Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-11-14 / 46. szám

i \ Hitünk mai kérdései 99 Tudom9 kiben hiszek99 Űj sorozattal jelentkezünk la­punkban „Hitünk mai kérdései” címmel. Rovatvezetői és szerkesz­tőségi megbeszélések és olvasóink kérdései is arra indítottak, hogy az etikai és szociáletikai soroza­tok után, most hittani, dogmati­kai kérdéseket dolgozzunk töl. Hiszen az erkölcsi, etikai dönté­sek mögött mindig valamiféle hit, meggyőződés húzódik meg, akár tudatosan, akár csak elmo­sódottan. A Pál apostoltól idézett mondás szerint nekünk, keresztyéneknek tudnunk kell, kiben hiszünk. Az­az mélyre kell ásni az etikai dön­tések mögé, föl kell vetnünk hi­tünk kérdéseit. A hitnek ugyan­is két oldala van: egyrészt a fe­jünk dolga, a hit ismeret is. Más­részt pedig a szivünk dolga, a hit Istenben való bizalom és hozzá történő ragaszkodás. A hit mint ismerét Az egyházi élet, a keresztyén- ség nem képzelhető el bizonyos alapvető ismeretek, alapvető hit­tan nélkül. Luther a gyermekek részére írott Kis Kátéjában ép­pen azokat a részeket foglalta össze, amelyek tudása, ismerete és megértése nélkülözhetetlen a keresztyén ember számára: Is­ten tíz parancsolata, annak jézu- si összefoglalása a szeretet kettős nagy parancsába, a Mi atyánk, a Hiszekegy, a leglényegesebb dol­gok ismerete a keresztségről és az úrvacsoráról. Ezeken kívül a hittan nem egyszerűen „tanok” vagy „téte­lek” ismerete, hanem a Szentírás ismerete. Hiszen az üdvösség hosszú történeti folyamat során, Izrael népéhez és az újszövetségi eseményekhez kapcsolódva lett a mienk. Ennek a történeti folya­matnak ismernünk kell a jelen­tősebb állomásait, látnunk kell a Jézus irányába vezető ószövetsé­gi főirányt. Nem szabad eltéved­nünk a Biblia hatvanhat könyvé­ben és nem szabad megreked­nünk a Szentírás betűinek isme­reténél. A Biblia, az evangélium közepét, magát Jézus Krisztust kell megismernünk. Fontos azután, hogy tudjuk, a legszükségesebbeket arról a korról is. amelyikben a Biblia keletke­zett. Számos félreértést el tudott oszlatni a Biblia körül a múlt század óta igen nagy eredménye­ket elért régészeti, kortörténeti kutatás. Az egyik legfontosabb ága a régi bibliai kéziratok föl­kutatása és feldolgozása. A Szentirásból, a Krisztus kö­ré gyűlt tanítvány! seregből nőtt ki azután a gyülekezet, az egy­ház. Hittani ismereteinkhez hoz­zá kapcsolódnak az egyháztörté­neti korokról, például a reformá­cióról vagy hitünk hőseiről, a gá­lyarabokról szóló hagyomá­nyaink. Más országokban, más földrészeken élő keresztyénekről, testvéreinkről is hallhatunk az ökumenikus ismeretek összefüg­gésében. A hit mint bizalom Az előbb felsorolt sokféle isme­ret és még mindaz, ami ezekhez kapcsolódhat, csak az egyik ol­dala azonban a hitnek. Nemcsak a fejünk, az ismereteink, hanem a szívünk, a szeretetünk és bizal­munk dolga is a hit. Mindannyian érezzük, hogy nem elég tudná, azaz kívülről megtanulni a hitvallás szövegét vagy a Miatyánkot, ha azokat csak a szájunk mondja és nem rezdül meg vele a szívünk, akkor látszathi vők vagyunk csupán. Egyszerre kell ugyanis felnőtt módra tudni és gyermeki módra bízni! Ha volt valami az egyház- történet folyamán, ami végigkí­sérte Krisztus tanítványait mint veszély, akkor éppen ennek a ket­tőnek a szétválasztása. A reformáció döntő felismerése az volt, hogy a hitnek erre az ér­telmére irányította rá a figyel­met. Nem valamit hiszünk, ha­nem Valakit. Jézus Krisztust hisszük, aki emberi formába öl­tözött értünk és eljött közénk, emberek közé, hogy Isten akara­tát elénk élje. Szerethetjük őt, mert ő előbb szeretett minket, megbocsátja bűneinket, hogy mi is megbocsássunk másoknak. Ügy is föl szokták tenni a kér­dést, melyik az első és fontosabb a két motívum közül: azért bí­zunk Jézusban, mert tudunk ró­la vagy azért kezdünk ismerete­ket szerezni felőle, mert bízunk benne. Az ilyen kérdésföltevés azonban hamis. Az ember olyan bonyolult és mégis olyan egysze­rű, hogy a hitnek a két oldalát ugyan meg lehet különböztetni, de fontossági sorrendet nem tu­dunk tenni a két oldal között. Egyszerre és együtt, mint szemé­lyes szívbeli bizalom és ismeret, ez a hit.' Sorozatunkkal mégis inkább hitünknek azokat a kérdéseit vizsgáljuk, amelyeket az értel­münk tesz föl. Krisztus missziói parancsa szerint a tanítványok kötelessége a tanítás és evangé­likus egyházunk munkájára min­dig is jellemző volt, hogy hang­súlyt tettünk az ismeretekre. A hitébresztés ugyanis nincs a ha­talmunkban! Ezt Isten munkál­ja bennünk és egyházát föl akar­ja használni az evangédium hir­detésére, hogy a tanítványok, apostolok^' ígehi rdetők, bizonyság­tevők munkája nyomán az em­berekben hit ébredjen. Az ige­hirdetéshez pedig hozzá tartozik a hallgatók kérdéseinek komo­lyan vétele, a bennünk támadt hitakadályok elhárítása. Ezért kérjük olvasóinkat, hogy írják meg szerkesztőségünknek kérdéseiket, véleményüket, javas­lataikat. Sajnos, nem tudunk mindén levélre azonnal válaszol­ni az újság hasábjain, de akár er­re. akár a lap más cikkeire vo­natkozó. hitkérdéseket érintő le­veleiket sorozatunk keretében föl kívánjuk dolgozni. Kifogásolni szokták gyülekezeti’ tagok, hogy a prédikációhoz a templomban nem lehet hozzászólni. Lapunk­ban úgy hirdetjük Isten igéjét, hogy itt van lehetőség a hozzá­szólásra! Célunk az. hogy olvasóinkkal együtt mondhassuk el Pál apos­tol hitvallását: „Tudom, kiben hi­szplc Ifj. Harmati Béla AZ üjtestámentum EREDETI GÖRÖG SZÖVEGÉNEK ÚJ KIADÁSA Az üjtestámentum eredeti, gö­rög szövegének kutatása új sza­kaszba érkezett: első alkalommal történt meg az, hogy az új kiadás előkészítését nemcsak különböző nemzetbeli, hanem különböző egyházból való tudósok végezték el. A stuttgarti Evangélikus Bib­liatársulat közlése szerint a jövő­ben ez a szöveg lesz a teológiai - tudományos kutatás alapja csak­úgy, mint a bibliafordítók alap­szövege. A mostani szöveg — amely mintegy 500, kis jelentőségű, ap­róbb változtatást tartalmaz a ré­gebbihez képest — végső rögzí­tésében meghatározó szerepet játszott az a münster-westíáliai kutatóintézet, amelyet dr. Kurt Aland vezet. Ebben a kutatóin­tézetben, mikrofilmen, mintegy kilencvenöt százalékát gyűjtötték össze azoknak az újszövetségi kéziratoknak, amelyek reánk ma­radtak. (epd) EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz november 14-én, vasárnap délután 3 ólakor az oroszlányi templomban. Műsoron: • Händel: F-dúr orgonaverseny Kapi-Králik Jenő: Halleluja Mendelssohn: 95. Zsoltárkantáta Közreműködnek: Milánné. Nagy Gizella és Kálmán Atil- láné (szoprán), Milán Zoltán (tenor). Lukács Géza orogna- művész, a gyülekezet ének- és zenekara. Vezényel: Nagy Dániel Szerb György: Az asztalos imája Add, Uram, hogy a székem használható legyen, lehessen rajta ülni, mint Te az Űr-hegyen, hordozzon barna háta munkáló szellemet, lehet tudós vagy költő, a kettő egyre megy, x, szülessék rajta híd is, s anyakönyvvezetés, csituljon benne bánat, fodrozzák nevetés, s lehessen rajta ülve enni és inni még, oly kéjben elmerülve, mit kínál ital s az ét, s lehessen még továbbá baráti, végtelen beszélgetést tilolni s befonni székemen, s lehessen délutáni kis cserkesz álmokat székemen megtalálni, s feledni árkokat, mik arcainkra nőnek, feledni rohanást, < mely halálhoz előleg, s látni valami mást, míg felhők kék fokára repül velünk a szék, s oly országokba éi-unk, hol laknak még mesék, a rossz még szörnyű persze, de sorsát elnyeri, s a gidát zabáló farkast a bölcs kút elnyeli... S add, Uram, hogy a székem végül is szép legyen, mint márvány naplementek a bíbor Úr-hegyen, ahol farajzú felhők székében ül a Nap, s a dolgok és az árnyak teremtést áldanak, mint köztük én. esendő, legkisebb mestered megköszönöm e széket, és rávésem neved. Megjelent a költő „SZERENÁD A LÁMPAVASON” című köteté­ben. 197«. Ä Keresztyen Békekonferencia Munkabizottságának ülése A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága az NDK-beli Regionális Bizottság meghívásá­ra október 1—6-ig Bad Saarow­ban ülésezett. Az ülést a mozga­lom elnöke, dr. Nyikodim le- ningrádi és novgorodi metropoli- ta vezette. A „Keresztyén hit és társadal­mi haladás — keresztyének bé­kéért és igazságosságért való szövetségben” című témáról Wolfgang, Heyl (Berlin), a CDU elnökhelyettese, a Népi Kamara tagja, Harry Henry lelkész (Co­tonou, Benin Köztársaság), a Be- nini Metodista Egyház elnöke és az összafrikai' Egyházi Konferen­cia alelnöke, valamint Adalbert Krims (Bécs), az „Aktion Kri­tisches Christentum” elnöke tar­tott előadást. A referátumok alapján beható vita folyt a keresztyén hit és teo­lógiai felismerések fontosságáról a keresztények társadalmi dön­téseiben. A Keresztyén Békekonferencia támogatja az 1977. júniusában a vallásos emberek a tartós bé­kéért, a leszerelésért és a népek közötti igazságos kapcsolatokért Moszkvában tartandó világkon­ferenciáját és ennek támogatá­sára szólít fel minden egyházat és hivő keresztyént. A KBK továbbra is figyelembe veszi azokat a lehetőségeket, amelyek az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia eredményeként nyíltak meg az európai enyhülés számára. Igyek­szik minden tőle telhetőt meg­tenni azért, hogy az enyhülés fo­lyamata az egész világra kiter­jedjen. A Munkabizottság külön nyi­latkozatokat adott ki Dél-Afrika és Latin-Amerika problémáiról, az európai helyzetről, félúton a helsinki és a belgrádi konferen­cia között és a közel-keleti kér­désben. Dr. Tóth Károly, a KBK főtit­kára átfogó jelentésében méltat­ta a KBK' jó együttműködését ökumenikus mozgalmakkal és vi­lági békeszervekkel. A Munkabizottság értékelte a mozgalom munkáját a Munkabi­zottság áprilisban tartott New Windsor-i (USA) ülése óta. A vendéglátó Regionális Bi­zottság nevében a KBK NDK- beli regionális bizottságának el­nöke, dr. K. H. Bernhardt pro­fesszor (Berlin) köszöntötte a bi­zottság tagjait és a vendégeket. Köszöntötte a munkabizottságot az Egyházszövetség elnöke, D. Albrecht Schönherr püspök is. Az aratási hálaünnepen az ülés résztvevői gyülekezeteket lá­togattak meg, istentiszteleteken vettek részt és igét hirdettek. Fogadta a munkabizottságot Hans Seigewasser egyházügyi ál­lamtitkár és Gerhard Müller, az Odera-Frankfurt-i Kerület elnö­ke, Willi Stoph, az NDK Állam­tanácsának elnöke pedig fogadta a Munkabizottság küldöttségét. Vasárnap Irsán Ssáshetvenöt éves az irsai gyülekezet temploma HÜSZ LELKÉSZ ADTA ÁT EGYMÁSNAK A STAFÉTABO­TOT „az ágostai hitvallást tartó irsai ekklézsia” eddigi története során. Csaknem mind messze vidék­ről jöttek: az elsőt, Zvárinyi Mi­hályt két és fél százada Zólyom­ból hívták meg az irsaiak — a neves Hamaliar Márton püspök­sége idején — míg a jelenlegi pásztort is távold vidék: a keme- nesaljai Csönge adta nekik. Diakóniai lelkűiét jellemezte régen is, ma is Irsa evangélikus- sagát. Egykor — egy 18. század­ból ránk maradt gondnoki szám­adás szerint — sokat adakoztak' a száműzött lelkipásztorok és ta­nítók eltartására, a külföldi is­koláztatásra, sőt a kéregető bará­tok számára is. Ma magas önkén­tes hozzájárulással és közegyházi teherviseléssel válnak az utódok méltóvá őseikhez. A templomépí­tési jubileumra pedig többek kö­zött a templomkerítés festésével és a templom ereszcsatornájá­nak megjavításával készültek. Az ez évi jubileumon e sorok írója emlékezett meg a gyüleke­zet számára nevezetes 1801. Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnap évente visszatérő ünne­péről. amikor a 800 evangélikust, 300 katolikust és 25 reformátust számláló. Irsa népe templomava­tó ünnepre gyűlt össze. „A legré­gibb temető egy emelkedett he­lyén” épült fel az új templom, egy régi, 1722-ből származó ima­ház helyébe, amely 75 évig szol­gált istentiszteleti helyül. AZ AKKORI ÜNNEPLŐK HE­LYÉBE MA ÜJ NEVEK LÉP­TEK. Gér Mihály felügyelő és Mátrai Mihály gondnok Bárdos- sy Tibor lelkésszel együtt min­dent megtett az ünnep fényének emelésére. Irsa „kis családja” megtöltötte a templomot. Az ige, ének, imádság és köszöntő szavak mellett, mint az ígéretes jövő egyik záloga, szép bizonyságtétel-, ként csendült fel Vrabecz Márta versmondása. Mint egykori miskolci lelkész, önkéntelenül is arra gondoltam az ünnepély során, hogy Zelenka Pált, a parókiaépítő, agilis fiatal evangélikus papot 1866-ban ebből a gyülekezetből hívták meg veze­tő lelkésznek Miskolcra, majd pe­di^ püspöknek az egykori Tiszai Egyházkerület élére. Ez azt pél­dázta számomra, hogy i csak arra bíznak sokat, aki hű a kevesen is. IRSA 175 ÉVES TEMPLOMA, parókiájának nemrég nagy áldo­zattal. példásan rendbe hozott belseje, a presbiterek múltjukra figyelő tekintete és a hívek evan­géliumot hallgató áhítata, az énekkar szolgálata. valamint Bárdossy Tiborné és Lestük Judit szép éneke: mind-mind a gyüle­kezet és az egész egyház iránti hűségről vallott. Irsa örömünnepén prédikált a múlt és a jelen, a szó és a tett. Általuk pedig a szolgáló Jézus volt jelen: a kicsiny nyáj nagy Pásztora, az egész anyaszentegy- ház Ura. Dr. Fabiny Tibor A CSEH EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA ÉLETÉBŐL A Cseh Egyházak Ökumenikus Tanácsa legutóbbi ülésén — a többi között — jelentés hangzott el az ún. „králitzi Biblia” megje­lenése közelgő négyszáz éves (1979) évfordulójára való felké­szülés jelenlegi állásáról. A je­lentés kiemelte, hogy az évfor­dulóra az ökumenikus tanács új fordításban, tizenhat részletben kívánja megjelentetni a teljes Bibliát. A jelentés napiáig nyolc ilyen bibliai részlet hagyta el a nyomdát, (cen) ÜJ, FINN-NYELVŰ EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZET LENINGRÁDBAN Dr. Martti Simojoki finn evan­gélikus érsek legutóbbi, a Szov­jetunióban — az észt és a lett evangélikus egyházban — tett lá­togatása alkalmából került nyil- vánosságraaz a hír, hogy új, finn nyelvű evangélikus gyülekezet alakul meg Leningrádban. Az új gyülekezet látja majd el annak a néhány ezer lélekszámú finn kisebbségnek egyházi gondozását, amely Leningrádban. illetve an­nak környezetében él.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom