Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-10-17 / 42. szám

i aHvASÄRNAP IGÉJE Megalapozott derűlátás 1 Jn 3, 19—24. Vannak-e „született optimisták” és „született pesszimisták”? Egye­sek véleménye szerint ez beállítottság és egyéniség kérdése. A va­lóság inkább az, hogy aki egyiket vagy másikat állítja magáról, in­kább álarcot hordoz, amelyet megszokott; de amely alatt ugyanúgy Jorronganak és változnak az érzelmek vagy kétségek, mint mások­ban. János apostol, levelének tanúsága szerint derűs, az élet fényeit laltató tanítvány, az ö optimizmusa azonban nem adottság vagy egyéniségéből fakadó, hanem gondolatainak és hitének útján jut el nagyon is reális életszemlélettel a derűlátás alapjaihoz. Ezt kell ne­künk is megtanulnunk tőle. Mi kell ehhez? HELYES ÖNISMERET. Ritka erény, ha valaki mindenben helye­sen ismeri és értékeli önmagát, önnön teljesitményeinkkel és ké­pességeinkkel kapcsolatban általában kissé elfogultak vagyunk. Igénkben azonban még egy lépéssel tovább kell látnunk: szivünk önértékelésünkön túlmenően vádol és elítél minket. Könyörtelenül érezteti velünk azt, amit talán csak mi tudhatunk önmagunkról. El­ítél akkor is, ha mások éppen dicsérnek és felmagasztalnak, lelki­ismeretűnk jelzéseire és az Isten által sokféle módon bennünk kel­tett nyugtalanságra kell gondolnunk. Nehéz próbák ezek az életünk­ben, hiszen a külső vádak és Ítéletek ellen bravúrosan tudunk vé­dekezni, esetleg viszont támadni, saját szivünk vádjai ellen azonban ez teljesen hiábavaló próbálkozás lenne! — Az apostol ezen a pon­ton tanulja meg, hogy kétségbeesés helyett Istentől várhat segítsé­get, Aki jól ismeri önvádjainkat, lelkiismereti harcainkat és bűn­bánatunkat is és Akinek szeretete nagyobb minden bűnünknél és belső nyugtalanságunknál. Ezen az alapon indulva egyszerre más­képpen látja önmagát is, felszabadul nyomasztó terhei alól és szive már nem Ítéli el, mert a bűnt elfedező Isten gyermekeinek helyére kerül. HELYES ISTEN ELE ÁLLAS. Sokan úgy vélik, hogy imádkozni egyszerű dolog: jól ismert szavakat kell clmormolni, lehetőleg őszin­te szívvel. Az apostol tanítása szerint azonban az imádkozásnak előz­ményei vannak: hit Jézus Krisztusban és parancsolatainak megtar­tása. Az imádkozás egy viszonynak, Istennel való viszonyunknak tükre, Istennel való viszonyunknak legfőbb próbaköve pedig Janos apostol szerint a hit mellett az egymás őszinte és áldozatos szeretete. Istennel való viszonyunkban tehát korántsem elég az, hogy szép imádságokat mondjunk, mert azoluit csak akkor mondhatjuk el, ha előbb szeretetet gyakoroltunk házastársunkkal és gyermekünkkel, szülőnkkel és barátainkkal, ismerősökkel és ismeretlenekkel. A so­kat olvasó és tudó mai ember nemcsak korunk ellentmönd.ásait cs visszásságait ismeri, hanem a segítő szeretet igényeit és módjait is. Csak erőnk nincs mindig hozzá, hogy elvállaljuk a ránk eső részt. Pedig e nélkül hiába állunk Isten elé: eppen a legfontosabb, a biza­lom hiányzik majd szavunkból. Isten előtt látszatokkal, szeretetel pótló frázisokkal, elszálló szóbuborékokkal semmire sem megyünk. Emberek között sem. Így függ össze szorosan naponkénti eleiünk hi­tünkkel. HELYES TOVÁBBLÉPÉS. Helyes önismeret és szeretet ben alapo­zott imádságunk után mindig tovább kell lépnünk. Hiszen életünk szüntelen mozgás, megállni, elért külső és belső eredményeken elmél­kedni. nincs idő. Családban, munkában, társadalomban, nagyvilág­ban folyik tovább az élet és a keresztyén ember egyetlen percre sem marad feladat nélkül. Hogyan képes erre az állandó készenlétre, erőkifejtésre. Igénk derűt sugárzó válasza: Isten bennünk van és mi őbenne élhetünk, hiszen „Leikéből adott nekünk” és ez a Lélek ad mindig új erőt, lendületet, bölcsességet, biztatást. Újra fel kellene fedeznünk magunknak Jézus eligazítást és lendületet adó szavait, beilleszteni azokat életünkbe és akkor derűlátásunk tartós lesz és soha nem alaptalan. Szirmai Zoltán Istentiszteleti rend Budapesten, 19?«. október 17-én Deák tér de. 9. (úrv.) Harmati Béla, de. 11. (úrv.) Mau főtitkár, du. 6. Har­mati Béla. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. dr. Muntag Amdorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. dr. .Mun­tag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán út 28. de. 11. dr. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Im­re. Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Boros Ká­roly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Ká­roly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Ben­czúr László. Váci út 129. de. 8. Ben­czúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de 10. Virágú Gyu­la. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágú Gyula. Pestlőrinc de. 11. Matuz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelcp de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MAV-telep de. 8. Scúreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Rákospalota kistem- plom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rákos­hegy de. 9. Kosa László. Ráko-sligct de. 10. dr. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Vető Béla, de. fél 11. (német), de. 11. (urv.) Vető Béla. du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Óbuda de. 9. de. 10. XII., Tartsay u. 11. de. 9. Csenyödy László, de 11. Görög Tibor, du. fél 7. Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Turcsányi Károly. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. lí. Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Budaörs du. 3. Visontai Róbert. Tö­rökbálint du. fél 5. Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vil­mos. Csepel de. fel 11. Mezősi György. — DUNAKESZI. A gyülekezet templomszentelési évfordulóján dr. Karner Ágoston országos fő- titkán szolgált. — NAGYMÁGÓCS. Szeptem­ber 25-én dr. Karner Ágoston or­szágos főtitkár szolgált a szentesi gyülekezethez tartozó társgyüle­kezetben. Átadta a Gyülekezeti Segély segélyét és megtekintette a renoválási munkákat. — SZÜLETÉS. Ifj. Görög Tibor segédlelkésznek, aki a Keresztyén Békekonferencia prágai központ­jában teljesít szogálatot és fele­ségének Csákváry Aliznak októ­ber 3-án Budapesten gyermekük született. Neve: ZSOLT, PETER. IMÁDKOZZUNK! Köszönjük, szerető istenünk, hogy imádkozhatunk. Tudjuk, hogy ez sem természetes, hiszen szívmik sokszor vádol minket és keserű­séggel lelik meg. Csak Te szabadíthatsz meg minket bűneink súlyá­tól, árnyainktól és az önmagunk körül forgás kilátástalanságától. Köszönjük, hogy nagyobb vagy a mi szívünknél és mert szereteted is nagyobb a mi bűneinknél, felszabadítasz minket hitben cs sz.e- rctqtbcn gazdag életre. Köszönjük, hogy ma is örömmel töltesz meg igéd által. Ámen. — NYUGATINÁL másfélszobás, 32 nm-es, régi bérű, gázfűtéses, III. em., Involutes, újonnan tatarozott, tanácsi társbérletemet — tanácstól leválasztás engedélyezve — komfortosra sürgősen elcserélném Vác—Nagymaros vonalán, Esztergomban, Nagy-Budapesten meg­egyezéssel. 1399 Budapest 62. Pf. 669. — LEGFUTESES kazánpk. Kalorifer. Express Heating, valamint autóhütök szakszerű javítása VI., Rudas László u. 79. Telefon: 329-860. „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti az Istent, az szeresse a testvérét is” (1. Jn 4,21). VASÁRNAP. — „Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy tite­ket Istenhez vezéreljen” (Pt 3,18 — Sof 3,14------15 — Mt 22,34—46 — Zsolt 128.) Szeressük embertár- .sainkat, mert Krisztus me&halt bűneinkért. A benne való hit ál­tal a bünbocsánat örömével él­hetünk. Örömünket és Isten irán­ti hálánkat embertársaink iránti magatartásunk méri le. önma­gunk igazságának keresése és mu­togatása helyett másoknak meg­bocsátani tudó szeretetünk és se- gítökészségünk tanúskodik Krisz­tusban bízó hitünkről és örö­münkről. HÉTFŐ — „Krisztus Jézus az Isten jobbján van, és esedezik érettünk' (Rm 8,34 — 1 Móz 18,27 — 1 Ts 4,9—12 — 2 Kor 1,8—11). Szeressük embertársainkat, mert életünket ma is Isten szeretete hordozza. Ha hitünkben elbiza- kodottá válunk és lenézzük erőte- lenebb hitű, vagy hitüket nem a mi mértékünk szerint élő ember­társainkat, becsapjuk önmagun­kat, könnyen juthatunk megha­sonlásba önmagunkkal, a bennün­ket körülvevő világgal, sőt Isten­nel is. Életünk másik kísértése is veszélyezteti hitünket, a kétsé­geskedés, aggályoskodás, bizony­talanság. Sem az elbizakodás, sem a kétség nem út a szeretetre. KEDD. — „Higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, megkapjátok és meg­lesz nektek” (Mk 11,24 — Esőit 118,21 — 1 Jn 3,11—18 — 2 Kor 1,12—24). Szeressük embertársa­inkat, mert közösségünk van Is­tennel. Maga Isten teremtette meg felénk hangzó szaván és Fián, Jézus Krisztuson keresztül. Mi imádságainkban szólíthatjuk meg őt. Imádságunk nagy lehető­séget ad arra, hogy ne csak ma­gunkkal törődjünk, hanem mások gondját is felvegyük és Isten elé vigyük. Istennel való kapcsola­tunk emberi kapcsolatainkat is segíti. SZERDA. — „O Uram, én erős­ségem, ón bástyám és én mene­dékem a nyomorúság idején” (Jer 16,19 — 2 Kor 4,8 — 1 Jn 4,7—16 — 2 Kor 2,1—11). Szeressük em­bertársainkat, mert isten mégis- ■ mer tette velünk gondviselő szere- tetét is. A hivő ember az élet gondjait és megpróbáltatásait ugyanúgy megismeri, mint bárki más, gyötrődik is miattuk. Változó életkérdései között azonban fel­ismeri, ezért át is éli Isten gond­viselő szeretetét. Ezek a tapasz­talatok teszik lehetővé és ösztön­zik, hogy mind szavával, mind cselekedeteivel embertársa mellé álljon, a megpróbáltatás idején. CSÜTÖRTÖK. — „Pál írja: El­ső védekezésem alkalmával sen­ki sem volt mellettem, sőt mind­nyájan elhagytak — ne számít­tassák be nekik! De az Úr mel­lettem állott és megerősített en­gem” (2 Tim 4,16—17, — Zsolt 60,13 — Ef 6,1—9 — 2 Kor 2,12— 17). Szeressük embertársainkat, mert Isten hűséges hozzánk. A kényelemszeretet, egyéni érdek, félelem visszatarthat bennünket attól, hogy a rászorulókkal kö­zösséget vállaljunk. Isten a benne bízókkal marad. Isten iránti sze­retetünk az igazsághoz köt és a nyomorúságot szenvedők mellé állít. PÉNTEK. — „Jézus mondja: Minden lehetséges a hívőnek (Mt 9,23 — Józsué 1,9 — Ap Csel 5,1—11 — 2 Kor 3,1—11). Sze­ressük embertársainkat, mert Krisztus követése erre kötelez. Az evangéliumot nem lehet ellen­szenvet érezve továbbadni. Em­bertársam javáért tenni sem tu­dok, ha gyűlölöm. Krisztus példát adott tanítványainak a szeretetre és a szolgálatra. Példáját csak hozzá forrott hittel és tőle ka­pott erővel tudjuk követni. Kül­dő szavának is csak így tudunk engedelmeskedni, ö maga biztat, hogy követését merjük vállalni. SZOMBAT. — „Vigyázzatok, éberek legyetek, mert nem tud­játok, mikor jön el az az idő” (Mk 13,33 — Ézs 51,5 — 1 Jn 4,16—21 — 2 Kor 3,12—18). Sze­ressük embertársainkat, mert Is­ten ítélete elé megyünk. Felelős­ségünk komolyságára figyelmez­tet. Megítéli hitünket, szerete- tünket iránta és embertársaink iránt. Hitünk és szolgálatunk nem lehet felszínes, az igazságot elta­karó. Előtte semmit sem rejthe­tünk el. Megítéli az egyes keresz­tyén éleiét és az egész egyház életét is. Ma azonban még lehető­séget ad, hogy éberek legyünk engedelmes hitre. Magyar László EVANGÉLIKUS ÉLET A Maa.vSrorszáei Evanaéhkus Ea.ybáz Saitoosztályának lania Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörsy Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal; 1088 Budapest Vm.. Puskin u. 19 Te'efon; 142-974 Csekkszámlaszam : 316—20 112—vni Előfizetési ár: eey évre 120 — Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 83211 © 76.2^16 Athenaeum Nyomda Budaoest Rotációs maeas-nvomas Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Négyszáz éve halt meg Tiziano KEVÉS MŰVÉSZE VAN A MÚLTNAK, AKINEK ÉLETMŰVEN OLY MINTA­SZERŰEN LEHETNE MEGFIGYELNI kor, környezet és tehetség egybeolvadó hatását, mint ö, a velencei festökirály. Eszak-ltália egyik hegyi városkájából ke­rült Velencebe, s a felnövő fiúnak ez a hely adja meg életkeretét. „Ú minden csodák csodája, a tenger minden gazdag­ságával Velence, a te szépséges 'szépsé­gedben elbűvölő város” — írja a XVI. század elején az egyik kortárs-iró. Itt a velencei festészet nagyjainak — Bellim­nek, Giorgionénak — közvetlen hatását szívja magába az ifjú Tiziano. Hamaro­san kiforr egyéni stílusa, amellyel korából kimagaslik, mint a nagyerejú színek fes­tője, a szinhatások mestere, a festékkel varázsló. Nincs harmincéves, amikor megfestette a Frari- (ferences) templom főoltárké­pét. Mária mennybemenetelének elkép­zelését ábrázolja. Az aranyló, biborló színekben fürdő képen a mozgás felfelé törő irányát a kompozícióval, a mű fel­építésével oldja meg. A kép első vázla­tát, igy mondják, a fiatal mester egy őszi naplementekor a lagúna partjain készí­tette, amikor az eg aranyszint öltött és a bárányfelhőket a lenyugvó nap sugarai rózsásra festették. A parton éppen ha- lászbárlca kötött ki, s erőteljes halászok hordták ki a zsákmányt. Ez a mozgalmas csoport is rákerült a vázlatra, hogy maid az oltárképen az apostolok összesereglett, izgatottan tülekedő látványát adja. Mé­lyebb vallásos áhítat nem érződik a ké­pen. A művészet nagyszerűsége árad ró­la, úgyhogy a készülő alkotás csodájára jártak a külföldi követek, s szerették vol­na megszerezni uruk részére. TIZIANO AZ ÉRETT RENESZÁNSZT KÉPVISELI MŰVÉSZÉTÉBEN. A huma-’ nizmus gondolkodásának megfelelően az ember érdekli. A női szépség varázsán túl, amely számos müvéről árad és ejti rabul a szemlélőt, már az ember belső világát kutatja, s ezért lesznek oly jel­lemző erejűek portréi. Ezeken az arcok mögé látunk, a jellembe, sőt szinte tit­kos gondolatokba. III. Pál pápa és uno­kaöccse! című festményén az agg pápa riadt tehetetlenségét érezzük, amint az egyik unokaöccse rá akarja venni vala­mi cselszövésre — látjuk, pedig csukott a szája! —, a másik unokaöccse pedig hidegen figyel, készen, hogy részt vegyen a Sötét ügyben. A képből a mű­vész rendíthetetlen ragaszkodását is meg­ismerjük az igazsághoz, hiszen ne felejt­sük, a festményt nála a papa rendelte, ó pedig leplezetlenül festi a jellemeket. V. KAROLY CSÁSZÁR MEGHÍVJA UDVARI FESTŐJÉNEK. Kapcsolatukat — a korabeli felfogas szerint áthidalha­tó tlanul nagy rangkülönbség ellenére — bizonyos meghittség, bizalmasság jelle­mezte. Tiziano életének első krónikásai mesélik, hogy a császár egy alkalommal felvette a földről a festő leejtett ecsetjét. Az anekdota jellemző viszonyukra akkor is, ha igy nem történt meg, s jelentőségét megértjük, ha arra gondolunk, milyen szi­gorú etikett uralkodott a császári udvar­ban. A császár nevére felfigyelünk. Igen, ö volt az, aki Luther ellen fordult a worm- si birodalmi gyűlésen. Német-róntai császár, a reformációnak belsőleg, hité­ben is elszánt ellenfele. Az ún. schmal- kaldeni háborúban a protestáns német fejedelmek felett aratott- győzelme után róla festette Tiziano egyik legnagysze­rűbb képét: a lovon ülő mozdulatában és arcán ott van a győztes öntudata, de az elszántság is a további küzdelemre, sőt — vagy csak az elkövetkező történel­mi események ismeretében mi érezzük? — a győzelem kétes eredménye. Min­denesetre Tizianonak köszönhetjük V. Károly belülről is hű ábrázolásait, ame­lyek olyannak mutatják a császárt, mint késői emlékiratai és uralkodása: okos­nak, számítónak, megközelíthetetlennek. A császár öregkori világtól való elvo­nulásáról, a hatalomról való keserű le­mondásáról Tiziano — a köztük levő bi­zalmas viszonynál fogva — már jóelöre tudott, és hatással volt a művészre a csá­szár elmélyülő vallásossága. Sajat életét érő bánatok is, befelé fordították a mes­tert. Az öregedő művész legkiválóbb al­kotásai, az arcképek mellett, éppen a vallásos tárgyú festmények, amelyeken most már bensőséges átélés érződik. A saját sírja fölé szánt Pieta, a keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát si­rató Mária ábrázolása — melyet már nem tudott befejezni —, őszinte vallo­más erről. A föalak rajta a sugárzó tes­tű Krisztus. E KÉSEI KEPEIN, KÖZTÜK MEGRÁ­ZÓ ÖNARCKÉPÉN, változás figyelhető meg. Színei egyre mélyebb tüzűek, a fé­nyek felvillanásai egyre nagyobb szere­pet kapnak, s a részletek egyre kevésbé lesznek fontosak. A lényeg az, amire tör. Ekkor már inkább csak önmagának fes­tette képeit. A kortársak meglehetősen értetlenül álltak előttük, de éppen ekkor — túl a sikereken — ért a csúcsra. A ha­tárra jutott, ahol a reneszánsz átadja he­lyét a barokknak, de— és ez a nagyobb! — előre is iveit, száz évvel későbbre, Rembrandthoz. Nem ő az egyetlen az alkotók között, aki életében kétszer adott újat a jövő­nek: ifjan, a pálya felfelé törésékor, ás mar idősen, a pálya végén. Veöreös lmrr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom