Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-04-20 / 16. szám

Az éneklő egyház születése As első német ..mise Wittenbergben 1525 EGYIK VASÁRNAP­JÁN különös, jelentős isten- tiszteletre gyülekezett össze Wittenberg népe a városi templomban. „Próba-”, azaz „bemutatoistentiszteletet” tar­tottak, Az ősi, latin, mise ele­mei, liturgikus enekei és imád­ságai német nyelven csendül­tek fel. s a gyülekezet egysze­rű népe kezdettől végig értet­te az egeszet. — A következő vasárnap pedig Luther Már­ton többek között ezt mondta a szószékről: „Sokáig késtem a német misével... most azonban Isten akaratának kell azt tekintenünk. Ami mi­enk e munkában, vesszen, ha mindjárt' olyan szép is, de ami Istené benne, annak fel kell virágoznia.” 1526 januárjában aztán megjelent a „Deutsche Messe und Ordnung des Gottesdiens­tes’’ című német istentiszteleti rend. Így indult útjára 450 év­vel ezelőtt a „német mise”. A NÉGY ÉS FÉL ÉVSZÁ"- ZADOS JUBILEUMI EMLÉ­KEZÉSEN nem az a dolgunk, hogy ezt a német nyelvű „Agendát” tartalmilag ismer­tessük. Hetilapunkban erre nincs mód. Sokkal döntőbb a tényre emlékeznünk, amit Lu­ther így fogalmazott: „Hogy a latin szöveget egyszerűen le­fordítsuk, az nagyon könnyű, de nem jól hangzik, nem is igazi újítás. Mind a szöveg­nek, mind a dallamnak és szertartásnak az anyanyelvböl s a nép leikéből kell fakadnia. Különben az egész dolog csak afféle majom-utánzat.” Ma már elmondhatjuk, hogy ami elkezdődött, valóban újí­tás volt. a reformáció munká­jának szükségszerű következ­ménye: evangélikus egyhá­zunkban megszületett az anyanyelvű istentisztelet. Az istentiszteleti rend tartalmi is­mertetése helyett vegyük fontolóra inkább, hogy mik voltak ennek az óriási mun­kának, a kezdetnek jellemzői? A MEGFONTOLTSÁGOT kell először ^említünk. Lu- ther-től már 1523-ban kértek útmutatást a reformáció gyü­lekezetei, hogyan rendezzék be az istentiszteletet? Válasza egy rövid írás volt, címe: „A gyülekezeti istentisztelet rend­jéről.” Fontos útmutatásokat ad benne, de lényegében azt mondja, hogy o legfontosabb az igehirdetés, „a többi teen­dőket majd az idő fogja meg­mutatni”. Luther nem akarta elsietni a dolgot, a reformáció kezdetétől nyolc esztendő telt el már. S mikor megszületik a német mise, még akkor is hangsúlyozza: „Sokáig kés­tem... hogy a rajongóknak tápot ne nyújtsak, akik okta­lanul össze-vissza dúlnak min­dent.” Az új istentiszteleti rendnek be kellett érnie, ezt az időt Luther megfontoltan kivárta. A SZAKÉRTELEM a máso­dik jellemvonás. 1525 őszén Luther meghívta és 3 hétig vendégül látta a fejedelem ud­vari karmesterétőlupf Konrá- dot és Walter János híres tor- gaui kántort. Együtt dolgozták ki az istentiszteleti rendet: mu­zsikusok és a teológus. Mai nyelven Luther „munkaközös­séget” szervezett (mint a bib­liafordításnál is!) Világosan látta, hogy az új istentisztelet elindítása milyen sokoldalú rhunka, és időtálló csak a szak­értelemmel lesz. Ezért vonta be a zené tudósait is. Ezért lett egyházunk az „ige egyháza” mellett „éneklő egyház” is, ezért lett olyan gazdag ének­kincsünk is. A TEOLÓGIAI VÁLTOZÁS azonban a döntő a német mi­sében. Már 1523-ban ezt írja Luther: „A keresztyén gyüle­kezet sohase jöjjön össze anél­kül, hogy Isten igéjét ne hir­dessék és ne imádkozzanak”. Aztán ezt olvassuk: „Három hi­ba csúszott be az istentiszte­letbe. Az első. hogy Isten igé­jét elhallgatták. A második, hogy helyette sok keresztyéni- etlen mese és hazugság jött be. A harmadik pedig, hogy a mi­sével a kegyelmet ki lehet ér­demelni.” — Ezért: „az ige és nem a mise lényeges”. Ezzel a teológiai döntéssel született meg az új istentisztelet. An­nak középpontja az igehirde­tés és az úrvacsora. Az isten- tisztelet célja pedig ..a hit és szeretet előmozdítása”, mert ha erre azok nem alkalmasak, máris „halottak”. Dijat nyert egy népművészeti kiállításon „TÁLAK, TÜKRÖK. SZOB­ROK, SZÉKEK” címmel ren­dezett népművészeti kiállítást a Győri Járási és Városi Ta­nács Művelődési Osztálya a győri Műcsarnok ban. A meg- nyitónf ácsi asszonyok és lá­nyok hímezgetve énekeltek népdalokat Barst Ernő főisko­lai tanár, a neves népdalgyűj­tő vezetésével. A díjazottak első kategóriá­jában művészi oklevéllel ren­delkezők voltak. A második csoportba az új kiállítók tar­toztak. Közöttük az első he­lyet nagy örömünkre a Győ­rött élő JAKAB SÁNDOR, ny. evangélikus lelkész testvé­rünk szerezte meg karos gyer­tyatartójával. A gecsei gyülekezet volt lelkésze „korán” ment nyug­díjba régi gerincbántalmai miatt, 61 éves korban. A sze- recsenyi filia 1949-ben épült templomának oltár, szószék, karzat és padtervezésével nemzedékekre örökítette meg nevét. Mióta a győri új város­rész árnyékában fekvő csalá­di házában él, a győri gyüle­kezet pénztári munkáját is nagy ' szakértelemmel végzi. Több ideje jut régi szenvedé­lyére, az ősöktől örökölt mű­vészi tehetség kiteljesítésére. Lakásuk tele van faragott szé­kekkel, sarokpadókkal, tálak­kal, tálasokkal, tükrökkel, vi­rágtartókkal, melldíszekkel, sulykotokkal. MIKOR KEZDŐDÖTT EZ A SZENVEDÉLY? — kérde­zem Sándor bácsit. — Édes­apám uradalmi gépészkovács volt Z alaszentivánon, mint Illyés Gyula apja. De minden­hez értett. Nagyapám eszter­gáló, faragó parasztember. Korábbi ősöm bognár. Szeke­ret, eket, boronát, gurgulát, igát és ami csak a falusi gaz­daság eszközeihez tartozott, azt maguk készítették. 1911. január 2. születtem és talán pendelyes koromtól magamba szívtam a népi lélek alkotó le­vegőjét. Édespám két ev múl­va Szombathelyre került moz­donyszerelőnek. Később moz­donyvezető lett és 1914—1926- ig Tapolcán laktunk. Ott jár­tam polgári iskolába, ahol pa­pír-, famunkára és kosárfo­násra, valamint lombfűrész használatára is tanítottak. Gimnáziumba Pápára kerül­tem. De minden szünidőt ro­konságunkban, Beleden töltöt­tem. Minden atyafiságunk sokoldalú volt. Egyik nagybá­tyám asztaloskodott, mint pa­rasztember. Műhelyében min­den szerszámmal megismer­kedtem. Ez időből már maradt meg egy intarziás leveles do­bozom. Nagyobb lendületet a gecsei parókia téli estéi adtak. Eskü­vői képünk, gyerekeink képe csont és ébenfa keretbe került. Három fiunk tulipános ládá­ba, kispadba rakta játékait és abban ültek az asztalnál. De ezt a már sokszor ihlető, maga is csodálatosan hímző házasfél, a 35 éve „édesKa- tám” mondja el. Gecsén min­den házi, kerti eszköz, a faka­náltól a gereblyén át a mos- lék-keverő fáig faragott, met­szett volt, virágos, népi motí­vumokkal ékes. Pincénk bo­roshordóin is Sándorom keze szántotta, rótta 'a díszeket. HOGYAN LEPETT A NYILVÁNOSSÁG ELÉ? — Két esztendeje a győri faragó szakkör tagja lettem. Minden negyedévben kell * bemutat­nunk egy-egy új mesterművet. Korábban is volt már díjazott művem győri kiállításon. Bu­dapestre, Tétre, Sopronba és Töltéstavára is elvittek egy- egy darabot kiállításra. Az Úristen nekem kezem kincsét adta, hogy népünk te­hetségét. személyes sorsomban is küzdve, megbékéltetve és vidámí tva. bemutathassam. Gyerekeink közül Zoltán visz tovább más vonalon g szép örökségből. Itthoni szövőszé­kén saját tervezéssel sző szebbnél szebb dolgokat. Bödecs Barnabás A RÉGI ES SZÉP KINCSE­KET is megbecsüli azonban Luther. Megírja, hogy a „né­met mise” nem a latin meg­szüntetése akar egyszerűen lenni. Sőt, ő hébw és görög nyelven is tartana istentiszte­leteket. Az „újítás” tehát nem vetette el a múlt értékeit, sőt a régi értékek felhasználásá­val teremtette meg az újat. Ezért hagyta benn az isten- tiszteleti rendben pl. a régi és szép latin énekeket német nyelven. A lelkész az új isten­tiszteleten is énekel az oltár előtt gregorián stílusban. AZ egysegesítes szán­dékát is meg kell említe­nünk azonban. „Sok panasz és megbotránkozás esik az új misék sokfélesége miatt’ — ír­ja és ez a mondat azt is mu­tatja, hogy voltak már kísér­letek, új istentiszteleti forma­keresések. Itt volt az ideje az egységes evangélikus isten- tisztelet elindításának. Azért is. „hogy az egyik ne csinálja ma így, holnap meg a másik másképpen s ne mutogassá saját ügyességét senki a sze­gény nép megtévesztésére” (rpa is megszívlelendő sza­vak). S azért is, mert „derék dolog lenoe, ha minden feje­delemségben az istentisztelet egyforma lehetne.” AZ ÚJ ISTENTISZTELETI REND egyúttal a nép érdeké­ben végzett munka volt. Lu­ther saját népét tartotta szem előtt, mint általában. Ezért hangsúlyozta a „nép lelkét”, ezért kereste a „nép nyelvét”. S ezért lett a német mise a német bibliával együtt a né­met irodalmi nyelv újjáterem- tö eszközévé is. Ez a népért végzett munkája lett indítás sok más nép életében is. En­nek a munkának gyümölcse, hogy magyar reformátoraink sem „német utánzók” voltak, hanem szivügyük volt a nép nyelvén írás és szólás. Ezért került az ő nevük is kitöröl­hetetlenül magyar népünk iro­dalomtörténetébe. V A 450 ÉVES ÉVFOR­DULÓN az 1963-ban közös munkával készült új Agen- dánkkal kezünkben ma már természetesnek tartjuk a ma­gyar anyanyelvű egységes is­tentiszteleti rendünket. Emlé­kezésül azonban, ösztönözzön minket méginkább arra, hogy istentiszteleteinken megerő­södjünk egész népünk szolgá­latára. Keveházi László Garai Gábor: Az elesettekért ' Valamit tenni kellene végre e békés kor elesettjeiért. Mielőtt még elesnek. f A díszőrség, a gyász-dalárda, a huhogó fáklya nem elég. Az sem. hogy elsoroljuk hősi tetteik: hogy önfeláldozóan s fáradhatatlanul... Mert nem a harc és nem is a munka öli meg őket: porszagú papir-tengerekben fuldokolnak, s a fölösleges nyüzsgés tajtéka szájukig ér; lábukon nyálkás kígyó tekereg, kétéltű szóbeszéd; végtelen értekezletek füstoszlopai feketédnek szűkülő tüdejükben, gyomrukban visszanyelt mondatok kövei kavarognak, elvegyülve bájolgó fogadások langy konyak-kortyaival; minden nap, mielőtt kilépnének a levegőre, még rájuk formed egy telefon-pribék, szivükre fonva hideg ujjait; s ők éjjel, zsibbadó karokkal önnemzéssel szaporodó — és végképp elintézhetetlen — ügyetlen ügyek hegyeit ölelgetik; míg hajuknál fogva fölrázza őket a reggel, s verejtékben áztatott testüket visszaemeli a megszokott, füst-illatú, telefon-csicsergésű, párnás és lakkozott ketrecbe, s kezdődik elölről az egész — halálig. Mert nem a harc és nem is a munka öli meg őket. Sajnos a díszőrség, a gyász-dalárda, a huhogó fáklya nem elég. Valamit tenni kellene végre e békés kor elesettjeiért.,. Megjelent a költő „Elégiák évada” című kötetében 1975-ben. ZENÉS ÁHÍTAT lesz április 20-án, vasárnap délután 3 órakor az oroszlányi templomban. KODÁLY ZOLTÁN müveiből. Magyar mise, 121. Genfi zsoltár. Kodály—Ady: Sírni-sfrni, Ádám, hol vagy?, Szép könyörgés, Jézus és a kufárok, Adagio (cselló szóló), Esti dal. Közreműködnek; Mayerbök Éva (cselló). Sztruhár András (orgona), Mezöfi Tibor, Tódy Éva és a Gyülekezet Énekkara. Vezényel: Nagy Dániel. Igét hirdet:' Bödecs Barnabás J. S. BACH ÖSSZES ORGONAMŰVEI címmel orgonaest lesz április 25-én, pénteken és április 28-án hétfőn este fél 7 órakor a Bécsikapu téri templomban. Három korálelőjáték e-moll'prelúdium és fúga, e-moll prelúdium és fúga, c-moll prelúdium és fúga, g-moll prelúdium és fúga, G-dúr prelúdium és fúga. Orgonái: peskö György Előadók: Földes Imre és Meixner Mihály. Jegyek ára: 12,— Ft. Forr a Mediterrán Ez a tenger akkor, amikor Megváltónk született, egyetlen roppant birodalom belső tava volt. Számtalan nép és mintegy W0 millió ember élt ebben a birodalomban. A birodalom a ro­mai, a „tó” pedig a Földközi-tenger volt. Ma lé állam, van s tenger mellett. EZ A TENGER MINDENKOR DÖNTŐ SZEREPET JÁT­SZOTT Európa történetében. Ki ne emlékezne Róma és Kar­thágó élethalálharcára, a normannok megjelenésére, Portu­gália, Spanyolország tengeri hatalmára, Velencére, a tenger ki­rálynőjére, a török imperializmus tengerhóditó szándékára, Napóleon, Hitler irracionális terveire, amelyek mind e tenger körül forogtak, hogy csak egy-két kiemelkedő eseményre utal­junk. De a legújabb történelmi szakaszban sem vesztette el jelen­tőségét a Mediterrán-tenger. A második világháború után töb­bek között itt éleződött legjobban ki a politikai feszültség, amely napjainkig sem jutott nyugvópontra. Nincs módunkban részletekbe bocsátkozni, de e néhány sorban mégis vázolni szeretnénk a feszültségek fő vonalait. EZ A TENGER HÁROM KONTINENS „KÖZLEKEDŐ EDÉ­NYE”. Európa, Afrika, Ázsia lobogói alatt hajóznak itt az erde- fcek„ s gyakran ütközésnyi közelségbe kerülnek egymással. Itt van a sokat emlegetett Közel-Kelet „százfokos” vizével, ebben a térségben bontakozott ki először a leghosszabb ideig tartó gyarmati felszabadító háború (Algéria), és e tenger partjain ütközött össze a legláthatóbb formában a két világnézet, a szo­cialista és a kapitalista úgy annyira, hogy az amerikaiak nem­egyszer hadihajóikat vonultatták fel, jelezvén, hogy e térsé­gért háborút is vállalnak. így azután gyakran forrt a víz a Földközi-tenger meden­céjében. Valójában alig akad olyan sarka világunknak, ahol ilyen szűk területre — 4 ezer km hosszú és legszélesebb részénél is csupán ezer km —. ennyire sűrűsödtek volna az események és ilyen sorsdöntő átalakulás ment volna végbe. Ide sorolom a teljesség kedvéért Portugáliát is, a 17. államot, az Ibériai-fél­sziget nyugatra eső országát. MIT ÉRDEMES MEGFIGYELNÜNK A MEDITERRAN MELLETT? ELŐSZÖR IS AZT, hogy a háború után e tenger mellett már két szocialista jellegű állam alakult ki, Jugoszlávia és Al­bánia. A tőkés világnak nem kis erőfeszítésébe került, hogy Görögországgal együtt a Balkán ne teljesen szocialista szféra legyen. Észak-Afrika sorsa politikailag sok nehézségen ment keresz­tül. Elszakadni a gyarmatosítóktól, megteremteni a politikai függetlenséget, új társadalmi, gazdasági rendet megvalósítani, roppant nehézséget jelentett. Köztudott dolog, hogy a Mediter­rán mentén ezek voltak a legelmaradottabb viszonyok között élő államok. A meglepő fordulat az utóbbi évtizedben követ­kezett be itt, éspedig abban, hogy Algériától Egyiptomig szinte valamennyi arab állam a szocializmus sajátos arab relációját igyekezett megvalósítani. Ezzel a fajta szocializmussal sok vita van, de mindenesetre új színfoltja a Földközi-tenger melléké­nek. Az ázsiai partokon, ahol Törökország, Szíria, Libanon és Izrael fekszik, a politikai, katonai kérdés napirenden van. Itt a keleti medencében legerősebb az imperializmus támaszpont­ja. DE MENJÜNK TOVÁBB! Az északi partok két nagy félszi­gete, az Appennini es az -Ibériai, valamint a közéjük ékelő­dött francia partok társadalmában is mélyreható változások álltak be. Nem árulunk el titkot, ha elmondjuk, hogy Nyugat két legerősebb (főként lélekszámban!) kommunista pártja Olasz- és Franciaországban van. S ha a munkáspártok ezek­ben az országokban valamiféle egységre jutnak, azonnal kor­mánypártokká lehetnek. Az Ibériai-félsziget eseményei a napokban játszódtak le. Portugáliában megbukott Salazar fasizmusa, s a fiatal demok­rácia kiállta az első tűzpróbát, a március 11-én lezajlott ellen- forradalmi puccskísérletet. Spanyolországban ugyancsak haj­szálon függ Franco diktatúrája, s anélkül, hogy politikai jós­latokba bocsátkoznánk, ennek a fasizmusnak is meg vannak számlálva a napjai. * Itt tehát egy nagyfokú politikai, világnézeti küzdelem utolsó felvonásának vagyunk tanúi. Ennek epizódjai közé tartozik a görög junta bukása csakúgy, mint Salazar leváltása. Persze a mélyben sokkal bonyolultabb tényezők hatnak, de a fel­színen egyre észrevehetőbb a kapitalizmus gyöngülése, s va­lami módon a munkásosztály előretörése, EGY MÁSIK KÉRDÉS IS LATBA ESIK E TÉRSÉGBEN. A tőkés világ „előrelátó” volt. A térség korábban jelentős álla­mait katonai blokkba tömörítette, így döntő szerepet játszik itt a NATO. (A SEATO legnyugatibb szárnya is itt érdekelt, Törökország esetében.) Ez a tenger tehát NATO aknákkal van teleszórva, a Gibraltártól a Boszporuszig NATO-támaszpontok egész sora teszi veszélyessé a vizeket. A kibontakozás körül­ményessége. lehetősége mindenesetre függvénye a katonai tömbnek. Es ebben a játékban vérzett el a kicsiny Ciprus, mint önálló, független állam. DE VAN MÉG EGY FONTOS TÉNYEZŐ, amely befolyásol­ja a Mediterrán népeinek jövőjét. E térség két leggazdagabb, legnépesebb állama Francia- és Olaszország. Katonailag a NA- TO-hoz tartoznak — noha Franciaország már csak fél lábbal van benn —, gazdaságilag pedig a Közös Piachoz. Ezek az államok élvezték a Közös Piac minden előnyét, de napjaink­ban osztozniuk kell a nyugati' kapitalizmus csődtömegében. Ez példátlan megrázkódtatásokat idézett elő. Sztrájkok, tünte­tések, bérharcok kísérő jelenségei a feszültségnek, és a pa­rasztság — és mindkét államban jelentős paraszttömegekkel kell számolni —, egyre elviselhetetlenebb helyzete a tünet. Az ipari munkásságot a munkanélküliség réme fenyegeti. A déli partokon az érdekszálak összeszövődnek az olajter­melő többi arab állammal. Egyiptom kivételével ezek az arab államok dúsgazdagok, s egyre hangosabban szólnak bele az olajfogyasztó európai államok sorsába. Üj gazdasági terveik­kel pedig ígéretes jövőt készítenek elő népeik számára. Mel­lettük Spanyol-, Görög-, illetve Törökország, a két „szélen fek­vő mostoha gyermekek” a patronált államok sorában vannak. Ezek a legszegényebb államok, s hogy az uralkodó rendszer lába kengyelben maradjon, roppant összegeket kell rájuk köl­teni. FELTEHETNÉNK A KÉRDÉST. MIÉRT ÍRUNK MINDER­RŐL. Van-e valami közük e kérdéseknek az egyházhoz? Erre is csak röviden válaszolunk. Portugáliától Olaszországig az északi parton találjuk a világ „legkatolikusabb” államait. A Balkánon viszont az ortodoxia találkozik a forró kérdésekkel. A déli partokon az iszlám áll a jövendő sorsdöntő problémái előtt. A kérdésre kérdéssel válaszolunk. Számunkra az is iz­galmas. hogy ebben a politikai tűzijátékban mit tesz a katoli­kus, az ortodox egyház és hogyan viszonyul hozzá az iszlám. . Dr. Rédey Pál t DR. HANS BARDTKE A lipcsei egyetem (NDK) munkásságát különösen is a teológiai szekciójának ószövet- Holt-tenger mellett talált .ún ségi professzora. Dr. Hans „Kumráni tekercsek” kézira- Bardtke március 3-án 68 éves tos anyagának feldolgozása korában elhunyt. Nevét és tette ismertté. letwM I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom