Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-01-04 / 1. szám

Élményekben gazdag kettős ünnep Ácsán Az 1975. november 16-i va­sárnapon a 38 tagú presbité­rium, a környező gyülekezetek küldöttei, a közel 40 tagú pi­lisi gyülekezeti énekkar és a gyülekezet tagjainak színes sorfala közt gördült be D. Kál­dy Zoltán püspök gépkocsija a parókia elé, ahol a püspököt a helyi lelkész üdvözölte. A TEMPLOM FELSZENTE­LÉSÉNEK 223. ÉVFORDULÓ­JÁRA, valamint a gyülekezet lelkészének és felügyelőjének 25 éves acsai szolgálatára való megemlékezés alkalmából a gyülekezet kívülről-belülról megújította templomát a sok­szor megtapasztalt áldozat- készséggel és buzgósággal. A felékesített és zsúfolásig megtelt templomban a pilisi énekkar köszöntötte az esperes megbízottja, Tóth Károly pili­si igazgató-lelkész és Marót! János helyi lelkész kíséretében belépő püspököt, aki igehirde­tési szolgálatát 2 Krón 6, 14— 16 alapján végezte. Bevezeté­sében érintette ennek a mai ünneplésnek okait. Aztán ki­emelte, hogy Isten, szavát megtartó Isten, aki nemcsak a Dávidnak adott szavát váltotta be a jeruzsálemi templom fel­építésére vonatkozóan, hanem az acsai gyülekezet tagjainak adott szavát is, amikor a gyü­lekezet több mint 350 éves történetében a felégetett és le­rombolt templomok felépíté­sére adott az ősöknek erős hi­tet és buzgó áldozatkészséget, és amikor a mai presbiterek­nek és egyháztagoknak is ajándékozott mind lelki, mind pedig anyagi erőt templomuk­nak teljes megújítására. Be­szélt a püspök arról is, hogy Isten azért is szavát tartó Is­ten, mert Dávid trónjára olyan utódott adott Jézus Krisztusban, aki uralkodik örökkön örökké, nem fegyver­rel, hanem igéjével és szere- tetével. Hangsúlyozta, hogy azokat meg lehet ismerni, akik hozzá tartoznak, mert Isten útján járnak, törvényeit enge­delmesen megtartják. Ismer­tető jelük a szeretet. Idézte János ev-ból a klasszikus ver­set: „Arról ismeri meg min­denki, hogy az én tanítványa­im vagytok, hogy egymást sze­retni fogjátok.” Felhívta és buzdította a jelenlevőket, a templombajárókat, hogy mu­tassák meg Krisztushoz tarto­zásukat valódi, szolgáló, má­sokért égő és élő szeretetükkel, melybe beletartozik drága ma­gyar népünk és hazánk szere- tete is. A püspöki ünnepi igehirde­tést nemcsak a gyülekezeti zengő éneklés és az oltári éne­kes imádságok ölelték körül, hanem a pilisi énekkar 4 énekszáma is, amelyek mind­egyike Csílló Mihály kántor­karnagy vezénylésével nagy­ban emelte az Istentisztelet áhítatát és ünnepélyességét. AZ ISTENTISZTELETET KÖVETŐ ÜNNEPI KÖZGYŰ­LÉSEN Lajtos István felügyelő köszöntötte D. Káldy Zoltán püspököt, az esperes megbí­zottját, Tóth Károly pilisi igazgató-lelkészt, a nagyköz­ségi tanács, a helyi termelő- szövetkezet és népfront bizott­ság képviselőit, szomszéd gyü­lekezeteink lelkészeit, felügye­lőit, gondnokait és egyéb kép­viselőit, valamint a közgyűlés többi tagját. A gyülekezet ajándékait, hímzett acsai tö­rülközőt és a szalaggal átkö­tött örömkalácsot Lajtos Mi­hály a gondnok unokája, il­letve Nemecz Zsuzsanna, az egyházfi leánya adták át a püspöknek. Ezután a lelkész ismertette röviden a templom renoválá­sának történetét. Köszönetét mondott a szakembereknek, a segítséget nyújtó termelőszö­vetkezeteknek, gyülekezeti ve­zetőknek, presbitereknek és minden egyháztagnak. Meg­köszönte a Lutheránus Világ- szövetség segítségét és az egy­házmegyei Gyülekezeti Segély adományát is. A gyülekezetbe­li munkások neveinek említé­se nélkül minden imádkozó és segítő kéznek — hogy ne em­bereké legyen a dicsekedés — dicséret és dicsőség, hanem Istené, akinek hűséges gond­viselése és áldó kegyelme nél­kül a gyülekezet nem vihette volna véghez ezt a közel 180 000 Ft-os munkát. AZ ISMERTETÉST KÖ­VETTE A JUBILÁLÓ LEL­KÉSZ ÉS GYÜLEKEZETI FELÜGYELŐ KÖSZÖNTÉSE. Klbacs Mihály másodfelügyelő köszöntötte elsőnek maga, az egyháztanács és a gyülekezet nevében Maróti János lelkészt és feleségét. Ajándékkal lepte meg a lelkész házaspárt, ame­lyet unokája, a legkisebb Klbacs Mihály és egyházfink leánya, Nemecz Zsuzsanna adott át. Majd a jubiláló lel­kész elnöktársát, a gyülekezet felügyelőjét köszöntötte Káldy Zoltán püspök „Üj úton” cí­mű könyvet adva át neki. A jubiláló gyülekezeti mun­kásokat, a 25 éves szolgálatu­kat egyszerre betöltő lelkészt és felügyelőt köszöntötte püs­pök-elnökünk D. Káldy Zol­tán, Detre László esperes meg. bízásából Tóth Károly pilisi lelkész, Halász Zoltán Ácsa nagyközségi tanácsa, a Gal- gavölgye Termelőszövetkezet, a Hazafias Népfront Helyi Bi­zottsága, Malik Pál pilisi fel­ügyelő a szülőföld gyülekezete, a galgagutai gondnok’ pedig a szomszéd gyülekezet nevében kívánt minden jót a jubilán­soknak. Végezetül a lelkész megkö­szönte kerületünk püspöké­nek köztünk való megjelené­sét, áldott szolgálatát és ve­lünk való együttörvendezését. A meghívott vendégeket élükön a püspökkel a parókián a gyülekezet látta vendégül, míg az énekkar tagjait a gyü­lekezet presbiterei vitték ma­gukkal otthonaikba. Maróti János A Pilisi Énekkar Erdőkürtön MOST INDULÓ SOROZA­TUNK átgondoltan, bibliai alapon, de gyakorlati céllal akarja tárgyalni az egyházta­gok felelősségét az egyház anya­gi kérdései iránt. Ez a felelős­ség kétirányú. Egyrészt annak a gyülekezetnek a létszükség­leteire vonatkozik, amelyben az evangélikus hívő él. Más­részt az egész magyarországi evangélikus egyház szolgála­tának anyagi terheit veszi fi­gyelembe, amelyeket a hivő a gyülekezetének közegyházi hozzájárulásán át segít hor­dozni. A BIBLIAI ALAP nem je­lenti a Szentírásban foglalt gyakorlati megoldások utánzá­sát. Ez elhibázott szemlélet és törekvés lenne. Már a Pál apostol által alapított vagy a látóhatárába eső újszövetségi gyülekezetek sem követték például a jeruzsálemi ősgyüle­kezet első próbálkozását, ame­lyet az Apostolok Cselekede­teiről szóló könyv leír a gyü­lekezeti tagok vagyonközössé­géről. Ellenben annál inkább kell figyelnünk az újszövetségi egyház anyagi természetű gyakorlatában megmutatkozó hitbeli magatartásra, lelkűiéi­re és elvekre, amelyek nekünk is iránymutatást és indíttatást adnak a mi egyházunk, gyüle­kezeteink pénzügyi szükségle­teinek megoldására. KÉT VONÁS határozza meg az egész Üjszövetségben a hí­vek teherviseléseit. Az egyik az önkéntesség, a másik az ál­dozatkészség. A kettő egymás­tól elválaszthatatlan, csak együtt oldhatják meg keresz­tyén módon az egyház anyagi kérdéseit. Ha elhagynánk az önkéntességet, abban a pilla­natban nemcsak a szocialista államunkban kimondott lelki- ismereti szabadsággal kerül­nénk szembe, hanem az egy­ház legsajátosabb természeté­vel is. Isten az ő ügyének szol­gálatában semmit nem vár kényszerből, hanem mindent, időt. erőt, pénzt is a szív mély­ről fakadó hálájából, önként, szabadon, boldogan. Ha viszont az áldozatkészség marad el, hiába van meg az önkéntesség, az anyagi teher- hordozás nem lesz méltó Krisztus egyházához, s nem oldhatja meg a gyülekezetek és a közegyház anyagi kérdé­seit. Éppen ezért válik az anyagi kérdés az egyházban lelki üggyé, amely elsősorban nem is pénzügyi szakemberek­re, hanem az evangélium hir­detésére tartozik. Akadhatnak ugyan fanyalgó hivók, akik Krisztus szolgálatának pénz­ügyi vonatkozásait nem érzik eléggé „lelki” dolognak. Pedig az! Mert áldozatkészség az egyház szükségleteinek fede­zésére fakadhat más indokból is, többek között evangélikus öntudatból, a történelmi örök­ség ápolásának szándékából; igazi keresztyén indítéka azon­ban az Isten kegyelmét Krisz­tusban megtapasztalt hit. mely Isten szeretetének megismeré­sét szeretné minél többekhez eljuttatni a jelenben és a jö­vőben az egyház által. AZ EGYHÁZBAN A PÉNZ annak a szolgálatnak az esz­köze. amelyet Krisztus népe végez mások üdvösségére és az emberek, az emberi közös­ségek boldogulására. Az a meggyőződésünk, hogy az egy­ház hasznos tényező az emberi életben, ha igazán egyház. Mert bizodalmas hitre indít Isten iránt, ennek pedig nem kicsi a jelentősége az élet gya­korlatában. És szolgáló szere- tetre indít, mely tevékeny, munkás, segítő tagjává tesz az emberi közösségeknek. Az el­jövendő örök élet reménysé­gével is eltölt, ami nemcsak a halállal szemben ad megoldást, hanem növeli helytállásunkat a múlandó élet feladataiban, egyéni és közösségi feladatok­ban egyaránt. MINDERRE VALÓ RÁÉB- RESZTÉS nem véletlenül ju­tott eszünkbe e cikksorozat tervezésekor. Azt tapasztal­juk, hogy híveink közül sokan nem érzik át elég­gé az egyház és gyüleke­zet anyagi ügyeiért való ke­resztyén felelősséget. S ennek legtöbbször nem a saját jöve­delmük az oka. Szocialista tár­sadalmunkban ismételten gon­doskodás történik, hogy az ár­szintet meghaladóan növeked­jék a a dolgozók keresete. Vi­szont sokan úgy gondolják az egyház szolgálatát igénybe ve­vők közül, hogy nagy jót tesz­nek, amikor jelentős kerese­tükhöz képest elenyésző össze­get adnak az egyház fenntar­tására. számos esetben a húsz- harminc évvel ezelőtt felaján­lott mértékben. EGYHÁZUNK CSAK ÜGY TUDJA JÓL ELVÉGEZNI FELADATAIT, ha a népgaz­daságunk alakulása szerint vállalják híveink az összeg­szerűségben fokozottabb hoz­zájárulást. Következő cikkeink javítani szeretnének az egy­házfenntartási morálon, hogy a kevesek sokszor valóban megható áldozatkézségéhez hozzákapcsolódjék a többiek felelős teherviselése is. Együtt figyelünk majd az Újszövetség egyik idevágó részletére az egyház pénzügyeiről — mind­nyájunk számára való tanul­ságul. Weöreös Imre 1975. november 16-án nem­csak az acsai gyülekezet ünne­pelt, hanem az erdőkürti leánygyülekezet is, amely több mint 250 éve már, hogy az acsai gyülekezethez tartozik. A kis templomba lépve örömmel állapítottuk meg, hogy a népes gyülekezet a 2 első padot üresen hagyta, hogy az énekkar tagjai az igehirde­tés és a gyülekezeti éneklés alatt leülhessenek. Jól esett ez a figyelmesség. AZ ISTENTISZTELET ÉNE­KES RENDJÉBEN Tóth Ká­roly pilisi igazgató lelkész szolgált a vasárnap levé'beli igéje alapján tartott igehirde­tésével. Az istentisztelet után tartott közgyűlésen a lelkész üdvözöl­te a pilisi gyülekezet felügye­lőjét, Malik Pált, 'gondnokát, Kovács Jánost, az énekkar tagjait, vezetőjét, Csilló Mi­hály kántor-karnagyot, lelké­szét, Tóth Károlyt, az ünnepi közgyűlés tagjait. A kis erdő­Elsősorban fiatal emberek növekvő számban szorulnak szakavatott segítségre Dániá­ban, miután szellemileg és tár­sadalmilag is tönkrementek, főként hindu eredetű jóga- és meditációs gyakorlatokba való elmélyedésük következtében, melynek során a keresett lel­ki békét nem találták meg. Az utóbbi időben dán egyhá­zi körök Ismételten felhívták a figyelmet az ázsiai vallások kürti gyülekezet nevében meg­köszönte a lelkész és az ének­kar szolgálatát. Ezután Havjar Mihály gyüle­kezeti felügyelő emlékezett meg Maróti János lelkész 25 éves erdőkürti szolgálatáról. Köszönetét mondott neki Er­dőkürtön is minden vasárnapi és ünnepnapi délelőtt megtar­tott istentiszteletek szolgála­táért. A gyülekezet nevében megajándékozta a lelkészt és feleségét. Az ajándékot Duka Imre, a gondnok unokája. Csá- volszki Erika, az egyházfi leá­nya, a 25 szál piros és fehér szegfűt pedig Petrás Erzsébet. a másodfelügyelő leánya adta át. AZ ÜNNEPELT LELKÉSZ az értékes ajándékokban lel­kész! szolgálatának megbecsü­lését'látva, megköszöni azokat, és nagyra értékeli. Köszöni azt, ami emögött van, az iránta és hitvese iránti szeretetet és megbecsülést. Maróti János gátlástalan terjedésének veszé­lyeire. Ezeket a vallásokat Európában rendszerint primitív formában és gyakran nem meg­felelő emberek terjesztik. Ezek a felismerések segítet­tek abban, hogy most különbö­ző keresztyén szervezetek bi­zottságot alakítottak ezeknek az új vallásoknak a megisme­résére és sérültjeinek gyógyí­tására. (LWI) Baranyi Ferenc: Meggörnyedt volt Az ajtónál előre engedett. Apám, a mindenben előzhetetlen, maga elé tessékelt engemet — összenéztek a rózsák is a kertben. Volt ebben egy szemernyi szemrehányás: te már vendég vagy itthon, én pedig megadom, mi a vendégnek dukál, lásd. Máskor úgyis csak a szél jár be itt. És volt ebben valami tisztelet, halk tisztelet, mit a falusi ember költők, bohócok, furcsa szerzetek iránt érez, de hangoskodva restell. És volt ebben hatalmas árvaság is, magányba vásott vándorok riadt félreállása, ha az úton más is felbukkan olykor s gyorsan elhalad. Én hátra ugrottam: ugyan, apám! Végül nehézkesen elémbe tért ő. S mikor belépett háza ajtaján: meggörnyedt volt és mégis égig érő. Megjelent a költő „ESÖVERÉSSEL” című kötetében, 1975-ben. AZ ÜJ VALLÁSOS MOZGALMAK: SZOCIÁLIS GOND DÁNIÁBAN Közös ügyünk Csak néhány nap telt el az új esztendőből. Még szívesen em­lékezünk vissza a szilveszteri vidámságra. Az egész ország ün­nepelte az elmúlt esztendőt. Jogosan lenettünk büszkék az 1975. évre, mert eredményekben gazdag esztendő volt. De nemcsak egy esztendőnek az eredményeire emlékeztünk, hanem az egész negyedik ötéves terv időszakára is, ami népünk életének törté­netében példamutató. A béke és a meggondolt tervgazdálkodás következtében 35 százalékkal gyarapodott a nemzeti jövedel­münk az utolsó 5 évben. Ennek köszönhető, hogy az egy főre jutó reálbérek 1975-ben 4 százalékkal emelkedhettek, de ezen túl megépülhetett az 1 milliomodik lakás, megvalósulhatott az általános betegbiztosítás, mely a szociális biztonságot fokozza. Folytathatnám a tényeket! Tehát jogosan ünnepeltünk. . AZ ÜJ ESZTENDŐBE INDULVA természetesen előre tekint­hetünk. Közös ügyünk, a szocializmus építésének dolgában mindnyájan egyetértünk. De a feladatok megoldására és a napi ügyek értékelésére nézve már a vélemények széles színskálájá­val találkozunk. A bejelentett és már előre jelzett árváltozások miatt egyesek­ben még aggodalom is támadt, megfeledkezve arról, hogy ná­lunk már nem a kapitalista gazdasági rend van, amelynek ter­mészetéhez tartozik az egyes ember létbizonytalansága. Mások esetleges életszínvonal-csökkenéstől félnek, mert nem veszik észre, hogy az életszínvonal kérdése összetettebb, mint egysze­rűen az, hogy mennyi cukrot vehetünk a havi fizetésből. Hiába vehetünk akár 50 kg-mal többet, nem lenne magasabb az élet- színvonalunk, ha pl. az orvosi kezelésért fizetnünk kellene. Nem lenne akikor sem magasabb az életszínvonalunk, ha olcsóbban vehetnénk a bútorokat, viszont az iskoláztatásért jövedelmünk tekintélyes részét kellene adnunk, — hogy csak néhány példát említsünk. Hogyan értékeljük tehát ezeket? A KERESZTYÉN EMBER SEM NÉZHETI A VILÁGOT csak a saját anyagi érdeke szerint. A szocialista ember sem teszi ezt. csak a kispolgári kapitalista gondolkodású ember. Ezért keres­sük pl. az árváltozások okát és célját is. Csak részben oka az olajválság. Más ipari és mezőgazdasági alapanyagoknak is felment a világpiaci ára. A világpiacon meg­kezdődött bizonyos alapanyagok és energiahordozók értékének újbóli átgondolása, igazságosabb értékelése. Persze bennünket is érintenek ezek a változások, mert mi nyersanyagban szegény ország vagyunk. Sok alapanyagot kell behoznunk iparunk és mezőgazdaságunk további fejlesztése, a nagyobb termelékeny­ség érdekében. Azok közül az országok közül, ahonnan a nyers­anyagokat vásároljuk, van több olyan is, amelyik így többlet- bevételhez jut, többet is tud tenni majd a saját lakossága élet- színvonalának emelésére. Főleg a harmadik világ országai ezek, az eddig kizsákmányolt, gyarmati országok. Ha ezek az orszá­gok többletjövedelmüket jól használják fel. gazdasági és kultu­rális lemaradásukat idővel behozhatják. Ennek pedig mi ke­resztyén emberek, mint minden szocialista ember, örülünk. Csökken az árváltozások miatt az életszínvonalunk? NEMCSAK ÁREMELÉSEK TÖRTÉNNEK. Az árváltozások csak az egyes termékek árának világpiaci újraértékelése követ­kezményét mutatják, és mindenképpen arra serkentenek, hogy a realitásoknak megfelelően termeljünk. Mind jobban meg kell tanulnunk megbecsülni és jól használni a rendelkezésünkre álló javakat. Munkánkat is nagyobb felelősséggel kell végeznünk. •Tudatosan számolva azzal, hogy egyéni és társadalmi boldogu­lásunkat elsősorban nem külső tényezők, hanem munkánk na­gyobb eredményessége, erőnk és tehetségünk hűséges odaszá- nása biztosítja. AZ ÁRVÁLTOZÁSOK ELLENÉRE AZ ÖTÖDIK ÖTEVES TERV a lakosság 18—20 százalékos reáljövedelem növekedésé­vel számol. Ez kevesebb, mint a korábbi ötéves tervé, de to­vábbra is határozott életszínvonal-emelkedést mutat. Ennek biztosítására emelik a szociális juttatásokat, de a béreket is. Társadalmi gondoskodás fejlesztésében a jövőben is alapvetően fontos a dolgozó nők, a többgyermekes családok és az idősek helyzetének javítása. Irányelv, hogy az idős emberek a munká­ban becsülettel eltöltött évek után anyagilag biztonságban él­vezhessék a megérdemelt nyugdíjat. A mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagok nyugdíjkorhatára a következő ötéves terv­ben azonos lesz a többi nyugdíjaséval. Az állam nagyobb mér­tékben kíván hozzájárulni a gyermekek neveléséhez a családi pótlékok emelésével. Szép és nemes, szívet dobogtató tervek ezek. EZÉRT HANGZOTT EL A FELHÍVÁS A MUNKÁSOSZ­TÁLY, a termelőszövetkezeti parasztság és az értelmiség felé. a szocializmus minden híve, egész népünk felé, hogy az 1976. évi és az űj ötéves népgazdasági tervünk megvalósítását tekint­sük közös nemzeti ügynek. E jó és nemes cél megvalósításáért mi is szívből imádkoz­zunk, erőnket és tudásunkat odaszánva dolgozzunk! Missura Tibor HÍREK — Az újév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 13—23; az igehir­detés alapigéje: Ézs 42, 1—4. — Vízkereszt ünnepén az oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Ezs 60, 1—6; az igehirdetés alapigéje: Jn 8, 12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Január 11-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. —■ ASZÖD. December 7-én délután szép élményben volt részük azoknak, akik eljöttek, hogy meghallgassák Trajtler Gábor orgonaművész ádventi és karácsonyi orgonamuzsiká­ját a templomban. Bach, Zi- poli, Cesar Franck, Fasang Árpád, Gárdonyi Zoltán és Buxtehude művei kerültek előadásra. Az igét Baranyai Tamás domonyi lelkész hirdet­te. — December 19-én esti is­tentiszteleten Völgyes Pál -ik- ladi lelkész szolgált a gyüleke­zetben. — IKLAD. December 3-án esti istentiszteleten Detre Já­nos aszódi lelkész, egyházme­gyei sajtó-előadó szolgált ige- hirdetésssel a gyülekezetben. — ASZÓD. November 28-án gyülekezeti est alkalmával Ba­ranyai Tamás domonyi lelkész tartott előadást Finnországról, a finn nép életéről és a finn evangélikus egyházról. — NAGY.ALÄSONY. Nagy Gyula, a gyülekezet lelkésze január hó 1-ével nyugdíjazá­sát kérte. A gyülekezet admi­nisztrálásával Bárdosi Jenő dabronyi lelkészt bízta meg D. Dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke. — NYÍREGYHÁZA. Decem­ber 5—7-én a gyülekezetben és filiájában, Kálmánházán Szabó István dunaegyházi lel­kész szolgáit igehirdetésekkel. — MÜZEUMÜGY. A Kultu­rális Minisztérium Múzeumi Főosztálya november 11—14. között továbbképző taníolya- mot rendezett az egyházi múze­umi gyűjtemények munkatár­sai részére. Neves művészettör­ténészek előadásai mellett kon­zultáció és gyakorlati foglalko­zás is folyt nyilvántartási, mű­tárgykezelési és restaurálási kérdésekről. A konferencián dr. Fabiny Tibor teológiai aka­démiai dékánon, az Evangéli­kus Múzeum szervező vezető­jén kívül részt vett Keve.iazi László pilisi, Kovács Pál szarvasi. Magyar László szendi és Németh Tibor vanyolai lel­kész. Anyagi kérdéseinkre figyelünk Önkéntesség és áldozatkészség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom