Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-04 / 14. szám

BAimmjm Szent áldozat árnyékolja be. hogy neki fel jászolbölcsötöl a külső kényszer, hanem Jé­Janos 17, 19 Jézus böjti útját titokzatos kényszerűsége Ügy jelenti be szenvedéseit tanítványainak, „kell” mennie Jeruzsálembe. A bethlehemi golgotái keresztig azonban ez a „kell” nem ami ellen nem lehet védekezni, csak. belenyugodni, zus tudatosan vállalja, fölveszi magára keresztjét. „... én őértük odaszentelem magamat...” — mondja Jézus az ún. főpapi imádságban. Kik azok az „őértük”? Elsősorban a mellette levő tanítványokra gondolt a Mester, de mivel áldo­zata nemcsak egy népnek, egy csoportnak vagy egy kornak szólt, bele szabad értenünk az egesz világot, az egész emberi­séget. SZENT ÁLDOZATÁNAK CÉLJA VOLT. Ahogyan a főpapi imádságban néhány sorral előbb mondja, elvégezte azt a mun­kát, amit az Atya reá bízott, megismertette a tanítványokkal Istent, az őrök életet. Tanítói munkájából magából még nem ismertük volna meg szent áldozatát igazán, életét áldozta váltságul a keresztfa oltárán. Jézus tehát nemcsak tanította, hogy „szeresd embertársa­dat, mint magadat”, hanem megvalósította a maga életében, odaszentelte magát Isten és ember közeledése, megbékélése ügyének. Élete áldozatos élet volt, nemcsak idejéből adott né­hány órát, napot vagy évet, hanem egész életét. Az egyik legtalálóbb hasonlat szerint a földbe vetett gabona sorsához hasonlított az élete: elpusztult, feláldozta magái, hogy élete és halála vetéséből százannyi, ezerannyi, gazdag termés nőjjön. JÉZUS PÉLDÁJÁBÓL TUDJUK MEG, MIT JELENT IGA­ZÁN SZENTNEK LENNI: Isten akaratát követni, terveit a magunkénak tudni, az ő eszközének lenni. Itt kapcsolódik a jézust áldozatos élet értelme a mi sorsunk­hoz: „... hogy ők is megszentelödjenek az igazsággal...” Jé­zus szent áldozatának célja, hogy mi is szentek legyünk, Isten gyermekeiként mellette és vele éljünk. Jézus böjti útjának tttokzatos kényszerűsége, a „kell” itt a mi életünkhöz tapad. A tanítványnak Mestere lábnyomába kell lépnie, különben nem tanítvány. Az elvetett gabona- magból sarjadó kalászok új életet magában rejtő búzaszemei­nek meg kell halmuk, fel kell áldozniuk önmagukat, hogy tovább menjen az élet. EZ A „KELL” ÖNVIZSGÁLATRA KÉSZTESSEN MOST MINKET, Jézus mai tanítványait. Szalmalánghoz hasonló lel­kesedésünk, nekiindulásunk és megtorpanásunk ismert előtte. Az örökösen előbukkanó gyülekezeti kérdés feszül itt elénk, vajon mit tudunk megvalósítani tanítványokként Mesterünk útmutatásaiból. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a Mester tanítvá­nyaitól is szent, Istennek szentelt életet és áldozatos életet vár, mint amilyet <5 élt, bizonyos meghatározható és előírható cselekedetek, törvények, regulák betartása formájában. Nem­csak egy-két „fogásra”, jócselekedetre akart megtanítani, ha­nem azért jött el, hogy Isten akaratával, az igazsággal ism.er- ’ tessen meg minket. Igéjén keresztül belső átalakulásra, az igazsághoz történő odaigazodásra kell eljutnunk. MIVEL AZ IDÉZETT JÉZUSI SZAVAK EGY IMÁDSÁG­BÓL VALÓK, lehet végül arra is gondolnunk, hogy mindaz, amit az előbb elmondtunk, csak az Imádság, azaz Isten előtti alázat helyzetében történhet. Ügy kell és azért lehet meg- szentelődnünk a jézusi igazsággal, mert Mesterünk odaszentel­te magát értünk, végigjárta a szenvedés és halál útját. Mielőtt áldozatot követelne tőlünk, Ő már feláldozta magát értünk. Ez indítson hálaadásra, hálás azaz termést hozó életre. i. H. B. FIATAL KERESZTYÉNEK EGY JOBB VILÁGÉRT „Felszabadítás és enyhülés — fiatal keresztyének részvé­tele a jobb világért való fára­dozásokban, Jézus Krisztus szellemében.” Egy bremeni (NSZK) gyülekezet meghívá­sára ezzel a témával tartja idei ülését a Keresztyén Béke- konferencia Ifjúsági Bizottsá­ga április 12—15-ig. Az ülésen Baranyai Tamás domonyi lel­kész. a bizottság tagjaként vesz részt. Ünnep és hétköznapok gyülekezetünkben Sok hétköznap között egy- egy ünnep. Olyan, mint ami­kor valaki felfelé halad a hegycsúcs' felé szép szerpenti­neken — s közben megpihen egy pádon, s visszatekint a megtett útra, gyönyörködik a tájban. A hétköznapok a mun­ka, szolgálat, felelősség lépé­sei a hegyre fel — az ünnep a körültekintés, pihenés ked­ves ideje. EGY GYÜLEKEZETNEK IS MEGVANNAK A HÉTKÖZ­NAPJAI. Ülést tart a műszaki bizottság, mert a szélvihar le­dobta a toronyról a palákat, s mert zajos, a templomi áhíta­tot zavaró az orgonamotor. Cseng a telefon a lelkészi hi­vatalban: beteglátogatást kér­nek. Gyászruhások jönnek. In­dul a lelkész az új toronyhá­zakba látogatni... Hétközna­pok, melyekről egy-egy rövid bejegyzés kerül a szolgálati naplóba. Adminisztráció, ön­képzés. imádságos meditációk, istentiszteletek, bibliaórák előtt. Hétköznapok... De na­gyon szépek! Ugyanakkor tele tusakodással, szorongással: jól kihasználjuk-e Istenünk nagy ajándékát, az időt, s megtet- tünk-e minden tőlünk telhetőt embertársainkért? Amint verí- tékesen rójuk a szerpentin ka­nyargós útjait — magunk mel­lett érezzük mindig Jézust. ÉS KÖZBEN EGY-EGY ÜNNEP . . . Ilyen volt március 14-e Óbudán. D. dr. Ottlyk Ernő püspök hirdette az igét. A szolgáló élet feltétele — mondotta többek között a püs­pök — találkozni azzal az Is­tennel, aki nem pusztító vi­harban, tűzben jár körülöt­tünk, hanem igéjével a csend­ben. Ott látjuk Illést, amint emberektől és Istentől elhide- gülve félrehúzódik egy rejtek­helyre. De Isten jön és talpra állítja. Ez az emberszerető Is­ten bennünket is ki tud emelni hidegségünkből, elhúzódá­sunkból és megújultan küld vissza az emberek közé. As élő Isten színe előtt . Hiszed-e, hogy Isten a Krisztusért megbocsát a megtérő bűnösnek? A bűnbánat és a bűntudat önmagában még nem életújulás. Része a megtérésnek, de a bűnvallást és bűnbánatot a hit te­szi életújulássá azzal, hogy előretekint arra az életútra, ame­lyen a megbánt bűnök után járni kell. Isten lehetőséget ad ar­ra, hogy a felismert, megbánt és másoknak megbocsátott bű­nök legyőzésével új, méghozzá Krisztus szerinti életet kezd­jünk. A hit nemcsak a bűnök elfeledését keresi, hanem az életújulást! Az Isten bünbocsánatát váró hit Jézusra tekint és rajta tájékozódik. Mi az oka annak, hogy' a hit Krisztusra tekint? Azért van ez, mert Isten a bűnbocsánat olyan módját adta a keresztyén em­bernek, amit csak Krisztuson tájékozódva lehet megismerni és csak hittel lehet megragadni. Így tudjuk felfedezni azt, hogy Istennek mi a célja a bűnbocsánattal. Isten célja világos: al­kalmassá akar tenni a Krisztus szerinti szolgálatra. Mivel en­nek a szolgáló életformának a bűn az akadálya, a bünbocsá- nat győzi le ezt az akadályt. A hit készít fel a bünbocsánat elfogadására, másrészt a hit tesz késszé a bűnbocsánatot követő új életre. Ha végignézzük az Újszövetségnek azokat a történeteit, amelyekben Jézus egyes emberek konkrét bűneit bocsátotta meg, kiderül, hogy ennek a bűnbocsánatnak az volt a célja, hogy a vétkező újra megtalálja a jó kapcsolatot Istennel és a felebaráttal. Amikor Jézus egész váltságművét nézzük a keresz­ten* világossá válik az-is, hogy Istennek az egész világgal, min­den emberrel ez a célja. A bűn, amit megbántunk és aminek bocsánatát Istentől re­méljük, mindig valóságos bajt, kárt, szenvedést okozott. A bűnbocsánatnak hasonlóképpen valóságos, életújító, bűnök ál­tal okozott bajt helyrehozó eseménnyé kell válnia. Hiszed-e — ez biztatás Is. Nemcsak a bűnnek vannak tagad­hatatlanul valóságos, rossz következményei egyes emberek és emberi közösségek életében, hanem a bűnbocsánatnak is van­nak egyéni és közösségi életet megújító, Istentől megáldott megnyilvánulásai. Hiszed-e — végeredményben ezt kérdezi: bit tartasz na­gyobbnak? A bűnt, vagy Istent, aki Krisztus által értünk le­győzte a bűn hatalmát? A hiszem — nem puszta szóbeli válasz a kérdésre. Ennek a hitnek gyümölcsei vannak. Ezek a gyümölcsök jelzik vég­eredményben, hogy a válasz szó volt-e csupán, vagy pedig iga­zi életújulás. Tudjuk, a hit cselekedetek nélkül halott. A bűn­bocsánatba vetett hitnek a Krisztus által megújított, szolgáló életformában vannak meg a cselekedetei. Hiszed-e, hogy Isten Krisztusért megbocsátott? Akkor azt kell tenned, amit Krisztus cselekedett az emberekért és az em­berek között. Végezni a krisztusi szolgálatot az embertársak körében, a családban, munkában, hazaszeretetben, minden emberséges cél áldozatos megvalósításában. A rekviem szó gyászisten­tiszteletet jelent. Átvitt érte­lemben használják olyan ze­neművek megjelölésére is, amelyeket szerzőik elhunytak emlékezetére írtak s amelye­ket halottak gyászistentiszte­letén adnak elő. A VÖRÖS REKVIEM CÍ­MŰ FILM Sallai Imre és Fürst Sándor alakjának állít emléket, azzal a céllal, hogy az utókör méltó tisztelettel álljon meg mellettük. A film Hernádi Gyula regé­nye alapján készült. Rendező­je Grünwalsky Ferenc, aki több kisfílm és dokumentum­film után most jelentkezett el­ső nagy játékfilmjével. A tör­ténet Sallai Imrének és Fürst Sándornak a perét eleveníti fel. Pontosabban Sallai Imré­nek az alakját domborítja ki, akit 1932-ben halálra ítéltek és kivégeztek azért, mert fiatalon részt vett az 1919-es forrada­lomban, s később emigráció­ból való visszatérése után te­vékeny elméleti és gyakorlati munkát folytatott az illegális párt munkájának újjászerve­zésében. Maga a film tulaj­donképpen Sallai életének utolsó óráit vetíti elénk, s mindezt úgy, hogy közben megjeleníti a halá'os üálét és a kivégzés közötti viols.) órák­nak emlékezés- és gondolat­anyagát. Így jelenik meg a ' filmbeli jelen Idején 35 éves Vörös rekviem Sallai gyermekkori alakja, és a Tanácsköztársaság idején mint Korvin Ottó helyettese. Ily módon három időbeli sí­kon egyszerre, gyors átváltá­sokkal játszódik a történet. NAGY TÖRTÉNELMI HŰ­SÉG JELLEMZI A FILMAL­KOTÁST. Ennek a szempont­nak az érvényesítése érdeké­ben sorakoztak fel olyan ada­tok, képek, a per fotói, ame­lyek mind a dokumentumsze- rűséget szolgálhatták. így a Markó utcai tárgyalóterem, a siralomházban lefolyt látoga­tások, a kivégzés valósághűsé­ge, pontos dokumentuma a történt eseményeknek. A. szereplőgárda nem az is­mert színészek soraiból került ki. A filmben Sallai Imrét ala­kító Andorai Péter főiskolás, és még mások is a Főiskola hallgatói. Többen amatőrök, de mégis olyanók, akikben ko­moly színészi tehetség rejlik. A gyérmek Sallait megjelenítő La ntay Miklós csodálatos érettséggel tesz eleget annak a követelménynek, hogy gyer­mekként is felnőtthöz illő ér­zelmeket fejezzen ki, s olyan gondolatokat öltöztessen sza­vakba, amelyek alkalmasak a film egész eszmei mondaniva­lójának összefoglalására. A szereplők megválasztása nyil­vánvalóan szándékos volt. Olyan ismeretlen arcokat kel­lett összeválogatni, amikhez nem kötődik semmiféle más filmben megismert helyzet, jellem. Így még sokkal inkább érvényesülhetett a filmben a dokumentumszerűség. Érdekes részlete a filmnek az „istenesek”, szektások epi­zódja. Ez a jelenet nem konk­rétan Sallai Imre életrajzából való, de valós ts/rtalmú. Érde­kes módon mutatja be a szá- zadeleji Magyarországnak egy olyan csoportosulását, amely­ben a kommunisztikus gondo­lat vallásos formája jelentke­A VÖRÖS REKVIEM MINDAMELLETT, HOGY DOKUMENTÁLJA mindazo­kat az eseményeket, amelyek Sallai Imre életútján jelentő­sek voltak, lényegesen többet akar elérni Meg akar gondol­koztam! Nyilvánvalóan ezért nem fejeződik be a film a ki­végzés jelenetével. Ha a film itt érne véget, akkor talán csak azt a hatást érhetné el, hogy szánalom, részvét ébredne a nézőkben a tragikus vég lát­tán. Itt nem egy kivégzett em­berről van szó csupán, hanem olyan emberről, aki az életét tette rá arra, amit politikai meggyőződésének tartott. Ezért kellett a film végén a történés morális summáját szinte tézis- szerűen összefoglalni. Ezt az összefoglalást a gyermek Sal­lai mondja el. Sokan kifogá­solják, hogy ez a megoldás túlságosan tanító jellegű, s a film végén a gyermek megje­lenése törést jelent. Végered­ményben mellékes, hogy a rendező kinek a szájába adta az összefoglaló mondatokat, a lényeges csupán az, hogy meg- gondolkoztatott vele. A film végignézése után nem lehetett úgy hazamenni, hogy csak a szomorú történelmi tény, egy fiatal élet elmúlása miatt ér­zett fájdalom legyen a szí­vünkben. Az embernek szem­be kell nézni önmagával s fel kell tennie a kérdést, hogy adott esetben ő hogyan visel­kedett volna. AKIK MEGNÉZTÉK A VÖ­RÖS REKVIEMET, nem élet­rajzi filmet láttak csupán, ha­nem olyan politikai filmet, amely Sallai életútjának főbb állomásait bemutatva tanít emberi, politikai, társadalmi helytállásra. Minden ember egyformán felelős a jövő, a történelem alakításáért. Sallai szilárd helytállása arra tanít mindnyájunkat, hogy a megis­mert társadalmi igazság útjá­ról ne térjünk le, ahhoz kö­vetkezetesen ragaszkodjunk, mert ezt kéri majd számon tőlünk a jövő nemzedéké. Vető Béla Felhangzott az ifjúsági énekkara Varsányi Vilma teo­lógiai hallgató vezetésével. Né­pes rokonság kísért az oltár elé két kisgyermeket keresz­telésre. A gyülekezet külön öröme, hogy' mindnyájan azok közé tartoznak, akik mostaná­ban költöztek Óbudára. AZ ISTENTISZTELET VÉ­GÉN RENDES ÉVI KÖZGYŰ­LÉS VOLT. A lelkész felolvas­ta évi jelentését, melyben há­laadásra hívta a gyülekezetei, hogy 1975-ben annyi áldást kaptak Istentől. Egy-két évvel ezelőtt sokan csüggedten néz­tek a jövő felé, amikor az 5500 lebontott lakásból a gyüleke­zetnek szinte fele más kerüle­tekbe került Óbudáról. Isten mindig megszégyeníti a kishi­tűséget: a gyülekezet nem hogy nem halt meg, de meg­növekedett. A kerület rekonst­rukciója előtt 60 körül volt az istentiszteleti létszám — ma 100—120. Oj meg új arcok tűnnek fel és jelentkeznek be önként a gyülekezetbe. ’ Az egyházi járulék, per­sely, adomány közel 100 000 Ft volt — több mint duplája, mint a rekonstrukció előtt volt. Vannak a hívek között, akik évi 1000, 1200, sőt 1800 Ft-ot fizettek be önkéntes megajánlás címén. A közgyű­lés újra választotta a presbi­tériumot, és megválasztott öt fiatal, ideköltözött presbitert is. AZ ÜNNEP FOLYTATÁSA­KÉNT A SZÉP. TÁGAS GYÜ- LEKZETI TEREMBEN elő­adást tartott a presbitérium­nak D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök. Ismertette egyházunk új, nagyszerű kezdeményezését, a diakónusképzést. (Azóta egyik hittestvérünk be is állt szív- vel-lélekkel a Budai Szeretet­otthonba szolgálatra.) Beszélt a püspök egyházkerületének tájegységeit sorra véve a sok örömről, de a gondokról is. KORA DÉLUTÁN SZOR­GOS ASSZONYKEZEK TERÍ­TETTEK a gyülekezeti terem­ben szeretetvendégségre. 75-en jöttek, el a fehér asátalok köré,, hogy növekedjenek a testvéri szeretetben, egymás megisme­résében. Dr. Rédey Pál buda- pest-feneevárosi lelkész tartott előadást — tekintettel a közel­gő Rákóczi-jubileumra — „Rá­kóczi és kora” címmel. Az iz­galmas kort közel hozva, ér­dekesen mutatott rá az előadó lelkész arra, hogy Rákóczinál az Istenbe vetett mélységes hit mennyire együtt járt az em- berszeretettel, a békéért és a szabadságért való fáradozással. Kovrig Mártonné szavalata és Csermely János éneke hang­zott még el az együttléten. Az ünnep kispadja után új­ra indul a hétköznapok sora. A kettő együtt szép, egymást erősíti. Görög Tibor Példaadónk János 13, 1^16 Üres szavaknak senki nem hisz. Szó és tett mindig csak együtt érvényes. Hitele is csak annak az embernek van. aki nemcsak beszél, hanem élete ugyanazt hirdeti, amit a sza­vai. Kirobban a vita Jézus és ta­nítványai körében. Rangsort akartak fölállítani egymás kö­zött, hogy eldöntsék, melyikük a nagyobb. Természetesen az első helyet mindenki önmagá­nak szánta. A versengést Jé­zus szakította félbe egy külö­nös mondattal: tőlem tanulja­tok. én vagyok az első közöt­tetek, a Mester, s mégis szol­gálok mindnyájatoknak. Nem szolga, hanem Űr, mégsem uralkodik, hanem szolgál. Egész furcsa, szokat­lan, sőt érthetetlen kijelentés ez. De nemcsak a ml szá­munkra. A tanítványok sem értették, legalábbis egy ideig. Azután Jézus megmagyarázta nekik, de nem szavakkal, ha­nem cselekedettel. Ünnepi vacsorára gyűltek össze a tanítványok Jézussal. Az egész nép ünnepelt, az Egyiptomból való szabadulás­ra emlékeztek ezen a napon. Már elkezdődött a vacsora, amikor Jézus fölállt, kendőt kötött maga elé, vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezd­te a tanítványok lábát. A föl- háborodást és a csodálkozást néhány percig csak a döbbent csend fejezte ki. De amikor Péterhez ért Jézus, ő most is, mint annyiszor, megfogalmaz­ta valamennyiük véleményét: én nem engedem, hogy meg­mosd a lábam! Ugyan mi az oka ennek a csöndes rosszallásnak és Péter kirobbanó tiltakozásának ? Hisz ez volt a szokás! A meg­becsülés és a szeretet jeléül lemosták a vendégek lábáról az út porát. Csakhogy nem a mester mosta a tanítványai lábát! Még csak a tanítvány sem kuporodott mosdótéllal a kezében mestere lábához. Olyan megvetett munka volt ez, hogy csak rabszolga végez­hette e! Méghozzá nem is zsi­dó rabszolga, hanem kizárólag pogány származású. Világos, hogy megdöbbent a tanítvány, tiltakozott Péter: az Úr. a mi Mesterünk, az Isten Fia végzi ezt a megalázó munkát?! A tanítványok is sejtették, aki olvassa is érzi. hogy Jézus szolgálata nem egy alkalomra szól. s a címzett sem csak az a tizenkét ember, aki átélte. Jézus egész élete, titka benne rejlik ebben a mozdulatban, s 1976-ban is ebből a szolgálat­ból él a tanítvány. Jézust hir­deti nagycsütörtők este, az Urat. aki szolgál. Akinek nem számít a maga érdeke, eszé­be sem jut. hogy a saját hasz­nát keresse, ő az egyetlen az emberek között, aki csak má­sokra figyel. Mások fáradtsá­gát veszi észre, önmagáét so­ha. Mások szomorúságát akar­ja megszüntetni, mások baján enyhíteni, mások hiányát pó­tolni, bűneit megbocsátani. Mindent megtesz tanítványai­ért. semmit nem érez megalá­zónak. Amije van. mind oda­adja övéinek. Vállalja a leg­nehezebb munkát, a legmeg- vetettebb szolgálatot is. Körü­lötte uralkodik a szeretet ha­talma. A szolgálat azonban nem valami különös szokás, ami csak Jézusra jellemző. Az Ő környezetében ez az életforma ma is. Aki szereti Öt. az nem élhet tőle idegen szabályok szerint. Jézus cselekedete pél­dát adott követőinek: ahogyan a Mestér élt. csak úgy élhet a tanítvány is. Hogyha az Ür a szolgálat útját járta, nem kó­borolhat más utakon a szolga sem. Ha Jézus mindig mások javát kereste, hogyan lehetne önző a követője? Ha a Mes­ter minden megalázó munkát vállalt, nem válogathat a szol­gálatban a tanítvány sem. Jé­zus példát adott, s akik hozzá tartoznak, azoktól ugyanazt várja, hogy a tőle kapott szol­gálatot adják, sugározzák to­vább. Mátrai Marianna — KASKANTYŰ. A gyü­lekezet megújította oltárát és szószékét és a liturgikus szí­nek szerint új oltárterítő kész­leteket csináltatott. Az ünne­pi alkalmon Huley Alfréd he­lyi lelkész és Szabó István du- naegyházi lelkész szolgált.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom