Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-10-31 / 44. szám
Hagyomány is, új élet is \ lalbcri reformáció kettős erőssége NAGYBÖRZSÖNYBEN A TEMPLOMSZENTELÉSI ÜNNEP a gyülekezet kiemelkedő eseménye. Itt az a hagyomány, hogy ilyenkor messzi vidékről is hazalátogatnak a rokonok, a helyi gyülekezet pedig a nagy ünnepeknek megfelelő arányban tölti meg a templomot. Az 500 lelkes gyülekezetből 400-an hallgatták D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatát. aki ebből az alkalomból a gyülekezetei meglátogatta. A GYÜLEKEZET MEGBECSÜLI Múltját; Szívesen beszélnek a község és a gyülekezet történetéről, A száj hagyomány szerint az Árpád-házi királyok vadászterülete volt a börzsönyi erdőség. A falu bejáratánál a temető oldalán, a XII. század elején épült templomot Szent Istvánról nevezték el. Ez a templom hazánk egyik legrégibb, teljes épségben levő Árpád-kori műemléke. Az 1200-as évek elején II. András király tiroli bányászokat hozatott ide. A föld mélye nemesfémeket rejtett, gazdag arany- és ezüsterekre találtak. Zsigmond király 1416-ban szász bányászokat telepített le. A község gyors fejlődésnek indult és a XV. század végén már a jelentős bányavárosok között szerepelt. A REFORMÁCIÓ HAMAR ELÉRTE NAGYBÖRZSÖNYT és már 1521-ben hitet tettek az ősök a lutheri reformáció mellett. Az ellenreformáció idején a vidék az esztergomi hercegprímás birtokába került. 1702-ben fegyveres katonaság segítségével elvették az evangélikusak templomát és elűzték Roth Jakab evangélikus lelkészt. A Rákóczi-szabadságharc alatt. 1705-ben az elűzött lelkész visszatérhetett, de szolgálata már csak néhány évig tartott. A Rákóczi-szabadságharc leverése után egészen a Türelmi Rendeletig evangélikus lelkész nélkül maradtak a nagybörzsönyi hívek. Esztendőnként egyszer, nagypénteken csaladostul felkerekedtek és Selmecbányán vettek részt istentiszteleten és vettek úrvacsorát. Ez a zarándoklás 1784-ig tartott. Ií. József Türelmi Rendelete után ismét lelkészt választottak, s 1785- ben új templomukat is felszentelhették. Többszörös tűzvész pusztította a falut és templomát, de a szorgalmas földművelő-bányász-er- dész nép újra felépítette a lelkészlakot. az iskolát, majd végül a templomot is. Mindez akkora áldozattal valósult meg, hogy az 1852-ben történt templomszentelés élménye mély nyomot hagyott a hívek emlékezetében. AZÓTA MINDEN ÉVBEN MEGÜNNEPLI A GYÜLEKEZET a Szentháromság utáni 16. vasárnapon a templomszentelés évfordulóját. Az 1848'49-es szabadság- harc leverése, után a Bach-kor- szak által hivatalukból elmozdított püspökök végezték a felszentelést. az önkényuralom adminisztrátorokat állított helyükbe. Ennek ellenére a Pozsonyból érkezett Stromszky Sámuel püspök tartotta az igehirdetést 1852. szept. 26-án. Szeberényi János, bányakerületi püspök és Selmecbányái lelkész a liturgiát végezte. Jelen volt Székács József akkori pesti lelkész is. a későbbi bányakerületi püspök. Egyházunk mindhárom akkori vezéregyénisége az 1848'49-es szabadságharc idején folytatott haladó magatartása miatt állt akkor elnyomás alatt. 1919-ben Szimonidesz Lajos volt a gyülekezet lelkésze, aki a ^Tanácsköztársaság idején a helyi direktórium elnöke lett, s ebben a minőségben 400 hold uradalmi földet osztott ki azoknak, akik a földet megművelték. Nagybörzsöny akkori papja haladó magatartásáról volt híres. Később a Horthy-korszak egyházi vezetősége megfosztotta lelkészi állásától. De jóval később, amikor már a fel- szabadulás utáni idő tábori püspökeként jelent meg Nagybörzsönyben. a hívek könnyek között fogadták egykori szeretett lelkészüket. akinek szolgálatából következett népének szeretete. A GYÜLEKEZET JELENE BIZTATÖ. A hívek megtalálták helyüket a községben is. a társadalmi feladatok vállalásában is és az egyház építésében is. Ennek látható jelei közé tartozik, hogy renoválták a parókiát, a templomot kívül-belül átfestették. új gyülekezeti termet építettek, új templomkertet alakítottak ki. A második világháborúban megsemmisült színes templomablakokat helyreállították, idén pedig befejeződött a templomtorony festése. Ez az áldozatkészség fémjelzi a hívek egyházszerefetét, amelyet Dedinszky Gyula lelkész szolgálata fog egybe. Űj életet teremtő erő az evangélium. Ez élteti és frissíti fel a gyülekezet hitét. Ennek távlatát mutatta meg D. dr. Ottlyk Ernő püspök igehirdetése és a gyülekezetnek, tartott élőadása. A nagy- börzsönyi hívek hagyományos egyházszeretetét átjárja az evangélium erejéből táplálkozó új élet. Ilyen módon él ott hagyomány is. új élet is! o. M. Luther jelzése az Ötestámentom fordításában A LUTHERI REFORMÁCIÓ a 16. század második, harmadik évtizedében kezdődött el és sodró hullámai néhány év alatt elérték az európai államok majd’ mindegyiket: elsősorban azokat a'területeket, amelyek egyházi szempontéból Roma fennhatósága alá tartoztak. Elérték úgy, hogy ezzel egy évezredes építmény alapjait rengették meg. Meg kell azonban rögtön mondanunk azt is, hogy nem ez volt az első támadás a rómainak mondott egyház egyeduralmi igényei ellen, de mindenesetre a legeredményesebb. Az 1054-es, nagy skizma megbontotta a keresztyén egyház egységét, szervezetileg két részre osztotta, de az európai területek nagyobb részében — egyházi, szempontból — változatlanul Róma maradt az irányító tekintély. Világi hatalmi szempontból is fájdalmas veszteségek érték a feudalizmussal összefonódott egyházat, de ezekből a vereségekből kilábalt azáltal, hogy kiegyezett ellenfeleivel. S ez a kényszerű kibékülés tette lehetővé azt, hogy a világi hatalommal karöltve lépjen fel olyan mozgalmakkal szemben, amelyek egyszerre támadták az egyházi tanítás valamely részletét és a 'fennálló társadalmi rendet. De ugyanígy le tudta gyűrni azokat is. akiket „előreformátorok- ként” tart számon az egyháztörténet (Wald, Wicklif, Húsz), mert ezek eredményes harcához csakúgy Hiányzott az átfogó, újdonságot jelentő teológiai program, mint. a megfelelő történelmi szituáció. Végül pedig, az egyház tekintélyét lazította a reneszánsz korának hitéleti, szellemi, művészeti légkörének elvilágiasodása éppúgy. mint a humanisták egyre nagyobb koncepciójú munkássága, de ez az irányzat sem tudott „leszámolni” az egyházzal, mint intézménnyel. MINDEZEKKEL A JELENSÉGEKKEL. IRÁNYZATOKKAL ELLENTÉTBEN, Luther és a reformáció azért ért el, azért érhetett el sikereket, mert a mégfelelő történelmi szituációban: 1. alapjaiban támadta meg a középkori egyházi tanítást és ezzel együtt az egész egyházi berendezettséget; 2. új, átfogó teológiai, etikai programot tudott adni, a régi, az elavult helyett Ez a két tény volt és maradt azóta is a lutheri reformáció egyik erősséae. Ezek. nélkül nem érhetett volna* el semmit sem. mint ahogy’ az ezekre való állandó figyelés nélkül a jelenben sem töltheti be feladatát. Az egyházának tanításához mélységesen ragaszkodó szerzetest, Luther Mártont, egész emberségében nyugtalanította mindaz, amit az egyház neki is feltétlenül hiendőnek és teljesítendő- nek előírt. E hiendő és az üdvösség elnyeréséhez teljesítendő tanítás-tömeg sivár merevsége, kuszasága megrettentették és gondolkodásra, eszmélkedésre késztették. Vívódásaiban jutott ei annak felismeréséhez — amelyre életkörülményei, tanulmánvai s a környezete is hozzásegítették —, hogy csak akkor élhet hivő keresztyén, igazi emberi életet, ha kínzó kérdéseinek megoldására visszatér az „ősi, eredeti forráshoz”: a Szentíráshoz. Ez a felismerés Luthert előbb ugyan csak egy bizonyos gondolatkörben (a bűnbocsánat kérdése, az „egyedül hit által”, s mindez együtt a 95 tételben) távolította el a középkori egyházi tanításoktól, de a kialakított véleményére való reagálások, ellenséges támadások, az egyházból való „ki- átkozása”, a maga további személyes fejlődése, hasonló gondolkodású barátainak segítsége eljuttatták a korabeli „pápas” egyházzal való szakításig. LUTHER ÉS A LUTHERI REFORMÁCIÓ tehát így jutott el az egyházi tanítás visszásságainak észrevételezésétől, a protestáiáson át, a középkori egyház hittanának, intézményds létének majd’ teljes tagadásáig. Mindez azonban sohasem lett volna elegendő ahhoz, hogy megszilárdítsa a maga helyzetét és biztosítsa a megújított egyház jövőjét. A tagadáson, a protestáiáson túl szükség volt arra is, hogy a reformáció vezetői kifejtsék a maguk sajátságos tanításukat, és most már sokszor függetlenül attól, hogy a másik fél mit hisz, mit tanít. Igaz, hogy a reformáció első generációja nem épített ki olyan tanrendszert, amelyet a középko- ,ri egyház már régóta a magáénak mondhatott. Igaz, hogy ez a generáció nem igényelte magának a csalhatatlan jelzőt, hanem megelégedett azzal, hogy a maga módján fejezze ki az újra felismert bibliai igazságokat. A „maga módján” úgy. hogy a „követelődző”, az embereket állandóan „kétségben hagyó”, a még a túlvilágon is „rafinált módon büntető” Isten helyébe a kegyelmes, a világot nemcsak teremtő, hanem szeretetével meg is tartó, meg is váltó Istent vallotta Urának. Mindezzel pedig — megint csak a „maga módján” — megszabadította lelki-testi terhektől, amelyeknek elevenen tartására az egyház történetében egyedül a középkori egyháznak volt az érdeke. DE NEMCSAK AZ EGYHAZAT, A HITET SZABADÍTOTTA MEG A REFORMÁCIÓ „a második babiloni fogságból”, hanem felszabadította magát a hivő embert is — a felelősségteljes. a szolgáló életre. Felszabadította úgy, hogy az üdvösséget — önző módon — csak a saját maga számára megszerezni kívánó élet- ideál helyett, a másokért, a közösségért élő hivő embert állította oda követendő példaképül. Mindezt — magától értetődően. — szentírási megalapozottsággal tette, de azzal, hogy az emberi munkát, hivatást istentiszteletnek mondta, azt is elérte, hogy a reformációt követő, egyszerű hívekben a becsületes munka, a józanság, az egész közösség iránti felelősség — ezzel együtt — az emberi, a társadalmi élet igenlő értékelését alakította ki. A veformációs mozgalom így az élet „ünnepi": hitbeli és „hétköznapii”; erkölcsi vonatkozásában egyformán tudott újat, korszerűt adni. Ezt az újdonságot érezte meg annak a kornak az embere ás megérezte azt is, hogy ezeknek az „új tanoknak” az elfogadása egyfajta felszabadulást, előbbrehaía- dást jelent az élet minden területén. Mert így igaz: a lutheri reformáció az egyház megújítására vállalkozott, de hatása azonnal túljutott az egyház „határain” és ezzel nemcsak az egyháznak telt jó szolgálatot, hanem — közvetve — egyik elősegítője lett a polgári társadalmi rend első forradalmának is. MINDEZ PEDIG AZÉRT TÖRTÉNHETETT ÍGY, mert a lutheri reformáció nem kívánta az adott társadalmi rendet teológiailag „alátámasztani”, avagy ezt a rendet valamiképpen „krisztianizál- ni”, de ugyanakkor a társadalmi haladás törvényszerűségeit felismerve, híveit a társadalomban, annak életében való felelős részvételre szabadította fel. S ez a kettős vonatkozású útmutatás volt és maradt azóta is a lutheri reformáció másik erőssége, olyan erő, amely az elmúlt közel négyszázhatvan esztendő alatt képessé 'tette arra, hogy egyházai, hívei — ha hűségesek maradtak az „atyák” tanításához — készségesen szolgálják „az emberi nemzetség” előbbrehaladásának ügyét. Dr. Vámos József Luther jelzése az Ötestámentom fordításában AZ ÖRMÉNY APOSTOLI EGYHÁZ PÁTRIÁRKÁJÁNAK JUBILEUMA Az örmény Apostoli Egyház szeptember 27—29-én, ünnepségek keretében emlékezett meg arról, hogy pátriárkája, 1. Viszken, húsz évvel ezelőtt foglalta el egyházvezetői tisztét. A pátriárkát ezen alkalomból nemcsak az ortodox egyházak, hanem más egyházak és egyházi szervezetek vezetői is felkeresték áldás- és jókívánságaikkal. Heltai és Hon térus Magyarország egy világ volt mindig. Ebben a világban az emberség sors lett, íz és erő, mely megjelölte minden lakóját. Egy új felfogásból itt jő létre az első valóság: magyar országgyűlés — az erdélyi Tordán — elsőnek az összes keresztyén országok között — 1557-ben — kihirdeti. hogy mindenki azt a hitet követheti, amelyet kíván, s a más valláson levőket nem bánthatja. Pár évvel később a vallásszabadságot ugyanott törvénybe iktatják, Dávid Ferenc megrendítő érveinek hatása alatt. A reneszánsz s a humanizmus' szűkebb társadalmi körű valóság volt. a reformáció a népi nyelv és társadalom teljes érvényesülése: „Isten igéje által”. Idézhetném a városok egész sorát, de elégedjünk meg most Kolozsvárral és Brassóval, Heltai Gáspár és Johannes Honterus jelenlétével. NEM ÁRT KÖZELEBBRŐL ismerkedni a két reformátorral. Honterus kétségtelenül szász volt. Heltai állítólag szintén, Caspar Heltnek hívták, ő maga magyarosította magát Heltaira. Amikor erre gondolok. eszembe jut. mennyire másodrendű a származás kérdése. Létük egy maradt a magyar világgal, sőt változatos pályájukon ezt a világot fejezték ki. mély hittel, szakítások nélkül. Heltai érthetően felismerte, hogy feladata magyar nyelvi és magatartásbeli feladat. Az ő századában nem volt magyarosítás semmiféle formában. Heltai a magyarságot értéknek ismerte föl, emberségnek látta, tehát önként tudott azonosulni vele. Mert ez az evangélikus lelkész, aki 1543-ban Wittenbergben tanul, a következő évben a kolozsvári szász egyház- község papja lett. egyszerre magyar prédikátor, nyomdász, író. közművelődés szervezője az erdélyi főváros magyarságának. amely akkor Kolozsvár túlnyomó részét jelentette. A magyar reformáció egyenlő formájú s azonos vérnyomású volt Európa nyugati reformációjával. Sőt, a XVI. és XVII. században protestantizmust hirdetni nálunk hősibb vállalás volt bármelyik másiknál e földrészen. Heltai széles mozgással vált magyar írástudóvá és igehirdetőré. Bátran tűnődött, akár Dávid Ferenc, aki végigjárta a reformáció hegycsúcsait. Bornemissza Péter után Heltai századának legnagyobb magyar prózaírója, szabályosan gyöngyöző mondatok formálója. Világosan látta, hogy az írást a magyar szó kiejtésével illik azonosítani. ez a logikus. A magyar helyesírás fő elveit máig érvényesen Heltai alakította ki. Stílusa újságként hat ránk ma is. Könyvtáramban megvan Heltai magyar Chronicája, melyet halála után özvegye adott ki 1575-ben. Olvasmányélmény ma is ez a régi könyv, „Magyar országrul és annak földeiről”. Stílusa? „Mátyás király Kőszegről vissza jőve Sopronyba. És onnét mindjárást Béts állá ment volna. De miért hogy az ő hada meg fáradot vala. mind ember, mind ló. •És a tél immár rayta vala. Ezért Tatára jőne alá...” Így írt néhány száz évvel ezelőtt, hódítóan. tisztán, ragyogva, népies mondásokat, történeteket, szállóigéket beleszőve a Bonfini szövegét kritikával latolgató műbe. Heltai írta le elsőnek a kolozsvári bíró esetét Mátyással. Néhány évvel ezelőtt újból kiadták a Chronicát. ahogy sorra megjelentetik Heltai más müveit is. idén például a Ponciá- nus császár históriáját. Csodálni való írói termékenysége, reformáló ereje és készsége. Realista volt íróként, realizmusra tanított nemzeti prédikátorként. RÉGEBBEN BRASSÓBAN ünnepi menetben vonultak iskolák és szervezetek ki a szabadba a brassói szabad szó nagy tanítójának ünneplésére. S nemcsak a szászok, hanem a magyarok és románok is bezárták boltjaikat, ők is ünnepeltek. Mert Johannes Honterus Brassóban mindenkié volt: nagyszerűi tanító, kiváló prédikátor, jeles írástudó. Az ő műve volt, hogy az erdélyi szászoknál diadalmaskodott a reformáció. Pukánszky Béla Írja, hogy Honterusban egyesült Luther vallásossága és Melanchton műveltsége. Vallásossága bensőséges és nyílt, mint Szent Ágostoné, akire gyakran hivatkozik. Nagy rabe as ii 11 e egész Magyarország. Verán csics Antal, a jeles magyar humanista csak azért' kívánkozott Brassóba, hogy Honterust megölelhesse. Brassó az ő szülővárosa, ahová külföldi tanulmányai után visszatért s éppúgy saját nyomdára tett szert, mint Heltai. vagy Bornemisza, Huszár Gál s a többiek. Luther és Melanchton büszkén emlegetik, Honterus iskolákat alapít, könyveket nyomtat és ad el. Szigorú volt és tiszta, szilárd meggyőződésű. aki az evangélikus lelkész egyéni felelősségére épített, mondván: „Isten számon kéri mulasztását s őt teszi felelőssé az istentelen telkekért”. Az ilyen ember nem járja a hegyek csúcsait, hegycsúcs ő maga. Végvárban élt. rideg- hideg hegyek alatt, de együtt hazájával, mely ezt a lelkiismereti létformát biztosította Honterusnak is. Szalatnaí Rezső \
