Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-04-04 / 14. szám

Mit tanítunk az új Teológiai Akadémián? Egyházunk múltja — a jövő szolgálatában Lapunk szerkesztőségé ne­vében a Teológiai Akadémia dékáni hivatalában folytatunk beszélgetést az egyháztörténe­lem tanárával, dr. Fabiny Ti­borral. Cikksorozatunkra tere­lődik a szó. Témánknál va­gyunk: az eszmecsere riporttá alakul. A feleletek bizonyára választ adnak Olvasóink sok­oldalú kérdéseire. Miben látja Dékán Űr az egyháztörténet művelésé­nek. legfőbb feladatát? A kérdést most nem tudo­mányos oldaláról közelítem meg, bér ez elválaszthatatlan tőle. Inkább nagyon egysze­rűen szeretnék válaszolni. A világi történelem a történeti kritika eszközeivel kutatja, tárja fel, ismerteti és értékeli Anvagi kérdéseinkre figyelünk A kötelező offertóri untok Az esztendő elején megje- tóriumai az. 1976-os esztendő­lent püspöki körlevél egyik re is az eddig szokásos köte- pontjában ezt olvashatjuk: lező offertóriumokat rendel­Az egyházkerületek presbi- ték el: 1. Templom építési 2. Gyógykezel­tetés) 3. Sajtó 4. Nyugdíjas lelkészek 5. Szórvány 6. Biblia 7. Diakóniiaá 8. Gyülekezeti Segély Vízkereszt után 1. vasárnap Január 11. Vinágvasárnap Április 11. Húsvét után 2. vasárnap Május 2. Szentháromság u. 2. vasárnap Június 27. Szeptember első vasárnapja Szeptember 5 Október utolsó vasárnapja Október 31. Advent 2. vasárnapja December 3. tetszés szerinti vasárnap. Az egyházkerületek presbi­tériumai felhatalmazták a püs­pököket, hogy szükség esetén más kötelező offertóriumot is elrendelhetnek. A gyülekezetek a kötelező offertóriumokat az offerto­rium napját követő 8 napon belül küldjék be az egyház­megyei pénztárba. Idáig a püspöki körlevél idevonatkozó szakasza. Hosz- szú idők megszokott rendje szerint történik ez így. Sarai­kor a kötelező offertóriumok- ró szóló előzetes megjelenik a körlevelekben, lelkész és pénz­táros előveszi a naptárát és bejegyzi magának előre a dá­tumokat. A lelkész azért, hogy időben felhívja a gyülekezet figyelmét az istentiszteleti hirdetésekben, hogy azon a bizonyos napon milyen célra adja az adományait a gyüle­kezet az istentiszteleti perse- lyezéskor, a pénztáros meg azért, hogy ezt az összeget a többi ofxertóriumtól, illetve perselypénztől külön kezelve időben juttassa el az egyház­megye pénztárába. BÁR, MINT ÍRTAM, HOSZ- SZŰ ÉVEK GYAKORLATÁ­RÓL VAN SZÓ, mégis itt is, ott is találkozunk a gyüleke­zetekben olyanokkal, akik előtt nem világos, ml célt szolgál­nak ezek a kötelező offertó- riumok, másrészt tapaszta­lunk ezzel kapcsolatban is egyes esetekben meg nem ér­tést, helytelen viszonyulást, gyülekezeti vezetők, vagy pénztárosok részéről felületes­séget, pontatlanságot. De ez utóbbiakról inkább majd ké­sőbb szólunk néhány szót. Térjünk most vissza arra a kér­désre, hogy mi célt szolgálnak ezek az offertóriumok. Lapunkban is számtalanszor olvashatunk olyan híreket, ri­portokat, s persze ennek mind­annyian örülünk, amelyek'ar­ról tájékoztatnak, hogy hol ez, hol az a gyülekezetünk kívül vagy belül, teljesen vagy rész­legesen megújította templo­mát. Néha létszámban egé­szen ki6 gyülekezetek i6 nagy áldozatkészséggel vágnak ne­ki egy-egv ilyen — mondjuk meg őszintén — nagyon nagy feladatnak. Azon a testvéri egységen belül, amely egyhá­zunk új életformájában ki­alakult, mi sem természete­sebb, hogy melléjük állunk a testvéri s2ív segítőkészségé­vel. S bizony legtöbb esetben jól jön ez a segítség, amely egyszerre kb. 3Ö0 gyülekezet összetartozásának, egymás iránti szeretetének és felelős­ségének a jeleként érkezik a gyülekezet pénztárába. Ez a templomépítési offertórium. Bár nem tartozunk a világ gazdag egyházai közé, az egy­háza munkában hűséggel fá- radozók megbecsülése és az a szándék, hogy egy szinten érezhessék magukat az ország dolgozóival — teszi szükséges­sé, hogy dolgozóink számára lehetőséget adjunk a pihe­nésre néhány erre a célra fenntartott üdülőben, illetve otthócnban. Mivel ez a pihenés több munkatársunk esetében a betegségből való gyógyulást, regenerálódást is segíti, ne­vezzük ezt az offertóriumot gyógykezeltetést offertórium- nak. Gondolom nemcsak mi, d evangélikus egyházunk min­den tagja fontosnak tartja sajtószolgálatunkat, legyen szó akár Biblia, énekeskönyv, áhí tatos irodalom kiadásáról, a lelkészeknek szolgálatukban segítséget, adó Lelkipásztor fo­lyóiratról, vagy éppen lapunk szolgálatáról. Sajtónk felelő­sei, szerkesztő bizottságaink örömmel tapasztalják az itt is megnyilatkozó testvéri segítő­készséget, amely még jobb szolgálatokra ösztönöz. Ez te­szi többek között lehetővé, hogy lapunk elérjen a legtá­volabbi szórványban élő test­véreinkhez is és hogy esetleg egy-egy idős testvérünk ese­tében az anyagiak ne akadá­lyozzák, hogy közös kincsünk­ből részesedjék. Egyházunk népének közös gondja, hogy a szolgálatban megfáradt testvéreink tisztes­séges nyugdíjban részesülje­nek és ha szükséges, megfe­lelő gondozásban is. A gyüle­kezetek és lelkészek által fel­vállalt nyugdíjjárulék mellett ezt szolgálja Szentháromság ünnepe utáni 2. vasárnap of- fertóriuma. Azt hiszem nem kell külön magyarázatot fűznöm ahhoz, hogy milyen célt szolgál a szórványoffertórium, vagy az ún. diakóniai offertórium, me­lyet szeretetin teamén veink használnak fel. A sorból még nem említett bibliai offertórium fontossá­gát meg aligha kell indokol­nom azok előtt, akik már ke­zükbe vették az új magyar bibliafordítást s ha ehhez még hozzáveszem azt a kevésbé is­mert tényt, hogy minden esz­tendőben közel ezer darab Újszövetséget, illetve Bibliát adunk ajándékba a konfir­máló fiataloknak. A KÖTELEZŐ SZŐ A MEG­NEVEZÉSBEN AZT JELEN­TI, hogy az általunk válasz­tott egyházkerületi presbité­riumok egyházunk egész népe megbízása alapján jelölik meg együttes áldozatunk közös cél­ját. Az offertórium szó ere­deti értelme meg arra utal, hogy ezt is Isten iránti hálá­ból tesszük s ezért a „kötele­ző” szó az összefogás rendjét jelöli, s nem a kényszert. Ezért természetes, hogy ahol érti a gyülekezet a szándékot, szívesen ad ezekre a célokra. Ahol meg nagyon alacsony a beküldött összeg, ahol a lel­kész elfelejti felhívni a fi­gyelmet, aíhol a pénztáros, vagy néhány presbiter sajnál­ja beküldeni az egészet (és ez­zel becsapja az adakozókat), kí-ká vizsgálja meg magát, mit nem értett meg egyhá­zunk útjának, életvitelének, szolgálatának lényegéből, s miben maradt adós testvérek­nek, közösségnek s magának a kifogyhatatlanul ajándékozó Istennek. Mezősi György az emberiség múltjában vég­bement eseményeket, azok ösz- szefüggéseit és kölcsönhatá­sait. A történeti-társadalmi je­lenségek, azok megnyilvánulá­sai és szereplői általában ér­telmi tevékenységünkön belül helyezkednek el, tehát emberi­leg megérthetők és magyaráz­hatók. — Nem egészen így áll azonban a helyzet az egyház- történet művelésével. Annak fundamentuma — ahogyan az egyház alapköve is — az a Jé­zus Krisztus, aki hitünk sze­rint nemcsak éit, hanem ma is él, nemcsak meghalt, de fel Is támadt. Sem az ő személye, sem az általa megígért és el­küldött Szentlélek munkája nem kutatható csupán tudo­mányos eszközökkel. Egyes vonatkozásaiban csak a hit karjával ragadható meg. hiányosságait is. Egyház jog: a felsőbb évfolyamú hallgatók­nak adom elő. Történeti része alkotmány- és jogtörténet, nemzetközi, de főként "hazai egyházi viszonylatban, tételes része pedig egyházi törvény- könyvünk és szabályrendele­teink ismertetése és elemzése. Az ötödévesek számára ez újabban egyházkormányzásta- ni tanulmányokkal is bővült, különösen a gyülekezeti teen dók — iratkezelés, irodai mun­ka, háztartás stb. — alaposabb elsajátítása végett. De még egyet el ne felejtsek: vannak egyháztörténeti szemináriumi óráink is. Néhány éve pl. a hallgatók ennek keretében ku­tatják fel saját gyülekezetük múltját és ismertetik annak történetét, Mind a dolgozatho­zók, mind a bírálók általában Tanárok és hallgatók megbeszélése Ugyanakkor nagyonis van ..emberi” oldala az egyháztör­ténelemnek, mint a politikai, gazdasági, társadalmi vagy kulturális élet egyik elágazá­sának. Vagyis? Vagyis abban látom a2 egy­háztörténet művelésének leg­főbb feladatát, hogy a keresz- tyénség közel kétezer éves tör­ténetének eseményeit és ösz- szefüggéseit egyszerre tudjuk a hit szemével látni és a tudo­mány mai módszerével érté­kelni. ■Megvilágítaná ezt egy példával is? Éppen ezt akartam. Ve­gyük például a reformáció éveit. Az akkori német—római császárság és közelebbről a sok fejedelemségből álló Né­metország társadalmi viszo­nyai a feudalizmusból a kapi­talizmusba való átmenet és a városi polgárság érdekei „evi­lági” szempontból jól megér­tetik velünk, miért jutott oly gyorsan diadalra a reformá­ció. A jelenség lényegét még­sem tudja számunkra mindezt megmagyarázni. Ehhez szük­séges egy „belső” szemlélet, az egyház, közelebbről a hirde­tett ige titkának a belső is­merete. A tudomány módsze­rei mellett ezért igyekszünk azt a hit látásával is megkö­zelíteni. Hogyan valósul ez meg a hallgatók részéről? Általában sok kérdéssel, sőt olykor kérdőjellel, mégis zö­mében őszinte nyíltsággal. Kü­lönösen izgalmas fejezetek után — egyház és az eretnek- mozgalmak, Luther és a pa­rasztháború, Zwingli és az anabaptisták, Kálvin és a szentháromság-tagadók — csak úgy záporoznak a kérdé­sek. ők maguk is vitatkoznak olykor egymás között, majd elég sok irodalmat olvasnak a közölt anyaghoz, különösen mai folyóiratokból, mai teoló­gusoktól és marxista történé­szektől is. Tudatosan szeret­ném Őket arra nevelni, hogy egyik kezükben ott legyen a tudomány fegyvere, a másik­ban pedig a hit fáklyája. Milyen egyéb tárgyak tartoznak még a tanszék­hez? Egyházismeret: ez bevezető jellegű tantárgy az első éve­seknek. Mintegy pótolni kí­vánja az ismeretek esetleges értékes és hasznos munkát vé­geznek. Milyen sajátos területe van még az egyháztörténe­ti tanszéknek a Teológiai Akadémián? Két területet említhetek. Az egyik az 1968-ban megszerve­zett szakcsoporti munka gya­korló lelkészek továbbképzé­sére. Az Egyháztörténeti Szak csoportban mintegy 20, zömé­ben vidéken szolgáló lelkész jelentkezett önként erre a tu dományos munkára. Foglal­koztunk az evangélikus egyház és a magyar állam kapcsola tainak elemzésével, összeállí­tottuk hazai egyházunk krono­lógiáját és lelkészeink történe ti névtárát, alaposan elemez­tük a gályarabság történeti hátterét, s most Luther szüle­tésének félévezredes jubileu­mára készülődünk. De erről még korai volna szólni. Az egyháztörténeten ki vili van-e más érdeklődési területe? Igen. De ez is szorosan kap­csolódik is hozzá, ha nem is a tanszék keretében végzem. Az Evangélikus Országos Mú­zeum ügye ez. 1973-ban vet­tem kézbe a szervezését. Az­óta begyűjtöttük és katalogi­záltuk segítőtársaimmal a gyülekezetek műtárgy jelenté­seit, most pedig a sérült tár­gyak — képek, szobrok, öt­vöstárgyak és textíliák — res­taurálása van folyamatban/Az Üllői úti székházban a Metró építésével kapcsolatban jelent kezett problémák megakadá­lyozták. hogy ott a korábban tervezett kiállítással is a közön ség elé lépjünk. De ha Isten en­gedi. erre is sor kerül nemso­kára. E téren egybázművészeti, egyháztörténeti és egyháznép­rajzi kiállítás megszervezésére gondolok. Érdekesen ötvöződnek a tanszéken a múlt, jelen és jövő kérdései. Ez valóban így van, mert meggyőződésem, hogy csak a múlt megbecsülésével építhet­jük jól a jövőt. És itt hadd mondjak még egy köszönő és egy kérő szót. Köszönetét egy­házi és állami illetékeseink­nek a munkánk iránt tanúsí­tott bizalomért. Kérésemet pe­dig Olvasóinkhoz intézem: be­csüljék fokozottan múltunk drága értékeit és segítsék munkánkat felelős, éber törté­neti tudattal és imádsággal. E. MURTORINNE FINN PROFESSZOR ELŐADÁSAI Április 4—11-ig hazánkban tartózkodik Dr, E. Murtorinne professzor, a helsinki egyetem egyháztörténet fejszékének professzora. Budapesti tartóz­kodása során előadásokat tart a Teológiai Akadémián. Láto­gatására és előadására egyhá­zunk meghívása alapján, a már hagyományos finn—ma­gyar professzorcsere keretében kerül sor. Kereszt a város felett Pécs felett az egyik dombon ott áll egy kereszt. Nem a meg­szokott módon ábrázolja Jézust Rétfalvi József szobrászmű­vész. A kínnak és halálnak iszonyú terhével viaskodó test tor­zulva feszül el a kereszttől. Lentről a városból vagy a domb tetejéről, közelről egyaránt olyan látvány, amelyik elgondolko­dásra ösztönöz, ki volt Jézus és mit jelent ma nekünk. Ezen a helyen hosszú ideig egy régi kereszt állt. Egy éjjel azonban néhány rombolni vágyó ember részegségében és meg­gondolatlanságában a mélybe taszította. Felhördült a város és a Tanács új keresztet rendelt a helyi művésztől, a vétkeseket pedig megbüntették. AMIÓTA JERUZSÁLEM VÁROSA FÖLÉ A GOLGOTA HEGYÉRE ODAÁLLÍTOTTÁK JÉZUS KERESZTJÉT, szám­talan keresztet készítettek emlékeztetőül az emberek. Az egy­házi esztendőben böjt időszaka az az ünnepkör, amikor évről évre odaáll az egyház Krisztus keresztje alá, „újrafaragjuk” magunknak alakját, végigolvassuk a passió történeteit, fel­idézzük Mesterünk szavalt. „Kinek mondanak engem az emberek?” — kérdezte meg egyszer Jézus a tanítványait önmaga felől, majd a kérdést még élesebben is megfogalmazta: ..Hát ti kinek mondotok en­gem?" Ezek a kérdések bizonyos sorrendet és bizonyos lépcső­fokokat is jelentenek. Sokszor halljuk keresztyének szójából, hogy hol rosszallással, hol belenyugvással sorolják, mit mon­danak mások Jézusról. Azután megelégszenek azzal, hogy elis­mételjék, örömmel vagy keserűséggel jegyezzék az egyes véle­ményeket. Ennél azonban tovább kell jutnunk a második kér­déshez, saját magunknak is vallani kell róla. Egy teológus egyszer úgy fogalmazta ezt meg. hogy mind­annyian megidézettek vagyunk jézus pőréhez. Hiszen a Mes­tert pörös eljárásban Ítélték el és a zsidó vezetők előtt vagy Pilátus előtt is a vizsgálat lényege az volt, hogy kiderítsék sze­mélye titkát. A pör nem zárult le, nem tudták igazán kiderí­teni, kicsoda ő valójában, most a tanúkihallgatások vannak so­ron. Régebbi és újabb keresztyén nemzedékeknek vallaniuk kell Jézusról. EZ AZT JELENTI, HOGY A KERESZT ALATT ELŐJÖNNEK AZ EMBERI ÉLET VÉGSŐ KÉRDÉSÉI, a múltnak és a jelen­nek és a jövőnek a kérdései. A magunk élethelyzete szerint különbözőképpen tudjuk föl­vetni ezeket a végső kérdéseket, a keresztre nézve azonoan egyértelműidé lesz számunkra a felelet. Isten, aki elindította a világ életét és az én életemet is, Krisztus élete, halála és fel­támadása által küldött segítséget. A Bíró, aki majd ítélni fog engem is, mielőtt ítélne, eljött meghalni értünk. SZAKÍTANUNK KELL AZZAL A TALÁN SOKSZOR HAL­LOTT VÉLEMÉNNYEL, hogy az üdvösség csak a halál után kezdődik. Isten azért küldte el Jézust emberformában közénk, az anyagi világba, a tér és idő kötöttségei közé, hogy már itt és most elkezdődhessék az üdvösség. Krisztus keresztjére tekint­ve tudhatjuk, hogy átmehetünk már itt a földi életben a ha­lálból az életbe, mert ő az út, az igazság és az élet. 0 vezet majd át ebből a földi életből a következőbe, a teljességbe, itt azonban feladatokat ad és szolgálatába állít. Krisztus keresztjére tekintve szakítanunk kell az egyes ke­resztyén körökben sokszor emlegetett „Jézuska” és ,.Jóisten”- gondolatokkal is. Hiszen milyen sokan vannak, akik karácsony körül szoktak csupán emlékezni a „Jézuskára”, azután elfelej­tik egy évre ismét. Pedig a karácsonyi gyermek megnőtt nagy­ra és hatalmasra. Nem szorítható be a karácsonyi üdvözlőla­pok, ajándékok és családi együttlét keretei közé. mert Jézus­nak nem az a dolga, hogy ünnepi hangulatot hozzon. 0 a ..fáj­dalmak embere”, aki ártatlanul halt meg a keresztfán értünk. KRISZTUSBAN ÉRTJÜK MEG. HOGY ISTEN NEM CSU­PÁN „JÖISTEN”, akinek az a dolga, hogy minket minden rossztól megvédelmezzen, jó időjárást és egészséget adjon és minket keresztyéneket valamiféle különleges elbánásban ré­szesítsen jutalmul, mert hiszünk benne. Isten nincs „Jóisten” formájában a hatalmunkban, hanem mi vagyunk az 0 hatal­mában. Nem mi írhatjuk elő. mit tegyen velünk és a világgal, hanem alázatosan kell keresnünk akaratát. Krisztus keresztjére tekintve értjük meg végül azt is. hogy hitetlenséget önmagunkon belül kell keresnünk. Másokon sok­szor ítélkező keresztyénekből önmagunkban vizsgálatot, önbí­rálatot, bűnbánatot tartó keresztyénekké kell lennünk. Hiszen amikor Istent nem úgy fogadjuk el. amint közeledik hozzánk. Jézusban, a megfeszített és feltámadott Krisztusban, akkor hi­tetlenek vagyunk. Hitetlenek vagyunk akkor is, amikor hatal­mát és üdvösségét csak a halálon túlra akarjuk szűkíteni. LEHET. HOGY ÉVTIZEDEKIG OTT ÁLLT EMLÉKEINK­BEN EGY KERESZT, egy meghatározott Jézus-alak. Lehet, hogy többféle Jézus-képünk is van. A mostani böjti idő lehe­tőség arra, hogy újra oda álljon elénk Krisztus és megkérdez­zen: „Te kinek mondassz engem?” Boldog, aki el tudja mondani Péterrel a hitvallást: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!" Ifj. Harmati Béla (Folytatás az 1. oldalról) gérezés iránti elkötelezettség­re hívás, amely az emberi ki- teljesedés útjában áll. Isten iránti engedelmessé­günk és az emberi közösség iránti szolidaritásunk Krisz­tus parancsának betöltésére kötelez és arra, hogy Isten szerete tét minden embernek hirdessük, minden osztálynak, fajnak, minden kontinensen, minden kultúrában, minden helyzetben és minden történel­mi összefüggésben. Az evangéliumhirdetés az „egész egyházra" és nem egyes specialistákra bízatott. Tehát Krisztus egész testére bízatott. Az egyes tagok sajátos ado­mányaiknak megfelelően vég­zik a szolgálatot. Ma kell Krisztusról tanúsá­got tenni. „Íme most van a kegyelem ideje” (2 Kor 6, 2). De őrizkednünk kell minden fanatizmustól, mely megkötö­zi az evangéliumra-hallgatást. Figyelni kell a szóra: „Jaj né­kem, ha az evangéliumot nem hirdetem.” (1 Kor 9, 16) K. Z. NEGYVEN FEJLESZTÉSI PROGRAM 3,5 MILLIÓ DOLLAR ÉRTÉKBEN Négyven tervet, melyeknek együttes végösszege 3,5 millió amerikai dollár, hagyott jóvá a Lutheránus Világszövetség Világszolgálati Osztályának fejlesztési ügyekkel foglalkozó bizottsága az év elején tartott ülésén. A most jóváhagyott- tervele egészségügyi, mezőgazdasági, nevelési és más szociális prog­ramok, melyek megvalósításá­ra Afrikában, Ázsiában és Dél-Amérikában kerül sor. A fejlesztési ügyekkel megbízott bizottság megalakítása, 1962 óta 633 tervet hagytak jóvá 62 millió amerikai dollár érték­ben, mely összeget csaknem teljes egészében egyházak és egyházi segélyszervek támo- 1 gattak. A Lutheránus Világszövet­ség Fejlesztési Szolgálata meg­vizsgálja az egyházak által be­nyújtott terveket és támoga­tásra javasolja az egyházak­nak és egyházi segélyszervek­nek. A negyven terv földrajzi megoszlása a következő: 19 Afrikában, 13 Ázsiában és 8 Dél-Amerikában. (lwi) Nairobi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom