Evangélikus Élet, 1976 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1976-06-20 / 25. szám

Ablakok nyíltak Pesti gyülekezetek presbiteri konferenciája Újpest evangélikus gyüleke­zete látta vendégül május ele­jén az általa kezdeményezett presbiteri konferencia részt­vevőit. A találkozó jelentősé­gét növelte, hogy D. Káldy Zoltán püspök-elnökünk és dr. Karner Ágoston főtitkárunk nemcsak elfogadták a meghí­vást, hanem előadással is szolgáltak. ANGYALFÖLD. PESTÚJ­HELY, RÁKOSPALOTA, RÁ­KOSSZENTMIHÁLY ÉS ÚJ­PEST lelkészei, presbiterei — több mint 60 személy, közöt­tük szép számmal nők és fia­talok is — gyűltek össze és előbb a templomban, majd folytatólag a gyülekezeti te­remben. Előadók beszámolói nyomán ablakok nyíltak előbb Nairobira, majd azon keresz­tül a teljes világra, egyházai­ra, azután magyar evangéli­kus egyházunk mindennapi szolgálatára, végül a szomszé­dos és gyakran közös örömö­egységek. Elöntésén jóváha­gyott költségvetések szerint gazdálkodnak, számadásaikat az egyházikerületi számvevő- szék vizsgálja. Az egyházke­rületnél íelmerülő kiadások­ra — Egyházi Törvényeink szerint — minden gyülekezet­nek egyházkerületi járulékot kell fizetnie. Ezek az összegek az egyházkerületek költségve­téseinek kisebb részét alkot­ják. összegszerűségében a be­folyt összegnél jóval maga­sabb az az anyagi támogatás, amelyet a kerületek adnak a gyülekezeteknek. így pl. a rendszeres szórványsegély, es- peresi tiszteletdíj, Lelkészek személyi segélyezése családi események alkalmából, a kán­torképző szolgálatunk anyagi támogatása stb., hogy csak a leglényegesebbeket említsem. ORSZÁGOS EGYHÁZ. Egy­házunk szervezeti felépítmé­nyében a legmagasabb szint az Országos Egyház. Évtize­deken keresztül az Országos Egyház semmiféle anyagi tá­mogatásban nem részesült a .gyülekezetek részéről. Ez teo­lógiailag sem volt helyes, hi­szen az Országos Egyház nem egy idegen test az egyház szolgálatában, hanem éppen minden munkájával a gyüle­kezetekben folyó igehirdetést annak tárgyi és személyi fel­tételeit szolgálja. Az Országosi Presbitérium csak néhány éve érvényesíti az Egyházi Törvények ide vonatkozó sza­kaszát, mely szerint „vala­mennyi gyülekezet tartozik a közegyház valamennyi terhét arányosan hordozni...” Az ún. országos egyházi járulék.' amelyet a gyülekezeteik ma már kötelesek. fizetni, még mindig nagyon messze van a törvény szó szerinti értelmezé­sétől. Hiszen ez az összeg, az évi 240 ezer forint, mindösz- sze az Országos Könyvtár, Le­véltár és a Teológiai Akadé­mia részbeni támogatását fe­dezi. Ma még nagyon .messze vagyunk a „valamennyi” te­herviseléstől, s ugyanolyan távol vagyunk a közterhek „arányos” hordozásától is. Ha távirati stílusban is, de nézzük a mérleg másik olda­lát. MIT AD AZ EGYHÁZ A GYÜLEKEZETEKNEK? Ügy érzem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ma már nincs olyan gyülekezete egyházunk­nak. amely az elmúlt húsz esztendőben ne részesült vol­na kisebb-nagyobb összegű segélyben. A legtöbb templom, lelkészlakás megújult falai­ban ott van a közegyház anyagi támogatása. Nem mondok nagy számot, ha azt mondom, hogy évente kb. 2 millió forintot ad az Országos Egyház az építkező, az arra rászoruló gyülekezeteknek. De ugyancsak ebbe a gondolat- .. körbe tartozik az a mintegy negyven személygépkocsi, melyekkel a szórványban szol­gáló lelkészek életkörülmé­nyeit — s ezzel együtt az ige­szolgálatot is — igyekeztünk segíteni. A sort tovább lehet­ne folytatni... Egészséges kapcsolatnak ér­zem e kettős irányú anyagi kapcsolatot. A gyülekezet s azon keresztül az egyes hivő evangélikus egyháztag anyagi áldozatával segíti egész egy­házunk anyagi organizmusát. Ugyanakkor a közegyház meg­teremti anyagi feltételét an­nak, hogy az Isten igéje után vágyódó ember megfelelő kö­rülmények között és színvona­lon találkozhasson a hirdetett igén keresztül az élő Űr Jé­zus Krisztussal. Hi* K arneV í >mcínn Napi poliíiJka A nemzetközi érdeklődés középpontjában változatlanul a Libanonban folyó súlyos harcok állnak. Teljesen szétzilált bel­ső állapotok uralkodnak e Közel-keleti kis államban, s nlár­mát képtelen az ember közös nevezőre hozni a sokféle tört politikai, katonai akciókat. A tragikus az ebben a hátborzongató polgárháborúban, hogy naponként sok száz halottja van, (több, mind az első világháború naponkénti áldozatainak száma!) s teljesen kilátástalannak látszik a válság megoldása. DE LIBANON „ÁRNYÉKÁBAN" NAGY JELENTŐSÉGŰ DOLGOK TÖRTÉNTEK. Május 2S*án aláírták Moszkvában és Washingtonban a Szovjetunió és az Egyesült Államok szerző­dését, a békés célú föld alatti atomrobbantásról. Ez a szerződés újabb lépés a békés együttélés útján, az enyhülés irányába. A két vezető nagyhatalom ezzel kifejezésre juttatta, hogy poli­tikájának irányvonala nem változott, és következtetni enged arra, hogy a többi — a leszerelés, haderő csökkentés, fegyver- zetkorlátozás dolgaiban — is előrelépés fog a jövőben történni. És mind e mögött véleményünk szerint sorsdöntő napok pe­regnek a nagy nyugati államok életében. Elöljáróban csak annyit, hogy rendkívüli izgalom fűti a nyugati politikusokat a várható fejleményekkel kapcsolatban. Miről is van szó? ARRÓL, AMIT KORÁBBAN MAR JELEZTÜNK, „forr a Mediterrán”, hogy Nyugat-Európa nagy társadalmi• politikai változások sodrásába került. A társadalmi változások tünetei kezdetben csak „gyermekbetegségeknek” látszottak. Sztrájkok, tüntetések, bérharcok, tömegmegmozdulások, a közhangulat feszültsége a munkáspártok erőpróbái voltak. Ezeket azonban alig akarták felismerni. Sőt, a kapitalista Nyugat ezzel kapcso­latban még így büszkélkedett „demokráciájával”, „itt nálunk sztrájkolhatnak a polgárok, a dolgozók”. De, hogy ezek a meg­mozdulások mennyiben erősítették a dolgozók öntudatát, és miképpen lettek az osztályharc tipikus kifejező eszközei és milyen változásokat eszközöltek a társadalom mélyén, arról hallgattak. És napjainkban a föld alól feltörtek az erők. EKKOR DRASZTIKUS FIGYELMEZTETÉSEK HANGZOT­TAK EL. A feltűnő az volt, hogy az egymással szövetségben levő államok kölcsönös figyelmeztetése jutott ide is, oda is. ,<Nem lehet tűrni baloldali elemeket a kormányban. Megvonják a bizalmat attól az államtól, ahol kommunisták részt vesznek a vezetésben stb.” Ilyen figyelmeztetések sűrűn röppentek fel Washingtonban, Rómában, Párizsban, Bonnban. De a fejlemények áradatát ilyen figyelmeztetések nem tud­ták feltartóztatni. És itt különös figyelmet érdemel Olaszország és Franciaország. Mi történt tulajdonképpen az Appenini-fél- szigeten? Az olasz belpolitikára egyetlen kifejezés áll: tartós válságban szenved. Leegyszerűsítve a kérdést, a perióduson­ként kinevezett kormány képtelen volt a gazdasági, politikai, társadalmi problémák felett úrrá lenni, s bebizonyosodott, hogy az olasz keresztyén demokrata párt vezető szerepe lejárt. Eközben jelentkezett koalícióra az eddigi ellenzékben műkö­dő, és megerősödött kommunista párt. A tömegek egyre inkább vetették bizalmukat a dolgozók pártjába, melynek programja elsősorban kivezetni az országot a válságból volt. Túl ezen ha­laszthatatlan feladatául tűzte ki az olasz társadalomban fenn­álló feszültség megoldását. (Köztudott, Dél-Olaszország elmara­dottad, mezőgazdasági lakossága életszínvonala hihetetlenül alacsony.) De nem maradt ki a programból a nemzeti tökéből való igazságos részesedés, az adók egyenlő elosztása. Külpoliti­kában pedig az enyhülés folytatása, békés együttélés és a le­szerelés. _ " A NAPOKBAN, JÚNIUS 3-ÁN, KÖZÖS KONZULTÁCIÓT TARTOTT a francia és olasz kommunista párt vezetősége. 'Pá­rizsban. Itt megállapítást nyert, hogy az olaszországi és fran­ciaországi válságból csakis akkor lehet kilábalni, és a haladás útjára lépni, ha a kummunisták részt vesznek a társadalom és az állam politikai irányításában. „A jobboldali erők misztifi­káló, hamisító alternatívája: szabadság, vagy szocializmus”. A kommunisták válasza: szabadságért és szocializmusért egy­szerre harcolnak, a szocializmus révén akarják kibontakoztat­ni a teljes szabadságot. Itt tehát küszöbhöz érkezett már a fejlődés. Ezekbén az országokban a közel jövőben választások lesznek. S e választá­sokon a jövő kérdése forog kockán. A tömegek bizalma minden esetre — átérezve és elszenvedve a bajokat —, a munkáspártok felé fordult. EZ A NAGYFOKÚ VÁLTOZÁS, MELYNEK ELŐESTÉJÉ­HEZ ÉRKEZTÜNK, új szituációt teremt az egyházban is. Ve­gyük pl. Olaszországot! Az ország területén van a római egy­ház lelki fellegvára. Az olasz nép túlnyomó többsége buzgó, hivő katolikus. A katolikus egyházi kultúra számtalan emléke található az országban, ahová milliószámra zarándokolnak a hívek. A katolikus szellemi irányítás központja, a Vatikán is elsősorban az olasz katolicizmus oh tájékozódik, és arra tá­maszkodik. Nem volt véletlen az olasz püspöki kar, valamint a Vatikán állásfoglalása a választásokkal kapcsolatban. Ter­mészetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni az ilyen megnyi­latkozásokat. De aligha fogják ezek a hangok eldönteni az új olasz jövendőt. Viszont a kérdés elénk mered: milyen állásfog­lalásra kényszerül a Vatikán és az olasz hierarchia, ha törté­netesen az új olasz kormány koalíciójában helyet foglalnak a kommunisták is. Átok alá kerülnek a hívek, vagy a kormány, mert szavazatukat rájuk adták, ill. vállalkoznak a válságból kivezetni az országot? Nem naiv kérdések ezek. Az új szituáció mindenesetre sok gondolkodni valót teremt. Nemcsak Olasz-, de Franciaország­ban is, sőt Németországban is. A dolgozók viharos gyorsasággal fejlődtek. Izgalmas napok előtt állunk. S ez az izgalom ellen­kező előjellel átragadt a nyugati államok politikusaira. Mi vi­szont rövidesen választ kapunk kérdéseinkre. Sokszínű gazdag tartalmú élet zárult le április 24-én, amikor dr. H. Gaudy László ny. lelkész lehunyta szemét a halál álmába. Az út Hosszú­falutól a Budapest Farkasréti temetőig több mint nyolc évti­zed volt, amely alatt többek között két világháború is lezaj­lott, alapjaiban többször is megrázva és döntően átala­kítva azt a környezetet, amely­ben ez az út vezetett. Mind­ezek közben, többször ellenére is olyan vonások rajzolódtak ki Gaudy László arcán, amelyek ismertté tették ót különösen is Budapest területén és sokakból váltották ki a szeretettel páro­sult megbecsülést, nemcsak az egyház körén belül, hanem túl azon más életstílusú, vagy vi­lágszemléletű emberekből — neves közéleti személyekből is. DR. H. GAUDY LÁSZLÓ egyéniségének vonásait ölelte egybe temetési igehirdetésében (Jn 14 271 maius 19-én dr Dr. H. Ga udy Lászlóra emlékezünk két és gondokat hordozó gyü­lekezetek életére. Blázy Lajos újpesti lelkész imája és az újpesti másodfel­ügyelő üdvözlő szavai után D. Káldy Zoltán püspök Hogyan látjuk egyházunk helyzetét és szolgálatát Nairobi után cím­mel tartotta meg előadását. A konferencia — mint ismeretes — a mai egyházak és a mai világ, az emberiség egészének nagy problémáit elemezte. A hallgatóság az elhangzott elő­adás révén a konferencia le­folyt munkájába kapott moz­gósító erejű bepillantást. Az evangélium épp fekete Afrikában ma is előre törő. De az ige hat a világ minden részén. A mai világ hajója — fedélzetén kb. 4 milliárd utas­sal Titanic-ká válhat, amely hatalmas jéghegy felé tart. Ennek félelmetes és veszélyes csúcsai: a természeti források apadása, az élelmiszerhiány, a gondjaikról és azok várható megoldásáról. Az egyes ágak ma szervesen kapcsolódnak az egyház életéhez ezek között nincsenek első- és másodren­dű ágak, mind az egyház tel­jes egészét szolgálják. Az elő­adás tisztábbá, összefüggőbbé tette a hallgatóság eddigi mo- zaikszeiü ismereteit az egyes egyházi munkaágakkal kap­csolatban, ablakot nyitott egész egyházunk szolgálata lé­nyegének jobb megértéséhez. SZÜNET UTÁN a gyüleke­zeti teremben folytatódott a megbeszélés, ahol a gyüleke­zetek képviselői számoltak be gyülekezetük életéről. A részt vevő gyülekezeteknek vannak azonos és eltérő problémáik. Egyik gyülekezetben csökken az egyháztagok létszáma, fő­leg az idősek elhalálozása és elköltözések miatt, ugyanak­kor viszont pl. Újpalota ki­Anyagi kérdéseinkre figyelünk A liözmliáz szükségletei Egy sorozat keretében már foglalkoztunk a közegyház anyagi szükségleteivel, s ez mentesít attól, hogy e kérdés­ben a korábban megjelent cik­keinkben foglaltakat újra fel­idézzem. Elég talán arra a ko­rábban elmondott tételre utal­nom, amely szerint az egyes gyülekezetek anyagi életét sem lehet elszigetelten vizsgál­ni. Hiszen ennek a kérdésnek két oidala van. Egyrészt a gyülekezetek anyagilag iá-fele­lősséget vállalnak az evangé­lium hirdetéséért,s ezért a cél­ért áldozatot is hoznak. A gyü­lekezetek önálló gazdasági éle­tet élnék. Ez odáig terjed a mi egyházi gyakorlatunkban, hogy — csak egy példát kiemelve a sok közül —, a lelkészi fizeté­sek még ma is nagyon diffe­renciáltak. (Sajnos ez a külön­bözőség nem mindig a lelkészi szolgálatok mennyiségével és minőségével arányos!) Másrészt — és ezt sem sza­bad anyagi kérdések boncol­gatása közben elhanyagolnunk — az egyes gyülekezetek a maguk életét, a gyülekezeti keretek megőrzése mellett sem tudják a maguk erejéből, csak közegyházi támogatással gya­korolni. És itt konkrét anyagi segítségre,, gondolunk!, Említ­sük' rrieg itt pl. a Sajtóosztá­lyunk,kiadványait .vagy az igehirdető személyét, mint jól képzett lelkipásztort. Bárme­lyik sajtótermékük mögött ott van a közégyház anyagi támo­gatása, s míg egy lelkész kike­rül a Teológiai Akadémia pad­jaiból gyülekezeti szolgálatra, addig igen jelentős anyagi tá­mogatást kap az Országos Egy­háztól. Hiszen a teológiai hall­gatók által fizetett tandíj és kollégiumi tartásdíj valamint a szupplikáció összege is csak kis részben fedezi a Teológiai Akadémiának, mint oktatási intézményünknek a kiadásait. (Érdemes lenne egyszer kiszá­mítani s megírni, hogy mibe kerül nálunk egy lelkész ki­képzése!) A gyakorlatból tudom, hogy a fenti okoskodásom tulajdon­képpen fölösleges is. Hiszen ma már mindez természetes a gyülekezetek nagyobb része előtt. Illetve — helyesbítem magam —. a lelkészek és gyü­lekezeti vezetők előtt. És itt van még tennivalónk bőven! Mert nem elég a közegyházi szükségletekre áldozatot hoz­ni, azok összegét felvenni a költségvetési tételek közé s azt téliesíteni, sokkal inkább meg kell azt értetni az anyagilag is áldozatot hozó gyülekezeti tagokkal, hogy e kétirányú „anyagi” kapcsolat mögött egyházunk egészséges egysége húzódik meg. Azt is jobban kellene érteni minden evangé­likusnak. hogy milyen, célra kér, s mire ad (!) a közegyház. A következő kérdés, melyet ebben az összefüggésben felve­tünk az. hogy mire is kér a közegvház. hol kezdődik a köz- . egyházi tehervállalás. EGYHÁZMEGYEI JÁRU­LÉK. Minden gyülekezet bele­tartozik egy egyházmegyébe. Ebből következik, hogy min­den gyülekezet — lélekszáma alapján — bizonyos összegű egyházmegyei járulékot fizet. Ezek az összegek fedezik az egyházmegye igazgatási költ­ségeit. így pl. az eeperesi láto­gatások útiköltségeit, az egy­házmegyei elnökség hivatalos kiszállási költségeit, az egy­házmegyei presbiteri ülés ki­adásait stb. EGYHÁZKERÜLETI JÁ­RULÉK. A Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztást tekintve két egyház­kerületre oszlik. Az egyház- kerületek — anyagi vonatko­zásban — önálló gazdasági szólt arról, hogy a körünkből eltávozott „Laci Bácsi” nyitót- ember volt, itthon európai sok ember ismerője, az irga­lom embere, s mindezek bér evangélikus lelkész. Nyitottsá­gához tartozott szüntelen a: olvasás és tanulás vágya amelybe egyképpen beleférte! a legnehezebb fajsúlyú teoló­giai könyvek éppen úgy, mini a mindennapi élet eseményei! hozó napilapok, vagy a kultúra széles horizontja. Tudott na­gyobb összefüggésekben gon- golkodni. Európai távlatú gon­dolkodásában közel került egy­máshoz a szeretett szülőföld, Erdély és a távoli Koppenhága, vagy Párizs történelmi mély­ségeiben és sorskérdéseikben Szeretett emberekkel együtt lenni, beszélgetni, vitázni, gon­dolatot cserélni, s ebbe a part- nerságba sokféle rendű, rangú ember belefért az újságárustól . az ünnepelt művészig. E sorok írója is így < találkozott vele, ahogy tarokkártyával a kezé­ben, szivarral a szájában, az , akkori vallástanárok széles tá­borával körül ülve, akiknek ; mindenható- főnökük, de min­dig tisztelt barátjuk is volt, beinvitálta a szabadságra haza­térő teológusokat. Hol éles hangon, hol szivara alá mo­rogva éles késsel boncolta a teológia és egyházpolitika idő­szerű kérdéseit, góbé h unyor- gatással, amelyben kritika, számonkérés vegyült segítő­kész szándékkal. Ebben is az irgalom embere volt, aki adott esetben kiállt kicsiny vagy nagy mellé és kész volt meg­értéssel sok mindent jóra ma­gyarázni. EVANGÉLIKUS LELKÉSZ VOLT H. Gaudy László, aki­nek szolgálata kétségtelenül az egyház tanítói szolgálatában teljesedett ki leginkább, de otthon volt a lelkészi szolgá­lat minden területen, s kész­séggel végezte azokat, ahogy felkérték, vagy megbízták azos végzésére, akár egy időre pa- rókusként, vagy mint nyugdí­jas, az Országos Könyvtárban. S itt külön is. ha néhány szó­val is emlékeztetünk arra, hogy egyik éleírekeltője és egy ideig szerkesztője is a fel- szabadulás után új irányt mu­tató Evangélikus Életnek. Egy­házi publicista, egyháztörténeti jelentőségű tárgyalásoknak és eseményeknek, az ügyben ál­lásfoglalásaival formáló szere­pet játszó tudósítója. Társ az útkeresésben, az állam és egy­ház jó kapcsolataiért fáradozó világiak és egyháziak akkor még szűk körében. Mind e mögött nyilván ott volt az ige előtti nyitottsága is, amely előtt naponta tárta ki szívét, s amelynek hirde­tése volt az ő élete legfőbb küldetése is. M. Gy. Az újpesti gyülekezet jubileumi albumát nyújtja át D. Káldy Zoltán püspöknek születés-szaporodási robbanás, a környezetszennyeződés és a háborúk. A globális veszély globális egymásrautaltságot te­remtett. A keresztyén ember­nek meg kell erősödnie az egész emberiségért való fele­lősségérzetben. Az erre való ébresztés az egyház nagy dia- kóniai feladata és szolgálata. Nairobi reménysége az öku­menikus közeledéssel kapcso­latban nem szerény: egymás egyházának, papjainak, hívei­nek egyenrangú keresztyén­ként! elismerése, közös isten­tiszteletek és úrvacsoravétel megvalósítása. Nem tudhat­juk, de azt igen, hogy a ke­resztyén egyházak és az egész emberiség jövőjéért való fe­lelősség súlya nehezedik lelki- ismereti kötelességként is. Többek között ezt értették meg még jobban a konferen­cia résztvevői püspök-elnö­künk előadásából. RITKÁN FORDUL ELŐ, hogy az előadó külföldi szol­gálati útjáról, az állomásról közvetlenül — otthonát sem érintve — érkezett szolgálatra. De most dr. Karner Ágoston így jött a konferenciára az NSZK-ból érkezve. „A köz­egyházi ágak (osztályok) ak­tuális kérdései” címen beszá­molt a 11 ág — Teológiai Aka­démia, Gyülekezeti Segély, szeretetotthonok, kántorkép­zés, könyv- és egyházi levél­tár, alakuló múzeumok, a saj­tóosztályunk, stb. — munká­járól, ezek mai helyzetéről, sebb gyülekezete jelentősen növekszik a betelepülések ré­vén. Újpest örvendetes re­konstrukciója magával hozza ,azt a, helyzetet, hogy az, ottani templom rövidesen egy újon­nan nyíló tér szélére kerül: autóparkoló fogja körülölelni és ott fog állni bekerítetlenül. Az új helyzet új gondokat is jelent és azok legcélszerűbb megoldásán gondolkodik a gyülekezet. A templomok lá­togatottsága megnyugtató, sőt Újpesten, Rákospalotán, Pest­újhelyen növekszik ugyanígy az áldozatvállalás is. A temp­lomok általában télen is ott­honosak, de van, ahol a lel­kész fűt. Több helyen presbi­terek gyűjtik össze a meg­ajánlásokat, vagy részt vesz­nek a gyülekezeti tagok láto­gatásában. Angyalföld a sze- retetvendégségek tapasztala­tairól számolt be. A beszámo­lóból az őszinteség és a má­sik gyülekezetek iránti segítő­készség hangja csendült ki. az Újpesti gyüleke­zet NŐTAGJAI által gazda­gon terített asztalok mellett a beszámolók után Virágh Gyu­la esperes összegezte a konfe­rencia eredményeit. Záróimá­ja után Békési János újpesti felügyelő köszönte \ meg a ven- régek szolgálatát. Akik ezen a konferencián részt vettek, gazdagodva ismeretekkel, erő­södve hitben és a jóra való igyekvésben távoztak Újpest­ről. Záhonyi Lóránt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom