Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-17 / 42. szám

„Segíteni az embereknek” Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Az evangélikus egyház útja a szocializmusban Teológiai Akadémiánk új tan­évet kezdett szeptember 24-én. Az új tanév munkájának, a lelkész­nevelés feladatának célkitűzését D. Káldy Zoltán püspök-elnök­nek, Akadémiánk ez évi felügye­lő püspökének tanévnyitó igehir­detése fogalmazta meg. D. Káldy Zoltán püspök Mt 11, 28—30 alapján hirdette Isten igé­jét. Abból indult ki. hogy az idei felvételi vizsgán a Teológiai Aka­démián többen azt mondották, azért szeretnének lelkészek lenni, mert „segíteni akarnak az embe­reken”. A püspök azt mondotta, hogy ez nagyon szép cél és bele­illik a diakóniai teológiába, de ezeknek a fiataloknak engedniük kell. hogy előbb rajtuk a nagy Segítő, Jézus Krisztus segítsen. Vagyis, felszabadítsa őket a kikö­tések és feltételszabások nélküli szolgálatra. Jézus megszabadítja a hozzá jövőket a törvényeskedés igájából, de egy másik igát rak rájuk: a szeretet igáját, amely munkát jelent — hiszen az iga egy munkaeszköz —, de- olyan munkát, amely az ige szerint; „kedves és könnyű”, mert Jézus­tól kapott szeretet a hajtóereje. A fiataloknak nemcsak az egyházon belül kell a szeretet igáját horda­niuk, hanem munkálkodniuk kell a társadalomban és a nagy em­beri közösségben. Az istentiszteletet követő aka­démiai ünnepi ülésen dr. Fabiny Tibor dékán tanévnyitó előadá­sában arról a kérdésről szólt, hogy miért és miként érvényesül a társadalomban való szolgála­tunk Akadémiánk oktató és ne­velő munkájában. Társadalmi diakóniánk bibliai alapjai, és egyháztörténetünk tanulságai után Akadémiánk társadalmi dia- kóniájáról szólva többek között a következőket mondta: „Tanítani és nevelni akarjuk hallgatóinkat egyházunk és ha­zánk szeretetére, Isten és az em­beriség szolgálatára. Krisztus kö­vetésében járva nem tudjuk,'és nem is akarjuk elválasztani a fo­galmakat: e hazában akarunk egyház lenni, ennek az emberi­ségnek a javáért akarunk Isten szolgálatában munkálkodni. A szocialista társadalmi rend­ben élő mai magyar keresztyén- ség s benne az Evangélikus Egy­ház Teológiai Akadémiája tudo­mányos és gyakorlati szinten akar hozzájárulni a társadalmi hala­dáshoz, a mindnyájunk által örömmel üdvözölt népfrontszel­lem és szövetségi politika továb­bi gazdagításához, és egyúttal — ami minderre kötelez minket — e Krisztustól kapott küldetésünk minél hűségesebb betöltéséhez.” A dékán beszéde után az aka­démiai tanévnyitók mindig ked­ves mozzanata következett: az új elsőéves hallgatók ünnepélyes kézfogással történő felvétele. Mint arról korábban már hirt adtunk, A LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA október 24-én, vasárnap délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI áhítatot tart. Sorrend: Buxtehude: g-moll prelúdium és fúga (orgona) Hassler. Sweelinck, Schütz motettái (énekkar) Walther: Jézus életemnek — variációk (orgona) Bach: D-dúr prelúdium és fúga (orgona) Bach: 106. kantáta (énekkar, zenekar, szólisták) ( Közreműködnek: Mádi-Szabó Katalin, Barlay Zsuzsa és Berczelly István Orgonái Trajtler Gábor Vezényel: Weitler Jenő Igét. hirdet : DR. HAFENSCHER KAROLY ebben az évben tizennégy új hall­gató kezdi meg teológiai tanul­mányait. Idén is van egy- finn ösz­töndíjasunk Paavo Kettunen kuopioi lelkész személyében. Megjelent az Állami Egyház­ügyi Hivatal képviseletében Ló­ránt Vilmos egyházügyi tanácsos. A Budapest XIV. kerületi Haza­fias Népfront Bizottság képvisele­tében pedig Bejczy Gézámé, a Bi­zottság titkára. Az ünnepélyen nagy számmal vettek részt más keresztyén egy­házak és teológiai akadémiák ma­gasrangú képviselői. Közöttük volt a Varsói Keresztyén Teológia rektora által vezetett négytagú lengyel küldöttség. Woldemar Gastpary rektor néhány kedves, meleg mondattal köszöntötte a professzorokat, a diákságot és a gyülekezetét. Számos magyar ökumenikus vendég is eljött, hogy résztvegyen az ünnepi tanévnyitó ülésen, köz­tük dr. Szabó Géza, a budapesti, dr. Kocsis Elemér, a debreceni Református Teológiai Akadémia, és dr. Nyíri Tamás, a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémia dékánja. Valamennyi vendéget, személy szerint köszöntötte az Akadémia dékánja. Örömmel tapasztaltuk, hogy a zuglói templom padjait megtöltő gyülekezetben, a megelőző né­hány évhez hasonlóan, szinte az egész magyarországi evangélikus- ság képviseltette magát*- A hall­gatók szülein, hozzátartozóin kí­vül néhány távolabbi gyülekezet­ből egész küldöttségek jöttek el, hogy az ünnepélyen részt vevő es­peresek és lelkészek mellett ők is kifejezésre juttassák: egész .egyházunk népe magáénak tud­ja ezt az Akadémiát, ahol a jö­vendő lelkésznemzedék nő fel, és készül egyházunk és népünk szolgálatára, az embereknek Jé­zus Krisztus nevében való segíté­sére. István Marian: Asszonyok A férfiakat tenyerükön hordják, és hazaadják a keresetük, szombatonként nem hagyják kiskocsmában, és nem költik új meg új férfiakra. Nem ők ülnek a magas állásokban, és ők kapják a kisebb fizetést. H,a le kell mondani, ők mondanak le, betegek mellett ők virrasztanak. És-ők a vicclap örökös témái, s őket csepülik „okos” férfiak. „Tűzben, lángban” verskötetből (1976) Az Evangélikus Sajtóosztály iratterjesztésében kapható könyvek Biblia (Károli-f ordítás) — — — — — — — — — 105,— Biblia (Üj fordítás — nagyalakú) — — — — — — — 180,— Újszövetség — — — — — — — — — — — __ 40,— Én ekeskönyv (nagyalakú) — — — — — — — — — 75,— Luther: Kis Káté — — — — — — — — — — — 3,— Konfirmációi káté — — — — — — — — — — — 10,— Igés falitábla — — — — — — — — — — — — 12,— Karner: Isten, világ, felebarát — — — — — — — — 4,— Káldy: Bevezetés az Újszövetségbe— — — — — — — 30,— Hitvallási iratok I. — — — — — — — — — — 45,— Hitvallási iratok II — — — — — — — — — — 45,— Groó: Az élet kenyere — — — — — — — — — — 5,— Karner: A testté lett Ige (János ev. magyarázata) — — — 45,— Ottlyk: Istenszeretet—emberszeretet — — — — — — 17,50 Ottlyk: Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történetében (egyháztörténet) — — — — — — — — — — ö2,— Nagy: Egyház a mai világban (szociáletika)— — — — — 85,— A reformáció öröksége és kötelezése — — — — — — 22,— Koren: Irgalmadat éneklem (énekszerzők élete) — — — 35,— Pálfy: Jeremiás II. (magyarázat) — — — — — — — 62,— Káldy: Új úton (előadások, cikkek gyűjteménye) — — — 135,— Koráliskola I. — — — — — — — — — — — — 20,— Koráliskola II. — — — — — — — — — — — 50,— Hitünk-életünk (szórványhittankönyv) — — — — — — 16,— Csizmazia: Igaz emberségért (áhítato-skönyv a Hegyi beszédről) 32,— Haíenscher—Selmeczi—Vámos: Az ember védelmében (A 4— 5—6—7. parancsolat mai magyarázata) — — — — — 30,— Ottlyk: Az evangélikus egyház útja a szocializmusban — — 80,— Hittankönyvek A könyvek megrendelhetők az Evangélikus Sajtóosztályon 1088 Budapest, Vili., Puskin utca 12. I. em. A Teológiai Akadémia első éves hallgatói D. Dr. Ottlyk Ernő püspök könyve Egyházunk az elmúlt esztendő tavaszán a Felszabadulás utáni 30. mérföldkőnél visszapillantott a megtett útra. D. dr. Ottlyk Ernő püspök a történészprofesszor szaktudásával, a történelmi ana­lízis módszerénél tárja fel köny­vében egyházunk útját szocializ­must építő hazánkban. AZ EGYHÁZ A TÁRSADA­LOMBAN ÉL. Ott tölti be külde­tését és szolgálatát, hirdetve az evangéliumot, kiszolgáltatva a szentségeket és vállalva a társa­dalomban az Isten által számára kijelölt társadalmi diakóniát. A szerző számtalan történelmi do- mentum felsorakoztatásával mu­tatja be, hogyan jutott el egyhá­zunk a szocializmusig és szocia­lizmust építő társadalmunkban napjainkig. Kibontakozik előttünk, hogy Is­tenhez hűen, népünkhöz ragasz­kodva egyházunk milyen gyakran részt vállalt a nemzeti felemelke­désért, a szabadságért és függet­lenségért vívott harcban. Az élet Istenét megértő egyházi vezetők és lelkészek, együtt a gyülekezet népévéi világosan felismerték: „A konkrét igazságtalanság le­győzésével megvalósult valami Isten egyetemes világrendjének igazságából.” Az író feltárja könyvében azt is, hogy egyhá­zunk megtagadva társadalmi dia- kóniáját, hogyan vált a Horthy- korszakban az uralkodóosztály szócsövévé és érdekeinek kiszol­gálójává. „Pedig lehetetlen volt észre nem venni a kiáltó társadal­mi igazságtalanságokat. A néphez közel álló lelkészek mélyen át- érezték a népet sújtó bajokat.” Háború vérzivatara, antikom- munista propagandahadjárat után szabadult fel hazánk. Népünk új életet kezdett és új társadalmat épített. Egyházunknak ebben az új társadalomban, ahol dolgozó népünk vette kezébe sorsának irányítását, üj életet kellett kez­deni. Hűségesen az élet Istenéhez és magyar népünkhöz. , NEM VOLT KÖNNYŰ AZ ÜT AZ EGYEZMÉNYIG. Az egyházi vezetés a felszabadulás után is visszatekintgetett az Isten által megítélt útra. S aki az úton ha­ladva nem előre néz, hanem hát­rakacsintgat, az feltétlenül el­veszti az útirányt és árokba vagy kátyúba jut. Az egyház annyira hozzá volt kötve a kapi­talista vagy feudálkapitalista társadalmi rendhez a múltban, hogy elképzelhetetlennek tartot­ták az egyház útját a szocializ­musban. A könyv szerzője rámutat arra — Isten iránti hálával —, hogy egyházunkban voltak olyanok, akik felismerték az Isten által egyházunk számára kijelölt utat a szocializmusban. Elhatárolva magukat az ateizmustól, baráti kezet nyújtó népünk kezét öröm­mel elfogadva elkezdtek fáradoz­ni népünkkel együtt a haladás ügyéért. Közös politikai és társa­dalmi célok megvalósításáért. Ilyen légkörben jöhetett létre az Egyezmény. „Az elszakadt fonalig”, 1956 őszéig mintha filmkockák során keresztül tárulna elénk a „teg­nap”, ahogyan a könyv írója fe­jezetenként bemutatja: „A régi és új harcát”, „Utunk teológiá­ját”, „Egyházunk és a béke ügye” kérdését. „Egyházunk nemzetkö­zi kapcsolatai” kezdenek kiala­kulni, s ezek a kapcsolatok arról tanúskodnak, hogy határainkon kívül élő keresztyének is tapasz­talják, hogy az egyház jelene és jövője nincs társadalmi rendhez kötve, hanem létének záloga és biztosítéka a feltámadott Jézus Krisztus. 1956-BAN ELSZAKADT A FO­NAL, egyházi életünk kibontako­zásának fonala. Felszabadultak egyházunkban azok az erők, ame­lyek megkísérelték a történelem kerekét visszaforgatni. D. dr. Ottlyk Ernő püspök tapintatos szeretettel, de Isten előtti felelős­séggel villant reflektorfényt azokra, akik megkísérelték a le- hetelent: a történelem kerekének visszaforgatását. Akik igyekeztek a hatalmi porciókat megszerezni. A szolgálat kötényét felváltani a megítélt uralkodó egyház trónu­sával. AZ ELSZAKADT FONALAT A TÖRTÉNELEM ISTENE KE­GYELMES Ítélete után Új­ra ÖSSZEKÖTÖTTE. D. Káldy Zoltán püspök szolgálatával meg­indult egyházunkban a konszoli­dáció. A szolgálat útját keresve és azon járva kibontakozott előt­tünk az a Jézus, aki nem ural­kodni, hanem szolgálni jött ebbe a világba. A szolgáló Jézus után járva lett prófétai hangúvá ige­hirdetésünk.. Nyílt meg előttünk a szolgálat útja népünk holnapjá­nak és. az egész világ békéjének munkálására. ÜJ TÖRVÉNYRENDSZERÜNK MEGSZABTA ÉS KIJELÖLTE A MEDRET szocializmusban szol­gáló egyházunknak. Diakóniai te­ológiánk tudományos alaposság­gal, Jézus Krisztushoz és hitval­lási iratainkhoz való hűséggel tárta fel lelkészeink és híveink előtt: Mit jelent ma Jézus Krisz­tus után járni szocializmust épí­tő társadalmunkban. Abban a vi­lágban, amelyet Isten annyira szeretett, hogy fiát adta érte. A 260 LAPNYI KÖNYV MÉL­TÓ ARRA, hogy felügyelőink, presbitereink, gyülekezeteink minden tagja kezébe vegye, átol­vassa és alaposan tanulmányoz­za. A könyv olvasása közben ma- gasztalásra nyílik ajkunk Isten Szentlelkével engedelmességre felé. Aki hűségesen vezette és tanította népét. A filmszerűen lepergetett események olvasása­kor fohász fakad ajkunkon: Ta­níts, Uram, mindig jobban meg­hallani hangodat, s taníts mindig hűségesebben, akaratodat követ­ve szolgálni/népem között és a ki­csivé törpült embervilágban. Dr. Nagy István Reformációi emlékünnepély A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa október 31-én, vasárnap este 6 órakor a Deák téri templomban a tagegyházak köz­reműködésével ÖKUMENIKUS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLYT tart. Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel hív és vár AZ ÖKUMENIKUS TANÄCS ELNÖKSÉGE A CHILEI RÖMAI KATOLIKUS EGYHÁZ PÜSPÖKI KONFERENCIÁJÁNAK TITKÁRA — Carlos Marcio Camus — úgy nyilatkozott, hogy a mai chilei helyzet azonos a nemzeti szocia­lista németországbeli helyzettel. Az „El Mercurio" napilapban Ca­mus püspök ezeket nyilatkozta: „A német római katolikusok, ami­kor a második világháború után bizonyos filmeket mutattak be nekik, arról beszéltek, hogy so­hasem tudtak arról, amit a Ges­tapo tett és arról sem, hogy or­szágukban s országukon kívül a nácik többmillió zsidót pusztí­tottuk el.” Sok ember van, aki nem tudja azt, ami napjainkban Chilében történik — mondotta a püspök —, de egy napon ők is meg fogják ismerni az igazságot és akkor nekik is azt kell majd mondaniuk, hogy ’Yiogyan lehet­tünk ilyen vakok”, (epd)

Next

/
Oldalképek
Tartalom