Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-02-15 / 7. szám
Egy esztendő' tizenöt munkaág, hatvan oldal (3) A Magyarországi Evangélikus Egyház országos presbitériuma — mint arról már két előző számunkban hírül adtuk —, 1975. december 29-én ülést tartott, amelyen egyházunk tizenöt munkaágáról hangzott el jelentés, mintegy hatvan oldalnyi terjedelemben. Ezekből idézünk most — befejezésül — néhány fontosnak tartott részt. A DIAKÖNIAI OSZTÁLYRÓL Dr. Ottlyk Ernő püspök számolt be. Jelentésében részletesen foglalkozott néhány szeretetintézményünkkel. Ezek közül kettőről szóló jelentését részletesen ismertetjük. „A győri szeretetházunk a budai után a második legnagyobb intézményünk, 53 gondozottal. A jövőben azonban kilátás van arra, hogy az otthon egvharmaddal megnövelheti befogadó képességét, ha az épület egy részét jelenleg bérlő vállalat onnan kivonul ... Az otthon életében jelentős beruházás volt az étellift létesítése, s kilátás van arra is, hogy — külföldi segély felhasználásával —. központi fűtést lehet bevezetni az intézménybe. Az igazgató- tanács összehangoltan működik, amellyel ellátja nemcsak a győri, hanem a börcsi és a soproni intézmény felügyeletét is. A nyíregyházi ÉLIM-gyer- mekotthon bővítés alatt áll. Itt folyik az utóbbi évek legnagyobb diakóniai beruházása. A gyermekotthon rekonstrukciós költségeinek fedezésére ebben az évben az Egészségügyi Minisztériumtól 1 millió forintos építési segélyt kaptak, a nyugatnémet Gustav Adolf- Werktől pedig 750 ezer forint érkezett ugyanezzel a céllal. A gyermekek ellátására az Egészségügyi Minisztérium jelentős gondozási díjat is biztosít. A dolgozók közül az ezrvik a gyógypedagógiai főiskola levelező tanfolyamát végzi, egy másik pedig kórháza gyermekosztályon szerzett ápolónői szákképzettséget .. A KÖZPONTI ALAP szolgálatáról dr. Karner Ágoston országos főtitkár tett jelentést Többek között ezt mondta: „A Központi Alap egyházunk országos munkaága... s mint ilyen, az elmúlt, több mint másfél évtized alatt jó szolgálatot végzett. Azóta azonban sokat változott egyházunk élete. Összevonásokkal megszüntettünk néhány erőtlen, kis- lélekszámú gyülekezetét. S nem utolsósorban az általános életszínvonal emelkedésével emelkedtek gyülekezeti tagjaink jövedelmei is, s ezzel együtt gyülekezeteink is nagyobb bevételhez jutottak ... Ezért javaslom az Országos Presbitériumnak, hogy vegye fontolóra a Központi Alap további szolgálatát. Jelölje ki azokat a gyülekezeteket, amelyeket közegyházi összefüggésben nem lehet összevonni, viszont mint anyagyülekezeteket továbbra is fenn kell tartani. Az ezekben a gyülekezetekben szolgálatot végző lelkészeknek a Központi Alapi segélyét emelje fel a jelenlegi évi 6 ezer forintnál magasabb összegre. Ugyanakkor vizsgálja meg a jelenleg Központi Alapi segélyben részesülő gyülekezetek anyagi gazdálkodását. hogy vajon nem tudnának-e magasabb jövedelmet biztosítani lelkészüknek ...” AZ ÉPÍTKEZÉSEKET JÓVÁHAGYÓ BIZOTTSÁG munkájáról dr. Karner Ágoston országos főtitkár tett jelentést. „1975-ben 56 kérés érkezett a bizottsághoz — jelentette a főtitkár. — Ezek nagyobb része lelkészlakások modernizálására vonatkoztak. Gyülekezeteinkben elindult egy egészségesnek mondható folyamat a legtöbbször korszerűtlen és egészségtelen lelkészlakások modernizálására. Amikor ezt helyesnek és kívánatosnak, sőt egyes esetekben szükségesnek tartjuk, nem hallgathatunk arról az építkezési hullámról, amely ismét fellelhető egyházunkban ... Ismételten előfordultak ebben az esztendőben is olyan esetek-, amikor egyes gyülekezetek nem kértek engedélyt nagyobb.- volumenű tatarozásra, építkezésre, templomfestésre, hanem azt saját belátásuk szerint végeztették el. Ügy létezik, hogy az eddigi püspöki rendelkezések nem voltak elégségesek e tekintetben .. AZ EGYHÁZI ÜDÜLŐKRŐL ugyancsak a főtitkár tett jelentést. Jelentésének bevezetőjében ezt mondta: „Egyházunknak három üdülője van, kettő a Balaton partján (Balatonszárszón és Gvenesdiáson), egy pedig a Mátrában (Mátra- szentimre-Bagolyirtás). Évek óta komoly összegeket áldozott egyházunk ezeknek az üdülőknek a modernizálására és korszerűsítésére, de azok a mai napig nem érték el azt a színvonalat, amely méltó lenne egyházunkhoz. Anyagi lehetőségeink e tekintetben igen korlátozottak, s ezért eddig mindig csak a legszükségesebb felújítást tudtuk elvégezni. Viszont, akik ismerik ezeket az üdülőinket, azok tanúsíthatják, hogy ennek ellenére az elmúlt tíz esztendőben mindhárom felszereltségében. a vendégek kiszolgálásában, komfortban mennyit fejlődött. S mégis gondokról és feladatokról, anyagi áldozatokat követelő szükséges munkálatok elvégzéséről kell az alábbiakban beszámolnom ...” Egyházunk KÁNTORKÉPZŐ SZOLGÁLATÁRÓL dr. Karner Ágoston főtitkár, mint a Kántorképző Szolgálat igazgatótanácsának az elnöke számolt be. ..Az Országos Közgyűlés, 1974-ben, egyházunk kántorképzését, amely már több, mint két évtizede eredményesen és áldásosán működött, országos munkaággá nyilvánította ... Ebben az esztendőben két nyári tanfolyamot szerveztünk, melyek közül az első három-, a második kéthetes volt... Igyekeztünk szélesebb bázisra helyezni kántorképzésünket, ezért több esperest és gyülekezeti lelkészt vontunk be ebbe a szolgálatba .. S végül az utolsó jelentés a Presbiteri ülésen az ORSZÁGOS SZÁMVEVŐSZÉK munkájáról hangzott el, dr. Sel- meczi János számvevőszéki elnök részéről. Jelentéséből — a megtartott tíz vizsgálat eredményeképpen összegezett észrevételekből — egyetlen pontot emelünk ki. Éspedig: „A megvizsgált intézményekben a gazdálkodás és a gazdasági és pénzügyi ügyintézés rendben folyik. A pénztárnaplók, az egyes intézményeknél szükséges egyéb naplók, raktárkönyvek stb. rendben vannak. Néhány esetben a számvevőszék tett néhány észrevételt is, amelyeket az érdekeltek tudomására hozott, és elrendelte a hibák ki javítását... A vizsgált szerveknél és intézményeknél a gazdasági élet kiegyensúlyozottnak látszik.” Tizenöt munkaág egy esztendei feladatának a végére értühk. Valóban az Országos presbitérium előtt elhangzott hatvan oldalnyi jelentésekből csak egy apró szeletkét tudtunk olvasóinknak átnyújtani. De az elhangzott jelentésekkel K azokban elhangzott munka keresztmetszetével nem zárult egyházunk szolgálata. Egyházunknak minden egyes munkaága — Istennek legyen hála —. ebben az esztendőben is végzi munkáját, s igyekszik jó szolgálatokat végezni. Ehhez kérjük minden egves hittest- vérürk segítségét és szolgálatát is! K. Á. Gyarmathy Irén: PILLANATFELVÉTEL Kígyó autókból. A sorban állunk, " * hogy utunk nyeljék, hiába Várunk. . y " . Mögöttünk .tülök, előttünk lámpa, két kocsi közé be vagyunk zárva. Mellettünk járda, a lámpa piros, gyalogosnak is: átmenni tilos! Járdán is kocsik, azok is várnak: Új felügyelők iktatása Sopronban csak gyermekkocsik — szorosan zárnak szép egymás mögött. Középen régi, benn zöldség, krumpli. Mereven nézi meghajlott öreg. Az arca ráncos, lába visszeres — valaha táncos, valaha ő is. kicsinyét tolta, hogy másként lehet, nem hitte volna. Előtte kocsi. Lakkozott fényben, benne csöpp baba haloványkékben. Tólja egy asszony, vidám, fiatal, egész kis lénye csupa diadal. Mögötte kocsi, egy másik mama, csupa rózsaszín a kicsi baba. ... Így álltak hárman. A lámpa váltott az út nekik már szabadra állott. Néztem utánuk soromra várva két jármű között autóba zárva, ahogy kocsijuk tolták mindhárman, ki-ki sajátját egymásutánban. Felvétel a Teológiai Akadémiára Az ország egyik legősibb gyülekezete mindig szívesen gondol majd erre a kedves, gyülekezeti eseményekben igen gazdag vasárnapra. Püspöklátogatás és felügyelőiktatás volt Sopronban. Egyik a másik nélkül is ünnepi alkalom, a kettő együtt pedig annál is több. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök ünnepi igehirdetésében Isten nagysága kapott hangsúlyt. Uralkodik az Ür! Uralkodik égen és földön, uralkodik a természet világában és a történelemben, és uralkodik elsősorban egyházban és gyülekezetben. Igében és szentségben, a bűbocsánat evangéliumának hirdetésében és az Ő megváltott népe hűséges és engedelmes földi szolgálatában. Uralmából testi szemünkkel nem sokat látunk, de a hivő szív nemcsak hallja a mennyei hal- leluját. hanem be is kapcsolódik abba. AZ ÜNNEPI ISTENTISZTELET UTÁN a gyülekezet presbiterei gyülekeztek össze a sekrestyében, ahol Jäger Mihály, a gyülekezet felügyelője megköszönte a püspök szolgálatát, kérvén a két új másodfelügyelő beiktatását. Dr. Pfandler Nándor a maga és felügyelőtársa, Jäger Ödön nevében megköszönte a gyülekezet bizalmát és ígéretet tett, hogy egyházi vezetőségünk irányítása mellett hűségesen vállalják a munkából rájuk eső részt gyülekezetünk és népünk javára. D. Dr. Ottlyk Ernő püspök arról tartott előadást, hogyan él és szolgál egyházkerületünk népe a 8 egyházmegyében. Kiemelte a jellemző vonásokat, a kegyesség tájegységek szerinti színeződését, a hívek példás áldozatkészségét templom és új papiak építésével vagy felújításával kapcsolatban. Szólt egyes egyházmegyék élén bekövetkezett személyi változásokról és a mai világban élő egyház hűséges szolgálatának hazai és nemzetközi jelentőségéről. A DÉLI ÉS ESTI ÓRÁKBAN került sor a soproni gyülekezet sokféle kérdésének alapos megtárgyalására. A püspök elsősorban evangéliumot és tanítást hozott a gyülekezetnek. Sopron aznap két igehirdetést és két előadást kapott az egyházkerület püspökétől, melyek mindegyikében a ma egyházának sokrétű szolgálata rajzolódott ki a gyülekezeti, társadalmi és nemzetközi vetületében. Ez a szolgálat az igével igen hasznos tanítást és eligazítást jelentett nemcsak a gyülekezet új vezetőinek, hanem minden egyes tagjának. A GYÜLEKEZET VEZETŐSÉGE a megoldásra váró feladatok megtárgyalása során örömmel számolt be arról, hogy azok egy része a két éve meghirdetett „áldozati esztendő” igen szép anyagi eredménye folytán már megoldást nyert. Megújult a temetői kápolna, villanyáram mozgatja a 4 harangot. Beszámolónk megjelenésekor már az új gyülekezeti terem átadása és igénybevétele is megtörtént. Ez hézagpótló létesítmény lesz a soproni gyülekezet életében, hiszen korunkban mindenfajta egyházi összejövetel látogatottságának egyik legfőbb feltétele egy korszerű, berendezettségében jó ízlésről tanúskodó, közösséget vonzó és télen jól fűthető meghitt helyiség. A kedves, meghitt napot befejező esti összejövetelre a nagy múltú tanácsteremben került sor, a Szent György utcában, ahol D. Dr. Ottlyk Ernő püspök „Egység és különféle- ség” címen tartott egyháztörténeti vonalvezetéssel ökumenikus távlatú előadást, Hirsch- ler Katalin és Magassy Márta egy-egv vemet mondott, klasz- szikus és modem zene hangja csendült a magnószalagról, a gyülekezet pedig énekkel és imádsággal adott hálát Istennek. akinek nagysága, hatalma és dicsősége elfedezi a mi ki- csinyhitűségünket és erőtlenségünket. Az öröm és reménység izzott itt ázom a napon, amelynek emléke vissza-visz- szajár. — r — ő Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — az Akadémia Dékáni Hivatalának (1147 Budapest XIV., Lőcsei út 32.) küldjék meg. A felvételi kérvény beadásának határideje 1976. augusztus 15. A katonaköteleseknek azonban 1976. május 15-ig kell benyújtani kérvényüket. Az akadémiai felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. érettségi bizonyítvány (az idén érettségiző katonakötelesek ezt az okmányt kivételsen augusztus lá-ig küldhetik be.), 3. hely- ■tartósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező lakását, szociális helyzetét, szülei foglalkozását és keresetét, illetve szociális viszonyait feltüntetni, 4. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra és lelkészi pályára alkalmas, 5. keresztelési bizonyítvány. 6. konfirmációi bizonyítványt, 7. részletes önéletrajz, mely ' feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működéséről szóló bizonyítványt. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben, közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni, A másolatot „egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A Felvételi Bizottság döntését felvételi vizsga előzi meg'. Ennek időpontjáról és anyagáról a Dékáni Hivatal kellő időben értesíti a jelentkezőket. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredménvt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. A számadás és felkészülés idején A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA szeptember 16-ra összehivta a mozgalom VI. kongresszusát. A kongresszus, mint az eddigiek is, bizonyára újabb jelentős előrelépésre ad lehetőséget a mozgalom életében és munkájában. Már csak azért is, mert a népfront tevékenysége, különösen is az elmúlt 15—20 év távlatában egyre átgondoltabban, átfogottabban, egyre szélesebb bázison, nem légüres térben, hanem a helyi és országos ügyekhez és célkitűzésekhez kötődve bontakozott ki. A társadalmunk széles tömegeit, párttagokat és pártonkívü- lieket, hívőket és nem hívőket, az idősebb korosztályokat és fiatalokat, fizikai és szellemi dolgozókat, nőket és férfiakat közös gondolkodásra, tervezésre és feladatvállalásra egybekapcsoló legjelentősebb mozgalom kongresszusa elsőrenden a számvetést fogja elvégezni. A számvetés bizonyára alapos és mindenre kiterjedő lesz. Ezt jelzi az is, hogy az Országos Tanács időt adott, hogy alapszervei, amelyekben lényegében véve a napi munka folyik, ahol határozatok és javaslatok születnek s válnak esetleg országos célkitűzésekké is, ahol fent említett rétegek egyedei egymással találkoznak és közösen hányják-ve- tik meg közvetlen környezetük ügyeit és közös összefogásaik nagyon is szemmel látható és kézzel fogható formákat öltenek — számbavehessék a legutóbbi kongresszus óta elért eredményeket, összegezhessék, közkinccsé tehessék tapasztalataikat —, de a hiányokat és esetleges elmaradásokat is. A rendelkezésre álló idő alatt lezajló falu- és népfrontgyűlések összegező munkájának eredményeképpen bizonyára „bőséges kosarakkal” fognak érkezni a szeptemberi kongresszusra a helyi szervek kiküldött képviselői. A SZÁMADÁSNÁL IS JELENTŐSEBBNEK ÍGÉRKEZIK AZONBAN A JÖVŐRE TEKINTŐ FELKÉSZÜLÉS. Következik ez a népfront mozgalomnak abból a már előbb említett „erényéből’’ is, hogy munkájában mindig az idősz'erű ügyekhez és feladatokhoz kapcsolódik. A közelmúlt eseményei: a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának határozatai, az V. ötéves terv beindulása, az Országgyűlés által a fentiek összefüggésében a folyó esztendőre elfogadott népgazdasági tervek — a Népfront munkájába betagolódott vagy vele szoros kapcsolatban tevékenykedő társadalmi szervek: az Országos Béketanács, az Európai béke- és biztonság magyar nemzeti bizottsága, a Magyar Szolidaritási Bizottság, ENSZ-társaság, Nőtanács és a népünk és más népek barátságát munkáló társaságok sok szép és jó célkitűzést magába ölelő tervei máris igen gazdag alapot teremtettek a Népfront VI. kongresszusának a jövővel foglalkozó tanácskozásához és tervezéséhez. NEM KÉTSÉGES. HOGY MINDEZEK SORÁBÖL KIEMELKEDIK és alapvetően határozza meg a jövőre vonatkozó tervezést is az egész népünk érdekét szemmel tartó nagy távlatú célkitűzés: a fejlett szocialista társadalom felépítése, és az ennek gazdasági megalapozottságát előteremteni hivatott nép- gazdasági tervek. A Hazafias Népfront eddigi tevékenységének során is számtalan jó eszközt és módot használt fel arra, hogy tudatosítsa közös érdekeltségünket, hogy az elfogadáson túl a lelkes, sőt sokszor áldozatos részvételre ösztönözzön, hogy a közös összefogáson belül helyet adjon és jó irányba terelje az egyéni kezdeményezést és leleményességet. A nemzetközi politikai, gazdasági és társadalmi összefüggések és a hazai célkitűzések nyilvánvalóan még további újabb, frissebb, körültekintőbb szervezési és munkamódszereket igényelnek. S ugyanígy igényli ezeket a helyi népképviseleti szervek, a tanácsok munkáját segítő együttlétek még demokratikusabb légkörének megteremtése. i BÁR NEM KIMONDOTTAN EGYHÁZI SZOLGÁLATRÓL VAN SZŐ,-a szövetségi politika keretében az egyházaknak és az egyes hivő embereknek is felkínált hely és lehetőség, valamint egyházunknak az egész életre tekintő teológiai alapállásából és gyakorlatából következően sok lelkészünk, felügyelőnk, presbiterünk és gyülekezeti tagunk vesz részt a soron következő számadó és felkészülő tanácskozásokon és gyűléseken. Vannak közülük, akik mögött már hosszabb időre viszatekintö népfront múlt van. Nevük és munkásságuk szükebb pátriájukban vagy akár nagyobb területen is ismert. Tudnak szélesebb látókörben gondolkodni, felmérni, javasolni, felelős gazdái esetleg egy- egy részfeladatnak. Otthonosan mozognak a helyi népfront-bizottság által teremtett demokratikus légkörben. De nyilvánvalóan vannak, akik koruknak vagy más adottságoknak a következtében új emberekként most keresik az utat, amely számukra lehetőséget ad a közéletben való részvételre, vagy éppen a helyi szervek jelzik igényüket, hogy képességükkel szolgálják a nagyobb közösség érdekeit is. A népfront munka új szakaszának előkészítő ideje lehetőséget ad számukra, hogy bátran, egyházunknak a népünk és társadalmunk javát is szem előtt tartó teológiai és egyházpolitikai alapállásából, az evangélium által meghatározott józan eszük birtokában, a helyi adottságok és a magasabb célkitűzések ismeretében szólaljanak fel, nyilvánítsák véleményüket, továbbítsák a környezetükben jelentkező jó irányú igényeket, tegyék meg javaslataikat. LAPUNK SZOLGÁLATA SZÁMÁRA IS a soron következő hónapok természetes módon jelentik ezen a területen is a számadás és felkészülés idejét. Az elmúlt évek során is szívesen vállaltuk a részt, ami egyhazunk egészének szolgálatából, de egyúttal a hazai publicisztika idevonatkozó tevékenységéből osztályrészünkként jutott. A kongresszusra készülés idején mi is számba vesszük az elvégzett munkát és természetesen hiányoságainkat is. A sokszor talán az érdemeltnél nagyobb értékelés, ami lapunk olvasóitól kezdve országos egyházi testületeken át társadalmi mozgalmaink vezető szerveitől hozzánk jutott, belső kényszerré válnak a még tudatosabb, még átgondoltabb, az egészbe még jobban beleépülő, őszinte segítőkészségünket még jobban kifejező munkára a Hazafias Népfront célkitűzéseinek támogatásában. Mezősi György Hamar (árula 1881-1976 Hamar Gyula, a volt soproni evangélikus tanítóképző intézetnek ny. igazgatója január 14-én, életének 95. évében meghalt. Temetésén gyászoló feleségén és rokonságán kívül hálás tanítványi sereg, ismerősök köre vett részt. Hamar Gyula tanári pályáját a Budapest Deák téri evangélikus leánygimnáziumában kezdte, majd a soproni tanítóképző meghívását elfogadva, évtizedeken át tanított benne és 17 éven át, mint igazgató állt az intézet élén. Hűséges szívvel, pedagógusfelelősséggel nevelte a jövendő tanítónemzedékek sorát. Jósága, megértő szeretete, beteg diákokról gondoskodó atyai hűsége tanítványainak szívéből nem veszett ki, sőt az még idős korában is hálás szeretetté, segítő támogatássá formálódott. Hamar Gyula Istennek hűséges sáfása volt a reá bízottakban, a szegény diákok iskolájának életében. Szívesen vállalt szolgálatot a soproni gyülekezetben, melynek levéltárosa, a gyülekezeti lap szerkesztője és mindvégig tiszteletbeli presbitere volt. Életútjának hosszú szakaszán jószívű feleségével együtt énekelte az istenes énekeket, melyeket Hamar Gyula a kán- tomevelés munkájával átültetett nemcsak az orgonán játszó tanítványok ujjaiba, hanem azok szívébe is. Ugyancsak ő tanított egyházi éneket a soproni volt Teológiai Fakultáson. Hamar Gyula szíve teljességével hitt abban, hogy Isten szeretete Jézus Krisztus által megváltja az embert a halálból. Ez az ő hite jutott kifejezésre gyászjelentésének bizonyságtételében: „mint utolsó ellenség töröltetik el a halál”. (1 Kor 15, 21) Rusznyák Ferenc
