Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-08-29 / 35. szám
Üdülés — Istennel EZEN A SZOKATLAN CÍMEN ADOTT KI a W urtenüergi Eaan- gcukus Tartományi Egyaaz egy tráktátust üdülő Hívei szamára. A füzet mindössze 30 oldalon kétheti időtartamra összefoglalást igyekszik adni a keresztyén einoereitnek az üdüléssel es pihenéssel kapcsolatos kérdésekre. Egy-egy napra két oldalon a té- manoz kapcsolódó klasszikub költemény, vagy irodalmi idézetekkel, néhány verses odaillo Diódái textusokai, par mondatos magyarázatokkal a prooléma lényégére utaló kérdésekkel és imádsággal mélyít el egy-egy üdüléssel kapcsolatos gondolatot. Annak illusztrálásara, hogy ezek a gondolatok mennyire közel állnak az élet valóságához, és mennyire segítik az ember helyes üdülését, hadd soroljak fel közülük néhányat: Az üdülés felszabadulás a kötelezd kötöttségek alól. — Az üdülés nagy alkalom a család számára. .— Az üdülés az év üzeman^agtöltő-állomasa. — Az üdülés, alkalom új barátságok teremtésére. — Az üdülés Isten nagy alkalma az emberek szaméra. — Az üdülés öröm, újra meg újra öröm. — Az üdülés alkaloid arra, hogy megtanuljunk különbséget tenni az utak, a mellékutak, a kerülőutak és a lév- utak között. — Az üdülés terített asztal azok számára, akik éhezik a napfényt, a levegőt és a csendet. — Az üdülés alkalom arra, hogy egy kicsit, önmagunkkal is foglalkozzunk. — Az üdülés alkalom arra, hogy megtanuljuk a játék örömét. — Az üdülés Isten nagy ajándéka az emberek számára. — Az üdülés álom és valóság egyszerre. — Az üdülés alkalom arra, hogy legyen időnk Isten, embertársaink és önmagunk számára. — Az üdülés az esztendő nagy vasárnapja, amikor egész évre elegendő erőt meríthetünk. AZ ILYEN ÉS EHHEZ HASONLÓ FÜZETEKET kezükbe adják az üdülésre induló emberednek, családoknak, elhelyezik egyházi üdülők szobáiban azzal a reményseggel, hogy szolgálatuk nyomán az üdülés és szabad idő minél több ember számára leiüdülés, igazi erőgyűjtés lesz. E LELKI PROGRAMOK MELLETT egyéb programok sokaságából választhattak az üdülök. Akinek kedve volt, részt vehetett az asztalitenisz, a röplabda, vagy a futballbajnokságban, aki a turisztikát szerette, az csatlakozhatott a kora hajnali (3 óra) úgynevezett „napfelkelte túrákhoz”. A fiatalok üdülését az esti vetélkedők, vagy táncos, dalos összejövetelek tették vidámmá. A gyermekek számára egy egész délutánt bétöltő ■ gyermekdélutánt rendeztek, ahol a gyermekek a bábszínháztól kezdve az ügyességi labdadobásokon át a gyer- mekbuszozásig minden mulatságban részesülhettek. Öröm volt ■nézni a szülők és fiatalok napokon át tartó szorgoskodását, amint a gyermekdélutánt előkészítették. MINDEBBEN AZ VOLT A NAGYSZERŰ, hogy semmi sem volt kötelező. Mindenki szabadon választott, vagy nem választott a programok közül. Az üdülés itt valóban felszabadulás volt a kötelező kötöttségek alól. De a behét alatt Mauloffban együtt lehettünk, az ott eltöltött idő, igazi pihenés volt, azaz üdülés — Istennel. Dr. Selmeczi János HOGY AZ EGYHÁZ A NE- jVlEi’ SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁGBAN ezt a szolgálatot a gyakorlatban hogyan végzi, feleségemmel együtt volt alkalmunk megtapasztalni az elmúlt nyáron egy Frankfurt melletti egyházi üdülőben. Az üdülő a mi Mátránkhoz hasonló Taunus- hegység erdőkoszqrúzta, romantikus vidékén egy kis faluban, Mauloffban épült a hatvanas években. Az üdülő jelleget mar a neve i's jelzi: Evangélikus családi. üdülő. A családok a két nagy központi épületben és a tíz hét- végiház-szerű kis épületben helyezkedhetnek el. Egyszerre több, mint kétszáz személy tud az üdülőben nyaralni. Lelkészek, gyülekezeti munkások és gyülekezeti tagok ' családjai üdülnek itt háromhetes turnusokban. Az üdülés családias jellegét az biztosítja, hogy a családok a kis épületekben, igazi kis közösségekben tudnak együtt lakni. Még arra is van mód; hogy egyesek — kívánság szerint — csak szállást kapjanak, s az ellátásukról a lakásokhoz tartozó konyhákban maguk gondoskodjanak. A közösségi jelleget pedig az szolgálja, hogy a nagy ebédlőben közösen lehet étkezni, a klubhelyiségekben kisebb-nagvobb összejöveteleket lehet rendezni, a fedett uszodában együtt lehet úszni, a sportpályákon pedig együtt sportolni. Az óvodás korú gyermekek számára, a közösségi élethez való szoktatásra külön óvoda működik rivári szabadságukat ott töltő diáklányok vezetésével. Az üdülő egész szolgálatát önkéntes. vagy a katonai szolgálatot helyettesítő úgynevezett „civilszolgálatos” fiatalok látják el. A KÜLÖNBÖZŐ PROGRAMOKAT egy’ott üdülő fiatal lelkész szervezte. Ehhez elsősorban az áhítatok és különböző megbeszélések tartoztak. Számomra különösen a rnéditációs összejövetel mély és tartalmas beszélgetései jelentettek sokat. A vasárnapi istentiszteletet formabontó István Marian: Valahányszor a gyermeket Valahányszor a gyermeket meg akarta verni áz anyja, ledöntötte a földre, és kérte, hogy hagyja. De a gyermek védekezett. „Miért tartod az arcodon a kezedet?” A gyermek a kezét az arcáról le nem vette, . s az.anyja a földön csak verte, verte, verte. Megvert kisgyermek A kezére, hátsófelére ütnek, de gyakran tarkón s arcul is verik: kezdetben sír, majd megvadul, dacos lesz, I s visszaüti álmában szüleit. Egy elhagyott ifjú Vergődő gyűlölet, irigység és magány. Sosem ismert apát, hiába sírt: „Anyám!” Sovány. Parázs szeme a múltjában kutat. Sosem volt Édenét nem őrzi a tudat. „Tűzben, lángban” verskötetből (1976) DÉL-AFR1KA: NYITOTTSÁG ÉS ELZÄRKOZOTTSÄG Heinrich von Delft, a fokvárosi „fehér” lutheránus egyház elnöke egyik beszédében síkraszállt a dél-afrikai egyházak egymás iránti nyitottsága mellett és sajnálkozását fejezte ki az olyan híresztelések felett, amelyek azt a látszatot keltik, hogy ő és más „fehér” egyházi vezető a „fekete" egyházakkal szemben a „csukott ajtó politikáját” követné. Delft elnök hangsúlyozta: „Ez volt és marad a meggyőződésem és a magatartásom.” Ugyanakkor az elnök nem helyesli a „fekete” és a „fehér” gyülekezetek között igencsak elterjedt szószékcserét. Ezt az álláspontját azzal indokolta, hogy az ilyesfajta változások megzavarják az egyházak „saját házukbeli életét”. (Mit is mondjunk ehhez a hírhez? örülünk a „nyitott ajtók" lehetőségének, de igazi örömünk akkor lesz, ha majd a dél-afrikai egyházak „színre” való tekintet nélkül élik meg a Krisztusban való közösséget.) Dr. Horváth Richard 70 éves DR. HORVÁTH RICHARD, az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára a közelmúltban töltötte be 70. életévéi, A magyar békemozgalomnak ez a kiváló egyházi személyisége — akinek aktivitása közismert mindennapi tény volt azok előtt, akik az elmúlt három évtizedben ebben az ügybén. szorgoskodtak — úgy érte meg ezt a kort, hogy nem fáradt el munkálkodni. Az igaz ügyért érzett felelősség, a meggyőződésből táplálkozó belső lelki erő felül tudott kerekedni éppen úgy a kezdeti nehézségeken, amelyekkel naponta szembe kellett néznie, amikor néhány társával kibontotta egyházában a haladás és béke zászlóját, mint amikor az elmúlt évtizedek során egyháza és népünk iránti szeretetétől indította« fáradhatatlanul építette a szocialista magyar állam és a hazai római katolikus egyház kapcsolatát. Ezzel az erővel tudta vállalni az egyre növekvő munkát, a szóbeli agitációtól a széles körű publicisztikai tevékenységig, amit az útmutató szolgálatot végző Katolikus Sző főszerkesztőjeként az elmúlt 25 évben végzett/ Tisztének helyes megértéséből végzett szolgálatának eredményét és megbecsülését tapasztalhatta már az elmúlt év során, amikor a katolikus egyházban folyó békemunka jubileumán egyértelmű tisztelettel szóltak róla egyházának vezetői éppen úgy, mint államunk, a magyar békemozgalom és a testvéregyházak képviselői. A MEGBECSÜLÉS MOST, A 70. SZÜLETÉSNAP ALKALMÁVAL egészen személyreszólóan jutott kifejezésre, amikor szeretett lapja, az egyház és a mozgalom hivatalos vehetői körülvették szeretettekkel. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa is magasra értékelte szolgálatát a Béke és Barátság Érdemrend adományozásával. A kitüntetést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes .elnöke nyújtotta át dr. Horváth Richárd- nak Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, Miklós Imre államtitkár. az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és dr. Ijjas József kalocsai érsek, pápai trónálló jelenlétében. A 70. SZÜLETÉSNAP ÉS A MAGAS KITÜNTETÉS ELNYERÉSE ALKALMÁBÓL «szinte szívvel kívánunk mi is minden jót, Isten gazdag áldását dr. Horváth Richárdnak, a békemozgalom kiváló munkásának és a katolikus testvérlap főszerkesztőjének további eredményes szolgálatához. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG ÉS AZ EMBERI JOGOK A Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Osztálya június 29. és július 3. között — Genfben — nemzetközi konzultációt tartott az emberi jogokkal kapcsolatos teológiai kérdésekről. A tanácskozás résztvevői levélben keresték fel dr. Carl Mau főtitkárt, arra kérve őt, hogy kísérje figyelemmel a dél-afrikai eseményeket és támogassa a Dél-afrikai Egy- házak' Tanácsának azt az álláspontját, amelyet az a Sowetóban s a Dél-afrikai Köztársaság más területén történt vérengzések és letartóztatások után juttatott kifejezésre. A tanácskozás résztvevői továbbá felkérték a Lutheránus Vi-, lágsZövetséget arra, hogy folyamatosan informálja a tagegyhá- zakát a letartóztatottak sorsáról és hogy kérje a tagegyházak imádságait a fogságba vetettekért és azok családtagjaiért. A főtitkárhoz intézett levélből ugyanakkor az is kitűnik, hogy az ellenétes álláspontok miatt a tanácskozás résztvevői nem hatolhatnak mélyebbre az emberi jogok teológiai vizsgálatában. ELKÉSZÜLT A DAR ES SALAAMI TANULMÁNYI ANYAG A Lutheránus Világszövetség 1977 nyarán a tanzániai Dar es- Salaamban tartandó hatodik nagygyűlését előkészítő tanulmányi anyagot nyomtatásban is megjelentette az LVSZ genfi központja. „Krisztusban — új közösség” címen. A 118 oldalas könyv kiadója a nemrég hazánkban járt Risto Lehtonen és Gerhard Thomas. A kiadvány előszavában C. Mau főtitkár hangsúlyozza, hogy ezzel segítséget akarnak adni á tagegyházaknak, hogy felkészülhessenek a hatodik nagygyűlésre. Egyben azt a célt is szolgálja a tagegyházak rendelkezésére bocsájtott tanulmányi anyag, hogy a hozzászólások alapján teljesebbé váljék a közös bizonyságtétel. A hírrel kapcsolatban emlékeztetjük Kedves Olvasóinkat, hogy az LVSZ elnöksége az előkészítő munkába bevonta D. Kál- dy Zoltán püspök-elnökünket, akinek a diakóniai teológia alapján készített dolgozata jelentős mértékben épült bele a most megjelent tanulmányi anyagba. — A LVSZ Magyar Nemzeti Bizottsága D. Káldy Zoltán elnök és dr. Pröhle Károly titkár vezetésével már hosszabb ideje foglalkozik a Dar es Salaam nagygyűlés témájával és erről több ízben is tanácskozott a világszövetség illetékeseivel, így legutóbb D. Paul Hansen európai titkárral és Risto Lehtonennel, aki a nagygyűlés előkészítő munkáját vezeti. Bizottságunk alapos teológiai munkával elkészített hozzászólással kívánja segíteni á Hatodik Nagygyűlés eredményességét. Szerkesztőbizottságunk reméli, hogy mint ez az Egyházak Világtanácsa legutóbbi nagygyűlése alkalmával is történt úgy az előkészítő munkáról, mint a nagygyűlés eseményeiről és eredményeiről folyamatosan tájékoztathatjuk majd lapunk olvasóit. LVSZ-KÜLDÖTTSÉG KÉSZÜL RÓMÁBA A Lutheránus Világszövetség 8 tagú delegáció látogatását tervezi ez év októberére a Vatikánba, dr. Mikó Juva elnök és dr. Carl Mau főtitkár vezetésével. Az LVSZ részéről ez, a második hivatalos látogatás lesz a két nagy történelmi egyház kapcsolatában. Az első küldöttséget 1969-ben dr. A. Appel akkori főtitkár vezette. Ezt követőleg 1972-ben J. Willebrands, a vatikáni Egységtitkánság munkáját irányító kardinális vezetésével római katolikus delegáció viszonozta látogatást Genfben. Az elmúlt kilenc év során egy, a két egyház részéről létrehozott munkacsoportban folyt tovább a párbeszéd a LVSZ és a Vatikán között. A tanácskozásokról lapunk hasábjain is rendszeresen beszámoltunk a munkacsoport magyar tagja. dr. Hafenscher Károly szerkesztőbizottsági tagunk segítségével. Az LVSZ mostani küldöttségének látogatása széles programot foglal magában, amely során esetleg sorra kerülne egy magánlátogatás is VI. Pál pápánál. A látogatás közelebbi céljáról még nincs szó a LVSZ információs lapjának híradásában. ÜJ PÁTRIÁRKA AZ ETIÓPIÁI EGYHÁZ ÉLÉN Az új katonai kormányzat által helyéről elmozdított Theophi- lus pátriárka helyére új pátriárkát választott az etiópjai ortodox egyház Makulu Wolde Mariam személyében. A közel 10 millió egyháztagot, 15 ezer gyülekezetei és kétszázezer papot számláló, 500 kerületben élő, 1600 éve fennálló egyház életében első ízben töltöttek be választással ilyen magas egyházi tisztséget. Régebben a. főpapi tisztséget az egyiptomi kopt pátriárka kinevezéssel töltötte be. Az ötvenes évek óla ezt a jogot Etiópia császára tartotta fenn magának. módon úgy tartottuk, hogy az ige elolvasása után kis asztaltársaságokban beszéltük meg az ige üzenetét, s az istentisztelet végén összegeztük áz eredményt. vezetőben említett traktátusnak nemcsak ez az első gondolata, hanem a többi is megvalósult. Hiszem, hogy mindnyájunk számára, akik a felejthetetlen három
