Evangélikus Élet, 1975 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1975-06-15 / 24. szám

XL. ÉVFOLYAM, ti. SZÄM 1975. június 15. Nemzeti egységben szavazunk! HÉT ÉS FÉLMILLIÓ ÁLLAMPOLGÁR járul az urnákhoz június 15-én, hogy általános egyenlő és közvetlen választó­jog alapján, titkos szavazással válassza meg a képviselőket, egyéni választókerületek szerint. Valamikor mennyi áldozatot követelt az általános, egyenlő, titkos választójogért folytatott harc! Ma minden 18. életévét betöltött magyar állampolgárnak választójoga van. Jelölögijűlé seken, választási nagygyűlése­ken alakult ki a jelöltek listája. Magyarország felnőtt lakos­sága diktálta a neveket. Köztük vannak a nemzeti egység jegyében egész társadalmunk képviselői: országunk vezetői, munkások, parasztok, értelmiségiek, kommunisták és párton kívüliek. MI, EGYHÁZI EMBEREK, örömmel kísérjük figyelemmel, hogy — amint a korábbi ciklusokban, úgy most is — püspö­kök és lelkészek is vannak a jelöltek között, protestánsok és római katolikusok egyaránt. Büszkék vagyunk arra, hogy az egyik budapesti kerületben újra jelölték D. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnökünket képviselővé. A választókerület lakosságá­nak többsége nem evangélikus. Párttagok és párton kívüliek bizalma jelölte az evangélikus püspököt, hogy érdekeiket kép­viselje a Parlamentben. Ebben a tényben is tükröződik a né­pi-nemzeti egység ereje, a közös bázisnak, a szocializmus együttes építésének fundamentumán. A NEMZETI EGYSÉG PROGRAMJA egyre világosabbá tette, hogy az egyházak teljes őszinteséggel és igaz odaadással állhatnak az emberért folytatott fáradozások mellé, s a ke­resztyének a humanizmus kapcsolópontján eszmeileg is he­lyeslik a szocialista átalakulás folyamatát, s aktívan részt is vesznek benne. A hívek és egyházak számára — hitükhöz va­ló ragaszkodás mellett — természetes a béke, a demokrácia, a szocializmus ügyének és célkitűzéseinek hűséges támogatása. Annál természetesebb és zökkenőmentesebb a hívők és a nem vallásosak együttműködése, minél inkább létrejön a kölcsö­nös megismerés, minél jobban oszlanak a tévhitek, előítéletek, indokolatlan aggodalmak és fenntartások. A HAZAFIAS NÉPFRONT hazánkban világnézeti, vallási hovatartozásra való tekintet nélkül tömöríti magába minda­zokat, akik egyetértenek a szocialista építés legfőbb céljaival. A Hazafias Népfront a választási felhívásában előrehaladá­sunk legfőbb feltételének a szocializmus gazdasági alapjának, a szocialista államnak, a néphatalomnak az erősítését, a szo­cialista demokrácia szélesítését tartja. Ezek a célok voltak az alapjai a négy esztendővel ezelőtti programnak, amely betel­jesült. Országunk biztosan halad előre a szocializmus építésé­ben, törvényesség, alkotmányos rend uralkodik az országban, gyarapodik a gazdaság, erősödik országunk nemzetközi súlya es tekintélye. EGÉSZ NÉPÜNK ELŐTT bizonyosság az, hogy nemzetünk felemelkedését a szocialista társadalmi rend biztosítja és hogy minden további előrelépés ennek a társadalmi rendnek a to­vábbi erősítésétől függ, s ez a felismerés kovácsolja össze mindinkább nemzetünket. Amint a Hazafiad Népfront fehívá- sa is kiemeli: a szocialista társadalom minden törekvése a dolgozó embert szolgálja”. Társadalmunkban az építő munka minden eredménye a lakosság életszínvonalának növekedésé­ben, a szociális körülmények javulásában realizálódik. MIRE SZAVAZUNK? Az a program, amely előttünk áll a Hazafias Népfront választási felhívásában, ezt az útmutatást tárja elénk: „Hatalmas történelmi feladat áll előttünk, a fej­lett szocialista társadalom megteremtése. Legfőbb törvényhozó testületünk megválasztása előtt a Hazafias Népfront e feladat vállalására, e cél elérésére szólítja fel hazánk minden állam­polgárát. Az a célunk, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség és minden más társadalmi réteg szoros szövetsé­gére, alkotó együttműködésére, cselekvő hazaszeretetére tá­maszkodva tovább erősítsük társadalmunk szocialista voná­sait”. Az a program, amelyet népünk a legutóbbi választáso­kon szavazatával megerősített és támogatott, eddig is igen nagy eredményeket hozott. Népgazdaságunk tervszerűen fejlő­dik, a nemzeti jövedelem növekedési üteme meggyorsult. Emel­kedett az életszínvonal, javultak a munka- és életkörülmé­nyek. Ezt mindenki saját életkörülményein is lemérheti. A jövőben rendszeresen emelkednie kell a dolgozók életszínvo­nalának. öt év alatt az egy főre jutó reáljövedelem 25 száza­lékkal emelkedik. A nyugdíjak emelése július 1-től több mint egymillió embert érint. Olyan szociális és egészségügyi ellá­tás van hazánkban, amely nemzetközi összehasonlításban ki­állja a próbát és méltán kerül a nagy vívmányok közé. HA MI ISTENTŐL TANULJUK a szeretetet, akkor az na­gyobb kollektívumokat is átölel. Erre különösen a mi korunk­ban kell hangsúlyt tennünk, amikor Isten olyan hazával aján­dékozott meg bennünket, amelynek építésében mindnyájan érdekeltek vagyunk. Mert a keresztyén felebaráti szeretet nemcsak azt jelenti, hogy ki-ki szereti a hitvestársát, gyer­mekeit, szülőit, tágabb családját, gyülekezetét, egyházát, ha­nem azt is jelenti, hogy a keresztyén ember céltudatosan, rendszeresen és tervszerűen szolgálja a felebarát javát, a kö­zösség érdekében végzett munkával. A keresztyén embert az a lelkűiét tölti el, hogyan tudna jobb és eredményesebb mun­kát végezni felebarátai javára, hogyan tud minden kiló gabo­nát, szenet, vasat és egyéb értéket megőrizni, ha nem is a maga vagy családja számára takarítja meg és hasznosítja, ha­nem a felebarátok, az embertársak javára. EZEK A CÉLKITŰZÉSEK természetszerűleg hívják maguk­ra a keresztyén emberek figyelmét, akiket Jézus Krisztus irán­ti hitük a felebarát szeretetére és szolgálatára indít. Ugyan­ebbe a vonalba tartoznak mindazok a törekvések is, amelyek a világ békéjének megőrzését célozzák. Ezekben az alapelvek­ben olyan program van, amely eddig is és a jövőben is bizto­sítja erősödő szavunkat, befolyásunkat a világban, itthon pe­dig egyik szilárd pillére a nemzeti egységnek. A hívők és nem vallásosak gyakorlati együttműködése ezekre a célkitűzésekre vonatkozik. Ezek könnyűvé teszik a közeledést, mert a béke, a hazaszeretet, a szocializmus közös nevezőt teremt. Ennek a gyakorlati együttműködésnek a jegyében élünk és szolgá­lunk nap mint nap, s ennek a jegyében veszünk részt a vá­lasztásokon is. D. Dr. Ottlyk Ernő A hazáért és az egyházért Ünnepély gályarabjaink emlékére Budapest-Deák téri templomunk sok nevezetes esemény­nek volt már tanúja. Ezek között bizonyára rangos helyet fog­lal majd el egyháztörténészeink értékelésében június 1-én megrendezett emlékünnepély, ^melyen hálával és tisztelettel adózunk a háromszáz évvel ezelőtt gályarabságra vitt pré­dikátoraink és tanítóink emlékének. AZ EMLÉKÜNNEFÉLY JÖL EGYBESZERKESZTETT GAZDAG PROGRAMJA meg tudta teremteni azt a felfoko­zott légkört, amelyben kor, események és személyek élethű közelségbe kerültek a hallgatósággal. Áthidalta a háromszáz év távolságát, hogy hazánk felszabadulása nyomán a hazai A gyülekezet egy része protestantizmusnak is javára döntően megváltozott társadal­mi és politikai környezetben élő mai keresztyének mai szolgá­latunk érdekében gazdagodjunk a múlt örökségéből. Nagymértékben segítette ezt Szokolay Sándornak a Szentsey kódexből való 17. századi szerző versére felépített, narrátorra, baritonszólóra, vegyeskarra, orgonára és zenekarra írt 8 téte­les kantátája, A kiváló adottságokkal rendelkező szerző és karmester ebben az általa teremtett műfajban a csúcsokat ostromló művében „ót és újat” hallatlan precizitással szer­kesztve egybe megrendítően tudta magával ragadni a zsúfolt templom közönségét, akiknek sorában ott láthattuk hazai zened életünk több neves képviselőjét is. Az előadásban résztvevők mind szinte a teljességét adták művészi tudásuknak. Elsősor­ban is Bánffy György érdemes művész és Berczelly István, az Operaház tagja, akiktől szinte már megszoktuk, hogy nagy át­Ssabó Lőrinc: A gályarabok szobra Mik vagyunk? Kutyák? Miért? Eretnekek? Kisszobor állt a Nagytemplom megett: a Gályarabok! — Hősök! Menyi gyász! Es mintha az a titkos Nyomozás, a távoli, az Inkvizíció, az iszonyúnak hitt központi szó engem vert volna őseim helyett vasra, kínpadra, olyan rémület markolt szívembe. Fürkész gondolat, ott kezdtem álmodni álmaidat, ott csatáztam veled (s mily naivan!) fekete Róma! Gyanú s ami van emberség bennem, mind abból fakadt, hogy sirattam áldozataidat; mert hiszek benned, jóság, türelem, hiszek benned, isteni értelem —, hiszek benned, szabadság, szeretet, s hiszem, hogy győztök, tiszta fegyverek. Tanévzáró a Teológiai Akadémián Az Evangélikus Teológiai Akadémia június 18-án, szerdán délelőtt 10 órakor a Zuglói Egyházközség templomában (Bu­dapest, XIV. Lőcsei út 32.) tartja tanévzáró istentiszteletét, amelyen a szolgálatot D. dr. Ottlyk Ernő püspök végzi. Ugyanitt délelőtt fél 11 órakor tartja a Teológiai Akadémia tanévzáró ünnepi ülését. Minden érdeklődőt szeretettel vár az Evangélikus Teológiai Akadémia. Beiratás vallásoktatásra A hittanbeiratás az 1975—197G. tanévre az általános iskolák­ban és a gimnáziumokban június 18-án, szerdán délután 14—18 óráig és június 19-én, csütörtökön délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat vallásoktatásra abban az iskolában kell be­íratni, amelyben a rendes beiratást végezték. A beiratást az egyik szülő, illetve a gyám, az iskola igazgatója, vagy a beira­tást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. éléssel tudják magukat beleélni az előadott mű és a hallgató­ság világába. De ugyancsak rendelkezésére bocsájtotta ismere­teit és lelkesedését Trajtler Gábor orgohaművészünk és a Weitler Jenő igazgatói instrukcióit híven követő Lutherania ének és zenekara is. AZ ÜNNEPSÉG A MAI EGYHÁZ DIAKÓNIAI ISTEN- TISZTELETÉVÉ LETT. Ezt szolgálta elsősorban D. Káldy Zol­tán országos püspök-elnökünk igehirdetése a 46. Zsoltár alap­ján, amely a lutheri szellemben adott előremutató tanítást az új úton járó egyháznak az ige és az ősök példája üzenetének időszerű tételeiben. Az ünnepi igehirdetést lapunk hasábjain teljes terjedelmében közöljük. Az istentisztelet szolgálatában részt vett D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke és dr. Hafenscher Károly Deák téri igazgató-lelkész. ORSZÁGOS ÜNNEPSÉGGÉ SZÉLESEDETT a háromszáz évvel ezelőtt nápolyi gályákra hurcolt, hitükhöz és hazájukhoz hűséges elődeink emléke előtt tisztelettel és kegyelettel adózó emlékünnepély. A padokat, a templom karzatait, a bejárati teret, még áz oltár térdeplőjét is elfoglaló hatalmas gyüleke­zet soraiban nemcsak egyházunk különböző kormányzó testü­letéinek képviselőit és a budapesti gyülekezeteinknek a tagjait találhattuk ott lelkészeikkel, hanem Gerendástól Ágfalváig — Nagybaráttól Pilisig magyarországi evangélikus egyházunk egésze jelezte,. hogy kész egyházunk építő történelmi örökségét ápolni és annak tanulságait is felhasználva mai hazájához és egyházához hűségben szolgálni. Dr. Fabiny Fibor ünnepi előadása Gályarabságra ítélt őseink háromszáz évvel ezelőtt a ma­gyarországi protestantizmus gyászévtizedének legsúlyosabb hónapjait' élték át. Börtöneik mélyén a gyűlölet erőszaká­nak, a gályapadokhoz láncolva pedig a természet erőinek vol­tak kiszolgáltatva. Magyarul vagy szlovákul feltörő imádságaik, anyanyel­vükön suttogott utolsó szavaik Dr. Fabiny Tibor ünnepi előadást tart bizonyára feljutottak az igaz Bíró széke elé. Mi azonban itt a földön adósai vagyunk még nekik és a történelmi igazság­nak azzal, hogy korukat, bi­zonyságtételüket és sorsukat hitelesen megismertessük ha­zánk és egyházunk mai nem­zedékével. Ezt a célt szolgálja e mostani megemlékezés, ezért adózunk ma az utódok hálájával és tiszteletadásával emléküknek. Ezekkel a szavakkal kezdte előadását dr. Fabiny Tibor teológiai tanár, majd a tudo­mányos kutatás legfrissebb ál­lásfoglalásának és adatfeltá­rásának a felhasználásával elemezte a kor politikai, gaz­dasági és társadalmi hátterét. Majd korabeli dokumentu­mokkal megerősítve ismertet­te azokat az intézkedéseket és peres eljárásokat, amelyek már jelezték, hogy a bécsi ud­var és a vele szövetkezett ró­mai katolikus főpapság a ha­zai protestántizmus teljes fel­számolására szánta el magát. ÍGY KERÜLT SOR a STA- TÁR1ÁL1S TÖMEGPERRE POZSONYBAN. 1674. március 5-re ide idézték hazánk 27 vár- mesvéiének valamennyi pro­testáns lelkészét és tanítóját. Széchényi György püspök meg is mondta, hogy „a protestán­sok számára olyan hurok ké­szül, amelyet, ha nyakukba ránthatunk, soha többé az eretnek vallás hazánkban láb­ra nem áll”. A rebelliö vádja jó ürügynek és vissza nem té­rő alkalomnak kínálkozott a protestáns religió kiirtására. A Hódoltság területéről be- idézetteknek a budai pasa megtiltotta a részvételt. Végül is 336-an jelentek meg Po­zsonyban: 284 evangélikus és 52 református vádlott. El sem fértek már az érseki palotá­ban, csak az udvaron és a gabonapiacon. A tömegből ha­tosával vezették be a vádlot­takat a tárgyalóterembe. A vádakat Kocsi Csergő és Otro- kocsi Fóris írja le számunkra részletesen. Most is mint az előzményeknél az ún. Vitt- nyédy-levelekben foglaltak után érdeklődtek nagy buz- gósággal, ám Otrokocsi meg i3 jegyezte: „Közülünk legtöbben nem is hallottak Vittnyédyről, azt se tudták, hogy volt-e, vagy van-e a világon”. A másik legtöbbet emlege­tett vád a törökbarátság volt. Amint a (az első 1671-ben) Po­zsonyi idézés közben elhunyt Czeglédy István kassai ref- prédikátomak, (vagy 1672-bea a pozsonyi ev. lelkészeknek) az esetébén tették, most is azzal vádoltak többeket, hogy „azt prédikállottálc volna, hogy az Ür Isten tovább is tegye győ­zedelmessé az Török Nemzet­séget”, az ausztriai ház ellené­ben. Hivatkoztak az előző év­ben megjelent, Győzedelmes­kedő jegyver című könyvre, amelyet egy török által pén­zelt prédikátor lázító iratának véltek. Nem tudták, hogy a bujdosók tábori imakönyvéről volt szó, amint a címe is bizo­nyítja: „Győzedelmeskedő fegyver, vagy az igaz magya­ros magyar tábornak szüksé­ges alkalmatosságaira íratott könyörgések ... ”. A súlyos lelki krízisben levő beidézettek kétharmada a száműzetést választotta. Ekkor azokat a vádlottakat, akik az eléjük tett térítvény egyikét sem voltak hajlandók aláírni, az ország hat különböző börtö­nébe szállították. Ezek össze­sen 93-an voltak, köztük 46 evangélikus és 47 református. A Nyitra megyei Lipótvár és Bereites, a Pozsony megyei Eberhard (börtöneibe), vala­mint Sárvár, Kapuvár és Ko­márom férges, bűzös börtön­pincéibe zárták a foglyokat. Csaknem egy teljes esztendeig tartott itt emberfeletti szen­vedésük. Az emlékükre írt, most elhangzott hatalmas (Folytatás a 3. oldalon) I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom