Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-11-16 / 46. szám

Élő reménységben 1 Ts 4, 13—18 • \ A? elmúlt napokban — ..halottak napja” körül — sokan ke­restük fel a temetőket. Megálltunk hozzátartozóink, ismerő­seink sírja mellett. Begyógyult vagy friss sebbel a szívünkön szomorúan és könnyesen gondoltunk azokra, akik már eltávoz­tak közülünk. Rájuk gondolva, s a magunk elmúlására is, so­kak gondolatát fejezi ki Szabó Lőrinc néhány verssora. „Pár évtized. Jut ez s az: élünk. Vesztünk egyet, s mást és elérünk. Nyüzsgőnk a bolyban, visz a sodra, s vége: visszafekszünk a porba. De mi lesz ezután?” Mi lesz ezután? És nincs rá emberi felelet. Mi csak a ha­laiig látunk. S a halál számunkra a vég. Nincs tovább. „Porból vetettél, porrá kell lenned” — hangzik Isten szara a Bibliá­ban. S ez olyan valóság, amit meg tudunk fogni, mint azt a kis rögöt, amit temetés alkalmával a koporsóra ejtünk. Reményte­len helyzet. Szeretnénk egymásnak valami vigasztalót mondani, de úgy érezzük, minden őszintesége ellenére is, üresen kong minden vigasztalni akaró emberi szó. Ebben a reménytelen, vigasztalan helyzetben szólít meg igénk, amikor reflektorfénye életünk végső kérdéseire irányul. Bizonytalanságunkat, az ige szavával élve, tudatlanságunkat oszlatja és élő reménységre akar elvezetni. A fi A L ÁL NEM EGYSZERŰEN FÖLDI ÉLETÜNK VÉGE. HANEM ISTEN ÍTÉLETE. A bűn zsoldja. „Isten múlandóvá tette életünket bűneink miatt" — mondjuk a temetési szertar­tás alkalmából is. Jézus Krisztus kereszthalála tette világossá, hogy halálunkban Isten ítélete nyilvánul meg. Amikor Isten igéje a halálról beszél, egyben emlékeztet a bűnre, a kárho­zatra. A halált nem tartja valamiféle ártalmatlan dolognak, ami természetesen és sorsszerűén vet veget életünknek. A halál azt jelenti, hogy nemcsak a lehetőségeink zárulnak le, hanem Azt is. hogy a halál bűneink miatt elszakít Istentől. Ebben ven a halál rettenetessége. S ezért nincs abban semmi vigasztaló, ha mondjuk is olykor, valakinek súlyos betegségére, fájdalmára gondolva: megváltás volt neki a halál. ISTEN UTOLSÓ SZAVA NEM A HÁLÁL. HANEM AZ ELET. Ezt a szót, amely Isten hátim as és irgalmas tettévé lett, ugyancsak Jézus Krisztusban mondta ki. Az ö halál feletti győzelme teszi tartalmassá, vigasztalóvá Pál apostol szavát: ne bánkódjunk, ne szomorkodjunk úgy. mint akiknek nincs re­ménységük. Jézus reménységünk alapja és forrása. Ahogyan az ö kereszthalála bizonysága annak, hogy a halálban Isten ítélete valósul meg. úgy feltámasztása mutatja Isten szeretetét, amely húsvéti örömhírré lett. Isten megtörte a bűn ítéletének, a halál­nak erejét és új világot, új életet teremtett. A nagypénteki és húsvéti esemény alapján mondhatta Pál a reménység bizonyos­ságával, hogy Isten Jézus feltámasztásával megnyitotta azok sorát, akiket előhoz, feltámaszt életre. Hogy az Orral legyenek azokkal együtt, akik eljövetelét földi testben élik meg Jézussal együtt, mindazok, akik a földön vele éltek és benne haltak meg. VÉGSŐ REMÉNYSÉGÜNK ÁTÖLELI JELENVALÓ ÉLE­TÜNKET. Ügy nézünk Isten teremtette jövendőnkbe, a vele való örök, zavartalan közösségbe, hogy nem nézünk át azok fe­lett, amik most előttünk vannak a mindennapi életben. Pál apostol szavával élve, úgy futunk végső célunk, üdvösségünk felé, hogy nekifeszülünk, nekiállunk azoknak a feladatoknak, amelyeket Isten jelenvalá életünkben ránk bízott.. Isten igéje félreérthetetlenül tesz bizonyságot arról, hogy az örök üdvös­ség örömébe a hitnek azon az útján lehet megérkezni, amelyről a szeretetben fáradozva, cselekedeteink szolgálatával tanúsko­dunk. Povázsay Mihály IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Istenünk, hogy élő reménységet munkálsz ben­nünk Jézus Krisztus feltámasztása által és halál feletti győzel­mének részeseivé teszel minket. Köszönjük új életünket, üd­vösségünket. Köszönjük vigasztalásod erejét. Kérünk, tedd erőssé közösségünket Urunkkal, hogy igaz tanúi legyünk sza­vunkkal és életünk júeselekedeteivel. Ámen. Istentiszteleti rend Budapestén, 1975. november 16-án — ZONGORÁT ajándékozna egy- háztag gyülekezetnek helyhiány miatt. Bécsi mechanikája, iö álla­potban van. Cím a kiadóhivatalban. — RÉGI TORONYÓRA-szerkeze­tet vásárolnánk. Evangélikus Lel­készül hivatal 3056 Bakonycsernye. Deák tér dé- 9. (úrv) Bizik LasalO. de 11. (úrv.) dr. Hafen- sc-her KároJfó, du. 6. Egyházzenei a hí tat — Bfllik László, Fasor ele. 11. du. n Szeretetvendégség: Bol- ia Árpád. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél li. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rákóczi út 57 b. de. 10. (szlovák) Cselovszkv Ferenc de. 12. (magyar). Thaíy Kálmán u, 8. de. fél 11. dr. Kedey Pál. Kőbánya de. 10. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11 (úrv) Boros Károly. Rakosíalva de. 3. Boros Károly. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Boros Karoly. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. 8. Ker­tész Géza. Frangepán u. de. fél 10. Kertész Géza. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél. 9. Pest­lőrinc de. 11 '.vialuz László. Kis­pest de. 10. Kispest Wekerletclep de. 8. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota. Máv Telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákos­palota Kistemplom de. 10. dr. — Szentháromság: után a 25. vasárnapon az olíárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Mt 24. 15—28; az igehirdetés alapigéje; 1 Ts 4, 13—18. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. November 23-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a PetöH rádió. Igét hirdet SZIR­MAI ZOLTÁN fasori lelkész. — MISKOLC. Október 26-án dr. Bodrog Miklós rákospalotai lelkész szolgált igehirdetéssel, délután ped;g szeretetvendég- ségen ..Önismeret — a kegye­lem jegyében” címmel tartott előadást. — KECSKEMÉT. A gyüleke­zet őszi szeretetvendésségén Sárkány Tibor hartai lelkész szolgált igehirdetéssel és dia­vetítéssel beszámolt az NDK- beli tanulmányútjáról. — AZ EVANGÉLIKUS OR­SZÁGOS KÖNYVTÁR Üllői út 24. szám alatti részlege átme­neti időre délután zárva, .Nyit­va: hétfőtő1 péntekig naponta 8—14 óra között. Könyvek ké­rése. küldése és visszaküldése postán ;s. — HALÁLOZÁS. Gáspár Endre áll. vizsgázott fogász, a kiskőrösi gyülekezet hosszú ideig volt presbitere. 89 éves korában, október, 23-án várat­EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz november 23-án, va­sárnap délután 6 órakor a kelenföldi templomban (XI. Bocsai út 10.). Műsoron: Schütz: 100. Zsoltár Händel: 13. orgonaverseny Buxtehude: Esti kantáta Közreműködik: Zászkaliczky Tamás orgonaművész A gyülekezet ének- és ze­nekara Vezényel: Sulyok Imre Bodrog Miklós, du. 3. dr. Bodrog Miklós. Rákosszentmihály clC tol 11. dr. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. dr. Karner Ágoston. Má­tyásföld de. fel 11. Cinkofa de. fél 11, du. fél S. Kistaresa dé. 9, Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Ka- koshegy de, ít. Rákosiidét ele. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. Bécsikapu tér de, 9. (urv.) D. Korén Emil, de. fel 11. (nemet), de. 11. (úrv) D. Koren Emil. du. 5. Szeretetvendégség. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Baticza Iván teol. szuppl., de. 10. Balicza Iván teol. szuppl. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthidegkút de fél 11. Modorí u. 6. ae. 10. dr. Le­hel László. Kelenföld de. ». Bencze Imre. de. 1). (úrv.) Bencz? Imre: du. 6' Lehel László Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor Albertfal­va de. 7. Visontai Róbert. Nagyté­tény de. fél 9. Kelen völgy de. 9, Vi- sontai. Róbert. Budafok de. tt. Vi­sontai Robert. Csillaghegy dé. fél 10, Csepel de. fel 11. lanul elhunyt. Temetése októ-i bér 26-án volt Kiskőrösön Po- nicsán Imre és Nagvbocskái Vilmos lelkészek szolgálatával. — Tejke Irma ny. miháldi ált. iskolai tanárnő 77 éves ko­rában szeptember 25-én a nagykanizsai kórházban el­hunyt. Súlyos betegségét bá­tor és erős hittel hordozta. Szülői altijában. Sandon. édes­apja. Teke Lajos volt sandi lel­kész sírjába kísérte őt nagy részvéttel a szép számú gyüle­kezeti közösség, valamint a tantestület, a tanítványok, a barálok és szeretteinek mene­te. Koporsójánál Fónyad Pál nagykanizsai lelkész hirdette a feltámadás igéjét. ..íme én an­gyalt bocsátók el teelőtted. hogy megőrizzen téged... és bevigyen arra a helyre, ame­lyet készítettem”. A LUTHER.ÁNTA ÉNEK ÉS ZENEKAR november 16-án délután 6 órakor istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI ÁHÍTATOT tart. Műsor: J. S. BACH e-moll prelúdium és fúga 65. kantáta C-dúr concerto SZOKOLAYSÁNDOR: Locarnoi-motetta „Glória"-aria szoprán szólóra és orgonára (ősbemutató) , Kantáta a gályarabok emlékére Közreműködnek: Bánffy György, Faragó Laura. Fülöp Attila es Berezelly István Orgonái: Trajtler Gábor Vezényel: Weltler Jenő és Szokolay Sándor Igét hirdeti BÍZIK LÁSZLÓ ..Mert nekünk mindnyájunk­nak meg kell jelennünk a Krisztus ítélő széke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék asze­rint, amiket e testben cseleke­dett, vagy jót/ vagy gonoszt” (2 Kor 5, 10). VASÁRNAP. — „A bün.ti- rajíatok nem uralkodik, mert nem vagytok törvény alatt, ha­nem kegyelem alatt” (Rm 6. 14 — Zsolt 100. ö — Mt 25. 31 — 46 — Zsolt 143). A bűn és a ha­lál gyakran uralkodik rajtunk irta is. Ez a szörnyű hatalom magától nem vonul vissza.. Le keil győzni azt. Krisztus harc­ba szállt a gonosszal és győ­zött. Tanításában isteni erejét adja nekünk ma is. hogy küz­dünk a tiszta, igaz életért. HFTIÖ. — „Azért legyetek készen ti is: mert amely órá­ban nem gondoljátok, abban ion el az embernek Fia” (Mt 24. 44 — Mai 3. 2 — Dán 5, 1 — 30 — Jób 40. 1—14). A józan­ság. egyik legfontosabb emberi erény. Ma is vannak ámítok, akik Krisztus visszajövetelé- nek időpontját számitaatják, ezzel hitetik el. zsarolják meg az emberi lelkeket. Jézus vi­lágosan megmondta: nem tud­jatok. mikor jön el az ember­nek Fia. ezért mindig készen kell lennünk a Vele való ta­lálkozásra. Aki tudja.! hogy bármikor elszámoltathatják, az az ember igyekszik úgy végez­ni munkáját, hogy amit rábíz­tak. az rendben legyen. KEDD. — „Ffel ne fuvalkod- íál. hanem félj” (Rm 11, 20 — Ézs 2. 11 — Zsid 10. 26—31 — Jób 42. 1—9). Nehéz magunk­ban a dolgokat úgy elrendezni, hogy minden a maga helyére kerüljön. A keresztyén embert gyakran kísérti meg az a gon­dolat. hogy' mert ő Istenben hisz. kvjlönb másoknál. Dicsek­szünk is hitünkkel és nem vesszük észre, hogy ennek a büszkeségnek milyen hamis a csengése és miiven rossz a visszhangja. Istentől elvárjuk, hogy bennünket valami egé­szen különös kegyben részesít­sen. ítélete minket elkerüljön. Pál inti az elbizakodott keresz­tyén embereket, hogy hitün­kért köszönetét kell monda­nunk istennek. Köszönétünk akkor a legőszintébb, ha szo’- góló szeretettel élünk emoer- társaink között. SZERDA. — ..Utált volt. mint, aki elől orcánkat elrejtjük és nem gondoltunk vele” (Ézs 53, 3 — Gat 3. 13 — Lk 13, 1—9 — Zsolt 51. 1—14). Krisztus kiitta a keserű poharat, ami rá várt Alázatos szenvedésével magá­ra vette a világ bűnét és hor­dozta a világ nyomorúságát. Mi. akik lélekben gyakran el­zarándokolunk Krisztus ké­részijéhez. ma is odavisszük életünk minden terhét, szaba­dulást kérve tőle. Kérjük, hogy önfeláldozó élete nekünk is példa lehessen arra. nogv erő­síteni tudjuk az erőtleneket, hogy reménységet hirdessünk elcsüggedt emberek között. hogy megállhassunk a hitben és a kísértésekkel szemben. CSÜTÖRTÖK. — „Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtetek eggyel emez én legkisebb atyámfia: közűi, énvelem eseiekedtétek meg” (Mt 25, 40 — 1 Sám 2, 30 — Ez 14. 12—23 — Mt 24. 1—8). Ké­peken az első .pillantásra észre lehet venni, hogy melyik em­beri alak ábrázolja Krisztust. Feje felett ott lebeg az isteni dicsfény, a glória. Valóságban azonban Jézus nagyon szürkén, mindennapján közeledik hoz­zánk. Jön éhesen és rongyo­san, betegen és elhagyatottan, szenvedőn és lelki sebeket hor­dozva. Szemünk, fülünk, szí­vünk vajon felfogja-e mind­ezekben Krisztust magát? PÉNTEK. — ..Az igaznak ös­vénye egvgnes. készíted az igaznak útját” '(Ézs 26, 7 — Rm* 10, 10 — Jel 2. 1—5. 7 — Mt 24, 9—14). „Kitárom előtted szívem, Ö. jöjj. légy vendégem nekem. Üdv és élet fonása vagy. Erőt. békességet te adj”, énekeljük gyakran ezt a szén ádventi énekünket. De. annak az Istennek, aki felé erőért és békességért tárul ki. a szív. kí­vánsága is van népével szem­ben. Akarata az, hpgy néoe igaz úton járjon, tartsa meg parancsolatait, tanításait. Is­tentiszteletünk legyen őszinte, elvégzett munkánk becsületes. SZOMBAT. — „Hasonlatos a mennyeknek országa a király­hoz. aki az ő fiának menyeg­zőt szerzett. Ks elküldte szol­gáit. hogv meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalo­sak voltak, de nem akartak el­jönni” (Mt 22. 2—3 — Ézs 31, 6 — Jel 20, 11—15 — Mt 24, 15—28). Mielőtt még megdöb­bennénk azon. hogy miért uta­sították el Isten követeit a meghívottak, gondoljunk a sa­ját meghívásunkra és vála­szunkra* I<ten minket is hív az áltála*' készített alkalmakba, hogv-Krisztus beszéde lakozzék bennünk bőségesen, gazdagon. Kovács Etelka RVAVGÉUK’JS ELET A Migyarorszásri Evangélikus Egyház Sajtóosztályának iapia Szerkeszti a szerkesztő bizottság A szerkesztésért feJei: Mezőst György FeíeJős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest. VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142—074 C sekk számi asz árr.: 516—20.412—vm. Előfizetési ar: egv évre 120.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index 25211 0) 75.3411 Athenaeum Nyomda Budapest Rotációs magasnyomás v/e/étd: Soproni Béla vezérigazgató Diakóniai képek AZ IGAZGATÓNÁL kopogok, amint meg­érkezem. Hozzá szól a levél, maly szobát kért szamomra az intézetben. A márványlépcső­kön ragyogó tisztaság, az ajtókilincsek fényle­nek, a csönd illedelmes. Néha egy helyen, vá­ratlanul, feldereng valami egy nemzet szerep- tudatából. Például az, hogy a tisztaság: erő és történelem, és csendes szeretet. Egy intézet­ben, ahol az orvostudomány korlátlan kíván­csisággal átvilágítja az emberi testet, minden titkát megméri s adatokká rögzíti, él meg va­lami, ami több a gépek szolgálatánál, s szá­mokba és nagybetűkbe illeszthető testi titok­nál. Van ilyesmi valóban? Vagy csak képze­letemben él, aki mindig többet-jobbat vará­zsolok szívembe az emberekről? A titkárnő mosolyog: már várjuk! Jobbra az igazgató aj­taja.. Kopogok, benyitok. Ki ez az ismeretlen ember, ennek a hatalmas telepnek a direk­tora? Az ember elfogódott lény ma is, emberi méltóságról elmélkedik annyi csalódás után is. Ide menekülök a hegytetőre, erdő közepé­be, egy másfajta magányba, mint a budai. Ragyog a nap. Már a gépkocsiban, idekanya­rodva a hegyekbe, az járt eszemben, hogy csak egy ember volt, aki élő kortársamként biztatott, meghatott, akihez gyarlóság is alig tapadt: Albert Schweitzer. Diákkoromban hallottam egy templom-kórus magasában or- gonajátékát, lejöhet tágranyilt szemmel me­redtem rá. Az igazgató csendes szóval üdvö­zöl, jobbomat szorítja, szeme végigmer. Akkor megszólal a telefon, bocsánat. Körülnézek. Egyetlen nagyméretű kép az íróasztallal szem­ben a falon: Albert Schweitzer arcmasa. Már tudtam, hová kerültem. Egy ember, aki na­ponként százszor Schweitzer szemébe néz, a szemek fényébe, melyet Jézus szeretete gyúj­tott. Egy jellem, mely nem tűr más meghódo­lást. művészi ízlés, mely vem alkuszik. Nem csodálkoztam, midőn késő este az igazgató kopogott a szobámba. A fiával er kezeit, bocsa natkéröen mosolygott, hogy zavarja munkámat. Egy kosárka gyönyörű szőlőt ra­kott az asztalomra. GYERMEKDED OROSZLÁN vagyok, írja a költő a könyvébe rótt dedikációban ... „Az igazak hasonlatosak a gyermekded bizakodó oroszlánhoz”. Ez a képzettársítás velem kap­csolatban — a Példabeszédekből. 28,1 — bi­zonyos alkati tulajdonságokra céloz. Lehet, hogy egy emberi magatartás egy életen át ilyen képpé áll össze, költő lelke rajta. En itt csak járok-kelek a sűrű fák között, szűk er­dei ösvényeken, messziről hallgatom a házak zsongását. De a gyermekded bizakodás meg­maradt. S megkeresi a gyermekek, az újak, a maiak szemét, mert bízni akar bennük, a nemzet jövőjében. Most ők állották elembe, kis oroszlánok. A főorvosnő- magahoz vette rokonai három gyermekét pár hétre. Renge­teg tennivalója mellett időt csikar ki magú­nak, hogy foglalkozzék a kicsinyekkel, akik­nek vezetője, a fiúcska, talán hét. éves, de le­hel, hogy csak hal, vagy annyi se. Itt laknak, pár lépésnyire az én szobámtól, a szomszéd házban. Egyszer találkoztam velük az úton, sétáltak Maja nénivel. A boltban öszlúnsze- rüen, elmerengve, csokoládét vettem a három kicsinek. Becsöngettem az ajtón, tudtam, egyedül vannak, alighanem reggeliznek, a doktornő munkahelyen kering mar. Ho£la>n nektek csokoládét, mondom az ajlonat állva, az a bácsi Óagyok. akivel a múltkor találkoz­tatok, emitt. Mert a fiúcska nem nyitott ajtót. Maja néni megtiltotta. Talán megismert a hangomról, mert csepp nyilas erejéig csikor- dult az ajtó s megjelent a fiú feje. Ezt a há­rom csokoládét nektek hoztam, egyétek meg jó étvággyal Átadtam ajándékomat, tovább álltam. Vagy egy óra múlva csöngetnek ajtó­mon. Kinyitom, ott áll a fiú. s átnyújtani akar egy tízforintost. Mi az? Kérdem. A cso­koládéért, mondja magyarázóan. De hisz azt ajándékba vittem nektek, te vidd csak vissza a pénzedet. Délben mondom a főorvos nő ne k', mi történt. Nem tud róla. Fölveszi a kagylót, telefonál. Mit csináltál, te? A fiúcska sírva fakad, nem akarta megbántani a bácsit, de apja egyszer mondta neki, hogy a nyugdíja­sok szegények, s a bácsi már nyugdíjas, azért akarta neki odaadni a tejre való tízest. Át­vettem a távbeszélőt, bocsánatomat kérte szépén, csak jót akart. Ilyen gyermekek is él­nék, nőnek fel közöttünk, példaként. KOPOG A HARKÁLY valahol a fejem fö­lött, valamelyik fára szállva, ahol orvosi ösz­töne megállította. Tudja, hogy a fa ama he­lyen, a kéreg alatt, ott a gyilkoló rovar, azt kell előkotornia s megsemmisítenie. A har­kály tcvedhetetlen, mint a~ orvosi meghatá­rozás. a kór felismerése, amikor már össze­gyűlt minden bizonyíték, rónlgen-kep. adat. mérték és vegyi jel. A madár diagnózisa is ilyen pontos, csak épp en ősi. nem hasznai segédeszközöket, irracíonalista. fanyalgasa- nak nincs nyoma. Elüzhetetlen, csökönyös, tudja feladatát, vem tágít. Köp, kap, kop- kopp, köp. Egy kis szünetet tart, elképzelem, hogyan villog a szeme, milyen ügyes és maga­tartásában mennyire orvos, mint azok a fehérkabátosok ott a nagy házakban a fekvők között. Akkor újra kezdi a kppácsolást. magá­nyosan és komolyan, kört kopácsol, megleheti a fát. Érezni való a madá r-doktor igyekezete. Ezek itt. lenn, a földön ugyanúgy tesznek. Siklik a fák levelén a délelőtti napfény, olyan ünneplés az erdő, mint egy templom, mind­járt megszólalhat az orgona. De nem orgona szólal meg. hanem ismét s rendületlenül ko­pog a harkály: Milyen ellenálló a fa kérge, tálán egy tölgyé, nem tudom, az él itt legin­kább körülöttem- a tengerszem-csöndben. Fönn, a kékben még ringatóznak a fecskék, óriási verseny all a. tiszta levegőben. A har­kály nem száll el, ugyanott kopog tovább, a hang távolsága változatlan, ereje is ugyanaz. A harkály hivatása a teljes élet, orvost élet­forma. Fáról fára száll, megtalálja a fertőző, bomlaszto kórokozol s megöli, vagyis táplál­kozik vele. Minden harkály-vizsgálta fa meg­menekül az érdemtelen, korai halaitól, akar a jó orvos kezébe kerülő beteg ember. Milyen gondos egy ilyen orvos-madar, milyen teved- hetetlen, csodalatos. Itt ülök az erdei pádon s hiába nézem a szöveget, a könyv helyett ez a madar foglal el. A ferges fa-resz a halál, azzal kell vegeznte, mint egy orvosnak, mint egy művésznek. A Szeretet nagy dialektikája, gondolkodom, a madar ösztöne, aki nem ítél inasként, csak termeszeiével. Egyenes, okos, a fák véo,je. óz a kopácsolás a kötelessége. Ki vegezne el helyette? Nincs az a lény. Nem szavakkal segít, cselekedettel. Tiszta diakó- nia. Szalatnai Rezső i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom