisztus Urunk arra, hogy az egyház és benne az egyes keresztyén a világért van. Az Ür Jézus lehetővé is teszi azt, hogy minden hivő komoly szolgálatot végezhessen az emberi­ségért. „TI VAGYTOK A FÖLD SÓJA!** Ha e szerény fűszer szere­pére gondolunk, megvilágosodik előttünk Üdvözítőnk hasonla­tának értelme. A só úgy ad ízt az ételnek, hogy átjárja minden részét. Krisztus híve is úgy járul hozzá földünk életéhez, hogy mindenütt becsülettel helytáll, ahol jó szolgálatot lehet végez­ni: irodákban, kísérleti laboratóriumokban, üzemekbey és szántóföldeken. Mindenütt megtalálja a módját annak, hogy a Krisztusból vett szeretet munkáját, a cselekedetek és a sza­vak bizonyságtételét elvégezze. A só romlást gátló szer is. A jó keresztyén ember ellensége kell, hogy legyen a romlásnak. Elsősorban önmagával szemben vívja meg a harcot a tisztaságért, de fellép minden életellenes, romboló, bomlasztó jelenséggel szemben. „TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA!’’ Ebben a kije­lentésben talán az a legmeglepőbb, hogy Jézus ugyanazt mond­ja tanítványairól, amit önmagáról is hirdet. (Jn 8, 12) De meg­értjük. ha arra gondolunk, hogy a világítás munkáját, vagyis a tanítványok szolgálatát, tanítványain keresztül maga az Ür Jézus Krisztus végzi. Ez a szolgálat mindig a legközelebbieknél kezdődik, de mindig az egész világért történik, mert a hitves­társ. a testvér, a gyermek, a családtag szívéből is, a reményte­lenség és a szeretetlenség éjszakáját az egész világ érdekében kívánja eloszlatni az Ür. Komoly figyelmeztetése igénknek, hogy ezt a szolgálatot csak teljesen szabad elvégezni. A só nem válhat erőtlenné, a fény nem pislákolhat. Ha csak egy kicsit is szüneteltetjük, már nem vagyunk annak a Jézusnak a követei, aki teljesen odaál­dozta magát értünk és kiestünk annak~az Istennek a kezéből, aki „úgy szerette a világot, hogy az Ö egyszülött Fiát adta érette”. Az természetes, hogy a keresztyén szolgálatnak egyéni voná­sai is vannak. Krisztus nem foszt meg minket személyiségünk jellegzetességeitől. Személyiségünk sajátos bélyegét magán hor­dozza minden cselekedetünk. Ezért mondja Jézus is a- szolgáló ember cselekedeteiről, hogy „a ti jócselekedeteitek". De ezek akkor jelentenek igazi nagy szolgálatot a világnak, ha felismer­hetővé válik bennük Isten jósága. Így a hála és a dicséret nem a szolgálatvégzőké, hanem egyedül a Mennyei Atyáé marad. Nagybocskai Vilmos IMÁDKOZZUNK Urunk köszönjük, hogy Te nem vettél ki minket a világból, hanem beleállítottál minket a világba. Add Szentlelkedet, hogy a só szerény szolgálatát elvégezzük és ne véka alá rejtett fény legyünk embertársaink életében. Tisztíts meg minden hiúság­tól, hogy ne a magunk dicsőségére fáradozzunk, hanem min­denben embertásaink javát szolgáljuk és általunk is Mennyei Atyánk dicsőíttessék, mindörökké, ámen. EGYETEMES IMAHÉT 1976. január 19—25. „LEGYÜNK MINDINKÁBB ISTEN GYERMEKEIVÉ!” „Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvaló lesz, hasonlókká leszünk 0 hozzá; mert meg fogjuk Öt látni, amint van.” (1 Já­nos 3, 2) János apostolnak a szavai foglalják össze ebben az évben az egységért való imádkozásunk témáját. Az isteni ajándék jelen­levő valóságát jelenti ki. Azt, hogy Istentől születtünk, Isten fiainak neveztetünk ténylegesen és valóságosan azok is va­gyunk. JÉZUS ÁLTAL MÁR ADOTT ENNEK AZ EGYSÉGNEK A MEGVALLÁSA, de mi még csak sejtjük ennek teljességét. Egy­más kölcsönös megértése nem könnyű, de Krisztusban őszinték­nek és szabadoknak kell lennünk, hogy túltegyük magunkat a szétválasztó dolgokon és egyesüljünk a jónak cselekvésében. Csak így leszünk képesek továbbadni azokat az ajándékokat, melyeket Istentől kaptunk. Január 19. hétfő. TÉGY ISTEN GYERMEKEIVÉ! ISTEN GYERMEKEI VAGYUNK ÉS EGYMÁSNAK TEST­VÉREI IS. Jóllehet különböző egyházakhoz tartozunk, de még­is egy Atyának vagyunk a gyermekei. Akármennyire is kü­lönbözünk tanbeli kérdésekben és külsőségekben, akkor is egyek vagyunk az Atyában, meg a Fiúban, mondjuk így. Az Atya Istenben való hitben, meg Jézus Krisztusban való hitben. Az a fontos, hogy ugyanazon egy Atya gyermekeinek érezzük és tudjuk magunkat, az egy közös atyai ház tagjainak. Amit nem szabad megszokni... Karácsonyi oratórium a Deák-téren Könnyű lenne szokványos sorokat írni arról, hogy ezút­tal is tele volt a templom — ha lehet, még többen voltait, mint valaha —. hogy most is művészileg magas színvonalú volt az előadás — ha lehet, még szebb, mint máskor. Is­métlésnek, sablonos közhely­nek tűnnek ezek a mondatok, pedig olyan tényeket jelölnek, amelyeket nem lehet magától értődőnek tekinteni. NEM TERMÉSZETES. HOGY AZ ARANYVASÁR­NAPI FORGATAGBAN, jó két órára ennyi ember talált megnyugvást a templomban. Nem természetes, hogy több­nyire „amatőrök” ilyen „profi” szinten énekeltek (az ének­kar), s hogy jónevű „profik” (a szólisták) ilyen nívón szol­gálva simultak bele a templo­mi atmoszférába. Nem magától értődő, hogy Waltler Jenő kéz­mozdulatára 6 órakor — már ki tudja hányadszor — ponto­san és megbízhatóan beindult a hatalmas „gépezet”. Ha egy­általában szabad ezt a kifeje­zést használni, hiszen ez a „gé­pezet” elő test, szive van, 100 ember együtt lélegzik, lüktet benne úgy. ahogy a nagyszerű „agyközpont”, Jenő bácsi érzi a művet. Igen, ez a jó kifejezés „érzi a művet, azt a zseniális Bach prédikációt, amit szintén nem szabad, de talán nem is lehet megszokni, hiszen akkor már magát, karácsony üzenetét szoknánk meg. Benne rejlik karácsony igazi ajándéka: a testté lett Ige csodája! A TÖRÉKENY, EMBERRÉ LETT ISTENRŐL, a kisgyer­mekről vallottak a békességet, nyugalmat árasztó korátok és áriák. De ugyanakkor felcsen­dültek a trombiták fényével koronázott, monumentális nyi­tó- és zárótételek hirdetve, hogy ez a kis csecsemő maga a hatalmas, győztes Isten. A kettő feszültségéből erő és öröm áradt a hallgatókba — erről szólt az igehirdetés is — s közben akaratlanul is meg­értettük, megéreztük kará­csony igazi titkát: az inkarná- ciót, a Kyriosz-Diakonosz Jé­zus szeretetét. Hála legyen Istennek, hogy Lutherániánk segítségével újra rá tudtunk csodálkozni a soha meg-nem-szokható karácsonyi ajándékra: a Gyermek-Istenre. Köszönjük a* ebből kapott örömöt és békességet! Gáncs Péter Istentiszteleti rend Róma 8, 14—17 Mózes 7, 6—7 Atyám! Ilyen egyszerűen imádkozik Jézus és az apostol. Any- nyira az élő Isten közvetlen jelenlétében, a Vele való teljes bi­zalmas közösségben tudják magukat, hogy bármely pillanat­ban, bármely helyzetben elkezdhetik. Így könyörgünk mi is most a Szentlélek vezérléséért, aki által kiáltani tudjuk: „Abbá, Atyám!”. Azért könyörgünk, hogy Isten küldje el szívünkbe Lelkét, mert ezáltal tudjuk, hogy gyermekei vagyunk és ezál­tal tudunk azok módjára élni is. Ez a Lélek Krisztus lelke, így Isten szeretetének a hatalma válik általa jelenvalóvá az éle­tünkben. ADJUNK HÁLÁT a megígért és elküldött Szentlélekért, hogy általa Isten gyermekeinek vallhatjuk magunkat; hogy megszabadulhattunk a bűn megkötöző erejétől; hogy Istent Atyánknak szólíthatjuk meg és így békesség, nyugalom, bizton­ságérzet van a szívünkben. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL, hogy nem mindig érezzük Isten lelkét, erejéért és melegéért nem könyörgünk mindig; szájjal valljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, de mégis távol vagyunk egymástól; megtört test vagyunk, egymástól elkülö­nülve, önzőén magunknak élünk. KÖNYÖRÖGJÜNK. az igazság leikéért, hogy járhassunk azon az úton. amelyen össze­tartozunk ; könyörögjünk a Lélek vigasztalásáért. Isten szeretetéért, amelynek melegében megiesmerhetjült a másikat, úgy fogadhatjuk, mint testvérünket és barátunkat. Január 20. kedd. A KRISZTUST KŐVETŐK ÉLETÉNEK ÜJ ÜTJA Kolossá 3, 10—17 Prédikátor 4, 7—12 Az egyházat Isten gyermekei alkotják. Arra vannak elhíva, hogy Krisztus életének látható jelei légyenek. „Isten fiai va­gyunk a Krisztus Jézusban való hit által”. Ha ezt megérjük, és átadjuk magunkat Istennek, akkor lesz világossá az emberi lét igazi lényege: a felelősség. A felelősség igaz emberséget jelent. A felelősségnek a tartalma a szeretet, az új élet alapja pedig Jézus Krisztus. Nemcsak Istennel való viszonyunk rendeződik, hanem az emberekkel való is. ADJUNK HÁLÁT Atyánk megszólításáért, amellyel magáé­nak mond bennünket és erre felelhetünk; megérthettük, hogy önmagunk megértése önmagunk átadását jelenti Istennek és embertársainknak; nem élünk többé a bűn felelőtlenségében, hanem igaz emberségben, felelősségben. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL, hogy nem mindig érezzük közömbösség veszélyét megtapasztaltuk; fáradtakká váltunk egymás gondjainak megértésében, szeretetünk kihűlt, kegyelmi ajándékainkat nem az emberiség javára használjuk. KÖNYÖRÖGJÜNK, az egymással való békességben éléiért; vegyen Isten lelke lakozást közöttünk és űzze szét a viszályt, oszlassa el a haragot, kergesse el mindazt, ami nem a szeretethez tartozik, adja. hogy fel tudjuk venni a másik ember terhét, gondját. Váljunk örvendezövé, mint akik szeretik Istent és az embert. — Vízkereszt után az 1. va­sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Rm 12. 1—5; az igehirdetés aiapigéje: Mt 5, 13— 16. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 11-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet MEZŐSI GYÖRGY csepeli lelkész, az Evangélikus Elet szerkesztője. — MEZÖBERÉNY II. A Ma­gyar Televízió 1975. december 14- én a film egy részének for­gatási helyén, a gyülekezet imatermében színesben bemu­tatta a „Bach Arnstadtban” cí­mű filmet — MISKOLC. „Névbe rejtett ádventi kincs” címen ádvent második hetében D. Koren Emil, a Budai Egyházmegye esperese négynapos sorozatot tartott a 722. számú ének alap­ján. valamint szeretetvendég- ségen előadással szolgált. — TEMPLOMOK tatarozását vál­lalom. Pusztavári Attila építész, kőműves iparos. 1024 Budapest II.. Keleti Károly utca 43. Telefon: 352—128. — EGY Luther-kabátra való anyag eladó. Cím a kiadóhivatal­ban. Budapesten, 19' Deák tér de. 9. (úrv.) Bízik Lász­ló, de. 11. (úrv) dr. Hafenscher Károly, du. 5 Trajtler Gábor. du. 6. Szeretetvendégség: dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsonyi Sándor u. 31—33. de. E. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Károly. Rákos- faiva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kas­sák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Kertész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Ker­tész Géza Üjpest de. 10. Blázy La­jos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kis­pest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospa­lota MAV-telcp de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Kistemplom de. 10. dr. Bodrog Mikló?, du. 3. 5. január ll-én dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmi­hály de. fél 11. Baráth Pál. Sasha­lom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. 11. du. fél 3. Kistarcsa oe. 9 Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rá­kosiig« de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécslkapu tér de. 9. (úrv.) D. Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) D. Koren Emil, du. 6. D. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tarsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthi- degkűt de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Muncz Frigyes. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tib. r. du. 6. Lehel Lász- László. Nagytétény de. fél 9. Vison- tai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Bu­dafok de. 11. Visontai Róbert. Bu­daörs du 3. Visontai Róbert. Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. fél 11. „Az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk — és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egy­szülöttének dicsőségét, — aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1, 14) VASÁRNAP. — „A te Atyád titkon néz” (Mt 6, 4 — 1 Móz 16. 13 — Lk 2, 41—52 — Zsolt 112, 1—7). Szüntelenül Isten színe előtt járunk, előle nem futhatunk el. Jónáshoz a cethal gyomrában volt a legközelebb (i. Jónás imája a halból). Ez lehet megrettentő tény is. de vigasztalás és erő is. Hallja és érti legtitkosabb sóhajainkat is, sőt mielőtt még szavakká for­málnánk imádságunkat, ő már érti. HÉTFŐ. — „Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kér­lek, ne kerüld el a te szolgá­dat.” (1 Móz 18, 3 — Jel 3. 20 — Jn 1, 29—34 — Mk 2. 18— 22). Igen, kedves vagyok neki. Ez Jézus eljötté óta nem felté­teles mondat. Annyira kedves vagyok neki. hogy Jézust ér­tem is küldte. Nemhogy elke­rülne. de ajtóm előtt áll és zör­get. ^ KEDD. — „Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szád­ra az én szövetségemet? Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és há­tad mögé veted rendeléseimet.” (Zsolt 50, 16—17 — 1 Pt 2, 1—2 — Jn 1. 35—42 — Mk 2, 23— 28). Az ember a maga igazolá­sára szeretné felhasználni még Isten rendeléseit s a vele való közösséget is. Mert az ember önmagából indul ki s önzőn a maga érdekeit keresi. De Isten nem engedi íjrdek szerint for­málni rendelkezéseit. Az ő sza­vából kell kiindulnom, s maga­mat engedni formáltatni általa. SZERDA. — „Tudtotokra ad­juk pedig atyámfiai. Istennek azt a kegyelmét, amelyet Ma­cedónia gyülekezeteivel közölt, hogy nagy szegénységük jószí­vűségüknek a gazdagságává növekedett.” (2 Kor 8, 1—2 — 2 Móz 35, 29 — Jn 1. 43—51 — Mk 3. 1—6). Ellentmondásnak látszik, de való igaz. hogy nem a pénz tesz gazdaggá, hanem az áldozatos szeretet. Az ember értékét nem az adja. amije van, hanem ami benne van. És mi­nél nagyobb szeretettel segít, annál inkább veszi észre, hogy mennyi kincse van még, ami­/ bői adhat. Csak ne legyek olyan fontos magamnak, ha­nem a közösség, embertársaim legyenek fontosabbak. Ez az igazi gazdagság titka. CSÜTÖRTÖK. — „Egy rövid szempillantásig elhagytalak, és nagy irgalmassággal egybe­gyűjtiek.” (Ézs 54. 7 — 1 Pt 1, 6 — Ézs 42, 1—8 — Mk 3, 7— 12). A magány, az elhagyatott- ság érzése mindig csak átme­neti érzés, ha mégoly hosszú­nak tűnik is. Isten-rendelte életformánk a közösség. Így van ez emberek között, hogyne volna így Istennel. Ö nem hagy magunkra. Ha így érezzük, hűtlenségünk miatti próbatétel csak, vagy engedetlenségünk figyelmeztető intelme. Isten ir­galmas cselekedete, hogy népét összegyűjti s naponta teremti meg közöttünk Krisztus testét, az egyházat. PÉNTEK. — „Buzgólkodja- tok mindenkor az Ür dolgá­ban, mint akik tudjátok, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.” (1 Kor 15. 58 — 1 Kir 18, 30 — Jn 10. 31—38 — Mk 3, 13—19). Isten országában nincs'fölösleges szolgálat. He­lye és értelme van a legkisebb simogatásnak. jó szónak, szere- tetből mondott intésnek, segítő tettnek. De elvárja a szolgálat­ban a felelősséget, az egész szí­vet. a teljes élet-áldozatot, hi­szen az Úrnak csak egészen lehet szolgálni. SZOMBAT. — „Mondta Isten Mózesnek: ne jöjj ide közel, old le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.” (2 Móz 3, 5 — 1 Tim 6. 16 — Lk 10, 21—24 — Mk 3. 20—30). Nem vitás, hogy szentté a helyet Isten jelenléte tette. Szent az. ami Istené, ahol Isten jelen van. Szent ügy az, ami egyezik, azonos Isten ügyé­vel. De miért kellett saruit le­venni? Egyszerű tiszteletadás? Az alázat kifejezése? Előtte csak porszem lehetek? Mezít­lábas senki? Vagy az „amint vagyok” kifejezése ez: saruzat- lanul. kendőzetlenül, leplezet­lenül. díszítetlenül? Előtte nem hivalkodhatom. nincs mit dí­szítenem magam. Vagy: amíg saru van rajtam, vándor va­gyok. De nála: helyemen, meg­érkeztem. otthon vagyok. D. Koren Emi! Január 21. szerda. EGY NÉVBEN EGYESÜLVE Márk 9. 38—40 Ezéltiel 37, 15—28 Jézus olyasmire tanít, ami mindig döntő és irányadó marad, amíg csak egyház lesz a világban. Először azt mondja meg, hogy az egyház határát nem ember szabja meg, hanem Isten. Ezért egyház nemcsak ott van, ahol mi látjuk, vagy hajlandók vagyunk elfogadni, hanem lényegesen nagyobb kiterjedésben. Másodszor arra eszméltet rá, hogy nem a külső keret, a Krisz­tushoz való külsőséges odatartozás a döntő, hanem a szolgálat tartalma. Akik a szolgálatukban Krisztussal való közösségük alapján jelentenek valóságos segítséget embereknek, azok min­denképpen az övéi és egyek velünk. Így tudunk egy névben egyesülni. ADJUNK HALAT, hogy újra az ige tükrébe tekinthettünk, hogy felfedezhettük benne az Atyát, és azt aki a tükröt tartot­ta: krisztust: hogy testvéreinkre irányította Urunk szemünket, akiknek nevét és számát csak ö tudja. VALLJUK MEG BÜNBÄNATTAL, hogy milyen rövidlátóak vagyunk, nem látunk túl saját körünkön és érdekünkön; el­ménk és szívünk megoszlásra hajlik; magunknak akarjuk csak kisajátítani Krisztust, nem tudunk nyitottak és örvendezők lenni mások krisztusi tetteivel szemben. KÖNYÖRÖGJÜNK, hogy legyőzhessük megoszlásra való hajlamunkat; helyezzen minket az Ür az'ö akaratának alapjára; soroljon be azok közé, akik valóban az O gyermekei; tegyen munkatársaivá; tegyen teljessé a küldetésben. (Folytatjuk) — HALÁLOZÁS. Hoffer Fe­renc. a székesfehérvári gyüle­kezet hosszú esztendőkön ke­resztül szolgáló hűséges fel­ügyelője elhunyt. Nagy részvét mellett temették el 1975. de­cember ll-én a székesfehérvári evangélikus temetőben. — Bors Józsefné. sz. Hanz- mann Lujza, néhai Bors József igazgató-tanító hitvese, a kö- lesdi gyülekezet tagja, életének 82. évében csendesen elhunyt. Temetése 1975. december 13-án volt a kölesdi temetőben. „Má­ria a jobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle”. — Gendur Pál a kistarcsai özvegy Papnék Otthona hűsé­ges gondnoka életének 74. évé­ben hosszú szenvedés után el­hunyt. Temetése 1975. novem­ber 24-én volt Kerepesen A vi­gasztalás igéiét Blatniczky Je­nő cinkotai lelkész hirdette. Jé­zus mondja: „Uram. akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek, ahol én vagyok”. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyház Saítoosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kipdó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal; 1088 Budapest, VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142—074 Csekkszámlaszáir.: 516—20.412—Vili. Előfizetési ár: egy évre 120,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 © 75.3983 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás FeleJős vezető: Soproni Béla vezérigazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom