Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1976-06-20 / 25. szám
Bőkezű az Isten! Rm 10, 12—17 Valóban nagy bőkezűség! „Aki segítségül hívja az Űr nevét, üdvözül." De vajon így igaz ez? A KÜLÖNBÖZŐ VILÁGVALLÁSOK MIND MEGEGYEZNEK ABBAN, hogy követőiktől az istenségek sokat kívánnak. Erőfeletti teljesítmények vagy fájdalmas lemondások, lépésről- lépésre kiharcolt eredmények után nyerhetnek lelki nyugalmat, békességet, leginkább azt is csak a másvilágon. Sokszor mi keresztyének is úgy látjuk, valamilyen teljesítménnyel, „jó élettel", „lemondással” kell Isten kedvében járnunk. Ebből ered a kizárólagosság is: csak egyiké vagy csak másiké az Isten ajándéka az üdvösség. Pál apostol odaáll korának két szembenálló nagy csoportja közé és feléjük kiáltja: „nincs különbség” ember és ember között, „mert mindenkinek ugyanaz az Ura és ö bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja". IGEHIRDETÉSÜNK FELADATA, HOGY ISTENNEK ERRŐL A „BŐKEZŰSÉGERÖL” SZÓLJON. Ez az evangélium! „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajéndékozna nekünk vele együtt mindent?" (Rm S, 12) Megrövidíti Isten ajándékát, aki feltételekhez szabja, de megszegényíti az is, aki csak a túlvilági üdvösséget kínálja és nem látja be, hogy Isten az örök életet elkezdte bennünk és már a földi életünket is bőkezűen el akarja halmozni. A szeretet, öröm, békesség nem csupán túlvilági reménység, hanem Isten azt akarja, hogy szolgáló életünk ezeket teremje már most. Hogy embertársaink és egész világunk tőlünk is megkapja azt a jót, amitől ez a földi élet lesz nyugodtabb, igazságosabb; benne mindenki elérje a legelemibb javakat: kenyeret, békét, munkához való jogot, biztonságot. :• AZ ISTENRE ES EMBERTÁRSAKRA EGYSZERRE MUTATÓ IGEHIRDETÉS olyan hitre vezet, mely egyszerre bízik Istenben és ugyanakkor odafordul a felebarát felé is. „A hit hallásból van” — meghallom, hogy hozzám milyen bőkezű Isten, mindennel megajándékozott Krisztusban és már használom is ajándékát, továbbítom embertársaim felé. Ingyen vettfük, így adjuk tovább is. Az az igehirdetés, mely Isten bőkezű ajándékát teljes hosszúságában, szélességében, mélységében és magasságában mutatja meg. egyszerre bizalmat ébreszt bennünk, akik hallgatjuk azt. Ha ilyen a mi Urunk és mindenkihez ilyen és nem feltétel az, hogy honnan jöttem és milyen „vallásos” vagy „kegyes” előéletem volt, akkor benne megbízhatom. Bízom benne és segítségül hívom! IGEHIRDETÉS — MEGHALLGATÁS — HIT ÉS BIZALOM — IMÁDSÁG — ÜDVÖSSÉG: ezen a soron vezet végig az apostol, hogy megmutassa, milyen bőkezű a mi Istenünk! Ennek a láncsornak minden szeme igen fontos, de a legfontosabb mégis a kezdet. Ott kezdődik minden, hogy megszólal és beszél az Isten, követei, igehirdetők által. Ezért olyan nagyon fontos hallgatni az igehirdetésre, mert minden abból indul. Nincs hit, nincs imádság, de nincs szolgálat, diakóniai életfolytatás sem igehirdetés, az Isten elindító igéje nélkül. Ezért tegyünk hangsúlyt a mai vasárnapon erre: Figyelj Isten hívó szavára — az igehirdetésre! Tóth Szöllős Mihály IMÁDKOZZUNK Köszönjük Urunk, hogy bőkezű ajándékodat nekünk is adtad, amikor Jézust értünk halálra adtad, fel is támasztottad, hogy mi is éljünk Övele. Köszönjük igédet, melyben mindenről beszélsz nekünk. Add. hogy figyeljünk szavadra, kövessük igédet és cselekedjiik akaratodat: bízzunk Benned és segítségül hívjuk mindenkor nevedet. Add Szentleikedet, hogy szolgálatunkat hűséggel belöltsük embertársaink között. Jézus Krisztus Urunkért kérünk. Ámen. Egyházkerület püspöke hivatalába iktatja az egyházmegye újból megválasztott elnökségét: Dubovay Géza esperest és Horváth Lajos egyházmegyei felügyelőt. Isten tiszteleti ren d Budapesten, 1976. június 20-án Deák tér de. 9. (úrv). Trajtler Gábor. de. 11. (úrv). dr. Hatens- cher Károly, du. 6. dr. Hafenscher Károly. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 5. Szeretetvén dégség. Dózsa György út 7. de. fél 9 dr. Muntag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar). Thaly Kálmán u. 28. de. ll. dr. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza. Vajda Péter u. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. ll. (úrv.) Boros Károly. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Károly. Kassák Lajos út 32. de. ll. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Benczúr László. Frangepán u. de. fél 10. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh GyuLa. Pestlőrinc de. 11. Matúz László. Kispest de. 10. Kispest Wekerletelep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep. de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. io„ dr. Bodrog Miklós. Rákospalota Kistemplom du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály de. fél ll. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston.. Mátyásföld de. fél 11. Cinkota de. fél 11. du. fél 3. Kis- tarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákos hegy de. 9. Fe- renczy Zoltán. Rákosliget de. 10. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. fél 11. (német), de. ll. (úrv.) Gáncs Péter, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. Gáncs Péter. Öbuda de. 9. Vető Béla. de. 10. Vető Béla. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de. 9. Takács József, de. ll. Takács József, du. 5. Szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11. D. Korén Emil. Modo- ri u. 6. de. 10. Turcsány Károly. Kelenföld de. 8. Lehel László, de. 11. (úrv.) Lehel László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert) Budafok de. 11. Visontay Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. fél 11. Mezősi György. HÍREK — Szentháromság után az 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délőttti istentisztelet oltári igéje: Lk 16, 19—31; az igehirdetés alapigé- je: Rm 10, 12—17. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Június 27-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi Rádió. Igét hirdet S&EBIK IMRE miskolci lelkész, a Bor- sod-Hevesi Egyházmegye esperese. — DARRONY—NAGYALASONY. A társgyülekezet megüresedett lelkészi állására egyhangúan megválasztotta Sághy András vésel lelkészt. Beiktatása június 20-án délelőtt 10 órakor lesz istentisztelet keretében Nagvalásonyban. A beiktatáson igehirdetéssel D. dr. Ottlyk Ernő. az Északt Egyház- kerület püspöke szolgál. A püszenés Áhítat lesz június 19-én, szombaton este 7 órakor az oroszlányi temolomban. Műsoron: J S. Bach orgonaművei. Haydn: Hálaének. Sulvok Imre: A nagy lakoma. Kodály Zoltán: Jézus és a kufárok. Közreműködnek: Zászkaliczky Tamás orgonaművész és a gyülekezet énekkara. Vezényel: Nagy Dániel. pök délután 3 órakor Dabrony- ban hirdet igét. — SZIRAK. D. dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke Nagy Ilona lelkészt munkatársat bízta meg a gyülekezet gondozásával július hó 1-től kezdődően. — SÁTORALJAÚJHELY— TOKAJ. A társgyülekezet adminisztrálásával D. dr. Ottlyk Ernő. az Északi Egyházkerület püspöke július hó 1-től Tarjá- ni Gyula diósgyőri lelkészt bízta meg. — HAZASSAG. Dancz Imre, a beledi gyülekezet gondnoka és Illés Ilona május 15-én Budapesten házasságot kötöttek. A szertartást ifi- Harmati Béla lelkész tartotta a Deák béri templomban. ..Áldjad lelkem az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled.” EVANGÉLIKUS ET.ITT A Maevarorszáai Evaneéhkus Eaybá? Sajtóosztályának »apja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: ÍVlezősi György Felelő? kiadó: Harkány! László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vm.. Puskin u. 12. Telefon: 142—014 Csekkszámla szám : 516—20.412—VTn Előfizetési ár: egy évre 120.— Ft .Árusítja a Maeyar Posta Index: 35?ll 76.1325 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációé magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Aki titeket hallgat, az engem hallgat, és aki titeket elutasít, az engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem” (Lk 10, 16). VASÄRNAP. — „Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket” (2 Kor 1, 4 — Ézs 61, 3 — Lk 16, 19—31 _ Zsolt 9, 10—19). Személyes hittapasztalat alapján lehetünk hiteles bizonyságtevői Isten szeretetének. Isten vigasztalásának sokszor vagyunk részesei. Ismerjük a szomorúságot és ismerjük a vigasztalás örömét. Adjuk tovább, amit Istentől kaptunk, részesítsük vigaszra szoruló embertársainkat együttérző szívvel abban a szeretetben, amivel Isten minket.vett körül, amikor bajban voltunk. HÉTFŐ. — „Erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben (2 Tim 2, 1 — Zsolt 33, 16—18 — Lk 10, 1—11 — 1 Kor 13, 1—3). Erősödj a krisztusi lelkületben, krisztusi szeretetben. A kegyelem azt jelenti, hogy Krisztus elfogad az ő követésében. Isten szent és jó akaratához igazítja gondolatainkat. szavainkat és cselekedeteinket. Minél inkább Krisztus által irányított az életünk. annál erősebbek vagyunk a kegyelemben. Ez a megerősödés tesz képessé az Isten akarata szerinti szolgálatra embertársainkért. KEDD. — „Isten nem hagy el” (2 Kor 4, 9 — Zsolt 38, 22 — Éz 2, 1—7 — 1 Kor 13. 4— 7). Nemcsak a segítségre szoruló ember érzj Isten jelenlétének a szükségességét. Nemcsak bajban, veszélyben kell az a biztonság, hogy Isten velünk van. Mindennapi feladataink hűséges, önzetlen végrehajtásában, embertársainkért végzett szolgálatunkban is magunk mellett tudhatjuk Istent. Aki minden élethelyzetében Isten akarata szerint cselekszik. az a bajban is biztos hittel tudja, hogy Isten mellette áll. SZERDA. — „Azért fáradunk és küzdünk, mivel reménységünket az élő Istenbe vetettük, aki minden embernek megtartója, kiváltképpen a hívőnek” (í Tim 4, 10 — 2 Móz 16. 12 — Jn 5, 39—47 — 1 Kor 13, 8—13). Embertársainkért — családunkért, munkatársainkért, ismerősökért és ismeretlenekért — fáradozni csak reménységgel lehet. A másokért végzett szolgálatot mindig abban a reménységben végezhetjük, hogy nem hiába küzdünk, hanem Isten sikeressé teszi fáradozásunkat. A sikert nem mi aratjuk le, hanem azok élvezik, akikért reménységgel végeztük a szolgálatot. CSÜTÖRTÖK. — „Látta János, amint Jézus ő hozzá ment és szólt: íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (Jn 1, 29 — Zsolt 138, 8 — Jn 6, 39—47 — 1 Kor 13.L 8—13). Jézus az ember ember elleni tetteinek a terhét, következményét veszi el. Ne té-. vesszük ezt össze t-jtzal a könnyelmű gondolattal, hogy bátran vétkezhetünk, hiszen Jézus úgyis bűnbocsánatot hoz. Magára vette átélte a bűnök minden következményét, de azért, hogy bennünket új életre vezessen, amelyben nem egymás ellen elkövetett bűneink terheit rakjuk egymásra, hanem az egymásért végzett szolgálattal, Krisztus módjára segítjük és támogatjuk egymás életét. PÉNTEK. — „A világ szerint alacsonyrendűeket és lenézetteket választotta ki az Isten és a semmiket, hogy megsemmisítse a valamiket, hogy Isten előtt ne dicsekedjék senki” (1 Kor 1, 28—29 — 1 Sám 2 3 — Lk 12. 49—53 — 1 Kor 14. 13— 19). Jézus szavai szerint egyetlen dolog adhat rangot, dicsőséget az embernek és ez a felebarátért végzett szolgálat. Aki másfajta „érdem” szerint akar nagy lenni az embertársai között, mint a szolgálat, azt Isten megszégyeníti, megalázza. Nem is szükséges sem- mi egyéb Isten akaratának teljesítéséhez, mint az odaadó engedelmesség. SZOMBAT. — „Álljon el a gonosztól mindaz, aki az Ür nevét vallja!” (2 Tim. 2. 19 — ÉZS' 59. 2 — Jn 10. 40—42 — 1 Kor 14. 20—25). Isten nevét vallani életfolytatást jelent. Isten nevéről az ő akaratának teljesítésével lehet hitelesen bizonyságot tenni. A gonosztól — tehát a felebarát-elleni önzéstől. gyűlölettől, közönytől — nem elég szóban elállni. A tetteknek kell arról vallani, hogy nem a gonosz kívánságok. hanem Isten szent és íó akarata irányítia egyéni életünket és az emberi közösség iránti magatartásunkat. Baranyai Tamás — HALÁLOZÁS. Baráth Irén kiskundorozsmai, azelőtt békéscsabai lakos, a gyülekezet hűséges tagja, súlyos betegség után 66 éves korában március 29-én elhunyt. Temetése április 1-én volt dr. Cserháti Sándor szegedi lelkész szolgálatával. ..Nékem az élet Krisztus, a meghalás nyereség”. A családi asztal körül Nem beszéltünk össze és mégis egyet akartunk. Egy volt a vágyunk: el a nagyvárosból! Kiszabadulni a kőrengetegből, a benzingőzből, a lármából, a tülekedésből, pihenni, végre tisztességesen megterített asztal mellé ülni, úgy, ahogy gyermekkorunkban láttuk, magunk körül szülök, testvérek, nagyszülők, gyermekek és unokák. Ez a vágy — egymástól függetlenül — így fogalmazódott meg bennünk: — Kiutazni Klári nénihez! Klári néni a család egyetlen élő nagynénikéje. Harasztiban lakik egy kis kertes házban. Már amint a helyiérdekű az állomás felé kanyarodik, feltűnik a kis ház, ahogy a fák árnyékában meghúzódik a zöld gyepes kertben. Én mindig nagy szatyorral érkezem. Benne van a varrnivalóm, a fejtenivalóm, amit már hat hónapja gyűjtögetek, a nyelvkönyvem, a könyv amelyet el kell olvasnom és a könyv, amelyet el szeretnék olvasni, cikkek, amelyek érdekeinek és újraolvasásra várnak és folytathatnám. Persze sohasem varrók, nem fejtek, olvasásra sem kerül sor, mert ahogy belépek a kertbe, elmarad a város, a kötelezett- segek, a rohanó hétköznapok s helyüket békés nyugalom foglalja el, a pázsit hívogat, a virágba borult cseresznye és a barackfák fehérrózsaszínje, a ház előtti japánbirsbokrok is, amelyek elrejtik az öreg ház hiányosságait, az udvar felöl pedig lila aranyésö takarja be a falakat, versenyezve a szőlőindák tekervé- nyeivel. A tornácon asztal, rozzant karosszékek, az asztalon törött kiontőjü korsó, benne tavaszi ágak. A szobában kopott bőrgarnitúra, középen nagy, kerek, vastag lábú tölgyfaasztal, rajta fehér-piros szőttes. Klári néni két karját tárja elénk: — De jó, hogy eljöttetek, legalább nem leszek egyedül! Egyedül? Benn már négyen vannak. Unokák, testvérek. Később minden kor képviselteti magát az óvodástól, az iskoláson át, a ka- rnaszkorig és följebb a férfi korig, fel egészen a 76 éves Klári néniig. — Gyertek keríveskéim! Hát elfáradtatok? Pihenjetek. Mit hozzak? Friss tejecskét, vajas kenyeret, kalácskát is sütöttem, hogy gondoltam, hátha jöttök! — Semmit! Semmit! — mondjuk kórusban. — Dehát a gyerekek! Ugye, Attila, te kérbz, meg az Ákoska is. Piroska, gyertek gyermekeim és viszi őket a konyhába, hogy aztán nagy karéj vajas kenyerekkel bocsássa őket ki a kertbe. Ez eddig talán nem ritkaság. De amikor delet harangoznak, csak jön Klári néni a pety- tyes köténykéjében, hogy: — Gyertek már édeskéim, terítve van! — Bűvészmutatvány ez! Ilyen rövid idő alatt, ennyi személynek! Felszedelőzködünk. Amikor a szobába lépünk egy kicsit megilletődünk. Van köztünk idegen és jó barát, még árva gyerek is. Mégis úgy ülünk asztalhoz, mint egy nagy család. Sokan vagyunk, a régi készletből nem jut mindenkinek, vem egyformák a poharak sem, egy hosszú élet folyamán sok eltört belőlük. Mégis olyan jólesik a szépen terített, tiszta asztalhoz letelepedni. Végre együtt vagyunk valamennyien. Klári néni imára kulcsolja a kezét. Valamennyien így teszünk. Még a gyermeki éhség mohóságát is megállítja a hirtelen beállt csend. — Köszönjük meg, hogy így együtt lehetünk a terített családi asztalnál. Hívjuk meg a mi jó Urunkat is közénk — így Klári néni. így mondja a mi jó Urunkat! Aztán merni kezdi a levest. Mindenki odatartja a tányérját. A gyerekek előtt kétszer merül a kanál. Senki nem kezd az evéshez, mielőtt a másik nem kapott. Utolsónak marad Klári néni. Neki az aljamaradék kerül. — Adjon Isten jó étvágyat — néz rajtunk végig. — Klári néninek is kívánjuk! Ülünk a nagy kerek asztal mellett, amely a családból több nemzedéket látott már felnőni. Egymásra mosolygunk, elmondjuk örömeinket, bánatunkat, problémáinkat és sikereinket. Klári néni csak hallgatja és bólogat vagy rázza a fejét. — Emlékszel még, otthon, amikor anyánk szilvás gombócot főzött! Nem győzte szegény, olyan jó étvággyal ettünk. — Mi meg heten voltunk testvérek. Hét fiú. Pedig anyánk mindig kislányért imádkozott. Sohasem búsult: imádkózott és énekelt. — En meg egyszer válogattam a kenyérszeletek között. Apánk észrevette és azt a darabot, amelyiket eltoltam, eltette nekem estére. £s mást nem kaptam, amíg a kenyeret meg nem ettem. — Jaj, azok a nagyünnepi ebédek, amikor még sütemény is volt! — Persze, neked a hús nem számít, te sárgarépán is eltengődnél! — Nálunk apánk Vj kiló húsnál sohasem vett többet. Sok burgonyát kaptunk, sok levet, egy-két kis kocka húst. — Aztán mégis mind felnőttetek és rendes, becsületes, derék emberek lettetek, — jegyzi meg Klári néni. — En mongol népi táncos szeretnék lenni — szól Attila. — Te csak akkor szólj kisfiam, ha kérdeznek, Akkor megmondhatod, mi szeretnél lenni — hallatszik az ifjú mama hangja. Piroska már védelmébe veszi a leintett legényt: — Ebéd után bemutatót fog tartani, meg előad verseket, népballadákat. ,— Majd meghallgatjuk. Most menjetek ki szépen a kertbe. A kicsik felállnak, odamennek Klári nénihez és megköszönik az ebédet. Mi még kávézunk. Halkabb lesz a szó. Gyermekkorunk drága emlékeit ringatjuk féltő szeretettel. Életünk apró eseményei most megszépülnek visszapillantó tükrünkben. — Jó lenne néha megpihenni a család fehér szőttessel leborított asztalánál — mondom. — De hol a család? — kérdi valamelyik. Az egyik féllábon a konyhaasztal sarkánál kapkodja be az ételt, a másik késő délután eszi meg tálcáról a felmelegített ebédet. A családfő legtöbbször egyedül étkezik, mert a gyerekek már ágyban vannak, az asszony meg már vacsorázott. A család egyes tagjai más-más időpontokban étkeznek. Van aki nem tudja, milyen egy családi asztal, sokan nem ismerik már talán a család fogalmát sem. — Ha nincs TV-műsor, ha nincs szórakoztató program, a család tagjai nem lelik helyüket. Elszoktak attól, hogy egymással elbeszélgessenek, hogy érdekelje őket egymás gondja, baja. Mindenki megy a maga útján és lassan nem is kérdezik egymástól ki hova jár. merre tart. Nincs családi asztal, s egyre ritkábbak a közös családi étkezések. — Kisfiam, sehogysem értem ezt a felvilágosult sexcentrikusságot — mondja Klári néni ilyen szakkifejezéssel, hogy csodálkozva nézünk rá. — Hát bizony a sex talán egy kicsit túl nagy fontosságot kap ifjúságunk életében. Talán néha a másik végletben járunk. Az édes élet szabadsága az útódok minőségében máris jelentkezik. — Le kellene ülni a családi asztal mellé és onnan merítve erőt indulni a világba — ösz- szegezi Klári néni, —, és örökre szívünkbe zárni hangulatát, mindig visszahívó, hazaváró, összetartó erejét. Mert igaz, gyermekeim, hogy ez a kis Attila meg Piroska még nem is jár csak előkészítőbe, de már megtudja mondani a praktikus, a precíz, az intelligens magyar megfelelőjét, és hogy honnan indult el Custeau kapitány, de mit ér mind ez, ha nincs a szívébe beírva a család, a nemzet, a haza fogalma úgy, ahogy azt mi ismerjük? akik a családi kerékasztalok mellől indultunk el, hogy vészben-viharban, jó napokban, rossz napokban, ott álljunk mellettük védőn, oltal- mazón, örök hűséggel. « Hazafelé a zsúfolt helyiérdekűn a kis Attila rám nézett nagy, fekete szemével s az elmúlt napot így foglalta össze: — Miért nem lehet mindennap Klári néni? És igaza volt. Hát miért ne lehetne? Nálam, nálad, mindnyájunknál. Gyarmathy Irén — A SOMOGY-ZALAI EGYHÁZMEGYE június 20-án, vasárnap délelőtt 10 órakor a kaposvári templomban istentiszteletei és közgyűlést tart, amelyen D. Káldy Zoltán, a Déli
